Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-28 / 99. szám
PEST HEGYEI zMMm 1968. ÁPRILIS 28., VASÁRNAP Irónüzem Pomázon Üj üzemegységet épít Pomázon az írószerkészítő ktsz. A Budapesten szétszórt, és a községi részlegeket is itt vonja össze. Az új üzemegységben, futószalagon készülnek majd a tollak. A modern gépekkel felszerelt részleg több mint ötszáz embert foglalkoztat majd. A pomáziak nagy örömére; helybeli dolgozókat is felvesz. Nem kell fáradságos utazgatással távoli munkahelyekre járniuk. \ A másfél évtizedes jubileumát ünneplő szövetkezet pomázi üzemegysége már jelenleg is 90 bedolgozót foglalkoztat. A teljes üzembehelyezéskor hőre keménye- dő és lágyuló műanyagot is előállítanak, amiből irodaszereket, műszaki és háztartási cikkeket készítenek. A termékek 75 százalékát exportra gyártják. Az új ipartelep létesítése Pomáz ipari fejlődésének első nagy lépése. — Kacsovszky — A Budakalászi THxtilművek szomszédságában rövid idő alatt új lakótelep létesült. Az emeletes, kettő, illetve négy család számára alkalmas lakóházak építését a textilművek patronálja. Az új lakástulajdonosok főként saját erőből, társadalmi összefogással építik otthonaikat. Az év végéig befejezik a telep 52 lakóházának építését. ASZÓDI ÜGYINTÉZÉS: Lakásüzér a tanács védőszárnyai alatt A sebeket be kell gyógyítani — Esős időben a mennyezet beázik, hangyák mászkálnak rajtunk. A konyha nem más, minit egy fülledt, sötét lyuk, melyet fürdőszobának használtak valamikor. Kisemmizettek, idegroncsok vagyunk — mondja Tornkó Ilona, az aszódi fiúnevelő intézet dolgozója. özvegy Pirchala Károlyné, Tornkó Ilona nővére, a helyi mozi pénztárosa, kitörni kész könnyeivel küszködik: — Három védtelen nővel ilyen igazságtalanul, ilyen embertelenül elbánni, hát lehet ezt? Segítséget sehonnan sem várhatunk? A harmadik nő, 85 éves édesanyjuk, ágyában, maga- tehetetlenüí, üres szemmel mered a levegőbe, a való világot már nem érzékeli. A ház másik felében, melyet egy befalazott ajtó választ el a három nő által lakott résztől, özvegy Unghváry Gyuláné a kezét tördeli: — Befogadtam őket, és most pokollá teszik az életemet. Reggeltől estig hallgatom ocsmány szidalmaikat. A villanytűzhelyet és a rádiót csak sötétedéstől használhatom, mert náluk van az árammérő, s azt már kora hajnalban lekapcsolják. Ha teát akarok melegíteni, a sparherdbe kell befűtenem. Az udvarbeliek csak ennyit mondanak komoran: — Szégyenletes kérem, turn itt folyik ... Elsietett bontási engedély Hogyan fajultak idáig a dolgok? Miként alakult ki ez az áldatlan állapot? Megpróbáljuk röviden elmondani; i- • Tomkóékat — akkor még az idős édesapa is élt — 1954-ben költöztette Kiss Károly, az aszódi tanács elnöke, 80—5/28/1954. számú lakáskiutaló határozatával, főbérlőkként, a Petőfi út. 1. szám alatti, két szoba, konyhából, éléskamrából és előszobából álló házba, mely Asztalos Józsefék magántulajdona volt. Kevéssel az apa halála után ez a ház életveszélyessé vált, Asztalosék lebontották, miután Tomkóékat, ideiglenesen, a tanácselnök beleegyezésével, egy három helyiségből álló szükséglakásban helyezték el, abban a nagyobb épületben, melyet ők laktak. Tomkóék, a jogfolytonosság érdekében, az új helyzetben is az eredetileg kiutalt lakás bérét fizették. 1963 novemberében a Közúti Igazgatóság Asztalos Józsefék házingatlanának utcai részét kisajátította, és 1965 első felében lebontatta, Asztalosékat pedig háromszobás lakással kártalanította. A Tomkóék által lakott, visz- szamaradt épületrész homlokzatát a Közúti Igazgatóságnak kellett volna kialakítania, és a szükséges téglakerítés megépítése is reá várt. Ám Asztalosék 1966 februárjában eladták a visz- szamaradt épületrészt Jermi Pál autószerelő kisiparosnak, aki, a községi tanács vb fel- terjesztése alapján, 1966. március 28-án, az épület lebontására, illetve új lakóház építésére, a járástól engedélyt kapott. A községi tanácsnak, mielőtt a felterjesztést megtette, gondoskodnia kellett volna Tomkóék másik lakásKALOCSA Hétországra szóló lakodalom Augusztus 19—20-án Kalocsán, a népművészetéről hires városban országos folklór táncfesztivált rendeznek. A kétnapos ünnepségen látvár nyos produkciókkal szórakoztatják a hazai és külföldi vendégeket. Eddig húsz falusi és több külföldi népi együttes nevezett a fesztiválra. Érdekes színfoltja lesz a kalocsai ünnepségeknek a drágszéliek „hétországra szóló lakodalma”. ba való elhelyezéséről. Nem gondoskodott. Aki lakni akar, fizessen Jermi Pál 1966. augusztus 25-én egyezséget kötött özvegy Unghváry Gyulánéval, az állami tulajdonban levő, Kossuth Lajos út 1. szám alatti lakás főbérlőjével: mihelyt albérlői, Fehér Andrásék Pestre költöznek, Tomkóékat fogadja magához albérlőknek. Az egyezség egyik tanúja Salamon István volt, aki férje a tanácsi házkezelőség vezetőjének. Jermi Pál az egyezség fejében, azon a címen, hogy két évre előre kifizeti Tomkóék albérleti díját, 5000 forintot adott özvegy Ünghváry- nénak, aki előző albérlőitől, a kétgyermekes Fehérektől, oda- köl tözésükkor, 8000 forintot kért és kapott, a továbbiakban pedig Fehérek fizették a havi 200 forint albérleti díjat és fizették a főbérlő villany- számláját. 1966. szeptember 19-én, este Jermi Pál költözködésre szólította fel Tomkóékat: Fehérék elmennek, azonnal foglalják el a helyüket. Tomkóék tiltakoztak: albérlőnek, és kétszobásnál kisebb lakásba nem mennek. Jerminé azonban Kiss Károly tanácselnök ígéretével nyugtatta meg őket: két héten belül főbérlők lesznek, s ha Unghváryné elköltözik, az ő lakrészét is nekik utalják ki. S már szállította is a bútorok egy részét Jermi Pál. Másnap hajnalban pedig elkezdte bontani a házat. Fél hétkor már nem volt tető Tomkóék feje felett Téglák, gerendák zuhogtak, piszokban, porban csomagoltak, mentették szerencsétlen édesanyjukat Az átköltözés további költségeit is ók fizették. Este, már új otthonukban, megjelent a tanácselnök, és arra kérte őket, 1967. január elsejéig fizessék özvegy Unghváryné villanyszámláját. „480 forint nyugdíjból élő, 75 éves, egyedülálló asszony, segítségre szorul.” Tomkóék, bár nem kapták meg a főbérleti kiutalást, nem kötöttek velük bérleti szerződést, hónapról hónapra ■ befizették, s a tanácson elfogadták tőlük a ház teljes bérleti díját. Végül, több mint egy év múltán, a járási tanács intézkedése nyomán, 1967. október 10-én megszületett a lakáskiutalási határozat. Kiss Károly vb-elnök írta alá. Nem lehet, mosoly nélkül olvasni. A főbérlő „a lakásba csak a bérleti szerződés megkötése után költözhet be __A k iutalt lakást jelen határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül el kell foglalnia. Jogerős véghatározat és a bérleti szerződés megkötése nélkül a kiutalt lakásba beköltözni a törvényes következmények terhe mellett tilos.” Érdekességként meg kell még említenünk, hogy a tanácselnök. Tomkóék odaköltö- zése után, minden újabb szerződéskötés nélkül, 20 forintra csökkentette Unghváryné bérleti díját, továbbá Unghváry- nénak, az elvesztett albérlet kárpótlásaként, havi 180 forint községi segélyt utalt ki. legutóbb pedig megígérte, hogy községi költségen külön villanyórát szereltet fel neki. Korábban a lakás kettéválasztásához is szóbelileg hozzájárult. Vallomások, vélemények Kiss Károly vb-elnök: — Körülbelül 20 család lakik még mindig barlanglakásokban, ezeket kell folyamatosan elhelyeznünk ... Olyan tanácselnök nincs, aki mindenkinek kedvére tud tenni... Én a Tomkóék ügyébe állam- igazgatási vonalon nem avatkoztam bele. Tizenhat éve vagyok tanácselnök, de olyan szemét nőkkel, mint ezek, még nem találkoztam, ezt nyugodtan beleírhatja az újságba. Amióta ilyen rosszindulatúan kötekednek, már egyáltalán nem viselem szívemen a sorsukat Még ha Unghváryné el is tudna költözni, akkor sem biztos, hogy Tomkóéknak adnám a lakrészét ezek után, bár valóban tettem ilyesféle ígéretet... Panaszukkal nem értek egyet. Senki nem kényszerítette őket, hogy fogadják el az albérletet. Ha úgy érzik, hogy át lettek verve, akkor Jermi Gyula verte őket át... Nem Gyula, hanem Pál?... Ja, igen, Pál. Nem nagyon ismerem. A feleségével sem üzentem semmit Tomkóéknak ... Tomkóék átszaladhattak volna a rendőrségre, ha bennem nem bíztak, amikor a fejük felett bontani kezdték a tetőt... Arról, hogy Unghváryné milyen összegeket vett fel a lakásért, nincs tudomásom. Egyébként is a humánum azt diktálja, hogy egy ilyen idős asszonnyal szemben ne ragaszkodjunk mereven a szabályokhoz ... Tomkóék a lakbért ránk erőszakolták, azért fogadtuk el tőlük. A bérleti szerződést 1967 októberében megszövegeztük, de ők máig sem írták alá ... Azt, hogy Jermi ügyét elintézzük, nép- gazdasági érdek sürgette: a Közúti Igazgatóság 60 ezer forintot takarított meg azzal, hogy nem kellett tűzfalat emelnie, és a község is jól járt, mert most Jermi szép, új háza áll az egyik főhelyen, csinosabbá vált általa Aszód. Jermi Pálné: — A Karcsi, illetve Kiss elvtárs igenis azt üzente Tomkóéknak, amit mondtam nekik. Előzőleg is sokat foglalkozott ezzel az üggyel. Jermi Pál: — Hogy a Karcsi engem nem ismer? Ugyan már, mért játssza meg magát! Ebbén az ügyben is mindenről tudott. Gyerünk el hozzá, mondja a szemembe, hogy nem ismer. (Elmentünk. Ismerte.) Mandur Ferenc, a Gödöllői Járási Tanács igazgatási osztályvezetője: — Az Aszódi Községi Tanács vb-elnöke szabálytalanságok egész sorát követte el. Kezdve onnan, hogy két esetben is elfogadta az özvegy Unghváryné által lakott állami házba beköltöző albérlők bejelentőjét, s nem tiltakozott az ellen, hogy a lakás nagyobb részét abérlet- be kiadni a 35/1956. M. T. számú rendelet 41. §. (1.) bekezdése értelmében nem lehet, folytatva azzal, nem szerzett érvényt az előbb idézett rendelet 62. §-ának, mely szerint Tomkóékat két szoba, konyha, előszoba, mellékhelyiséges lakás illette meg. A bontási engedély és a lakbér körüli eljárása, meg még jó néhány más intézkedése, szintén szabálytalan. Végeredményében Kiss Károly elnök, a rendelet ismerete ellenére, törvényellenesen hozzájárult ahhoz, hogy Tomkóék hátrányosabb helyzetbe kerüljenek, holott ezt módjában lett volna megakadályozni. S kérdés az is, meddig uzsoráskodhat még özvegy Unghváryné az állami lakással a tanács szemeiéttára? Javaslat a megoldásra Tomkóékat súlyos sérelem érte. Ügyük máig sem tekinthető lezártnak. Sebeiket be kell gyógyítani. Unghvárynénak háza van Máriabesnyőn. Felét eladta, felében két lakót tart. E két lakónak valahol máshol kellene lakást biztosítani. Akkor Unghváryné hazaköltözhetne. Testvére, rokonai is Máriabesnyőn élnek, ha esetleg elgyengül, ott vannak akik ápolják. A kiköltözése után felszabaduló lakrészt pedig Tomkóék kaphatnák meg, a tanácselnök ígérete szerint. Ez látszik a legkézenfekvőbb megoldásnak. Ha mindenki őszintén akarja, megvalósítható Polgár István Mit tenne Ön? Ha tizenéves lenne? Villámok balladája, Hazatérés, Az a merészség. Három verseskötet jelzi a huszonkilenc éves Baranyi Ferenc eddig megtett életútját. Pilisen született. Az érettségi uUn krampácsolómunkás volt a vasútnál, majd banktisztviselő lett. A magyar—olasz tanári diploma megszerzése után a SZÖVKÖNYV propagandistája, majd az Egyetemi Lapok munkatársa, jelenleg az Ifjúsági Magazin helyettes szerkesztője. A KISZ Központi Bizottságának tagja. Költészete sősorban a tizenévesek és az alig múlt tizenévesek körében a legnépszerűbb. O Mit tenne ön, ha újra tizenéves lenne? — Konok lennék. O Mit ért ezalatt? — Meghurcolnék őzéit, hogy az álmaim és vágyaim valósággá váljanak. O Ezek szerint a mai fiatalok nem ezt teszik? — Nem olyan konokul törnek céljaik megvalósítása felé, ahogy tette például az én nemzedékem egy évtizeddel ezelőtt. Háromszor utasítottak el az egyetemről, negyedszer is megpróbáltam, és végül sikerült. O Véleménye szerint milyenek a mai fiatalok? — Egy részük és nem is kevesen az álmokat alávetik a realitásnak. Ügy is mondhatnám, megalkusznak önmagukkal. O Mire érti ezt? — Elmondanék egy példát. Egy hete, író-olvasó találkozó után, beszéltem egy fiatalemberrel. Tanár szeretett volna lenni, jelesen érettségizett, mégsem jelentkezett az egyetemre. Azzal indokolta: nyolcszoros a túljelentkezés, kevés az esélye annak, hogy felveszik. Ezért inkább az élelmi- szeripari technikumba jelentkezett, mert a felvételét ott sokkal reálisabbnak látta. Jelesen végzett, biztos, hogy érti majd a dolgát, de nem szereti, és elmondása szerint nem is fogja szeretni soha azt, amit csinál. Kérdem én, és azt hiszem joggal: lehet úgy leélni egy életet, hogy „muszájból” csinálom végig azt? O Ezek szerint mit tanácsol a fiataloknak most. a pályaválasztás nagyon is aktuális időszakában? — Ne adják fel az álmaikat, még akkor se, ha azt nem tudják azonnal valóra váltani. Természetesen én a reálisan megalapozott álmokra, vágyakra gondolok. Megint csak példákkal szeretnék bizonyítani. Az egyik példa: érettségi előtt álló osztály diákjaival beszélgettem. Az egyik lány elmondta, hogy fodrász szeretne lenni valamelyik nagy szállodában. Megkérdeztem tőle: hogyan képzeli, hány nyelven beszél? A válasz: oroszból is, angolból is kettesre áll. Ennek a lánynak az álma irreális, semmi köze sincs a valósághoz. Sajnos, sokan vannak ilyenek. A másik példa: egy orvos ismerősöm tavaly végzett az egyetemen, aranygyűrűs doktorként avatták. Harminchárom éves korában. Mert az érettségi után öt esztendőn át mindig visszautasították. Ö mégis konokul kitartott elhatározása mellett. És valóra is váltotta azt. O Miben látja az okát, hogy a mai fiatalok többsége nem eléggé konok, nem eléggé következetes önmagával, elképzeléseivel szemben? — Ennek több oka van. Az egyik, bármennyire furcsán hangzik is: a szülők által biztosított tunyaság. O Hogy érti ezt? — Engedje meg, hogy visz- szakérdezzek. Amikor nekem már sok mindenem megvan, mi inspiráljon engem a ko- nokságra? Mi serkentsen a nagyobb célok elérésére? O Arra gondol, hogy a mai fiatalok sokkal többet kapnak a szüleiktől, mint például a tíz évvel ezelőtti fiatalok? ' — Igen. Táskarádió, legújabb divat szerinti öltözködés, jelentős zsebpénz, nagyobb függetlenség, kevesebb ellenőrzés és felelősségre vonás. Ez nagyon sok középiskolás fiatalra jellemző. A szakmát tanuló vagy már kitanult fiatalok jelentős részére pedig az, hogy nem kell hazaadniuk a keresetüket vagy annak csak elenyésző részét. Ez azt bizonyítja, hogy a mai szülők tovább képesek eltartani a gyereküket, mint például egy évtizeddel ezelőtt. A szülők szituáltságjavulása örvendetes és jó dolog a társadalom egészének szempontjából. De már kevésbé pozitívan hat a fiatalok nevelésére. O A másik ok? — Az iskola, a népművelés és az élet még mindig nem talált egészen egymásra, pedig már nagyon sok minden történt ennek érdekében. O Mire gondol? — Az általános iskolák felső tagoztainak az általános ismeretek megtaníttatása mellett fontos feladata lenne, ösz- szehangoltan a népműveléssel, az élet megismertetése. A gyakorlati oktatás csak egyfajta mód erre, és nem is mindig a legcélravezetőbb, hiszen a gyerekeket adott munkafolyamatok megismerésére kényszeríti, nem pedig az élet sokszínűségének megismerésére. A politechnika csak akkor eredményes, ha másfajta szakkörök egészítik ki az iskolában és megint másfajták az iskolához közeli művelődési házban. A fiatalok csak így kóstolhatnak bele a különböző munkafolyamatokba, és választhatják ki a különböző szakmák közül a tehetségüknek és vágyaiknak leginkább megfelelőt. Véleményem szerint erre azért lenne szükség, mert ma még nem a megismerés és megszeretés a döntő tényező a fiatalok pályaválasztásában, hanem az, hogy melyik divatos szakma, hol lehet több pénzt keresni. Jó munkával, sőt az átlagon felüli jó munkával, megítélésem szerint, minden szakmában jól lehet keresni, s nemcsak a pillanatnyilag felkapott mesterségekben. O A harmadik ok? — Véleményem szerint az egyetemi felvételi rendszer ma sem megfelelő, ha jobb is, mint volt a korábbi években. Még mindig nem eléggé biztosított, hogy valóban a legalkalmasabbak foglalhassák el a nagyon is szűkös egyetemi helyeket O Mi a javaslata? — Az egyik: már a gimnáziumok negyedik osztályos tanulói, akik egyetemre szándékoznak menni, közel kerülhessenek az általuk kiválasztott egyetemhez, részükre szervezett szemináriumokon vehessenek részt, ami a felvételi bizottságok számára is bizosíta- ná a jobb megismerést, a reálisabb döntés jogát. A másik: az előfelvételi ne legyen páholy, csupán lehetőség. Arra gondolok, hogy az előfelvételit követően a hadseregben eltöltött egy esztendő munkája és emberi magatartása adja meg a végleges választ arra, hogy valóban megfelel-e az illető az egyetemi követelményeknek. A harmadik, a lányokat illetően: ha tőlem függne, én megkövetelném tőlük az érettségi utáni egyesz- tendős munkát, és a munkahely megismerésen alapuló véleménye jelentősen befolyásolná az egyetemi felvételt. Mindez együttesen biztosítaná, hogy a jók közül is valóban a legjobbak kerülhessenek az egyetemre. O Búcsúzóul még egy kérdés: mikor olvashatjuk negyedik verseskötetét? — A tervek szerint karácsonyra jelenteti meg a Magvető Könyvkiadó Túl az éjszakán című kötetemet. Prukner Pál
