Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-16 / 140. szám
1968. JÚNIUS 16., VASÁRNAP ™'&€ívlap NÉZŐPONT Hitegetők A véletlen hozta úgy, hogy három nap alatt nyolc olyan levelet is kézbesített a posta szerkesztőségünkbe, amelyek írói — különböző kiindulópontokiból ugyan — egyazon magatartást vettek tűz alá. A véletlen hozta így, de a véletlen igen sűrűn jellemző tünetek s tények kifejezője. Nincs hely arra, hogy mind a nyolc levelet akárcsak elsoroljuk; kettőt emeltünk ki közülük, példaként. Kravalik József né Vecsésről, a Tölgyfa utcából írta az egyiket, a másikat pedig Schenk János Ujhar- tyán-Liebner-földről. Mindketten födelet ' szeretnének családjuk feje fölött látni; építkezni akarnak. Végigjárták azt a hihetetlen kálváriát, melyet — sajnos — minden építkezőnek végig kell járnia. Az anyag nagy része is megvan, pénzük is van, csak ... Csak éppen különböző hivatalos szervek képviselői és tisztviselői különböző apróságok miatt küldözgetik őket, hitegetik hétről hétre, hónapról hónapra. A többi levél írója is hasonlót panaszol. Ahelyett, hogy történne bármi is ügyükben — akár kedvező, akár kedvezőtlen —, hitegetik őket. Megnézzük, meglátjuk, majd megvitatjuk — így valahogy potyogtatják el azokat a szóvirágokat a különböző illetékesek, amelyeknek semmi más értelme, célja nincsen, mint lerázni az ügyfelet, megszabadulni tőle. Legyen kívül a szobán —• csakis erre, s semmi másra nem jók ezek a szóvirágok. Az, hogy ügye — amely számára nyilván igen fontos, sőt, lehet, hogy pillanatnyilag a világ összes dolga közül az első — előbbre jusson egy tapodtat is, már nem lényeges. Csak az, hogy higgye az ügyfél: történni fog valami ügyében. Ám amikor hétre hét jön, hónapra hónap, s nincs válasz, nincs döntés, hihet-e az ügyfél? Hiheti-e, hogy ügyével" — panaszával, kérelmével — megfelelő gonddal, alapossággal, s főként gyorsasággal foglalkoznak azok, akiknek az a dolga, akik ezért kapjak a fizetésüket, de akik neki többet, mint új és újabb ígéreteket, még i nem adtak?! Hihet-e ilyesmit az, akit újra és újra becsapnak? A véletlentől egy csomóba sodort levelek közéletünk na- gyonis tipikus és lényeges rákfenéjét ostorozzák; a hitegetők ugyanis nem fehér hollók. Sokan vannak. Az oktalan tü rel met len kedőt persze inteni keik A joggal türelmet- lenkedőnek azonban igazat kell adni. A tisztessséges ember — s azért az ilyenek nincsenek kevesen — jól tudja, hogy mindenhez idő kell, így egy-egy panaszos ügy, kérelem elbírálásához, elintézéséhez is. Vár, türelemmel. Amikor azonban azt tapasztalja, hogy sem á-t, sem b-t nem mondanak ebben meg abban a hivatalban, s ha valamit mondanak, akkor azt, hogy menjen ebbe a szobába, meg abba a szobába, illetve, hogy jöjjön ekkor vagy akkor ismét és újra, ki hibáztathatja, ha türelmét veszti, s uram bocsáss, szentségeim kezd? Türelmét veszti akkor is, ha a munkahelyén hitegetik, ha azt mondják neki, hogy majd legközelebb kap órabéremelést, s legközelebb megint azt, hogy — legközelebb. Türelmét veszti, mert közben azt látja, hogy ő öt éve van a gyárban, s aki egy hete jött, többet tesz zsebre. Türelmét veszti, mert nem azt mondják neki, hogy nem érdemli meg, nem úgy dolgozik stb., hanem, hogy — legközelebb. Türelmét veszti, amikor azt olvassa az újságokban, hogy nyilatkozik az az illetékes, aki már fél esztendeje I is nyilatkozott, s most is azt mondja, amit akkor: mindent ! megtesznek... Fél éve sem tettek semmit. Miért hinné, 1 hogy most tesznek? Hivatalban, gyárban, sok 1 helyen; általában divatos manapság hitegetni az embereket. Nem elintézni ügyes-bajos dol- I gaikat, nem nyugvópontra juttatni függőben levő kérelmüket, hanem: ígérni, hitegetni, beszélni össze-vissza, csak cselekedni, dönteni nem. A tehetetlenkedés bújik meg a hitegetők bőrében; az hiteget, aki rest a cselekvésre, aki tétova, aki dönteni nem mer, aki azt hiszi, hogy a hitegetéssel időt nyer, s közben — úgymond — majd rendbe jön minden. Mert van ennek a hitegetésnek egy nagyon fontos, s figyelmen kívül nem hagyható jellemzője; az hiteget, akinek hűséggel szolgálnia kellene, s azt hitegetik, teszik lóvá, aki a megbízó, a munkaadó, a — fölöttes! Távol áll tőlünk, hogy vulgarizáljuk a nép hatalmát; távol áll azonban az is, hogy az államhatalom nevében ténykedő, fellépő tisztviselőket, ha hitegetik csak ügyfeleiket, ha packáznak velük, oltalmunkba vegyük. A szocialista demokráciát a párt komolyan veszi; így vesszük mi is. Sőt: így fogják fel a nagy tömegek is. Csak úgy látszik éppen oda jut el igen nehezen, ahol nagyon helye lenne: az emberek ügyeit közvetlenül intézőkhöz. Azokhoz, akik úgy hiszik, a látszat- ügyintézgetéssel, a körülmé- | nyeskedéssel, a hitegetéssel is megérdemlik a kenyerüket. Hiba lenne hitegetni a hitege- tőket: nem érdemlik meg! A Vörös Csillag Traktorgyár GÖDÖLLŐI GYÁREGYSÉGE azonnal felvesz orosz, német nyelvvizsgával rendelkező MŰSZAKI FORDÍTÓT ÉS TOLMÁCSOT Bérezés meqeqyezés szerint. Jelentkezni lehet a qyáreqyséq személyzeti főosztályán, személyesen vaqy telefonon. Az első nő a világűrben Az első férfi: Gagarin, és az első nő: Tyereskova, szovjet földről emelkedett a magasba, hogy megkezdje: az űr titkainak újszerű felderítését és utat nyisson az emberiségnek idegen bolygókra. Mindkettőjüket a szovjet tudomány és technika tette képessé erre a csodálatra méltó bravúrra. És ezenfelül még valami. Amikor öt évvel ezelőtt, 1963. június 16-án, V. V. Tyereskova 49 fordulatot tett a Föld körül űrhajóján, az egész világ elámulL Tyereskova fizikai, szellemi és erkölcsi készenléte semmiképpen nem lehetett egyetlen személyre korlátozott tulajdonság. Mindenki elismerte e nagyszerű nő bámulatos akaraterejét, tudását és bátorságát, de minduntalan elhangzott a kérdés, miért éppen szovjet nőé az elsőség az űrben? Sokféle válasz lehetséges a kérdésre, de csak hosszú tanulmány .keretében lehetne megvilágítani a probléma minden részletét. Magát a lényeget eléggé érzékelteti az utalás a szovjetország életének rendjére. Azokról a társadalmi létfeltételekről van szó, J amelyek a szovjet nők egyenjogúságát az utópiák világából I a valóság világába emleüték, s ezzel minden más társadalmat megelőztek. A Szovjetunióban a munkások és az alkalmazottak 49 százaléka nő. Még többet mond az a tény, hogy a felsőfokon képzett szakembc- rek népes táborában a nőké a többség. Az egyetemek, főiskolák és más szakintézmények előadóinak a fele nő. és ugyancsak nő minden harmadik mérnök. Nincs az állami, társadalmi, gazdasági, tudományos és művészi:<ti életnek egyetlen olyan szektora sem, amelyben kiváló eredményeikkel ne szerepelnének a nők. Tyereskova ennek a rendszernek nagyszerű képviselője. Nemcsak rátermettségével, érte el az egész világ rokon- szenvét, hanem szerénységével. kedvességével, embersze-, rető közvetlenségével is. Tettével hazáját, az általános emberi tudományt, és a nők felemelkedésének ügyét egyaránt szolgálta. A haladás minden igaz híve szeretettel köszönti | őt hősi cselekedetének ötödik évfordulóján... F. M. Heti témánk: Ai albérlet (5.) • • r Négy napon át, ezen az oldalon egy — sajnos ma még nagyon közérdekű — témát próbáltunk boncolgatni. Az már induláskor is nyilvánvaló volt, hogy a problémát megszüntető javaslat, vagy ötlet nem születhet. Amíg az ország — főként Budapest — lakáshelyzete döntően meg nem változik, addig az albérlők és főbérlők feloldhatatlan ellentmondása élő probléma marad. Ami azonban a legelgondolkox- tatóbb, az a két monori bíró véleménye volt. Jelenleg az a helyzet, hogy az albérlők és főbérlők vitájába egyetlen szerv sem tud érdemben beleszólni. Állásfoglalásuk csak elvi jelentőségű lehet. Nincs mód arra, hogy szabályozzák az olykor már uzsorába hajló lakbéreket és nincs lehetőség, hogy az a főbérlő, akivel albérlője bizonyíthatóan embertelenül bánik, megfelelő jogvédelmet ! kapjon. Albérlőt kitenni nem I lehet — ez az alaptörvény és ez önmagában is csábít a visz- szaélésekre. Nem tudnak kitenni olyan albérlőt, aki sorozatosan megtagadja a lakbér kifizetését. Nincs mód, hogy eltávolítsák a lakásból azt a garázda, a család békéjét féldúló embert, aki így akarja megszerezni a lakást. Mert; albérlőt kitenni nem lehet. Az újságíró ezúttal mást nem tehet, mint megismétli dr. Varjú Oszkár és dr. Szajly István javaslatát, mely csak első pillanatban látszik embertelennek; bizonyos esetekben adjuk fel azt a túlhaladott konvenciót, mely szerint utcára senkit nem lehet kitenni. Ugyanis utcára senki nem kerülne. De így megszűnne az az állapot, hogy bárki abban a hitben követhesse el gazságait, hogy a lakásból úgysem tehetik ki. Az ugyanis gyakorlatilag értéktelen papír, hogy a garázda albérlőt, a családját sanyargató elvált férjet a bíróság a lakás elhagyására kötelezi. Az ítélet által sújtottak úgyis tudják, hogy a határozat végrehajthatatlan és tovább folytatják régi gyakorlatukat abban a reményben, hogy a másik fél előbb tönkremegy. A másik oldalon persze biztosítani kell az albérlők jogvédelmét is. Meg kell állapítani azokat a normatívákat, melyek megakadályozzák, hogy emberi lakás céljára alkalmatlan zugokból bárki is nyerészkedhessen. Még a magántulajdonban levő ingatlanokra is meg kellene állapítani egy felső bérhatárt, hogy egyes lelkiismeretlen emberek ne élhessenek vissza a lakásnélküliek kiszolgáltatott helyzetével. Rendet kell és rendet lehet teremteni ebben a dzsungelben. Es az áttekinthető, tiszta jogszabályok azt eredményezik, hogy a jövőben azok — és számuk nem csekély — is ki merik adni használatlan szobájukat, akiket eddig ez a j rendezetlen és mindkét fél számára előnytelen állapot visszatartott. Ö. F. Véletlen találkozás A seremetyevói repülőtéren június 6-án este hirtelen meglökött a szomszédom: — Nézd, Tyereskova! Két nő sétált el előttünk, egyikben sem véltem felfedezni Tye- reskovát. Az egyik magas, erősebb, középkorú asszony volt, a másik vékony, barnússzőke kislány. — Hol van Tyereskova? Nem látom." — Kát az a szökés. Jobban megnéztem és most már valóban felismertem. Nem hasonlított a'z általam ismert képekre. (Mint mondom, vékony, törékeny kislány sétált előttem. Azután eltűnt egy ajtó mögött. Meg is feledkeztünk a hirtelen élményről, amikor egyszer- csak újra feltűnt a két asz- szony. S akkor egyik szovjet kísérőnk bemutatott neki. Nem akaróik túl nagy jelentőséget tulajdonítani ennek a találkozásnak, ő már régen elfeledhette az egészet. Az a néhány mondat, sem érdemel sok szót, amit váltottunk, hiszen csak számomra lehetett élmény. — Nem ilyennek képzeltem — tört elő belőlem. Nevetett: — Milyennek képzelt? Azután ő kezdte a beszélgetést: merre jár. tupk,. milyen volt az , utunk, nem vagyunk-e fáradtak? Gratuláltunk megválasztásához: az előző napokban a Szovjetunió Nőbizott- ságának elnöke lett. Azt is megtudtuk, hogy tanul. Épp drukkolt a másnapi vizsga miatt. A sok tanulás viselhette meg — fáradtnak látszott. Meg is kérdeztem: — Nem elég, ha valaki űrhajós, anya, nagy társadalmi funkciója van — mindemellett még tanul is?! — Mit csináljon egy mai asz- szony? Újra nevettünk. Nem maradt több idő a beszélgetésre, be kellett szállnunk a hazafelé induló gépbe. Azoknak a magyar asszonyoknak is, akiket ő kísért a nőbizottság nevében. Gyors búcsú- 6tzavak: — Sok sikert a vizsgához, sok sikert eljövendő repüléseihez. És sok-sok örömöt Sz édesanyának. Ö is ''viszonozta a jókívánságokat. Üdvözölte a magyar barátokat, szűkebb családi körünket, kellemes utazást kívánt, s integetett az induló repülőgép után. Amilyen egyszerű, szerény ember, bizonyára nem gondolt arra, hogy a váratlan beszélgetéssel milyen emlékezetes élményt szerzett néhány magyarnak. Elvégre nem minden Moszkvából hazatérő utas kérkedhet azzal, hogy a repülőtéren Tyereskova búcsúztatta. — sági — Flekkencsárda flekken nélkül Leányfaluban, lombok alatt álló szép faházban, modern bútorokkal berendezve megnyílt a Dunakanyar legeslegújabb vendéglátó üzeme a Fiekkenesártía. Tulajdonosa a pomázi Petőfi Tsz, tehát termelőszövetkezeti melléküzem. S mert új, a Pest megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség is meg akarja ismerni, körülnéz benne. Nem találja a falon a működési engedélyt, amelynek pedig ott kellene iüggenie. Talán hatósági engedély nélkül nyitották meg? — Szó se róla! — tiltakozik Siegel István üzletvezető. — Láttam az engedélyt az ünnepélyes megnyitón az einök elvtárs kezeben. El is vitte a tsz-irodába, azóta pedig sokszor, de hiába kértem, hogy adják ide, nem találják, valahogyan elkeveredett. Persze, éppen most, a legnagyobb dologidőben hogyan is érnének rá egy elhányódott okmányt keresni a tsz-ben. Vagy akár arról intézkedni, hogy elhordassák új melléküzemükből a megnyitás óta összegyűlt szemetet. Sok munkája közben bizony feledékeny mindenki. A tsz nagyon korszerű pohármosógépet is beszerzett, ott hever a sön- téspult alatt, megfeledkeztek róla, csak ez lehet az oka annak, hogy még mindig nem szereltetik fel. Saját hízóinak húsát dolgoztatja fel csárdájában a tsz. Saját borát és málnaszörpjét méri, mindez nagyon helyes. Sajnálatos ellenben, hogy nyilván feledékenységből adódó tévedésből a tsz kétségkívül nem eladásra szánt, félretett selejt málnaszörpöt küldött a melléküzemébe. Legalább 66 refrakto- fbkosnak kellene lennie a szörpnek, de túlságosan híg, csupán 51 foka van. — Kérünk egy étlapot. —’ Sajnos nincs. Vettem ugyan háromszázat, elvittem Pomázra a tsz-irodába, hogy rágépeljék a szöveget, de .. • — Biztosan elfelejtették. Megnézzük a konyhát is. Van benne két háztartási gáztűzhely. Elég, hiszen nem nagy a csárda. Serpenyőben sülő hús, ínycsiklandó illata árad. — És hol a faszéntüzelésü flekkensütő? Ejnye, hát azt az a szórako- zot Petőfi Tsz szintén elfelejtett venni flekkencsárdája konyhájába! De rostot sem szerzett be, hogy legalább azon süljön a flekken, nem pedig bő zsírban, a serpenyőben úszva, ahogy a natürszelet. Mely pecsenyeféleség szintén kapható a csárdában és két szeletből álló adagja küllemére megszó- lamlásig hasonlatos a felszolgált egy szelet flekkenhez. De akkor miért nem Natúrsnicli- csárda a neve? —y —e Színes film a dámvadakról Az 1971-ben Budapesten megrendezésre kerülő vadászati világkiállításra több vadászati tárgyú színes kisfilmet készítenek. A dámvad életét és vadászatát bemutató kis- film forgatókönyvéhez Szabolcs József, a Tolna megyei Állami Erdőgazdaság főmérnöke, a Dámvad című nemrégiben megjelent érdekes könyv szerzője írt vázlatot. A filmet Tolna megye dámvadban különösen gazdag erdőségében,a gyulaji vadrezervátumban forgatják. A varosll?eti to közepén új nyári szórakozóhely nyílik Budapesten. Y lZllJill A ma#yar hajóipar festői környezetben levő vásári pavilonja néhány hónapra vízibárrá alakul.
