Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-30 / 152. szám
1968. JÜNIUS 30., VASÁRNAP FISI BIECVEI kMítSod NÉZŐPONT Azt beszélik... Azt beszélik, hogy bukik a tanácselnök — igazgató, osztályvezető stb. — s helyette ... hogy csak akkor lesz meg időre az építőanyag, ha legalább három darab százas emlékezteti a megrendelőre a telepvezetőt; hogy a hentes házának kapuját sűrűn nyitogatják a bennfentesek nejei, míg az üzletben egy deka hús sincsen; hogy nem fizetik ki a túlórákat, pedig megígérték; hogy kár panaszra menni az üzletvezető ellen, hiszen a barátjai ülnek a központban ... Tipikus mondatokat idéztünk. Tipikusak, mint ahogy tipikus terjedésük módja is. Azt beszélik. Ki, kik, hol és miért? Milyen alapon,, honnét tudják? Nincs válasz. Csupán annyi: azt beszélik. Akadnak néhányan, akik ezek után nem hisznek a hírhozónak. A többség azonban hisz neki, sőt, némi irigykedéssel hallgatja. Mert jólértesült. Azután vagy úgy történik, ahogyan mondta, vagy nem. Sok a fecsegő, a jólértesült, a mindentudó. Mégis, túl egyszerű lenne csakis az ő rovásukra írni azt, amiről szóltunk. Van ebben más is, nem is kevés. A fecsegő életeleme a bizonytalanság légköre; amikor senki nem tud biztosat, akkor lép színre a hírharang — ahogyan általában az ilyen embereket nevezik —, s hálás hallgatóságra talál. A bizonytalanság légköre — néhány ritka kivételtől eltekintve — nem sorscsapás, s nem is elkerülhetetlen rossz, hanem... Az indokok fölsorakoztatása nem könnyű. Csak hármat említve az indokok garmadájából: a régről örökölt bizalmatlanság; a hatalommal együttjárni vélt sejtelmesség; a tájékoztatás fontosságának általános lebecsülése. Ma sem ritkaság, hogy hetekig rágódnak az emberek azon, amit egyetlen szóval vagy mondattal tisztává, világossá lehetne tenni előttük, csak éppen senki nem tartja azt fontosnak. Ma sem ritkaság, hogy azt veszik körül sejtelmes hallgatással, ami a széles nyilvánosságra tartozna, amihez nemcsak közük van az embereknek, hanem egyenesen az ő érdekükben határozták el! Nem pusztán rossz stílus ez. Sokkal inkább fontos politikai kérdést érintő magatartás. Nevezetesen: ki szolgál és ki dirigál? A rossz értelemben vett hivatalnokszellemről, a hatalom félreértelmezéséről, a demokratizmus jelentőségének lebecsüléséről sajnos, minden haladás ellenére is, sokféle tény és tapasztalat tanúskodik. Sűrűn hallani például, hogy „nem járulok hozzá”, holott döntésre nem a személy, hanem a testület jogosult; általános gyakorlatnak számít az is, hogy közérdeklődésre szá- mottartó kérdéseket csupán adminisztratív úton intéznek, a szükséges és jogos demokratizmusnak még a látszatát is kínosan kerülve. Nem véletlen, hanem törvényszerű, hogy ilyen légkörben elemükben érzik magukat a fecsegők, a jólértesültek, s az sem véletlen, hogy hallgatóságra is találnak. Azon rágódni, hogy az ötvenes évek elejének gyakorlata hányszor s miiként üt vissza napjainkban,' nem érdemes. Nem, mert régóta adottak lehetőségeink ahhoz, hogy kifogjuk a szelet a fecsegők, a jólértesültek vitorláiból, s hogy a szó szoros, meg tágabb értelmében is valóban közösen formáljuk, alakítsuk azt, ami nevében hordja tartalmának lényegét, a köz véleményt. Napjainkban inkább arról van szó, hogy nem élünk adott lehetőségeinkkel, elmaradunk az elvek nyújtotta alkalmak hasznosításában. Igaz ez általános, s igaz helyi értelemben is. Az üzemekben például mód van arra, hogy a szakszervezeti tanács döntő szerepet játsszon a leglényegesebb kérdésekben. Mégis, igen sok helyen utoljára decemberben, a kollektív szerződés megvitatásakor hívták össze a tanácsot, azóta tem. A szakszervezeti tanács tagjai helyett azután mások, Illetéktelenek lépnek fel a döntnök szerepében, s ki marasztalná el azokat, akik őket hallgatják, hiszen — mások nem szólnak egy szót sem?! A falvakban is megtörténik, hogy néhány hangadó diktálja a „közvéleményt”, mert azok, akiknek ez dolga, tiszte lenne, hallgatnak, vagy — rosszabb esetben — ők is a hangadók fecsegésére hagyatkoznak. A rossz módszerek továbbélése, a lehetőségektől elmaradó gyakorlatot eredményező bátortalanság nem egy helyen már-már természetessé teszi a hírharangokat, s senki nem ütközik meg, ha azt hallja: azt beszélik ... Találgatások, légből kapott híresztelések, kiszivárgott értesülések, rosszindulatú ferdítések keverednek a hírharangok mondataiban. Lehetetlen elválasztani az igazat a hamistól, a valódit a kitalálttól, a lehetségest a lehetetlentől. Mégis, buzgó a hallgatóság, s közülük nem egy még buzgóbban adja frissen tovább, amit hallott. Végül rémtörténetekké kerekednek a híresztelések, s legtöbbször azok hökkennek meg e híresztelések hallatán, akik a kezdet-kezdetén elejét vehették volna! Ha szólnak, ha megmondják, mi miért és hogyan van, ha fölismerik, hogy hallgatásukkal tágra nyitják a teret mások előtt. Tévedés ugyanis azt hinni: amiről nem beszélünk, az nem is létezik. Létezik, van. Csak éppen mások és — főként — másként beszélnek róla ... t.-., " 7 Megelőzve Péter-Pált Túl a kezdet zökkenőin - a neheze előtt m-n——~1 p——I——— - ~~ JELENTÉS A GABONAFÖLDEKRŐL Ezekben a napokban — az évszázad legforróbb és legaszályosabb tavasza után — megkülönböztetett érdeklődéssel fordul a közvélemény a falu felé: meg lesz-e a jövő évi kenyerünk, hogyan fizet a szárazságtól meggyötört gabona, jól halad-e a termés betakarítása? Más évekhez képest az idén, Pest megyében is, jó két héttel előbb álltak táblába a kombájnok, s tegnapra, Péter-Pál napjára — a hagyományos aratási nyitányra — a gazdaságok többsége már levágta az őszi árpát. Aratunk — de hogyan? — Hogyan lesz az ember — kereskedő? Elmondja a mezőgazda — Két szomszédvúr Kifizetődő tisztesség Élni keli, jobban élni kel- ! dig az almáért. Ugyanekkor lemes. Ha megíogalmazatla- núl is, de efféle okok késztették Salomvári László igazgatót, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsen a kereskedelemmel. — Akkor éppen a baromfi- állományunk lecserélése volt soron. A kakasainktól és csirkéinktől akartunk szabadulni. A tizedik-tizenhetedik kerületi KÖZÉRT jelentkezett. Mutattuk, mit adhatunk. Kellett. Vigyáztunk, jó állapotban legyen a baromfi, amikor hozzájuk érkezik. Sikerült. Átvették az összesét. Kereken tizenháromezret. És vettek hetvenötezer tojást, négy vagon almát. Örültünk: könnyen, gyorsan megszabadultunk a feleslegessé vált állománytól. Ráadásul jó árat kaptunk ... Ilyen örömteljes eseménynyel kezdődött a kapcsolat egyrészt a kereskedelem, másrészt pedig az egy igazgató irányítása alatt működő két állami gazdaság — a tápió- szelei és az újszilvási gazdaságok — között. — Váratlanul ért a telefon — folytatja az igazgató —, a KÖZÉRT igazgatója szólt, miért szakítottuk meg a kapcsolatot? Elégedetlenek lennénk? Dehogy vagyunk. Boldogan állunk rendelkezésére. Jöjjön! Jött. Borral és gyümölccsel kínáltuk. mint vendéget szokás. ízlett a gyümölcs, finomnak találta a bort... sértődötten érdeklődött, miért titkoltuk előle ezt a csemegét? Másnak szánnánk? — de hiszen annyit ő is ad ... Lekötötte az Utasellátó — mondtam. Valami kis felesleg csak akad? Akadt. Dugót, üveget a KÖZÉRT ad, a bort. tízezer üveggel — mi. És adunk hatezer csirkét, újabb hetvenezer tojást. előszerződéssel lekötötték gyümöl- -’seinket is. Felemeli az ujját. — Apropó, gyümölcs. Csak nyolcvan fillért kaptunk eda komloszari tónk az év jo részében üresen áll. Almát és szilvát aszalunk. A ju- goszlávok szívesen átveszik, s kell a hazai piacra is. Majdnem, vagy anélkül is tudnivaló, nem nyolcvan fillérért. És így legalább a munkásainkat is egész évben foglalkoztathatjuk. Ennek érdekében tárgyalunk az édességkereskedelemmel is. Cukorkacsomagolást vállalunk. Szemlátomást 1 az új ötletek kivitelezése érdekli, lelkesíti most elsősorban. A régit, a már megszokottat alig említi: — Tavaly is ennyit, s az idén is négyszáz hízott marhát exportálunk Olaszországba és az NSZK-ba. Pecsenyebárányból nyolcszázötven megy görög és olasz megrendelésre. A hazai komlótermelés tíz százaléka az újszilvási gazdaságból kerül a sörgyárakba. Az egybefüggő 118 holdas területet 150 holdra növeljük. Már megérkezett a belga dugvány ... De mondok ennél érdekesebbet. Sikerült egy másik jó üzlet. Angol cég gyomirtó szereket akart eladni a magyar mezőgazdaságnak. Helyet keresett a cég, ahol bemutathatja, mit tudnak vegyszerei. Felajánlottuk a gazdaságot. Még ők örültek, hogy általunk reklámozhatják gyártmányukat. Persze, mi sem lehetünk boldogtalanok. Ingyen gyomtalanítják a földünket. Egyébként a gazdaság érdeme, hogy a környező községek áruellátása megjavult. Végre helybeli bor, hús, gyümölcs és zöldség kapható a tápiószelei, újszilvási, sőt a kátai boltokban is. így a többi között hatezer palack bort vesz át a szövetkezet, s mindig kapható friss tőkehús. S ez is üzlet, méghozzá olyan, amely egyaránt hasznos a kereskedelemnek és a gazdaságnak. Még a végén megtanulunk kereskedni. Persze, ha valóban iobban akarunk élni — érdemes. (szántó) tettük fel a válasznak is beillő kérdést múlt vasárnapi riportunkban, s hangot adtunk a földművelők jogos aggodalmának: túl sok a kezdeti nehézség, állnak a gabonaföldeken a kombájnok, szervezetlenség, helyenként felelőtlenség hátráltatja a szem fedél alá juttatását. Azóta — mint a héten lezajlott ellenőrzésekből is kitűnik — gyökeresen megváltozott a helyzet. Kusza Béla, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője, valamint Billédi Ferenc szakfelügyeleti csoport- vezető a legfrissebb tapasztalatokat összegezve elmondotta: a megye gazdaságainak többségében zavartalanul halad a betakarítás. Jogos volt a termelőszövetkezeti szakemberek felháborodása, hiszen egyes körzetekben, mint pél- pául Dánszentmlklóson, de különösen Monor környékén, Úriban, Ecseren és Üllőn kirívó hiányoságok mutatkoztak a gépeknél. Főképpen a Bugyi Gépjavító • Állomásra panaszkodtak a termelőszövetkezetiek, ahonnan előfordult, hogy hibásan, alkatrésztartalék nélkül küldték a kombájnokat. Igaz, az aratás korábbi kezdése, az először kombájnnyeregbe ülő gépvezetők tapasztalatlansága, meg az alkatrészellátásban tapasztalható gondok is hozzájárultak a bajokhoz. A tanulságokat viszont feltétlenül le kell vonniuk az illetékeseknek, hiszen a betakarítás főpróbája után most kezdődik az igazán kemény munka. Ha leszámítjuk a 34 ezer hold őszi árpát — amit néhány napon belül a megye valamennyi termelőszövetkezetében learatnak — még mindig 135 ezer holdnyi kalászos vár betakarításra. Ebből 116 ezer hold a kenyér- gabona, aminek veszteség nélküli magtárba juttatása, biztonságba helyezése, különösen fontos és felelősségteljes feladat. Arról már hírt adtunk, hogy a Duna—Tisza közén, de különösen Pest megyében az országosnál is kedvezőtlenebb az időjárás. A mi vidékünkön még kevesebb csapadék hullott, a homokos talajokon sokkal inkább megviselte a gabonaültetvényeket az aszály. Tavaly 80 százalékban gépek arattak, az idén szerencsére még ennél is jobb a helyzet. 245 gépállomási és 226 termelőszövetkezeti kombájn áll a gazdaságok rendelkezésére. Örvendetes, hogy a termelő- szövetkezetek birtokában levő arató-cséplőgépeknek több mint a fele alig egyéves, vagy teljesen új, s ezekkel zavarta- lanabbul lehet dolgozni. Besegít a munkába az a 100 rendre arató vagy kévekötő-aratógép is, amelyet ugyancsak táblákba állítottak az üzemek. Emellett 2754 traktor, 2100 pótkocsi, 450 teherautó s több helyen bálázógép is hozzátartozik az aratási gépparkhoz. A feltételek a számok alapján kedvezőek, de a búza, amint a gazdaember is mondja, még sok éjszakát kint marad a szabad ég alatt, s amíg a magtárba jut sok veszélynek van kitéve. Mindenekelőtt az időjárás okozhatja továbbra is a legtöbb gondot. A napokban már több helyen pusztított jég. Cegléd környékén, Kakucson, Inárcson, de a ráckevei járásban is megtépázta a lábon álló kalászosokat. A nagy meleg miatt rendkívül meggyorsult az érés. Máskor az őszi árpa levágása után napokig kellett várniuk az aratóknak, hogy beállhassanak a kenyérgabonatáblákba. Most nincs ilyen gond, sőt itt-ott a szem- pergés még nagyobb ütemet diktál a betakarítóknak. Mindez arra kell, hogy intse az aratásban részt vevőket, hogy igyekezzenek minden percet kihasználni. Sokat tehetnek a zavartalan munka biztosításáért a mezőgazdászok, de a gabona felvásárlótelepek dolgozói is. A napokban több helyről kaptunk hírt gabonatüzek- ről. Ecséren, Foton és Vác környékén máris jelentékeny károkat okozott a vasút menti gabonatáblákon a mozdonyok kipattanó szikrája. Ajánlatos ezekről a helyekről legelőször learatni a búzát is. Korai lenne még jóslásba bocsátkozni a várható termésátlagokról. Helyenként — a gondos talajelőkészítés és a vetés-ápolás eredményeként, a nagy szárazság ellenére is jó termést takarítanak be őszi árpából. Albertirsán a Dimitrov Termelőszövetkezet 300 holdas táblájáról például 20 mázsa árpát vágtak le holdanként, ugyanakkor — és sajnos, ez a jellemző — sok gazdaságban 8—10—12 mázsa körüli a hozam. Túljutottunk a gabonabetakarítás főpróbáján, a hét elején megyeszerte teljes erővel folytatják most már a búza és a rozs aratását. (súlyán) Itt van a „jégszezon A mezőgazdasági termelésnek a legősibb és talán a legnagyobb ellensége a jégverés. Sok mindent próbáltak már ellené tenni, ám a védekezés még mindig csak a kísérletezés stádiumában van. A növények jégérzékenysége ugyan különböző, de a pusztító hatás alól egyik sem mentes. Ennek ellenére még most is sokfelé hangoztatják, hogy egyes növényeknek a jég sem árthat. Főként a cukorrépára és a burgonyára gondolnak. Való igaz, hogy például a burgonya látszólag nem tartozik a kényesebb növények közé. A növekedés idején ez így is van, de közvetlenül a virágzás előtt és alatt, a gumóképzés fázisában már rendkívül érzékeny a jégre a krumpli. Az új lombozat kifejlődéséig megáll a gumó növekedése s bizony egy-£gy kiadósabb jégeső után a burgonyánál is komoly terméskiesésre kell számolni. Hogy csak egy példát említsünk bizonyításként, elég utalnunk a Kiskunlacháza határán ért három évvel ezelőtti jégverésre, A Pereg Tsz burgonya táblájában 79 százalékos kárt okozott a jég. Fontos növényünk a cukorrépa is. Ennél a kultúránál ugyanolyan kárt okozhat a jégverés, mint a burgonyánál. Az egyelés után kiveri a töveket, zsenge állapotban pedig a leveleket szabja le a jég. Állításainkat a Sopronhorpácsi Mezőgazdasági Kutató Intézet kísérletei is alátámasztják. Két esztendőn át idéztek itt elő mesterséges jégverést a cukorrépa táblán, Megsértették és eltávolították a levelet, majd figyelték, hogy a parcellákon hogyan viselkedik, növekszik a répa. Különösen a vegetáció első időszakában egyelés után mutatkoztak nagy károk. A szegedi líj vésésekről Mint ismeretes, a szegedi Orvostudományi Egyetem 1-es számú sebészeti klinikáján szerdáin este két betegen végeztek egy időben veseátültetést. A klinikától kapott tájékoztatás szerint, mindkét beteg állapota változatlanul iki- elégítőj az átültetett vesék egyelőre jól működnek. Soproni hetek Pénteken este 21 órakor Sopron díszterén, a Beloiannisz téren kigyúltak az ünnepi fények, s a tűztoronyban megszólalt fanfárok jelezték, hogy megkezdődtek a soproni ünnepi hetek. ALLAMI ÉS TANÁCSI VÁLLALATOKNAK, MEZŐGAZDASÁGI NAGYÜZEMEKNEK, KTSZ-EKNEK ÁLLANDÓAN ÁRUSÍTUNK saját gyártású, saját anyagból készült, erőgépek javításához használható, kb. 600-féle autóalkatrész- és regie-anyagot előnyös feltételekkel. CSEPEL AUTÓGYÁR ANYAGTELEPE Budapest XIII., Béke tér 9. sz. alatt. (Szombat kivételével 9—14 óra között.) Tel.: 409—912, 913, 914 ügyintéző: Vollár Mihály
