Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-07 / 132. szám
Nyári előzetes Monori-erdóról Strandnyitás, hideg sör, „asztalterítő-étlap66 Hogy most már valóban beköszöntött a nyár, azt mi sem igazolja jobban, mint az országút melletti „betérők” e<?y- re nagyobb forgalma. Szomjas gépkocsivezetők, pedálozásban kifáradt, délutáni „elő- vakációt” élvező diákok, sőt, már kirándulók is fogyasztói a gyöngy öző-hideg frissítőt kínáló vendéglátóipari létesítményeknek. MonoTi-erdő — ami most már igazán nyaralóhelynek nevezhető — a legtipikusabb példa erre. Az Autóscsárdában csak a legjobbakat láttuk. Hétfőn délután 4 óra volt, s a csupa lomb fák alatt szinte hétvégi a forgalom, és csodálatosan hideg a sör, a málna, a frissítők. Szinte el sem hittük, hiszen annyi rosz- szat mondtunk már a vendéglátóipari egységekről, sőt, néha csak rosszat. A két pincér gyorsan és udvariasan szolgált ki mindenkit, pedig — mint mondtuk — voltak jó- néhányan. Csak egyet kifogásoltunk: az asztalterítők beszéltek az étlap helyett — minden menüből volt rajtuk némi maradék. A Mókus presszóban már kevesebben voltak, hárman kanalazták a színes napernyők alatt a fagylaltot. A presszó még új — s a gyér látogatottság talán csak a hétfőnek szólt. S mit láttunk a strandon? Az utcán sok gyerek leste a | nyitást, de csalódottan távoztak — a kapu még zárva maradt az érdeklődők előtt. — Már nem sokáig! — mondta Magócsi Józsefné, a strand gondnoka, aki az asz- szonyokkal együtt takarított, rendezgetett. — Hamarosan nyitunk, a hét végén biztosan. Sajnos, egy kicsit késünk, de rengeteg a tennivalónk. Bent srácok meszelték a kabinokat. Ügy dolgoztak, mintha létkérdés lenne számukra a korai nyitás. Perzselő volt a meleg — időnként a zuhany alatt találtak rövid enyhítőt. Mi sem bírtuk ki — előzetes engedéllyel „kóstolót” kértünk az erdei strand nyári örömeiből. Olyannyira szerencsésen, hogy a fél négykor induló vonatot lekéstük. — A következő csak 6 után indul — mondták az állomáson. Nem örültünk — nem túlzottan „sűrű” a járat errefelé. S mi lesz itt az igazi nyáron?! Az országút „pilótái” azonban már felkészültek — legalábbis hangulatilag — a kánikulai csúcsforgalomra. A fiatalok gyakran választják „közbeeső megoldásnak” a stoppot. Elsőre sikerült nekünk is — így végül mégis elégedetten térhettünk haza kis nyári előzetesünkkel. K. Zs. MONOMIDÉEE pPsT M E.GYJI. HÍRLAP Kij-l Ö N K.l A.p A S A. X. ÉVFOLYAM, 132. SZÁM 1968. JÚNIUS 7., PÉNTEK Növényvédő szer korlátlanul Leltár - csúcsidőben A lány, akit leütöttek Miért fontos a zakó? A „lecsapott“ menyasszony — Férfi, vászonruhában Messziről feketéllő, furcsa alak lapul meg a járdán, Mo- nor egyik csendes kis utcájának sötétjében. Közelebb lépek hozzá, gyufát gyújtok: egy húsz év körüli, zilált megjelenésű nő. Körülette szeszszag. — Mi történt? — beütöttek — zokog fel h:rtelen. — Segítsen rajtam, vigyen el innen, mert mindjárt visszajönnek... Én is úgy vélem, valamit tenni kell. Nagynehezen felemelem a járdáról, s a biztonság kedvéért lassan átbotorkálunk a szemközti építkezés téglafalainak tövébe. Váratlanul felrémlik előttünk egy kísérteties fehér folt. Egy férfi közelít könnyű vászonruhában. A nő kétségbeesett jajgatásba kezd, sír, zokog, egyre bizalmasabban simul hozzám. Hirtelen mintha úgy érezném, hogy