Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-19 / 116. szám
i rr.sr megyei '■Adrian 1968. MÁJUS 19., VASÁRNAP Mit tenne Ön? A szülőfalujáért? Pauló Lajost, a Magyar Televízió rendezőjét néhány héttel ezelőtt SZOT-díjjal tüntették ki. Hévizgyörkön született, negyvenegy éves. Az érettségi után a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, három esztendő elvégzése után azonban átpártolt a Színművészeti Főiskolához. Két évig színésznek készült, de végül is rendezőként szerzett diplomát. Szolnokon kezdte pályafutását, majd a budapesti Petőfi Színház szerződtette. A napokban lesz nyolc esztendeje, hogy a Magyar Televízió rendezőjeként dolgozik. O Meddig élt ön a szülőfalujában? — Harmincéves koromig. Már a szolnoki színház rendezője voltam, mégis megmaradtam a faluban. O Miért? — Nemcsak az tartott visz- sza, hogy Szolnokon egy ideig legfeljebb albérleti szoba jutott volna részemül. Valami, ami sokkal több ennél. O Micsoda? — Nehéz szavakban megfogalmazni. Valami ilyesfajta gondolat tartott vissza: cuki idő előtt mély vízbe ugrik, ■ elveszti önmagát. Más szavakkal fogalmazva: amíg kialakulatlan az ember jelleme, ne szakadjon el attól a környezettől, A FORTE FOTOKÉMIAI IPAR AZONNAL FELVESZ vizsgázott targoncavezetőket Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán: VÁC Vám utca 3. KŐMŰVES. ÁCS, VB-SZERELÖ, ASZTALOS, TETŐFEDŐ. BÁDOGOS. PARKETTÁS, FESTŐ, VILLANYSZERELŐ, VIZ- ÉS FŰTÉSSZERELŐ, ÉPÜLET- ÉS GÉPLAKATOS SZAKMUNKÁSOKAT, TEHERGÉP- KOCSI VEZETŐKET, DÖMPERVEZETŐKET, KUBIKOSOKAT. GÉPKOCSI- RAKODŐKAT, kőművesek mellé SEGÉDMUNKÁSOKAT (16 évet betöltött fiúkat is) AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. JELENTKEZNI LEHET: Prosperitás Ktsz 3p IX., Viola u. 45. sz. alatt munkaügyi osztályán I amelyben felnőtt. Érett emberként, amikor már szilárd a hite, és kialakult világnézete van az embernek, nyugodtan mehet akárhova: mindig az marad, akivé felnőtt. Talán közhelyként hangzik, én mégis bátran kimondomaki életének három évtizedét az egyszerű emberek között élte le, az mindig hű marad az egyszerű emberek igazságához. Aki még szinte gyerekfejjel fordít hátat szülőfalujának, -városának, az úgy megy el, hogy nem is tudja, mit hagyott ott. Az ilyen embernek ereje sincs tenni azért a közösségért, amelyben felserdült. A faluról egyetemre felkerült, aztán a faluba, a tájba vissza nem kerülő fiatalok többsége ezért válik erőtlenné, talaj talanná a városi környezetben, és hivatás helyett csak köteles munkát lát abban, amit végez. Rutinélet az ilyen, pedig az igazi a cselekvő élet. O Mit tenne ön a szülőfalujáért? — Szerénytelenség nélkül mondhatom, már tettem, s ha szükség lesz rá, teszek ezután is, mint sokan azok közül, akik elszármaztunk a faluból. Csakhogy az akarat nem mindig egyenlő a tettel. O Mire gondol? — Négy esztendővel ezelőtt egy nagyszerű kezdeményezés született, a Segítsd szülőfaludat mozgalom, összegyűltünk több mint húszán. Összedugtuk a fejünket a falu akkori vezetőivel: miben segíthetünk. Gyors megoldásra váró probléma akkor nagyon sok akadt. Dr. Kelkápoli Endre, a Műegyetem tanszékvezető tanára például vállalta, hogy diplomamunkaként elkészítteti a falu művelődési házának tervét. El is készült a tervdokumentáció, de a megye azt mondta rá, nemi" kell, van nekik is megyei tervezőintézetük ... Így volt. O ön mit vállalt akkor magára szülőfaluja megsegítésében? — Egy film elkészítését. Az akkori állapotokról. Hogy milyenek voltak? Azt hiszem, egyetlen példa is beszédesen bizonyítja: mindössze tizenkét forintot ért egy munkaegység a termelőszövetkezetben. Abban a faluban, amelynek kitűnő földje, nagyon szorgalmas és becsületes népe volt és van ma is. O A film elkészült? — Igen. A televízió bemutatta Hévízgyörk, 1964 címmel. O Az eredmény? — Megbolydult a falu és a járás. Pedig filmemben nem mondtam el mást, mint amit mindenki tudott addig is. De erre a szomorú igazságra most már oda kellett figyelni. És cselekedni kellett. Késedelem nélkül. Új vezetőség került a termelőszövetkezet élére. Hogy mennyire nagy szükség volt rá, tények bizonyítják: rövid négy esztendő alatt tizenkét forintról hatvan forintra nőtt a munkaegység értéke. Pedig ugyanazok az emberek dolgoznak ma is a termelőszövetkezetben, mint akik dolgoztak négy esztendővel ezelőtt. Nem az egyszerű emberekben volt tehát a hiba. Nem a vezetet- tekben, hanem a vezetőkben. O Most nem készít filmet a falu megváltozott életéről? — A gondolat él bennem, de más formában. O Hogyan? — Ma már más a dolgok lényege, mint volt négy esztendővel ezelőtt. Ha egyszer filmet készítek újra a falumról, arról kívánok szólni, hogyan tanuljanak meg élni az emberek. Ehhez ma még nemigen értenek. Régen a föld jelentette a faluban a gazdaember rangját, ma a ház és az autó. De a múltban is és ma is a rang megszerzése érdekéber, elfelejtenek élni az emberek. Tudja, az a baj, hogy ma még mindig a gazdagság jelenti falun az ember kritériumát, nem pedig a szép és a jó befogadása, a nagyobb műveltség megszerzése. Ennek a félelmetes örökségnek a felszámolásában kellene most mindenkinek segédkezni, akinek szívügye a magyar falu holnapja. O Min dolgozik jelenleg? — Azt szeretném elmondani készülő filmemben, mi történt azokkal, akik nem fordítottak hátat a falunak, hanem odahaza maradtak. A nyírségi Rozsály községben készítem a filmemet egy tanítóról. O A film tanulsága? • — Ez a tanító húszéves korában a Dunántúlról került a nyolcszáz lelkes nyírségi falucskába. Most is olyan megszállottja a hivatásának, mint voltunk mi, negyvenévesek a háborút követő esztendőkben. S az eredmény? Ezt az embert nem veszi észre senki, pedig már huszonnyolc esztendeje él és dolgozik ebben a faluban. Generációk nőttek fel a keze alatt, ő mégis csak a névtelen senki a járás, a megye vezetőinek szemében. Nem jól van ez így. Az egyszerű, becsületesen és derekasul dolgozó emberekre szeretném felhívni végre a figyelmet, azokra a névtelen hősökre, vagy inkább csak a hivatásuknak élő emberekre, akik sokkalta többet tesznek ennek a társadalomnak az érdekében, mint egyes hangoskodó, magukat kitűnően adminisztráló ügyeskedők. így lép ki a film a nyírségi falu kereteiből, s válhat országos üggyé, mint ahogy azzá vált négy esztendeje a hévízgyörki filmem is. O A SZOT-díjat többek között a különböző vetélkedők rendezéséért kapta. — Igen. Kezdete óta én rendezem a Ki mit tud, a Ki miben tudós és a Ki minek a mestere című műsorokat. O Szereti ezeket a produkciókat? — Nagyon. Hogy miért? Megmondom azt is. Hat esztendővel ezelőtt, az első Ki mit tudra nyolcezer produkcióval jelentkeztek a fiatalok. A mostani vetélkedőre pedig már ötvenezer produkcióval neveztek! ötvenezer produkció, közel százezer fiatal! Hatalmas szám, És bizonyító szám! Ezekre a fiatalokra mondják sokan, hogy cinikusak, huligánok, nem érdekli őket más, csak a beatzene. A Ki mit tud, a Ki minek mes- re és a Ki miben tudós vetélkedők élő cáfolatai ennek a tévhitnek. S ez bennük a nagyszerű. Mert a vetélkedőkön ország-világ előtt bizonyított tudás jellemzi a mai fiataljaink többségét, nem pedig az egyes gombafejű műhippik kirívó magatartása. Gondolom, akik velem együtt izgulják végig péntek esténként a most folyó vetélkedőt, egyetértenek velem. Prukner Pál Új lemezek Számos művészlemez-újdon- ság kerül a boltokba még ebben a hónapban; így például a Hanglemezgyártó Vállalat egyedülálló vállalkozásának, az 50 lemezre tervezett Bar- fóíc-öisszkiadásának első három darabja. Ezeken a vonósnégyesek felvételét a világhírű Tátrai-kvartett előadásában hallhatják a zenebarátok. Liszt kevésbé ismert egyházzenei művei között is a legritkábban hallható a Férfikari Requiem. Most a mű első lemezfelvételét vehetik kezükbe azok) akik a Qualiton májusi újdonságai között válogatnak. A Leningrádi Filharmonikusok tolmácsolásában vették lemezre Csajkovszkij VI., „pate- tikus szimfóniáját”, a szimfónia h-mollt, amely a szerző legnagyobb s egyben legnépszerűbb alkotása. Nők filmje? Katalin irta es Irén és „Ketrec” című új tv-fihn készült el a televízió stúdiójában; A filmet Benedek Zsurzs Éva rendezte. Főszereplők: Psota Pálos Zsuzsa főiskolai hallgató. üről árulkodnak a fővárosi piacok? Szegényes választék — Akik leleményesebbek — Kihssználaihn lehetőségek Hajnali hait óra, szombat: ellenőrzésre indulunk Lukács László megyei élelmezésügyi szakfelügyelővel a fővárosi piacokra. Útközben még átfutjuk a lapok jelentéseit s kedvező előjelként állapíthatjuk meg, hogy „... a hétvégén lényegsen emelkedett a primőr áruk mennyisége és javult a választék is”. Vajon, hogy állnak helyt a Pest megyei termelőszövetkezetek? Első állomásunk a Hungária körúti piac. Friss zöldáruval, roskadásig megrakott pultok előtt háziasszonyok áradata. A letkési Bástya Tsz üzlete azonban zárva. Lakat díszeleg a kis- kuníacházr Petőfi Termelő- szövetkezet pavilonján is. — Nem értem — méltatlankodik a szakfelügyelő — any- nyit veszekedtek az engedély megszerzéséért. Budán a Fehérvári úti piacon sem lehet okunk az elbizakodottságra. Amíg a földművesszövetkezetek és a maszek elárusítók pultjain különféle primőrök láthatók, a nagykőrösi Rákóczi standján „fáradt” zöldborsó, fonnyadt hagyma, és silány karalábé árválkodik. — Még nem érkezett meg a friss áru — panaszolja Láng Ferenc vezető — harmadik hete küszködök már ezzel a problémával. A maglódi Micsurin Termelőszövetkezet két boltjában valamivel bőségesebb a választék — de itt is gondot okoznak a kései szállítmányok. Szakácsi Sándor üzletvezető reggelenként a Bos- nyák téri piacról igyekszik beszerezni a karalábét, zöldhagymát és az egyéb zöldségfélét. Irigykedve csodáljuk a Tolbuchin körúti csarnokban a cinkotai Aranykalász Tsz neonreklámos, friss áruval zsúfolt, modem pavilonját. A melegágy: karfioltól, az üvegházi uborkáig a legváltozatosabb primőröket kínálja a kirakat. Ezzel még nem tud versenyre kelni az inárcsi Március 21 Tsz szerény árudája, de a csarnoki átlagot valamelyest már megközelíti. A nagytarcsai Rákóczi Tsz hivalkodó reklámtáblákon kínálja, mélyen a szabvány alatti fonnyadt salátát, meg a silány gyökeret. A sző- di Haladás Tsz korszerűbb pavilonnal rendelkezik, ám a n aszekoknál látható primőr- különlegességek ebből a kirakatból is hiányoznak. Kellemes csalódás ér minket a Rákóczi téri csarnokban, ahol az ócsai Uj Barázda Tsz standján többféle primőrrel találkozunk. A fóti Vörösmarty Tsz zöldségüzletében nincsen választék. Ide is későn szállít — nem tudni mi okból — a szövetkezet. Tanulni lehetne a cseanői Üj Elet Tsz elárusítójától, Imre Lászlónétól. Ű ugyanis, mint mondja, utána megy az árunak, nem nyugszik bele, hogy különösen szombaton reggel, amikor legnagyobb a kereslet, ne tudja kiszolgálni vevőit. A Garai téren a csemői Űj Élet Tsz elárusítóhelye zárva van. Élénk színfoltja a piacnak a szentendrei Mathiász Tsz zöldséges standja, ahol szép és olcsó epret, karalábét, friss zöldséget vásárolhat a háziasszony. Tizenkét társ-tsz látja el a sz;getújfalui Béke Tsz árudáját, de mint tapasztaljuk, más standokhoz képest, rendkívül hiányosan, szegényesen. Ql em hallgathatok tovább, a nemzet színe elé tárom felfedezésemet. Sikerült ugyanis megállapítanom, hogy a történelemírók, a krónikások, az dies valódi költők, mint már annyiszor az évszázadok folyamán — tévedtek. Ezt a tévedést Rákóczi fejedelmünkkel kapcsolatban követték el. Rájöttem, hogy Rákóczi nem ment a csatába, nem harcolt oroszlán módjára. Mindezt nem tehette, mert nem volt rá ideje ... Akárhová megy az ember széles e hazában, minden patak partján, sötét erdő mélyén van egy vénségesen vén fa, amire a helybéliek szerényen rámutatnak: Bizony, ezt az öreg szil-, hars-, fenyő-, akác-, tölgy-, gesztenye- (vagy kinek mi tetszik) -fát még Rákóczi ültette, vagy pihent az árnyékában, vagy tanácskozott alatta. Arról még nem hallottam, hogy zivatar idején melyik fa alá bújt, de nyilván azért, mert már akkor tudták, hogy ha zeng az ég, dőre dolog a nagy fa védelmében bízni. Hát kérem. Van egy szilfa Balatonakaraty- tyán. Nagykörös határában egy hársra emlékeznek. Romhányban terebélyes törökmogyo rófát mutogatnak A galgahévízi tanács udvarán ott díszük három hatalmas fehér vadgesztenyefa, a hagyomány szerint alatta tanácskozott a fejedelem Van fája Szendrön, sőt, ki tudja, hol dicsekszenek még vele. Legutóbb egy olyan ici-pici zalai faluban voltam, Haj* Rákóczi! hogy a térképen nagyítóval is alig találni. Hát az ottani lokálpatrióták egy kocsányos tölgyről állítják: Rákóczi jót aludt a tövében Na már most. Ha az akkori közlekedési eszközöket, i az útviszonyokat, a diplomáciai helyzetet tekintetbe veszem és azt, hogy a nemes úr sértésnek vette, ha vendége egy héten belül odahagyta, hogy tudott Rákóczi mindenüvé eljutni? Mert ugye, ö is úgy kezdte csak, mint mindenki más. Volt gyerek, nevelkedett külhoni udvarokban. Lengyelországot is megjárta, tanult, udvarolt és házasodott. Sőt, apává lett. Akárhogy vesz- szük, ez is időbe került. És nem is vált azon minutumban híres emberré. Akkortájt akármilyen fa alá ült, a kutya sem adta hírül a világnak. Maradt szegénynek mindössze néhány éve, amikor nagy emberré vált. De akkor meg nem harcolhatott, mert lóhalálában rohannia kellett az ország egyik csücskiből a másikba. Mást sem tett, mint fa alatt tanácskozott, aludt nagyokat, vagy falatozott, mert ö már akkor tudta: háromszáz év múltán ha egv falu ad magára, kell hogy legyen Rákóczi- fája. — komáromi — — Nehezíti helyzetünket — magyarázza Hauser György vezető —, hogy az árváltozások bennünket terhelnek. Ha a 17 forintos zöldborsót ma nem tudjuk eladni, s teszem azt holnapután 10 forintra csökken az ára, a különbséget nekünk kell megfizetni. Havi félmilliós forgalmat bonyolít le a Lehel téren a szentendrei Mathiász Tsz másik üzlete. Meg is látszik ez a standon; kifogástalan a választék. Nem érheti szó a ráckevei Árpád és a rádi Uj élet Tsz ugyanitt működő standjait sem. Délre járt az idő, amikor befejezzük piaci kőrútunkat és megpróbáljuk összegezni tapasztalatainkat. A múlt esztendő hasonló időszakához képest mar lényegesen nagyobb részt vállalnak a Pest megyei termelőszövetkezetek a főváros zöldség-, gyümölcsellátásából. Ám korántsem használják ki a primőrtermesztő, kertészkedő közös gazdaságok a Pest közelségéből származó előnyt, és a kedvező áruértékesítési alkalmat. Tizenhét standot néztünk meg, de egyik helyen sem láttunk paradicsomot, uborkát, cecei paprikát, sáskát, spenótot. Alig-alig találkoztunk idei sárgarépával, gyökérrel. Más megyék termelőszövetkezeti árudáiban ezekből a Cikkekből a szárazság ellenére is elég nagy a választék és a kínálat Amellett, hogy a Pest megyei standok többsége eléggé elhanyagolt, az áru küllemére sem fordítanak kellő gondot az eladók. Jó alkalom kínálkoznék a termelőszövetkezeteknek a jobb együttműködésre is. A Rákóczi téri csarnokban, az egyik megyei tsz elárusítóhelyén garmadában áll az eladatlan kara*- lábé, ugyanez a cikk hiányzik a Lehel téren. Ismét ajánljuk az értékesítésben is részt vevő megyei termelőszövetkezetek vezetőinek, nézzenek szét gyakrabban a pesti piacokon, hasznos tapasztalatokra tehetnek szert. (súlyán) Az ÉVM Villanyszerelőipari V. 1. SZ. SZERELŐIPARI ÜZEME FELVESZ villanyszerelőket és segédmunkásokat budapesti munkahelyekre BÉREZÉS: teljesítménybérben EGYÉB JUTTATÁS: vidéki lakósoknak joqosultsáqtól füqqöen különélési pótlékot és szállást nyújtunk. JELENTKEZÉS: BPEST VI., MOZSÁR U. 16.
