Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
PEST MEGYEI v'/fírlap 1968. JÜNIUS 23.. VASÁRNAP Út a szocializmushoz - özvegyek nélkül Mindenekelőtt leszögezem, hogy a kemencei termelőszövetkezet a kezdet nehézségeit leküzdve már évek óta a szobi járás legjobb közös gazdaságai közé tartozik. Jól fizet a málna meg az eper, szépen jövedelmez minden más termelési ág is, de csak azért, mert a tagok túlnyomó többsége szorgalmasan dolgozik. Különösen, amióta fáradságuknak, munkájuk ellenértékében értelmét is látják. Ilyenformán van ez minden termelőszövetkezetben. Azt viszont felteszem, vagyis inkább remélni szeretném, hogy sehol, egyetlen más tsz-ben sem fordul elő, ami Kemencén, az „Űí, a szocializmushoz”, szép és nagyot jelentő nevet viselő termelőszövetkezetben az özvegyekkel. Hat asszony háztáji nélkül Hat tsz-tag özvegye él Kemencén. Frank Jánosné, Mezei Istvánná, Gonda Józsefné, Pongorácz Jánosné, az „Űt, a szocializmushoz Tsz” három éve elhunyt legelső elnökének felesége, Kukolik Istvánná, a férje szintén viselte a tsz elnöki tisztséget, és Kozák Belőné. Egyikük sem tagja a tsz-nek, háztáji földjük férjük halála óta nincsen. Igaz, csak Kukolikné meg Kozákné kért nemrég a tsz-től a többi az új tsz-törvény rendelkezését talán nem ismeri és ezért nem is fordult ilyen kérelemmel a vezetőséghez. Ám, ha fordult volna, akkor sem lenne háztáji földecské- jük. Kétszer ült össze a tsz vezetősége, hogy megtárgyalja a két özvegy kérését és mindkét alkalommal elutasította. Dr. Leskó Mátyás, a tsz jogtanácsosa olyan véleményt adott, hogy a föld nem illeti meg őket. Így értelmezi a törvényt és végrehajtási utasítását. A vezetőség többségének is ugyanez a véleménye az özvegyek háztájijáról. A tsz függetlenített vezetői, Király István főagronómus, aki a betegállományban levő elnököt helyettesíti, Nánay György főkönyvelő és Sági József párttitkár azonban aggodalmaskodtak a vezetőségi határozattal szemben, ezért kikérték a Váci Járási Ügyészség véleményét is. Ez pedig így hangzik: „Az 1967. évi III. TV. 140. §-a szerint a törvény hatálybalépésekor folyamatban levő vitás ügyek intézésénél, ha ér-% demi határozatot még nem hoztak, e törvényben és végrehajtására kiadott jogszabályokban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. Ebből következik értelemszerűen, hogy az elhunyt tsz-tag házastársának jogán a háztáji föld használhatóságának kérdése csak akkor merülhet fel, ha a feltétetlek 1968. január 1. után következnek be. Ebben az esetben pedig akkor illeti meg a házastársat a háztáji föld használatának joga, ha fennállnak a 35/1967. (X., XI.) Korm. sz. rendelet 118 §-ában meghatározott feltételek. Ezért az ügyészség véleménye szerint özvegy Kozák Bélánét nem illeti meg korábban elhunyt férje jogán a 800 négyszögöl háztáji föld használata”. Köteles tisztelettel az ügyészség és minden tagja iránt, de élve a véleménynyilvánítás alkotmányban biztosított jogával és a sajtószabadsággal, a törvény ilyetén értelmezését nem teszem magamévá. Mert lássuk csak, mit mond ki az a bizonyos 118. §? „A termelőszövetkezeti tag halála esetén az a nem szövetkezeti tag házastárs, aki a termelőszövetkezeti özvegyi nyugdíjkorhatárt elérte, tartósan munkaképtelen vagy törvényes tartási kötelezettség alapján mást eltart, a termelőszövetkezettől a háztáji föld alsó határát meg nem haladó mértékű föld h^izné-'-rtára jogosult, feltéve, ha a tulajdonában, haszonélvezetében ilyen mértékű föld nem maradt." Ebben a paragrafusban íme, egy szó sincs, de magában az 1967. III. tv.-ben sem arról, mintha háztáji föld csupán az ez év eleje óta elhunyt tsz- tagok nem szövetkezeti tag özvegyeinek járna. A törvényhozók szándékát vizsgálva, nyilvánvaló, hogy a magára maradt házastárs helyzetén, függetlenül özvegységre jutása időpontjától, akar könnyíteni. Ha azonban a régebbi özvegyeket a földhasználat kedvezményéből ki kívánná zárni, azt is beiktatta volna ebbe az egyetlen mondatból álló paragrafusba. Legfeljebb a mondat lenne még hosszabb. Kikérte azonban a tsz az Észak-Pest megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének véleményét is. Dr. Jankó Ernő jogi munkatárs válasza homlokegyenest ellenkező az ügyészség idézett véleményével, és azt gondolom, talán helyesebben is értelmezi a törvényt. Majd csak jövőre... Átnéztem az ez ügyben e hó első napjaiban lezajlott második vezetőségi ülés szenvedélyes vitájáról felvett jegyzőkönyvet. Az idős özvegy Kukolik Istvánná igénye jogossá-. gát ezúttal is kétségbe vonta a felszólalók többsége. — Alig egy évig voltak házasok! Nem járhat neki háztáji! Mintha a törvény a házasság időtartama szerint különbséget tenne az özvegyek jogaiban. — Az asszony 800 forint ipari nyugdíjat élvez! Még háztáji is kell neki?! De a törvény a nyugdíjas özvegyet sem zárja el a háztáji használatától. — Van neki 350 négyszögölszőlője és málnája. * Van. Tag is akad, aki háza mellett néhány száz öles kertet művel. Annak háztáji holdjából levonnak ugyanannyi területet. Hát Kukoliknénak 800 öl helyett 450 ölet adhatnának, hiszen mintán a férje ez év márciusában hagyta özvegyen, még az ügyészség véleménye szerint is megilleti a háztáji. — Az ám! De idén már kimértük a földeket. Várjon! Majd jövőre... És ez lett a vezetőség második határozata Kukolikné kérelme ügyében. A beteg sem kap háztájit Kozák Béla állatgondozó volt. Akkor is szorgalmasan dolgozott, amikor nagyon keveset ért a munkaegység az „Üt, a szocializmushoz Tsz”- ben. Kitartott, mert reménykedett. Aztán telket vett, házat épített, elköltözött a cigánysorról. Meghalt, 1965-ben. Zsóka Simon vezetőségi tag hevesen ellenezte az özvegy kérelmének teljesítését. — Miért nem kért eddig, miért csak most kéri a háztájit? Az özvegy nem volt jelen a vezetőségi ülésen, most helyette ezúton válaszolok a feltett kérdésre: — Azért, mert a nem tsz- tag özvegynek háztájijáról csak az új tsz-törvény intézkedett. Meg aztán egy háztartásban élt két tsz-tag fiával, így a régi törvény szerint ez év első napjáig, még ha tag lett volna, akkor sem kaphatott külön háztáji földet. — Nem jár neki! Az ura már régen meghalt, ő meg még most sincs 60 éves — jelentette ki Kalácska Jánosné. Valóban. Kozákné még nem érte el a tsz-nyugdíjjogosult- sághoz szükséges életkort. Csakhogy szemmel láthatóan tartósan munkaképtelen, strumas és ennek nyoma feltűnő a nyakán is. Betegsége miatt a végrehajtási utasítás 118. §-a alapján vitathatatlanul joga van tehát a fél hold háztáji földhöz. — Ha most.is tag lenne a két fia, akkor lenne nekik háztájijuk. Minek vette ki őket a tsz-ből? — érvelt Pásztor Mihályné. A két Kozák-fiú közül a fiatalabb, a 23 éves Lajos, nős, két gyermek apja, beosztása rakodó volt a tsz-ben. Kilépését azzal indokolta, hogy szeretné megismerni a világot, egy ideig elmegy másfelé dolgozni. ,— Felébredt a kóbor vér benne! — mondta rá valaki a vezetőségi ülésen. Nemrég hazajött a fiú, egyelőre látogatóba. Járt a tsz-ben is, megmondta, most már ismeri a világot, jön is hamarosan haza és megint belép a tsz-be. Az idősebb fiú, Nándor Ist- váh, fogatos, két hónapja mondott búcsút a tsz-nek és nem titkolta, hogy miért. Házasodni akar, de úgy érzi (lehet, hogy nem is alaptalanul) származása miatt Kemencén nem talál párjára. A napokban hazalátogatott, elhozta jövendőbelijét az anyjának. Nemsokára megesküsznek, akkor visszajön a tsz-be. Hogy fiai átmenetileg nem tsz-tagok, annak tehát nem Kozákné az oka. Különben sem felelős értük, nagykorú mind a kettő. Jó úton is lehet botladozni Jelen volt a második vezetőségi ülésen és szót kért Csáki János, a járási pártbizottság titkára. — Nem akarom értelmezni sem magyarázni a törvényt — ’ így szólott. * — A' Háztáji földet az özvegyek szociális helyzetét tekintve, mégha semmilyen törvényes rendelkezés sem lenne rá, akkor is ki kellene adni. A szocialista erkölcs így diktálja. A vezetőség határozott: Ko- záknénak nem ad háztáji földet. Pedig, ha mind a hat öz- vií^ynek juttatnának, az sem tenne ki kereken három holdat. Éppen ezért meg kell kérdeznem: micsoda „út. a szocializmushoz” az olyan, amelyet régi időkből ittragadt, ma már oktalan földéhség és a közösségben élő emberhez r^m illő irigység szegélyez? Áki valóban haladni akar ezen az úton, jó szív, emberség nélkül, bizony könnyen megbotolhat rajta. Szokoly Endre BARLANGMÚZEUM Kevesen tudják, hogy a budai Várhegy belsejében több mint tízkilométeres szakaszon üreges barlangjáratok húzódnak. A természeti érdekesség bejárata az Űri utca 9. szám alatti háznál kezdődik, s a nagy- közönség is megtekintheti. A mészkőfolyosókban az albertfalvi geológiai technikum hallgatói és tanárai barlangmúzeumot rendeztek be. KI AZ ALKOHOLISTA? Szégyen a „rundét“, visszautasítani Hét megyéből indultak útnak orvosok, egészségügyi dolgozók, társadalmi vezetők, hogy részt vegyenek a Pest megyei, alkoholizmus elleni társadalmi bizottság legutóbbi nyilvános ülésén. A nagy érdeklődés az új kezdeményezésnek köszönhető: a bizottság ez alkalommal nemcsak tagjait, hanem mindenkit meghívott, akinek segítségére számíthat. A túlzott szeszfogyasztás hovatovább közüggyé kell hogy váljon. Az emelkedő életszínvonal sokaknál nem a kulturált életmódot jelenti, hanem megmarad a „jót enni-inni" állapotnál. Minden alkalmat megragadnak áz ivásra, a családi ünnepségektől a munkaérte- kezletetdg. Az ivás erősen terjed a fiatalok körében, gyakran a felnőtté válás jelképének tartják. Dr. Hárdi István ideggyógyász-főorvos ezekkel a gondolatokkal kezdte előadását. Megállapította, hogy az alkoholizmus — betegség. Az alkoholisták szeretijc bagatellizálni betegségükét: más lehet, hogy iszik és árt neki, de nekem nem — mondják. Az emberek egy része az alkoholizmust sommásan rendőri ügynek tartja. Van aztán olyan káros nézet is, hogy minden alkoholista bűnöző, illetve minden bűnöző alkoholista. Ez sem így áll. Az ital valóban sok rosszra bujtogat, feloldja a gátlásokat, mégsem bűnöző mindenki, aki iszik. Egyesek a kereskedelmet hibáztatják, miért árusítják a szeszt? Itt sem lehet egyoldalúan haszonvágyat emlegetni. A testileg-lelkileg egészséges embernek, a mérsékelt ivónak joga van a maga poharához. Nagyobb baj, hogy nem tartják tiszteletben azt a jogot, ha nem kíván inni. Az ivászatot férfias, magyaros dolognak tartják, szégyen a „rundokat” visszautasítani. — A bizottságoknak nehéz a dolguk — tért át a tennivalókra a főorvos. — Az alkoholisták kedvenc ellenpropagandája, hogy az elvonókúra során „kikészülnek”. A társadalom is elég' pesszimista, csak‘ legyintenek, és ‘ ázf fnóhd- ják, a vérbeli iszákost úgysem lehet erről leszoktatni. Hogy mennyire nem így áll, példákkal, számokkal igazolta. Három évre visszamenőleg ösz- szevetették a megyei rendelő adatait. Az önkéntes jelentkezők 40—50, a kötelező kúrán részt vettek 25—30, a kórházból elbocsátott utókhzeléses alkoholisták 60—70 százaléka meggyógyult. Ezek az arányok jobbak az országos, de még a nemzetközi eredményeknél is. A megyei ideggondozó irányításával öt elvonókúrás rendelő működik. Az elmúlt évben közel hatszáz emberen segítettek. A kötelező gondozásba vételt nagyon alapos környezettanulmány után rendelik el. Különösen a Vác városi-járási rendelőintézet és a Ráckeve járási egészségügyi osztály mutat jó példát. Náluk az Június 29-én, szombaton este SALAMON BÁL a Visegrádi Vár Étteremben KITŰNŐ ÉTELEK, ITALOK, MŰSOR, ZENE, TÁNC • MINDENKIT SZERETETTEL VÁR A BUDA KÖRNYÉKI VENDÉGLÁTÓIPARI VÁLLALAT iszákos nem „eset”, hanem segítségre szoruló ember, akinél feltárják az okokat is. — Mit tehet a bizottság, miben kérheti a társadalom segítségét? — kérdezte. Az alkoholista nem dú- vad. Ideggyenge, befolyásolható, rabja szenvedélyének. A legtöbbön lehet segíteni. Az asszony próbáljon megértőnek mutatkozni. A szakszervezetek akadályozzák meg a munka közbeni ivást. A szocialista brigádtagok legyenek élenjáró példamutatók. A nőtanács, a Vöröskereszt, a TIT, a KISZ és a többi szervezet felvilágosító előadásokkal tanítson iga- zabbul élni, mutasson rá, hogy nemcsak az ital ad örömét, jó érzést. A könyv, a tv, a sport, a nyugodt családi légkör, a gyermekek becsülése felemeli az embert, növeli teljesítményét, segíti érvényesülését. Az előadás megállapításait támasztották alá a hozzászólók is. — komáromi — GYAKORLOTT kőműves művezetőt KERESŐNK FELVÉTELRE Fizetés megegyezés szerint. Ugyanitt gyakorlott gyors- és gépírót IS FELVESZÜNK Bp. Vili., Auróra u. 23. Munkaügyi osztály I NE késlekedjék! Saját érdekében még ms biztosítsa SZŐLŐJÉT jégkár esetére Jégverés után a termés már nem biztositható! ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ Pest megyei Igazgatósága
