Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-12 / 110. szám

Locsolás nyújtott műszakban Rövidesen szállítják a paprikát a vecsési Zöld Mező Tsz-ből A vecsési Zöld Mező Ter­melőszövetkezetben Bogyó Ist­ván főmezőgazdász tájékozta­tott az eddig elvégzett tavaszi tennivalókról. A termelőszö­vetkezet fő profilja a kertészet, ahol a munkák igen szépen haladnak. Már megkezdték az el­adásra szánt karalábé sze­dését s még e hónap köze­pén az erős- és édeszöld­paprikát is' szállítják. A palántázást elvégezték, 5 hold karalábét, 23 hold korai paradicsomot és 7 hold késői paradicsomot ültettek. A szá­razság miatt a locsolást nyúj­tott, 16 órás műszakban old­ják meg. A kertészetben az egyes és kettes brigád igen jó munkát végez. A burgonya­vetés 56 holdon befejeződött, ’ ebből 36 holdon már a vegy­szeres gyomirtást is elvégez­ték. A kukoricát 130 holdon április 24-ig elvetették, föld­ben van már 40 holdon a siló- kukorica is. Most folyik a lucerna kaszá­lása, 44 holdon pedig új lucer­nát telepítenek. A termelő- szövetkezet minden területén jól haladnak a munkák. Ez évben problémát csak az erőgépek vizsgáztatása okozott, mert a torlódás miatt a levizs­gázott gépeknek az előző idő­szakhoz képest, még több mun­kát kellett végezni. Jó lenne, ha a gépek vizsgáztatását a mezőgazdaságnak megfelelő időszakban oldanák meg. (drabek) GYÖMRŐ Mozgalmas vasárnap délelőtt Kiállítás nyílik Ma délelőtt 9 órakor a já­rási művelődési házban több, közérdeklődésre számot tartó eseményre kerül sor. Király József pszichológus előadást tart a fiatalok nevelésének pedagógiai, pszichológiai prob­lémáiról. Ez az előadás egy­úttal a gyömrői TIT-klub ünnepélyes megnyitója lesz. Az első klubösszejövetelt még emlékezetesebbé és ün­nepélyesebbé teszi a járá­sunkban élő pedagógus-fes­tőművész, Tömör Mihály festményeiből, rajzaiból ösz- szeállított kiállítás megnyitá­sa. Klubvezetői tanfolyam A járási klubvezetői tan­folyam soron következő fog­lalkozását ugyancsak ma dél­előtt tartják a művelődési házban. Népi táncegyüttes — lapáttal Az épülő szabadtéri színpad környékét ma társadalmi munkások szállják meg. A né­pi táncegyüttes tagjai itt vég­zik el a táborozás alkalmá­ból felajánlott munkát. Persze, más segítőkész köz­ségbelieket is szívesen lát­nak maguk mellett. (furuglyás) Akár a fővárosban Megérkeztek a nyári cikkek a monori Ruházati Kisáruliázba Monoron a Fő téri Ruhá­zati Kisáruházban a lehető legjobb híreket hallottuk. A legutóbbi áruszállításkor az üzlet csaknem minden igé­nyelt áruból kapott. Nem lesz hiány férfiingekből, ezekből különösen sok érkezett. Még a legigényesebb vásárlók is meg lehetnek elégedve a szí­nek és a méretek választéká­val. A nők is kedvükre válogat­hatnak a különböző fazonú strandcikkek között. Megta­lálhatnak minderet, ami a bő­röndbe kell egy üdüléshez. Az idén egyaránt divatos a két- és egyrészes fürdőruha, mind­két fajtából bő választék áll a vásárlók rendelkezésére. Van bővein a nagyon prakti­kus sortnadrágból és ugyan­így a hosszúnadrágokból is. Érdemes megnézni — és az­után netán megvenni — a könnyű és szép batiszt blúzo­kat, valamint a csinos kis ru­hákat is. A teenager korosztálynak is érkezett elég farmernadrág, a legfiatalabbaknak pedig pa­rányi fürdőruhák, napozók, kisnadrágok. így a mamák sem távoznak üres kézzel a boltból. Az üzlet vezetőjével, Szpe- vál Mihálynéval való beszél­getésből azonban kiderül egy érdekes dolog. — A monoriak, eddig úgy látszik, nem tartották kielégí­tőnek a választékot. Ugyanis forgalmunk az utóbbi időben csökkent. Ezután a tőlünk tel­hető legjobban igyekszünk az igényeket kielégíteni. Szeret­nénk elérni, hogy ugyanazok a divatos fazonú és alapanya­gú cikkek, amelyek a fővá­rosban kaphatók, nálunk is megtalálhatók legyenek. Az az érzésem, hogy ezt most, a nyári cikkekkel sikerült elér­nünk. (Jakab) Beszélgefés a legelőn A dombok között lapos, friss-zöld legelő. Közepén, szinte mértani pontossággal kiszámított közepén lompos, öreg akác. A három gyerek barna, mint a csokoládé és egykedvű nyugalommal ücsö­rögnek a parton — őrzik a disznókat. — Te hány éves vagy? — kérdezem a nagyszemű fiút. — Tizenhárom! — feleli és nagyot slukkol a csikkből, ami már-már a körmére ég — Nem jársz suliba? — Persze, hogy nem! — mondja, mintha ez magától értetődne, hogy ő a napsüté­ses délelőttöt nem az iskola­padban, hanem itt, a legelőn tölti. — Nem járhat, mert beteg i'z apukája! — szól közbe a kislány is. — Hogy hívnak benneteket? — Kolompár Lajos, ő meg Kolompár Piroska! — mutat a lányra a fiú és közben úgy néz rám, mintha nem értené, máért érdekel ez engem. — Testvérek vagytok? — Ühüm. Otthon még van egy kisebb testvérünk; a Karcsi meg lent kártyázik a Vadász Jóskával arra! — mu­tat a dombok mögé egyikük. — Aztán mennyit kerestek a legeltetéssel? — Tizenhét forintot kapunk egy malac után, ebből kettői, leadunk az irodára. — És hazaadjátok a pénzt? — Igen. Hazaadjuk, kosztra meg ruházkodásra köll. — Vasárnap mit csináltok? — Mink vasárnap is itt va­gyunk, csak a jeles ünnepe­ken nem, mint húsvétkor, meg oszt május elsején. — Május elsején mit ünne­pelünk, tudjátok? — Én nem... — néz rám elkerekedett szemmel a lány, a fiú azonban válaszol: X. ÉVFOLYAM, 110. SZÁM 1968. MÁJUS 12. VASÁRNAP Mérlegen a járás kereskedelme Megettünk 240 milliót Foff tu! »tír n Sima István, a járási tanács elnökhelyettese hétfőn reggel ; 8 órától fogadóórát tart hiva- I tali helyiségében — a tanácsi szervek hatáskörébe tartozó ügyekben. ÜGYELETES ORVOS Gyomron: dr. Lányi Péter, Monoron: dr. Pálfy Ferenc, Üllőn: dr. Koncz Lajos, Ve- csésen: dr. Pauchly Géza tart ügyeletet. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron: a Vö­rös Hadsereg utcai, Vecsé- sen: a János utcai. Ügyeletes állatorvos A monori járás területén a kiskereskedelmi boltok száma 1966-hoz képest kettővel nőtt, s így tavaly év végén összesen 268 üzletben szolgálták ki a vásárlókat. A vendéglátó he­lyek száma eggyel lett több, ezek szerint 94 eszpresszó, ét­terem, cukrászda és kocsma volt. első negyedévi forgalmát is, tekintettel az új gazdasági me­chanizmusra. Az új mechaniz­mus a forgalomra kedvezően hatott, megnőtt a különféle áruk iránt az érdeklődés. Az első negyedévben közel 6 százalékkal nagyobb volt a forgalom, mint a tavalyi év hasonló időszakában. A boltokban és a szóra­kozó helyeken tavaly a já­rás lakói összesen 620 mil­lió forintot hagytak ott. Legtöbbet élelmiszerre költőt- j tünk, közel 240 millió forintot. Második helyen a vegyesipari cikkek állnak, 231 millió fo- I rinttal. Ruházatra viszonylag j kevesebbet költöttünk, 62 mil- j lió forintot, viszont a vendég­látóipari helyeken közel 90 1 millió forintot fizettünk ki. A kiskereskedelem és a ven­déglátóipar forgalma az előző évhez képest több mint 5 szá­zalékkal emelkedett. Nagyobb figyelmet fordí­tottak a vendéglátóipari üzletek a saját maguk ál­tal előállított árufélék gyártására és eladására, hiszen ez számukra jövedel­mezőbb. Ez az érték az előző évhez képest 1 millió forinttal több. Az év elején bizonyos fenn­akadások voltak az áruellátás terén. A gyártó és a nagy­kereskedelmi vállalatoknál el­húzódott a leltározás és így a divatáru és a rövidáru terv­szerű kiszállítása a boltokba csak februárban kezdődött meg. Ma már elmondhatjuk, hogy járásunk területén mind élelmiszerekben, mind ipar­és más árucikkekben tervsze­rűbb és választékosabb az el­látás, mint tavaly ilyenkor. Különösen örvendetes, hogy minőségileg sokat javult a tej- és a tejtermékek, s a mennyiség és a válasz­ték is jobb. Hosszabb-rövidebb ideig ta­lán csak egy árucikkből volt és van hiány, ez pedig a — keksz. A különböző minőségű kekszek ára lényegesen csök­kent, s az igényt alig lehet ki­elégíteni. Az állami kiskereskedelem és a vendéglátóipar új üzle­tekre és a régiek felújítására több mint 3 millió .forintot költött. A fogyasztási és érté­kesítési szövetkezeteknél ez a szám meghaladja a 4 milliót. A járás vezető szakemberei áttekintették a kiskereskede­lem és a vendéglátóipar idei, Az új mechanizmus szerve­zési és pénzügyi intézkedései megnövelték a bolti eladók munkáját, ugyanakkor azon­ban rászorítják az üzletvezető­ket arra, hogy gyorsan és rugalmasan, az igényeknek megfelelően változzék a bolti raktárak tartalma. Elkésett jókívánságok H-JELZÉSSEL IDŐBEN Szombat déli csúcsforgalom van a monori postán. Dísztáv­iratok özönét kell felvennie és továbbítania a hivatalnak. A hivatali zsúfoltságnál is na­gyobb az az anyagtorlódás, amely az érkező vagy továbbí­tandó táviratok tömegében mutatkozik. — A délelőtt folyamán majd­nem kétszáz érkezett és ugyanannyi továbbítandó dísz­táviratot kellett feldolgoz­nunk — mondja dr. Muka Já- nosné távbeszélő-rendező. — Nem győzzük a vételt, de főleg nem győzik a kisebb hivatalok. Ennek következtében a kikéz­besítés néha több napot is ké­sik. Jó lenne, ha mindenki megértené, hogy nagyobb név­napokon, esküvők, ünnepek alkalmával az aznap vagy elő­ző nap feladott dísztáviratok semmiképpen nem érkeznek meg idejében. Az utolsó pil­— Hát a felszabadulást! — Milyen felszabadulást, te? — nézek rá meghökkenve. — Hát hogy vége lett a há­borúnak, amibe a magyar nép hareolt! — mondja annyi biz­tonsággal, hogy megkérdezem: — Hány osztályt jártál? — Ötöt! Elég az! — rám­nevet és füttyent a lompos, gubancos kuvasznak. — Nem unatkoztok itt egész nap? — Nem, faragunk ... — Mit faragtok? — Azt most nem tóm’ meg­mondani, mostanába nem na­gyon csináljuk... — Piroska, te még nem gondoltál arra, hogy be kel­lene fejezni az iskolát és ren­desen dolgozni, többet keres­ni? — Á ... — legyint lemon­dóan. — Mink ilyesmire nem gondolunk ... Jó itt... — és faképnél hagy bennünket. A fiú áll az út mellett és so­káig néz utánunk. (K. Zs.) lanatra hagyott megemlékezé­sek a postának rendkívüli munkatöbbletet, a késedelem miatt az érdekelteknek fölös­leges bosszúságot, csalódást okoznak. — Van egy nagyon egysze­rű megoldás — mondjaf Varró Imre postafőnök. — Ezért is kérem a segítségüket. Minden­kinek módjában áll akár két héttel előbb feladni alkalmi dísztáviratát. H. jelzéssel kell ellátni, és mellé kell írni a kézbesítés kívánt napját. Ez csupán egy szó többletfizetést jelent, de bizitos, hogy a táv­irat idejében érkezik. Így el­kerülhető lenne az anyagtorló­dás, a feldolgozhatatlan és ki- kézbesíthetetlen táviratok tö­mege. — Erről egyébként az isko­lákat értesítettük, de úgy lát­szik, ez kevésnek bizonyult. Ha már itt vagyunk, említsük meg a telefonközpont kérését is. (Ha jól tudom, már nem is először.) Nem ártana néhány türelmetlen telefontulajdonost felhozni ide a csúcsforgalom idején, hogy lássa és hallja azt a bábeli hangzavart, amelyet néha, például a reggel nyolc óra utáni egyszerre bejövő öt­ven hívás idéz elő. (ej) Mai műsor MOZIK Ecser: Egymilliárd a biliárd­asztalban. Gomba: Pardaillan lo­vag. Gyömrő: Érzelem. Hétfőn: Kronstadti tengerészek. Maglód: Kasztiliai sólyom. H: Folytassa Jack. Mende: Folytassa Jack. H: Kasztiliai sólyom. Monor: Bomba 10.10-kor. Matiné: Szigorúan titkos. H: A kalózkapitány újra tengerre száll. Nyáregyháza: Jégkirálynő. Péteri: Stan és Pan a nagy ne- vettetők. Pilis: Csapajev. H: Nem várok holnapig. Tápiósáp: Finom kis háború. Tápiósüly: Tanulmány 1 a nőkről. Úri: A Nagy Medve fial. V Üllő: Lássátok feleim. H: Nyár a .hegyen. Vasad: Betörők cinkosai. Vecsés: Hűtlen asszonyok. Matiné: 101 kiskutya. H: Hogyan kell egy­milliót lopni. Ez másképpen azt jelenti, hogy a boltokban mindig az igény­nek megfelelő és viszonylag rövid időn belül értékesíthető áru legyen. Sok boltvezetőnek gondot okoz ez, de ebben is a gyakorlat teszi a mestert. A monori körzetben: dr. Benczik Kálmán (lakása: Ecser). Bejelentés a monori Vörös Hadsereg utcai gyógy­szertárban, vagy a 28-as te­lefonszámon. A gyömrői körzetben: dr. Wallner György (Tápiósüly). Italpf Keid — a swAár Nagyon sajnáltam, hogy I egy szót sem tudok németül — a beszélgetés mégis reme­kül sikerült. Azt hiszem, nála kedvesebb sztár egyszerűen nincs — hiszen, tulajdon­képpen nem is sztár Ralpf Heid, hanem egy igazi, mai teenager. Kockás nadrág, vi­rágos kasmír ing, nyakba- nőtt haj és szüntelen mosoly — ez ő. — Három és fél éves korom­ban kezdtem. Arra emlék­szem, hogy állandóan „ütö- getni” akartam valamit, így aztán szereztek nekem egy kis xilofont. 1950. szeptember 16- án volt az első fellépésem — az „Orpheus az alvilágban” nyitányát játszottam. Utána külföldi turnék sora követ­kezett: Franciaország, Dánia, Norvégia ... — Milyen érzés látni a cir­kuszkocsikon, a plakátokon csupa kiemelt betűvel a nevedet? Büszke vagy rá? — Igen, büszke, de nem be­képzelt — mondja. — Nagyon fiatal vagy — és szereted a zenét. A beatet is? — Klasszikus zenén nőt­tem fel. A beat neu) zene — csak tömeges szórakoztató műfaj. Hát ezt nem vártam. Meg is kérdezem: — Miért? Hiszen a beat- stílusú számok között is jócs­kán akad zeneileg igényes is! — Na, jó — nevet nagyot — hát nem mondom, hogy nem szeretem. De a zenében csak második helyre sorolom! — Ismered a magyar beat- együtteseket? Mi a vélemé­nyed róluk? — Igen, ismerem Zoráné- kat... Szerintem nagyon jók, bár kevés bennük a „show”... Szóval kevésbé látványosak, mint az angolok. Az angol együttesekben több a dina­mika, a „vadság”, a ritmus. — A monori közönségről még keveset tudsz. Nem ér­zed, hogy kevésbé igénye­sek, mint a Kamara Va­rieté nézői, ahol 300 elő­adásod volt? — Szó sincs róla! — mondja erélyesen. — Sőt! Itt még töb­bet kell adnom! A beszélgetés egyre érdeke­sebb — vitatkozunk. — Rad­nóti Tamás, a cirkusz igaz­tója alig győz tolmácsolni. 1 Most Ralpf kérdezget: — Ugye, te szereted a bea­tet? (Talán túl hevesen véd­tem?) — Persze. — Mi a véleményed a kö­zönségről? És egyáltalán, hogy keríted őket a „hatalmadba”? — Szeretem őket. Együtt énekelnek velem. Néha szé­gyellik egymás előtt a „közös” éneklést — és ezt nem értem. Miért szégyellik az emberek, hogy önfeledten szórakoznak? Ja, hogy, hogy kerítem hatal­mamba őket? — megint na>- gyot nevet. — Hogy te milye­neket kérdezel?! Erre nem is lehet válaszolni. Talán . .. hogy mindenkinek, minden egyes embernek „külön” játszom. Az emberek akkor szórakoz­nak — ha te szórakoztatod őket. De neked mi a szórako­zás? — A muzsika! Ez munka, hobby, szórakozás — a minde­nem. Ralpfnak van egy utánoz­hatatlan produkciója: valami lehetetlen hátrahajlított test­tartással bújik át egy harminc centi magasra emelt bambusz alatt. Egy üveg pezsgő ‘a ju­talma annak, aki az előadáso­kon utána csinálja. Soha sen­kinek nem sikerült. Kedves, kisfiús mosolyával búcsúzik, már magyarul: Vi­szontlátásra ! Háromszáz előadása volt a Kamara Varietében, számtalan külföldi út áll a háta mögött, és a társulat plakátjai októbe­rig hirdetik a nevét: Ralpf Heid. 1— Csak az nincs utána írva — a fáradhatatlan, a leg­fiatalabb, a legbűvölőbb „sztár”. (koblencz) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents