Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-04 / 129. szám
1968. JÚNIUS 4„ KEDD ^MíHao 3 A kegyenc Illyés Gyula drámája ILLYÉS DRÁMÁJÁT 1962ben közölte az Üj Írás. A folyóiratközlést sikertelen párizsi bemutató követte, majd hat évvel megszületése után színpadra került Budapesten is, a Madách Színházban. „A kegyenc” eredetileg Teleki László műve, de mint Illyés a drámához írt jegyzetében olvashatjuk: „A Kegyenc nem jutott fel a siker-cSillag- iltjára. Nem támadt táltosi varázslója. Rangot kapott, tapsot, soha”. És megjegyzi: „Szerkezetében, jellemábrázolásában, nyelvezetében volt a hiba; drámáról szólva ez any- nyí, mintha élő emberről azt mondják, hogy épp csak süket, vak és béna. A szívét dicsérték csupán, már az első bemutató másnapján: az első bukás másnapján”. Teleki Kegyence a nemzeti drámatörténetben a Bánk bán, az Ember tragédiája mellett foglal helyet. De eddig csak úgy, mint tanulságos könyvdráma, kötelező olvasmány a felsőbb iskolákban. Illyés, a Teleki László drámájának szívét felmutatva, újjáfogalmazta a drámát. Ez az újjá- fogalmazás öntörvényű alkotássá lett. A szerző szavaival élve: „A darabnak, amely az olvasó előtt fekszik, nincs több köze az eredeti Kegyenchez, mint a Faustnak a Faust-le- gendához, a rengeteg ödipusz- nak, Tristannak, Janne d’Arcnak előző változataikhoz, illetve ősi történetmagvukhoz”. TÖRTÉNELMI DRÁMA tehát az Illyés drámája? Vagy korunk drámája, amely a történelem álruhájába öltözött? Nehéz a válasz. Illyés ugyanis hézagtalanul és egyszerűen történelmi drámát épít. Ez nem divatos dolog. Divatosabb az a megoldás, melynek sémája szerint a szerző nem kívánja meg, hogy elhiggyük, darabjának figurái valóban császárok és császárnék, elrugaszkodnak a történelmi hitelesség igényétől és egyszerűen a mi politikai, társadalmi világképünkre, aktuális érzékenységünkre apellálnak. Illyés nem ezt a divatos megoldást választja, nem ezt a divatos jelzésrendszert és elidegenedést. Maximusról, a kegyencről nekünk el kell hinnünk, hogy ő Maximus, a kegyenc, s Valentinianusról a császárról el kell hinnünk, hogy ő Valentinianus, a császár. Természetesen Illyés figuraalkatása nem az abszolút történelmi hitelességre törekszik, sőt, talán nem is törekszik erre, de figurái még mélyebb értelemben, nem külsőségeikben, hanem belülről, lelkileg hitelesek, lelkileg hiteles Maximusok és Valenti- nianusok. Illyés figurái nem kacsintanak ránk, a maguk öntörvényű életét élik. A megoldás nem divatos, ez a megoldás a nehezebb megoldás, csak az a kérdés, hogy ez a megoldás a célravezető-e? A Madách Színház előadása azt bizonyítja, hogy nem. Az Űj írásban olvasható dráma azt bizonyítja, hogy igen. Az „olvasható” Kegyenc nem egyes jeleneteiben, hanem egészében, éppen a jelenetek kölcsönhatásával éri el, hogy az olvasó ráébred az egyszerű, de akkor és most egyaránt érvényes igazságra: nem lehet olyan hatalmat szolgálni, FESTŐ-MÁZOLÓ szakmunkásokat közületi karbantartó munkához teljesítménybérrel azonnali belépéssel felveszünk Vidékieknek munkásszállást biztosítunk JELENTKEZNI LEHET: 8p. IX., Viola u. 45. sz. alatt a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán. a Madách Színházban amely nem az embert szolgálja, hanem önmagát. Az „előadott” Kegyencben erre az igazságra nem jövünk rá, ezt az igazságot, csak kimondják, azt is mondhatnánk, hogy a szánkba rágják, tehát az igazság nem drámai. Nem biztos, hogy az előadásban van a hiba. Akkor hát a darabban? Nem biztos, hogy a darabban van a hiba. Akkor, hát az előadásban? EZ A KÉT KÉRDÉS, így egymás mellé állítva, jogos, ha az „olvasott” drámát összevetjük az „előadott” drámával, jogos a két kérdés, mert a két forma nem ugyanaz. De nem azáltal, hogy a rendező hozzátett volna valamit, hanem azáltal, hogy elvett belőle valamit. Ez meggyőződésem. Tehát az imént feltett két kérdés tulajdonképpen szónoki. Míg az „olvasott” drámában a fékvesztett hatalom őrjöngésének közepette vívódó és egér- utat kereső emberekről van szó, addig az „előadott” drámában egy szerelmi háromszög történetét látjuk peregni. Természetesen ez a szerelmi háromszög Illyés drámájának is alapja. Alaptétele. De míg ez az alaptétel az „olvasott” drámában mindvégig különös társadalmi-politikai töltést, hangsúlyt kap, addig a dráma „előadott” formája leszűkül erre az alaptételre, amely körülbelül így hangzik: Valentinianus, az eszeveszett, hatalmába őrült uralkodó próbára teszi Maximust, akinek „származása, gazdagsága, műveltsége, de még a termete, a konyhájuk s a felesége is: kész irigység!”. A próba tétje pontosan jellemzi a császárt, a próba tétje Maximus felesége, Julia. Maximus veszít a szerencsejátékon, oda kell adnia Júliát, hogy hűségét bizonyíthassa. Valentinianus cserébe ezt ígéri: „Nem élek vissza bizalmaddal.” Természetesen visszaél a bizalmával. Maximus és Julia szerelmének vége. Olyan mélyre süllyedtek mindketten, hogy meg kell halniuk. Az „olvasható” dráma azonban ennél sokkal több, hiszen éppen azt képes érzékeltetni, hogyan kényszerültek ilyen abszurd helyzetben is döntésre emberek, s hogyan építik önmaguk — önmaguk számára az abszurd helyzeteket. Illyés nemcsak a jelenséget mutatja fel, hanem az okokat is. Felmutatja azt a bonyolult kölcsönhatást például, ami társadalmi tevékenység és magánélet, szerelem és politika között van. Az „olvasott” dráma politikai párbeszédei mögött mindig ott érezzük a magánéletből eredő lelki rugókat, és szerelmi párbeszédei mögött a történelem szorítását. Vámos László rendezése ezt a többszólamúságot nem képes érzékeltetni. A Madách Színház előadása dekorativitásra törekszik, s e dekorativitás leple alatt tűnik el nemcsak Ily- lyés kemény mondandója, hanem nyelvének érzékletes mindig pontos drámai ereje is. A nem rájuk szabott szerepekben a Madách Színház élvonalbeli színészei is feszengenék. Mensáros László Maximu- sa előkelő és rideg, de nem érzékelteti ennek az előkelő ridegségnek másik oldalát, a levélnek fonákját, annak az útnak sem kínját, sem nagyságát, amelyen a Valentinianust „végsőkig” kiszolgáló politikus eljut Valentinianus megtagadásáig, majd a vele való leszámolásig. AZ ELŐADÁS egyetlen erőssége Gábor Miklós Valentinianus császára. Gábor Miklós kitűnő figurát teremt, de ez a figura* is ellentmond a darabnak. Mintha nem hinne benne, hogy létezik olyan elvakult hatalom, amelyet meg kell testesítenie. Ezért karikí- rozza a hatalmat és nem gyakorolja. A Pestvidéki Gépgyárban, reform után (2.) Nem gondok nélkül A reform jelentette újat- kezdés első öt hónapjában jó néhány gonddal is meg- küzdött, s küzd jelenleg is az üzem. Ami elgondolkoztató: ezeknek a gondoknak a nagyobb részét alaposabb szervezéssel, körültekintőbb munkával vállalatok tucatjai kerülhetnék el, s mégis, mindenütt azonos súllyal jelentkeznek. így a Pestvidéki Gépgyárban is. Csak tonnaszám A kiutalásos rendszer bizonyos értelemben áttekinthetőbb Volt, persze, hátrányok sokaságával. Most az anyagbeszerzés — s a gyárban minden illetékes külön hangsúlyozta: csak az elismerés hangján szólhatnak arról a munkáról, melyet az anyagosok végeztek — szabadabb, s ez, míg elméletben előny, a gyakorlatban sok bosszúsággal, idegességgel jár. A gyár — termékei jellegéből következik — rendkívül sok anyagfélével dolgozik. Szükségük lett volna különböző kohászati anyagokra. Azt a választ kapták: csak ha több tonnát rendelnek, akkor kapnak. Több tonna? Négy-öt esztendei anyagszükségletet vásároljanak meg egyszerre? Máshová viszont nem mehetnek, itt még nincs olyan választási lehetőség, mint a kiskereskedelemben... Azután: nem tudtak megszerezni néhány anyagot. Kiderült: alapanyagként exportáljuk ... Holott ők késztermékké dolgoznák fel, jóval többet kaphatnának érte. Nagynehezen azután valahogy meglett az anyag; pillanatnyilag. Az exportálás azonban továbbra is zavartalan. Szeghalmi Gyula, a termelési főosztály vezetője: — Néha beleizzad az ember ezekbe a gondokba; gyártani kellene, el is kezdjük, de nincs itt a teljes anyagfedezet, s akkor kezdődik az idegeskedés, meglesz-e holnapra, s ha nem, akkor mit csinálunk? Idei termelésünk forintértékében 42,6 százalékot képviselnek az új termékek, azok, melyek gyártását ebben az évben kezdtük, illetve kezdjük. Ehhez persze új anyagok is kellenek ... kellenének ... Kocsikázás palackokkal Elég sok a panasz — nemcsak itt! — a termelőeszközkereskedelmi — az ún. TEK — vállalatokra. Nehezen találják helyüket, sűrű a szervezetlenség — újsághirdetés alapján rohantak az egyik TEK- vállalathoz, hurrá, van anyag; nem volt... —, összevissza küldözgetik a gyári embereket, akiknek pedig nagyon is sietős a dolguk. Lénárt István, a szervezési osztály vezetője: — Nem tudjuk megérteni, miért nem lehet létrehozni központi elosztót a gázellátásnál. Jelenleg az a helyzet, hogy összevissza kocsi- káznak az emberek, igen sűrűn egy teljes napot állnak a gyári kiadónál, arról nem szólva, hogy a fuvarköltség olykor több, mint maga a gáz értéke! Argonért például minden esetben Pétre kell ! elmennünk, s mivel kevés a ; palack, a fekbér viszont nagy, bizony — sajnos — megtörténik, hogy az üzemekben az emberek félig kiürült palackból kiengedik a gázt, csakhogy azt is vihessék... Az ilyesfajta szervezési gyermekbetegségek, melyeket már nagyon ideje lenne kinőnünk, sok pénzéibe kerülnek a népgazdaságnak. A pénz azonban — ha nem is minden esetben — máskor meg nagyonis kívánt holmi: a Pestvidéki Gépgyárból az egyik illetékes fölhívta a velük kapcsolatban álló cég illetékesét. Föltűnt ugyanis neki, hogy a leszállított anyag számláján négyféle felárat is föltüntettek, s illő tisztelettel az okok után tudakozódott. A válasz? Nincs idő magyarázkodni, ha nem akarnak, ne fizessenek, de akkor többet tőlük egy gramm anyagot sem kapnak ... Mindez természetesen olyan bizonytalansági tényező a termelésben, ami aligha indokolt. Mint ahogy indokolatlan az a huzavona is, melyet a gyár és a Nitrokémia több mint két esztendeje „prolongál” a műanyag lezáró lemez miatt. A gépgyáriak — kormányegyez- mények alapján — készítik a mikrohullámú lánc antennáit; fontos exortkötelezettsiégük ez. Az antennákhoz szükségeltetik az ominózus műanyag lemez, amelyet azonban a Nit- rokémia nem kíván gyártani. Volt már ebből per, döntőbizottsági tárgyalás, árfelemelés, szóval, amit akarunk, de a le- mezszáLlítás ügye ma is vörös posztó a szigethalmi gyárban, holott — mint mondják — minden árat megfizetnek érte, csak kapják... Kevés az ember Sűrűn hirdetnek a lapokban, más helyeken; felveszünk ... Elsősorban forgácsolókat, lakatosokat keresnek, de majdnem mindéin szakma művelője „hiánycikk” a gyárban; pedig egész jó pénzt fizetnek. Év eleje óta a szükségesnél mintegy öt százalékkal kisebb a létszám, s ez hónapról hónapra halmozódik, elmaradt többletben, utolsó pillanatban teljesített határidőkben, sok másban. Nincs elég jelentkező, s ugyanakkor zsúA Cement- és Mészművek Váci Gyára FEL VÉTELRE KERES női és férfi munkaerőt betanított és segédmunkás munkakörbe, valamint az általános iskola VII., illetve Vili. osztályát végzett DIÁKOKAT NAPI HATÓRÁS MUNKAIDŐRE, kisegítő munkára, 400—600 forint fizetéssel. KÖZÉPISKOLÁS TANULÓKAT NYOLCÓRÁS MUNKAIDŐRE a termelésbe és segédmunkás munkakörbe 800—1300 forint fizetéssel felveszünk. Jelentkezni lehet a gyár Munkaügyi osztályán, a hivatali idő alatt. Telefon: 256 folt HÉ V-szerel vények szállítják a járás községeiből a fővárosba a munkásokat. Azokat, akik itt helyben is jó kenyeret találhatnának. A gondok sűrűjéből csak a két legégetőbbet emeltem ki, de ezek is szemléletessé teszik, hogy — amint tréfásan mondták a gyárban — nem fenékig tejföl megcsinálni a gyárban az űj mechanizmust, futni a vevő után — sőt, a vevő elé! — s olyan terméket kínálni neki. amire azt mondja: megveszem. Mészáros Ottó (Következik: PIACOK, VEVŐK!) Megkezdődött a szóbeli érettségi Hétfőn országszerte megkezdődtek a szóbeli érettségi vizsgák a középiskolák nappali tagozatán. A gimnáziumokban, a szakközépiskolákban és a technikumokban együttesen több mint 54 000 fiatal fejezi be az idén tanulmányait. Fafeldolgozó üzem A Börzsönyi Állami Erdő- gazdaság Verőcén 5,5 millió forintos beruházással fafeldolgozó üzemet épített. A korszerű gépekkel felszerelt üzemben évente 20 000 köbméter fából készítenék fűrészárut, valamint félkész termékeket, többek között parkettalécet, bútor-fát és bányadeszkát. Jelenleg a gépi berendezéseket próbálják, A tárnoki burgonyatárolóban forgatják a Gárdonyi: Egri csillagok című regényéből készülő film egyik jelenetét. A képen: Somogyvári Rudolf és Agárdi Gábor. Jelvénygyár — Tápiószele Féléves a Pénzverő kihelyezett üzeme A kapu felett öles betűk: „Az Állami Pénzverő Tápió- szelei Jelvényüzeme. Fél esztendeje, ez év január másodikén nyitotta meg kapuit. A község tanácsa, hogy munkaalkalmat biztosítson a helybeli nőknek, sok tárgyalást folytatott mindenfelé, de erre a lehetőségre nem is gondolt. Hogy került mégis az üzem Tápiószelére? Ha a hegy nem megy... — Már háború előtt dolgozott néhány szelej a Pénzverőben, kapcsolata a faluval tehát nem új keletű — kezd az alapítás történetébe Szűcs Nándor üzemvezető. — Aztán a háború alatt és a felszabadulás után már 25—30 ember járt be. Apám és a bátyám szintén, később én is. Segédmunkás volt, azután betanított, majd szakmunkás lett és 1965-ben leérettségizett a gimnáziumban. Ez év végére megszerzi az üzemmérnöki diplomát. — Hírek jártak a Pénzverőben, hogy egy-két részlegét vidékre helyezik — folytatja a történetet. A jelvényüzem munkaerő-utánpótlása Budapesten sehogy sem megoldható. A jelvénykészítést általában nem tartják szakmának, kétségkívül emiatt alig jelentkezett valaki az üzembe. Volt esztendő, amikor egy sem akadt. — Arról beszéltek, hogy a jelvénygyártást valahol a Dunántúlon folytatják. No még csak ez hiányzik nekem, gondoltam. így is három-négy órát utazom naponta, hát még akkor... Szóltam is mindjárt Csonka Ferenc igazgatónak, tudok én a falumban egy kúriát, pont jó lenne az üzemünknek. Szolnoktól Budapestig nincs semmiféle ipartelep, így hát munkára jelentkezőkben sem lenne hiány. Kijött az igazgató több vezetővel, körülnézett és azt mondta, vagy ide, vagy sehova. A többi már gyorsan ment, én pedig nem ingázom többé, itthon dolgozom. Gyárfiók I Januárban 34 emberrel kezdték, ma 53 asszony és lány dolgozik. Ez év végéig 120, 70-ig 300 lesz a létszám. Más részlegeket is kihelyeznek, új épületeket is emelnek, már nemcsak nőknek, férfiaknak is munkaalkalmat nyújt a Pénzverő szelei gyárfiókja. Munkavállalóban biztosan nem lesz hiány, máris sokan jelentkeznek. A fehér köpenyes nők hosszú asztal két oldalán ülve, kézzel festik az aranyló rézjelvényeket. Zöld, piros, kék, fehér színeket raknak fel a készülő szocialista brigád jelvényre. Hihetetlen ügyességgel egészen kis pontokat színeznek gyorsan, de nagy figyelemmel. Aztán az egészet bevonják műgyantával és úgy fénylik a jelvény, mintha zománcozott lenne. Csak az utolsó két hónapban másfél tucat különböző jelvényt csináltak, mindegyikből több ezer darabot és a gombrészleg egyre gyártja az égyenruhagombokat. Teljesítménybérben dolgoznak. A kereset havi 1300— 1400 forint A dolgozók kétharmada asszony, egyharma- da lány. Nyolc, a múlt iskolaévben érettségizett egészen fiatal lány is festi a jelvényeket. Közülük négy azt mondja, idén megint megpróbálkozik az egyetemi vagy főiskolai felvételi vizsgával. A többi nem is gondol rá. Tetszik nekik a jelvénycsinálás. Sz. E. Nádas Péter
