Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-02 / 128. szám
1968. JÜNIUS 2., VASÁRNAP rt3i HEGYE! ‘sMíriap í> AZ ÉLET KATONÁI HUNYA ISTVÁN Klub születik A csevegés varázsa HETI FILMLEVÉL FHIDECZKY FRIGYES: Havazik Havazik kinn. Fehér vatta takar minden szennyet Vigyázzatok, meg ne csaljon ez a szűzi fehérség! robbanó szándékok aknáira futhat a gyanútlan ember Majd ha fagyot olvadás követ, sár lesz és lucsok, előbukkannak a rejtett szuronyok. Bejáró munkás Tizenkétezerszer várta a hajnali munkásvonalot utazott huszonnégyezer órát egyezer napot — ma este úgy vették le Tiszteletére míg áll szipákol a gép szikrát visz az égig a füst — a tökéletességig szervezett közlekedés öt percet késik Németh Géza FEHÉR ASZTALOK. Kávé és sör. Meg cigaretta. És százhúsz isaszegi felnőtt. Nem pro- tokoll-sorrendben írom a neveket, csak úgy, asztalok szerint. Dr Juhász János orvos és felesége. Bodrogi András tanácselnök és felesége, Tanács János plébános. Dr. Kemény János nyugdíjas főkönyvelő. Péter József községi párttitkár. A helyi víztársulat dolgozói. Pedagógusok. Az isaszegi klsz tagsága. És sokan mások. Az egyik fehér asztal mellett Komlós János, a Mikroszkóp Színpad igazgatója és Mikes Lilla előadóművésznő. Komlós, bal kezét a háta mögé téve olyan természetesen cseveg az asztaloknál ülő százhúsz emberrel, mintha valamennyi régi jóbarátja volna. — Higgyék el nekem, szatírát írni könnyű, csak elviselni nehéz. Miért szeretik mégis az emberek, ha görbe tükröt tartanak eléjük? A magyarázat egyszerű: azért, mert a humor görbe tükrében sohasem önmagukra ismernek, csupán a szomszédjukra. Es ebben az országban tízmillió szomszéd él... Harsány nevetés csattan, az asztalok között is oldódik a hangulat. Mikes Lillának már csak tartósítania kell a vidámságot és Gábor Andornak Pékár Gyuláról írott szatírája ebben kitűnő segítőtárs. És megint Komlós cseveg csipkelődve színházról, filmről, sportról, újságírásról, közben-köz- ben Mikes Lilla tolmácsolja Heltay Jenő, Váci Mihály, La- gin vagy éppen .Mihajlovszkij írását. Repül az idő, senki nem törődik múlásával. Nem érnek rá törődni vele. Itt csak belefeledkezni lehet az eléjük tartott görbe tükörbe, amelyből mindig a szomszédjukat látják viszont. Csak akkor ocsúdnak a csevegés varázsa alól, amikor Komlós elnézést kér, de menniük kell, Pesten kezdődik a színházi előadás. Valaki akaratlanul is hangosan gondolkodik. — Máris? Hiszen még... — Aztán nem folytatja, mert az órájára pillant, s csak most döbbent rá, hogy már két órája ül az asztal mellett, pedig esküdni merne rá, hogy húsz perce sincs, hogy Komlós csepegni kezdett vele és a többiekkel. önkéntelenül is a kávéja után nyúl, belekóstol, jeges. REGEN MCLT EL ilyen gyorsan két óra Isaszegen. Igaz, hogy a szünet sem volt olyan igazi szünet. Könyvhét lévén, Karinthy kötetet vásárolt a csevegés előtt. Igaz, Komlós könyvet szeretett volna, de az idén nem jelent meg. (Elúsztam vele, mentegetődzik a váratlanul nekiszegezett kér-§ désre a megszeppent humoris ta és ezúttal valóban komoly^ a szava, nem a kiadó a hibás ^ érte, csak én, riadozik, mert görbe tükörben ezúttal kivéte lesen nem a szomszédját fedezi\ fel, hanem saját magát és ez J fölöttébb kínos dolog, még ak- $ kor is, lia valaki humorista. ^ Most olyan, mint egy megszep- ^ pent kisdiák a Murányi utcai ^ elemi iskolából, s ez igaz is, ^ mert mit írhat bele a nagy •: mester, Karinthy kötetébe? i Pedig írnia kell. Meg a kor- \ társ Tabi László kötetébe is. $ Aíert Tabi nem úszott el. Csak $ ö. Ezért nincs kötete. Es mégis§ dedikálni kell. Milyen jó, hogy\ annyi szó esik mostanában az^ albérletről. Így mégis csak más Karinthy kötetébe írni, hogy ^ azt mondja: Albérletben; Kom- i: lös János.) Szóval ezért röp- J pen el az a kicsi szünet. És az ^ utána következő óra is. — Tudja, mi volt ebben a ^ műsorban a nagyszerű? — in- ^ vitái az asztalához Bodrogi § András tanácselnök. — Az, ^ hogy a belefeledkezett ne- ^ vetés közben! is gondolkozni ^ kellett. Mert Komlós nem- ^ csak azért humorizál, hogy $ megnevettesse az embereket. ^ Elsősorban azért, hogy rá- ^ döbbentse őket a mai köz- ^ élet visszásságaira. S milyen ^ keményen és tömören mond ^ véleményt napjaink hibái- ^ ról! S c* — Kitűnően szórakoztunk ^ és közben összemelegedtünk $ — kapcsolódik a beszélgetésbe^ dr. Juhász János orvos. — Itt ^ már nem kell sok beszéd ah- ^ hoz, hogy megalakuljon ez ^ a klub. Lényegében két óra| alatt már meg is alakult. Most ^ már csak azt kell hozzátenni: ^ hogyan tovább? Meg azt, | hogy mikor találkozzunk ^ legközelebb s ki legyen ak-^ kor a klub vendége. § — Azt hiszem, a doktor úr- sj nak igaza van — bólint a vé- S; töményre dr. Kemény János | nyugdíjas főkönyvelő, a klub szervező bizottságának elnöke. — A klub most már vitatha-1 tatlanul létezik. Hogy mi volt ^ a célunk vele? Komlós Jánosi nagyon találóan megfogal-1 mazta: ne csak hálószoba lo- ^ gyen a falu. Talán furcsa^ megfogalmazás ez, de igaz. Az | itt élő embereknek több mint§ a fele a fővárosban dolgo-\ zik és a faluba csak aludni | jár haza. ^ — RÉGI GONDUNK —S mondja Meleghegyi Sándor, ^ a művelődési ház igazgatója^ — bővíteni a művelődési ház% hatókörét. Hogy ne mindig^ csak ugyanazok jöjjenek el ^ rendezvényeinkre, összefogni | a másutt dolgozókat, de ugyan- ^ akkor a falu értelmiségét is. ^ Ezért is alakítottuk meg most ^ a felnőttek klubját is az if-^ júsági klub után. A régóta^ melengetett gondolatból való- ^ ság lett rövid két óra alatt. $ S ebben első vendégeink ki- $ tűnő bemutatkozásának is| nagy az érdeme, Ilyen prog- $ ram után szívesen eljönnek $ a klubba máskor is az embe- ^ rek. 5 A vendégek gépkocsija már v valahol Budapest határában $ száguld, a fehér asztalok mel-$ lől azonban nem mozdul még $ senki. Beszélgetnek, vitat- $ koznak egymással, felnőttként $ és barátokként. p. p. s es TÜNDÉRI NŐK Sztárok egész sora fémjelzi a Tünaeri nők című színes, szélesvásznú olasz—francia inmszatírat. Monica Vitti, Claudia Cardtnale, Raguéi Welch, Jean Soréi, Alberto Sorai, hogy csak nénányat soroljunk fel a négyrészes történet szereplői közüL A rendezők névsorában pedig olyan kiválóságokkal talál- kozhatunk, mint például Antonio Pietrangeli vagy Mario Monicelli. Mindez pikáns történetekbe foglalva, színes és széles vásznon, Armando Travaioli valóban kellemes muzsikájával. És a néző mégis unatkozik. Nemhogy szatírát nem lát, vérbő komédiát is csak néhány villanásnyi időre. Hogy miért? A film alapvető hibája: a négy történet valójában nem több négy villámtréfánál. Ennek bizonyítására elég felidézni a Tündéri Sabina történetét. Sabina lépetten menekül az erdőn autós lovagja elől, akinek karjaiból egy másik autóslovag menti ki. Útközben a lenge öltözetű, csinos lány olyan szemléletesen adja elő az incidenst, hogy ismét menekülnie kell egy harmadik autóba. Ennek szelíd külsejű vezetőjét hidegen hagyja a lány története s inkább a saját legutóbbi kalandját meséli el a lánynak. Az eredmény: az autó ismét megáll, Sabina ismét izgatottan rohan, de ezúttal már ő az üldöző ... A női lelkek derűs visszásságai bő lére eresztve. Ezért sótlan és ízetlen a Tündéri nők. És ezen a kitűnő szereplőgárda sem segít. ELTÁVOZOTT NAP Jő szándékú munka az elsőfilmes Mészáros Márta alkotása, az Eltávozott nap. Filmje egy elhagyott lány története, aki a fóti Gyermekvárosban nő fel s aki keresi a szüleit. Okkal: a társadalomi szeretete és segítsége soha nem tudja pótolni a szülői ház melegségét. Erzsi a történet során megtalálja a szüleit, de bár ne találta volna meg: semmi öröme nem telik ezekben a találkozásokban. Mészáros Márta, aki egyben a film írója is, mindezt érdese keményen, szinte tőmondatokban mondja el és láttatja a nézőnek. Ezzel a szigorú keménységgel sikerült a történetben rejlő érzelgős buktatókat elkerülnie, de ugyanakkor a történések prózai kegyetlen ségű ábrázolása közben szereplői akaratlanul is egysíkúvá váltak, drámájuk nem valós élethelyzetekből fakad s ezért a néző nem érzi hitelesnek. Ez elsősorban az anyával és az apával való találkozásoknál a legszembetűnőbb. Szinte elképzelhetetlen, hogy egy anya, aki több, mint húsz év után viszontlátja saját testéből fogant gyermekét, csak közömbösen, vagy gyűlölködve pillantson rá. Egyetlen gyengéd tekintete, egyetlen meleg em- ; berí szava sincs hozzá. A né- ; zö így nem tud őszintén 5 hinni sem az írónőnek, sem | az asszonyt alakító színégz- | nőnek. (Horváth Teri színészi > pályafutásának talán " leg- í szürkébb alakja ez a figu- 5 ra.) És az írónő az apával ! való találkozásnál (Agárdy ! Gábor játssza) is elmulasztja 5 a jelenetben rejlő igazi drá- ! ma láttatását, átsiklik felette s inkább a találkozó szín- ; helyének ridegségét hangsú- i lyozza. ; Az Eltávozott nap egyúttal ! új színésznőt is avat az ed- ; dig táncdalénekesként ismert ! Kovács Kati személyében. Já- J téka, néhány modorosságtól ; eltekintve, meggyőző és hite- 5 les, beszélni azonban még Lmeg acII tanulnia. S — P — HETVENNÉGY ÉVES, nyugdíjas, az MSZMP Pest megyei bizottságának tagja. Nem tudja pontosan megmondani, hányszor törték össze csontjait Horthy csendőrei, ott Békésben, a Viharsarokban. 1932-ig különös ritmusa volt életének. Munka, szervezkedés, csendőrverés, börtön — szabadulás, munka, szervezkedés, csendőrverés, börtön. És 20 évig tartott ez a különös életritmus. És most 74 évesen, nyugdíjban és mindennap, és egész nap ott van, ott található a MEDOSZ-ban. Nem tud munka nélkül élni. Szerinte nem a csontok tartják fenn az embert, hanem a lélek, a hit: Említem, hogy nemrégen láttam a tv-ben, amikor egy pipafüst melllett elmesélte az egész életét. — Hát akkor gyújtsunk rá most is, öcskös! — válaszolja és tömi a pipáját, nékem tüzet ád, rám kacsint és azt mondja még: — Na, kezdjed öcsi a kérdéseket ... — Hát... Hunya István több mint három óra hosszáig beszélt, szép tempósan, tagoltan, én egy szót sem szóltam közben. Nem annyira a tisztelet parancsolta ezt (bár nem tagadom: az is), mint inkább az érdekes, izgalmas és nehéz életsors, melyet elmesélt. Szó szerint írom és értem, hogy meséit, pedig minden szava szentigaz. De mesélő stílusa, hangja, hófehér harcsabajusza, a szobában derengő félhomály, a levegőben úszó bodor pipafüst- felhő, meg hogy tegezett: hitették velem: gyermek vagyok, és nékem most nagyapó mesél. Tágra nyitottam a szemem, sokszor jegyezni is elfelejtettem. — Ismerlek, öcsém, hogyne ismernélek —* mondta rögtön az elején —"'ott ülsk te tsr a megyebizottsági üléseken, csak a szavad nem hallatod. így azután nem tudom, hogy mi a véleményed a dolgokról. Pedig most már nektek kell beszélni, mi kiöregszünk... ÉS EKKOR RÁTÉRT A TÉMÁRA. Úgy beszélt 50—60 éves történetékről, mintha tegnapi események lettek volna. Szellemileg nagyon friss, mindenki nevére emlékszik: Kovács Jóskáéra is, akivel együtt kubikoit, a hadifogoly társáéra is, és kedvesen becézve a felsőbb központi vezetők nevére is. Valahogy így: „akkor a harmincas évek elején leküldött Gyomára értem egy emert Gács Laci (Gács László ma az OTP vezérigazgatója, akkor illegális kommunista vezető. A szerk.), hogy jöjjek azonnal Budapestre, dolgozzam ki az országos parasztszervezés tervét és alapítsak egy újságot.” Vagy: „Dobi Pista, Bognár Jóska és az Ortutai gyerek is lejött velem Gyomóra.” A viharsarok! zsellércsalád gyermeke, Hunya István hétéves koráiban már kanász Endrődön. Később, ahogy felcseperedik, a szarvasi tanyákon szolgál. Tizennégyben bevonul, mint standbeli a K. u. K.-ba, azonnal kidobják a frontra. Tizenötben már orosz hadifogoly. Forradalmat, szocializmust ő is Oroszországban tanul. Lassan megérti a nyelvet, és az embereket is. A' forradalomban vörö&gárdis- ta. sőt egy kaszárnya parancsnoka is volt. Német fogságba esik, onnét megszökik és 1918. október 30-án már Pesten tüntet. Másnap hazamegy és Endrődön is beleveti magát a forradalmi megmozdulásokba. Rövidesen m ágalakítják a KMP helyi szervezetét, a proletárdiktatúra alatt szervezi, verbuválja a parasztlegcnye- ket a Vörös Hadseregbe. Ö maga és végigverekszi a cseh és a román frontot. A bukás után fogságba esik, de 1920 tavaszán már Endrődön van. Megszervezi első ténykedésként a május 1-i ünnepséget. Az ünnep olyan jól sikerült, hogy hamarosan az egész országban híre szaladt. Nem sokkal utána megjelent a faluban Francia Kis Mihály is hóhérlegényeivel és, órák múlva recsegtek, törtek a parasztok csontjai Endrődön is. TULAJDONKÉPPEN ITT KEZDŐDIK egy könyvolvasó, felvilágosult parasztember boldog — kálváriája. Az a bizonyos ritmus: kubikmunka, szervezkedés, csendőrverés, börtön .. i Megalakítja a földmunkások helyi csoportját, már százan vannak szervezett földmunkások, a faluban is. Budapestre jár „munícióéit”, ő maga is cikkeket, nyílt leveleket ír az újságba. Harcol a nagygazdákkal, házról házra jár felvilágosítani a szegény népet. Kitanulja a választási úripraklikát, és a saját fegyverükkel győzi le nemegyszer ellenfeleit. Igaz, mégtöbbet alul marad. Kizsup- polják a faluiból, viszajön, megint a csendőrségre kerül. Egy nagyakaratú új papot küldenek hozzájuk. Misszióval érkezik: térítse meg ezt az el- kárhozott falut, mert Endrőd maga a Sodorna. A pap hamar megbukott, Hunya István buktatta meg, vagy inkább a saját butasága. Meghalt egy szegény kubikos ember, a .pap az istennek sem akarta eltemetni pénz nélkül, pedig ahol nincs, onnét az isten sem vesz, mondta neki Hunya István. Délben a kubikosok biztatására Hunya otthagyta a napszámot és eltemette a szegény embert. A csendőrök kegyetlenül megverték, abban az évben nem tudta kézbe venni a szerszámot. Börtönt csak azért nem kapott, mert a járás református volt, a megye nemkülönben, de leginkább a kormányzat. Azok pedig akkortájt nagy perben álltak a pápistákkal. Hunya István 1925-ben újra pártot szervez a községben, pedig, szigorított csendőri felügyelet alatt áll. Abban az évben a Berettyón dolgozott, az tizenhat kilométer gyalogút és onnét még nyolc kilométer a csendőrörs, ahol naponként jelentkeznie kellett. Csak azután jöhetett a robot. Hunya István a maga módján válaszolt: aratásra, megszervezte a sztrájkot és győztek, abban az évben nagyobb darab kenyér jutott a szegényembernek. BERLINNEL KEZDI külföldi útjait. Gyalog szökik át a határon, menni kell, mert a párt titkárképzőbe küldte Berlinbe. Visszajön, lebukik, és hogy már súlya van az országos mozgalomban is, ezt negatív előjellel abból tudja meg, hogy a csendőrőrmesterek helyett most Hain Péter és Zom- bor-Schweinitzer hírhedt vallatási módszereivel ismerkedik. Két évet sóznak rá. Amikor kiszabadul, néhány nap múlva ismét tíz hónapot kap. Kijön és meghallja elvtársaitól, hogy körözik, és megint kapott „régebbi bűneiért” három és fél évet. Bécsbe szökik, innét Prágába, azután ismét Berlinbe. A berlini magyar követségen paraszti fur- fanggal kicsikarja a személyi lapot és 1932. szeptember 30-án már szabad földön, Moszkvában van. Családja két év múlva az elvtársak segítségével érkezik hozzá. Moszkvában, a Nemzetközi Szakszervezeti Központban dolgozik. Néhány év munka, szabadság, boldogság és akkor jelentkeznek az itthoni üldözés, vallatás, verés, a hosszú börtönélet nyomai. Idegileg összeroppan. „Súlyos központi idegroncsolás” mondják néki a professzorok és Hunya István még hosszú ideig a szanatórium lakója marad. De a szívós, kubikos, paraszti fizikum felépül, Hunya István újra kezdi. Negyvenötben fia a felszabadító szovjet hadsereg politikai tisztjeként érkezik a Viharsarokba, és nem sokkal utána szabad hazába érkezik Hunya István és felesége is. Negyvenöt utón is végigverekszi az életet. De ez a verekedés más, ennek nincs íze, ez szomorú. Azért az első évek szépek voltak, a FÉKOSZ-ban dolgozik, később a Dózsa Népe főszerkesztőjeként a régi, úri ellenfelekkel verekszik. De néhány kérdésben ellentmondott a vezetésnek, még kint, Moszkvában, aztán később idehaza, és az ilyesmit ez a csoport nem nyelte le. Hunya Istvánt hívják régi elvtársai vidékre, nem engedik. Ha kérdezi, miért, behívatják a központba, órákig ültetik az előszobában, azután fogadják, és javasolják, menjen vissza a Szovjetunióba. Fejlődőképtelen, állítják, és hozzáteszik: ne kérjen hát semmilyen komolyabb munkát. Nem megy sehova. Hálás a Szovjetuniónak, szívében kitörölhetetlen a szeretet, hiszen neki személyes hálálkodnivaló- ja is van a menedékért, de hazája Magyarország, .amelyért ő is harcolt, hogy szabad legyen. — Nem volt az olyan nagy összeütközés, öcsém — mondja elgondolkodva, és még ennyit: — Lehet, hogy nem tartottak nagy ellenfélnek... “ NEM TARTOTTÁK nagy ellenfélnek, mégis eltették az útból, mellékvágányra tolták, bedugták az egyik minisztérium könyvtárába, hogy ott porolgassa a könyveket egy tolisöprűvel. 1955-ben „rehabilitálják”, addigra ott a könyvtár csendjében már megírt három könyvet. Természetszerűen vezetett ide az útja. Egy életen át agyonolvasta magát, háta mögött a nagy történelem, minden történelmi eseményben benne a saját egyéni sorsa és szívében a nagy közlési vágy. Megszülettek, mert meg kellett születniük ezeknek a könyveknek. És ír, tovább ír, most is egy trilógián dolgozik. — Nem voltam soha, és ma sem vagyok megsértve. Engem a saját személyes sorsom fordulatai nem tudnak eltéríteni a szegény nép ügyétől. A hitem sohasem vesztettem el. Azt, hogy az emberek gyar- lóak, már fiatal koromban megértettem — mondja az öreg, és én tudom, hogy így is van. ötvenhatban újra talpon volt Hunya István. Budaörsön érte az ellenforradalom, de elment gyűlést tartani még Csepelre is. Szervezte a pártot, erőt, hitet adott a környezetének. Akkor választották be a Pest megyei Pártbizottságba. Ismét pipát tömünk, szállnak a bodor füstkarikák. Eljön minden gyűlésre az öreg, gondolom magamban, pedig mennyit dolgozott, talán fáradt is már. A november 7-i ünnepségen láttam a mellén a kitüntetéseket, több az tíznél is. Villanni láttam két magas szovjet kitüntetést, azután a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét, a Szabadság Érdemrendet, a Munka Érdemrend arany fokozatát, ebből tán kettőt is. De hát nem tudtam mindet „leolvasni”, csak arra emlékszem, hogy a magas kitüntetések elborították a zakója mellét. És azt is tudom, hogy majdnem mindet 195S után kapta. BESZÉLGETTÜNK még egy kicsit, látom, tényleg elfáradhatott, tapintatosan búcsúzni kezdek. — No, szervusz, öcskös, hónap korán kelek, megyek Tá- piószelére... — kezet rázunk. Suha Andor