Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-05 / 104. szám

\ 1968. MÁJUS 5., VASÄRNAP K^rtop 7 ZORITA Május 25-én üzembe helye­zik a Madridtól mintegy 100 kilométer távolságban felépí­tett „Zorita” nevű első spa­nyol atomerőművet. A Wes­tinghouse cég által épített, dúsított urániumot felhasz­náló atomreaktor teljesítmé­nye 135 megawatt lesz. Horgászoknak: SÜLLŐ - FOGAS Ikrafészkek a víz mélyén A napenergia nyomában Térkép a világ növénytárházáról szeszélyes, a Balatonon gya­koriak a viharok, az erős hul­lámverés. A kavargó víz ilyen­kor . a lerakott ikrákra gyak­ran több centiméteres iszapot rak le, amely elpusztítja az ik­rahéjban fejlődő ivadékot. Vi­haros tavaszé években emiatt, a Balatonon természetes úton egyáltalán nem gyarapszik a süllőállomány. Az összegyűj­tött ikrákat viszont védett helyre szállítják, ott kel ki, táplálékkal gazdag vízben megerősödik a kis süllő, és csak azután engedik ismét vissza a Balatonba. A süllő egyik legjobb étvá­gyú ragadozóhalunk. Orsó ala­kú testét kemény, fésűs pik­kelyek borítják. Színe ezüs­tös, különösen jellegzetes ez a Balaton híres süllőjére. Élet­módjának megfelelően a leg­vegyesebb halivadékkal táp­lálkozik, de a rovarokat, csi­gákat, békákat sém veti meg. Falánkságára jellemző, hogy mindent megeszik, ami él és mozog. Ha elegendő táplálé­ka van, gyorsan nő, harmadik évében már horgászható. Igaz, hogy ritkán, de még ma is le­het találkozni 10 kg-os, 1 m-es példányaival. A brémai Evelyn Jakoby, húszesztendős gyógyszerész­gyakornok nyerte el „A legintelligensebb asszony” címet. Az egyik nagy német nőmagazin, a mainzi egyetem alkalmazott pszichológiai tanszékének tudományos munkatársával, dr. Herbert Steinerrel karöltve féléven keresztül tesztsorozatot hajtott végre a „gyengébb nem” tagjai között. Az ezt követő szellemi vetélkedőn Evelyn Jakoby lett a győztes. — A fiatal német lány — szigorú vizsgák és selejtezők után — öt társá­val került be a döntőbe, miután az elektronikus számológép a több ezer pályázó közül —, az első vizsgákra kérdőívek alapján, írásban került sor —, kétezer hölgyet választott ki. A döntőt, a nagyközönség részvételével Stuttgartban rendez­ték. A legjobb helyezéseket a legfiatalabb két „versenyző” ér­te el. A két lány magabiztosságára és gyors észjárására jel­lemző, hogy vizsgáztatójuk egyik gondolathibáját is pillana­tok alatt észrevették. Felvételünk Evelynt ábrázolja az utolsó feladatok egyikének megoldása közben. Tudományos expedíció — versenyben a földmérőkkel A szóhasználatban gyakran keveredik a süllő és a fogas. A megkülönböztetés csak méretbeli különbséget tükröz: a másfél kilogrammos példányok a „fogasok”. A fo­gas pedig — különösen roston sütve — idegenforgalmi neve­zetesség. Horgászata szórakoztató; történhet élő hallal, megölt kis hallal, pergetve és különféle villantókkal is. Mivel a süllő­nek nagy az oxigénigénye, a folyók örvénylő helyein, zsili­pek utáni gyors folyású szaka­szokon, a Balatonban a mély vizekben tartózkodik. Kapási Ideje tavasszal és ősszel nap­közben van, nyáron inkább reggel és délután. Kapását az időjárás befolyásolja: nyáron esős, borult időben napközben is kap, a zivatarok első órái­ban mindig fokozódik a kapás. Horgászatánál a hosszú, rugalmas bot elő­nyös, mert gyakran kell a ha­lat akadályok közül kivezetni. A rövid, merev bottal nem le­het kellően érzékelni a süllő finom kapásait, sőt ha úszó nélkül horgászunk, jobb, ha a zsinórt ujjaink között tart­juk, hogy a legfinomabb érin­tést is érzékelhessük. A horogra akadt süllőt ne erőltessük azonnal a mélyből a felső vízrétegbe, lassan emel­jük ki. Az agyonf árasztott süllő még így is hamar el­pusztul. Horgászatával azon­ban még várnunk kell: tilalmi ideje a Balatonon III. 1-től V. 20-ig, egyéb vizeinken III. 20- tól IV. 30-ig tart. Brazília óriási őserdeje, a Mato Grosse ma még feltá­ratlan terület. Két nagy hírű angol tudományos intézmény kutatói expedíciót szervez­tek azzal a szándékkal, hogy mélyreható tudományos fel­tárást végezzenek e térség­ben, mielőtt a civilizáció megjelenik és megváltoztatja az ősrengeteget, összesen 22 angol tudós vesz részt ez ev folyamán a nagyszabású mun­kában, geológusok, geomorpfo- lógusok, de növénytani, ma­dártani kutatók és mások is. A tervek szerint az expedí­Az élelmiszerek romlását előidéző mikroorganizmusok pusztító tevékenysége meg­gátolható vízelvonással. Ezen az elven alapszik az aszalás­ció 1969 végére befejezi munkáját, de sietnie kell: megjelentek már az első föld­mérők, felállítják kunyhói­kat s valamiféle mezsgyé­ket próbálnak megállapítani a beláthatatlan vadonban. Az expedíció tagjai még vizs­gálják a talajt, gyűjtik a kü­lönleges állat- és növény­fajokat, miközben valahol Brazíliában már földvásár­lást terveznek s megindul a földművelés az alvó terüle­ten, amelyről térkép is még csak repülőgépről készült. sál történő tartósítás és a porítás. Nagy hiba, hogy a hőhatással gyorsított vízelvo­nás során a fehérjének és más fontos tápanyagé ..nak csaknem a fele elbomlik. A fagyasztásos szárításnál (lio- filizálásnál) nem áll fenn ez a veszély, viszont ; endkí- vül drága berendező;. igé­nyel a folyamat vég-óhajtá­sa. A két eljárás közötti közép­út: az élelmiszerek víztelení­tése zárt térben, légáramot- tatással. Berendezése kivá­lóan alkalmas kávé, tej és vaj, vagy akár spenót, föl­dieper, sárgabarack stb. víz­telenítésére, porítására is. így a fagyasztva szárítás költ­ségeinek tizedrészéért az ere­deti íz- és tápanyagokat tel­jes egészében tartalmazó po­rított termékek állíthatók elő. Tartósítás „huzattal" re fűzött borókafenyő- vagy halászhálódarabokból készített csomókat. Ha a szálakat pará­nyi áttetsző, kissé sárgás göm- böcskék lepik el, csónakba gyűjtik a csomókat, és gyorsan eltávoznak. Mi lehet ez a különös művelet? Halászok voltak ők, akik nem­csak a vizek letárolását vég­zik, hanem a „vetést” is; biz­tosítják a következő évek fo­gását. Nagy értéket gyűjtöttek össze: a Balaton legértékesebb halának, a süllőnek a megter­mékenyített petéit. Jogos a kérdés, hogy miért szükséges összegyűjteni a Balatonból származó süllők ikráit, ame­lyekből a kikelő halacska is­mét csak a Balaton halállo­mányát fogja gazdagítani. Az ember beavatkozik itt a ter­mészet rendjébe, de joggal és okkal teszi. A süllő ikrái átla­gos időjárást feltételezve, áp­rilis első napjaiban érnek be, s a megfigyelés szerint a ba­rackfák virágzásával együtt megindul az ívás. A süllőma­ma köves fenekű, mély vizű helyekre rakja le ikráját azokra a fészkekre, melyeket a hím készít számukra — eze­ket helyettesítették a halászok mesterséges, kötélre fűzött műfészkei. Az ivadék a víz hőfokától függően 8—14 nap alatt kel ki; a kikelt halacska 4—5 mm nagyságú, néhány nap múlva kezd táplálkozni. És ez magyarázza meg, miért kell összegyűjteni az ikrákat. Az április hónap általában Az 1967 nyarán Jugoszláviá­ban megrendezett nemzetközi talajtani kongresszus részve­vői nagy érdeklődéssel tanul­mányozták azt az öt térképet, amelyeket Natalja Bazilevics szovjet tudós, a mezőgazda- sági tudományok doktora mu­tatott be nekik. Nemcsak azt mutatták be ugyanis, hogyan oszlik meg a növényzet a föld felszínén, hanem azt is, hogy bolygónk egyes tájai mennyi napenergiával rendelkeznek. . Bármilyen furcsa, az embe­riség többet tud a Föld mé­lyében rejtőző kincsekről, mint a felszínen, a bioszférá­ban található értékekről. A biológia egészen az utóbbi időkig inkább az élő természet minőségé­vel foglalkozott, s nem a mennyiségével, amelyet k i a p a d hatatlannak hitt. Mivel is rendelkezünk a va­lóságban, mekkora a termelé­kenysége az élő természet „üzemének”, amely klorofil- lal és napenergiával, a Föld szerves anyagának alapvető forrásával működik? Szovjet tudósok a világ nö­vényzeti térképét alapul véve, összegyűjtötték a bioszféra különböző területeinek pro­duktivitására vonatkozó ed­digi adatokat, és öt újszerű térképet állítottak össze. E térképeken bemutatták, ho­gyan oszlik meg a növényzet tömege és évi szaporulata a Föld felszínén, mennyi és mi­lyen vegyi anyagot használ fel évente a talaj. Számba vették az elhalt szerves anyag tartalékait, amelyek a növé­nyek rothadása folytán hal­mozódnak fel a talajban, és a különböző növénytársulások­ban végbemenő ■ anyagcsere mérv ít. A bioszféra olyan sajátos mozaik, amely a szerveze­tek egyes életközösségei­ből tevődik össze. Ezek az életközösségek külön­böző éghajlati övékben, kü­lönféle talajokon élnek, és tá­volról sem egyformán része­sülnek a Nap adományából. Éppen ezért termőképességük sem egyforma. Földünkön most — akár­csak a nemzetközi geofizikai év idején — egy nemzetközi biológiái program megvalósí­tásán dolgoznak. Egységes módszerek alapján gondosan számba veszik a természeti kincseket. Bár e nagyszabású kutatómunka még javában folyik, némi következtetést máris le lehet vonni. A tudó­sok — a növényzeti tartalé­kok felmérése alapján — több kategóriára osztották a biosz­féra különböző területeit. Megállapították, hogy a leg­szegényebbek a forró szubtró­pusi és trópusi sivatagok. Va­lamivel gazdagabbak az észa­ki-sarki jégmezők, a tundrák és a sarkkörnyéki növényi társulások. Ezeken minden hektárra maximálisan 50 má­zsa növényi tömeg jut. Az er­dős tundra növényi tartalékai ennél is nagyobbak, a tajgában pedig már há­rom-négyezer mázsa növé­nyi tartalék jut egy-egy hektárra. Az örökzöld trópusi erdőkben az egy hektárra jutó növényi tartalék mennyisége helyen­ként eléri a 17 000 mázsát is! A bioszférán belül a nö­vényzeti formákat a talaj ter­mőképessége határozza meg, mivel a különböző növény- társulások táplálkozása mind a tápanyag minősége, mind mennyisége szempontjából el­térő. Az északi növények pél­dául a nitrogént kedvelik a legjobban, az Egyenlítő men­tén élők pedig a szilíciumot. A szovjet tudósok kutatá­sainak Igen nagy jelentő­sége van az erdőművelés, a földművelés és agro­kémia szempontjából. De van a dolognak egy másik fontos oldala is. Azok a szá­mítások, amelyeket a kutatók végeztek, azt bizonyítják, hogy bolygónk biológiai lehetőségei valóban kolosszálisak. Julia Sisina Ha valaki április elején a ge furcsa műveletet végez: bó- Balatonon csónakázik, gyak- jákkal jelzett helyeken a víz- ran találkozhat motorcsóna- bői köteleket halásznak ki, kokkal, melyeknek a legénysé- és tanulmányozzák a kötelek­Gyorsabban A polgári légi­közlekedésben újabb technikai forradalom szele észlelhető. A cél: gyorsabban a ren­deltetési helyre — lassabban közle­kedő gépekkel. Ezt a tervet csak a függőlegesen startoló gépekkel lehet megvalósí­tani, amelyek a városok szívében, vagy akár a köz­lekedési csomó­pontoktól távol eső ipari telepü­léseken bármelyik nagyobb, sima fe­lületű épület te­tején fel- és le­szállhatnak. — A „VC 400” típusú repülőgéppel a Német Szövetségi Köztársaság mér­nökeinek ideális rövid- és közép­távú repülőgép­fajtát sikerült ki­kísérletezniük. A propellerturbi­nákkal meghaj­tott, mozgatható szárnyakkal ellá­tott 90 személyes gép, óránként át­célhoz - lassúbb gépekkel lagban hétszáz ki­lométeres sebes­séget ér el. A füg­gőleges felszállás­ra alkalmas repü­lőgéptípusok leg­nehezebb problé­máját, a függőle­ges repülésből a vízszintes repü­lésre való átállás súlypont^ áthe­lyeződése képezi. Ezt a nehézséget a „VC 400” mo­dellnél az ún.. Tandem-szárny- rendszer segítsé­gével oldották meg. TUDOMÁNY-TECHNIKA Az asszonyok intelligenciavizsgálata

Next

/
Thumbnails
Contents