Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-30 / 152. szám
PEST HEGYEI \4Cirhm 1988. JÜNItrS 30.. VASÁRNAP KÉT PONT KÖZÖTT Két pont között legrövidebb út az egyenes. A geometriában persze. Az életben? Az életben is így lenne célszerű, így lenne természetes. Csak éppen a célszerűségnek gáncsot vethet — vet is — a vas- kalaposság, s már-már kivételnek számít az, ami . elvben természetes... A „Hungaro- pack 67” elnevezéssel tavaly megrendezett országos verseny első ízben biztosított nagy nyilvánosságot a korszerű csomagolás jelentőségének. A szorosan vett gazdasági jelentőséget az igazolja, hogy évente a népgazdaságban mintegy 3,5 milliárd forintot költenek csomagolásra. A tá- gabban vett gazdasági jelentőség pedig alig felmérhető; a csomagolás komplex fejlesztése, az automata gépek és a korszerű csomagolóanyagok alkalmazása sok százmillió forint megtakarítását eredményezheti, s ugyanakkor kelendőbbé, praktikusabban kezelhetővé — pl. az ún. eldobó csomagolás — teheti magát az árut. A Nagykőrösi Konzervgyárban két olyan, bronzjelvénnyel kitüntetett újító dolgozik, akik a csomagolás fejlesztésében, korszerűsítésében elért eredményeikért kapták mind az erkölcsi, mind az anyagi elismerést. Mégis: a két pont között olykor zsákutcába kényszerülnek. Mindketten törzsgárdata- gok. Migaskó Lajos, a fémcsomagoló üzem vezetője 1949-ben, Bélteky Lajos, a csomagolóüzem vezetője pedig 1953-ban lépett be a gyárba. Elégedettek? Igen. Megbecsülik őket? Igen. Hát akkor? Van egy „hibájuk”. Időnként többet akarnak s adnak, mint amennyi a gyár falai között elfér, s ahogy kívülre jutnak, hamar tudtukra adják, hogy két pont között nem csak és csupán az egyenes jelent összekötést. A kitérők okozta késedelem pedig ... kit is idegesítene? — Ahány papírt én ide, meg oda küldtem ... Miért? Átvették, bevezették ezt, meg amazt az újításomat, csak éppen fizetni nem akartak érte — mondja Bélteky. — Megcsinálni valamit, ez a kisebb. Itt a gyárban hamar zöld útja GYAKORLOTT kőműves művezetőt KERESŐNK FELVÉTELRE Fizetés megegyezés szerint. Ugyanitt gyakorlott gyors- és gépírót IS FELVESZÜNK Bp. Vili., Auróra u. 23. Munkaügyi osztály A Nagykőrösi Gépjavító és Faipari KT5Z felkéri megrendelőit, hogy javítóüzemeibe 1968. január 1. előtt javítás céljára leadott tárgyaikat / legkésőbb július 31-ig VEGYÉK ÁT, mert ellenkező esetben azok kiselejtezésre kerülnek. Az otthagyott tárgyak értékéért felelősséget nem vállalhatunk. lesz, szerencsére. Ám nem egy konzervgyár van az országban, s ami itt jó, miért ne hajtson hasznot más helyen? Csak hát... — Csak hát megúnja az ember, hogy rossz ügynökként papírköteggel a hóna alatt vándoroljon, hivatalról hivatalra, s idegeskedjen, veszekedjen azért, mert jót akar — mondja Migaskó, tagadhatatlan rosszkedvvel. Rosszkedv. Migaskó Lajos újítást nyújtott be, „Az 5/1-es bádoglapka-kihozatal növelése ikerfejes présszerszám alkalmazásával” címen. A huszonöt százalékkal jobb anyagkihozatalt biztosító újítás — a lemez drága importáru! — Nagykőrösön hamar valósággá lett. Jelentősége miatt iparági alkalmazásra ajánlották fel. Az első lépás az volt, hogy elvitatták Migaskó szerzőségét. Akták, vizsgálatok, megbeszélések. Kötegnyi palenne, s ez a gondolat több, mint hirtelen támadt ötlet, ha fóruma, szilárd szervezeti kerete lenne a szellemi termékek cseréjének, annak a súlyos gondnak, hogy újból és újból fel kell találni azt, amit másutt már feltaláltak, megcsinálni azt, amit már mások korábban megcsináltak. A két férfi megadóan bólogat. Persze, persze. Jó lenne.. . Migaskó hirtelen azt mondja: — Alapvetően ez morális kérdés, de erről esik legkevésbé szó. Kényelmes kibúvóvá lett az a közhely, hogy minden újnak meg kell harcolnia a helyéért a nap alatt. Meg. A régivel. Az új technikának a régivel szemben kell bizonyítania előnyeit, nagyobb hasznát s így tovább. Ám miféle harc az, ahol mesterségesen összetákolt ellenérvek vannak, hiedelmek, s nem tények? Ahol a presztízs sokszor fontosabb, mint a pír. Végül az ÉDOSZ pontot tényleges érdek? tesz az ügy végére. A szerző: Migaskó. Következnék a szerződés megkötése; ami még ma sem történt meg. Miért? Vita van az újító és a Konzervipari Tröszt illetékes ügyintézői között a kalkuláción. A vita tart, az importanyagot a régi módon dolgozzák fel, az újító pedig bírósághoz fordul. Akták, tárgyalások, szakértői vélemények ... Bélteky Lajos egyik újítását a gyár gyorsan bevezette. A rekonstrukcióban részt vevő olasz cég szakemberei nagy buzgalommal tanulmányozták az újítás jelentette változásokat, persze, csak úgy „maszek”. A követ- kéző olasz gépszállítmány azonban már a változtatásokkal érkezett... — Az élet olykor furcsa fintorral adja tudtul, a gyorsaság mit is jelent — így Migaskó. — És arra is figyelmeztet — toldja meg Bélteky —, hogy a legjobban kamatozó tőke a szellemi befektetés. Hazai viszonyaink nem mindig kedveztek az ilyesfajta befektetéseknek ... Hallgatnak picit. Cigaretta. Bólogatnak, inkább csak maguknak. Hiszen mindenki tudja, vallja' ezt. Csak a gyakorlat, abban „vannak még hibák” __ — A csomagolás rendkívül elmaradott volt a konzerviparban — mondja Bélteky. — Kézi munka. Drága, lassú, s bizonyos határon túl már nem is fejleszthető. Volt egy újításom: háromszázezer forintot hozott a gyárnak. Ovál- cimkék gépi felvitele, illetve a cimkézés egyszerűsítése, ez volt a pontos neve. Ötvenszázalékos létszámmegtakarítás. Kézzel 400—500 üveg, a géppel 1000—1200. — A gyűrűperemező gép a legkedvesebb — mondja Migaskó —, mert ilyen az egész iparágban nem volt. Megcsináltam. Jó érzés. Sok munkám volt vele, s a legkevesebbet kaptam érte. Néha az értékrend felemás, de hát... Legyint. Az utóbbi időben, ha egy-egy probléma érdekelni, izgatni kezdi, elsőként azt a kérdést fogalmazza meg: akarsz-e újabb idegeskedéseket? Nem keserű ember. Fáradt csupán. Mert — kifárasztották ... a két pont közötti kerülőkkel. A gyárudvaron szorgalmasan járják útjukat a targoncák. Vezetőik — fiatal legénykék — pontosan tudják, hogy két pont között legrövidebb út az egyenes; nem is kanyarognak, nem kerülgetnek, kaputól kapuig járnak, nyílegyenest. Addig azonban nem lehet nyugtunk, amíg csak a targoncások esetében láthatjuk ezt... Mészáros Ottó program a közúti járműgyártás fejlesztése A kormány legutóbbi ülésén központi fejlesztési programmá nyilvánította a közúti járműgyártás fejlesztését. A közúti járműgyártás fejlesztése a gépipar legfontosabb beruházása, s mintegy száz vállalat és szövetkezet együttműködését teszi szüksé- gesisé. A programmal összefüggő beruházások összege 8,9 milliárd forint. A beruházások általában 1970 végére fejeződnek be, a termelés azonban már megindult. A Magyar Vagon- és Gépgyárban a külföldről vásárolt licenc alapján már az idén 600 motor készül, nagyrészt külföldi alkatrészek felhasználásával. Az új lehetőségeket felhasználva fokozatosan növeli termelését, korszerűsíti gyártmányait az Ikarus, a Csepel Autógyár és a többi közúti járműipari üzem is. A Magyar Állami Népi Együttes Ausztriába utazott A Magyar Állami Népi Együttes 90 művésze szombaton Ausztriába utazott. A folklór társulat a Práterben lép fel az idei V olkstimme-ünne- pély záróelőadásán. A Nagykőrösi Konzervgyár jó mecénása az újnak, de falain kívül már nem szabhatja meg a rendet. Pedig valahol éppen itt távolodik el egymástól — nem is egyszer nagyon messzire — a két pont. A gyárban elért eredmények, s a népgazdasági, vagy legalábbis szűkebb iparági hasznosítás. Az úgynevezett ta- pasztalatcserés megoldás inkább csak adminisztratív keret, s nem pezsgő szellemi „tőzsde”. Van például egy olyan feladat — a kartonberakó gép megkonstruálása —, amit a körösiek önmagukban aligha oldhatnak meg. Igaz, segítségül hívhatnak tudományos kutatókat, csak... Jó Kötélkészítő ,, Kovács József nagytétényi kötélgyártó 26 évvel ezelőtt tanulta mesterségét. Azóta sok újtást alkalmazott szakmájában. Igen jelentős közülük a műanyaggal bevont hálók készítése. A műanyag-szigetelésű sport- — labdarúgó-, kézilabda-, tenisz-, kosár- és röplabda — -hálók az utóbbi időben igen keresettek. TeiSt*>pf«f eaz- élet Milyen lesz az új Pomáz? Kilenc évvel ezelőtt mindenkinek nagyon tetszett Po- mázon a község általános rendezési terve. Csakhogy ... náluk is az történt, hogy az élet nem engedelmeskedett az előírásoknak, és a faluban más igények születtek. Kiderült, hogy Pomáz nem ,,alvóváros”. Nagyon is élénk, eleven élet lüktet falai között. Ezért is kell megnagyobbítani a jelenlegi belterületet 486 hektárral. Belterületté válik a községi szőlő a TÜZÉP-telepig, a Ti- szolczy-telep, a Meselia-hegy északi és déli oldala, valamint a Majdanpolán. A belterületet három csomópont köré tömörítik: Üjtelep, Szabadság tér és Szelistye. így a község a jövőben nem a 11-es út mentén hosszanti irányban terjeszkedik, hanem körkörösen. Ez már azért is jobb, mert olcsóbbá teszi az út-, villany-, vízhálózat kiépítését, és kis területen biztosítja a 15—16 ezer lakos elhelyezkedését. Szelistyén az új lakóházak zömükben két-három szintesek lesznek, úgy hogy egy-egy házban legalább három lakás lesz. A község más részén földszintes házak lesznek, míg a Kossuth és a Táncsics úton kizárólag kétszintes lakásokat építhetnek. Cél, hogy a jelenleg erősen foghíjas Beniczky, Dobogókői, Fűzfa és Orgona utcákat beépítsék. Lényeges változás, hogy a ma még szétszórtan dolgozó ktsz-eknek végleges helyet jelöltek ki a posztógyár melletti iparterületen, így zajjal, füsttel, szennyvízzel többet nem zavarnak. A termelő- szövetkezet a Szencsóba teszi át központi majorját. Az iparterület és a Dera-patak között védő erdősávot telepítenek. A terv — nagyon helyesen — kiszélesíti a jelenlegi szűk, keskeny, rossz vonalvezetésű utcákat. Külön rögzítik a falun átvezető nagy forgalmú tu- ristautakat, elválasztják a közúti forgalomtól.' Ugyanígy veszélytelen gyalogutakat építenek a bölcsőde, óvoda, iskola megközelítésére. A jelenlegi temetőt lezárják, és kegyeleti parkként ápolják tovább. A volt Fáy-kúria kertjét és a Zbo- ray-kúria kertjében levő tiszafát védetté nyilvánítottják. A Klissza-dombon és a szentendrei bekötő út mentén levő ar- cheológiailag védett területen alakításhoz, építéshez vagy valamilyen létesítmény elhelyezéséhez továbbra is a Nemzeti Múzeum hozzájárulását kell kérni. Fontos kérdése a Dunakanyarhoz csatolt Pomáznak, hogy miképpen tudja kielégíteni a hétvégi üdülőtelket keresők igényét. Ezért a Meselia- hegy, a Vrósz és a Kőhegyoldalán 100—200 négyszögöles telkeket fognak parcellázni, amelyeken az általános előírásoknak megfelelő hétvégi házakat, nyaralókat lehet építeni. Lényeges a közművesítés megoldása. Az előbb említett Szelistye beépíthetősége teljes egészében a vízügyi szakvéleménytől függ, illetve attól: hogyan lehet megvalósítani' a központi vízellátást és szennyvízelvezetést. Itt és az Üjtele- pen ki kell dolgozni a víztelenítési tervet. A hasonló talajú és rétegvízű Dózsa György, Jankovics és Szőlőtelep úti lakóépületek pincéi, kútjai egészségtelenek. Ezt a hibát nem akarják megismételni. Általában az összevont rendezési terv azt javasolja a községnek, hogy Csobánkával együtt csatlakozzanak az OVF- nél most készülő regionális tervhez. A víznyerés lehetőségének ez az egyedül járható útja. Szentendre városában most építik ki a kutakat, és így a községek ahhoz csatlakozva tudják leggazdaságosabban bővíteni a már meglevő hálózatukat. Az érdekes, minden irányba kiterjedő elgondolást a tanácsülés részletes vita után elfogadta, s továbbküldte a járáshoz. Rövidesen lépésről lépésre haladva hozzákezdenek a nagyszabású program megvalósításához. — komáromi — PÉCS At egymilliomodik pezsgőspalack A Mecsekvidéki Pincegazdaság pécsi pezsgőgyárában jubilálnak: megtöltötték az egym’illiomodik pezsgőspalackot. Minthogy a pécsi pezsgő érlelése két évig tart, az egymilliomodik palack 1970-ben kerül majd forgalomba. A pécsi pezsgő készítése 1966- ban kezdődött újra a Szent István tér alatti ötemeletes pincészetben, amely a hazai pezsgőgyártás bölcsője volt. 1859-ben hazánkban elsőként itt készített pezsgőt a világhírű Littke-cég. Cigányok: a közvéleményben Egy cigánycsaládról írtam riportot. A család jó szándékú, dolgos és tisztességes, úgy véltem, több segítséget érdemelne, mint amennyit a község erősen cigányellenes tanácselnökétől kaphat. A riport megjelenése után többen érezték szükségét, hogy levélben írják meg véleményüket. A névtelen, mocskolódó hangú irományokról most nem beszélek, féligolvasva dobtam őket a papírkosárba. De voltak, akik korrekten, nevükkel és címűkkel ellátott levélben írták meg, hogy igaza van a riportban szereplő tanácselnöknek. A cigányok valóban nem érdemelnek támogatást, mert csak kapni akarnak a társadalomtól, de azért cserébe semmit nem adnak. Dolgozni nem hajlandók, egyik napról a másikra élnek, lopnak, csavarognak. Mindezeket a társadalom elnézi nekik, tehát tulajdonképpen kivételes helyzetben vannak. Megkerestem a levélírók közül kettőt. Karikó Ambrus 25 éves fiatalember. Levelében többek között a következőket írja: „Az a baj, hogy a cigányokat túlzottan felkaroljuk. Én ha annak a tanácselnöknek a helyében lettem volna, még követ és sódert sem adnék nekik. Ne tekintsenek elfogultnak, de egy cigánynak sokkal többet elnéznek, mint egy magyarnak. Ha egy cigány megy dolgozni úgy is jó, ha nem megy, éli világát és semmi összeütközése nincs a hatóságokkal. Próbálja meg ezt egy magyar.” Leveléből nyilvánvaló, hogy a cigányt nem tekinti magyarnak, hanem külön népnek, mellyel szemben a „magyar” előnytelen helyzetben van. Ismert kiindulás pont, nem a levélíró találta ki. — Én is jobban érezném magam, ha nem dolgoznék — mondja személyes találkozásunkkor. — De akkor engem megbüntetnének közveszélyes mun kakerül ésért. Aztán felsorolia az ismert és valóságban igaz érveket: a cigányok csavarognak, dézsmálják a termést, ha pénzük van, elisszák. — Tessék csak bárkit megkérdezi, hogy. mit mond a cigányokról! Amikor a cikk megjelent, nálunk a brigádban mindenki fel volt háborodva. Aztán javaslatot tesz a cigánykérdés „megoldására”: — Szigorúan kell őket fogni. Aki nem dolgozik, csukják be. Nem kell nekik semmit sem adni. Dolgozzanak és akkor nekik is lesz. Tusnádi István Csobánkáról írt terjedelmes levelet: „A riportjában szereplő tanácselnököt nem ismerem, de meg kell mondjam, jól beszélt ... Ebben a községben, ahol én is lakom, 22 év óta hiába tört be a korhullám, csak annyit változtak, hogy megszaporodtak és e pillanatban a község lakosságának felét teszik ki. Legtöbbje csak azért helyezkedik el a szegkovácsoknál, hogy jogos legyen a családi pótlék kifizetése a sok gyerek után. Számos családban 10—12 gyerek van, legtöbb meztelenül jár. De hogyan is járnának ezek a gyerekek, hiszen szüleik, ahogy megkapják a fizetést és a családi pótlékot, egy-két nap alatt elisszák... Részletre tv-t, rádiót vásárolnak, aztán jóval olcsóbban készpénzért eladják, az árát pedig egy-két nap alatt elverik ... A Szegkovács .Ktsz elintézte, hogy minimális pénzelőleg ellenében családi házat tudnának építeni. Azonban ők egy fillért sem hajlandók lefizetni .. Nem sorolom fel Tusnádi István vádjait. Javarészt ismert dolgok. Személyes találkozásunkkor is ezeket ismétli. Tusnádi István tanácstag, és mint mondja, alig van tanácsülés, vagy végrehajtó bizottsági ülés, ahol ne foglalkoznának a cigánykérdéssel. Sajnos — mint mondja — minden igyekezet kudarcot vall. Nem tudtak leszámolni a felnőttek analfabétizmusával, nem sikerült iskolára fogni a gyerekeket, akik közül sokan magyarul sem tanulnak meg. — Nincs megoldás — mondja Tusnádi István. — Azt hiszem, ezekkel szemben a szigor sem nagyon segít. Egyet lehetne tenni: a gyerekeket kellene elvinni tőlük. Szép, tehetséges kisgyerekek siny- lődnek ezekben az odúkban.
