Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-19 / 116. szám
8 riM HEC vei ^ÉCírlap 1968. MÁJUS 19., VASÁRNAP TAMAS MENYHEItT: Töredékek a gyermekkori tájról Domb dombot ölel, minden ösvény: egy kaland az ismeretlen tájon, tovább-rajzolt láthatár, találkozás új arcokkal, szaporodó remény, hogy majd — a felhőket kísérve — átúszom a kék eget. ' 2. Nap-égette arcok gyúródnék az égnek, szélbe rohanó szavuk szívemre-dőlt ének. 3. Mint meggyulladt levél, sodródik a kiszáradt nyár, sóskát eszem, majd forrásvízért kutatom át a rétet, lábam alatt irgalomért könyörög a lankadó fű, szédül a papsajtos árokpart, de rajuk sem figyelek — tekintetem bizonyosságot keres a távolban, talán a tornyosuló felhőket, s az égzengést várom, hogy ne halljam a meddő virágok sóvárgását. 4. Nyelvet öltök a Napra, a magát kellető kacérra — honnan is ismerné ő a penészes szögletek szegénységét! | Tűnődés egy sir előtt Megbolygatott lelkiismeret 5. Jegenyefa, jegenyefa! Nézd, itt ülök és várok, míg suhogó ágaidon teljesülnek az álmok. KLASSZIKUS ÉS MAI KÜLFÖLDI MÜVEK Az Európa Könyvkiadó nyolc kötettel jelentkezik az idei ünnepi könyvhéten. A külföldi irodalom kedvelői klasszikus és modern művek' között válogathatnak. Az ünnepi könyvhétre megjelenő külföldi klasszikusok közül elsősorban Alekszej Tolsztoj kisregényeinek és elbeszéléseinek gyűjteményét ajánljuk az olvasók figyelmébe. A sánta herceg, Az álmodozó, A színésznő, Éji látomás, Nyikita gyermekkora és más művek kaotak helyet a szép kiállítású kötetben. A nagy cseh író, Karel Ca- pek három kisregényét — fíor- dubal, Meteor, Egyszerű élet — jelentette meg egy kötetben a kiadó. Három teljesen önálló mű, eszmei mondanivalójánál fogva — a megismerés viszonylagosságának szemléltetése — mégis összefüggő trilógia a három kisregény. A harmadik, ma már klasz- szikusnak számító mű André Gide: Kongói utazás című kötete. Gide-et a természeti szépség, az emberi egzotikum, a primitív művészet és a néger zene vonzotta Afrikába. Ezt kereste utazása során, de mint el, s hol az egyik, hol a másik unokámnak juttatok belőle. Nemegyszer előfordul, hogy lányom és vejem pénzemet az utolsó fillérig elveszi, és a maga céljaira fordítja. Ilyenkor kölcsön kell kérnem, hogy kiadásaimat fedezni tudjam. Hogy miért teszik ezt velem, nem tudom. Hát csak addig voltam jó, ameddig dolgozni tudtam? S amikor én szorulok támogatásra, már nem vagyok anya? Pedig a gondoskodást sem kérem ingyen, mert fiam lemondott a házról, hogy halálom után az Margitot illesse meg. És ez sem elég? ... Csak egy nagy kérésem volna még, hogy amennyiben levelem valahol közölnék, nevet ne említsenek, mert nem szeretném, ha fiam és unokáim emiatt bárhol is szégyenkeznének...” S most elém tűnik a lánya alakja. Munkahelyén beszéltem ezzel a negyvenegyné- hány éves, alacsony asszonynyal. Gyászba öltözötten kartonokat rendezgetett. Piroslakkos körmei között remegett a cigaretta. Az volt a legfőbb gondja, csak azt firtatta, ki gépelte a levelet? „Biztosan anyám barátnője, az a gonosz nő, akinek a menye ellopta a férjem karikagyűrűjét. Ö akar belegázolni a becsü- tünkbe, tudom.” Az anyja csak a drágalátos fiát szerette, őt sose. „Szeszélyes öregasszony volt, az egyik éjszaka tizenhétszer is felkiabált. A kislányt meg persze, hogy tiltottam tőle, hiszen rákos volt, megoperálták. minden nagy író, ennél sokkal többet talált: a bennszülött lakosság szenvedését, ki- semmizettségét, nyomorát. K&nyve' ezért több az izgal-* más útinaplónál: állásfoglalás az emberiség, a humánum mellett. A Klasszikus német kisregények című kötetben a német irodalom tizenöt kiváló kisregénye szerepel. Hogy csak néhányat emeljünk ki a tizenöt mű közül — Kleist: Kohl- haas Mihály, Mörike: Mozart prágai utazása, Keller: Falusi Rómeó és Júlia, Thomas Mann: Tonio Kroger, Stefan Zweig: Sakknovella, Franz Kafka: Az átváltozás, Franz Werfel: A kispolgár halála. A négy klasszikus mű mellett négy mai mondanivalójú kötetet jelentetett meg a kiadó. Marija Rolnikaite: El kell mondanom című könyve megrázó emlékidézés. Egy fiatal litván lány mondja el benne a második világháború idején gettóban, illetve koncentrációs táborban töltött éveinek őszinte és tömör történetét. A mű Anna Frank naplójával rokon. Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála. A nálunk is jól Nem furcsa, hogy valaki hat évig éljen még a rákoperáció után?!” A kisunoka arca is felrémlik előttem. Dodi mesterien színészkedik. A szemét ösz- szehúzza, mellére szorítja a kezét. Hát ilyet! Hogy ő... „Esetleg, ha nagyon felidegesített, azt mondtam neki, hagyjon békén!” Kiesve szerepéből, elneveti magát: „De ezt jó hangosan mondtam”, ö szerette a nagymamát, de az... És sokatmondóap legyint. „Hogy mit nem csinált, levelet írt. A szeretetházat is otthagyta volna egy héten belül.” Nagymamád utolsó szavaival a védelmedre gondolt, mondom és bizonyítom neki. Vállat von. Hogy hazudnak a legpompásabb koszorú szalagján azok a banális búcsúsorok! — Hadd aludjon, ne bolygassa — hallom ismét a hangokat. Azok hangját, akik szerették P. nénit, akiknek hiányzik, s akik jámboran azzal vigasztalódnak, hogy az Isten előbb-utóbb mindenkinek megfizet. Nem, én P. nénit nem bolygatom. Csak azok lelkiismeretét, akik ott élnek örökül hagyott házának falai között. És talán másokét is. Mert nemcsak V-n élnek Dodik, Ferencek és Margitok... Polgár István KÖZÉRT egyik pultján fehér porcelántól állott tele franciasalátával. A kör alakú tál átmérője lehetett negyven centiméter. A franciasaláta domború tetején egy darabka hering hevert, dekorációképpen, A hering tehát a tál szélének mindegyik pontjától húsz centiméternyire volt. Egy asszony a pulthoz lépett, s a tálra mutatva így szólt: „Kérek tíz dekát.” A kiszolgáló fogta fehér fakar nalát, s merített a salátából. Papírra, majd mérlegre tette. Éppen tíz deka volt. Az asszony ekkor azt követelte, hogy a kiszolgáló a beringet is mérje bele. Az kijelentette, hogy nem teheti, a he ring azé lesz, akire jut. Arra hivatkozott, hogy ha az első tíz dekával odaadná a keringet, megfosztaná az árut a díszétől. Az asszony ezt az álláspontot elutasította, s utalt arra, hogy a keringet csak egy vevő kaphatja, méltányos tehát, hogy ez az egy az első legyen. Most már beleszólt a vitába egy másik asszony is. Ez azt fejtegette: ha a keringet az első vevő kapná meg, az ugyanannyi volna, mintha a békekölcsönhúzáson legelőször a százezer forintot sorsolnák ki. Az előbbi asz- szonyt. a hasonlat nem győzte meg. Azzal gyanúsította meg az elárusítót, hogy saját maga akarr ja megenni a keringet, s azért nem adja oda az első vevőnek, mert ha az már elment, a hering megehető, tekintve, hogy a második vevő (ha egyáltalán tud arról, hogy hering is volt a salátán) joggal hiheti, azt az elárusítónő már az elsőnek odaadta. Az elárusítónő erre felháborodottan utasította vissza a hivatali „sikkasztás” kísérletének vádját, de hozzátette: amennyiben a he- ringdarabkát el akarná „sikkasztani”, egyszerűen vásárolna önmagának tíz deka salátát abban a piV lanatban, amikor