Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-07 / 82. szám
4 1968. ÁPRILIS VASÁRNAP A kefegjári titkár A vállalatok önállóságának, „Riadót" követel a szárazság felelősségének növekedésével együtt növekszik a pártszervezetek önállósága, felelőssége is. Ez egyúttal új munkastílust követel a pártszervezetektől — állapítja meg a Monori Járási Pártbizottság egyik, közelmúltban készült jelentése. A járásban nemrég megvizsgálták több üzemben és termelőszövetkezetben a párt- titkár és gazdasági vezető viszonyát. Sok jó tapasztalat mellett problémákkal is találkoztak. Néhány helyen a párttitkár úgy érzi, hogy hátrányban van szakmai előmenetelében és keresetében is, mivel ideje egy részét leköti politikai tevékenysége. Máshol a párttitkárt anyagi függősége meggondolásra készteti a gazdasági vezetés bírálatában. Van, ahol a szakmai kérdésekben gyengébb párttitkár nem megfelelő vitapartnere a gazdasági vezetésnek. Egyes helyeken a titkár nem osztja meg, vagy nem tudja megosztani feladatait a pártszervezet vezetősége, tagsága között — észlelte a vizsgálat. Az e kérdésekkel összefüggő tapasztalataikról, módszereikről, eredményeikről, a Monori Kefegyár párttitkárát. Artzt Lászlót kérdeztem meg. Több dolog indokolja, hogy éppen hozzá fordultam. Tizenkét éve párttitkár ugyanabban az üzemben, de nemcsak saját munkahelye dolgaiban tájékozott, mert tagja a járás párt-végrehajtóbizottságának is. A gyár, ahol dolgozik, híres a párt- szervezet és a gazdasági vezetés gyümölcsözően jó kapcsolatáról. Artzt László nincs vezető beosztásban: lakatos: A párt- titkár keze sötét a gépolajtól, az arca kerek, szélesen mosolygó. Modora fenntartásoktól mentesen őszinte és közvetlen. ■' „Közvetítő” utat keres témánkhoz: végigvezet áz üzemen, beszél a gyárról, legfőbb problémáikról, de önmagáról, munkájáról is. fgy megtudom, meglátom, hogy az üzem jórészt új épületekkel, — bennük modern öltözők, zuhanyozók, — és többségében korszerű gépiekkel rendelkezik; hogy a nyersanyag, amelyet felhasználnak, a világtérkép különböző pontjairól érkezik, Kínából, Szíriából, Hollandiából; hogy Termékeikből még Angliába is szállítottak, — de a font leértékelését követő gazdasági szabályozások csökkentették az ottani megrendeléseket; hogy ő, és nyolc szakmunkástársa most három egyszerű gép>et automata „örökmozgóvá” alakít át, minden mérnöki, technikusi segédlet nélkül; hogy az új mechanizmus kezdetével rengeteg probléma jelentkezett e mindig nyereséges üzemben: közöttük is a legsúlyosabb, a megrendelések bizonyos csökkenése. Artzt László az út végén megjegyzi, hogy ő persze az egyszerű emberek sorába tartozik, azért nem tud többet mondani. Én pedig csak magamban jegyzem meg, hogy rég kaptam egy termelőüzemben ilyen áttekinthető, széleslátókörű, józan, — a kefegyártás helyzetébe országos és világgazdasági tényezőket is belesűrítő, — izgalmas tájékoztatást, mint tőle. A p>árttitkár józan szavait azonban mégis átmelegíti az itt dolgozó emberekkel való együttérzés. A dolgozóknak és egyéni képességeiknek becsülése tűnik ki pártszervezetünk legutóbbi — már megvalósított — javaslataiból is; hogy az addig raktárnak használt új épületeket alakítsák át műhelynek, s a régi épületekbe telepítsék át a raktárakat. A kollektíva emberismeretével éltek, amikor személy szerint ajánlották, kik azok a jó szakmunkások, akikkel meg kellene erősíteni a gyengébb részlegeket Folytathatnám még, hiszen csak tavaly öt esetben állták elő olyan javaslattal, amelyek az üzem életére jelentősen kihatottak. Szóba kerül, hogyan tudta megszerezni magának az egyenjogú partner becsületét a gazdasági kérdések vitatásánál is a gyárvezetőkkel való párbeszédben? — Mindig úgy ülök le beszélgetni, hogy jó érvekkel engem meg lehet győzni! Példákat kérek arról, amikor ő győzte meg a gazdasági vezetést, és az ellenkezőjéről is. — Amikor felmerült, hogy a jövőben csökkenteni kell a létszámot, ragaszkodtam ahhoz, hogy ez a műhelyekben és az irodákban egyenlő arányban menjen végbe, és nem tudtak meggyőzni más érvekkel. De arról engem győztek meg, hogy gazdaságosabb kész állapotban behozatni külföldről a nyersanyagot, mint itt kikészíttetni. Pedig az elején még azt szerettem volna, hogy több embert tudjunk foglalkoztatni a kikészítésnél ... Látom, mindenkinek a szívén fekvő nehéz téma itt a Monori Kefegyárban a tervezett létszámcsökkentés. Kényes téma is, és mégis, fenntartás nélkül beszélnek róla. Tehát: mi ebben a gyár pártszervezetének álláspontja? — A létszámcsökkentés azoknak, akiket érinteni fog, nem álláskérdés, hanem utazási kérdés lesz, hiszen máshol nem nehéz elhelyezkedniök. Mi itt két szempontra figyelünk: először, hogy megmaradjon a törzsgárda, másodszor p>edig, hogy a családosok messzemenő védelemben részesüljenek. | Példát kérek. j — Alapítottunk a Maglódi ! Gépgyárral közösen egy úgynevezett rácsrészleget. Ezt később le kellett állítani, el kellett adni a gépieket, és kénytelenek voltunk elküldeni az ott dolgozókat. Volt köztük egy háromgyerekes anya is. Az illető a pártszervezethez fordult, mi pedig az egyeztető bizottsághoz vittük az ügyét: az asszonyt visszavették ... — Nem történhet meg, hogy ha a párttitkár a gazdasági vezetőkétől eltérő véleményt fejt ki, akkor anyagi függése folytán előbb-utóbb megrövidül? Magyarán, hogy kitolnak vele? — Ez szerintem gyermekbetegség: az érdek ugyanis kör zös. — Az utolsó kérdésre, hogy mennyire sorakoznak fel a vezetőség mellett a párttagok és hogy mennyire osztják fel a munkát, ismét több példával válaszolt, de a pártszervezet és a gazdasági vezetés közötti eredményes kapcsolat ebben a gyárban önmagában is a társadalmi-politikai aktivitás élénkségéről tanúskodik. Artzt László véleményében, javaslataiban a távolabbi társadalmi célokat is néző gyárbeli kollektíva észrevételei kapnak hangot. Azt hiszem, ebben van szavainak legfőbb ereje. A hosszú parasztházból szo- ba-konyhás lakásokat alakított az idő. A kapun cédula függ: „Albérlet kiadó”. A bárónő mosolyogva siet elém. — A szobát jött megnézni? — Nem. Csak beszélni szeretnék önnel. — Velem? Akkor tessék. Egy dívánnyal és szekrénynyel berendezett konyhán át vezet a szobájába. A szobában meglehetősen nagy a rendetlenség, s ahogy elnézem, egy hajdani cselédszoba bútorai állnak itt. Fehér szekrény, fehér mosdóállvány, fehér asztal, fehér székek és fehér ágy. A földön rongyszőnyegek, a sarokban itt is vaskályha áll. A vaskályhában pattog a tűz, az ablakon besüt a nap és a távolban kéklő hegyeket látni a kissé már foszlott függönyön át. A szoba egyetlen drágább, hajdani gazdagságra emlékeztető berendezési tárgya az ágy fölé függesztett vastag és puha keleti szőnyeg. A szőnyeg közepébe ügyetlenül és az értékre közönyösen szeget vert egy kéz, s szögön rózsa- füzér lóg. — Miről akar velem beszélni? — Az életéről. NAGY LAK-NADLAC Új ideiglenes átkelőhely a magyar-román határon A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán kapott tájékoztatás szerint április 6-án 10 órától a magyar —román államhatáron Nagylak—Nadlac útvonalon ideiglenes jelleggel új közúti határ- átkelőhely