Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-12 / 110. szám

8 «91WYCi 1968. MÁJUS 12., VASÁRNAP VARADY SZABOLCS: Háló fölött Befordulok egy utcasarkon, eltévedek a városomban — fogaim koccanó zajában tenyésznek álomképeim, mikel szétugraszt majd a lárma. A játszótér mentén irigylem a gyerekszertartások gőgjét, futólag, mert tovább igyekszem, üres utcába fordulok, hol rongyos házfalak között kopott zenéket lélegeznek pucér ablaksorok, hát jöjj, és fogd meg a kezem. Ha nem felejtesz el, hazatalálok. Idegen utcába ne kergess, hol térdre kényszerít hiányod. Engedj megállni lábamon, engedd, hogy induljak veled az örökösen tervezett döntő fölismerésre. Nem válaszolsz. A csókjaim átfutnak arcodon. Lebegsz a kötelesség, szeretet szerelem hálói fölött az áldozat sorsát latolva. Hiszen ha őt elengeded, tudom, zuhanás lesz a sorsa. Hiszen hármunk egymást faló kapcsolatából kitaszítva talán a harmadik jelen lesz levágott testrészként örökre, immár mit sem gyanítva. S akit a harc győztesnek ir be. a béke áthúzza nevét. Szeretlek. Véget ér az utca, a párkánysor lemállik. Elindulok feléd. Modernség és igazi korszerűség $ A MODERN MŰVÉSZET $ különböző irányzatainak ér- ^ tékelése, befogadása és a kö- ^ zönségre tett hatása egyike a & legvitatottabb kérdéseknek. ^ Ekörül olykor a legszélsősége- ^ sebb nézetek ütköznek. Egye- § sek idillikusán zavartalannak í vélik, mások létrehozhatatlan- ^ nak tartják a modern művé- ^ szét és a szélesebb közönség § közötti kapcsolatot. $ A művészi alkotások hatá- ^ sának fontos feltétele a köz- ^ érthetőség, pontosabban az, ^ hogy jelentésük és hangulatvi- ^ láguk minél több ember szá- ^ mára érthető, élvezhető, tehát ^ befogadható legyen. Ez a kö- ^ vetelmény — olykor a legjobb ^ szándékok ellenére — nehe- ^ zebben megvalósítható a mi ^ korunkban, mint korábbi szá- ^ zadokban. Ebből sok probléma ^ adódik, amelyeket nem lehet ^ figyelmen kívül hagyni. ^ Ugyanakkor, a művészi alko­^ tás műhelygondjainak megér- ^ tő elemzése mellett és közben ^ is alapelv maradhat, hogy ^ igényesség és korszerűség ^ semmi esetre sem kizáró el- ^ lentéte a közérthetőségnek. & Sőt százezrek és milliók fi­gyelmére, érdeklődésére első­sorban — és a jövőt tekintve remélhetőleg fokozottabban — olyan alkotások számíthatnak, amelyek közérdekű, a közvé­leményt foglalkoztató kérdé­sek körül keltik életre s ábrá­zolják hőseiket, a jellem és a magatartás szempontjából sok­színűségükben, árnyaltságuk­ban is tipikus szereplőiket. Ez az igény főképpen a drámára és az epikára vonatkoztatható. Aligha van igazuk azoknak, akik a formai érthetetlenséget, a megfejthetetlen vagy több­féleképpen értelmezhető bo­nyolultságot a mához méltó és a jövőt ostromló művészet szinte kizárólagos zálogának tekintik. Arra is van elég pél­da, hogy az üj tartalom ért­hetőségét semmi sem nehezíti. S amit nem értünk, elég gyak­ran nem igazán új, tartalmi és formai szempontból sem mély, hanem zavaros vagy ellenszen­ves. Az a vitára ingerlő pró­zaírói stílus és gyakorlat, amely az embert és világát geometriai idomok sablonjai közé szorítja, elszürkíti és a reménytelenség félhomályába löki, hiába hivatkozik ultra­modern külföldi példákra, hiá­ba takarózik a korszerűség jelszavába. Közönyösen hagy­ja az olvasót, aki éppen az igazi korszerűséget, a mai élet gondjaira, ellentmondá­saira visszhangzó közérdekű­séget hiányolja az ilyen mér­tani szemléletű, idő és tér fö­lötti lombikvilágba menekülő elbeszélésekben. ENNEK BIZONYÍTÁSÁRA lássunk két — látszólag távo­li, valójában egymás érvényét erősítő — példát. Népszerű műfaj ma világszerte a tudo­mány fejlődési távlatait fan­tasztikus cselekményesség for­májában bemutató és népsze­rűsítő science fiction. Terjedé­sét szívesen -látjuk, .-ép azt ki- : vánjuk, hogy a magyar könyv-! kiadás is minél több magas I színvonalú, a műfaj elitjét rep- i rezentáló tudományos fantasz- i tikus elbeszélést, regényt for- díttasson, írasson juttasson el a magyar olvasóhoz. Nem ke­vésbé kívánatos azonban, hogy a válogatásban és a toborzan- dó hazai szerzők orientálásá­ban néhány világos alapelv érvényesüljön. Az is például, hogy a jövő, bármennyire utó­pisztikus és tudományos, nem kerülheti meg a társadalmi fej­lődés problémáit és ennek em­beri, szemlélet- és ízlésbeli ve- tületét. A jövő ugyanis nem az égből pottyan, hanem — bármiféle tudományos forra­dalom gyorsítja is fel a válto­zások iramát — a mából nő ki szervesen és meghatározot­tan. Vagyis a mai világ társa­dalmi-emberi problémái nem j hagyhatók ki a jövőre vonat- ; kozó semmiféle számításból. A 5 mai olvasó a legmerészebb tu- ! dományos utópiából is saját | kérdéseire, mai gondjaira vár i választ. Feszültséget, szenve- I délyes érdeklődést vagy éppen $ azonosulást csak ilyen — a $ mából a jövőbe ívelő, fantasz- J tikumában is reális művek 5 válthatnak ki a közönség köré- ! ben. A történelmi ábrázolás 1 még inkább igényli a történél- ! miséget; a múlt még kevésbé $ tűri a társadalmi tényezőt ki- ^ iktató vagy jelentéktelenné $ zsugorító megjelenítést. ^ A művészetek fejlődése a mi ^ korunkban — az új tartalom- 5 hoz illő formákat, eszközöket, $ megjelenítési módokat keres- $ ve — távol is kerülhet attól, J aminek megértése akadályta- 5 lanul könnyű. Erre a tényre és ^ következményeire utalt az ^ MSZMP kulturális elméleti $ munkaközösségének 1966-ban $ megjelent tanulmánya; (Az $ irodalom és a művészetek hi- ^ vatása társadalmunkban) „A ^ közérthetőség nem azonos a $ köznapi vagy a tudományos, ^ általában a logikai-intellek- ^ tuális érthetőséggel. A művé- J szí közérthetőség elválasztha- $ tatlan az adott művészeti ág | formanyelvének ismeretétől, ^ ezért szorosan összefügg a kö- ^ zönség általános művészi kul- $ turáltságával”. Ebből követke- ízően: ha vannak jelentős élei­Megvan a gazfickó! Qzigoru »3 tartás ELŐKELŐ DOLOG Somosné, pontosabban: a szép Somosné, még pontosabban: a még mindig szép So­mosné valamelyik nap heves főfájással tért meg otthonába a Hulladék Gumiból Export Gyermekjátékokat Előállító Kisipari Szövet­kezetből, ahová mint bedolgozó bevitte volt a bedolgozott bedolgokat. Levette Belgiumból származó gyíkbőrcipőjét, melyet egy azóta disszidált barátnője révén valamelyik világjá­ró futballistától vásárolt még tavaly, levetette selyemruháját, melyet egy távoli rokona hozott még tavalyelőtt egyenesen Párizsból, leve­tette páratlanul áttetsző nylonharisnyáját, melyet egy régi jó barátja küldött Brazíliá­ból, s levetette végül természetesen perlon- kombinéját is, melyet egy török kereske­delmi utazótól vásárolt egy intim belvárosi cukrászdában, még három évvel ezelőtt. Ezek után egy valódi angol szappannal le­mosta orcájáról a valódi holland rúzst, me­lyet Bécsben vett még ősszel, amikor egy társashajóval ott járt. Ezt követőleg gyorsan ágyba bújt, mert a hideg rázta. Minthogy reggelre sem lett jobban és meg­lehetősen magas láza volt. orvost hívott. Az körültekintően megvizsgálta, s miközben porokat írt, így szólt: — Asszonyom, önnek ázsiai influenzája van. Holnap újra eljövök. Somosné tehát magára maradt ázsiai influenzájával, s vegyes érzések kerítették hatalmába. Bár a feje még mindig hevesen fájt, s a reggelit — melvet a közben meg­érkezett Terus néni elkészített — jórészt ott­hagyta, valami csendes büszkeség járta át egész valóját. A lapokban már többször is olvasott erről az ázsiai influenzáról, de ed­titok- mel­lett, de széles kör rüen, a tudomány és a technika minden hozzáfér­hető vívmányát felhasználva, már második hete folyt a nyomozás az üzemben. A vezetőség nem kérte sem a rendőrség, sem az ügyészség, semmi­lyen külső ható­ság beavatkozá­sát, ez az ő ügyük, vagyis az üzem dolgozói közül ke­rülhetett ki a gaz­fickó, nekik kell hurokra keríte­niük, ezt követeli a vállalat becsü­lete ! A nyomozás irányítását és gyakorlati szerve­zését, ellenőrzését az igazgató, Gor- gőlák kartárs sze­mélyesen tartotta a kezében, az ö íróasztalán futot­tak össze a szár lak. Gorgolák kar- társ példamuta­tóan vúselkedett e nehéz napokban, minden vállalati ügyet a nyomozás sikerének rendelt alá, szivét-lelkét adta ebbe a mun­kába. Jóformán csak idegnyugta­tókkal táplálko­zott, nyolc kilót fogyott, két hét óta ki sem tette a lábát az üzemből, hogy kéznél le­gyen mindig, fo­lyamatosan egyez­tesse, értékelje a beérkező adatokat és ha szükséges, új intézkedéseket foganatosít has­son. A felesége a tartós távolmara­dás miatt el is hagyta, mert azt hitte, hogy szere­tőt tart, pedig insr pekciót tartott. Gorgolák kar­társ példáján fel­lelkesülve hason­ló áldozatkészség­gel és odaadással szolgálta a nyo­mozás szent ügyét az üzem többi, ve­zető beosztású munkatársa is. A munkaügyi osztály dolgozói például 1 tüzetesen átvizsgáltak min­den egyes szemé­lyi lapot és egyéb okmányt, különös tekintettel a bün­tetett előéletűek- re. Továbbá tíz­évre visszamenő­leg tanulmányoz­ták a fegyelmi és egyéb jegyző­könyveket. hátha va lami támpontot találnak. Említést érde­mel, hogy a ke­reskedelmi osz­tály vezetője sok utánjárással és kemény valutáért soron kívül egy hazugságjelző ké­szüléket impor­tált. a nyomozás megfelelő szaka szában ennek igencsak nagy hasznát vehetik, előreláthatóan. Az ilyen és az ehhez hasonló cél­szerű intézkedé­sekkel egyidejű­leg az üzem ve­zérkarának tagjai minden szabad percüket a dolgo zók körében tö • tötték. Figyeltek hallgatóztak. Lajstromba vet­ték mindazokat, akik e napokban nagyon feltű­nően, nagyon passzívan, vagy nagyon átlagosan viselkedtek. A nyomozásra fordított hihetet­len erőfeszítések miatt természete­sen bizonyos fo­kig háttérbe szo­rultak a termelé­si problémák. Mindent egybe­vetve pontosan nem lehetett meg­állapítani, hogy e két hét alatt mek­kora kár érte a vállalatot, mert az adminisztráció legjobb erői is a nyomozással vol­tak elfoglalva. A veszteség azonban eltörpült a történelmi je>- lentőségű erkölcsi győzelem mellett. A tizennegyedik napon ugyanis a főtechnológus egy alacsony, közép­korú, kékköpe­nyes műszerészt állított Gorgolák igazgató színe elé. — Tessék, itt van, ő volt az, be­ismerte! A nehéz küzde­lemben kivívott diadal tiszta őrö­lne ragyogott fel az igazgató fáradt, meggyötört arcán, íme. a sok álmat­lan éjszaka, a sok gond és veríték nem volt hiába- •'aló! Tigrismosőllya mérte végig c tettest. — Tehát maga ’Ha be az újság­aik hogy nálunk a tusolcban egy csap fél éve nem működik? Kürti András dig még senkitől sem hallotta, hogy ez Pes­ten is előfordult volna. Eszébe jutott, hogy olvasta: Európában eddig csak Francia- országban tűnt fel az ázsiai influenza, s a tengeren túl, Kanadában észleltek néhány esetet. S íme, most talán elsőnek az ország­ban ő kapta meg. Van ebben valami előkelő, valami stílusos, s habár a feje csaknem úgy fáj, mint egy közönséges magyar influenza esetén fájna, azért a közérzete valahogy mégis más, tagjai jóval zsibbadtabbak és nini, milyen érdekes, az orrát egyáltalán nem kell fújnia. Milyen ügyes, célszerű újdonság! Délben némi örömmel állapította meg hogy a porok, amelyeket bevett, mitsem használtak. No, persze — gondolta magában — magyar porokkal nem lehet külföldi influenzát gyógyítani, s minthogy most már nem lehetett kétsége afelől, hogy szervezetéi valóban import-vírusok támadták meg, tele­fonált a barátnőinek, s eldicsekedett a do­loggal. Kinek legyen ázsiai influenzája, ha nem Somosnénak? — kérdezték a barátnők önmaguktól, kissé irigykedve —, neki voll először papucscipője, nylonkarórája és szi- lon-esőköpenye is. A házbelieknek Terus néni mondta el, hogy ázsiai influenza kö­szöntött be hozzájuk Mindenki tiszteléttel nézett a Somos-lakás ablakaira. Hiába, ne — mondta a segédházfelügyelő felesége — protekcióval minden sikerül. Harmadnap felkelt, negyednap elment szo­kott cukrászdájába, ahol barátnői lelkes örömmel fogadták. — Milyen volt? — kérdezték kórusban — Gyerekek — felelte Somosné a kávéját kevergetve —, azt nem lehet elmondani. Azt érezni kell. Tabi László TAMÁS MENYHÉRT: Munka izmok szom júsága lelkek menedéke lobogó nyugtalanság ember homlokán az értelem kit igazán csak a talpunk alá gyűrt magaslat ismer ! Verejték szagod van : tenyered kérges ! csontodban sajgás fogan j az éjszaka nem győzi \ halomba gyűjteni :fáradságodat I Megnyugvást is csak i a szerszámnyél ad • mikroszkópok s távcsövek : lencséin álmodsz i eget-belengetö jövendőnkről. i \ IRIDECZKY FRIGYES: j.Azt mondja ki... » ! Nem az költő, ki míves ! vonzásokban a fényes > szavakat összerakva ! a semmit úgy mutatja, ! hogy tetszetős valóság i látszatát hazudják, ! hanem aki emésztő ! viaskodással véső j élével kifaragja ! a szikrázó bazaltba S szobrát a végtelennek | mutatván mint erednek ; s hová vezetnek szálak ; útján a pusztulásnak j vagy méltó megváltásnak, ^ kinek szaván az ember | gazdagul értelemmel... 5 — Azt mondja ki, mit gondos ; értő elme már hordoz 5 és ha a versben látja 5 ráismer önmagára. művek és alkotások, amelyek — újszerűségük miatt — egy ideig a meg nem értés falába ütköznek, az idő a társadalmi - kulturális fejlődés folyamatá­ban segít — segíthet — elfo­gadtatásukban, közmegbecsü­lésük kivívásában. Az ilyen alkotások egy része félreért- betetlenül szocialista vagy el­kötelezetten humanista esz- meiségű. VAN AZONBAN a tartalmi- formai modernségnek olyan változata is, amely ellentmon­dásos, vitára hívó, ám megis­merésre érdemes. Azokra a polgári művészekre gondolha­tunk, akik társadalmuk vál- súgtudatának, elembertelene- désének ábrázolói és bizonyos mértékben leleplezői. Proust, Joyce, Kafka (és sokan má­sok) elsivárosodásában érték tetten, félelmetes veszélyessé­gében idézték meg az impe­rialista kórszak polgári vilá­gát, elboruló horizontját, gyöt­rő reménytelenségét. Éppen ezért helyes, hogy kiadói po­litikánk könnyen hozzáférhető­vé tette és teszi az ilyen típu­sú műveket. A közönség el­ismeri és élvezi műveik tény­leges hatását, de azt is észre­veszi, hogy a földig boruló aj- nározás egyoldalú és elfogult. Az ilyen drámák, filmek és regények egyes kritikusai en­nek ellenére mostanában is gyakran lemondanak az elem­ző értékelésről. Nem szólnak arról, hogy a humánus értéke­ket romboló modern tőkés tár­sadalom kritikája például nem egy nagy sikerrel játszott drá­mában maga is ismétli a szét­hullást, a lefegyverezettséget, és még sok mindent abból, amit tiszta szándékkal és két­ségtelen tehetséggel elutasít. Dersi Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents