Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-30 / 152. szám

1968. JÜNIUS HO., VASÄRNAP ""‘i'Mtrlap 5 Semmelweis emlékezetére KIVÁLÓ- ÉS ÉRDEMES ORVOSOK KITÜNTETÉSE A csehszlovák néphadsereg pozsonyi művészegyüttese Cegléden is bemutatja műsorát Július 1-én érkezik hazánk­ba a csehszlovák néphadsereg pozsonyi művészegyüttese. A 150 tagú művészcsoport 2-án Zalaegerszegen tartja bemuta­tó előadását. A csehszlovák katonaművészek fellépnek még Keszthelyen, Tapolcán, Szol­nokon, Kecskeméten, Kiskun­félegyházán, Békéscsabán és Cegléden. — Negyven új állami és ugyanannyi szövetkezeti la­kásba költözhetnek be Ceg­léden a lakók június 30-án, illetve július 15-én. A nagy magyar orvos, Sem- ' melweis Ignác, az anyák meg- mentője emlékét ünnepli or­szág-világ születésének 150. évfordulója alkalmából. Ná­lunk hagyomány, hogy évről évre ezen a napon orvosokat tüntetnek ki. Hétfőn, július 1-én kerül sor idén is a kitün­tetések átadására. Az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- Szakszervezetének Semmel­weis termében dr. Szabó Zol­tán egészségügyi miniszter 30 kiváló és 70 érdemes orvos kitüntető cím adományozásá­ról szóló oklevelet nyújt át. A kitüntetettek között Pest me­gyei orvosok is szerepelnek. A miniszter hasonló kitüntetést ad át gyógyszerészeknek is, _J______________________________________ akik között ezúttal nics me­gyebeli. Ünnepel a megyei kórház A Pest megyei tanács Sem­melweis kórháza, amelynek szülészeti osztályát hosszabb időn át vezette az intézmény­nek nevet adó nagy orvos, szombat reggel főorvosi érte­kezletén emlékezett meg Sem­melweis Ignácról. Ez alkalom­mal dr. Békés György igaz­gató főorvos, a kórház szülé­szeti osztályának jelenlegi ve­zetője tartott ünnepi beszédet. Hétfőn a kórház dolgozói megkoszorúzták Semmelweis szobrát és a kórház külső fa­lán, valamint a szülészeti osz­tály folyosóján elhelyezett emléktábláját. Napközben miért nincsenek otthon a kócsagok? Szokatlan jelen­ségre figyeltek fel néhány napja a Velenceú-tavi ma­dártani állomás ornitológusai: a kanalasgémek és a védett terület királynői, a ne­meskócsagok na­ponta hosszú ván­dorútra indulnak. Már pirkadatkor elhagyják tanyá­jukat, s csak szür­kületkor térnek vissza. A szokatlan je­lenségekre hama­rosan megtalálták a magyarázatot: az aszály kiszárí­totta a madárta­nyák körüli tocso­gókat, gázlókat, a minimálisra csők*- kentette a táplá­lékszerzési lehe­tőségeket. A tó madárvilága — hogy meneküljön az éhezéstől — naponta portyázó körútra indul. A megfigyelők a tó­tól mintegy hu­szonöt kilométerre fekvő adonyi ha­lastavaknál is lát­tak már „halászó” gémeket és hófe­hér kócsagokat. A kényszerván­dorlásra már a kiskácsagok is el­kísérik szüleiket. Az ornitológusok szerint a kócsag- párok egy héttel hamarabb kiröpir tették fiókáikat, mert képtelenek voltak a környé­ken táplálékot sze­rezni számukra. „GULYÁS­PARTY“ A HŰVÖSVÖL­GYI NAGYVEN­DÉGLŐ MEL­LETT A GYER­MEKÉLELMEZÉ­SI VÁLLALAT Éttermében AZ IBUSZ ES­TÉNKÉNT „GU­LYÁS PARTYT” RENDEZ. A KÜL­FÖLDI VENDÉ­GEKET CIGÁNY- ZENEKAR ÉS NÉPVISELETBE ÖLTÖZÖTT LÁ­NYOK FOGAD­JAK. Bármelyikből orvos, mérnök, újságíró, vagy művész lehetne. De ebben az életmódban tönk­remennek és folytatják szü­leik életmódját. Állítását igazolandó, elvezet a cigánytelepre. Valaha itt svábok laktak. Az ő házaikat kapták meg. Most valamennyi szinte romokban hever. Az utcákon hatalmas szemétkupacok. A Szegkovács Kt.sz helyi részlegében egy lelket sem találni. Hidegek a tűzhelyek, szanaszét hever az anyag és a koksz. A kerítést, kaput elhordták, az épület düledezöfélben. — Legfeljebb