nyílt a nemzetközi forgalom számára. Az új határátkelőhelyen csak személy- forgalom bonyolítható le, autóbuszok és tehergépjárművek forgalma tilos, az új átkelőhelynél a határt éjjel-nap- p>al át lehet lépni. Badacsonytördemic—Tapolca Utolsó szakasz Az Észak-Balaton-parti vasút építői már elkanyarodtak a tóparttól és megkezdik a Badacsony tör demic—Tapolca közötti 8100 méteres^ pályaszakasz rekonstrukcióját. Ezzel Szabadbattyán—Tapolca közötti vasúti pálya felújítása utolsó szakaszához érkezett. A pályarekonstrukció előreláthatólag június közepére fejeződik be, s ez egyben azt is jelenti, hogy az eddigi 40 kilométeres sebesség h'elyett óránként 80 kilométeres sebességgel haladhatnak a vonatok ezen a vonalszakaszon is. — Az én életemről? Hiszen én egy börtöntöltelék vagyok?! — Igen? — Hogyne! — Miért került börtönbe? — Ezt a témát kerüljük el. De iszik egy kávét? — Köszönöm. Miközben kávét főz, engem faggat. Mit csinálok, milyen ügyben járok a faluban? Mondom neki, hogy egy öregasz- szony ügyében, akinek a házát a tsz irodának rendezte be, de a cserelakás olyan rossz, hogy összedől. Itt minden hajdani. Hajdani parasztházból alakított egyszobás lakás, hajdani cselédszoba bútorai, hajdani gazdagság a szőnyegben és hajdani könnyelműség a szőnyeg közepébe vert szögben. S a bárónő hajdan bizonyára szép, s e szépséget valamelyest még most is őrző arcára nevetés terül az én mai történetem nyomán. Előbb csak hangtalanul, aztán hangosan, kirobbanóan nevet. — Elvették a házát, uram? — Hát... — Egyetlen házról van szó, uram? — Igen. Karjait szétdobja a nagy nevetésben. Készenlétben a szórófejek a Útra keltek a salátás kamionok Hétfőtől rajtol a spárgaszezon Vetnek a dinnyések Aggodalommal vegyes, jó hírek érkeznek a földekről. Az időjárás kedvez a tavaszi munkáknak, nyugtalanító viszont a hetek óta tartó szárazság. A megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya felhívja a mezőgazdasági üzemek figyelmét az öntözőberendezések készenlétbe helyezésére, s ahol ez szükséges, a gyors munkába állításra. Sok helyütt már működnek a szórófejek, ontják az aranyat érő csapadékot, a szomjas földre. A hét végén — mint a járásokból beérkezett jelentésekből kitűnik — a termelő üzemek már hozzáláttak a kukorica alá kerülő táblák előkészítéséhez. Az idén Pest — Tőlem hatot vettek el! Érti, uram? Hatot! S int a kezével, hogy nem érdekli az egész, ő csak nevet ezen. — Hogyan volt összeegyeztethető a bárói rang és a háztulajdonosi „foglalkozás”? — kérdezem meglepődve. — Ugyan ... Régen, a történelmi korokban még jelentett valamit, ha valaki báró volt, de Ferenc Jóskától kezdve már semmit. Ügy osztogatták, mint az alamizsnát, s mire vége lett ennek a dalnak, any- nyi báró volt, mint égen a csillag... — S az ön bárósága is ilyen újkeletű volt? — Szó sincs róla! A mi családunk történelmi család! — mélyen megbántódva néz rám. — Csodálkozom, hogy nem ismeri ezt a nevet... — Ismerem. Ez megnyugtatja. Isszuk a kávét. Csend van. — Az életemről kérdez... De minek? Az én életemnek már vége. Ha régen kérdezett volna... Meséltem volna az utazásaimról, mert az volt a legszebb. Beutaztam az egész világot! De most már nem szívesen beszélek. Arról sem. Látja — mutat körbe a szobámegyében is nagyobb területen vetnek vegyszeres keresz- tezésű hibrid kukoricát. Tunyogi György megyei kertészeti szakfelügyelő elmondotta, hogy bár az utóbbi napokban éjjelenként igen alacsonyra süllyedt a hőmérő higanyszála, fagykárról sehonnét sem kaptak hirt. A meleg napfény hatására teljes virágzásban vannak a kajszibarackfák, mindenütt kibontotta szirmát a mandula. Duzzadó virágrügyeket táplálnak az alma-, a körte és a cseresznyefák. A szőlőkben is változatlan erővel halad a metszés. Cegléd környékén az ültetvények 90 százalékát már kinyitották. Hasonló a helyzet a kertészetekben is. Kevésbé örvendetes, hogy a házikertekben és a szórvány-gyümölcsösökben nem kielégítő a növényvédelem. A primőrszezon is javában tart. Mint Bokor József, a MÉK árugazdálkodási osztály- vezetője elmondotta, az elmúlt 10 nap alatt főként a ráckevei járás közös gazda ságaiból 100 ezer fej salá tát vásároltak fel. Ennek egyharmad részét kamionokkal szállították külföldre, a többi a hazai piacnak jutott. Holnap a saláta, a retek és a zöldhagyma után megkezdik a spárga felvásárlását. Április 20-a táján piacra kerül a szabad földön termelt fejes saláta. Megyeszerte kiköltöztek a határba a dinnyések, előkészítették a melegágyakat, már vetik a sárga- és görögdinnye magját. Most már csak esőre lenne .szükség, mert mint a népdal is mondja; „Kiszáradt a tóbul, mind a sár, mind a víz...” Csirkék az országúton - Leányfalun is „Csirkék az országúton” címmel új magyar filmet kezdett forgatni Bacsó Péter rendező. A történet mai fiatalokról szól, főszerepét Kovács Kati alakítja, míg a többi szerepben nem hivatásos színészek mutatkoznak be. Az első egy-két forgatási napon a Nyugati-pályaudvar, több budapiesti utca, majd Leányfalu szolgál helyszínül. ban — nincs is más ebben a szobában, mint egy néprádió. Nem beszélek és nem hallok semmit. — És milyen összefüggésben áll ez a néprádióval? Huncut, ravaszkás nevetés terül az arcára. — Azért uram, mert a néprádión csak Kossuthot és Petőfit lehet fogni!... Nekem az öt év éppen elég volt ahhoz, hogy megtanuljam: arisztokratának születtél, nem kell hát látnod és nem kell hallanod semmit. A szádat pedig ki ne nyisd! — És miért kapta az öt évet? — Két részletben ... — Bocsánat... két részletben ... Jókedvűen mesélni kezdi. — Hát először disszidálási kísérletért hármat... Másodszor meg azért, mert azt mondtam, hogy nem szeretem a balalajkát és a Sztálin postarabló volt... — És ezért mennyit kapott? — Hármat, meg egy felet hozzá ... De aztán amnesztiával szabadultam... — És most miből él? — Nyugdíjas vagyokJ — mondja, mintha ez a világ legmagátólérthetődöbb dolga lenne. — Megvan a tíz éve? — Meg bizony! Tizenegy évem van! Amikor másodszor szabadultam, elmentem takarítónőnek. De meggyanúsítottak, hogy elloptam egy töltőtollat. Ezt kikértem magamnak. Hát nem mulatságos Egy helyen megkapja a Fővárosi Vas- és Edénybolt Vállalat BORÁSZATI, SZŐLÉSZETI, KERTGAZDASÁGI SZAKÜZLETÉBEN a gazdaságából hiányzó BORÁSZATI CIKKEKET: borászati vegyiáruk, borkezelési eszközök, böroshordók, dézsák stb. MEZŐGAZDASÁGI KISGÉPEKET: különféle permetezők és alkatrészek, szőlőprések, zúzok, terménydarálók és morzsolok stb. KERTGAZDASAGI SZERSZÁMOKAT: ásók, kapák, metszőollók stb. BOR- ÉS VIZTÖMLŐKET, PARAFA ÉS GUMIDUGÓKAT, VENDÉGLÁTÓIPARI CIKKEKET. Bpest V., Tolbuhin krt. 12. Telefon: 389—100 Nyitva: 8—16 óráig. (Szombaton: 8—13 óráig.) A BOLT VIDÉKRE UTÁNVÉTTEL IS SZALUT Padányi Anna _________L _____ T ) , I , /» .. -i -i 1 , Alig vették észre, olyan hamar nőtt ki Vác Jöetonnaz “ IOlCi 8.13. e,6tt’ a Duna PartJan. Még nagyobb lesz a meglepetés, ha nemsokára eltűnik körűié az állványerdő, s a monstrum süllyedni kezd, s eltűnik. Szennyvíztisztító lesz — 33 millióért. A betonfalakt»n belül dóig óznak majd a szivattyúk (Foto: Gábor) Elsüllyedt világ A bárónő
