Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-25 / 121. szám
1968. MÁJUS 25., SZOMBAT HEGYEI kJCíHan Veled vagyunk, Vietnam! Autóstúra Szegedre — Tábortűz Kakucson — Bál Monorpn A jövő héten ismét egymás után rendezik falvaink, városaink a szolidaritási gyűléseket, amelyeken a részvevők hitet tesznek a béke mellett, és támogatásukról biztosítják az agresszió ellen küzdő vietnami népet Monoron bál lesz szombat este, amelynek teljes bevételét a vietnami nép segítésére ajánlják fel — határozta el a művelődési otthon vezetősége és a községi nőtanács. Ugyancsak ma este kerül sor a ceglédiek gyűlésére. Bolgár Ma befejeződik a biológusok vándorgyűlése Gödöllőn Csütörtökön kezdődött és *na fejeződik be Gödöllőn az Agrártudományi Egyetemen a VIII. biológiai vándorgyűlés. A háromnapos, tudományos tanácskozássorozaton neves biológusok adtak számot a kutatás legújabb eredményeiről. CsütörtóKön többek között Mámé Imre, a Vácratóti Botanikai Kutató Intézet kutatója, Hortobágyi Tibor, az Agrártudományi Egyetem professzora tartott előadást. Próbasütés - próbakenyerek Ma még óriási hangzavar fogad a váci új kenyérgyár sütőtermében, a hatalmas kemencék mellett. De ez már csak az utolsó simítáisoik zaja. A belső szerelési munka ugyanis egy év után — most befejeződött, még ezen a héten kezdik a próbaüzemelést. Hétfő reggel pedig, az első kenyér is megjelenik az automata kemence kihordó tepsijén. A próbasütés két napig tart, s ha minden rendben, egy hónap- múlva, a külső és belső csatornázás befejezése után már a váci és a környékbeli üzletek polcain sorakoznak az új kenyérgyár új, friss ropogós kenyerei. Óránként 520 kiló barna- és fehérkenyeret sütnek majd itt. vendégek jelenlétében a Kossuth Gimnázium irodalmi szakköre bolgár költők verseit fogja előadni. Ácsán a magyar—szlovák kultúresten mutatkozik be a nézőknek a harminctagú tót- komlósi nemzetiségi együttes a művelődési otthonban. A béketalálkozón részt vesz Bielik György, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége főtitkára. Vasárnap a dabasi járás Kakucson rendezi közös ünnepségét. Szeretettel várják a Vietnami Demokratikus Köztársaság nagykövetségének munkatársát. Ebéd után megtekintik a helybeli Lenin Termelőszövetkezet üzemeit. Délután fél hatkor kezdődik az iskola udvarán a szolidaritási nagygyűlés. A délután kedves színfoltjának ígérkezik a kis úttörők avatása, amelyet műsoros tábortűz követ. Hétfőn Cegléden a Gerje telepi iskolában fél ötkor, az újvárosiban este hét órakor szí- nesfilm-vetítést rendeznek a békéről. Az autóklub tagjai bejelentették, hogy vasárnap Szegedre látogatnak, ahol megkoszorúzzák a lidicei hősök emlékművét. Nagykőrösön is mind többen csatlakoznak a Csepel autógyári békenagygyűlésen elhangzott felhíváshoz. A város üzemei, az állami gazdaságok és a fogyasztási szövetkezetek az együttérző állásfoglalás mellett anyagilag is erősítik a szolidaritási alapot. Dömsödön 27-én, hétfő este a művelődési házban gyülekeznek a falu lakosai a nagygyűlésre, és ugyancsak hétfőn kerül sor a megyei békehónap egyik legkiemelkedőbb eseményére, a szentendrei békenapra, amelyről helyszíni tudósításban számolunk be. Benépesül az úrilak Elsőnek, éppen öt napja, Keresztúri István jött meg. Jobb lába tőből hiányzik. Ceglédről autóval hozták, másként fájó és dagadt bal lábával nem siethetett. Utána a többiek naponta szállingóznak. Mire mindnyájan megérkeznek, ötvenen lesznek. Most még a létszám mindösz- sze 33. Az éjszakás nővér — férfi Amikor először jártam itt, sok éve, szánalmas állapotban találtám az oszlopos bejáratú, helyben kastélynak mondott egykori úrilakot. Ócsa határában, a falu szélétől jó másfél kilométerre, árnyat adó vén fák között. Tavaly pedig már a kőművesek tettek-vet- tek rajta, sőt, új szárnyat is húztak fel a régi mögött. Most végre elkészült a járási szociális otthon, kívül-belül hófehéren ragyog. Tíz fiatal nő, meg egy ifjú várja a beköltözőket. A férfi, Tóth József könyvelő és egyben élelmezésvezető, másfél műegyetem van mögötte. Rúzsa Tibomé, az otthon vezetője, pesti hivatalt hagyott ott. A szakácsnő — mert a gyomrára tudvalevőleg kényes az öregember — talán a legfontosabb személy, Kiss Józsefné pedig a Felsőbabádi . Állami Gazdaság alsópakonyi üzemi konyhájáról jött. ott még csak segített a főzésben, itt viszont séf lett. Holott nincs is szakácsdiplomája, de a könyvelő. a vezető és valamennyi többi alkalmazott is szakképzetlen. ősztől munka mellett szerzi meg ki-ki a maga szakmájában a képesítést. Gyakorlati vizsgájukat azonban már az első napokban jelesen letették. Szemmel látható szeretettel veszik körül őket a gondjaikra bízottak, és szóval is dicséri valamennyi. Egy státusz még üres, az éjszakás nővéré. Most tárgyalnak az István-kórházzal. Lakást nem Száz gyereknek egy tanterem Újra iskolát kell építeni Gyálott Tavasszal készült el, ebben az iskolaévben népesült be Gyál legújabb négytantermes iskolája, és máris újabb építkezés szükséges. A község lakossága, főleg bevándorlás következtében — olyan rohamoKözúti forgalom - az asztalon Vezetési alapképzést nyújt és a KRESZ jelzőtáblák megismerését teszi lehetővé Taschner Géza, Burghardt László és Kocsis Károly találmánya, a „Polimobil” kétjármüves KRESZ-játék. Az elektromechanikus, mágneses játék- terepen egy-egy mágneses autófigurát kötetlenül és egymástól függetlenül lehet a kézi kormánnyal és a motorváltókarral vezérelni. san növekszik, hogy már ma 36 tanteremre lenne szükség, de csak 18 van, tehát jelenleg mintegy száz gyereknek jut egy-egy tanterem. Délelőtt, délután tanítanak, némelyik iskolában azonban olyan osztály is van, ahol ötvennél több gyerek zsúfolódik össze. Az idén megépült új iskola bővítését máris elhatározták, újabb tantermeket szándékoznak hozzáépíteni. Ezzel azonban csak csökkenne, de véglegesen meg nem oldódna a gyáli iskolák nehézsége. A megyei tanács biztosította ar építkezés terveinek elkészítéséhez szükséges anyagi fedezetet és ha a tervek elkészülnek bizonyára a pénz sem hiányzik az építkezéshez. A község vezetői csak attól tartanak, hogy nem lesz építő- kapacitás, nem akad vállalat vagy ktsz, amely az iskola- építésre vállalkozna. biztosíthat a község az otthon alkalmazottainak, ezért is vettek fel képesítés nélkül csupa községbelit. — Az otthon lakói egyedül lennének, így hát egyelőre én vagyok az éjszakás nővér — közli a könyvelő. Első és legfiatalabb A kétmankós Keresztúri István nemcsak az első, hanem a legfiatalabb lakó is. Még nincs egészen 58 éves. — Tizenhét éve váigták le a lábam. Csontvelőgyulladásom volt. Addig napszámba jártam, akkor felvett éjjeliőrnek telepére a megyei tanács ceglédi építővállalata. Közben sokat voltam kórházban, az állásomat mégis meghagyták. Tavaly kidőltem, érszűkületes a lábam, nem bírtam tovább a cejárást. Leszázalékoltak, de a vállalat, le a kalappal előtte, nem hagyott el. Most is az utolsó napokban, mielőtt idehoztak munkásszállásán alhattam. — Tizenhárom esztendeje elvettem egy lányt, gyereke akkor egyhónapos volt, nem az enyém, de a nevemre Írattam. Aztán az asszony három hónap múlva elhagyott. Még gyerektartásért is bepörölt. Akkor 1000 forintot kerestem, megítéltek neki száznyolcvanat. Most 583 a nyugdíjam, abból is ennyit vonnak le. Csalatkozott, szomorú ember, az élet nagy próbákra tette. Most új ruhában, tiszta fehérneműben máris nyugod- tabb. Halványan még ugyan, de mosolyogni is tud. Lelkendezik, hogy milyen jó a sora itt és dicséri a kosztat. Két napja spenót volt ebédre, hogy az milyen finom volt. Magával