Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-25 / 121. szám

2 1968. MÁJUS 25., SZOMBAT A szovjet sajtó Kínáról A Pravda csütörtöki száma a TASZSZ jelentéseire hivat­kozva írja: — A pekingi lapokat egész héten át megtöltötték azok az anyagok, amelyek a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága 1966. május 16-i „közleményéről", a „kulturális forradalomról" szólnak. Köz­tudott, hogy az 1966. május 16-i „közlemény" gyakorlati­lag nem a központi bizottság­tól, hanem Mao Ce-tungtól és híveitől indult ki. A mostani „jubileumi” kam­pány a „Korszakalkotó doku­mentum" című vezércikkel in­dult, amelyet egyidejűleg kö­zölt a Renmin Ribao, a Cefan Cunbao és a Vörös Zászló cí­mű folyóirat. Ebben a cikkben úgy tüntetik fel Mao Ce-tung harcát a kommunista párt el­len és a népi demokratikus hatalom felváltását a katonai bürokratikus apparátusra tá­maszkodó személyi diktatúrá­val, mint az államról szóló „marxi—lenini tanítás alkotó továbbfejlesztését”. Mao Ce-tung „Közleménye” a „burzsoázia képviselőiről” szólt, de még senkit sem ne­vezett meg név szerint. Most viszont a pekingi sajtó név szerint felsorolja a Mao Ce- tung-vonal fő ellenfeleit. Ezek: Tao Csu, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottsága ál­landó bizottságának tagja, a központi bizottság közép- és dél-kínai irodájának első tit­kára és az államtanács elnök­helyettese; Peng Tö-huaj volt honvédelmi miniszter, Peng Csen, a Kínai Kommunista Párt Pekingi Városi Bizottsá­gának első titkára; Tan Csen- lin, az államtanács elnökhe­lyettese (mindhárman a Kí­nai Kommunista Párt Közpon­ti Bizottsága Politikai Bizott­ságának tagjai voltak); Lo Zsuj-csing, a Kínai Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának titkára, a kínai népi fel­szabadító hadsereg vezérkari főnöke, az államtanács elnök- helyettese és mások. Csupán Liu Sao-csit, a Kínai Népköz- társaság elnökét és Teng Hsziao-pinget, a KKP főtitká­rát nem nevezték néven, ha­nem jelképes „gúnynevükön” említették őket. A kétesztendős Mao Ce- tung-i „Közleményt” is fel­használják a Szovjetunió és más szocialista országok elleni ocsmány rágalmakra. — Második napja tartanak Pekingben a tüntetések, ame­lyeket hivatalosan a „francia munkások harcának’’ támoga­tása jegyében rendeznek, való­jában azonban kezdettől fogva szovjetellenes jelleget öltöttek. A város utcáin szovjetellenes transzparensekkel és jelsza­vakkal katonák, rendőrök, „vörösgárdisták” és „forradal­mi lázadók” sorai menetelnek. * Az Izvesztyija Pekingnek az imperializmussal való cinkos­ságáról írva, többek között hangsúlyozza: — Az imperializmus elleni harc Kínában csupán szavak­ban nyilvánul meg, a gyakor- lanban azonban a Mao Ce- tung-csoport átcsúszott az im­perializmussal való közvetlen cinkosság talajára. Pékig pél­dául visszautasítja a Szovjet­unió és más szocialista orszá­gok minden olyan javaslatát, hogy közös tervek alapján se­gítsék az amerikai agresszió ellen harcoló vietnami népet. Sőt, mi több, a pekingi veze­tők akadályozzák a testvér­országokat abban, hogy Viet­namban gazdasági és katonai segítséget nyújtsanak. Egyide­jűleg a maoisták igyekeznek rákényszeríteni a vietnami népre egy kínai mintájú „hosszú háborút”, megpróbál­nak ütközőövezetet létrehozni az amerikai imperializmus dél­kelet-ázsiai agresszív erői és a Kínai Népköztársaság területe között, s arra törekszenek, hogy e térség más népeinek áldozatai árán biztosítsák azt az időt, amely szükséges a sa­ját nukleáris rakétapotenciál­juk kifejlesztéséhez. Peking nagyhatalmi törek­véseit taglalva a cikk megálla­pítja: — A maoista csoportra jel­legzetes az a nacionalista mód, ahogyan a területi problémá­hoz nyúlnak. Gyakorlatilag idegen területek bekebelezését vetik fel, pusztán azon az ala­pon, hogy azok ilyen, vagy olyan időszakban a kínai csá­szárok foglalásaihoz tartoztak. Mao Ce-tung „A kínai forra­dalom és a Kínai Kommunista Párt” című cikkében (első vál­tozatát 1939-ben tették közzé kínai nyelven) az imperialisták által Kínától elszakított terü­letek közé sorolja Koreát, Bur­mát, a Ryukyu-szigeteket, ame­lyek valójában sohasem tar­toztak a kínai állam nemzeti területéhez, s a kínai császári udvarhoz csupán valamiféle hűbéri viszony fűzte őket. CSAK RÖVIDEN... MEGNYÍLT a Moszkva— Róma közötti közvetlen vas­úti közlekedés Budapesten és Zágrábon keresztül. A gyors­vonat az utat 64 óra alatt te­szi meg. A LATIN-AMERIKAI OR­SZÁGOK másodízben is talál­kozni akarnak a Szovjetunió és az USA képviselőivel, hogy megtárgyalják a két nagyha­talom párhuzamos atomsorom- pó-szerződés tervezetéhez ja­vasolt módosításokat. STEWART brit külügymi­niszter Moszkvából Bonnba repült. A SZOVJETUNIÓBAN föld körüli pályájára bocsátották a Kozmosz—221 jelzésű mester­séges holdat. HATALMAS ERDŐTŰZ I tombol a kanadai Alberta ái- I lam Slave nevű tavacská ja j környékén. A tűz eddig több j mint 94 ezer hektár fenyvest j pusztított el. EGY HÉTTEL az olajipari vállalatok államosítása után az algériai kormány 27, főleg francia tulajdonban levő elektromos berendezéseket, műtrágyát és építőanyagokat gyártó vállalatot államosított. BocIroQi Sándor: wdet/U et KOPASZ OROSZLÁNBAN 6. Rudolf vigyázzba kapta magát. Rajongással a hangjá­ban válaszolta: — Jelentem, nincs' — Nálam van egy kisüveg­gel — mondta csendesen az előbbi hang gazdája. — Gyújt­sa fel az előszobában a vil­lanyt és jöjjön be. Amikor Rudolf Schirm­baum belépett, már az előszo­ba volt világos és a szobában derengett félhomály. Három árnyék magasodott az asztal körül. Három pohárban ne­mes, tompa fényű ital csillo­gott. A negyedik pohár, az övé, ott állott keze ügyében. A pap felemelte italát. — ODESSZA — ez a bosz- szú jelszava. Azt hiszik, le­győzve, a lábaiknál heverünk. Hadd higgyék. Mi tudjuk, ODESSZA a negyedik biroda­lom magva. Az első hajtás éppen itt nyújtogatja élő zöld sziklanyelveit. Azt kérdezte Schirmbaum, mi az ODESSZA? Az ODESSZA — amire iszunk, amiért élünk, és amely lesújt reánk, ha eláruljuk az ügyet. Csendesen beszélt, mégis mintha szószékről szónokolna. A félhomályban ragyogott a szeme és kezében rezzenéste­lenül emelkedett a magasba a pohárka ital. — Hoch! — suttogta a má­sik kettő. — Sieg — mormolta Rudolf. Torkát meghatottság szoron­gatta. Húszéves volt és fogé­kony minden misztikus szín­játék iránt. A szoba sarkába parancsol­ták és a vendégek, ahogy jöt­tek, libasorban kivonultak a lakásból. Azt a régtől ismerős hangot Rudolf Schirmbaum soha többé nem hallotta. Ta­lán szerencsére. Mert elkövet­kezett a pillanat, amidőn el­keseredésében, ha pisztoly van a kezében, keresztüllö­vi... Amikor vendégei eltávoztak, az asztal letisztogatásako". a kenyér beburkolására szolgáló kendő alól egy csomag került elő. Rudolf kíváncsian bonto­gatta a papírt, amelyre torzí­tott betűkkel egy ismeretlen kéz a volt SS őr új nevét írta. Rudolf a csomagban három­ezer dollárt talált; bérleti szerződést egy Mariahilfer strassei üzlethelyiségre, vala­mint egy harmadik borítékot, s benne hétszázötven schillin- get. Azonnal lesietett, hogy a szemközti boltban élelmet vá­sároljon. A kereskedőtől ko­nyakot is kért. Amikor a férfi széttárva a kezét jelezte, hogy konyakkal nem szolgálhat, a volt őr egy százdollárost tett a pultra. A kereskedő fejet hajtott és a raktárba ment. Kisvártatva jókora csomaggal tért vissza. — Nem tudok váltani — közölte sajnálkozva —, de azt hiszem, uraságod meg lesz elégedve a cégemmel. Rudolf hármasával ugrálta a lépcsőfokokat, alig várta, lássa, mit kapott a tengernyi pénzért. Egy üveg Napóleon konyak, vaj, dzsem, tojás, sonka, magyar szalámi, fran­cia és olasz bor került az asz­talra. Szépen berendezte az előszobái szekrénykét, azután bekapcsolta rádióját. Jól érez­te magát. Kíváncsian várta a leányt, akinek jönnie kell és aki elmondja, mi kell az üz­letnyitáshoz. Este volt már, amikor be­toppant. Nem lehetett több 20 évesnél. Sűrű fekete haj ke­retezte kerekded kreol arcát. A hajtincsek a homlokába hullottak. Finoman metszett, félig nyitott ajkai közül ra­gyogó fogak csillantak elő. Ügy mosolygott, mintha rég­óta ismernék egymást. — Lisbeth vagyok —nyúj­totta a kezét, — ma én leszek a tanácsadója. Berohant a szobába, ledobta ruháját és a fürdőszobába szá­guldott. — Be ne jöjjön, az istenért — kiáltotta. Hallani lehetett, ahogy a víz a testére zuhog. Schirm­baum — mosolyogva az asztal mellé ült. Lisbeth zuhanyozás közben bolondos dalt dúdqlt. Amikor végre elkészült, ki­jött a fürdőszobából és meg­állt a férfi előtt. — Mindenekelőtt főznék va­lamit — mondta. Lisbeth elragadtatva szenr- lélte a parányi éléskamra kin­cseit. — Liszt van... tojás, vaj... látom, narancskonzervet is kapott... cukor ... konyak ... sütök magának egy sujzettet. ÉVES JOSZIP BROZ TITO Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke 76. szüle­tésnapja alkalmából távirat­ban üdvözölte Joszip Broz Ti- tót, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnö­két, a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége elnökét. PRÁGA Aliki Papadomihelaki gö­rög diáklányhoz, aki Prágá­ban a görög nagykövetség épü­lete előtt már négy napja foly­tat éhségsztrájkot, tiltakozásul az ellen, hogy a görög hatósá­gok letartóztatták és Jaros szigetére internálták édesany­ját, szolidaritásul csatlakozott Szedlak csehszlovák és Masz- szera brazil diák, majd csü­törtökön Grdlicskova orvos- , _______________________________ _ _______ ________________ t anhallgatónő is. I pénteki száma kommentárban I ^ terjesztett á’hirekkel ame­-------------------------------------------------------------------------------------------------------- lyek szerint a Szovjetunió ALHIREK A Hfafliiirhi N&UPSi Deutschland t f/y-ö'lnl'lrrv7Í;Ir íJTn.lz-ilral a TMtruo-et­ÉHSÉGSZTRÁJK Afrika szabad lesz! Az Afrikai Egység Szervezet, megalakulásakor, 1963-ban el­határozta, hogy minden év má­jus 25-én megtartja egység­demonstrációját „Afrika Fel­szabadulásának Napja” néven. Amióta ez a határozat Addisz Abebában megszületett, az Af­rika Felszabadulásának Napja harci riadó. Azt a gondolatot fejezi ki, hogy az afrikai né­pek egysége nélkül egész Af­rika nem szabadulhat fel. Afrika Felszabadulásának Napja, mint harci riadó és emlékeztető, tartalmában élőbb, mint valaha. Arra figyelmeztet, hogy a gyarmati rendszer tel­jes felszámolása még égetően sürgős feladat Afrikában. Vál­tozatlanul szervezni kell a har­cot a neokolonializmus ellen és meg kell akadályozni, hogy a főkapun kidobott imperialis­ták a hátsó kiskapun — gaz­dasági expanzió formájában — visszalopakodjanak régi birto­kaikba. Jelenleg Portugál Guinea, Angola és Mocambique az a hídfőállás, amelyet az imperia­listák mindenáron tartani akar­nak. Ez a magyarázata annak, hogy Salazar hatásos támoga­tást kap német, francia, angol, olasz, amerikai, svéd, svájci, dél-afrikai, rhodesiai, sőt ja­pán tőkés csoportoktól. lüába kap azonban Salazar támogatást Dél-Afrika és Rho­desia apartheid politikusaitól, hiába tart fegyverben 250 ezer katonát afrikai gyarmat biro­dalmában, növekvő erővel fej­lődik a népi ellenállás. A par­tizán akciók már jelentős te­rületeket tartanak ellenőrzésük alatt és minden jel arra vall: nemzeti céljukat előbb-utóbb elérik. A küzdelem tart. Afrika el­nyomott népei nem állanak egyedül: Támogatják őket min­denekelőtt a szocialista orszá­gok. A Teheránban nemrég megtartott „emberi jogok kon­ferenciája” szintén állást fog­lalt mellettük. A földkerekség lakóinak már csupán egy szá­zaléka él gyarmati sorban. En­nek is meg kell szűnnie! Af­rika Felszabadulásának Napja erre figyelmeztet. Jelentés a vásárról Csehszlovákia katonai meg­szállását készítené elő, továb­bá Willy Brandtnak azzal az (Folytatás az 1. oldalról) Vegyiművek. Tegnap ők tájé­koztattak arról, hogy többek között a' legelők haszontalan gyomnövényeinek irtására is készítettek szert. A ceglédi Dózsában próbálják, s jövőre már nagyobb tételben készítik. A szőlő-, cukorrépa-, gyümölcs-, zöldségtáblák rendben tartásában is nagyobb részt akarnak vállalni. Már most, de legkésőbb egy-két éven belül rendelkezésre áll megfelelő védőszer ezek kár­tevői ellen. Megkezdik a gom­bás megbetegedések ellen a Buvieid előállítását. Olyan anyag készítésével is foglalkoz­nak, amely például a burgonya csírázását akadályozza meg. Kisfogyasztók, háztáji gazda­ságok ellátására kezdték a nö­vényvédő szerek és műtrágya- készítmények csomagolását ki­sebb tételekben. Az Ipari Műszergyár vásári irodájában Oszkó Gyula igaz­gató és Somogyi György fő­mérnök tájékoztat: — Jelentkezett nálunk a vi­lág egyik legnagyobb irodai számítógép gyártó vállalata, az IBM. Húszezer villamos kismo­tor ajánlatát kérte tőlünk azzal, hogy a vásár után visszatérnek az ügyre. Felkeresett a Hajdúsági Ipar­művek azzal, hogy nagyobb megrendelést helyeztek kilá­tásba nyugatnémet kereskedők, s kérik, adjuk’ valamivel ol­csóbban termékünket. Kedve­ző választ adtunk ... Szerződés más tagországainak katonáiból álló 10—12 000 fő­nyi haderő állomásozik majd Csehszlovákiában. A kommentár aláhúzza e hírek valótlanságát és megál­lapítja: „A Brandt által köve­tett politikai cél: provokáció az európai enyhülés és bizton­ság ellen. E cél érdekében Brandt megkísérli, hogy ci­nikus módon beavatkozzék a testvéri csehszlovák nép bel- ügyeibe és a szocialista orszá­gok közötti kapcsolatokba”. Minkicz, alias Schirmbaum megvonta a vállát. — Ha megeszem és olyan nehéz lesz, mint megérteni, akkor orvost is hívjon mind­járt. — Égni fog, szívem, lángot vet, és mi mégis eszünk belő­le — suttogta a lány. Gyorsan felbontotta az egyik konzervdobozt, amely­nek fedelét kis lábasként le­hetett használni. Ezt a gyors- forralóra tette, kis vajat do­bott a dobozba és a zsiradék mindjárt sercegni kezdett. Vé­kony palacsintatésztét készí­tett, majd a forró vajba önt­ve, apró korongocskákat sü­tött. Csakhamar nyolc-tíz „la­pocska” sorakozott egymáson. Ezután a konyakba néhány kockacukrot áztatott, de nem hagyta, hogy teljesen szétes­senek, hanem ügyes mozdu­lattal egy tálkára helyezte. Más cukordarabokat a na­rancslekvárba mártott, négyet pedig citromhéjjal dörzsölt össze. Ezeket egy másik kon­zervdobozfedélbe helyezte, felolvasztotta, majd a keletke­zett karamellt néhány deka vajjal kikavarta. Ezután a narancskonzerv levéből és a citrom kinyomott tartalmából a karamellt folyékonnyá, ken- hetővé tette. Minkicz csodálkozva nézte az ügyesen, gyorsan, nekipi­rult arccal tevékenykedő le­ányt, aki az apró palacsintá­kat megkente karamellel, na­rancsdzsemmel és citromre­szelékkel, majd derékba haj­togatta. Ezután rájuk helyezte a citromhéjjal bedörzsölt és a konyakba áztatott cukrokat, újabb adag konyakot löttyin- tett a tésztára, azután gyufát gyújtott és az egészet lángra- lobbantotta. Rudolf — Wladislaw — el­ragadtatással szemlélte az ügyes női kezek alkotta re­mekművet. Gyorsan asztalhoz ültek. — Ízlik? — kérdezte a lány. A fiú felelni sem tudott, csak bólintott. (Folytatjuk) A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNALI BELÉPÉSRE KERES KÖZPONTI TELEPHELYÉRE esztergályos, marós, lakatos, motorszerelő, hegesztő, asztalos szakmunkásokat, mérő- és szabályozó körök üzembe helyezéséhez technikusokat, kazánkezelőket, férfi segédmunkásokat. KŰLSZOLGÁLATI MUNKAKÖRBE műszer és technológiai szerelési munkahelyekre csőszerelő, központifűtés-szerelő, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. A vidéki munkahelyen 5 napos munkahét, munkásszállás és étkezés van. JELENTKEZÉS a vállalat munkaügyi osztályán-. Budapest XVIII., Gyomrai út 79—83. Az Észak-budai Járási Vegyes Ktsz a lakosságért Rádió és televízió javítás pilisvörösvári műhelyünkben (Bejelentésre háznál is. Tel.: Pilisvörösvár 204.) Méretes cipők tetszés szerinti fazonban készülnek. Javítások solymári, pilisvörösvári, piliscsabai, pilisborosjenői, pilisszentiváni, tinnyei, nagykovácsi és pilisszántói részlegeinkben, felvevőhelyeinken. Fodrászatainkban igényes, modern, új vonalú frizurák készülnek a fentebb felsorolt községekben. Kozmetikai rendelés, szépségápolási tanácsadás Solymáron és Pilisvörösváron. ÉSZAK-BUDAI JÁRÁSI VEGYES KTSZ

Next

/
Thumbnails
Contents