Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-15 / 139. szám

ílí«» 1968. JÚNIUS 15., SZOMBAT * Magyar—csehszlovák barátsági nagygyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) j meth Károly, a Budapesti küldöttség tagjait, valamint a I p^tbiz°ttsag első titkára nyi­magyar vezetőket. A csehszlovák és a magyar himnusz elhangzása után Né­totta meg az ünnepséget. Ez­után Kádár János mondott beszédet. Kádár János beszéde A magyar—csehszlovák kap­csolatoknak történelmi gyö­kerei vannak, hiszen népeink sorsközössége évszázadokra nyúlik vissza. Legjobbjaink a múltban is keresitek az össze­fogás lehetőségét. A burzsoá rendszerek azonban mestersé­gesen szított sovinizmussal gátolták népeink közeledését. Kapcsolatainkban új törté­nelmi korszak kezdődött, ami­kor a szovjet hadsereg felsza­badító harca nyomán népeink szabaddá lettek és kommu­nista pártjaik vezetésével sa­ját kezükbe vették sorsuk irányítását. Ekkor vált lehe­tővé, hogy — nemzeteink tényleges érdekeinek megfe­lelően — új és jó alapokra helyezzük viszonyunkat, ba­rátsági és együttműködési szerződést kössünk és vállvet­ve dolgozzunk a háború okoz­ta pusztítások nyomainak el­tüntetésén, országaink újjá­építésén. Közös munkánknak attól fogva az új, szocialista társadalom építésének fel­adata adott és ad ma is ér­telmet és célt. Csehszlovák ‘elvtársaink olyan időszakban látogattak most hozzánk, amikor testvér­pártunk felelősségteljes harcot vív a szocialista fejlődést gátló különböző akadályok leküzdéséért, a szocializmus pozícióinak megerősítéséért és jövőbeni fejlődéséért. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága leg­utóbb elfogadott határozatá­ban, a munkásosztály ügye iránti felelősségtől áthatva, elhatárolta magát a szocializ­mus - építésének menetében jelentkezett torzulásoktól, tör­vénysértésektől és hibáktól. Ugyanakkor kijelentették, hogy egyesek hibái miatt nem engedik befeketíteni a pár­tot, a pártaktivisták és pártta­gok tömegeit. Hangsúlyozták, hogy a párt vezető szerepét megvédik és megerősítik. Félreérthetetlenül leszögezték, hogy a központi bizottság szembeáll minden olyan szán­dékkal és törekvéssel, amely bármely téren az 1948 előtti burzsoá társadalom viszo­nyaihoz való visszatérést cé­lozná. Csehszlovák elvtársaink har­ca bonyolult és nehéz körül­mények között folyik. Nyil­vánvaló, hogy társadalmuk állapotát, a párt helyzetét min­denki másnál ők ismerik a legjobban. Mi, magyar kom­munisták, teljes mértékben szolidárisak vagyunk cseh­szlovák elvtársainkkal, a kommunistákkal, a szocia­lizmus csehszlovákiai hí­veivel. Meggyőződésünk, hogy csehszlovák testvérpár­tunk a szocialistaeUenes, el­lenséges erőkkel vívott követ­kezetes harcban, e harc során kikovácsolódott egységben, a munkásosztály, a dolgozó nép támogatásával teljes győze­lemre viszi a szocializmus ügyét hazájában. Magyarországot és Csehszlo­vákiát történelme, szomszédos földrajzi helyzete következté­ben sokféle kapcsolat köti ösz- sze. Ilyen az országaink­ban élő nemzetiségek kér­dése. A múltban ezt a kérdést a Habsburg- és a német im­perializmus, országaink bur­zsoáziája az „oszd meg és uralkodj” eszközével tette, s kezében az elnyomás, a gyűlö- let és viszálykeltés fegyverévé vált. Ennek a múltnak bi­zonyos maradványai ma is hatnak, felszámolásuk csak a szocializmus és a lenini nem­zetiségi politika alapján lehet­séges. Nálunk is élnek szlovákok és Csehszlovákiában is élnek ma­gyarok. Ha még ma is vannak megoldásra váró kérdések, azokat rendezni kell, de nem a szenvedélyek alapján, mert az rossz tanácsadó. Előre kell