abba a tíz dekába a hering már automatikusan beleesik. m vita olyan zi éles lett, hogy a fűszerosztályról is átjött néhány vevő és elárusító. Amikor elterjedt a hire, miről van szó, újabb nézetek merültek fel. Egyesek azt hangoztatták, a keringet valójában talált tárgynak kellene minősíteni, amely azé, aki először igényt tart rá. Mások azon a véleményen voltak, hogy a hering csak dekoráció, mely a salátába bele se mérhető. Egy opportunista azt javasolta, a neringet utalják át a szomszédos halsalátába, miáltal a visz- szás helyzet egyszeriben megszűnik. Ekkor egy magas, ősz férfi lépett a pulthoz, s fél kiló francia- salátát kért. Feszült csendben csaplcodta fakanalával a mérlegre az árusító a salátát. Az izgalom a tetőfokra hágott, amikor az utolsó lapátkával a hering is better- rült a fél kilóba. Minthogy a további vita már csupán elméleti értékű lett volna, a vitatkozók szétoszlottak. Magam is távoztam, jót mosolyogva egyrészt a vevők határtalan kicsinyességén, másrészt azon, hogy az elárusító jogtalanul adta oda a keringet a magas férfinak, mert ha nem a tál közepe felé tör, hanem egyenes txmalban halad, a hering nem kerülhetett _ volna bele a fél kilóba, ellenben belekerült volna abba a tíz deltába, amit én akartam venni, s amelyről ilyen előzmények után természetesen lemondtam. Tabi László i i nozzák sorvadt Ízületei. Már egy esztendeje járóképtelen. De ami számára mindennél elviselhetetlenebb: a szeretetlen- ség, a számkivetettség, a magány. Múltjába réved. MÁV-főin- téző férjével társalog, akit 32 éve vesztett el, hirtelen: agyvérzés végzett vele. — Mért mentél el olyan korán, Pali, mért hagytál itt fiatalon — és folynak a könnyei. — Még csak tizenhárom éves volt a fiunk és a lányunk még csak tizenegy. Felneveltem, kiiskoláztattam őket. Kesztyűket horgoltam éjjelente, gürcöltem, csak hogy ők hiányt ne szenvedjenek. És most... Arra riad, hogy nyílik az ajtó. Az asszonyka lép be, egy selypítve-hadarva beszélő, ötven év körüli nő, aki naponta jár hozzá. Megmosdatja, megfésüli, rendet teremt körülötte. — Éhes vagyok — mondja P. néni. A lánya, aki egy pesti vállalat könyvelőségén dolgozik — korán reggel utazik el, és este tájt érkezik haza — egy sajtdobozba tette a neki szánt napi élelmet: egy kemény tojás, egy szem főtt krumpli, egy kockasajt. ^ — Megint sajt — sóhajt P. ^ néni. Beleharap, de undorral S kiköpi. — Az orromon csap ki Sa szaga — magyarázkodik. S ^ levest kíván. Meleg levest... $ Nem is olyan rég még a szom- $ szádok küldtek neki az ebéd- ^ j ükből, de amióta osztályveze- ^ tő veje az egyik jótét lélekre, ^ L.-nére ráripakodott („Ez le- ^ gyen az utolsó, hogy itt lá- ^ tóm!”), senki nem meri beten- ^ ni a lábát a szép, nagy házba,. S melyet még férjével együtt őtj | építtetett... ^ Most megint elpityeredik. Az ^ ^ estére gondol, és belereszket. ^ ^ Először Dódika jön haza a ^ napköziből. A hetedikes kis- ^ í unoka. Még egy pohár vizet ^ ^ se kérhet tőle, utálja megfogni 5 ^ a poharát. S ha kedves szóval $ ^ szól hozzá, tombolva toppant ^ ^a kis cserfes, és azt kiabálja:^ ^ „Ne ugasson annyit, mert a $ ^ pofáját szétverem!” Csitítja, ^ ^ mert a szomszédok is hallják. ^ i „Jaj, csak nehogy a tanárok $ § fülébe jusson, istenem!...” ^ $ Aztán Margit jön, a lánya meg 5 ^Ferenc, a veje. Nem is köszön- ■: $ nek. S hogy gyilkol a gyűlő- 5 '^lettel teli tekintetük! Kivált $ • ^ amióta a kórházból ismételten $ ^hazaküldtek. „Amit "te esi- $ ^ nálsz velem, az már a bíróság- $ $ ra tartozik” — vetette egyszer $ ■ ^ a lánya szemére. Máris meg- $ ! ^ bánta, mihelyt kimondta ezt a i ■^mondatot. Kíméletlen megtör-í ■ ^ lás következett. ' | Nem, nem bírja tovább. $ ' § Szállítsák kórházba, az elfek-; 1 ^ vők közé, vigyék szeretetház- $ $ ba, kaparják a föld alá, mind- 5 ^ egy, akármi, csak innen el...: ^ S úgy határoz, hogy a sajtóhoz $ ^ fordul segítségért. v ra aóciAcaőlUöcs“ ^ $ be naponta több tucat levél ^ ^ érkezik, olykor hetek is bele- ^ ^ telnek, míg egyikre-másikra ^ ^ sor kerül. P. néni várt egy $ ^ ideig, aztán, hogy a remény is ^ ^ elhagyta, jobb létre szende- ^ ^ rült. Április 3-án temették el ^ ^ a v-i temetőben. — Csoda, hogy eddig is bír- ^ ^ ta — súgtak össze koporsója ^ ^ körül az ismerősei. — Szőr- | ^ nyen útban volt, szegényke. A $ ^ lánya egy életen át nem értette | ^ meg. Pedig milyen jó lelkű $ ^ asszony volt, odaadta az utol- ^ ^ sóját is mindenkinek. Hát most ^ 5 elment. Talán jobb is így neki. ^ | Szorongatom a levelét. $ „ ... Nyugdíjas vagyok, ha- | ^ vi 384 forintot kapok. Unokái- % ^ mat, születésüktől fogva, én ^ ^ neveltem. A nagyobb néphad- ^ ^ seregünk tisztinövendéke ... ^ í Tanársegéd fiam az ország dé- ^ 5 li részéből 250 forintot küld ^ ^ havonta, amiből két darab ^ ^ százast annak az asszonykának $ fizetek, aki ellátja ápolásomat. ^ ^ Az én nyugdíjam gyógyszerek- $ re és egyéb apróságokra megy ^ (Kertész László rajza) TORZULÁSOK ismert, Lenin-díjas író érdé- $ kés, új regénye egy forrófejű,^ makacs kirgiz paraszt és egy ^ telivér versenyparipa történe-^ tét eleVéníti meg drámai erő- vei. 5 s Hicsiro Fukazava sem isme- $ rétién már a magyar olvasók^ előtt. Zarándokének című mű-^ ve két kiadást is megért. Ez-^ úttal Kosui bölcsődal címmel^ a mai japán életet bemutató^ novelláival ismerkedhetnek ^ meg a magyar olvasók. i s Az Európa Könyvkiadó er-§ demei közé tartozik, hogy $ igyekszik frissen és gyorsan^ képet adni a szovjet próza $ legújabb alkotásairól. Kétség-^ kívül, az ünnepi könyvhét ^ egyik eseménye lesz az Alpesi5 ballada című kötet, amelyben 5 öt mai szovjet kisregényt ol- $ vashatunk. Nemcsak orosz, $ hanem észt, litván és belorusz $ szerzővel is megismerkedhe- $ tünk a kötet olvasása közben. $ Az öt kisregény — Vetemaa,\ Baklanov, Bikov, Meras és\ Amlinszkij egy-egy műve —$ a maga változatos tematikáját val, nem kevésbé sokszínű! formai megoldásával jól kép- $ viseli a mai szovjet irodalom $ értékeit és törekvéseit. ////////////////////////////////////////// s ^ Zavartan állok a sírnál, me- i lyen még nem száradtak el a $ koszorúk; zavartan, íeldúltan $ és tehetetlenül. Kezemben le- $ velet szorongatok. Aki írta, itt ^ nyugszik a friss hant alatt. Sze- ^ gény kicsi öregasszony. Élt ^ 66 évet. Megszenvedett na- ^ gyón ezért a gödörért. ^ Sárgán izzik a korai nyár. ^ Méhek döngicsélnek. Valahol i vonat zakatol... A falu béké- ^ sen bóbiskol a délutánban. Jól- $ lakottan, bölcs belenyugvás- $ sál, pihenőn. ^ —v Hadd aludjon, ne boly^ gassa — hallom a hangokat. ^ Felerősödve és megsokszoroz- ^ va, visszhangosan. Pillanatok- | ra minden elsötétül. Mintha ^ valami mély, föld alatti üreg- ^ ben állnék, egyedül. Borzonga- | tó ez a hangzuhogás. Meg akar ^ bénítani. ^ Befogom a fülem. i ° § Szegény, kicsi P. néni. Sose ^ láttam, de mert annyi min- $ dent tudok róla, könnyen ma- ^ gam elé képzelem. ^ Csonttá és bőrré aszott, szá- ^ nalmas emberi roncs. Csak sze- me él, és öntudata eleven. Fek- S szik ágyában, alig mozdul, kifSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS Hal a salátán