hozta a könyvtárát. Káfpáthy Jánosé Búgjáról jött. A férje volaha pékmester volt ott, de műhelyt és házát csak bérelt, ezt erősen kihangsúlyozza. özvegy már 16 éve. Azt mondja, „ipari segély” címen kap havi 200 forintot. Utóbbi időben még a községtől is ugyanannyi Sizociális segélyt. De egészen múlt őszig, 14 éven keresztül a mozi pénztárában ült. Kórházba került és amióta onnan visszajött, már a mozijegye';1 dás is nehéz munka számára. Kedves arcú, gondosan fésült. jól öltözött szemüveges néni. Kissé vigyázva lépked, lassan mozog, szelleme azonban friss és fiatalos. Hetvenhét éves. — Egyedül éltem eddig bár akartam idejönni, mégis nagyon féltem, kikkel kerülök össze. Harmadmagammal kaptam egy szobát, társaim nemcsak kedvesek, de két nagyon intelligens nő. Hamar összebarátkoztunk. Most már boldog vagyok. Egy szoba-konjrhás lakásban élt Bugyin. A bútorait eladta. — De nem mindent — szólal meg Ruzsáné, az otthonALLAMI ÉS TANÁCSI VÁLLALATOKNAK, MEZŰGAZDASAGI NAGYÜZEMEKNEK, KTSZ-EKNEK ÁLLANDÓAN ÁRUSÍTUNK saját gyártású, saját anyagból készült, erőgépek javításához használható, kb. 600-féle autóalkatrész- és regie-anyagot előnyös feltételekkel. CSEPEL AUTÓGYÁR ANYAGTELEPE Budapest XIII., Béke tér 9. sz. alatt. (Szombat kivételével 9—14 óra között.) Tel.: 409-912, 913, 914 ügyintéző: Vollár Mihály vezető, és már visz is Kár- páthy néni szobájába. A fal mellett álló varrógépre mutat: — Ezt az otthonnak ajándékozta. Aztán vezet az olvasószobába, könyvekkel teli állvány elé. — És ezt is. Van 6000 forintunk könyvvásárlásra, de ez a 160 könyv lesz otthonunk könyvtárának magva. Kárpáthy néni szerényen mosolyog. Szemével és kezével is megsimogat egy-egy regényt, vagy lexikont. Szép pénzt kaphatott volna ezekért a könyvekért. Vajon tud-e valamit a marxizmusról? De minek lenne ilyen öregasz- szonyt efelől megkérdezni, akár tud, akár nem, a cselekedete megmutatja: kollektív ember, azt kell hinni, lélekből mindenképpen szocialista. Egy nagyon boldog ember ... Az olvasószoba egyik szögletében kis csoport beszélget, ősz öregasszonyok, emberek. Közöttük ragyogó képpel áll egy középkorú férfi. Ejnye, de ismerős! Beletelik néhány perc, mire rájövök, annyira megváltoztatta arcát az átszellemült mosoly, hogy Konkoly Pál ócsai tanácselnök. Hat év óta valahányszor találkoztam vele, mindig a szociális otthonról beszélt. Tudom, mennyit küszködött érte. amíg kiharcolta. Aztán tanúja voltam, az építéshez mennyit szaladozott, a munkásokat sürgette, beszerezte az anyagot. Együtt távozunk. Az oszlopos teraszról derűs öregek intenek búcsút. Talán restelli, mégis megírom, mert igaz, párás szemmel tekint vissza rájuk. Nem nekem mondja, maga elé mormolja meghatottam — Érdemes volt. Szokoly Endre Szűk a csárda Kicsiny a hely, ahol az autók parkolnak a dabasi csárda előtt az út mentén. Valahányszor elindul egy az autók tömegéből, hogy visszakanyarodjon az útra, veszély fenyegeti a benn ülők életét. Szinte csodálatos, hogy nem mindennapos a komolyabb baleset, mert a szorosan zsúfolódó kocsik elzárják egymás $101 a kilátást. Annál gyakoribb viszont, hogy a szűk helyen mozgó autók lakkozása lehorzsolódik. Hirt adtunk róla néhány hónapja, hogy a létesítendő benzintöltőállomás és a mellette kialakítandó autóparkírozó részére területet sajátítottak ki a csárda mellett. Az eltelt idő alatt építésük már megkezdődhetett volna, de még jele sincs annak, hogy hamarosan hozzáfognak. És amilyen zsúfoltan állnak az autók a csárda előtt, legalább olyan nagy zsúfoltság uralkodik odabenn a <srsárdá- t*an. Megnőtt a forgalom, de a vendéglátóhely étterme pici maradt, a konyhája szintén. A személyzet csak a legnagyobb erőfeszítéssel képes elkészíteni az ételeket a sok vendégnek. Szó esett ugyan arról is, hogy a csárda épületét megtoldják. Megnagyobbítják a konyhát meg az éttermet, sőt még vendégszobákat is építenek hozzá. Hely bőven volna mindenre, a pénz sem hiányzik, de . . . A Dabas és Környéke Általános és Fogyasztási Értékesítő Szövetkezet felsőbb szövetkezeti szervei hozzájárulását várja, addig, még az előkészületekhez sem lát hozzá. Pedig a csárdabővítés kétségkívül gyümölcsöző beruházás lenne, és amellett a fogyasztók érdekeit is szolgálná. Csakhogy úgy látszik a nagyobb gazdasági önállóság elve még nem egészen érvényesült a szövetkezeteknél. — y. Napközi otthon a pusztán Bugyi község tanácsa meg a Kiskunsági Állami Gazdaság szerződést írt alá. Kötelezték magukat arra, hogy közösen tartják fenn Ürbőpusztán az iskolai napközi otthont. Heti témánk: az új mechanizmus és a kereskedelem (5) A vásárló Esteledik. Hálókkal, szatyrokkal sietnek hazafelé a munka után már a bevásárlás gondjaitól is megszabadult aszódi asszonyok. Megszólítom egyiküket. Magyar István- nénak hívják. Az ikladi Ipari Műszergyárban dolgozik, a lakótelep lakója. — Az árrendezés után egy ideig jegyeztem a háztartáshoz szükséges bevásárlásaimat, akkor állapítottam meg, hogy 20—30 forinttal csökkent a heti kiadásunk — felel érdeklődésemre. — Különösen az ötforintos vajnak örültem, elég sokat megesznek belőle a fiaim. Kiderül, hogy a mai napra szabadságot vett ki, Pesten volt, csomagjai tehát Pestről valók. — Az itteni ruházati boltokban nem elég gazdag a választék. Nylon ing kellett a nagyfiamnak, Aszódon nem kaptam. Kamasz méretű ruha kellett, Aszódon nem kaptam. Igazán megérdemelne már ez a község egy gyermekruházati boltot, melyben a télikabáttól a cipőig minden megtalálható. Sőt, azt sem bánnánk, ha valamelyik meglévő boltban alakítanának ki gyermekruházati részleget. A környékbeli falvak lakói is idejárnak, s ezen a tájon mindenütt örvendetesen sok a gyerek. Az aszódi asszonyok egyéb gondjai felől faggatom. — Kifogásunk van az üzletek nyitvatartási ideje ellen is — mondja. — Ikladról az utolsó busz 5 óra után érkezik Aszódra, a legtöbb üzlet ötkor, de a nagy ön- kiszolgáló élelmiszerbolt kivételével, valamennyi félhatkor j mindenképpen bezár. Főképp a lakótelepieknek okoz ez gondot. Egyedül a zöldséges van ránk tekintettel, félhétkor nyit, este félhétig árusít. Reggel, mielőtt munkába megyünk, még vásárolhatnánk a telepi élelmiszerboltban, de többnyire nem tudunk, mert a tej átvételével vannak elfoglalva. A fogyasztók, a gazdasági reform, de a kereskedelem érdeke is azt a logikusnak látszó megoldást ajánlja: hosszabbítsák meg a boltokban dolgozók az ebédidejüket, délután később nyissanak, és este később zárjanak. Megemlíti még, hogy vásári napokon a dolgozókat egyáltalán nem veszik figyelembe: az üzletek, nem tartván ebédidőt, kettőkor, fél háromkor mind becsuknak. Az is gyakori, hogy áruátvétel miatt épp akkor szüntetik be hosszabb-rövidebb időre az árusítást, amikor munkahelyeikről kiáramlanak az emberek. S megkérdezi: — Miért nem oldják meg az áruátvételt úgy, hogy közben az eladók egy része árusít? Végül így összegezi véleményét: — Az az igazság, hogy ez a község kinőtte már üzleteit. A lakótelep kétszer akkora, mint volt, az emberek igényesebbek, üzlet pedig változatlanul csak annyi van, amennyi évekkel ezelőtt. Az eladók odateszik a gyér választékot: ez van, ezt kell szeretni. Bosszantó, hogy például még megfelelő fazonú fiú alsónadrágért, trikóért, tornacipőért is Pestre kell utazni. Az útiköltség 32 forinttal növeli a kiadást, nem is beszélve a fáradságról, az időveszteségről, a kikért szabadnapról. Azt reméltük, hogy a reform bevezetése után jobban kedvében jár majd a vásárlóknak a kereskedelem, de, sajnos, azt tapasztaljuk, hogy ezidáig, Aszódon legalábbis, nem váltak valóra reményeink. P. I. i I