ujjaival felméri, tapogatja a zakómat, majd a gombjaimnál matat. No, gondolom, ez bánatában tán csak nem akar kifosztani? Elmélkedésre azonban nincs sok idő, mert a férfi ott áll már előttünk, merev, ugrásra kész pózban. Erőteljes szorítással megragadom a nő karját és rohamléptekkel megindulunk a művelődési otthon épülete felé. Benn, a kisterem gyér világosságában leülünk egy székre és várjuk, amíg odakinn lecsendesedik a vihar..,. A nő azonban úgy látszik unja masát, mert ismét vészes sírásba kezd. Vigasztalom, s ő nem marad hálátlan. Átkarol, közel bújik hozzám. Hidegen figyelem: ujjainak apró rezdüléseit érzem a zakómon. Ismét felmerül bennem az előbbi gyanú, otthagyom, lelépek ... A meglepetések másnap is folytatódnak. Délelőtt találkozom egyik barátommal. — Te — vereget barátságosan hátba —, van egy jó sztori a számodra, ezt írd meg. Hihetetlenül hangzik, de esküszöm, igaz. Megyek egyik este az utcán, s akkor egy csaj kijött a kultúrából, és az első Iszisszenésre odavágódott hozzám. Megörültem, hiszen házhoz jött a kicsike. Megállunk egy söté1 kapualjban... s egyszer csak megjelenik egy fehér ruhás férfi és bődületes szövegelésbe kezd. hogy lecsaptam a kezéről a menyasszonyát. Ekkora bökőt villogtat előttem. Lökhetem neki a sódert, semmi sem használ. Azt mondja, fizessek neki egy százast, vagy itt helyben kinyír. Nem volt nálam, csak egy ötvenes, azt nyújtom felé. A tag rögtön rámar és már lécei is le a csajjal... Hát nem gyalázatos dolog? Nem tudtam mit mondani neki. Mindenesetre, amit tapasztaltam, és amit tőle hallottam, megírom. — b — Em bértömeg az ajtóban, méltatlankodás, dühös vásárlók — már egy hete ez a látvány fogadta az arrajárót a monori Háztartási Bolt előtt. Egy hete leltároznak, és hiába az aj:tón a szíves elnézést kérő tábla — a méltatlankodás érthető. — Azért ez túlzás! — mondta valaki. — Most, amikor permetezni, kötözni kell, amikor a legtöbb a rovar — a „Háztartási” zárva van! Szabó László, az üzlet vezetője az ajtón át adogatta ki a rovarirtó szert — ami meglehetősen komplikált dolog, számításba véve a vásárlók tömegét — Nem lehetett volna ezt a leltárt kevésbé forgalmas időszakra halasztani? — kérdeztük. Hiszen ennek az üzletnek valóban most van a szezonja. A válasz: Igen, nekik is kellemetlen, dehát ez központi utasítás. Mit szólhattunk erre? Semmit. Inkább az áru mennyiségére tereltük a szót. — Van bőven mindenféle növényvédő szerünk, csak a Zineb kevés. Rendeltünk, és úgy éreztük, hogy elég lesz — dehát még Nagvkátára is vittek belőle. És ez a nagy probléma: a járás földművesszövetkezeti boltjai, úgy látszik nem rendelnek növényvédő szereket, I talán kellemetlen foglalkozni vele. Mi viszont — már csak az üzlet méretei miatt is — nem szerezhettünk be egy egész járás ellátására valót. Pedig most így van. A környező községekből kivétel nélkül csak ide járnak vásárolni. Példa erre az is, hogy míg tavaly a 24 mázsa krumpe lipor egész évben elég volt, most két nap alatt eladták. Végül tájékozódtunk a petróleumügyről is: a beit tűz- rendészetileg nem alkalmas arra, hegy petróleumot árusíthassanak. (Sok a gyúlékony anyag, az emeleten, felettük lakások vannak.) Ezért helyezték át az árusítást a vasbolt udvarára, ahol 11—12-ig van kiszolgálás. A forgalom annyira gyér, hogy egész nap ott ácsorognii, vevőkre várva egy elárusítónak — nem lenne kifizetődő, és felesleges is. Úgy hisszük, ezt meg lehet érteni. Csütörtökön már nyitott a Háztartási Bolt — felfrissített árukészlettel várták vásárlóikat.-ez Békenap Káván Vasárnap békenapot rendeznek Káván a Hazafias Népfront, a pártszervezet és a községi tanács szervezésében. Az ünnepi beszédet Gaál Ferenc tanácselnök tartja Délután fél hatkor a kávai sportpályán barátságos labdarúgó-mérkőzésre kerül sor, amelynek bevételét a vietnami nép megsegítésére ajánlják fel. Gyömrőn ma délelőtt 9 órakor tanácsülést tartanak, ame- 1 lyen a tanácstagok testületi és választókerületi tevékenységéről tartanak beszámolót Második napirendi pontként a községi vb és állandó bizottságok idei második félévi munkatervét tárgyalják. Alapozás vizsgamunkában Megkezdték a KlOSZ-székház építését Hétfőn kőműves ipari tanulók lepték el a Monoron épülő KlOSZ-székház területét, és megkezdték az alapozás földmunkáit. A mintegy 12—14 ipari tanuló vizsgamunkája Dóczi Ferenc és Kovács András kőművesmesterek osztályzata szerint, kifogástalanul sikerült. Kedden Barna József cipészmester, Léé Imre kovácsmester és Fűzfa Géza szabómester nekilátott a betonalapzat elkészítésének. Egy betonkeverőgéppel dolgoztak reggel 6-tól este 7-ig. S munkájuknak már az első nap meglett az eredménye: 15 köbmétert építettek be. VECSES Százezer zöldpaprika Ahogy felszabadulnak az üvegházak, a hollandi ágyak, ismét hasznosítják őket Ve- csésen, a Zöld Mező Tsz kertészetében. Ilyen, szaknyelven szólva utóhasznú zöldpaprikát szednek immáron harmadik hete innen, s tart ez még vagy két hónapig. A budapesti nagykereskedelmi vállalatnak szállítják nagyobb részét, a tervek szerint 100 ezer darabot. Ugyanakkor a szövetkezet saját standján is árul, a Hunyadi téri piacon. A szövetkezet I. számú kertészetében április 23-án ültették ki a legkorábbi fajta paradicsompalántákat. A palánták már nagyra nőttek, komoly növénnyé fejlődtek, zöldellnek a paradicsomok. A 16 hold nagyságú területről — ha ilyen marad az idő — aratáskezdéskor szedhetik majd a paradicsomot, előreláthatólag húszadika körül. Jók a terméskilátások karfiolból és korai káposztából, öt, illetve 4 hold vár az asz- szonyokra. Már szedik. Kemenesi Józsefné jogos büszkeséggel mutatja a szép paprikát. Kapálják a paradicsomot az 1. számú kertészetben. Kép —szöveg: Kútvölgyi Mihály Szerdán a helyzet annyit változott, hogy Fűzfa Géza szabómestert Zankó László asztalosmester váltotta fel. Besegített a munkába Ácsai Sándor és ifj. Bulla József is. A kisiparosok megmutatták, hogy nem idegen számukra az építőipari szakmunka, ehhez is értenek. Az alapozás munkálatait napközben megtekintette Kovács András kőműves- mester, aki elmondta: a kisiparosok példás és szakszerű munkát végeznek. A hét végére elkészülnek az alapozással és a jövő héten, ácsok állnak a zsaluzáshoz és megkezdik a lábazat betonozását. Minden remény megvan ahhoz, hogy a járás kisiparosságának összefogásából határidőre felépüljön a KlOSZ- székház. Nem ártana azonban, ha több munkáskéz dolgozna az építésen és mások is ész- revétetnék magukat a munkában. Mint ahogy azt ígérték! (—en) MAI MŰSOR Monor: Háború és béke II. Ve- csés: A halálra ítélt ártatlan. J uniói is Gyömrőn A gyömrői strandon vasárnap nagyszabású juniálist rendeznek, melynek programjában két műsor is szerepel. Este a művelődési házban rendezett vasárnap esti tánccal fejeződik be a nap. Délelőtt fél tizenegykor a Liversing zenekar hangversenyét tartják, „Csak fiataloknak” címmel. A műsorban neves fővárosi tánedalénekesek lépnek feL Délután fél ötkor az Orion gyár mandőlinzenekara játszik. Ekkor kerül sor a szabadtéri színpad hivatalos megnyitására, itt jutalmazzák meg a társadalmi munkában legtöbbet dolgozó fiatalokat. A vasárnapi műsort kéthetenként követi hasonló jellegű rendezvény. A hónap végétől a megnyíló borkóstoló lehetőségeit felhasználva, szalonnasütő szombat estéket szervez a művelődési ház a szabadtéri színpadon és környékén. (furuglyás) Wartburg — Fortunától A szerencse — úgy látszik — az üllőieket is megörver. dezteti. A legutolsó autónye- remény-betétkönyv sorsoláson Tóth Sándor Tölgyfa ui cai lakos egy Wartourg sze mélygépkocsit nyert. Üllőt, már ő a második, aki ilyen módon lett autótulajdonos. Kapál a család A Majori út homokjában térdig süppedek. Rekkenő a hőség. Az országút mellett a monori Kossuth Tsz zetorjai szántják ki a tarlót — fölöttük csillogó, vibráló fény. A végtelen kukoricatáblák között égett-barna férfiak, sok színű kendős asszonyok hajladoznak. A strandpapucson át égeti talpamat a homok, amíg átvágok a szomjas, és bizony elég kicsiny kukoricák között. Monori József és felesége haladnak egymás mellett, s szinte egyszerre vágják kapájukat a földbe. — Százalékos a kukoricánk ... És jó hosszúak a sorok — mutatnak a zöld foltnak tűnő túlsó akácok felé. Megtorlóm a homlokom. Nevetnek. — Szerencse, hogy közel a kút! Fejes Józsefné egész családja kint van — lánya, veje, mindenki. A háztájit kapálják. — öten hamar végzünk! Ma még bele akarunk kezdeni a százalékosba mi is — abból három hold van. A brigádvezető kettőt mondott. Szóltam én, hogy „nem úgy van az, Jóska, három van a könyvben, annyit írattam fel!” Megmondtam, hogy bírok én három holddal is. így aztán meglett a három — mondja Fejesné. A kútnál szomjasan emelgeti fejét egy szürke ló. Az öreg Darázsi Sándor a túlsó soron kapál — a szekeret jótékony hűvös lombok alá állította. — Olyan most a kukon'.», mint az árvagyerek — mondja egy é"pen odaérkező. — Kikelni kikelt, de hogy aztá. mi lesz belőle, azt csak a jo isten tudja... Ha az enyém lenne, nem is kínlódnék vele sokat. Dehát napszámban kapálok, ötvenhárom sor van — tegnap megcsináltam tizet, annyi ma is meglesz — nagyot húz az üvegből. A kút vize mélyen van, kis körnek látszik csak csillogó tükre — és jéghideg. Mire a nap a fejünk fölé ér — szinte vezényszóra egyszerre néptelenednek el a sorok. A szomjas földek fölött sárgán vibrál a hőség. Egy óra múlva újra munkába kezdenek a kikalapált kapák. Fejesék délre végeztek is a háztájival — kelten kezdenek, az asszony és a lánya a százalékos kukorica kapálásába. Monoriéknak is segítőjük érkezik, a fiuk. Az egymás közelében levők átszólnak a másiknak — a határba" mindenki ismeri egymást. 3 ha már itt vagyok — vaia- hol nekem is kerülköz;k kapa — „hadd kóstoljak bele a kapálásba”. Hála a gimnáziumi mezőgazdasági politechnikának — megy is a do’og. Egy óra múlva sajog a derekam, ég a vállára — és víz még soha nem esett olyan jól, mint a bokor alá állított fonott bütykösből... (koblencz'