éjjel hajlan­dók dolgozni. Napközben al­szanak, csavarognak. Nem a legszélsőségesebb példát keressük. Horváth Mi­hály, akihez bekopogunk, dol­gos ember: 15 éve dolgozik a szegkovácsoknál, a községi tanács tagja. Tíz gyereke van. Látogatásunk ideje délután öt óra. A kép borzalmas. A házas­pár ágyban fekszik, ugyan­csak durván ácsolt kiságyak­ban fekszenek a gyerekek, kettesével, hármasával. Ma még nem ettek. Valahonnét egy marék cseresznye került, annak a magját ropogtatják. — Holnapután lesz fizetés. Addig kell még kihúzni. A gyerekek: Szép, csillogó szemű kis lurkók ... Illetve, kettőnek nem csillog a szeme. Egyik kislány teljesen vak, tehetetlenül fekszik egy rá­csos kiságyban. Vakságának olca: a szülők nem voltak ott­hon és az egyik kistestvér ki­szúrta a másik szemét... A másik kislánynak most kép­ződik szürkehályog a szemén. Tétován fordítja fejét a hang felé, kicsi kezével az ágyon levő rongyok között matat, hátha talál még egy szem cseresznyét. Az embernek el­szorul a torka és itt ebben a pillanatban valóban elfogad­nám Tusnádi István javasla­tát: el ebből a pokolból vala­mennyi gyerekkel. — Most miért nem dolgo­zik? — Már hazajöttem. Nincs a szövetkezetben rendesen mun­ka. Rendelésünk nincsen, csak raktárra dolgozunk. Kicsi ez a szövetkezet ennyi ember­nek ... — Másutt is lehetne mun­kát találni. — Hol? Pesten? Nincs ne­künk ahhoz ruhánk, hogy be­járjunk. Meg sokan félnek is. Eltévednek. Meg kinézik őket. így magunk között étvá­gyunk ... — Mennyit keres? — Havi 1500 forintot, ehhez jön az 1700 forint családi pótlék. De mire megkapjuk a pénzt, annyi az adósság, hogy amikor kifizettük, alig marad valami ... — Aztán akkor megy a dá­nom-dánom — szól közbe Tusnádi István. — Megmondom az igazsá­got — ül fel az ágyban Hor­váth Mihály. — A cigány már ilyen. Annyit éhezünk mire megjön az a kis pénz, hogy akkor azt mondjuk: legalább két napig legyen jó sorunk. Ez a sok gyerek a baj ... — Ha elvinnének közülük néhányat állami gondozásba, odaadná-e? — kérdem, mert úgy mondják, hogy a cigányok ez ellen tiltakoznak a legjob­ban, hiszen akkor a magas családi pótlék is csökken, sőt, valamit a gyerek után is kell fizetni. — Oda ... Nekik is jobb len­ne, meg mi is könnyebben él­nénk. A beszélgetés során kide­rül, hogy a fogamzásgátlás legelemibb dolgaival sincse­nek tisztában, majdhogynem azt hiszik, a gólya hozza a gyereket. — Mondtam én ennek — bök a férje felé Horváthné —, hogy nem kell ez a sok gye­rek. — Hangja nem ellensé­ges, inkább évődő. — Mivel lehetne magukon segíteni? — Több munka kellene és kevesebb gyerek. Aztán segí­teni kéne a cigányságot, mert így, magától, sosem lesz belő­le semmi — mondja Horváth Mihály. Kifordulunk a kalyibából. Odakint nagyot lélegzem: 39 éve gyalog Egy orvos életútja A Pest megyei kitüntetettek i legidősebbike dr. Weiss Má­tyás, dányi körzeti orvos het­venedik évét tapossa. A szó legszorosabb értelmében. Nincs autója, sem biciklije, annak idején, amikor a falusi orvo­sok még azzal közelítették meg távolabb lakó betegeiket, lovaskocsija sem volt. — Hat-hét kilométert meg­teszek naponta, ennyi egész­ségügyi séta kell az ember­nek. El kell ezt hinni, ha or­vos mondja. Télen azonban a dányi lejtős utcák csúszó­sak, nem lehet valami biz­tonságos rajtuk a járás, kü­lönösen idősebb embernek, még ha orvos, akkor sem. — Hát, bizony, el is tört a jobb csuklóm 63 telén. Meg­csúsztam, elestem. A követ­kező évben megint, akkor a bal csuklóm tört el. Erre fel­ajánlotta a tsz, hogy kocsit ad. Azóta, ha nagyon fagyos, csúszós az út, igénybe is ve­szem a szívességet. Közel négy évtized után úri módon, hintón jár az öreg dányi orvos. De csak télen. Filléres honorárium Harminckilenc évvel ezelőtt nagyobbacska dobozzal kezé­ben, ismeretlen fiatalember érkezett Dányba. A doboz­ban hozta teljes fehérnemű­készletét. Becsomagolnivaló felsőruhája nem volt, és a zsebében összesen 30—40 pengő lapult. Abból tellett rá, hogy a kisbíró kidobolja: dr. Weiss Mátyás általános orvos megnyitotta rendelőjét. Egyetlen hálóhelyül is szol­gáló albérleti szobában. — Tudja, azokban az évek­ben tanári, orvosi vagy jogi diplomával havathánytak Pes­ten a fiataloké Nekem” sem volt állásom, jövedelmem, örülhettem, hogy éveken át megengedték, fizetés nélkül dolgozhattam a kórházban. Egyszer aztán az utcán ösz- szeakadt egy kollégájával. At­tól tudta meg, van a főváros közelében egy falu, közel há­romezer lakossal, orvos nél­kül. így került Dányba, ahol addig, ha hívták, a valkói kör­orvos kezelte a betegeket. A doboltatás eredménye másnapra megmutatkozott. Egy tanítóházaspár jelentke­zett az albérleti rendelőben, attól kezdve naponta egyre több páciens jött. — Hatvan-nyolcvan fillért — Látja, ezek csak kérni tudnak — mondja Tusnádi István és bármennyire igaza van formailag, most mégsem tudok vele egyetérteni. íme: a levélírók állításainak igazolására nem kell sok utá­najárás. A jelenségek megítélésében nem tévedtek, dehát azt mi már sok ügyben megtanultuk, hogy a jelenség és a lényeg nem mihdig fedi egymást. Ezért van aztán, hogy a felszín megítéléséből nemcsak ők, hanem szinte az egész társadalom, sokszor a hivatalos szervek is téves kö­vetkeztetésekhez jutnak. Szavakkal itt nem lehet segíteni. De a gyakorlat azt mutatja, hogy a jótettekkel sem mindig. Láttam olyan ci­gánycsaládot, mely a kapott szép, modern lakásban is foly­tatja régi életmódját. Láttam az eltüzelt ajtók helyét, lát­tam a fürdőkádban rozsét és brikettet tárolni és láttam, hogy a minden civilizációs ké- ! nyelemmel felszerelt lakásban : Is tetvesek voltak a gyerekek. Embercsoportokat kívülről, erőszakkal civilizálni nem le­het. Ezt már megpróbálták a történelem folyamán sokszor és sokan, de senkinek sem sikerült. (A cikk befejező részét keddi számunkban közöljük.) Ősz Ferenc kértem egy rendelésért — szinte mentegetőzve, gyorsan hozzáteszi azonban —: Egy be­tegtől csak egyszer fogadtam el honoráriumot, amíg meg nem gyógyult a lakásán vagy nálam kezeltem. Nagy volt az időben a szegénység. Nos, a szegények orvosa sem költött magára többet egy hónapban 80 pengőnél. Ebbe az összegbe azonban a termé­szetben kapott tiszteletdíjat is beleszámítja. Pénz helyett, vagy a 80 filléreken felül 2—3 tojást, néha egy-egy csirkét, vágás idejében kis kóstolót adtak az orvosnak, a kezelés alatt álló vagy meggyógyult betegek; — Én pedig nemcsak, mert kellett, restelltem ugyan, mégis elfogadtam, olyan jó szívvel adták, éreztem, halálosan meg­sértődik, akit visszautasítok. Nagyon-nagyon jó szívű embe­rek a dányiak... Az üldözött Mondatát elérzékenyülten félbeszakítja és ebben a pilla­natban, mintha csak gondola­tában olvasnék, hirtelen rá­eszmélek, hogy ez az öreg or­vos, fiatalon, harmincöt esz­tendővel ezelőtt Endre László, gödöllői járási főszolgabíró egyik legocsmányabb, legtör- vónysértőbb közigazgatási ba- sáskodá sáról szóló riportok hőse volt.: 1933-ban öt eszten­dőre kitiltotta a járás területé­ről azzal az indoklással, hogy a közerkölcs, a közbiztonság és politikai magatartása szem­pontjából megbízhatatlan. — Alig egyhónapos házas voltam akkor, ezt kaptam nászajándékul Endre László­tól. A kiutasító végzés úgy szólt, hogy csak birtokon kívül fel­lebbezhető meg, vagyis csupán a községből való eltávozása után. Órákon télül 1500 dányi aláírásával kérvény feküdt az alispán előtt, aki a határozat- | nak ezt a merőben szokatlan [ rendelkezését azonnal hatály- j talanította. Később az egész : főszolgabírói határozatot, Dánvban maradt az orvos, de Gödöllőn maradt Endre László, a főszolgabíró is. Ek­kortól kezdve csendőrök kö­vették az orvos minden lépé­sét, minduntalan kihallgatták, még arra is kíváncsiak voltak, milyen újságot járat. Langyos polgári újság, a Pesti Hírlap előfizetője volt, ebbe nem köt­hettek bele. Annak idején Weiss dr. ügyéről én nem írtam, csak felháborodva olvastam a róla szóló cikkeket, és mostanáig nem is tudtam, hogy a kiutasí­tás hatályon kívül helyezése után is történtek még vele döbbenetes esetek. Az akkori riportokat tehát most befeje­zem: 1941-ben a főszolgabíró internáltatta az orvost. — Akkor is kiállt mellettem a község lakossága, gondosko­dott a családomról. Később szintén, amikor többször is behívatta a főszol­gabíró munkaszolgálatra, mindaddig, amíg az orvos fe­leségét és leányát nem depor­tálták. Sohasem jöttek többé vissza. Elképesztő fohász Endre László azzal vádolta meg a dányi orvost, hogy amióta letelepedett a község­ben, beavatkozása következté­ben rohamosan csökkent a születések száma. — Valóban. De nem az én kezem, az akkori kormány két bal keze bűnéből. Ha súlyos a gazdasági helyzet, mindig kevesebb gyerek születik. Endre Lászlóig nem jutott cl öreg mamák imája, vajúdó lányuk vagy menyük ágya mellől. Fülem hallatára azért fohászkodtak, bárcsak világra se jönne a gyerek. Azért Dányon évente átlag 150 gyerek megszületett, de 80 meghalt közülük még csecse­mőkorában. Hat-hét évvel Wedss di-. letelepedése után csökkent ugyan, de még min­dig magas volt ez az arány. Csak az utóbbi 3—4 eszten­dőről mondható el, hogy a csecsemőhalandóság úgyszól­ván teljesen megszűnt a köz­ségben. — Megjavult a gazdasági helyzet, jobb körülmények között élnek az emberek, ez az oka. — De hogy a doktor úr négy évtizedes egészségügyi felvilágosító munkája is na­gyon sokban hozzájárult eh­hez, az kétségtelen. — Csak valamicskével, és akkor is csak talán. Az én munkám eltörpül a falu gaz­! dasági helyzetének javulása mellett. Az a döntő tényező. Érdeklődöm a községi ta­nácsnál, milyen orvos dr. Weiss Mátyás? — Nagyon jó, nagyon lelki- ismeretes orvos. Embernek is az. Amióta itt van, talán még soha egyetlen ember sem pa­naszkodott rá. Az utcán megkérdek egy középkorú férfit: — Csak a legjobbakat mondhatom róla. Két asszonyt is megszólítok: — Aranyamber — mondja az egyik. — Kiváló orvos — mondja a másik. Az egészségügyi miniszter padiig most hivatalosan szin­tén annak nyilvánította. Ok­levelet is adott róla, hogy dr. Weiss Mátyás kiváló orvos. Szokoly Endre Ceglédre az új kórház építkezéséhez és lakásépítéshez, Nagykőrösre az új élelmiszeripari technikum kb. négyéves építkezéséhez AZONNAL FELVESZÜNK • ÉPÍTŐIPARI szakmunkásokat • SEGÉDMUNKÁSOKAT • NYUGDÍJASOKAT • NŐ! DOLGOZÓKAT • DIÁKOKAT a dolgozó kívánságo szerint állandó munkára vagy meghatározott időre. FIZETUNKra béren felül 15% idénypótlékot, a munkanapokra 15—20 Ft különélési pótlékot és hazautazási költség-hozzájárulást. Munkásszállást és ebédet kedvezményesen, térítés ellenében adunk. Szabad szombat. MUNKÁSOKAT FELVESZÜNK: CEGLÉDEN a Törteli úti kórház-építkezésnél, NAGYKÖRÖSÖN az élelmiszeripari technikum építkezésén (a Ceglédi úton. a strand és sporttelep között) KECSKEMÉTEN a Klapka utca 34. szám alatt. RÁCS-KISKUN MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents