Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-19 / 116. szám

1968. MÁJUS 19., VASÄRNAP Fiatal vietnami munkásművészek Egy felhívás néhány gondolat I ^ Április végén együttes ^ ülést tartott a Termelő- ^ szövetkezetek Országos Taná- ^ csának elnöksége és az Or- ^ szagos Népművelési Tanács. ^ A termelőszövetkezetek és a ^ népművelés kapcsolatát meg- ^ vitató ülésről annak idején ^ rövid tájékoztatást közölt a | sajtó. Ezekben a napokban | nyilvánosságra hozták azt a | felhívást is, mely a tanács­elhangzott referá­§ kozáson ^ tűm r Hanoiban, az egyik művésztelepen fiatal munkáslányok alkotnak. (MTI Külföldi Képszolgálat) és a hozzászólások alap­született. A felhívás jelentős doku- mentuma a tenmelőszövet- ^ kezetekben munkálkodók je- | lenlegi kulturális állapotá- | nak. Reálisan fogalmazza | meg a tsz-eken belüli népne- ^ velő munka alapvető felada­ti tait és a népművelő munka | irányát és tartalmát kifejtő | felhívás nem kevés új tény- re, teendőre irányította mind- § azok figyelmét, akik szívü­kön viselik a falu kulturális gondjait. A tanácskozásról 280 gépelt oldalnyi jegyzőkönyv készült, a felhívás szövege maga is terjedelmesebb egy szabványméretű publicisztikai írásnál. így lehetőségem ar­ra van csupán, hogy érint­sem s némileg — a magam értelmezésében — valamics­két kibontsam a tanácskozás néhány főbb gondolatát. A termelőszövetkezetek — miként a felhívás megálla­pítja — nagy céljaikat „csak akkor tudják megvalósítani, ha a művelődési tevékenység segítése állandó és szerves része lesz a termelőszövetke­zeti vezető szervek munká­jának, ha a szövetkezeti ta­gok művelődését a gazda­sági, politikai és társadalmi fejlődés nélkülözhetetlen se­gítőjének tartják... Hogy ehhez megfelelő tár­sadalmi segítség is legyen, javasolja a dokumentum, hogy a nagyobb tsz-ek le­hetőleg hozzanak létre ál­landó oktatási és kulturá­lis bizottságot. Ezek a bi­zottságok nem arra valók lesznek, hogy azok, akiknek másutt nem jutott tisztség, végre funkciót kapjanak, vagy hogy a már több más társadalmi megbízatással küsz­ködő társadalmi munkások egy „ráadásreszortot” vegye­nek magukra. Tágjai lehető­leg minél műveltebb, a nép­művelés helyi kérdéseiben tájékozott (vagy azok iránt legalábbis érdeklődő) tsz-ta- gok legyenek. Csak akkor lesznek életképesek ezek a bizottságok, ha hatáskörük lesz a kulturális alap pénzé­nek felhasználására, ha el­gondolásaik érvényesülnek a tsz kulturális munkájának, intézményeinek kialakításá­ban, továbbá: ha a tsz-veze- tőségek időnként megtárgyal­ják munkájukat, feladatokat adnak nekik, lelkiismeretesen 5 ellenőrzik tevékenységüket. ^ Aktív, felelősségtudattól $ áthatott, a munka távlatait $ jól érzékelő, a praktikus te- ^ endőket idejében meglátó $ bizottságokra van szükség. 5 A felhívásban csak egy köz- $ bevetés foglalkozik a tsz- $ fiatalokkal. Ám a korábban ^ lezajlott vita, de a felhí- $ vás szelleme is azt sugallja: $ az ifjúsággal való lelkiisme- $ retes foglalkozás nélkül hö- ^ mokra alapoznánk a falusi ^ népművelést. Kulcskérdés — ^ mit és mennyit kap korszerű ^ oktatásból, szórakozásból a ^ tsz-ekben dolgozó fiatalság. $ Számukra vonzó keretek kö- ^ zött gondoskodik-e a tsz s?ak- $ mai, erkölcsi-politikai és kul- | turális nevelésükről. ^ A mai falusi fiatalok mást S igényelnek, mint ami akár ti- S zenöt évvel ezelőtt is a falusi § népművelést jelentette. Tv-t ^ látnak, közülük sok ezer már ^ külföldön is járt. A képesla- ^ pok, a film, a rádió, a szamé- ^ lyes tapasztalat információk ^tömegéhez juttatja őket arról: milyen a városon élő fiatalok $ helyzete. S annál jobban ösz- ^ szeforrnak a közösséggel, s ^ válnak annak holnapi táma- $ szává, minél inkább tapasztal- ^ ják — a tsz elsősorban az em- ^ bérért van, s arra való, hogy ^ derűs, kulturált, tartalmas ^ élethez segítse őket. ^ Sok szó esett a tanácskozá- ^ son a termelőszövetkezetek, ^ valamint a népművelési szer- ^ vek, a tsz és a község egésze ^ kulturális együttműködésé- ^ ről... Ha ennek a kérdésnek | csupán anyagi oldalát vizsgál- § juk, gyorsan rájövünk, hogy ^ milyen hátrányokkal jár az ^ anyagi eszközök szétaprózott- ^ sága. Ki ne tudna példát ar- ^ ra, hogy viszonylag kis köz- * ségben külön és gyöngén föl­szerelt — művelődési otthont létesített a tsz, külön és ugyancsak gyöngén fölszerelt ugyanilyen intézményt az ál­lami gazdaság. Vagy hogy kü- lön-külön klubot tart fönn a tsz, az erdőgazdaság, a helyi fogyasztási és értékesítő szö­vetkezet. Összefogva, a terhe­ket arányosan vállalva, több­re mennének. Különösen fontos volna, hogy a tsz-ek példamutató mó­don segítsenek a községi könyvtárak állományának gya­rapításában. Mert a jól fölsze­relt, megfelelően működő, rendszeresen fejlesztett könyv­tár némiképp feledtetheti a kultúrotthon vagy a mozi hiá­nyát is. De a hiányzó könyv­tárat még a legtetszetősebb mozgóképszínház sem helyet­tesítheti. Jóllehet a tv, a film, a rádió és megannyi technikai vívmány szolgálja az ismeret- közlést és a szórakoztatást — hatásos voltában sem pótol­hatja egyik sem a könyvet. Ha a termelőszövetkezetek mind­egyike évente annyi kötet könyvvel gazdagítaná a helyi közkönyvtárat, ahány tagja van, jókora lépéssel jutnánk előre a művelt falu megterem­tésének útján. Bajor Nagy Ernő SZTANYISZLAV KUNYAJEV: Városliget Villany ragyog, álom ragyog. Ünnepi harsány lárma tombol. Idevetődtem, unalomból. Ma itt becsült vendég vagyok. Csábit az ismerős vidék. Megyek a fasorban tűnődve. A fák között: gipsz-őzikék. Megállók: itt a céllövölde. Körhinta. Festett kis lovak, kopottan körbe bandukolva. Egyszer fele-cárságomat egy ilyenért eladtam volna, egyetlen szédítő körért a háború-utáni édent! A férfi, aki visszatért, választhat már kedvére mindent: övé most minden szédület, keréken is roboghat körbe, pukkadozva szamárfület mutathat a görbetükörbe. — Ki az utolsó? En nyugodtan védem helyem: — Ott a sor vége! örömért állok sorba végre. Volt idő: kenyérért topogtam. (Rab Zsuzsa fordítása) FOLYÓIRAT SZEMLE Heti filmlevé FELROBBANTOTT POKOL Magyarul beszélő, széles­vásznú szovjet film a Felrob­bantott pokol, amelynek szer­zői — Szalinszkij író és Lu- kinszkij rendező — témájukat a második világháborúból me­rítették. A történet valahol Németországban kezdődik, egy orosz hadifogolytáborban, amelynek embertelen körül­mények között élő lakói közül százötvenen abban a „meg­tiszteltetésben1’ részesülnek, hogy, a náci birodalom kémei 8 lehetnek. Van, akinél sikerülj is ezt elérniök, de a foglyok többsége hű marad hazájához § és a legnehezebb körűimé-^ nyék között is mindent meg- ^ tesz azért, hogy segítse a har-í coló szovjet emberek győzel-í mének meggyorsítását. Lukinszkij rendező filmje^ sajnos nem lépi tűi a szók- $ vány kémtörténetek kereteit,^ csak a főszereplő Bortnyikov\ őszinte játéka nyújt élményt^ a filmben. $ » I 75 éve született \ Bajor Gizi j najor Giziről szólva akarva-akaratlan megsért az em- | ■D bér valakit. Vagy az előző emlékezők legenda-koz- | metikázóit, vagy a színházról táplált téveszmék dédelge- % tett várait. | Bajor Gizi már régóta nem a nagy magyar színész- | nők egyike. Ö „a” SZÍNÉSZNŐ, így, csupa nagybetűvel. \ Legendájában összpontosul mindaz a kedveskedés, amit \ színházról, s színésznőről szokás említeni. Jó néhány képe mosódik egymásra: Bajor a nagy- $ asszony, a nagy nő. A humanista művész. A jótélconysági § hölgy. A kultúrlény. Az ellenállhatatlanul szellemes, játé- | kos teremtés. Az utolérhetetlen tragika. Ezek a képek egy- ^ másra kopirozódtak és összefolytak az emlékezetemben. ^ Mindegyik kép javított, kendőzött változat. Együtt \ pedig szándékos legendateremtés. § A kivételes képességű színésznő még el sem végezte ^ a Színművészeti Akadémiát és a Nemzeti Színház máris ^ szerződtette, hogy majdnem negyven évig vezető művésze, ^ sztárja, a közönség, a rendezők és a szerzők dédelgetett | kedvence legyen. Varázsos hangjával, virtuóz képességei- | rei, megjelenésének törékeny idegességével nem csupán \ a nagy klasszikus szerepekben volt kiemelkedő, mint | Ibsen: Nórájában, Lope de Vega: A kertész kutyájában, \ 'Vagy a halála előtt megalkotott színészi remekműben, § Schiller: Ármány és szerelem című tragédiájának Lady- | jeként, hanem rövid életű sikerdarabokba táplálta bele ^ tehetségét, amik csak tőle és csak miatta fénylettek. S (A Kék róka, Négy asszonyt szeretek, A bolond Asvayné, ^ stb.) ^ Mégsem elsősorban a nagy színésznő játékának részle- $ tes leírásai, elemzesei maradtak ránk, hanem főleg szép ^ jelzők, szóvirágok, a halála óta megírt emlékezések java \ része pedig építgette a hamis mítoszt, a társasági életben § szerepét csillogóan betöltő szépasszonyról, ahelyett, hogy | a magyar színházi kultúra életében betöltött szerepét § elemezték volna. Éppen ezért nem művészete népszerű | még ma is, hanem az a divatos emlék, amit magatartása \ jelképez. A jóakaraté szépítések eltakarják nagyságát. N ^ Arra hívják fel a figyelmet, amire nem kellene és éppen ^ művészetének rendkivüliségét. homályositják el. így van § í ez minden legendával: éppen a lényeget hamisítja meg. i \ \ Pedig Bajor Gizinek, a nagy színésznőnek rangos helye ^ : van színjátszásunk történetében. Szépítés és szépelgés $ ; nélkül. M. G. P. $ ! . * A májusi folyóiratok ter­jedelme természetesen ugyan­akkora, mint a más hónapok­ban megjelenőké. Mégis, az olvasó arra a következtetésre jut: kevesebb az olvasnivaló bennük. A szellemóriásra, Marx Károlyra emlékezik a TÁRSADALMI SZEMLE két cikkel is. A marxi életmű ereje című szerkesztőségi cikk rövid méltatás; ár. Esze Zsu­zsa tanulmánya — A marxi értékelmélet és a szocialista gazdaság — igényes és nagy­lélegzetű munka. A szerző aktuális gazdasági gondjaink tükrében vizsgálja a marxi értékelmélet útmutatásait, s több tekintetben sikerül új gondolatokat megfogalmaznia, különösen a népgzadasági tervezés és az értéktörvény kapcsolatairól. Bugár Jánosné, a népfront kongresszusát kö­vető teendőkről ír a folyó­iratban, Kovács Judit az üze­mi és termelőszövetkezeti if­júság érdekvédelmének ta­pasztalatairól ad beszámolót. A Nemzetközi szemle rovat­ban Léderer Frigyes a cseh­szlovákiai eseményeket fog­lalja össze. Mindhárom írás tények összefoglalására szorít­kozik csupán, s elmarad azok gondolatokat inspiráló elem­zése. A PARTELET májusi számában Friss István emlékezik Marx Károlyra. A személyzeti munka új köve­telményeiről ír Bolyós József, de sajnos, elsősorban csak a januárban megjelent kor­mányhatározat magyarázatára szorítkozik, s sokkal kevesebb helyet szentel a határozatból következő konkrét teendők­nek. Kovács István, a MEDOSZ főtitkára a szakma területén a kollektív szerző­dések eddigi tapasztalatait összegezi. A Testvérpártok életéről című rovatban dr. Szántó György ad alapos át­tekintést az Olasz Kommunis­ta Párt helyzetéről és tevé­kenységéről, elsősorban a sor­ra kerülő választások szem­szögéből nézve azt. Irodalmi folyóirataink sem kényeztetik el ebben a hónapban az olva­sót. Még a megszokottan sok­színű NAGYVILÁG is halványabb az átlagosnál. Vaszilij Suksin szovjet próza­író bemutatása — három el­beszéléssel — kissé túlmérete­zett. Farkasok című novellá­ja erőteljes, a másik kettő már sokkal kevésbé. Maa: Frisch Játék az életrajzzal cí­mű drámáját — Ungvári Ta­más fordításában — teljes terjedelmében közli a folyó­irat. A rutinos színpadi szer­ző a darab technikai részle­teit tekintve leköti az olva­sót, magát a „játék” lénye­gét, tartalmát tekintve már sokai kevésbé; az öncélú bo­nyodalmakra kevés a ment­ség. A Tájékozódás rovatban Szabolcsi Miklós Az új re­gényről — és ami azon túl van címmel ad állásfoglalást is tartalmazó beszámolót a francia irodalmi élet kísérle­teiről, Szávai János pedig a strukturalizmusról ír, eléggé elnagyoltan. A Dokumentum rovatban közlik a szerkesztők Mary McCarthy nyilatkoza­tát a vietnami háborúról; bi­zonyságként az emberi és művészi bátorságra. Az --­üj Írás ismét Illyés Gyula verseiből nyújt át hármat: az Ifjú pár címet viselő megkapóan szép költemény. Baráth Lajos, ki­nek írásait korábban a fel­fedezés erejével üdvözölhet­te az olvasó, mostani Homok címet viselő írásaiban enged a próza feszességéből, kissé bőbeszédűvé lanyhul. A fo­lyóirat versanyagából Váci Mihály két költeményét emeljük ki: az Ütések alatt filozofikus mondandója ne­mes hévvel ötvöződik, míg az Ének az elszállt madárról nyers őszinteségével lesz em­lékezetessé. Csurka István Mi újság Pesten? című filmno­vellája akkor is „csurkai” lenne, ha a szerző nevét nem nyomtatták volna föléje. A te­hetséges író ismét csak peri­fériákra téved, még akkor is, ha — sok-sok pofon és ölelkezés után — forgató- könyve végén nagyonis lénye­ges mondanivalót tud megfo­galmazni. A Körkép rovatban szereplő négy írás közül ket­tőt említünk: Dersi Tamás Madách felfedezése címmel írt dolgozata a Mózes drá­ma kapcsán fejteget érdekes gondolatokat, Kamondy László pedig Amerigo Tot bemutatá­sával — színvonalas bemu­tatásával! — bizonyítja, hogy riporterként is az élbolyban van a helye. A közepes alatl maradó májusi termést a KORTÁRS igyekszik valamelyest men­teni:,- gazdagítani. Déry Tibot életrajzi jegyzetei meghök­kentő őszinteségükkel, kímé­letlen önfelmutatásukkal bi­zonyítják, hogy a nagy mű­vész számára nem létezne! tabuk. Szimpatikus bemu­tatkozás a Marosi Gyuláé. A tejesfiú című novellája ném „Moldovás” utánérzésektől el­tekintve friss hangot kép visel. A Fórum rovatban közi a folyóirat Lukács György é: a folyóirat két vezető munka­társa beszélgetését a békéi egymás mellett élés néhány problémájáról. Irodalomtör téneti érdekességű Hidas An tál írása egy pamfletje — drámává kerekedő — sorsá ról. A Magyar valóság rovat ban közölt két írás szerzője — Gulyás Mihály és Barsi Dé nes — bátran nyúl égető kér désekhez, a következtetései kimondásában már mérséklő­dik határozottságuk, s így nen tudják teljessé tenni a ma­guk rajzolta kor-, pontosab ban szólva kórképet. M. O.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents