Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-30 / 152. szám
FEST HEGYEI Y&űrlap 1968. JÜNIUS 30., VASÁRNAP Mennyit olvasunk? Mintha csaj- összejátszottak volna a dolgok. Tanulmányozom az ünnepi könyvhét eredményeiről hírt adó megyei tanácsi jelentést, s ugyanekkor megkaptam egy levelet, amelyben a nagykőrösi dobzenekarról írott elismerő cikkemet köszönték meg. Való igaz, 'csakugyan megjelentek az elismerő szavak a nagykőrösi zenekarról — s szó se róla, hogy bármit is visszavonnék belőle —, mégis éppen abban a pillanatban, ott, a könyvheti jelentés fölött, eszembe jutott, hogy kimaradt abból a bizonyos elismerő írásból valami. Aprócska, disszonáns dolog, amit talán észre se kellett volna vennem, s bizonyára el is felejtettem volna, ha nem jön ez a levél. Történt ugyanis, hogy ez a jól sikerült diákzenekar a televízió egyik Ki mit tud? adásában szerepelt, s ha nem is jutottak tovább, valamennyi zenekari tag kapott egy-egy jutalomkönyvet. Amikor ez után a szereplés után találkoztam a zenekar néhány tagjával, megkérdeztem, hogy milyen könyveket kaptak: szóval, a szerző s a könyv címe után érdeklődtem. Ekkor következett a meglepetésem. Nem tudtak a könyvekről jószerint semmit. Ilyesmiket halló ttom: „Az enyém valami útleírás”. „Az enyém Ady életéből valami”, s így tovább ... Meglepődésemben először nem találtam semmi érthető magyarázatot. Hiszen ha a magam példáját hozom ide, megmondom húsz esztendőre visszamenőleg, hogy milyen alkalomból, milyen könyvet kaptam — ha kaptam —, s megmutatom most is a polcomon, hogy hol áll ez a könyv ... Nem hogy a címét, a szerzőjét, a tartalmát nem tudnám ...! Summa- summárum, olvasó emberrel olyasmi nem történhet meg, hogy a jutalomkönyvet min- \ den további érdeklődés nélkül : süllyessze el. : A következtetés egyenes: : ezek a diákok nem olvasnak, i vagy legalábbis nem olvasnak i eleget. És ezzel máris a témá- i nál vagyunk, hogy tudniillik i hogyan is állunk általában az j olvasással? Egyik napilapunk- ; ban Darvas József fontolgatta ; ezt a kérdést, éppen az ünne- ! pi könyvhét nyitánya alkal- j mából. Ott a következőket írta: „Az is igaz, hogy az iskolás kor után az olvasási kedv hirtelen visszazuhan. Sok okkal magyarázható ez; ám az egyik ok feltétlenül az, hogy az iskolai irodalomoktatás nem tudja igazán megszerettetni az irodalmat. Nem mai gond: soksok évtizedes probléma ez, ami — úgy hiszem — az utóbbi években, a szakközépiskolák elterjedésével s az irodalomórák számának csökkenésével még súlyosbodott.” Nos, így vágnak össze a dolgok. Nevezetesen: ezek a nagykőrösi diákok is szakközépiskolások... Ami pedig a könyvhétről szóló megyei jelentést illeti... Nem sokat lehet belőle kihámozni. Mert szép-szép, hogy Pest megyében a könyv ünnepi hete alkalmából 30 író-olvasó találkozót rendeztek, s ahogy írva van — meg amint tapasztaltuk is —, ezek általában jól sikerültek. Két okból is jók voltak ezek a találkozók: egyrészt mert a közreműködő írók, költők komolyan vették a dolgot, s illő gonddal készülték fel, másrészt az érdeklődés is meglehetősen nagy volt. Nem tudunk tájékozódni azonban, hogy milyen arányúak voltak a vásárlások. A becslések szerint a könyvhét alkalmából általában Í0 százalékkal emelkedett a könyvesboltak forgalma. Monoron — amint hozzávetőlegesen megállapítható — 46 ezer forint értékű könyvet adtak el az ünnepi könyvhét folyamán, Cegléden 47 ezer forint volt a forgalom. A baj ott kezdődik, hogy nem lehet tudni: sok-e ez vagy kevés. Látszólag sok: több mint 40 ezer forint '— könyvért... Sőt akkor is sok, ha eszünkbe idézzük Móricz Zsigmond fájdalmasan szép hódmezővásárhelyi riportját, amelyben el panaszol ja, hogy ebben a nagy alföldi városban évekig nem vesznek könyvet. Csakhogy nekünk számolni kell az effajta tapasztalatokkal is, mint amilyenekről Darvas József beszél, s magam is igazolva láttam. Tulajdonképpen nekünk nincs mihez viszonyítanunk, hogy mennyit haladtunk előre, már ami a tömeges olvasást illeti; vagy hogy egyáltalán haladtunk-e. Ugyancsak Darvas József cikke jut eszembe, amelyben azt mondja, hogy „az ország felnőtt lakosságának csak mintegy 25 százaléka i olvas rendszeresen, másik 25 $—30 százaléka alkalmilag vesz ^ a kezébe egy-egy könyvet. A többi egyáltalán nem olvas”. $ Vitatható adatok — teszi hoz- $ zá, majd megjegyzi: — vitat- 5 ják is. De — Darvas szerint — J inkább rosszabb a helyzet... Ü Szóval nem tudjuk, hogy mi $ a pontos helyzet; még így a ^ könyvhét utáni állapotokról is ^ eléggé homályos a kép. Éppen 5 a Pest megyei Tanács művelő- $ désügyi osztályvezető-helyet- ^ tese mondta, hogy szerették $ volna megtudni: átlagosan ^ mennyit költ nálunk egy dolgozó könyvre — mondjuk: ^ évente? Kézenfekvőnek lát- ^ szik, hogy ezt az adatot pilla- ^ natokon belül meg lehet sze- 4 rezni, hiszen a legegyszerűbb § fogyasztási cikkekre vonatko- ^ zóan is vannak már ilyen sta- ^ tisztikák. A könyvre azonban 6 nincs. ^ A könyvtárakra — helyeseb- ben: közkönyvtárakra — már $ nem vonatkozik a vád, hogy ^ nem rendelkeznek megfelelő $ statisztikákkal, illetve adatokkal. Ellenkezőleg: kitűnő az ^ adatszolgáltatásuk. Nézzünk ^ meg mindjárt egy könyvtári ^ összehasonlító kimutatást. ^ Pest megyében a közkönyvtá- raknak 1967 első negyedében í összesen 69 160 olvasójuk volt, k ez a szám az idei első évne- $ gyedben 73 090-re alakult. Te- ^ hát emelkedett az olvasói létszám. Még tovább: 1967 első ^ három hónapjában összesen ^ 866154 kötetet kölcsönöztek ^ ezek a könyvtárak, ugyamek- & kor 1968 hasonló időszakában $ 877 732 kölcsönzés történt. Ez § a szám is magasabb, de mond- ^juk. az olvasói létszámemelke- ^ déssel nincs egyenes arányban. ^ Lehet ezeken az adatokon ^ is meditálni, s talán valamivel ^ derűsebbnek látszik a kép, $ mint ahogy Darvas József lát- $ ja. Közbevetőleg még annyit § kell megjegyezni, hogy ezek az összevetések is túlságosan közeliek; holott — hogy tiszta képet nyerjünk, nekünk mesz- szebbről kellene figyelemmel kísérni az olvasók számának, illetve a kölcsönzések arányainak alakulását... Egyszóval: az a kérdés, hogy több éves terminusban milyen fejlődés mutatkozik, s ez ennyiből nem derül ki. Mindenképpen úgy kell tekintenünk ezeket a hatalmasnak látszó számokat azonban, hogy Pest megyének megközelítően kilenc- százezer lakosa van. Arra pedig föltétlenül oda kell figyelnünk, hogy noha bizonyos fejlődés látszik az olvasást illetően, a könyvtári adatok alapján; erről a mérlegről nem olvasható le pontosan, hogy mennyiben lehetünk ezzel elégedettek. S nagy kár volna azt hinni — csupán ezeknek az adatoknak a felfelé ívelő tendenciája alapján —, hogy minden rendben van.... Érsekes dénárok A Komárom megyei Építőipari Vállalat egyik brigádja Esztergomba.i — egy lakóház alapozása közben — ritka értékű éremgyűjteményre bukkant. A 153 darab ezüst dénárt beszolgáltatták a Balassi Múzeumba. A leletet most a Magyar Nemzeti Múzeumban restaurálják. A szakemberek megállapítása szerint az érmék zöme az ausztriai Friesach városka pénzverdéjéből származik. Ezüstlapra verték rá a várost jelképező három tornyú templom rajzát, az érem másik oldalára pedig a mindenkori érsek arcképe került. Mivel ollóval vágták ki, nem mindegyik érem szabályos kör alakú. 153 dénárnak, korabeli feljegyzések szerint nagy volt a használati értéke. Hét dénárért egy vödör sört, hetven dénárért pedig egy hadilovat lehetett vásárolni. Az érméket valószínűleg a tatárjárás idején rejtették eL „Che“ filmek Eddig már három rendező jelentette be, hogy filmet készít Ernesto „Che” Guevara, a híres partizánvezér életéről és tragikus haláláról. Angliában Tony Richardson, Olaszországban Francesco Rosi készíti elő a forgatást, s Richard Fleischer rendező bejelentette, hogy szeptemberben a Fiilöp-szigetek őserdeiben lát hozzá a harmadik „Cíie”-film forgatásához, s a címszerepre Omar Sharif ot, az ismert egyiptomi sztárt kérte föl A/ iroszovetseg májusban országos mozgalom gondolatának magvait hintette el „Olvasó népért” címmel. Ennek a mozgalomnak, amely kimondottan Kodály „éneklő ifjúság” mozgalmát tekinti példának — célzott erre emlegetett cikkében Darvas József is —, a frontok tisztázása a leglényegesebb induló feltétele. Vagyis tudnunk kell, hogy hol tartunk — de pontosan —, s hogy hova kell a legnagyobb társadalmi erő. Nem kétséges, hogy elsősorban az ifjúságot kell a mostaninál jobban megnyerni a könyvnek; csakhogy ez sem megy becslések, találgatások alapján... Dékiss János CAR AI GABOR: Minden élet Nem hiszek egyszer volt és megkövült örömökben Minden élet folyton megújuló örömében hiszek. Hiszem, mert látom: föltámad a dermedt föld alól évelő hajtásaival a málna, a tavaly letiport diófa-csemete eleven gyökere idén újra kihajt, nyüzsgő népszámlálásra gyülekeznek a százszor szétdúlt hangya-bolyok; a féreg-járta almafán fehér szirmok fürdöznek habos tavasz-sugárban; a hajnali gyep nyálkás harmatában vidulnak a csigák, csont-házuk fémesen csillog; sárga kiscsibék igyekeznek a tyúkok aggodalmának tollas sátra alá; botladozó csikókat sodor a kancák oldala mellé a szorgos úti-sietség... Ö, mindent lángra lobbantó sietség! Sietsége megifjúlt elemeknek! Benned immár rendelt helyükre lelnek a gyomok és virágok, férgek és szárnyasok, az emlősök — s az ember. Az ember, aki művét építve, s bizakodva szemléli ezt az egészet, az ember, aki nagy-kerekű gyermekkocsikban és épp csak testére szabott kis otthonokban sokasodik, hogy továbbadja utódainak e sókból és savakból százezerszín, százezer-forma, mozgó s mozdulatlan eleven fényt formáló Földgolyót, s a Mennyet is, a vegytanilag végleg elhanyagolhatót... A Mennyet, mely kék tündöklés odafent, a Mennyet, mely már senkié, s nem maradt ttenne semmi más, csupán a téli lombtalan fák árnyképei — ha alkonyodik és sóhajai a létből menekülőknek — ha föltámad a szél. De idelent ez a Föld a miénk, füveké, rügyeké, barmoké, embereké, árva vad-hajtásoké és kilobbant szirmoké, s fiainké, kik lelkes gépeikkel egyenest szállanak a görbülő tér folyton elmozduló ábráin át. Miénk ez a világ, miképpen léte-holta gondja is miénk, s miképpen nem hiszünk az egyszer volt és megkövült örömökben, csak minden élet folyton megújuló örömében hiszünk. J. NYIKOLSZKIJ: Feleségem és a robotember „Az utolsó szó mindig az enyém!” (Feleségem gyakori mondása) K eggel a feleségem felhívta a „Pontos Ido”-t. A hagyni. az idős ROBOT vette fel. Minden kérdés nélkül tudta, mi a tennivalója. — Tíz óra két perc — mondta. — Az lehetetlen! — kiáltotta a feleségem. — Lehetetlen, hogy az én órám ennyire siessen ! — Tíz óra két perc — ismételte a ROBOT. — Nem igaz! Az én „Volgám” már két éve percnyi pontossággal jár. Azt hiszem, magánál lesz valami baj. — Még egyszer mondom: tíz óra három perc — erősikö- dött kissé ingerülten a ROBOT. — Csak ne pimaszkod jón!... Képzeld, valami konzervdobozféle mer engem leckéztetni — mondta a feleségem, miközben felém fordult. — Mit szólsz ehhez? Mivel nekem ez az egész dolog fölöttébb tetszett. egy kukkot sem szóltam. — Pardon! — szólalt meg ismét a ROBOT —, ha ön annyira biztos az órájában, akkor mi a csodának kérdezősködik? Feleségem a logikus dolgoktól általában mindig' dühbe gurult, hogyne lett volna hát mérges most. amikor egy automata tett fel neki egy valóban magától értetődő kérdést. — Idehallgasson! — kiáltotta a kagylóba —, maga egv szerencsétlen, agy nélküli masina! Mit képzel magáról?! Tévedni emberi dolog, de magának meg különösképpen ! — Amióta csak létezem, a munkám miatt még sohasem kaptam egyetlen figyelmeztetést sem. Ami pedig az „agynélküliségemet” illeti — ön nagyon-nagyon téved. Mert — ha nerti tudná — nekem elektronikus agyam. van. És — hogy tovább menjek — az önnel folytatott beszélgetésből okulva, megengedhetem magamnak azt a következtetést, hogy az én agyam sok mindenben felülmúlja az önét. — Te jó ég! Miket beszél??! — Először is: ön nem tud logikusan gondolkodni. Másodszor : elviselhetetlenül szemtelen. (-ísak úgy repdesett a szí- j vem az örömtől. A ROBOT pontosan azt mondta, amit én gondoltam a feleségemről, csak hogy én nem mertem mindezeket a tudomására hozni. Itt két szilárd jellem találkozott. S míg azon töprengtem, hogy vajon most kit is illet majd az utolsó szó, rettenetesen csodálkoztam, hogy tulajdonképpen miért is nem pattannak szikrák a telefonkagylóból. — Biztosíthatom — sziszegte a feleségem —, hogy a maga agya teljesen berozsdásodott, s jó lesz, ha minél előbb megkenegeti egy kis petróleummal. — Bocsánat, de a kijelentéseiből arra merek következtetni, hogy maga olyan tudatlan, akár egy öszvér. A kibernetikának semmi köze a petróleumhoz. Szerintem ón azért provokálta ezt az egész beszélgetést, hogy kihozzon a sodromból. De felőlem erőlködhet, én kikezdhetetlen vagyok. Drótból vannak az idegeim! — Most már aztán igazán elég! Hány óra? — Pontosan tizenegy. — Megőrülök! — kiáltotta a feleségem, s dühösen lecsap- t~. a kagylót. Majd rámnézett és oktatva mondta: — Tanulhatnál ebből a beszélgetésből! Ez egy igazi férfi, még akkor is. ha ROBOT. Nem olyan nyim-nyám, mint te!... S zerencsére nem tudta folytatni, mert rájött, hogy elkésik a munkábóL Amikor nagy csattanással bevágódott mögötte az ajtó, felhívtam a „Pontos idő” főnökét: — Nagyon szépen kérem, adja át legmélyebb tiszteletemet a ROBOT-nak. Legőszintébb híve... — Köszönet az együttérzésért ... — sóhajtott a főnök. — Ó, ha tudná! Ö volt a legprecízebb, a legmegbízhatóbb munkatársunk. — Bocsánat, de miért csak „volt”? Hiszen éppen most beszélt a feleségemmel! — Igen. És éppen emiatt került generálj avításra .,. Jelenet a filmből ben, tökéletes lenne a ráfizetés.. Így azonban a nevek vonzanak. Miről is szól ez a furcsa és főleg rossz című film? (Az eredeti címe: What a way to go! Micsoda út! sokkal kifejezőbb, bár ennél is találóbb lenne az, hogy Szegény Louisa.) Igen, Szegény Louisa, mert a film főhősnője valóban nagyon sajnálatraméltó teremtés. Az egyszerű életről, a boldog szegénységről (!) álmodozik s közben mindig gazdagabb lesz. Pedig nem akar gazdag lenni! Azért mond nemet az áruház-tulajdonosnak s lesz inkább a szegény vegyeskereskedő felesége. Pe- chére. Mert egy váratlan reklámötlet milliomossá teszi a szegény férjet, aki a nem várt sikeren felbuzdulva agyonhajszolja magát s ebbe belehal. Louisa második férje, a festő is kezdetben szegény. Egy váratlan fordulat azonéttermi énekes, aki már tizennégy éve ugyanazt a számot adja elő a vendégek teljes közönye mellett. Louisa reménykedik: láthatáron a megálmodott egyszerű élet, a boldog szegénység. Csakhogy a sors, illetve a filmírók ötletei kiszámíthatatlanok. Az énekesből világsztár lesz, akinek halálát a rárohanó rajongók okozzák: egyszerűen agyontapossák. Mit tehet a bánatos özvegy? Kétszáztíz milliós vagyonát felajánlja az USA kincstárának, de ez sem olyan egyszerű dolog; bolondnak tartják. A happy end végül azonban nem marad el: férjhez megy újra, ezúttal legelső kérőjéhez, az azóta elszegényedett áruháztulajdo- noshoz, négy gyermek mamája lesz s most már semmi akadálya, hogy szegényen és boldogan éljenek, amíg meg nem halnak. — P — ti ÉTI FILM LEV ÉL MELYIK ÚTON JÁRJAK? Ha a néző a színlapra tekint, kitűnő szórakozást sejt a Melyik úton járjak? című amerikai filmprodukciótól. Shirley MacLane, Dean Martin, Paul Newman, Robert Mit- chum, Gene Kelly — nem csupán világhírű sztárok, kitűnő színészek is. A néző tehát jegyet vált, beül a moziba ahonnan azonban másfél óra eltelte után csalódottan és bosszankodva jön ki. Okkal. A kitűnő színészgárda egy buta kis tör- ténetecskében produkálja magát több-kevesebb sikerrel. Ha nem ők játszanak a filmban többszörös milliomossá teszi, Louisa legnagyobb bánatára. Szerencsére a festő is hamar befejezi az életét, saját festőgépei segítik át a másvilágra. Az asszony harmadik férje, a híres iparmágnás, Louisa kérésére hátat- fordít a talmi világnak s farmerkedésre adja a fejét. Szerencsétlenségére, mert a farmavató ünnepség után kissé pi- tyókosan a tehén helyett a bikát akarja megfejni, amely jogos felháborodásában átökleli a másvilágra. Következhet a negyedik férj, a szerény
