Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-05 / 104. szám
6 TEST HEGYEI ÍMfirlap 4 1968. MÁJUS 5., VASÁRNAP Aranyat ér, mégis veszni hagyják? Tikkasztó szomjúság gyöt- ri a határt, kiadós nedvesség utánpótlásra lenne szüksége a fejlődő növényzetnek. Harmincnyolc milliméter csapadékkal maradt adós a tél, rendkívül száraz a tavasz is. Nem alaptalan az agrár-meteorológusok jóslata: Aszályos időszak következik Ez a körülmény — már most — sürgős feladatot ró a mezőgazdasági üzemekre, öntözéssel, a telepek és a berendezések teljes igénybevételével, milliós értékeket menthetnek meg a várható termésből. Sok példa bizonyítja, hogy csupán a búza egyszeri, tavaszi öntözés esetén, négy-öt mázsa többietterméssel hálálja meg, holdanként, a nagyobb áldozatvállalást. Jó szolgálatot tehetnek az öntözőberendezések a takarmánytermesztésben is. Erre pedig különösen nagy szükség van most, hiszen a legelőkön máris mutatkozik az aszály hatása. Pest megyében általában júliusban kezdik az öntözést. A száraz időjárás feltétlenül indokolja, hogy már most munkába álljanak az esőztető berendezések, s amíg csali szükség lesz a vízre, ne álljanak a gépek. „Korai még a szezon- kezdés — mondhatják erre a szakemberek — lehűlhet a talaj, késleltetheti a vegetációt.” A gazdaságok vezetőinek ezzel a hátránnyal is szá- molniok kell, , ám a kockázat •mégis eltörpül az esetleges aszálykárok mellett. Minthogy napközben 30—35 százalék a párolgási veszteség, célszerű az éjszakai öntözés megszervezése. Egy vizsgálat tapasztalatai Nemrégiben -egy—NBHaízs- • gálát alapján tárgyaltak a víz- gazdálkodás helyzetétől, gondjairól a vízgazdálkodási társulások, az állami gazdaságok és az öntözéssel foglalkozó termelőszövetkezetek vezetői. A központi és a megyei népi ellenőrzési bizottság vizsgálata — amelyet a ceglédi, a dabasi, a gödöllői és a ráckevei járásban tartottak — kiterjedt az öntözést szolgáló beruházásokra, a területi elhelyezkedésre, a műszaki színvonalra és az öntözés hatékonyságára. A tapasztalatok hasznos eligazítást adnak a legfontosabb és legsürgősebb intézkedésekhez. Dr. Petrasovits Imre egyetemi tanár nyomatékosan hangsúlyozta az ankéton: az öntözővizet oda — és akkor kell eljuttatni, ahol a termelés további növeléséhez szükséges. Legfontosabb tényezők közül a csapadék hiányzik. Dr. Vajdai Imre egyetemi adjunktus joggal sürgette a gyors cselekvést. PATKÁNYIRTÁS Idomított vadászó qörényekkel, kutyákkal, lyukgázosítással, mérgezett csalétekkel. Közületeknek, magánosoknak, vidékre is. Kiskunsági Mfsz Budapest XX. Előd u. 48. Telefon: 478 — 632 Mi indokolja megyénkben a vízgazdálkodás felülvizsgálatát, illetőleg az öntözéses termelés fejlesztését? Kedvezőtlen talajadottságok Mindenekelőtt a küszöbön I álló, várhatóan többéves, aszályos időszak sürget Köztudo- ! mású, hogy a megye talajadottságai eléggé kedvezőtlenek. Az éghajlat is szélsőséges. A 450—550 milliméter csapadékból — normális időjárás mellett is — csupán 200 —300 millimétemyi hull le i növények vegetációs idősza | kában. Esős években viszont milliós károkat okoz a bal- és az árvíz, aszályos esztendők ben a termés egyharmadát is elrabolhatja a szárazság. 