te­kinteni és nem a múltba. A Csehszlovákiában élő magyar­ságnak ma az a legfontosabb kötelessége és egyben érdeke, hogy a napirenden levő nagy társadalmi kérdések, közöttük a nemzetiségi kérdés szocialis­ta megoldását segítse elő. Tö­mörüljön a Csehszlovák Kom­munista Párt köré, és annak harcát támogassa. Alexander Dubcek beszéde Ezután Alexander Dubcek szólt a nagygyűlés részvevői­hez. Közöttünk nincs szükség nagy szavakra. Az elmúlt években nemegyszer meggyő­ződhettünk arról, hogy bízha­tunk egymásban, hogy szövet­ségi kapcsolatunk tartós és szilárd. A történelem nagyon kemény tanulságokkal szolgált számunkra. E tanulságokat meg kell szívlelnünk. Nem fe­ledkezhetünk meg a múltban mesterségesen szított gyűlölkö­désről sem, amely sokat ártott a haladó forradalmi erőknek és népeinknek is. örvendetes, hogy az utóbbi időben újabb előfeltételeket teremtünk az együttműködés sokoldalú elmélyítéséhez. A kölcsönös együttműködést elő­segíti országaink földrajzi fek­vése, szomszédsága s megkö­veteli mindkét ország gazda­ságának fejlődése is. A gazda­sági irányítás új formái, amelyek hasonlóak mindkét országban, kedvező feltételeket teremtenek az együttműkö­déshez. Szeretném önöket biz­tosítani arról, hogy őszinte és becsületes partnerei vagyunk, azok is maradunk önöknek, nemcsak a gazdasági együtt­működésben, hanem az élet minden területén. A szocialista közösség ere­jének döntő tényezője a szo­cialista rendszer belső szilárd­sága az egyes országokban. E vonatkozásban nem támasz­kodhatunk semmi másra, csak az emberek szocialista társa­dalomba vetett bizalmára és a szocializmus eszméivel való azonosulásra. Ezen meggyőződésen alapul a ^ Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának a januári ülés után követett irányvonala is. Ennek lényege, hogy teret nyissunk a szocia­lista erők új dinamikájának, hogy pártunkban, az egész or­szágban megteremtsük a szo­cialista demokrácia és az em­berek ama jogának intézmé­nyesen biztosított feltételeit, hogy teljes mértékben részt vegyenek az ország igazgatá­sában és minden, számukra fontos kérdés eldöntésében. A torzulások leküzdése, amelyek társadalmunkban az évek során felhalmozódtak, mindenekelőtt azt jelenti, hogy megszilárdítjuk a dolgo­zók bizalmát a Csehszlovák Kommunista Párt politikája iránt. Ezért elhatároljuk a pártot az 50-es évek súlyos hibáitól, amelyekért egyesek felelősek, akik vétettek mind a párt programjában foglalt kommunista eszmények, mind pedig a demokratikus és em­beri alapelvek ellen. Önökben, mint barátaink­ban nem akarok olyan be­nyomást kelteni, hogy az or­szágunkban január óta zajló események problémamentesek, s hogy alapvető elképzelé­seinket megvalósítottuk. A múlt kritikai átértékelése, a törvénytelen cselekedetek le­leplezése során jelentkeztek egyes olyan tendenciák is, amelyek kívülről hatnak a pártra és amelyeket röviden úgy jellemezhetünk, hogy szo­cialistaellenesek. Pártunk és szocialista tár­sadalmunk egyáltalán nem szándékozik szabad teret en­gedni e tendenciáknak. Ellen­kezőleg, a szocialista demok­ratizálási folyamat fejlődése érdekében ezekkel határozot­tan szembe fogunk szállni, annál is inkább, mivel ez a még meglevő szélsőséges szek- tásság malmára is hajtja a vizet. A barátsági nagygyűlés részt vevői lelkes tapssal fo­gadták, amikor Alexander Dubcek beszéde végén né­hány magyar mondattal kö­szönte meg a vendéglátást, és I ismételten leszögezte, hogy nagyon jól érezte magát ha­zánkban. Beszédét — ugyan­csak magyar nyelven — a csehszlovák—magyar barát­ság, a szocialista országok egysége, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép éltetésével fejezte be. A nagygyűlés az Interna­tionale hangjaival fejeződött be. „Nyaklánc“ az egyenlítő felett Az Egyesült Államok Cape Kenneáy-i rakétakísérleti te­lepéről egy „Titán 30” min­tájú katonai óriásrakéta se­gítségével nyolc hírközlő hol- dacskát juttattak „őrhelyé­re". Az egyenként 45 kilogramm súlyú és 90 centiméter átmé­rőjű katonai rendeltetésű mű­holdak csatlakoznak 19, már korábban felbocsátott társuk­hoz. A műholdak — nyak­láncra fűzött gyöngyökként helyezkednek el 33 000 ki­lométer magasságban az egyenlítő felett. Fő felada­tuk az, ho-gy a dél-vietnami hadszíntereken berendezett aímerikai törzskarok legtit­kosabb jelentéseit továbbít­sák a Pentagonnak. Ez a távközlési rendszer hang-, telexüzenetek és fény­képek továbbítására alkal­mas. Los Angeles-i tanúvallomások A UPI hírügynökség részle­teket ismertet a Los Angeles-i vádemelő esküdtszék előtt a Robert Kennedy meggyilkolá­sa ügyében elhangzott tanú- vallomásokból. Ezekből töb­bek között kiderül, hogy a szenátort három golyó érte, nem pedig kettő, mint azt korábban gondol­ták. Az agyába fúródott golyón kí­vül még egy találat érte a jobb hónaljánál, és felfedeztek még egy golyó ütötte sebet ez utóbbi alatt három-négy cen­tivel. A halált okozó lövés le­adásakor a merénylő pisz­tolyának csöve mindössze 50—76 milliméterre volt Kennedy jobb fülétől. A rendőrség megerősítette, hogy továbbra is érvényben van a titokzatos babosruhás lány felkutatására kiadott kö­rözési parancs. Személyazonos­ságát még nem sikerült meg­állapítani, bár legalább két személy látta és leírta külsejét a nyomozó rendőri szervek­nek. A szálloda egyik pincére közvetlenül a gyilkosság előtt Sirhan mellett látta a lányt, aki rendkívül csinos volt. Jelentkezett egy újabb tanú, aki elmondotta, hogy a gyilkosságot megelőző nap látta Sirhant, amint egy lőtéren gyakorolt. Revolveréből mintegy 300— 400 lövést adott le egy céltáb­lára. Robert Houghton helyettes rendőrfőnök közölte, nem zár­iák ki azt a lehetőséget sem, hogy Sirhan nem egyedül bű­nös a merényletben. Sirhan B. Sirhan a gyil­kosság elkövetése óta nem tett semmiféle nyilatkoza­tot a rendőrségnek. Jeruzsálemi jelentés szerint Bishara Sirhan, a gyilkos édes­apja az Egyesült Államokba szándékozik utazni,..hogy ta­lálkozzék fiával. Meghalt Quasitnotla Salvatore Quasimodo Nobel- díjas költő pénteken Nápoly­ban, agyvérzés következtében, 67 éves korában elhunyt. Véget ért az Odeon színházi „álforradalmi farsang" (Folytatás az 1. oldalról.) csátását elrendelő okmány De Gaulle tábornok író­asztalán fekszik, aláírása minden pillanatban vár­ható. Drámai éjszakát élt át pén­tekre virradóra a párizsi Sor­bonne egyetem diáksága, mi­után az egyetemi hallgatók ve- , zetői' elhatározták, hogy „meg­tisztítják” főiskolájukat a szó j szoros és átvitt értelmében egyaránt. Az egyetem megszál­lását irányító bizottság csütör­tökön elhatározta, hogy e cél érdekében négy napra kiüríti az épületet, amely május 12-e óta a diákság ellenőrzése alatt áll. Erre azért volt szükség, mert miután a fiatalok már hetek óta benn alszanak a tan­termekben, ott étkeznek, ott ápolják a sebesülteket, az egészségügyi körülmények ag­gasztóan romlottak. Másrészt kitűnt, hogy az egyetemi hall­gatók közé az utcai harcok során beszivárgott a volt ka- tangai zsoldosok és algériai ejtőernyősök egy körülbelül 30 főnyi csoportja. A megszállást irányító bi­zottság határozata nyomán a Sorbonne termeinek többségé­ből eltávoztak a diákok. A „zsoldosok” állig felfegyver­zett csoportja viszont elsán- colta magát az egyik szárnyon, és nem volt hajlandó teljesíte­ni a távozási utasítást. A diákbizottság és a „zsol­dosok" között hajnalig folytak a feszült hangulatú tárgyalá­sok: közben a diákok rend- fenntartó erői előkészületeket tettek a leszámolásra. Miután a tárgyalások ered­ménytelenek maradtak, haj­nali 5.40 órakor a sisakos, paj­zsokkal és vasrudakkal fel­fegyverzett diákok benzines palackokat dobálva megroha­mozták a zsoldosokat, akik hasonló eszközökkel védekez­tek, de nem használták lő­fegyvereiket, Több helyütt tü­zek támadtak. Hat óra tíz perckor a „ka- tangaiak” beszüntették az el­lenállást és egyenként elhagy­ták az épületet —, de nem mentek messzire. Az ugyan­csak megszállt Odeon színház­ban ismét csoportosultak. Péntek délelőtt a párizsi rendőrség megszállta az Odeon színházat, amely május 15-e óta állt a diákok ellenőrzése alatt. A kora délelőtti órákban mintegy 800 rendőr fogta gyű­rűbe a színházat. Párizs rend­őrprefektusa közölte a benn- tartózkodókkal, hogy nem esik bántódása azoknak, akik ellen­állás nélkül elhagyják az épü­letet. Nem sokkal ezután a színházban tartózkodó mintegy 150 fiatal — legtöbbjük álmo­san, soványan, piszkosan, a fiúk szakállasán —, elhagyta az épületet. Köztük voltak a Sorbonne-ról odamenekült „katangaiak", ők azonban gondosan megborotválkoztak és átöltöztek, a fegyvereket pedig a ruhatárban hagyták. A rendőrség felírta a távozók nevét, majd tovább engedte őket. A színház egy hónap óla volt a diákok kezén, azóta folytak ott a viták a diákmoz­galom különböző kérdéseiről. Eközben az Odeon közönsége sokat változott a legkevesebb éppen a diák volt a színház falai között. A színházban zajló „álforradalmi farsang’’ meglehetősen hamis képet adott a diákmozgalomról, amelynek részvevői az egye­tem. tényleges megújítására törekednek. Georges Seguy, a CGT főtit­kára a Szakszervezeti Központ Országos Vezetőségének ta­nácskozásán, áttekintve az utóbbi hetek munkásmozgalmi eseményeit, megállapíttota: a tízmillió francia dolgozó sztrájkja, az elégedetlenségnek ez a robbanásszerű kitörése elsöpri azokat a fecsegé­seket, amelyek az osztály­harc megszűnéséről és helyettük nemzedéki el­lentétek megjelenéséről, népi kapitalizmusról, a munkásosztály elpolgária- sodásáról szóltak. Seguy leszögezte, hogy a sztrájkolok nem a munkásosz­tály hatalmának megszerzésé­ért, küzdöttek Franciaország­ban, hanem jobb életkörülmé­nyekért. A hatalom megroha- násának időszerűtlen kalandor jelszava éppen a monopolista rendszer .malmára hajtotta a vizet. Egy ilyen „megmozdu­lás" alkalmat adott volna a munkásmozgalommal való vé­res leszámolásra. 24. — Ne írjon nekem verset, szeretett főnököm. Holnapig módja van arra, hogy ezt az ötezret felvegye és egyszerű, gyűrött bankókban, de kész­pénzben adja át. A „Páter” felállt és Jana is követte a példáját. — Rendben van. Holnap megkapja a pénzt. Este hatra itt vagyunk. És azután — ne­kivág élete legszebb feladata teljesítésének. Köszönés nélkül elvonultak. A volt SS-legény pihenni tért. Másnap reggel áttanulmá­nyozta és betéve megtanulta az írásos utasítást. Fejedelmi ellátásban részesitették, egyet­len dolog zavarta, napfürdőz- ni szeretett volna, de nem volt egy ablak, egy rés sem a helyiség falán. Az ajtónak is volt egy kellemetlen szép­séghibája. Elfelejtették ki­linccsel felszerelni. Még nem volt hat óra, ami­kor a pincér érkezett és vi­selt ruhadarabokat helyezett a szék karfájára. Amikor ki­ment, a volt SS-legény átta­nulmányozta a ruhákat is, mind a Május 1. Ruhagyár címkéjét viselte. A kabát zse­bében egy doboz ezüstpapírba, zöld burkolatba és celofánta- sakba elhelyezett Kossuth ci­garettát talált. A cigaretta mellett angol szöveggel ellá­tott gyufa rejtőzött. Amikor a „Páter” belépett, Schirmbaum támadóan nyúj­totta felé a színes címkéjű gyufásdobozt. — Le akarnak buktatni? — mondta. — Angol gyufát vi­gyek magammal? — Maga őrült, Magyaror­szágon török, arab, holland és francia feliratú gyufát is ta­lálhat. Az lenne feltűnő, ha a maga gyufáján magyar nyel­vű címkét látnának az embe­rek. Az asztalhoz lépett és ötven darab százdolláros bankjegyet számolt a hamutartóra. Schirmbaum magához intette Janát és átadta neki a pénzt. — Magában megbízok — mondta —. fizesse be a svájci bankszámlámra. Az asszony csendesen ki­ment a szobából. A „Páter” pedig utasította Schirm- baumot: — öltözzön át. Amikor Schirmbaum elké­szült, a „Páter” hellyel kí­nálta és leült mellé. Oly kö­zel húzódott emberéhez, hogy szinte a füléhez ért az ajka, amikor megszólalt: — Ezt még Jana sem tud­hatja — mondta. — Most el­viszem magát egy gépkocsi­telephelyre, ahol az interkon­tinentális járaton közlekedő kamionok rakodnak. Lesz ott egy nyerges vontató, amely­nek pótkocsijában helyet ké­peztünk ki a maga számára. Ez a „bejárat”, amelyen ke­resztül a kocsiba jut, a veze­tőfülkéből működtethető. A kocsi alá búvik, én kinyitom az „ajtót”, bemászik, és az alumíniumtömbökön mindad­dig függeszkedik, amíg az aj­tó maga alatt be nem zárul. Akkor elhelyezkedik és vár. A kocsi három helyen fog megállni. Harmadszori meg­állásnál ismét függeszkedjék és amikor az ajtó megnyílt, huppanjon le a földre. Tizen­öt másodperc áll rendelkezé­sére ahhoz, hogy a hátsó ke­rekek között az országúira la­puljon. A kocsi induláskor nagy koromfelhőt bocsát ki magából. Ennek védelme alatt ugorjon be az árokba. Utána vágjon át az úttesten és száll­jon fel az első HÉV-szerel- vényre... Két férfi lépett a szobába. — Indulás — mondták. A „Páter” Schirmbaumba karolt és szinte futóléptekkel vitte a garázsba, ahol egy mentő­autó várakozott. Schirmbaum villámgyorsan elfoglalta he­lyét a mentőautó egyik hordágyén, a kocsi pedig ne­kilódult az éjszakának. Egy telephelyen torpantak meg. Itt a „Páter” vaskos pénztár­cát nyomott Schirmbaum ke­zébe, majd az egyik teher­autóhoz vitte. Gyors mozdu­lattal maga felé fordította a volt SS-legényt. — Ugyanez a kocsi négy nap múlva 0 órakor, ugyanott, ahol kiszáll, várja magukat. Csak semmi feltűnés! Tapasz­talni fogja, hogy a fülkében két ember számára is bősége­sen van hely. Végeztem. Schirmbaum a kocsi alá mászott, halk zúgást hallott, és a feje felett megnyílt a „be­járat”. Felkapaszkodott. Üjabb zúgás és eltűnt talpa alól a föld. Érezte, hogy a ko­csi padozatát kárpitozás fedi. Cigarettát vett elő, rágyújtott. Néhány pillanat múlva tá­volodó motorzúgás jelezte, hogy magára hagyták. Még végig sem szívta a cigarettát, amikor hangokat hallott. Csal- tanással csukódott be a veze­tőfülke ajtaja. A motor túrá­zott, a kocsi nekilódult. Mind gyorsabb tempóban száguldott Magyarország felé. Órákon át vágtatott a kocsi. A harmadik megállásnál Schirmbaum felhúzódzkodott. Halk zúgással nyílott a sza­badba vezető ajtó. Elengedte magát, lágyan a földre hup­pant. A motor túrázott, ko­romfekete gázt lövellt a ki­pufogócső. A kocsi elgurult, Schirmbaum az árokba vetet­te magát. Fűcsomókba ka­paszkodva tovakúszott. Az­után az árok pereméig emel­kedett, körülnézett. Sehol senki. Felugrott, leporolta magát, átszaladt a túloldalra. A távolból egy közeledő sze­relvény csattogását hozta a szél. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents