Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-06 / 131. szám
2 1968. JÚNIUS 6.. CSÜTÖRTÖK Ki lövet? Egy ember, aki író és nyugatnémet, egyéves ösztöndíjat kapott az Amerikai Egyesült Államokba. Az embert és írót Hans Magnus Enzensbergernek hívják. Fél esztendő után otthagyta az Egyesült Államokat. Távozásának okát nyílt levélben tette közzé. A levélben többek között ezt írta: „Azt az osztályt, amely az Amerikai Egyesült Államokban uralkodik, és a kormányzatot, amely politikáját végrehajtja, a földkerekség legveszélyesebb emberi testületének tartom.” Akkor még csak J. F. Kennedyt lőtték le Dallasban. Az ember, aki író, megsejtett, megérzelt valamit abból, ami azóta immár újabb és nem is egy, hanem két megdöbbentő merényletben csúcsosodott ki. Memphisben lelőtték Martin Luther Kinget, Los Angelesben pedig a — másik Kennedyt. Robert Kennedyt, aki még nem volt elnök. Aki csak elnök akart lenni, de — c sorok írásakor — nem tudni, lehet-e még valaha az életben?! Los Angeles bizonyossággá tette a már-már bizonyossággá váló gyanút; J. F. Kennedyt, az Egyesült Államok elnökét 1963 novemberében, Dallasban nem egy gyilkos ölte meg. Nem egy puskalövés dördült, mint ahogy Martin Luther Kinget sem egyetlen ember ölte meg — még ha a ravaszt egyetlen ember ujja húzta is el —, s Robert Kennedy halálát sem egy ember akarta. A mai Amerikával szemben már nem is az a megdöbbent és felháborodott világ kérdése, hogy: ki lőtt? Hanem az, hogy: ki lövet? Ki, egészen pontosan: kik azok, akik politikai gyilkosságok sorozatával próbálják félretenni az útból mindazokat, akik más Amerikát akarnak, mint a jelenlegi. Ki, egészen pontosan: kik azok, akik lelövetik a négerek egyenjogúságáért küzdő és csakis a békés harc eszközeit helyeslő Martin Luther Kinget, a vietnami káoszból kibontakozást kereső Robert Kennedyt, s végül, de elsősorban azt a J. F. Kennedyt, aki az Egyesült Államok hosszú éveken át tartó hidegháborús politikáját megpróbálta valami mással felváltani. Európában régen tudjuk, hogy mi a fasizmus és hogyan kezd burjánzáshoz. Európában régen tudjuk, hogy a politikai gyilkosságok a legritkább esetben egy-egy fanatikus, vagy őrült művei, sokkal inkább csoportoké, társaságoké, sőt, s erre már nem egy példát adott a történelem, kormányzaté. Európában régen tudjuk ezt. Amerikában sejtették, de nem akarták tudni. Újra és újra a Warren-jelentésre hivatkoztak, s az európaiak összeesküvésmániájáról beszéltek. A Los Angelesben eldördült fegyver tagadhatatlanul Igazolta: annak idején, Dallasban, lehet, hogy Oswald is lőtt... Lehet. De egészen biztosan lőttek mások is, s főként: voltak, akik lövettek! A Robert Kennedy elleni merénylet joggal okozott sokkot a világon. Az emberek, itt, legalábbis Európában, nagyon pontosan tudják, hogy az ilyen orvul leadott lövéseket sok-sok és már nem orvul leadott lövés követi. Európa iszonyú véráldozattal fizetett a fasizmusért, de úgy látszik, ezekben a napokban meg kell ismernie a más köntösbe öltözött, de módszereiben a régivel teljesen azonos fasizmust. A világ talán soha nem fogja megismerni J. F. Kennedy, a volt elnök, és Martin Luther King, a Nobel-díjas békeharcos gyilkosát. De azokat, akik lövettek — Dallasban, Memphisben és Los Angelesben — meg kell, hogy ismerjük... V __________________ J 1 6. — Illetve Gömöry-Gemner. — A 26. SS páncélos hadosztály volt egészségügyi főnöke? A hadosztály az első magyar hadsereg egyik önálló dandárénak közelében állomásozott. A magyar alakulat orvosa egy bizonyos Gömöry alezredes volt. Gemner a háború utolsó szakaszában egy vadászat során Gömöry alezredest véletlenül agyonlőtte, iratait magához vette, majd amikor csapatával a magyar főváros védelmére rendelték, a volt magyar orvos hozzátartozóit felkutatta és megsemmisítésükről gondoskodott. Egyezik? — Egyezik — mondta a „Páter”. > Eberling zavartalanul folytatta: — Ezután Magyarországon bujkált, majd amikor a nyelvet kellőképpen elsajátította, az egyik kórházban Gömöry doktor irataival felvételre jelentkezett. — Minden egyezik, főnököm. — Hozzájárulok Gömöry- Gemner akcióba kapcsolásához. Figyelmeztetem arra, hogy Gemner á mi legerősebb barátainkkal is együttműködik. Erre tőlünk engedélyt és felhatalmazást kapott. A maga emberének ez utóbbi dologról nem kell tudnia. Arra azonban adjon parancsot, hogy Gömöryt nem szabad lelepleznie, mert rá még nagy feladatok várnak. — Nem szeretem, amikor a főnököm ilyen kapásból sorolja az adatokat — mondta a „Páter”. — Ügy érzem magam, mint egy szűzlány ruha nélkül. Túlságosan sokat tud, Eberling úr, azt hiszem, már a beszélgetésünk kezdete előtt a javaslatomra is fel volt készülve. — Ne féljen tőlem, én a maga javát akarom. Szerencsére vannak nyilvántartásaink és a számítógépeink eléggé logikusan gondolkodnak. Hallottunk a bécsi emberéről, csak azt nem tudtuk, hogy kicsoda. Már akkor szóba került, amikor azt a francia foglyot a Dunába lőtte. Az a francia ugyanis — a mi emberünk volt. Észrevette, hogy Schirmbaum túl jó húsban van, nem mosdik, állandóan vár valakit. Azt hitte, a ruszMerénylet Robert Kennedy ellen (Folytatás az 1. oldalról) csak annyit tudnak, hogy alacsony növésű ember, kék nadrág volt rajta és fehér ing. Egyesek azt bizonygatják, hogy amikor a rendőrök elfogták, így kiáltott: „A hazámért tettem.” Neve egyelőre ismeretlen. Robert Kennedy szülei csak szerdán reggel értesültek arról, hogy fiúk, Robert Kennedy az éjszaka folyamán egy merénylő golyójától súlyosan megsebesült. Edward Kennedy, Robert Kennedy öccse, aki jelenleg Los Angelesben, a kórházban várja a műtét eredményét, telefonon hívta fel édesapját, akit az éjszakai órákban nem akartak a rossz hírrel felzavarni. Az idős házaspár legidősebb fia a második világháborúban pusztult el, John F. Kennedyt, az Egyesült Államok elnökét 1963-ban, Dallasban meggyilkolták. • Robert Kennedy felesége, aki a tizenegyedik gyermekét várja, Edwarddal van a kórházban, férje mellett. Jacqueline Kennedy, a meggyilkolt elnök özvegye Londonból kapott telefonhívás útján értesült először a merénylet híréről. Az angol fővárosban élő sógora, Radzwill herceg álmából ébresztette fel. „Ez borzalmas, iszonyú! Nem tudom elhinni, hogy mindez ismét megtörtént. Ez hihetetlen! — kiáltott fel Jacqueline Kennedy. Thomas Reddin, a Los An- geles-i rendőrfőnök sajtóértekezleten ismertette Robert Kennedy merénylője elfogásának és kihallgatásának körülményeit. ,JCennedy. sz?.mtp^,, közvetlen kíséretével kisétált a szálloda táncterméből egy másik szobába és itt dördültek el a lövések. Kennedy egyik kísérője azonnal rávetette magát a gyanúsítottra, elvette fegyvekik akarják beépíteni a szervezetbe. Egy darabig mi is arra gondoltunk ... Hát innen az én nagy tájékozottságom. A „Páter” hangosan felnevetett. — Te jó ég, ha Schirmbaum ezt tudná. Azt hiszem, a legnagyobb őrültséget akkor követnénk el, ha felhívnánk erre a figyelmét. — Egyetértek — állt fel Eberling. — Rövid, de hasznos eszmecserénket befejezhetjük. Még annyit: mikor szándékszik ezt a magánügyet lebonyolítani ? — Várjunk még egy kicsit. Először is tisztázzuk: Wo- check üres doboz-e, vagy van valami benne, ami kellene nekünk. — Néhány jelentéktelen kémiai definíció. — Képzelem, mennyire jelentéktelenek azok a képletek. Na, de mindegy. Tehát élve kell. — Feltétlenül. — Akkor az akcióval legalább egy hónapig várok. Most őrzik, mint eb a tányérját, körülnyüzsgik az elhárítok, heten megkóstolják a levesét, mielőtt ehetne belőle. Egy hónap múlva kezdünk és az akciót két nap alatt, a Tágman-rendszerrel bonyolítjuk. — Előtte vigyék a Szigetre, hallgassák meg és ha hazudna, rövid úton tegyék talonba. Harmincnyolc nap múlva ugyanitt találkozunk. Eberling állt, mintha karót nyelt volna. A „Páter” biccentett, azután kilépett a szobából. Lehaladt a nyikorgó falépcsőn, az utcára ment, beült kocsijába. A vezetőülés mellett kis négyszögletes dobozban egy magnetofonszalagot talált. — Most. Eberlingem, megint egy kicsit a kezemben vagy — mondta. Azután gázt adott és sötét lámpákkal elszáguldott. Nem vette észre, mert már messze járt, amikor a kocsi helyén először fölült, majd felállt rét és átadta társának. A lövések zajára pánik tört ki, az első jelentések három gyanúsítottról beszéltek, most azonban már bizonyosak vagyunk abban, hogy csak egy merénylő volt”. A Los Angeles-i rendőrfőnök meghatározása szerint erről a „magányos gyilkosról” sem tudja „senki a világon, hogy kicsoda”. Az Evening Standard című londoni lap, amerikai tudósítója egy szemtanúra hivatkozva azt jelentette, hogy a lövések után egy fiatal nő jelent meg az Ambassador szálló bejáratánál, kifelé szaladt és azt kiabálta: „Lelőttük, elkaptuk Kennedyt”. A Reuter hírügynöksége elmondja, hogy Kennedy szenátort három héttel ezelőtt élet- veszélyesen megfenyegették. Egy névtelen telefonáló felhívta a rendőrséget, s közölte, hogy merénylet készül a szenátor ellen. Robert Kennedy azonban jóformán tudomást sem vett az egész ügyről. Johnson elnök nyilatkozatban fejezte ki megdöbbenését: „Nincs szó, amely kifejezhetné e tragédia borzalmát” — mondotta, majd hozzátette, hogy „imádkozik Kennedy szenátorért, annak családjáért és a többi sebesültért”. Johnson elnök elrendelte, hogy a továbbiakban titkos- rendőrség tagjai őrizzék az elnökválasztási kampányban részt vevő jelölteket és családtagjaikat. Robert Kennedy szenátor háromórás műtétje magyar idő szerint 14.30 órakor ért véget. A sebészeknek a fejbe behatolt golyót sikerült műtéttel eitávolítaniuk, kivéve egy kis szilánkot. A golyó a fej jobb odalán, a halántékcsont csecsnyúlványánál hatolt be. A másik golyó Kennedy nyakának hátsó részébe fúródott, ezt még nem távolították el. A egy férfi. A főpincér volt. Egy kis szerkezetet rejtett a zsebébe, amely — ha üzembe helyezték — három méteres távolságon belül mindent letöröl a közelben levő magnetofonszalagról. — Ez a „Páter” soha nem fog megjavulni — nevetett Eberling, amikor a pincér tájékoztatta őt a kocsi alatt eltöltött néhány percének eseményeiről ... ... Három nappal a Kopasz Oroszlánban tartott értekezlet után Rudolf Schirmbaum nagyon rosszul aludt. Visszatérő álom kínozta, egy óriási vekkeróra repült feléje, kiterjesztett szárnyai csattogtak, és a „madár” pokoli csörgést árasztott maga körül. Amikor végre felébredt, hallgatózott: csöngettek az előszobában. Magára kapta pongyoláját, kiszaladt ajtót nyitni. A „Páter” és egy fiatal nő állt a bejárat előtt. — Csak semmi megrökönyödés — mondta a „Páter” —, úgy alszik, mint a mor- mota. Pedig igazán illett volna hamarabb felébrednie, hiszen egy csodálatosan szép feleséget hoztam magának. Schirmbaum oly zavarba jött, hogy el is felejtette az előszobából a nappaliba kísérni vendégeit. De a „Pátert” nem kellett bíztatni, az elegáns és karcsú hölgyet maga előtt irányítva, a lakás belsejébe haladt. A hölgy sötét köpenyt viselt, amelynek gallérját is felhajtotta. Most kibújt a selyemfényű kabátjából és a felgyulladó villanyfényben egyszerre láthatóvá vált arca s jó alakja. — Jana vagyok — nyújtotta a kezét és megszorította a férfi jobbját. — Egy ideig együtt fogunk élni, vagy legalábbis egymás mellett és ez a pontos meghatározás — szögezte le. A „Páter” is ledobta ballonját és körülülték a nappali szoba közepén levő asztalt. (Folytatjuk) A merénylő sebészek közölték azonban, hogy ez nem okoz nagyobb problémát. A szenátor igen nagy mennyiségű vért vesztett. Az operáció után az öntudatlan Robert Kennedyt visz- szaszállították kórházi szobájába. A szenátor sajtótitkára, Frank Manciewicz Kennedy állapotát „rendkívül válságosnak” minősítette. A sajtótitkár az orvosi jelentést ismertetve elmondta, hogy az „elkövetkező 12—36 óra nagyon kritikus lesz”. Dr. Victor Baz, Los Angeles-i orvos, aki a város központi elsősegélyhelyén a sebesült Robert Kennedyt ellátta, elmondotta, hogy a szenátor „gyakorlatilag halott volt”, amikor a mentőkocsiban megérkezett. Az orvosok szívtáji masszázst alkalmaztak és oxigént juttatlak Robert Kennedy tüdejébe. „Először nem volt pulzusa, majd a pulzus visszatért és szívhangokra lettünk figyelmesek. Ezután megindult egy kissé szaggatottan a légzés is.” Ethel Kennedy, a szenátor felesége, aki mindvégig férje mellett volt, már azt hitte, hogy az halott és csak akkor nyugodott meg, amikor maga is meggyőződött arról, hogy Robert Kennedy szívműkö* dése ismét megindult. Robert Kennedy merény* lője több órás makacs hallgatás után végre megszólalt. De nevét továbbra sem hajlandó elárulni. A letartóztatott „John Doe” (ezen a néven emelnek vádat olyan bűnözők ellen, akiknek személyazonossága nem ismeretes), igen jól kifejezi magát angolul, könnyedén cseveg, most már mindenről hajlandó beszélni, csak a merényletről nem. A letartóztatott merénylő ellen vádat emelnek négyrendbeii szándékos emberölés címén. A letartóztatott húszegynéhány éves, kreol bőrű fiatalember, akinek beszédén némi külföldi (jamaicai vagy kubai) akcentus érezhető. A letartóztatott esetleges óvadékának összegét 250 000 dollárban határozták meg. A merénylet híre óriási megdöbbenést keltett az Egyesült Államokban és világszerte. Amerikai politikai körökben teljes a sokk a merénylet után. Nyilatkozatok tucatjai hangzanak el, arról, hogy az amerikai társadalom „súlyos beteg”. Több törvényhozó ismét elő akar állni a fegyvertartás szabályozására vonatkozó törvényjavaslattal. Lapzártakor érkezett Los Angelesben orvosi közleményt adtak ki, amely elmondja, hogy továbbra is „rendkívül válságos” Kennedy szenátor állapota. „Kétségtelenül súlyos sérülést szenvedett a „cerebellum”, a kisagyvelő jobb oldali része, valamint a középagy, amely magát az agyat összekapcsolja a test többi részével. Ez a középagy (a nagyagy folytatása) nemcsak a végtagok mozgatásának és az érzékelésnek a funkcióját látja el, hanem biztosítja a szem mozgatását is, sőt szabályoz néhány életfunkciót is. Tehát rendkívül kritikus rész sérült meg. Ezért félő, hogy a kimenetel rendkívül tragikus lesz. Ha azonban Kennedy a fizikai sérülést túléli, teljes birtokában lesz értelmi képességeinek." Megállapították Kennedy merénylőjének személyazonosságát. A merénylő egy Sirhan Sirhan nevű 23 éves fiatalember, akinek a bátyja, Add Sirhan a közeli Pasadenában lakik. Kilétét úgy sikerült megállapítaná, hogy a rendőrség kinyomozta: honnan származik a revolver. Megállapították azt is, hogy Sirhan Sirhan valaha Jeruzsálem jordémiai negyedében lakott, de nemzetisége mindmáig tisztázatlan. A letartóztatott mindezek ellenére sem hajlandó közölni nevét, hanem makacsul hallgat. KÜLPOLITIKAI HÍREK TOVÁBBRA SEM ENYHÜL a dél-vietnami főváros köré vont partizángyűrű szorítása és a Saigon belterületein tevékenykedő szabadság- harcos alakulatok változatlanul tartják állásaikat. A ROMÁN LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG megállapította az 1954. április 14-én hazaárulás vádjával elítéltek, Lucretiu Patrascu és társai ártatlanságát. AZ EAK-BAN szerdán délben egyperces néma csenddel emlékeztek meg a tavalyi csatavesztésről és az izraeli agresszió áldozatairól.
