Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-30 / 152. szám

G írlap 1968. JÜNIUS 30., VASÄRNAP Munkatársaink jelentik: Á Dunakanyarból HAZÁNK SZÉP TERMÉSZETI TÁJAINAK EGYIK LEG- VONZÖBBJA A DUNAKANYAR. EGYIK PÁRTJÁN A FELLEGVÁR ROMJAI, A MÁSIKON A BÖRZSÖNY KÉKLÖ MAGASAI KÖSZÖNTIK A LÁTOGATÓT S ÉVRŐL ÉVRE SOKASODIK IS EZEK SZAMA. MUNKATÁRSAINK ARRA KERESTEK VÁLASZT, HOGYAN ÉRZIK MAGUKAT AZ ÜDÜLÖK, S MI AZ, AMIVEL MÉG KELLEMESEBBÉ, GONDTALANABBA LEHETNE TENNI PIHENÉSÜKET? LEÁNYFALU Kiadó szobák? A fejlődő, mindjobban ki­épülő Leányfalu ideális pi­henőhely. A hatalmas régi vil­lák most vállalati, vagy SZOT- üdülők, az üres telkeken meg gombamódra szaporodnak a kis családi víkendházak. Mi lenne, ha szobát keres­nénk Leányfalun? A tanácsnál mindössze négy címet tudnak mondani, ezeket az IBUSZ is igénybe veszi a Szezonban. Két helyet néztünk meg. Szép kert övezte kis csa­ládi házakban találni ezeket a fürdőszoba-használattal hir­detett, rendes, tiszta, kiadó szobákat. Az árfolyam: egy kétágyas szoba két személy­nek napi 60—70 forint. Az egyik helyen kiadnák egy személynek is a helyiséget, napi 40 forintért. Sokalljuk? A Balaton környéki állapo­tokra, az ott kiadott kony­hákra, kamrákra gondolva, nem lehetünk elégedetlenek. Akkor sem, ha összehasonlí­tást végzünk némely szállo­dával, ahol a vendég ne­gyed, vagy hatodmagával hú­zódik meg egy szobában ... Most különben mindkét csa­tádnál foglalt a véhSégsZbbá",' csak augusztusra tudnának helyet biztosítani. A leányfalusi háztulajdono­sok nem akarnak keresni az idegenforgalom adta lehetősé­geken. Csak egy család el­szállásolására alkalmas kis házakat építenek a jelenlegi építkezők is. Sokan vannak ilyenek, az idén ugyanis újabb nyolc holdat parcelláz­tak fel a községben. Ezt a területet kétszáz négyszög- öles telkekre osztották, mert meg akarják tartani a telepü­lés zöldterület jellegét. Az OTP az utóbbi időben üdülőhelyeken panziószerű házak építésére is ad magá­nosoknak kölcsönt. Vajon hogyan élnek ezzel a lehető­séggel a jövőben a Dunaka­nyarban? Ezen a vidéken, amely még nem annyira zsúfolt, mint a Balaton, jobban megfogal­mazódnak az emberek igé­nyei: hogy szívesebben ve­szik, ha teljes 1 kényelemben, összkomfortban tölthetik sza­badságukat. A leányfalusi ezer személyes campingban pél­dául jelenleg csak a faházak foglaltak. P. A. SZENTENDRE A Pap-sziget híre A Pap-szigeti campingben népi ellenőrökkel találkozom. A tizennégy holdas parkban Szűcs László gondnok kalau­zol bennünket. Mindenütt a legnagyobb tisztaság és rend. Vendéget alig látni. Meg­kérdem : — Hányán vannak itt je­lenleg? — Száztizenheten — vála­szol a gondnok. — Magyarok, csehek, németek, hollandok, angolok. Az elmúlt hónapban többen voltak, most minden­ki a Balatonra megy. Nyolc­száz vendég számára van he­lyem. Ebből kétszázat szobák­ban, száznégyet tízszemélyes sátrakban tudok elhelyezni, a többiek pedig leverhetik saját sátrukat. Sokan jönnek csak egy éjszakára. — Az árak? — A nagy sátrakban egy ágy párnával, takaróval 14 forint, a faházakban 25, a motelben, ahol hideg-meleg víz van, egy kétágyas szoba 70 forint. A sátrak leveréséért nyolc, a gáztűzhelyek haszná­latáért félóránként két forin­tot kell fizetni. Egyedül a busz parkírozásának tarifáját sokallják, ez naponta 40 fo­rint. Ezek az első osztályú nemzetközi autós camping dí­jai, nem változtathatunk raj­ta. A parányi büfében regge­lente tejet, kakaót, süteményt és napközben is — este tízig — üdítő italt, sört, bort, sőt még pezsgőt is árulnak. Mel­lette emeletes kis épület, te­rasszal: a szentendrei fodrász ktsz-é, de nem üzemelteti. Nincs rá igény. — Bevesszük a jelentésbe — mondja Pécsi József — és ja­vasoljuk az idegenforgalmi vállalatnak, hogy itt rendezze be a büfét, kis eszpresszóval. — A poros utakat is meg­jegyezzük — teszi hozzá Pa­taki László. Igaza van, mert mire körbejárunk, cipőnk fe­hér. Kiderül, hogy a locsoló­autónak naponta kétszer kel­lene jönnie, de ebben a sze­zonban még csak egyszer lát­ták. A vendégkönyv tanúsága szerint Pap-sziget a Dunaka­nyar legszebb része. Mi lehet az oka, hogy mégis ilyen ke­vesen vannak? A tábor mellett jól felsze­relt ABC-áruház, másodosztá­lyú étterem és eszpresszó van. Igaz, áraik elég drágák. Hiányzik innen az olcsó, ön- kiszolgáló étterem. A környé­ken a Duna örvényes, tilos fürödni benne. A strand egyetlen medencéjében vi­szont csak a gyerekek pan­csolhatnak. Most építik a nagy medencét, hárommillió hatszáz ezerért, fgy aztán a táj szépségén kívül más nem csábít az itt tartózkodásra. — A helyzet nem kilátás­talan — mondja Szűcs László gondnok. — A múlt esztendő hasonló időszakáig elért 65 ezer forint bevételt az idén megduplázták. Három nem­zetközi szervezet is nyilván­tartja campingünket. Ügy látszik azonban, még több reklámra volna szük­ség ... S. I. VISEGRAD Egy ebéd: 50 forint Visegrád a Dunakanyar ta­lán leglátogatottabb községe. Márciustól október végéig naponta ezrek fordulnak meg itt, hogy gyönyörködjenek a tájban és a páratlanul szép — bár eléggé gondozatlan — Éttermet elsőosztályúvá mi­nősítették. Hogy ez gyakorlatilag mit jelent, minden szónál éke­sebben bizonyítja, ha idézek az étterem étlapjábóL A jú­nius 25-i étlapon, amelynek választékát valóban csak di­csérni lehet, mert szerepel azon többféle borjúhús, bor­júláb, különböző velőkészít­mények és számos olyan étel, mely a legtöbb pesti üzle­tekben is ritkaságnak számít, nos, ezen a gasztronómiai remekművön az ember még­sem örülhet zavartalanul, mert a következő árak szerepelnek: Csontleves máj galuskával: 10 forint. Halászlé: 21 fo­rint 20 fillér. Sertéspörkölt; 18 forint, Beefsteak: 29 fo­rint 50 fillér, Uborkasaláta 6 forint. Csak egy rövid szá­molás, egy ebéd egy pohár sörrel ötven forint. Az üzlet vezetője, Werle Ottó, a kissé önkényesnek tet­sző osztály besorolást a kö­vetkezőkkel magyarázza: — Hatvan főnyi személyze­tünk dolgozik a szezonban. Ez a hatvan ember akkor is szolgálatban áll, ha napo­kig esik az eső és egy lélek sem jön a vendéglőbe. Nálunk a vendég valóban elsőosztá­lyú szolgáltatásban részesül. Az idén egymillió-kétszázezer forint értékű felszereléssel gazdagodott az étterem. A Borharapónkban például olyan népművészeti székeink van­nak, amelyek darabja 600 forint. Ez az állapot csak VERŐCE akkor lenne méltánytalan, ha Visegrádon neon lenne olcsóbb étkezési lehetőség. Az önkiszolgáló étterem, melynek már csak a neve őrzi a mo­dern formát, mert valójában felszolgálóval, hagyományos módon folyik az étkeztetés, másodosztályú. De ha valaki még ezt is sokallná, a kisven­déglőben harmadosztályon ét­kezhet. Az érvek elfogadhatók, bár a történet ismeretében feltá­mad az emberben az ellent­mondó kedv. Kezdetben ugyanis az önkiszolgáló és a Vár is másodosztályon üze­melt. Természetesen a több millió forintért épített ön- kiszolgáló rosszul ment, hi­szen ugyanazért az árért a Várban asztalnál, felszolgá­lás mellett ehetett a látoga­tó. A fogyasztó logikája sze­rint az önkiszolgálót kellett volna harmadosztályúvá mi­nősíteni. A vállalat érdeke, mely ebben az esetben a nép- gazdasági érdek is, úgy kí­vánta, hogy a Vár Éttermet változtassák első osztályúvá. A vezető szerint ennek elle­nére sem csökken a bevé­tel, tehát a vállalat minden­képpen jól járt. A fogyasztó nem, de valóság, hogy nincs kiszolgáltatott helyzetben. 500 méterrel odébb majdhogy fe­le áron étkezhet. — Az újságban egyszer a támadás helyett a mi érvein­ket is leírhatnák — mondta Werle Ottó. íme: megtettük. Ö. F. 'dalénekesek műsora. Tánc minden este. Zenéről az Ano­nymus zenekar gondoskodik. — A fiatalok nagyon szeret­nek kirándulni. Nos, ebben is gazdag nálunk a választék. Királyrétre kisvasúttal, Viseg- rádra, Esztergomba hajóval mehetnek. De gyalogtúrákat, lovas kirándulásokat is szer­vezünk. Aki pedig kerékpár­ral kívánja bejárni a környe­ző vidéket, óránként három forintért a kerékpár is a ren­delkezésére áll. — Verőcén üdülni nagysze­rű dolog! Tavaly már jártam itt, azért jöttem most újra ide! — mondja Tóth Ildikó búcsú­zóul, s tovább rázatja magát a lovon. P. P. ZEBEGENY A szépség szeplői Gazdag program — fiataloknak Vihar, a pejkő, táhcőlva lep- . ked az erdei tisztáson, szinte meg sem érzi a hátán ülő könnyű terhet. Ildikó mind­össze negyvennyolc kiló. Szép arca riadt kicsit. Életében elő­ször ül lóháton. Nem szokta még sem a lovat, sem a nyer­get. Mégis boldog, ha rázza is a ló. Lesz mit mesélni otthon, meg szeptemberben az iskolá­ban is, ha újra találkoznak ők, negyedik gimnazisták. — Szeretnénk minél emlé­kezetesebbé tenni az itt töltött napokat — mondja később Marx Ferenc, az Express ve­rőcei táborának vezetője. — Ezért is kötöttünk szerződést a nőtincsi termelőszövetkezet­tel, hozzanak ide tíz hátaslo­vat, lovasiskolát szervezünk az itt üdülő fiataloknak. Tizenegy esztendeje nyitotta meg kapuit először az Express verőcei tábora a magyar és a külföldi fiatalok előtt. Akkor még mindössze tizenöt négy­személyes faház árválkodott a fák között, a kimustrált kato­nai sátrak szomszédságában. Ma már kétszázhúsz faház so­rakozik az árnyas fák alatt, a hegyek koszorúzta völgyben, nyolcszázötven fiatalnak kí­nálva félüdülést, pihenést és szórakozást. — Az idén április 2-án ér­keztek hozzánk az első ven­dégek. A számuk azóta már hétezerre emelkedett. Tavaly húszezren üdültek nálunk, az idén azonban már közel hu­szonötezer fiatalra számítunk. S rajtuk kívül mintegy tízezer kirándulóra. A tervek szerint október végéig fogadjuk a fia­talokat. Holnap kezdődik itt a fő­idény. Az egyetemista fiata­lok tíznaponként, a SZOT-be- utalóval érkezők kéthetenként váltják majd egymást. És jön­nek természetesen továbbra is a külföldiek, Keletről és Nyu­gatról egyaránt. — Ezerötszáz szovjet, ezer­kétszáz kelet-német, ötszáz francia, százötven olasz fiatal érkezését várjuk. De jönnek csehek, lengyelek, bolgárok, hollandok, nyugatnémetek és svédek is. Sokféle kellemes szórakozás várja az ide érkező fiatalokat. Úszómedence, sportpályák, lo­vasiskola, hetenként egyszer filmvetítés, egyszer a Rajkó­zenekar, egyszer pedig tánc­Zebegény a gyerekek para­dicsoma. Nyaranta a vállalati üdülőkbe, melyekből jó sok akad itt, csak családosok kap­hatnak beutalót. Persze, , azt azért nem lehet eldönteni, a gyerekek érzik-e jobban ma­gukat vagy a szüleik. Mert ezek a mamák és papák ódá­kat zengenek a gondtalan pi­henés felejthetetlen napjairól. Az ódák szó szerint értendők. A SZOT közalkalmazottak üdülőjének vendégkönyvében ugyanis szinte minden olda­lon egy-egy magasztos költe­mény olvasható. ízelítőül, ime, néhány idézet: „Gyönyörű vagy, Zebegény — Hegynek- völgynek rejtekén — Veled betelni nem lehet — Visszaté­rek hozzád újra — Csodálni újra, — Csodálni szépsége­det.” (Marosi István) „A Duna­kanyar hazánk legszebb tája, — Egész Magyarországon nin­csen párja...” (Csorba Vil­mos) „... Mindenki rohant a Salamon tornyába, — Hogy körben a tájat minél jobban lássa, — Bizony ennek másnap drága lett az ára, — Duplájára nőtt a tyúkszemeink száma...” (Sok aláírás.) — Célunk az, hogy az üdü­lőkkel megszerettessük a Du­nakanyart — vallja Németh Ferenc gondnok. Kitűnően sikerül nekik. Sze­gediek, debreceniek, gyöngyö­siek, győriek, sőt — fonyódiak fogadkoznak, hogy jövőre is ide jönnek. Dicsérik Horváth Edit kultúrfelelőst, aki remek kirándulásokat szervez Esz­tergomba, Visegrádra, sétaha­józni viszi őket, és a gyerekek­kel is foglalkozik. Hanem a községi strand ... Az egyedüli hely, ahol fürödni szabad. Mégse keresik fel, pedig perzsel a nap. Elha­nyagolt, köves, szemetes für­dőhely, néhány kétes szagú, rossz zárú kabinnal s egy rit­kán látható kabinossal. Aki lubickolni akar, kompra száll, átmegy a pilismaród partra, ott nagyszerűen érzi magát. — Nincs női fodrászat — panaszkodnak a körém gyűlt asszonyok. — Szobra vagy Nagymarosra kell mennünk, ha szépek akiarunk lenni ... Gyógyszertár is csak Szobon van és Nagymaroson ... És rövidáruüzletet is hiába kere­sünk, strandcikkeket sem lehet kapni... A zöldségesboltban csak elvétve akad gyümölcs, akkor is kevés, a falusiak meg nem nagyon adnak el... És tejivóról is gondoskodhatná­nak, a hajóval érkező kirán­dulócsoportok is mindjárt azt keresik. Átruccanok az Egyesült Vil­lamosgépgyár üdülőjébe. Ott is jól érzik magukat a vendé­gek. Egyet azonban nem érte­nek: hetenként miért csak há­romszor van orvosi rendelés? Cseszregi Zoltánék már sze- delőzködnek a Kéményépítő Vállalat üdülőjében. — Sajnos, csak egy hét volt — kesereg a fiatal apa. — Lu- gossy István zebegényi tanár vetített képes előadást tartott a Dunakanyarról és a Bör­zsöny kialakulásáról, abból tudjuk, mi mindent nem lát­tunk még. A feleségem kez­detben idegenkedett, most még azt mondja, jobban érezte ma­gát, mint tavaly a Balatonon. Pedig az időjárás szeszélyes volt. Ma fürödhettünk először. Pompás a víz. Próbálja ki. Kipróbáltam. Pompás ? Az nem kifejezés! .Viszont a par­ton egy kő felhasította a sar­kamat. Ez volt a hideg zuhany. P. I. HAJÓ INDUL... Hétköznap jutányos áron Menjünk hajóval a Duna­kanyarba ... Jól hangzik a mondat s meglehetősen csá­bító is. Hajóval ugyanis Ma­gyarországon ma már nem na­gyon megy senki máshová, csak a Dunakanyarba ... Ki­rándulni Már a hajóút is a ki­rándulás, a pihenés része, te­hát ahogy a fedélzetre lép az utas, megkezdődik számára a pihenés. Éppen ezért hétköznap nincs is valami nagy forgalom a Dunán, már ami a személy­hajózást illeti. Szerdán • dél­után indul a Dunaújváros ne­vű hajó Budapestről, 150 sze­mélyes motoros. Nem lehetne azt mondani, hogy zsúfolt volna. Ez ma a negyedik hajó, amely nekivág a Dunakanyar­nak .. történelmi emlékekben. A lá­togatók és az újságok több­ször rótták már fel a Buda- környéki Vendéglátóipari vál­lalatnak, hogy az egykor má­sodosztályon üzemelő Vár Vendégek a visegrádi Vár Étteremben, — Vasárnap kellene meg­nézni — mondja a büfés —, aki most csaknem unatkozik, Vasárnap: Esztergomba in­dul négy hajó, Surányba kettő, Zebegénybe egy. Ezt már Szűcs Károly mondta el Bu­dapesten, aki a MAHART sze­mélyhajózási osztályának for­galmi csoportvezetője. A nyári szezonban — ma­gyarázta — vasárnaponként 4600 embert viszünk Budapest­ről a Dunakanyarba, ilyenkor a 800—700—600 személyes ha­jóink is mennek, hétköznap ugyanis csak a kisebb motoro­sokat üzemeltetjük. Hogy elég-e a hajó? Hétköznap igen, de vasárnap lehetne több is. Utas volna. A forgalmi csoportvezető el­mondta, hogy nemcsak a me­netrendszerű járatok közle­kednek, hanem több hajót bér­beadtak. Igazság szerint vasár­napra már nem lehet hajót bérelni, mert augusztus vé­géig csaknem valamennyi fog­lalt. Külön kérte azonban Szűcs Károly, hogy az újság­író hívja fel a figyelmet: in­tézményeknek, vállalatoknak hétköznapokra jutányos áron tudnak hajót bérbe adni. 150 személyes motorosoktól kezd­ve egészen 800 személyes nagy hajókig. Kérdés: nyilatkozott a MA­HART, hogy a Duna déli sza­kaszán megszüntettek járato­kat, mert a Dunakanyar hajó­zását igyekeztek javítani — hol jelentkeznek ezek az új hajók a forgalomba? — Vasárnap 10 órakor indul egy hajó Zebegénybe, ez előtt ez a járat nem volt — mondta Szűcs Károly. — Ezenkívül a Vác—esztergomi járat hajója vasárnaponként Esztergom és Visegrád között két utat is megtesz. K. J.

Next

/
Thumbnails
Contents