Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

2 1968. JÚNIUS 9., VASÁRNAP BÚCSÚ KENÜEDYTŐL (Folytatás az 1. oldalról.) személyiségei, valamint a Kennedy család barátai. A katedrálisban 2100 meghívott vett részt a szertartáson, a székesegyházon kívül még több ezren álltak. A hatóságok szigorú bizton­sági intézkedéseket foganato­sítottak. Az útvonalakon, ki­vált a kereszteződéseknél, igen sok rendőr állt készenlétben. A székesegyház előtt a rend­őrség őrizetbe vett egy 30 éves bostoni férfit, akinél pisztolyt találtak. Egy rendőrőrszobára kísérték, ahol kihallgatták. A férfi igazolta magát és közöl­te, hogy fegyverviselési enge­délye is van, pisztolya pedig nem volt töltve. Azt állította, hogy meghívót kapott a szer­tartásra. A szertartás befejeztével a St. Patrick székesegyházból megindult Robert Kennedy koporsójával a gyászmenet a Pennsylvania állomás felé. Az útvonalat mindenütt nagy tö­megek szegélyezték. E menetben Johnson elnök és felesége már nem volt ott. Rögtön a szertartás után az elnök részvétét nyilvánította a Kennedy család tagjainak, majd New Yorkból visszauta­zott Washingtonba. A gyászmenet magyar idő szerint 17.15 órakor érkezett meg a pályaudvarra és nem sokkal később a 21 kocsiból álló különvonat kigördült az állomásról. Kennedy koporsó­ját Washingtonba szállítják, s ott az arlingtoni temetőben helyezik örök- nyugalomra a meggyilkolt szenátort. ★ Egy 21 tagú vádtanács pén­teken este gyilkosság és több­szörös gyilkossági kísérlet vádját emelte Sirhan Bishara Sirhan 24 éves jordániai nem­zetiségű fiatalember ellen. A 13 nőből és 8 férfiból álló, és a társadalom különböző réte­geit képviselő testület 8 órán át tanácskozott. Arthur Alarcon bíró, mi­után vádat emelt, közölte, hogy elfogadja Sirhan Bishara védőjének, Wilhur Little- fieldnek azt a kérését, hogy a vádlottat vessék elmeorvosi vizsgálat alá. A vádlottat egyébként pénteken már ki­hallgatták. Minthogy bal lá­bán a merényletet követően megsebesült, tolókocsin szállí­tották az erősen őrzött bíró­sági terembe. A bíró közötte, hogy a vádlott első tárgyalá­sa június 28-án kezdődik. Pénteken jelentkezett a Los Angeles-i rendőrségen az a zöldborsószínű ruhás lány, akiről szerdán azt írták, hogy a merénylet után az utcára szaladt és azt kiabálta: „Le­lőttük, lelőttük...” Több órás kihallgatás után bebizonyosodott, hogy a 19 éves Kathy Fulmemek való­ban nincs köze a gyilkosság­hoz és a rendőrség szabadon bocsátotta. Viszont őrizetbe vettek egy 25 év körüli nőt azzal a váddal, hogy egy író­gépben három pisztolyt pró­bált becsempészni abba a cel­lába, ahol Robert Kennedy gyilkosát, Sirhan Bishara Su­hant őrzik. A letartóztatott nőt Edith Grantnak hívják, és azzal vé­dekezett, hogy az írógépet aa egyik fogolynak akarta elkül­deni. A bebörtönzött nevét azonban nem volt hajlandó megmondani. A meggyilkolt szenátor merénylőjét erős rendőri készültség őrzi. Edith Grantnak csak az első ellen­őrző pontig sikerült eljutnia az írógéppel és itt fedezték fel az őrök az elrejtett pisz­tolyokat. Long demokrata képviselő táviratot intézett Humphrey alelnökhöz, s azt indítványoz­ta neki. hogy a választási harc­ban vegye maga mellé alel- nökjelöltnek Edward Kennedy szenátort. A Humphrey—Ken­nedy kettős — a képviselő sze­rint — bizonnyal megkapná a többséget a demokrata párt elnökjelölő kongresszusán. Amerikai politikai körökben egyre nagyobb súlyt kap az a feltételezés, hogy a 36 esz­tendős Edward Kennedy sze­nátort esetleg rá lehet bírni az alelnöki tisztség megpályázá­sára, és ezzel helyre lehetne állítani a demokrata párt egy­ségét. Választási szakértők szerint egy Humphrey—Ken­nedy páros verhetetlen lenne mind az elnökjelölő kongresz- szuson, mind az elnökválasz­tásokon. Néhányan úgy vélekednek, hogy két fivérének elvesztése aligha bírhatná rá Edward Kennedyt, hogy most csatasor­ba álljon. Viszont hozzá kö­zelálló személyek éppen azt állítják, hogy ez az újabb tra­gédia ösztönözni fogja Edwar- dot a politikai fellépésre. Hubert Humphrey alelnök és Eugene McCarthy szenátor, akik a demokrata párt elnök­jelöltségére pályáznak, pénte­ken csaknem egy órán át ta­nácskoztak. Az alelnök közötte a szená­torral, hogy Robert Kennedy meggyilkolása miatt néhány hétre felfüggeszti választási tevékenységét. Ez volt az első hivatalos bejelentés a válasz­tási hadjárat ideiglenes szüne­teltetéséről. ARIHA KÉTÓRÁS CSATA A kairói sajtó beszámol az Al Aszifa és az Al Szabika nevű palesztínai fegyveres erők első közős támadásáról. Együttes támadást intéztek Arihától északkeletre az iz­raeli megszállók egyik lakta­nyája ellen. A támadás során páncélöklöket, kézigránátokat és golyószórókat alkalmaztak. Az izraeliek erősítést küldtek a helyszínre. A csatában, amely két órán át tartott, az izraeli csapatoknak nem sike­rült bekeríteniük a komman­dókat. A palesztínai egységek visszatértek támaszpontjukra. PEKING HÁROM HŰSÉG Kínában az utóbbi időben „Három hűség” néven új moz­galom bontakozik ki. A „Há­rom hűség” Mao elnökhöz, po­litikai vonalához és eszméi­hez való hűséget jelenti. CSAK RÖVIDEN... DE GAULLE francia körtár­sasági elnök péntek esti tele­víziós interjújában elismerte, hogy május 29-én kísértést ér­zett a lemondásra, de attól tartva, hogy ha távozik, „a fenyegető felfordulás kirob­ban és hatalmába keríti a köz­társaságot”, így mégis a ma­radás mellett döntött. . ERZSÉBET ANGOL KI­RÁLYNŐ főrendi rangra emelte Balogh Tamás oxfordi professzort, az angol kormány eddigi gazdasági főtanácsadó­ját. AZ ENSZ POLITIKAI BI­ZOTTSÁGA úgy döntött, hogy hétfőre halasztja a szavazást az atom,sorompó-szerződésre vonatkozó határozat felett. CARLOS LLERAS REST- REPO kolumbiai köztársasági elnök bejelentette, hogy ked­den benyújtja lemondását. A JUGOSZLÁVIÁBAN tar­tózkodó Stewart angol külügy­miniszter vidéki körútra in­dult. KAIDZSI SZAMEDZSIMÄT, a Keizai Sirnbun című japán lap 26 éves pekingi tudósítóját a kínai hatóságok őrizetbe vették. MILÁNÓBAN szombatra virradó hajnalban a diákság heves összetűzésbe keveredett a rendőrséggel. BIDAULT volt francia mi­niszterelnök hatévi száműze­tés után visszatért Franciaor­szágba. BocJroQ* Sándor: "*-Li-1 -,*i "t-' -ii"r-"’i 1 " *"i"m zrrrsErrrrzrrrTr'^ Katidé y/& ^ gt KOPASZ OROSZLÁNBAN 19. — Valaki lebukott — mond­ta. — Grichenauból egy fo­goly jelentkezett, felismert té­ged. Egyik bajtársunk le akar­ta lőni, elfogták. Itt a cím, azonnal menekülnöd kell. — És az üzlet? — Majd én vezetem. Az­után, ha minden elcsendesül, visszajöhetsz. Schirmbaum kocsiba vágta magát és megadta a papírsze­leten olvasott címet. Bécs egyik külvárosába vitték, egy kis ház előtt torpant meg a taxi. Rudolf egy tizest dobott a vezető melletti ülésre, az­után kiszállt a kocsiból. A ko­csi a hepe-hupás úton kínlód­va fordult meg és elvágtatott. Az első sarkon bekanyarodott és a sofőr a vezetői ülés alól egy kis telefonkészüléket emelt maga elé. — Viola, jelentkezzék — mondta. A fülhallgatón keresztül úgy hallotta, hogy valaki egy ked­ves melódiát fütyül. — A madár a kalitkába re­pült. A madár a kalitkába re­pült. Vége — mondta a sofőr, majd a rádiótelefont vissza­helyezte az ülése alá. Közben Schirmbaum be­ment a házba, ahol egy öreg­asszony fogadta. Le sem en­gedte ülni, szót sem szólt hoz­zá, csak intett, hogy menjen utána. A ház végében terje­delmes tyúkól sötétlett. Fel­nyitotta az ajtaját és előre­mutatott. Schirmbaum egy keskeny, alig koporsónyi he­lyiségben találta magát. Mi­előtt bármit kérdezett volna, az ajtó bezárult, az öregasz- szony eltűnt. A volt SS-legény egy ideig gömyedten álldogált. Azután kifáradt és leült. És többé nem tudta, hogy reggel van, vagy éjszaka, és nem sejtette, hogy az öregasszony a lakás­ban levő tükör előtt ezekben a percekben változik vissza — Janává. ... Mire Jana hazaért, a „Páter” már a lakásban vár­ta. Egy üveg konyak állt az asztalon, s a televízió képer­nyője vakítóan lobogott. A la­kásban rend volt, mintha semmi sem történt volna. — Jelentem — mondta Ja­na —, hogy Schirmbaum hol­miját tüzetesen átvizsgáltam, de semmiféle kompromittáló jelet nem találtam nála. Itt, az egyik fiókban ugyan volt néhány cím, ezeket ellenőriz­tettem, különféle utcalányok voltak, akikkel Schirmbaum csak futó kapcsolatot tartott fenn. Emberünknek egy genfi bankban harminchétezer dol­láros betétje van. Ez az ősz- szeg — a könyvelés szerint — az üzlet hasznából adódik. Más jelentenivalóm nincs. A ,,Páter” kedvtélve néze­gette Janát. — Idehallgasson, tündér­kém. Adva van egy csodálatos lakás, egy csudaszép nő, egy életerős férfi, konyak... mire várunk még? — Én pedig mindig arra vá­rok, hogy mikor jön meg az esze. Ügy gondolom, hogy ez a kérdése túlmegy azon, amit szolgálati beszélgetésnek szo­kás nevezni. Kérem, határoz­za meg a következő feladato­mat — Most négy-öt napon ke­resztül naponta egyszer igen ócska és tartalmatlan ételt ad be a tyúkketrecben gubbasztó „férjének”. A magány rossz tanácsadó, legyen nagyon óva­tos, mert ha kitörést kísérel meg, meg kell akadályoznia, hogy az udvarra jusson. Kö­rülbelül négy nap múlva el­megyünk érte és kivisszük a Szigetre. Ha kérdi, mi a hely­zet, mondja meg neki, hogy a rendőrség körözi. Semmi töb­bet. És vigyázzon, nehogy fel­ismerje a hangját. Jana felnevetett. De ez a kacagás mintha hetvenéves torokból szakadt volna fel. Azután megszólalt. — Engem? Ezt a hangot? — Félelmetes volt. Annyira félelmetes és any­nyira visszataszító, hogy a „Páter” önkéntelenül is fel­állt. Talán e pillanatban ér­tette csak meg igazán, milyen súlyú ügynökökkel dolgozik a titkosszolgálat. — Most elmegyek, tartsa magát utasításaimhoz. Az üz­letbe nézzen be, mondja meg, tegnap férjével kirándultak, gépkocsibaleset érte, egy kis falu kórházában ápolják. Ne látogassa meg senki, agysérü­lést szenvedett, még a felesé­gét sem ismeri fel. ... A Pátert ismét a Kopasz Oroszlánba rendelték. Eber- ling elragadtatással rázta meg a kezét. — Egy zseni veszett el ma­gában, barátom. Ahogy ezt az ügyet megrendezte, és ahogy bonyolítja, egyszerűen feno­menális. Megkaptam a film- felvételt Schirmbaum utazá­sairól, „házasságkötéséről”, ra­gyogó! Hanem, tudja... eb­ben a házban haláleset tör­tént. Képzelje el, egy pincé­rünk a legutóbbi tanácskozá­sunk idején magnetofont rej­tett az ajtó alá. Nem került véletlenül magához az a te­kercs? — Semmi nem volt rajta. — Szerencsére. Így aztán vissza sem kell kérnem ma­gától. Tudja, Páter, most csak azt a pincért tettük el az út­ból. Legközelebb megkeres­sük a felbújtóját is. Ezt ne feledje el. — Nem kerül rá sor. — A következő tájékozta­tást kell nyújtanom magának. Van egy olyan helyiérdekű, amely 27-én huszonhárom órakor indul. Emberünknek a harmadik megállónál kell ki­szállnia. Wochecket másodi­kén veszi fel a vonat. És ez­zel az ügy lezárult. Schirm­baum kap tízezerét, Jana hu­szonötezret, magának ötven­ezerrel kell megelégednie. A „Páter” már az ajtónál volt, amikor visszafordult. — A Szigetre azért küld­hetné egy-két jó szakembert. — Néhány berendezést is küldök — nevetett Eberling — meg lesz lepődve, mit tud­nak ezek a gépezetek... Jana napról napra megje­lent a városszéli házban. Az előírás szerint naponta egy­szer adott be élelmet a „fér­jének”. Minden meglepetést ki akart küszöbölni. Már a második napon jelentős menj'- nyiségű brómot kevert az élelmiszerbe. — Ez az étel olyan keserű, mint az epe — siránkozott Schirmbaum. — A kötél végén lógni még keserűbb — mondta Jana — és amikor nevetett, úgy hang­zott, mint mikor száraz rögök hullanak egy szakadt dob­ra... A negyedik napon késő éj­szaka kocsi állt meg a város­széli ház előtt. Jana futott az ólhoz, tágra nyitotta ajtaját. Schirmbaum négykézláb má­szott elő, alig tudott felegye­nesedni. Néhány nappal ez­előtt egy világfi bújt be ide, most egy koszos csavargó jött elő. Jana kézen fogta és gyors léptekkel a kocsihoz vezette. A hátsó ajtót nyitotta ki és a „férje” lehuppant az ülésre. (Folytatjuk) Lidice és Oradour Csak az évszám nem egyezik, a hónap és a nap azonos. Es azonos mindenekelőtt a „szel­lem”, amely 1942. június 10-én Lidicében, a csehszlovákiai bá­nyászfaluban és 1944. június 10-én a franciaországi Oradour- ban ártatlan embereket — gyermekeket, nőket, idős fér­fiakat — vadállati kegyetlen­séggel megfosztott életüktől. A hitleri „ausradieren” koncepció érvényesült itt: kiradírozni, el­tüntetni mindenkit, aki a náci hadigépezet útjába kerül. Nincs irgalom, nincs kegyelem, a Führer „életteret” akar. Nincs értéke az életnek, ha az az élet létével akadályozza a gát­lástalan hódítást. Lidice lakói közül 19.9 férfit és 8 nőt mészároltak le, 203 nőt és 93 gyereket elhurcoltak, a községet a föld színével tet­ték egyenlővé. Heydrich halá­lának megtorlásaként? Dehogy. A fasizmus lényege, embergyü- lölete, minden elemi embersé­get lábbal tipró barbársága nyi­latkozott meg itt. Ugyanúgy, mint Oradour községben, a Glane folyó partján, ahol az SS egyik százada rohanta meg a falut. Valamennyi férfit egybeterel­tek a község főterére és gép­puskával halomra lőtték. A nő­ket, a magukkal tehetetlen öregeket és gyermekeket a templomba zárták. Rájuk szö­gezték a nehéz tölgyfaajtót és felgyújtották az épületet. Úgy­szólván senki nem menekült meg a község lakói közül. Emlékezni kell. A Föld vala­mennyi tisztességes embere emlékezni akar. Lidice és Ora­dour ártatlanjainak kihullott vére ma is figyelmeztet. HURRÁ, VAKÁCIÓ! (Folytatás az 1. oldalról) Csillebércen. A furád gyerekek még messzebb, Lengyelhonba indulnak. Csiba József tudósí­tónk egy veszélyre hívja fel az itthemmaradottak figyelmét: bármennyire is jó fürödni, ne feledjék, Gödöllő tavai min­den évben megszedik áldoza­tukat. Bundies Péter Tökölről ar­ról ad számot, hogy az ő gye­rekeik országjárásra indulnak, mások a nógrádi táborba üdül­nek. S míg a srácok nyaral­nak, az elhagyott iskolában működnek majd a meszelőlk- seprők. S mit olvasunk Téri András levelében? Tíznapos váltással a tatatóvárosi üdülőben talá­lunk érdieket. Balatonboglá- ron a raj- és úttörővezetök találkoznak. A nagyobbak a Diósdi Csapágygyárba, a Me­chanikai Művekbe és a Török­bálinti Állami Gazdaságba mehetnek dolgozni, hogy egy kis pénzmagra is szert tegye­nek. A dunakeszi gimnazisták kilencven százaléka bejelen­tette: dolgozni akar a nyáron. Csoportkirándulásokra men­nek, júniusban két-két hétre Halásziakra. SZOT üdülésre 270-en indulnak. A község két kulitúrháza — számol be Soly- mosi László — hetenként cgy­ep' napra ad programot. — Itt a jó alkalom, hogy gyerekeink megtanuljanak úszni — jelenti Vöő Imre Szigetszentmiklósróil. Tíz alka­lommal külön busz viszi át őket a csepeli strandra. Bala- tonlellén lesznek a péceliek. Egész nyáron indulnak cso­portjaik a SZOT-üdülőbe. A napközi otthon programjában is sok érdekesség szerepel — jelenti Dobrovolni István. — Mert ki ne szeretne sekély vízben versenyt futni? Aki akar, dolgozhat a MÁV-nál és az iskola politechnikai kertjét sem szabad elhanyagolni. Antal Erzsébet részletesen szól a tápiószecsői gyerekek program járói. Számtalan sport- esemény, szórakozás. A gye­rekek soha még ennyi vasat nem .gyűjtöttek. 7100 forintot kaptak, ebből ötvenen Mátra- füreden üdülnek, mások Csil­lebércre, Zamárdiba mennek. A nyolcadikosok kerékpár­túrát terveznek Gallyatetőre. Ezek után nem marad más: minden gyereknek jó nyara­lást kívánunk! Egy nap a laktanyában (Folytatás az 1. oldalról) A Mező elnevezésű adóál­lomásnál elégedetten pillant órájára a századparancsnok: rövid idő alatt sikerült össze­köttetést teremteni egymással a híradós katonáknak. Itt, a váci Sallai Imre lakta­nyában — mint jelentettük — az alakulat parancsnokai ka­lauzolják a látogatókat: Cser- venka Ferencnét, az MSZMP KB tagját, a megyei pártbi­zottság első titkárát, Barin- kai Oszkárt, a Központi El­lenőrző Bizottság titkárát, va­lamint a megyei, járási, vá­rosi párt- és KISZ-, valamint tanácsi vezetőket. A Honvé­delmi Minisztérium részéről Penczi József vezérőrnaggyal az élen, magas rangú tisztek jelentek meg. Hangos összeköttetés, távíró, géptávíró útján adják, veszik az üzeneteket a gépkocsik műszerdzsungelében a honvé­dek. Közöttük vannak „öre­gek” is, akik jó néhány éve leszereltek, de most ismét be­hívták őket, továbbképzésre, hogy megismerkedjenek a leg­korszerűbb műszerekkel. Ilyen például az a páncélko­csi, amely valóságos híradó­központ, szárazon-vízen egy­aránt jár, s vezetője — infra­vörös sugarak segítségével — a sötétben is irányíthatja jár­művét. — Van tartalékostiszt-kép- ző századunk is — tájékoztat séta közben egy fiatal had­nagy. — Ezek kizárólag érett­ségizett fiúk, akik vállalták, hogy két év alatt leteszik a tisztes-, tiszthelyettes- és tiszti vizsgákat, s ha jól ta­nulnak, alhadnagyként szerel­hetnek le. Sorkatonáink egyébként műszaki képzést kapnak, amely legtöbbjüknek civil szakmájukban jelent to­vábbtanulást. Megnézzük az alakulat hat­ezer kötetes könyvtárát, majd a tartalékostiszt-képző század KISZ-gyűlésén Kovács József titkár beszámolóját hallgat­juk végig. Politikai, gazdasá­gi és szakmai ismeretterjesz­tő előadásokat tartanak, részt j vettek a váci kórház építésé­ben, iskolai, honvédelmi okta­tás és szakkörvezetés szerepel munkatervükben, s úttörőket, középiskolásokat látnak ven­dégül a laktanyában. Kapcso­latot tartanak gyárakkal, üze­mekkel, s kulturális műsorok­ra kötöttek szerződést az alsó­gödi tsz-szel. És akik itt élen­járói a KISZ-nek, tagjai a te­rületi bizottságok vezetőségé­nek is. A sokrétű kulturális tevé­kenységből magunk is ízelítőt kaphattunk irodalmi színpa­duk műsorán. Majd a váci fiatalok által jól ismert két katonazenekar, a Flamingó és a Bumbu játszott. — Miért éppen Bumbu? — Vince főtörzsőrmestert becézzük Bumbunak, róla ne­veztük el az együttest — vá­laszol Feleki Kamill hangján a műsor paródistája, Tóth Gábor. Különösen sok szó esett ar­ról: továbbra is szorgalmazni kell az olyan bemutatókat, amelyek során a bevonulás előtt álló fiatalok közvetlen közelről, s nem hallomásból ismerik meg a kemény, de igen színes katonaéletet. (szitnyai) LADY AGATHA CHRISTIE Agatha Christie, a világhírű angol detektívregény-írónő hi­vatalosan megkapta a Lady cí­met. Ugyanis a királynő lova­gi címet adományozott az író­nő férjének, Max Mallowan 64 éves régészprofesszornak. Tomasek Bécsben Tomasek prágai apostoli ad­minisztrátor König bécsi érsek meghívására több napos auszt­riai tartózkodásra érkezett. Tomasek vasárnap a bécsi Stephankirchében mutat be misét és csehszlovák gyerme­keket bérmál. König még áp­rilisban hívta meg vendégét.

Next

/
Thumbnails
Contents