Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-12 / 110. szám
Bálvány talapzat nélkül Nem tudja pontosan, hány riport, interjú készült vele: 22 éves, két-három éve állandó vendége a rádiónak, a televíziónak. Arcát hatalmas napszemüveg mögé rejti, telefonszámát titokban tartja és a címére naponta kosárszámra érkező leveleket a nagymamával olvastatja el. Tudja, hogy utánozzák a viselkedését: képes formálni a divatot. Hatása a fiatalokra kétségtelenül nagy. Bálvány, melyre felnéz a teenager, de — ami sajátos — elismer a felnőtt is. Ennek talán az is magyarázata, hogy annak idején mint kis „gézengúzt” ismerte meg, szurkolt azért, hogy bejusson a döntőbe és elégedetten tapsolt, amikor megnyerte a Ki im* tud vetélkedőt. Úgy vélem felesleges is leírni: Koncz Zsuzsáról van szó. Koncz Zsuzsa mint félszeg bakfis nyerte meg az országot. Fejlődésének, sztárra érésének tanúd voltunk és ezért is érezzük a sajátunknak. Emellett azért is terjed túl népszerűsége a teenagerek körén, mert nem a legfiatalabbak divatos üvöltözóje, hanem igényes, zeneileg is képzett előadó. Az ember tudja, hogy számai — természetesen a hazai szintet tekintetbe véve — színvonalasak, a legjobbak közül valók. íme az egyik leghivatottabb így nyilatkozik a sokat bírált magyar tánczenéről: — Sajnos, a műfaj elhanyagolt. Hallgassa csak meg a rádiót! Kivéve Komjáthy György kitűnően szerkesztett műsorát, a különböző tánczenei adásokban, a gyenge külföldi és hazai számocskák dömpingje hallható. így aztán a közönséget sem hibáztathatjuk igénytelenségéért. A magyar támcdalnak nincsen kritikája. Legfeljebb a fesztiválok idején jelenik meg nehány lekezelő méltatás. Nincs színháza sem a magyar köny- nyűzenének. Prágában három ilyen színház működik. Biztos nálunk is lenne közönsége és egy ilyen alkotóműhely nagy hatással lehetne a magyar támodal és chanson fejlődésére. El kell hinnünk, amit mond, úgy is mint érintettnek, úgy is mint kollégának: hiszen az utóbbi időkben a rádióban ri- porterkedik is. Aztán arról beszélgetünk, hogy a magyar előadóknak nincs saját stílusuk. Egyedül Kovács Katit említi meg, mint egyéni, önálló stílussal rendelkező kitűnő énekest. A többség, sajnos, csak egy-egy külföldi sztár jól-roeszul sikerült epi- gonja. Ez különösen az utóbbi időkben szembetűnő, amikor személyesen is láthattuk Udo Jürganst, Gilbert Becaud-t, Ella Fitzgeraldot, Juliette Grecót és a televízióban Cliff Richardot, Rita Pavonét és a többieket. — Sajnos, közönségünk kritikátlanul fogadja ezt a beat- dömipinget. A gitármuzsika divat — bár mólóban van — és a színvonaltól függetlenül sikere lehet minden agyon- technikázott, de zeneileg értéktelen együttesnek. Pedig esak néhány zenekar az, amely megfelelne a követelményeknek ... Ilyenek Illésék, Zorá- nék és az Omega. Sokat ártanak a műfajnak a vendéglátó- iparban alkalmazott képzetlen zenekarok is. A sztárkultuszról beszélgetünk. Arról, hogy egy-egy felkapott előadó, vagy együttes milyen hatást gyakorol az ifjúságra. Elmesélem neki egy élményemet: Nemrégen egy vidéki kislány rokonom kapacitálására elmentem az Egyetemi Színpadra, egy beat-hangverseny- re. Egy kimondhatatlan nevű együttes szerepelt. A műsor kezdetekor kialudtak a nézőtéri fények és a színpadra két reflektor váltakozóan viliódzó színes fényei vetődtek. Ez a fényjelenség már önmagában is kedvezőtlenül irritálja az ember idegrendszerét. Az erősítőket olyan hangerőre állították, hogy a zajártalom műszerek nélkül is érezhető legyen. És harsogtak a gitárok, üvöltöztek a rekedt fiúk. Fél óra múltán már hisztériás rángatózással velük ordított, sikított a javarészt 14—16 éves lányokból álló közönség. Egy kislányt sírógörcse miatt ki kellett vezetni ... — Ezt nem szabadna csinálni és nem lehetne megengedni — mondja Koncz Zsuzsa. Aztán az előadók öltözködéséről beszélgetünk: — Divat mindig volt és lesz is — mondja. Én nem tulajdonítok ennek különös jelentőséget. Az is természetes, hogy a fiatalok legalább külsőségeikben utánozni igyekeznek példaképeiket... Egy pillantást vetek öltözetére. Fekete nadrágot, színes, kockás blúzt visel, felette ujjatlan, kézzel kötött mellénykét. — Persze, azt sem szabadna megengedni, hogy egyes zenekarok ápolatlanságukból, „topisságukból” csinálnak kultuszt. A piszkot nem szabad a pódiumra engedni. — A beatnek, szerintem van még jövője. Persze, a gitárdivat elmúlik, egyre' gyakrabban jelennek meg a fúvósok. De a modern kornak és ennek az Ifjúságnak továbbra is a zaklatott ritmusok felelnek meg. Bízom abban, hogy a zeneileg igényesebb győz majd. Mert nálunk is vannak tehetségek, akik képesek lesznek a műfajt színvonalassá tenni... Ezt igazolja a magyar táncdal történetében eddig ismeretlen jelenség: a külföld, a táncdalban előttünk járó nyugati országok érdeklődése a magyar zene és előadók iránt. Zalatnay Sarolta jelenleg is Angliában tartózkodik. Koncz Zsuzsa nemrégen tért haza Párizsból, ahol két számát vették lemezre és már be is mutatták a párizsi rádióban. Júniusban újra visszatér és pódiumról is bemutatja o hazai táncdalok legjobbjait. Ezzel talán egy újabb „exportcikk” jelenik meg a külföldi piacokon: a magyar könnyűzene, melynek utazó nagykövete Koncz Zsuzsa is. Koncz Zsuzsával készített riportom végére idekívánkozik egy személyes történet: Amikor felhívtam telefonon, II éves lányom tátott szájjal hallgatott. Tettem már né-J hány dolgot, melyre szerettem $ volna, ha büszke, mely utáni egy kicsit felnézett volna rám.: De az igazi elismerés, nagy-; rabecsülés most jelentkezett a; hangjában, amikor megkér- j dezte: : — Te ismered a Koncz; Zsuzsát? Így jutott nekem is valami; az ő fényéből. Azóta mindenütt újságolja: — Az én papám ismeri a Koncz Zsuzsát is ... Mert Zsuzsa bálvány... Legalábbis messziről. Így közelebbről, talapzat nélkül, több annál: Tudatos, tehetséges, igényes alkotóművész... ősz Ferenc Jubiláló kerámia Százéves a pécsi Zsolnay- gyár. Mai nevén: Pécsi Porcelángyár. A név változott, de a márka nem. Az öt torony képe máig is megmaradt a készítmények jelzésében. És a „zsol- nay” —, így, kisbetűvel — már fogalommá vált. A gyár korabeli bejegyzés szerint: Első Pécsi Czement, Chamotte és Tűzbiztos Agyagáruk Gyára. Alapítólevelének dátuma: Pécs, 1868. május 5. A százéves gyárban azonban mindig hozzáteszik: nem ez az igazi kezdet. 1852-ben Zsolnay Vilmos, Kossuth iparpártoló mozgalmának hatására alapította keménycserép manufaktúráját. Ez lett a későbbi gyár alapja. A Zsolnay-család vállalta A KERÄMIAGYÄRTÄS- KOCKÁZATÁT. Mellékváilalkozásokba kezdtek — csontlisztgyár, fafeldolgozás, szénbánya — a gyár érdeliében. Pedig a gyár még a világkiállítások, a virágzás időszakában is mindössze 1 százalékos hasznot hozott. Zsolnay Vilmos lányai is a gyárban dolgoztak, mint tervezők. Egyikük, Teréz elkezdte a gyár történetének megírását is. Hatalmas munka —, legapróbb számláktól, jegyzetektől, jelentős családtörténti leírásokig, művészi elképzelésekig —, oly átfogó kortörténeti, művészeti, családtörténeti dokumentum született, hogy egyik bírálója a magyar Buddenbrook ház-nak nevezte. A Zsolnay-lányok —, Júlia és Teréz — a népművészet hagyományaiból merítettek. Zsolnay Vilmos kísérletező ember volt. Semmilyen anyagi áldozatot nem sajnált a gyártól, külföldi szakembereket alkalmazott és új megoldást keresett a máztechnika fejlesztésére. Wartha Vincével a régi mór kerámiák mázait vizsgálták: Wartha vegyelemzett egy ilyen lüsztermázas tálat, s ennek alapján új, ragyogó fényű mázat állított elő, amely olyan rószaszínesen derengett, mint a hajnal. A GÖRÖG HAJNALPIR (EOS) szóból eosinnak nevezték. És ez az eosin adja meg a modern Zsolnay kerámiának is sajátos f ény£L.Ma.máx:.széle& szí estes Ián. alkalmazzák —. még'Zsó'í- nay kísérletezte ki a zöld mázat, amely minden terméken más-más ragyogással jelenik meg. Rippl Rónai festőművész is dolgozott a gyárnak. Az építészek, Lechner Ödönnel az élen, a pirogranit alkalmazásával kezdtek kísérletezni. Es ez az anyag időtállónak bizonyult. Elviseli a nagy városok rossz levegőjét. Bizonyíték erre a kecskeméti városháza, az Iparművészeti Múzeum és sok más középület. Az óriási gyár, a nagyüzem most múltjának ünneplésére készüL Októberben több napos ünnepségsorozatot rendeznek, tudományos ülésszakot vegyészek, történészek részvételével, s kerámiai biennálét az ország keramikusainak nagy kiállításával. Ma a gyárban négy tervező dolgozik. Munkáikkal nemcsak a porcelánkészí tmények között találkozhatunk; épületkerámiákat is terveznek, amelyeket a gyár kivitelez. Ezek díszítik például a pécsi ABC áruház belső terét, s az új klinikai tömb ebédlőjét. Sokszor szemükre vetette a vásárlóközönség, hogy a regi kerámiával nem foglalkoznak. Az évforduló alkalmával — meglepetésül — régi formák történelmi hűséghez hozzátartozik, hogy már a Széchenyi Reálgimnázium diákjaként is fellépett az önképzőköri előadásokon, s egykori latin- és történelemtanárának figyelmét annyira felkeltette színészi képességeivel. hogy az suttyomban még óráról is kihívta, és magával vitte a délelőtti színházi főpróbákra ... A nevezetes beugrás után egy évvel, 1939-ben Benkő Gyula végleg a Vígszínházhoz szerződött. Ott játszik azóta is. Csupán a háború űzhette ki a Vígszínház falai közül. A Szent István körúti épület még romokban hevert, de Benkő Gyula az elsők között volt, akik megkeresték Jób Dániel igazgatót, s az újra összesereg- lett vígszínházi társulattal ismét játszani kezdett — átmenetileg a Nagymező utcában. Az államosítás után egy esztendőn át Tolnay Klárival és \ Somló Istvánnal igazgatta is ; a Vígszínházát, rendezett egy- i két darabot, de valódi helye j mégsem a rendezői szék vagy ; az igazgatói íróasztal, hanem ; a színpad. I tt aratta első kirobbanó sikereit még a háború előtt, ; a Liliomban és más Molnár- j darabokban. A Candide-ban i olyan alakítást nyújtott, hogy ! a szigoráról és ítéleteiről hí- ! rés kritikus, Kárpáti Aurél is ^ így nyilatkozott róla: nem ^ szépségével, hanem bensejé- ^ bői fakadó erővel és átéléssel ^telítette meg a szerepet. ^ Amikor újjáépült a Vígszín- ^ ház mai, Szent István körúti ^ épülete, az ünnepi megnyitón | műsorra tűzött darabban, ^Szigligeti:' II. Rákóczi Ferenc |fogságá-ban a címszerepet ala- ij-kította. ■ ö" ■játszotta- Cyrano | szép és ostoba vetélytársát, ^ Christiant, s ugyanebben az ^ időszakban egy ügyefogyott, ^ esendő középiskolai tanárt, ^ Marcel Pagnol Topaze-át: ez S a szerep mindmáig a legked- ;$ vesebbjei közé tartozik. És $ játszott klasszikusokat, Gor- | kijt, Ibsent, Csehovot és ^ Shakespeare-t Arthur Miller § Közjáték Vichyben című drá- ^ májában ő alakította a „Szí- ^ nészt”-t. $ Filmkarrierje is a háború ^ előtti esztendőkben indult, ^ többnyire hősszerelmes szere- $ pekkel. Legsikeresebb alakítá- $ sai a vásznon a Díszmagyar |című film diákja és a Különös § házasság Buttlerje. De emlé- § kezetes volt mindazokban a $ filmekben, amelyeket az utób- ^ bi évtizedben láttunk: a 39-es ^ dandár, a Két félidő a pokol- ■\ ban, Felfelé a lejtőn. Nem ér nevem, Nappali sötétség. A | rádió hallgatói, a tv közönsége ^ szinte nap mint nap találkoz- § hat vele. $ $ a harminc év sok és válto- § zatos szerepet biztosított ^ Benkő Gyulának és sok sikert. § Mégis végtelen szerénységgel ^ beszél múltról, jövőről egy- | a ránt. ^ — Jó érzés az, hogy hasz^ nálható tagja tudtam lenni az § együttesnek. A színház kol- ^ lektív műfaj, s épp ezért so- | sem határoztam el, hogy ezt ^ vagy azt kívánom játszani a ^ jövőben, hiszen a szerepkörö- ^ met ezután is a színház szük- | ségletei határozzák majd meg ^ — s ez így is van rendjén. Va- $ laha, az 50-es évek elején so- ^ kát „tájoltunk”, s ekkor köz- ^ vetlenebb kapcsolatom volt a ^ vidék művészeti életével is. $ Lényegében ez az egyetlen te- ^ rület, ahol ma kívánnivalóm | lehet: az a tervem, hogy a jö- ^ vő évadtól vendégszereplést $ vállalok időnként egyik-másik ^ vidéki színház új darabjában. ^ S a jövő másik szép ígérete: ^ ézen a nyáron forgatjuk az J Egri csillagokat, amelyben egy J török basa szeretjében vágok 5 neki a 31. színészesztendőm- $ nek... $ Zilahi Judit S J A százéves gyár legújabb ler- ^ mákéiból Török János alko- 5 t-ása — cosin-mázas kisplasztika. 5 $ felújítását kezdték meg. De ^ készül már új formájú, fekete- J kávés készlet, amelyet a RÉGI MINTAKÖNYV alapjAn kézzel FESTENEK! $ A város becsüli gyárát. Bi- $ zonyíték erre az a remekül $ rendezett kiállítás, amelyet £ S Múzeum mutat be, állandó Kiállításként. A gyár történeté- S nek dokumentumai találhatók S itt: tömegével az eosinos vá- 5 zák, perzsa, mór, egyiptomi | mintás edények, különleges, gegy-egy külföldi megrí írieio | ízlését tükröző, de az eredetiség jegyét mindig magán vi- ! seló készlet... Torday Aliz Reflektorfényben BENKŐ GYULA Zsolt darabját, a Grófkisasz- szonyt játszották a Vígszínházban, amikor Peti Sándor váratlanul megbetegedett. Góth Sándor és Hegedűs Tibor választása az ifjú főiskolai hallgatóra. Benkő Gyulára esett. , — Rettenetes gyorsasággal tanultam be a szerepet — emlékezik vissza —, egy tarháló újságírót alakítottam, aki az irodalmi kávéházban asztaltól asztalig jár. Amikor távozik, így köszön a többieknek: „Szalem alejkum!” Ment is minden, mint a karikacsapás, a jelenet végén azonban a köszönés előtt kikapcsolt az agyam. „Abrakadabra!” — vágtam be hirtelen, amivel a partnerek és a közönség körében osztatlan sikert arattam ... Mindez 1938-ban történt. A H arminc esztendő színészi munkáját jutalmazta a közelmúltban a kiváló művész kitüntetés, olyan 30 évre teszi fel a koronát, amely az „abrakadabrától” a legisúlyosabb művészi mondanivaló rangos kifejezéséig, Shakespeare- és Arthur Miller-szerepekig ível. Az „abrakadabra” ezúttal szó szerint értendő. Harsányi HETI FILMLEVÉL Két, jelentősnek ígérkező film került ezen a héten a mozik műsorára. Egy francia —belga és egy olasz produkció. TRANS-EUROPA EXPRESSZ A híre megelőzte, s ez elsősorban írójának, a francia új regényirányzat megteremtőjének, Alain Robbe-Grillet- nek — aki egyúttal rendezője is a filmnek — szólt. Nos, akik csak ennek alapján ismerték meg az írót, aligha távoznak a moziból kellemes élményekkel. A Trans’-Európa expressz krimi, de nem a szokványfeldolgozásban. Az író ezúttal játszani invitálja a nézőt. Szó szerint és átvitt értelemben is. A film úgy kezdődik, hogy az író producere és titkárnője társaságában felül a vonatra, s hogy ne teljen unalmasan az idő, kitalálnak egy történetet a kokaincsempészekről, s mert éppen a vonaton utazik a híres francia színész, Jean-Louis Trin>- tignant, képzeletben őt választják filmjük főszereplőjéül. Kellemesen szórakoztató lehetne ez a forma, ha a film főhőséül az író nem egy perverz figurát választott volna, aki abnormálisán vonzódik az erőszakos jelenetekhez, letépett ruhákhoz, megláncolt, meztelen nőkhöz, aki számára a szerelmi élményt csak a brutalitás és az álerőszak jelenti. A szórakoztatónak induló történetből így válik morbid krimi, amelyen nem segít az egyébként kitűnő színész, Jean-lfOuis Trintignant játéka, de még az író személyes szereplése sem. EGY ERKÖLCSTELEN FÉRFI Pietro Germi ezúttal is kiváló filmszatírát alkotott. Hőse Sergio, az erkölcstelen férfi, akinek három családja is van és aki tulajdonképpen nagyon is erkölcsös. Igaz ugyan, hogy poligámiában él, de csak azért, mert rendkívül jószívű, családszerető ember. A többi olasz férj egy család mellett tart még néhány szeretőt, ezzel szemben Sergio felelősnek érzi magát azokért a nőkért, akikhez gyengéd szálak fűzik. Együtt él velük, lelkiismeretesen gondoskodik róluk és gyermekeikről, akiknek ő az apjuk. Ez a hármas élet végül is tönkretészi a hőst, mert sem anyagilag, sem fizikailag, de erkölcsileg sem tud megbirkózni az ebből adódó nehézségekkel. Germi mindenki számára érthetően mutatja be a jelenlegi erkölcsi törvények merevségét, de választ ő sem tud adni, hogy végül is mi lenne a helyes megoldás. Első felesége, Giulia élőt! Sergionak titkolódznia leéli, hiszen ő az első, törvényes felesége. A második asszony. Adele hálás, hiszen Sergio, más férfiaktól eltérően, becsületesen gondoskodik második családjáról. Ezért megértő, távol áll tőle a féltékenység, sőt szívesen megismerkedne az első házasságból származó gyerekekkel is. A harmadik asszony, Marisa is csak kezdetben lázadozik, az anyaság azonban bölcsebbé teszi, megérti Sergio nagylelkűségét, amely a férfi halálát okozza. Es Germi még a halál tényél is a. közönség megnevetteté- sére használja fel. Filmje színvonalas, rendkívül szórakoztató és ez nemcsak a mulatságos szituációknak, hanem Ugo Tognazzi kiváló alakításának is köszönhető. Hőse szeretetreméltó és szánalmas, nevetséges és hősies egyszerre. Becsületessége, mint minden eltúlzott dolog a komikum forrásává válik. A néző szívből derül, de ugyanakkor mélységesen együtt is érez figurájával. Kitűnő másfél órás szórakozás. p. p.