1945 előtt a megye területén nem folytattak tervszerű víz gazdálkodást. Tulajdonképpen a 40-es évek végén kezdtek a Duna—Tisza-közén a nagy üzemi vízgazdálkodás kialakí tásához. Ekkor épült a duna bogdányi, a szentendrei és l | törökbálinti öntözőtelep. Az 50-es évék közepétől ugyan többet áldoztak ilyen célokra, mégis lassú volt a telepek ki alakítása. Ugrásszerű változást jelentett a hordozható öntözőberendezések megjelenése, valamint a felszín alatti vizek feltárása. 40 000 hold — papíron 1963-tól gyorsabban terjedt az öntözéses gazdálkodás. Jelenleg az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek 40 ezer hold öntözésére lennének képesek a megyében. Legalább is papíron. Nem is ez okozza azonban a fő gondot, hanem, hogy még a zavartalanul üzemeltethető berendezéseket sem használják ki. Az álacsonj/fókú igénybevételnek kétségkívül megvoltak és megvannak az okai. A felületi öntözőtelepek egy része lényegében használhatatlan, felújításra szorul. Hátráltatta az öntözési kapacitás kihasználását az elmúlt évek csapadékosabb periódusa, hozzájárult a csökkentett igénybevételhez, hogy sok üzemben nem tudták biztosítani az öntözőgazdálkodás alapfeltételét: a szerves- és a műtrágyát. A legtöbb üzemben ma is nehézséget okoz a munkaerőhiány. A szakmunkások legnagyobb részét a gazdaságok más üzemágakban foglalkoztatják. Furcsa ellentmondás, hogy bár a gödöllői Agrártudományi Egyetemen öntöző szakmérnököket is képeznek, a megye gazdaságaiban úgyszólván egyetlen ilyen szakemberrel sem rendelkeznek. Hozzájárul az öntözött területek csökkentéséhez a helytelenül kialakított vetés- szerkezet, nem ösztönzi kellően a gazdaságokat az öntözéses termesztésre a felvásárlási rendszer és az árpolitika sem. Mi a teendő? Egyöntetű álláspont alakult ki a tanácskozáson, hogy mind a gazdaságok vezetőitől, mind pedig a megyei és a járási mezőgazdasági irányi tószer- v J- szakembereitől nagyobb figyelmet, odaadást kíván az öntözés. A fejlesztéshez toJMÍTUNK! • BÚTOR-. ASZTALOSIPARI, CIPŐIPARI, TERMÉKEKET: Gyeit, Szent István u. 48. • HÁZTARTÁSI KISGÉPEKET Gyál, Szent István u. 51. • HÁLÓZATI VILLANYSZERELÉST ÉS LAKATOSMUNKAT VÉGZÜNK: Gyál, Szent István u. 51. • ALUMINIUM ÉS ACÉLVÁZAS CAMPINGSATRAKAT KÉSZÍTÜNK, JAVÍTUNK: Gyál. Szent István u. 51. sz. alatti részlegünkben. GYŰLI VAS- ÉS VEGYESIPARI KTSZ Gyál, Szent István u. 51. vábbra is hasznos eligazítást adnak a megyei pártbizottság korábbi irányelvei, határozatai. A mezőgazdaságilag hasznosítható területek növelésére megyénkben nincs lehetőség, sőt, további csökkenéssel kell számolnunk. Az aszályosnak ígérkező esztendő, de a vízgazdálkodás jelenlegi helyzete is megköveteli, hogy erre a fontos üzemágra az eddiginél több gondot fordítsanak a mezőgazdasági üzemek. Súlyán Pál Gépkocsivásárlási hitel TSZ-SZAKEMBEREKNEK A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékes főosztályán elmondották, hogy a termelőszövetkezetek szakemberei gépkocsivásárlási hitelt vehetnek igénybe. Ezt azok a szakemberek kérhetik — az OTP általános hitelfeltételei alapján —, akik a járási, vagy városi tanácsnak adott írásbeli nyilatkozatban kötelezettséget vállalnak, hogy a hitel megnyitásától számított, legalább három éven át a termelőszövetkezetben maradnak, és kérelmükhöz két megfelelő jövedelmű személy kezességvállalási nyilatkozatát csatolják. A gépkocsivásárlási hitelt a szakember részére a vételár 50 százalékáig terjedhetően, legfeljebb három év alatt történő visszafizetés mellett engedélyezi. Indokolt esetben a tsz-elnök is kaphat gépkocsi vásárlására hitelt. A hitel igénybevételére szolgáló űrlapok az OTP helyi fiókjainál kaphatók és azok kitöltve a járási, vagy városi tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályánál nyújthatók be. DOLGOZAT HELYETT így anya - ahogy fiai látják Virág és jókívánság Két szőke hajú, szeplős képű srác. Azok közül valók, akik a gyermek- és az ifjúkor mezsgyéjén mozognak; nyolcadikosok. A nagykátai 2-es számú általános iskola tanulói. Mudrák János és Mudrák István. Ikrek. Tanáraik olykor össze is tévesztik őket, any- nyira egyformák. Pedig Pista valamelyest vékonyabb, elevenebb. Még három testvérük van: két bátyjuk és egy kis huguk. Apjuk, a két „bratyó- val”, naponta bejár Pestre: a Szabadság Szálló alkalmazottja. Itt ülünk, hármasban, a nagykátai cukrászdában. Jancsi tűnődve az asztallapra mered, Pista, zavart mosollyal, a szemem közé. Azt mondtam nekik, ha feladatul kapnák, hogy készítsenek dolgozatot édesanyjukról, mit írnának bele? Ezen törik most a kobakjukat A verés elmaradt Pista: '— Azzal kezdeném, hogy megrajzolnám a külsejét. Közepes termetű, kicsit zömök, 52 éves. Még nem ősz a haja. A Koreai Barátság Tsz kertészetében dolgozik, kapál, locsol. Nyolc éve tagja a tsz- nek. Legtöbbször ő fekszik le utolsónak, és ő ébreszti fel a Pestre menőket. Velünk sokat kínlódik, mert soha nem akarunk felkelni. Amikor munka van a határban, reggel hatkor megy el, s csak késő délután jön haza. Látjuk rajta a fáradtságot, unszoljuk, hogy pihenjen, és igyekszünk mindent rendbe tenni körülötte. Azt szokta mondani, hagyjár tok, majd én megcsinálom. Jancsi: — Amikor kicsik voltunk, velünk írt, számolt, olvasott, ellenőrizte a füzeteinket. Azóta is folyton nógat, hogy tanuljunk. Azt szeretné, ha a nyolcadik után valami ipariskolába iratkoznánk. A Pista asztalos akar lenni, én még nem tudom, hova megyek. Pista: — Mikor még Erdő- szőllőn laktunk, három hold földünk volt, magunk gazdálkodtunk. Egyszer édesapám megengedte, hogy én hajtsam a lovakat Felugrottam a kocsira, Jancsit meg lelöktem róla. Szegény úgy esett el, hogy a lábán átment az első kerék. Édesanyám ott jött a kocsi mögött, elkezdett jajveszékel- ni. Én megijedtem, elszaladtam, és csak este merészkedtem haza. Amikor besompolyogtam, verés helyett a nyakamba borult az édesanyám. Kétségbe volt esve, hogy elbujdostam valahova. Szerencsére a Jancsi lába nem tört el, csak én gondoltam, azért szaladtam el. Jancsi: — Én pehelysúlyú birkózó vagyok a Nagykátai Vörös Meteor Sportegyesületben. Most februárban, a megyei versenyen két győzelemmel és egy vereséggel, súlycsoportomban a második lettem. Jutalmul a nyáron két hetet a tatai edzőtáborban tölt- hetek. Hívtam már többször is édesanyámat, jöjjön el valamelyik mérkőzésemre. Azt mondja, nem bírná idegekkel. A szíve szakadna meg, ha látná, hogy letepernek. Annak örülne a legjobban, ha abbahagynám. Attól fél, hogy egyszer kitöröm a nyakam. Ha jön az öregkor Pista: — Kétszobás, L-ala- kú, szép házunk van a Linda utcában. Édesanyánk mindig tisztán tartja. Tyúkjai vannak, télen disznót hizlal. A bra- tyóék mosógépet vettek neki. Az idén televíziónk is lesz, már nagyon várja. A háztájiján. kukoricát termeszt, oda mi is kijárunk segíteni. Jancsi: — A vakációban, meg az erdészetihez szegődünk el. Sarabolni a kis fenyőket, nyestem az akácot, a nyárfát. A téeszben meg szőlőt kötözünk, permetezünk, irtjuk a parajt. Egy-egy nyáron, ketten, háromezer forintot is megkeresünk. Az utolsó fillérig édesanyánknak adjuk. Ö évente új öltönyt vesz nekünk. Nagyon szeret bennünket, de a Juci a kedvence. Érthető: egyedüli lány, és a legjobb osztályzatokat ő viszi haza. De minket is csak Janikámnak, Pistukám- nak nevez. Pista: — Engem még sose bántott, és a Janit sem. Pedig sok borsot törünk az orra alá. Akkor haragszik a legjobban, amikor összeakaszkodunk. Ha észreveszi, mindjárt fut, és szétválaszt bennünket. Ilyenkor úgy tesz, mintha nyakleveseket akarna osztogatni, de mi eliszkolunk. Pedig tiszteljük, szeretjük őt. Jancsi: — Az év elején édesapám eltörte a vállát. Erős ember az édesapám, 82 kiló, de akkor nagyon szenvedett. Édesanyám rengeteget aggódott miatta. Ápolta, kiszolgálta, mindent megtett, hogy mielőbb felgyógyuljon. Még nem hallottuk őket veszekedni. Pista: — Sajnos, mostanában már édesanya is gyakran betegeskedik. Magas a vérnyomása, a fejét fájlalja. De ahhoz mindig ragaszkodik, hogy a vasárnapi ebédet ő főzze meg. Nem szeret panasz kodni. Ha csak teheti, otthon van velünk. Jancsi: — Szigorúan vigyáz ránk, nem nézi el a rosszasá gainkat. A szomszédoktól is hallottuk, hogy rendes asz- szony. Minden forintot megfontol, hogy hova tegye. Leg többször a Jucit küldi az üzletbe vásárolni, de előtte mindig kioktatja, hogy ne költekezzen könnyelműen. Pista: — Anyák napjára a Suba-kertészetben virágot veszünk neki, és valami ajándékot is.. Az ajándékvásárlásba a Juci is beszáll. Jancsi: — Február 16-án a születésnapját is mindig megünnepeljük, együtt a névnapjával, mert Juliannának hívják, és február 16-án van a Juliannák nevenapja. A húgunké is természetesen. Akkor mindig nagyon kiköltekezünk. Pista: — Befejezésül azt írnám, hogy sok boldogságot, örömöt, és nagyon hosszú életet kívánunk édesanyánknak. És azt, hogy ha felnövünk, mindent meghálálunk neki. Jancsi: — Azt nem lehet. Mindent nem lehet. Arra mi képtelenek vagyunk. Én csak azt írnám, hogy ránk mindig számíthat majd öreg napjaiban is. Nem hagyjuk magára, ez olyan biztos, mint az, hogy most itt ülünk ... Jeles! Kifogytak a szuszbóL Egymásra néznek, aztán rám. Várják, hogy szélnek eresszem őket. A cukrászda előtt ott topognak türelmetlenül a barátaik. Még egyszer végiglapozom a teleírt oldalakat. Kíváncsian figyelik a kezem. Az utolsó sorok után odajkanyarítok egy nagy jelest. Felnevetnek. — Ha ezt meglátná édesanyánk, még talán el is pitye- redne — mondja végül a Pista gyerek —, mert mi jelest ebben az évben még nemigen vittünk haza ... Polgár István A LUKACS FÜRDŐBEN MTI foto: Járai KÖNYVESPOLC Kelepcében az alvilág — Jobb lenne, ha elmondaná, hogyan törtek be abba az ékszerüzletbe — kezdte Mihály. — Sem szerszámom, sem kedvem nincs még egyszer börtönbe kerülni — nevetett az előállított —■, nem tudok semmiféle kasszafúrásról. — Bocsánat — szólt Mihály —, én nem említettem kasszafúrást. Én betörést említettem. — Betörésről sem tudok, az különben sem az én szakmám. — Márpedig a tetthelyen ujjlenyomatok is maradtak. Az előállított ránk nézett. Csóválni kezdte a fejét. — Az kizárt dolog. Én, kérem, soha nem hagyok magam után ujjlenyomatot, erről az oldalamról önök is jól ismerhetnek. Mihály hirtelen felállt. Egészen közel ment a bűnözőhöz, és körüljárta. Visszatért asztalunk mellé. Rágyújtott, és mosolygós, derűs hangon szólalt meg. — Mielőtt elengednénk, lenne egy búcsúkérésünk magához. — Tessék parancsolni — szólt a delikvens, és felállt. — Gombolja be a zakóját. A delikvens idegesen nézett ránk. Azután egyre bizonytalanabbul gombolni próbálta kiskabátja gombjait. Egyre idegesebbé vált, végül reszkető kezekkel gyömöszölte az anyagot. — Nem tudom ... miért.., Mihály arcán nyoma sem volt a korábbi derűnek. — Én tudom — mondta. — Ez nem a maga kabátja. Tíz perc múlva egy másik zakót tettek a szék karjára a nyomozók. — öltse fel! Az előállított felöltötte a kabátot. Pompásan be is tudta gombolni. Belső zsebéből irattárca került elő. Benne több mint hétezer forint — százasokban. — Nos, barátom... — mondta Mihály csendesen —•, mi azonnal észrevettük, hogy maga a szekrényből vett ki egy kabátot, azt öltötte magára, noha a szék karfáján ott lógott a zakója. Gondoltuk, az ilyenfajta szórakozottság nem lehet véletlen, ezért intézkedtem, hogy ezt a kabátot is hozzuk magunkkal. Most pedig ... Ha gondolja, hogy jobb beismeréssel könnyítenie a helyzetén, tegyen vallomást. Fóti Andor: Kelepcében az alvilág című könyvéből való a fenti részlet. A rendőr alezredes ebben a művében életpályájának legjelentősebb eseteit eleveníti fel visszaemlékezések formájában. A hajdani üzemi munkás egyike volt az elsőknek, akik a felszabadulás után az új demokratikus rendőrség soraiba álltak, hogy a háború utáni idők zűrzavarában gazdagon tenyésző alvilág és a megbúvó orgyilkos bandák felszámolásával a főváros és az ország közbiztonságát helyreállítsák. A magyar rendőrség hősi korszaka volt ez, amelyben a nyomozók és rendőrök napról napra kockáztatták életüket, de nem riadtak vissza — és a békés élet helyreállott. Fóti Andor visszaemlékezései azonban nem állnak mega kezdeti hősies korszak egy-egy nagyobb szabású bűnesete ismertetésénél, hanem továbbvezetnek egészen napjainkig, és rendkívül érdekes, kitűnően megírt, izgalmas történetekben az elmúlt húszegynéhány év csaknem valamennyi híres bűnesetéről beszámolnak. A szerző nagy érdeme, hogy a józan, munkás életű, szocialista szemléletű ember erkölcsi pozíciójából nézi a bűnözőt és a bűnt is, írásából nevelő szándék és a bűntől való elriasztás szándéka csendül ki. A könyv mind politikai, mind erkölcsi mondanivalója miatt rendkívül hasznos társadalmi életünkben, érdekfeszítő tartalma miatt pedig kétségtelenül az olvasóközönség nagy érdeklődésére tarthat számot. H. G.
