Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-07 / 132. szám

Nyári előzetes Monori-erdóról Strandnyitás, hideg sör, „asztalterítő-étlap66 Hogy most már valóban be­köszöntött a nyár, azt mi sem igazolja jobban, mint az or­szágút melletti „betérők” e<?y- re nagyobb forgalma. Szom­jas gépkocsivezetők, pedálo­zásban kifáradt, délutáni „elő- vakációt” élvező diákok, sőt, már kirándulók is fogyasztói a gyöngy öző-hideg frissítőt kínáló vendéglátóipari létesít­ményeknek. MonoTi-erdő — ami most már igazán nyaralóhelynek nevezhető — a legtipikusabb példa erre. Az Autóscsárdá­ban csak a legjobbakat lát­tuk. Hétfőn délután 4 óra volt, s a csupa lomb fák alatt szinte hétvégi a forgalom, és csodálatosan hideg a sör, a málna, a frissítők. Szinte el sem hittük, hiszen annyi rosz- szat mondtunk már a vendég­látóipari egységekről, sőt, né­ha csak rosszat. A két pincér gyorsan és udvariasan szol­gált ki mindenkit, pedig — mint mondtuk — voltak jó- néhányan. Csak egyet kifogá­soltunk: az asztalterítők be­széltek az étlap helyett — minden menüből volt rajtuk némi maradék. A Mókus presszóban már kevesebben voltak, hárman kanalazták a színes naper­nyők alatt a fagylaltot. A presszó még új — s a gyér lá­togatottság talán csak a hét­főnek szólt. S mit láttunk a strandon? Az utcán sok gyerek leste a | nyitást, de csalódottan távoz­tak — a kapu még zárva ma­radt az érdeklődők előtt. — Már nem sokáig! — mondta Magócsi Józsefné, a strand gondnoka, aki az asz- szonyokkal együtt takarított, rendezgetett. — Hamarosan nyitunk, a hét végén biztosan. Sajnos, egy kicsit késünk, de rengeteg a tennivalónk. Bent srácok meszelték a ka­binokat. Ügy dolgoztak, mint­ha létkérdés lenne számukra a korai nyitás. Perzselő volt a meleg — időnként a zuhany alatt találtak rövid enyhítőt. Mi sem bírtuk ki — előzetes engedéllyel „kóstolót” kér­tünk az erdei strand nyári örömeiből. Olyannyira szeren­csésen, hogy a fél négykor in­duló vonatot lekéstük. — A következő csak 6 után indul — mondták az állomá­son. Nem örültünk — nem túlzottan „sűrű” a járat erre­felé. S mi lesz itt az igazi nyá­ron?! Az országút „pilótái” azon­ban már felkészültek — legalábbis hangulatilag — a kánikulai csúcsforgalomra. A fiatalok gyakran választják „közbeeső megoldásnak” a stoppot. Elsőre sikerült ne­künk is — így végül mégis elégedetten térhettünk haza kis nyári előzetesünkkel. K. Zs. MONOMIDÉEE pPsT M E.GYJI. HÍRLAP Kij-l Ö N K.l A.p A S A. X. ÉVFOLYAM, 132. SZÁM 1968. JÚNIUS 7., PÉNTEK Növényvédő szer korlátlanul Leltár - csúcsidőben A lány, akit leütöttek Miért fontos a zakó? A „lecsapott“ menyasszony — Férfi, vászonruhában Messziről feketéllő, furcsa alak lapul meg a járdán, Mo- nor egyik csendes kis utcájá­nak sötétjében. Közelebb lé­pek hozzá, gyufát gyújtok: egy húsz év körüli, zilált megjele­nésű nő. Körülette szeszszag. — Mi történt? — beütöttek — zokog fel h:rtelen. — Segítsen rajtam, vigyen el innen, mert mind­járt visszajönnek... Én is úgy vélem, valamit tenni kell. Nagynehezen fel­emelem a járdáról, s a bizton­ság kedvéért lassan átbotor­kálunk a szemközti építkezés téglafalainak tövébe. Váratla­nul felrémlik előttünk egy kí­sérteties fehér folt. Egy férfi közelít könnyű vászonruhá­ban. A nő kétségbeesett jaj­gatásba kezd, sír, zokog, egy­re bizalmasabban simul hoz­zám. Hirtelen mintha úgy érezném, hogy ujjaival fel­méri, tapogatja a zakómat, majd a gombjaimnál matat. No, gondolom, ez bánatában tán csak nem akar kifosztani? Elmélkedésre azonban nincs sok idő, mert a férfi ott áll már előttünk, merev, ugrásra kész pózban. Erőteljes szorí­tással megragadom a nő kar­ját és rohamléptekkel megin­dulunk a művelődési otthon épülete felé. Benn, a kisterem gyér vilá­gosságában leülünk egy szék­re és várjuk, amíg odakinn le­csendesedik a vihar..,. A nő azonban úgy látszik unja ma­sát, mert ismét vészes sírásba kezd. Vigasztalom, s ő nem marad hálátlan. Átkarol, közel bújik hozzám. Hidegen figye­lem: ujjainak apró rezdülé­seit érzem a zakómon. Ismét felmerül bennem az előbbi gyanú, otthagyom, lelépek ... A meglepetések másnap is folytatódnak. Délelőtt találko­zom egyik barátommal. — Te — vereget barátságo­san hátba —, van egy jó szto­ri a számodra, ezt írd meg. Hihetetlenül hangzik, de es­küszöm, igaz. Megyek egyik este az utcán, s akkor egy csaj kijött a kultúrából, és az első Iszisszenésre odavágódott hoz­zám. Megörültem, hiszen ház­hoz jött a kicsike. Megállunk egy söté1 kapualjban... s egyszer csak megjelenik egy fehér ruhás férfi és bődületes szövegelésbe kezd. hogy le­csaptam a kezéről a meny­asszonyát. Ekkora bökőt vil­logtat előttem. Lökhetem neki a sódert, semmi sem használ. Azt mondja, fizessek neki egy százast, vagy itt helyben ki­nyír. Nem volt nálam, csak egy ötvenes, azt nyújtom felé. A tag rögtön rámar és már lé­cei is le a csajjal... Hát nem gyalázatos dolog? Nem tudtam mit mondani neki. Mindenesetre, amit ta­pasztaltam, és amit tőle hal­lottam, megírom. — b — Em bértömeg az ajtóban, méltatlankodás, dühös vásár­lók — már egy hete ez a lát­vány fogadta az arrajárót a monori Háztartási Bolt előtt. Egy hete leltároznak, és hiá­ba az aj:tón a szíves elnézést kérő tábla — a méltatlanko­dás érthető. — Azért ez túlzás! — mond­ta valaki. — Most, amikor permetezni, kötözni kell, ami­kor a legtöbb a rovar — a „Háztartási” zárva van! Szabó László, az üzlet ve­zetője az ajtón át adogatta ki a rovarirtó szert — ami meg­lehetősen komplikált dolog, számításba véve a vásárlók tömegét — Nem lehetett volna ezt a leltárt kevésbé forgalmas idő­szakra halasztani? — kérdez­tük. Hiszen ennek az üzlet­nek valóban most van a sze­zonja. A válasz: Igen, nekik is kellemetlen, dehát ez központi utasítás. Mit szólhattunk erre? Semmit. Inkább az áru mennyiségére tereltük a szót. — Van bőven mindenféle növényvédő szerünk, csak a Zineb kevés. Rendeltünk, és úgy éreztük, hogy elég lesz — dehát még Nagvkátára is vit­tek belőle. És ez a nagy prob­léma: a járás földművesszövet­kezeti boltjai, úgy látszik nem rendelnek növényvé­dő szereket, I talán kellemetlen foglalkozni vele. Mi viszont — már csak az üzlet méretei miatt is — nem szerezhettünk be egy egész járás ellátására valót. Pedig most így van. A kör­nyező községekből kivétel nélkül csak ide járnak vásá­rolni. Példa erre az is, hogy míg tavaly a 24 mázsa krumpe lipor egész évben elég volt, most két nap alatt eladták. Végül tájékozódtunk a pet­róleumügyről is: a beit tűz- rendészetileg nem alkalmas arra, hegy petróleumot árusít­hassanak. (Sok a gyúlékony anyag, az emeleten, felettük lakások vannak.) Ezért he­lyezték át az árusítást a vas­bolt udvarára, ahol 11—12-ig van kiszolgálás. A forgalom annyira gyér, hogy egész nap ott ácsorognii, vevőkre várva egy elárusítónak — nem len­ne kifizetődő, és felesleges is. Úgy hisszük, ezt meg lehet érteni. Csütörtökön már nyitott a Háztartási Bolt — felfrissített árukészlettel várták vásárlói­kat.-ez Békenap Káván Vasárnap békenapot ren­deznek Káván a Hazafias Népfront, a pártszervezet és a községi tanács szervezésé­ben. Az ünnepi beszédet Gaál Ferenc tanácselnök tartja Délután fél hatkor a kávai sportpályán barátságos lab­darúgó-mérkőzésre kerül sor, amelynek bevételét a vietna­mi nép megsegítésére ajánl­ják fel. Gyömrőn ma délelőtt 9 óra­kor tanácsülést tartanak, ame- 1 lyen a tanácstagok testületi és választókerületi tevékeny­ségéről tartanak beszámolót Második napirendi pontként a községi vb és állandó bi­zottságok idei második félévi munkatervét tárgyalják. Alapozás vizsgamunkában Megkezdték a KlOSZ-székház építését Hétfőn kőműves ipari tanu­lók lepték el a Monoron épülő KlOSZ-székház területét, és megkezdték az alapozás föld­munkáit. A mintegy 12—14 ipari tanuló vizsgamunkája Dóczi Ferenc és Kovács And­rás kőművesmesterek osztály­zata szerint, kifogástalanul si­került. Kedden Barna József ci­pészmester, Léé Imre kovács­mester és Fűzfa Géza szabó­mester nekilátott a betonalap­zat elkészítésének. Egy beton­keverőgéppel dolgoztak reg­gel 6-tól este 7-ig. S munká­juknak már az első nap meg­lett az eredménye: 15 köbmé­tert építettek be. VECSES Százezer zöldpaprika Ahogy felszabadulnak az üvegházak, a hollandi ágyak, ismét hasznosítják őket Ve- csésen, a Zöld Mező Tsz ker­tészetében. Ilyen, szaknyelven szólva utóhasznú zöldpaprikát szednek immáron harmadik hete innen, s tart ez még vagy két hónapig. A budapesti nagykereskedelmi vállalatnak szállítják nagyobb részét, a tervek szerint 100 ezer dara­bot. Ugyanakkor a szövetke­zet saját standján is árul, a Hunyadi téri piacon. A szövetkezet I. számú ker­tészetében április 23-án ültet­ték ki a legkorábbi fajta pa­radicsompalántákat. A palán­ták már nagyra nőttek, ko­moly növénnyé fejlődtek, zöl­dellnek a paradicsomok. A 16 hold nagyságú területről — ha ilyen marad az idő — ara­táskezdéskor szedhetik majd a paradicsomot, előrelátható­lag húszadika körül. Jók a terméskilátások kar­fiolból és korai káposztából, öt, illetve 4 hold vár az asz- szonyokra. Már szedik. Kemenesi Józsefné jogos büszkeséggel mutatja a szép paprikát. Kapálják a paradicsomot az 1. számú kertészetben. Kép —szöveg: Kútvölgyi Mihály Szerdán a helyzet annyit változott, hogy Fűzfa Géza szabómestert Zankó László asztalosmester váltotta fel. Besegített a munkába Ácsai Sándor és ifj. Bulla József is. A kisiparosok megmutatták, hogy nem idegen számukra az építőipari szakmunka, ehhez is értenek. Az alapozás mun­kálatait napközben megtekin­tette Kovács András kőműves- mester, aki elmondta: a kis­iparosok példás és szakszerű munkát végeznek. A hét vé­gére elkészülnek az alapozás­sal és a jövő héten, ácsok áll­nak a zsaluzáshoz és megkez­dik a lábazat betonozását. Minden remény megvan ah­hoz, hogy a járás kisiparossá­gának összefogásából határ­időre felépüljön a KlOSZ- székház. Nem ártana azonban, ha több munkáskéz dolgozna az építésen és mások is ész- revétetnék magukat a mun­kában. Mint ahogy azt ígérték! (—en) MAI MŰSOR Monor: Háború és béke II. Ve- csés: A halálra ítélt ártatlan. J uniói is Gyömrőn A gyömrői strandon vasár­nap nagyszabású juniálist rendeznek, melynek program­jában két műsor is szerepel. Este a művelődési házban rendezett vasárnap esti tánc­cal fejeződik be a nap. Délelőtt fél tizenegykor a Liversing zenekar hangverse­nyét tartják, „Csak fiatalok­nak” címmel. A műsorban ne­ves fővárosi tánedalénekesek lépnek feL Délután fél ötkor az Orion gyár mandőlinzenekara ját­szik. Ekkor kerül sor a sza­badtéri színpad hivatalos megnyitására, itt jutalmazzák meg a társadalmi munkában legtöbbet dolgozó fiatalokat. A vasárnapi műsort kéthe­tenként követi hasonló jelle­gű rendezvény. A hónap vé­gétől a megnyíló borkóstoló lehetőségeit felhasználva, sza­lonnasütő szombat estéket szervez a művelődési ház a szabadtéri színpadon és kör­nyékén. (furuglyás) Wartburg — Fortunától A szerencse — úgy látszik — az üllőieket is megörver. dezteti. A legutolsó autónye- remény-betétkönyv sorsolá­son Tóth Sándor Tölgyfa ui cai lakos egy Wartourg sze mélygépkocsit nyert. Üllőt, már ő a második, aki ilyen módon lett autótulajdonos. Kapál a család A Majori út homokjában térdig süppedek. Rekkenő a hőség. Az országút mellett a monori Kossuth Tsz zetorjai szántják ki a tarlót — fölöt­tük csillogó, vibráló fény. A végtelen kukoricatáblák kö­zött égett-barna férfiak, sok színű kendős asszonyok hajla­doznak. A strandpapucson át égeti talpamat a homok, amíg átvágok a szomjas, és bizony elég kicsiny kukoricák között. Monori József és felesége haladnak egymás mellett, s szinte egyszerre vágják kapá­jukat a földbe. — Százalékos a kukori­cánk ... És jó hosszúak a so­rok — mutatnak a zöld folt­nak tűnő túlsó akácok felé. Megtorlóm a homlokom. Ne­vetnek. — Szerencse, hogy közel a kút! Fejes Józsefné egész csa­ládja kint van — lánya, veje, mindenki. A háztájit kapálják. — öten hamar végzünk! Ma még bele akarunk kezdeni a százalékosba mi is — abból három hold van. A brigádve­zető kettőt mondott. Szól­tam én, hogy „nem úgy van az, Jóska, három van a könyv­ben, annyit írattam fel!” Megmondtam, hogy bírok én három holddal is. így aztán meglett a három — mondja Fejesné. A kútnál szomjasan emel­geti fejét egy szürke ló. Az öreg Darázsi Sándor a túlsó soron kapál — a szekeret jótékony hűvös lombok alá állította. — Olyan most a kukon'.», mint az árvagyerek — mond­ja egy é"pen odaérkező. — Kikelni kikelt, de hogy aztá. mi lesz belőle, azt csak a jo isten tudja... Ha az enyém lenne, nem is kínlódnék vele sokat. Dehát napszám­ban kapálok, ötvenhárom sor van — tegnap megcsináltam tizet, annyi ma is meglesz — nagyot húz az üvegből. A kút vize mélyen van, kis körnek látszik csak csillogó tükre — és jéghideg. Mire a nap a fejünk fölé ér — szinte vezényszóra egyszerre néptelenednek el a sorok. A szomjas földek fö­lött sárgán vibrál a hőség. Egy óra múlva újra munká­ba kezdenek a kikalapált ka­pák. Fejesék délre végeztek is a háztájival — kelten kezde­nek, az asszony és a lánya a százalékos kukorica kapálá­sába. Monoriéknak is segítő­jük érkezik, a fiuk. Az egymás közelében levők átszólnak a másiknak — a határba" mindenki ismeri egymást. 3 ha már itt vagyok — vaia- hol nekem is kerülköz;k ka­pa — „hadd kóstoljak bele a kapálásba”. Hála a gimnáziu­mi mezőgazdasági politech­nikának — megy is a do’og. Egy óra múlva sajog a de­rekam, ég a vállára — és víz még soha nem esett olyan jól, mint a bokor alá állított fonott bütykösből... (koblencz'

Next

/
Thumbnails
Contents