Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-07 / 82. szám

1968. ÁPRILIS 7., VASÁRNAP » Állami vállalatok is köthetnek vagyonbiztosítási szerződést Április 1-től kezdődően — mint az Állami Biztosító Pest megyei igazgatóságán közöl­ték — az eddigi gyakorlattól eltérően, a költségvetési szer­vek kivételével, az állami vál­lalatok is köthetnek vagyon­biztosítási szerződést. Ennek keretében biztosít­hatják épületeiket, felsze­relésüket, gépeiket, jár­műveiket. A biztosítás kiterjed a tűz-, villámcsapás- és robbanás­károkra. Ugyanígy biztosítást köthetnek a különböző készle­tekre, beleértve a pénzszek­rényben tartott és a pénztári és árukísérőknél levő vállala­ti értékekre is. A biztosítási díjat — a kockázat mértékét figyelembe véve — a biztosí­tott vagyontárgyak bruttó ér­téke alapján állapítják meg. Gépjármű szavatossági bizto­sítással fedezhetik a vállalatok azokat a szerződésen kívüli kártérítési kötelezettségeiket, amelyek a gépjárműveik által ©kozott személyi sérülésből vagy anyagi kárból eredően terhelik őket. A biztosítási díjat a fejlesz­tési alappal rendelkező válla­latok — kivéve az állami és erdőgazdaságokat — az alap terhére fizetik. Minthogy a milliárdos nagyságrendű vál- lati vagyonok biztosításának az eldöntése vagy a szerződé­sek megkötése huzamosabb időt igényel, az Állami Bizto­sító április 1-től 30 napos biztosítási fede­zetet ad azoknak a válla­latoknak, amelyek írásban biztosítási előjegyzést igé­nyelnek. Az előjegyzést a megyei igaz­gatósághoz kell beküldeni. Vé­gezetül elmondották, hogy az állami és társadalmi szerved­nek gépkocsijaik külföldre tá­vozása esetén gépjármű sza­vatossági biztosítást kell köt­ni. Csupán a költségvetési szervek részére állítják ki díjtalanul a külföldre távozás­kor szükséges biztosítási iga­zolást. ! HETI KOMMENTÁR { : • , , | Jubileumi verseny A felszabadulási ünnepségek sorozatának apró moz- j zanata: a Rákóczi szocialista brigád tagjai, a Magyar , Hajó- és Darugyár váci gyáregységében átvették az ezüst jelvényt. Évről évre megszerezték a szocialista cí- t met, ennek elismerése az ezüst jelvény; évről évre szo­cialista brigádok százai vetélkednek a megyei üzemei­ben. A szocialista munkaverseny nemes hagyományait, s nagy jelentőségét aligha szükséges különösebben méltat­ni. Azok, akik hétről hétre tapasztalják a verseny erejét, fontosságát az üzemekben, nagyonis jól tudják, hogy a | szocialista brigádok nemcsak a hírlapi tudósításokban, hanem a valóságban is motorjai a vetélkedésnek, s hogy a szocialista brigádmozgalom valóban minőségi változást hozott annak idején a versenyben. Ezek az évek óta tartó változások tükröződnek a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága felhívá­sának jelszavában is: lelkiismeretes munkát, kiváló mi­nőséget! A felhívás a Kommunisták Magyarországi Párt­ja megalakulása ötvenedik évfordulója tiszteletére az üzemekben, vállalatoknál már öntevékenyen létrejött kezdeményezések alapján hívja nemes és hasznos ver­senyre ifjabb és idősebb dolgozók százezreit. A jubileu­mot, a fél évszázados évfordulót köszöntő verseny töret­len folytatása azoknak az eredményeknek, melyek létre­hozója a párt IX. kongresszusa, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulója tiszteleté­re kibontakozott munkaverseny volt. Töretlen folytatás, mert biztos és szilárd alapjai vannak immár éveik óta a versenynek: a szocialista brigádok, a „kirakat”-ered- mények teljes fölszámolása, az anyagi és erkölcsi elis­merés realitása, az egész kollektíva adta támogatás. A verseny jelszava. — Lelkiismeretes munkát, kiváló minőséget! — tömör kifejezője annak, Hogy bizonyos ér­telemben más célkitűzések alapján bontakozhat ki a ju­bileumi mozgalom. Az új mechanizmus a vállalati gaz­dálkodás hatékonyságát állította az első sorba. Érthető és indokolt tehát, hogy a verseny maga is fontos alkotója legyen e folyamatnak, s kiváló minőségű termékekkel öregbítse a vállalat hírét, rangját. A versenyben eddig jelentős szerepe volt a mennyiségnek, sok olyan válla­lást tettek, melyek elsősorban a terv túlteljesítését ígér­ték. Olyan helyeken, ahol szükség van a többlettermelés­re, nyilván most, a jubileumi versenyben is szerepe lesz az ilyen vállalásoknak, mégis, a gyárak, vállalatok több­ségénél arra kell törekedni, hogy a lelkiismeretes mun­ka eredményeként csökkenjen a selejt, növekedjék a márkás és első osztályú árúk aránya, azaz értékesebb termékekkel léphessen piacra az üzem. Pest megye iparának jelentőségét, fontosságát a nép­gazdaság egészén belül egyetlen tény is igen jól aláhúz­za: több iparág csakis megyénkben található. A gépko­csi, a tv-képcső, a fotópapír és film, s jó néhány már ter­mék kiváló minősége tehát nemcsak a gyárnak hajt hasz­not, hanem erőteljesen elősegíti a biztosabb exportálást , s persze, a belföldi értékesítést is. A versenynek tehát helyi jelentőségén, fontosságán túl, ilyen, népgazdasági szerepe is van, mint ahogy valamennyi üzem, vállalat a verseny adta többlet tol a maga hasznán túl a közös gyarapodást is szolgálja. És ez az igazi célja, értelme a KMP megalakulása ötvenedik évfordulója tiszteletére ki­bontakozó, a kollektívákat újabb tettekre sarkalló jubi­leumi versenynek is. Krónikás , ____________________J M ÚLTBELI RITKASÁG Múzeumba kerülnek a szigetszentmiklósi szív alakú sírkövek Kincse bácsi neve szerepelt már egynéhányszor hasábjain­kon. A múlt emlékeit gyűjtö­gető idős nyugdíjas, egyik leglelkesebb tagja Szigetszent- miklós honismereti körének. Megírtuk már, de hadd mond­juk el róla megint, hogy an­nak idején a Petőfi Társaság irodalomszeretetéért pártoló tagjai sorába iktatta Kincse Józsefet. A felszabadulás után pedig a nehéz időkben tanúsí­tott bátor, néphez hű magatar­tásáért a Szabadság érdem­rend ezüst fokozatával tüntet­ték ki. Most pedig adjuk át neki a szót: © — Kiürítik a temetőnk leg­régibb sírjait. Lakói a XVIII. század vége táján, meg a XIX. legelején mondtak búcsút a földi életnek. Voltak még ré­gebbi sírok is a temetőben, azokat a húszas években ásták ki, de akkor még nem gondolt rá senki, hogy a sírkövek kö­zül nem is egy értékes nép­rajzi emlék. Magam se. Fiatal voltam még, csak később kezdtem érdeklődni a törté­nelmi múlt iránt. Most pedig Szigetszentmiklóson sokan va­gyunk, akik nemcsak érdeklő­dünk, de megmentjük az utó­kornak elődeink emlékét. — Hogy hírül vettük ürítik a temetőt, mindjárt megmoz­dultunk. Terméskőből szív alakúra faragott sírkő áll sok régi hant felett. Az egész or­szágban még egy-két helyen, ha található ilyen. Szóval nemcsak régiek, de ritkák is. ötvenet-hatvanat már ideigle­nesen elhelyeztünk egy udvar­ban, a legszebbeket, legépeb­beket kiválogatjuk, kap belő+ lük a Néprajzi Múzeum, meg a budapesti és a debreceni re­formátus teológia gyűjtemé­nye, de a legtöbbet a mi. ma­gunk alapította kis községi múzeumunkba visszük. — Némelyiken még megma­radt a kék festék nyoma, mert valaha réges régi szokás sze­rint ilyen színűre festették a sírköveket. Olvastam róla, hogy így tettek az ősmagya­rok is. Az egyik kő, elmosódott fel­iratából inkább csak vélem, Sári Gergő hírneves cigány- prímásé lehet. Tudok egy nó­tát róla, el is énekelem: „Mikor nekem Sári Gergő hegedűi, Kiszólítom a rúzsámat a többi közül. Megforgatom ékesen. Más nézi keservesen, Kedves angyalom, Jaj, de sajnálom”. — Lehet, a dallamát is ő szerezte. Sári Marci, a fia is híres prímás volt. Neve benne van egy másik nótában, az meg így szól: „Ezt a nótát csak a Marci húzza, Ki van az én szűröm ujja varrva, Tuíipántos a kalapom, Bánatos a szívem. De sok szőke, barna kislány Rá-rászedett engem”. — És még mennyi sok ki­halt szentmiklósi családról be­szélnek ezek a kövek. A Sütők, ezek zsellérek voltak. Állítólag egykor pecsenyesütő, vagy pék volt valamelyik ősük. Aztán a Turnai család, ez meg híres szűrszabó família volt. Ma még a velem egyidősek közüj sincs, aki a nevükre emlékez­ne, a fiatalok pedig talán azt sem tudják, mi az a szűr. © — Itt nyugszik élete párjá­val Kardos István, 48 hosszú évig volt református kántor­tanító. 1848-ban, még fiatalon nemcsak felcsapott honvédnek, de mindjárt egész kis csapa­tot toborzott a faluból. Vele ment a nagyapám Kincse Gá­bor, meg egy rokonunk Göm- bötz Sándor is. Lám, csak, a Gömbötzök szintén kihaltak. Aztán itt nyugszik Komáromi Alajos 48-as honvéd főhad­nagy, a Nemzeti Színház örö­kös tagja, szintén a feleségé­vel együtt. Az asszony is hí­res színésznő volt a maga ide­jében. De az ő sírjuk még fia­tal, most nem bolygatják. — Bizony, bizony, sok min­denkiről és sok mindenről be­szélnek a kövek. Lejegyezte: Szokoly Endre Soha ilyen kedvvel Pátyi tavasz Tavaszi szél vizet áraszt... No, ez éppen nem igaz. Ez a tavaszi szél nem áraszt vizet. Ellenkezően, szárazságra pa­naszkodnak a földeken, hogy a télen is elég kevés csapadék hullott, most sincs eső... Szó­val port, homokot kerget ez a tavaszi szél. Azért tavasz van, visszavon­hatatlanul tavasz: vidám, pezsdülő kikelet. Mert mit tesz a gazda, ha esőtlen idők járnak? Nem kesereg, nem szomorkodik, mert abból aligha lesz eső. — Megvan a módszer — magyarázta hőrincz Miklós, a pátyi Petőfi Tsz elnöke. — Ilyenkor arra törekszünk, hogy megőrizzük a talajban a vizet, ami azért csak megvan a felszín alatt Egy ásónyom sem kell hozzá, nedvesen, sö>- téten fordul a föld. Annyi az egész, hogy simítóval elegye- nítjük a felszínt, vagyis lezár­juk a talajt. Persze, ehhez az kellett, hogy ősszel elvégez­zük a mélyszántást... Ugyan­is azt tudja az elvtárs... Hogyne! Az elvtárs nagyon jól tudja. Jegyezget buzgón, de magában azt mondja: „ez eddig csupa agrotechnika, s valójában nem ezért küldött ide a szerkesztő, hanem vala­milyen tavaszi hangulatokért”. Titokban arra számított a ri­porter, hogy megpillantja az első fecskepárt, s hogy nap­barnította arcú emberekkel kezel, még tovább: beszél ar­ról az ősi szertartásról, amely együtt jár a vetéssel... Dehát se fecske, se napbamította ar­cú emberek, hanem csupa ilyen technikai dolog ... Már az érkezés is némi csalódással járt. Ez a hangulatokat haj­szoló riporter egyenest vissza akart fordulni, amikor betért a szövetkezet központjába, s egyebet sem látott, mint autót. Töméntelen sok teherautót... Sorban, rendben álltak vége- láthatatlanul. Mi ez itt? Igen, ezt meg kell kérdezni. — Üzlet — mondta az elnök és mosolygott. — Nem is rossz üzlet — magyarázta. Röviden, a lényeg: a pátyi Petőfi szerződést kö­tött az Autókerrel, hogy a nyugat felől hazánkba érkező — importált — teherautókat Biatorbágy állomáson lerakják a vonatról, majd a szövetke­zet helyet biztosít a kocsik számára, végül szerelőik el­végzik az- úgynevezett „null- szervizt”. Az Autóker ugyan­is Budapesten nem közleked­tetheti ezeket a rendszámtáb­la nélkül érkező, vizsgázatlan gépkocsikat, nem is szólva ar­ról, hogy megfelelő telephelye sincs. így tehát jelenleg is 1400 teherautó áll a pátyi tsz udvarán. Egy autó lerakásáért, elhelyezéséért, illetve szerviz­kezeléséért 600—700 forintot kap a szövetkezet, ebből megmarad tisztán — 300 fo­rint ... Körülbelül 4000 gép­kocsi érkezésére számítanak az idén. Mindez nagyon szép, gon­dolja a riporter, de sajnos semmi köze sincs a tavaszhoz. Merthogy neki a tavaszi mun­kakedvről, a pezsdülő nyi­tányról kell beszámolnia. Mindjárt célzásokat is tesz er­re a megmásíthatatlan célki­tűzésére, az elnök azonban nyugalomra inti. — Látnunk kell az összefüg­géseket — mondta Lőrincz Miklós. — Mitől lesz az embe­reknek jó kedvük? Elég volna ehhez a napsütés, a rügyfaka- dás, a fecskék cikázása? Sze­rintem sokkal inkább a biza­kodás teremti a kedvet, vagyis ha van miben bizakodni. — És van? — Van. Tavaly ilyenkor úgy terveztük, hogy 36 forintot fizetünk majd egy munkaegy­ségre. Végül 46 forintot fizet­tünk. A tagok átlagos évi jö­vedelme 22 ezer forint volt, ami annyit jelent, hogy, akik dolgoztak egész esztendőben, három és fél, négyezer forin­tot kerestek havonta. A mos­tani terveink a tavalyi ered­ményekhez igazodnak. Termé­szetesen bízunk benne, hogy sikerül ezeket a terveket is túlteljesíteni... Érthető: tehát ez a gépkocsi- üzlet is a reményeket táplál­ja. — Többek között — hagyta rá az elnök. — Persze ez csak olyan kiegészítés. Elvégre mi mezőgazdasággal foglalkozunk, s csak úgy „balkézről” létesí­tettünk szervizállomást... Helyben vagyunk. Követ­kezzék hát a főkérdés: — Milyen a vetés? — Emberemlékezet óta nem volt ilyen szép. Eggyel több ok a bizako­dásra. — Az idén már havonta készpénzben fizetünk az em­bereknek. Az esztendő végén nyereségrészesedést osztunk (természetesen, ha lesz nyere­ség; de reméljük, hogy lesz) — magyarázta az elnök. Megint ezek a prózai dol­gok: nyereség, pénz ... Az el­nök azonban mondja feltar­tóztathatatlanul : — Üj tavasz ez. Tulajdon­képpen az idén gyümölcsözik majd először minden, ami ta­valy született... Most látjuk majd igazán a hasznát, hogy termelőszövetkezeti szövetség alakult, hogy új tsz-törvény, új földtörvény szerint gazdál­kodunk ... Kimondta aztán, s nem ma­radt kétely a szavai után: — Soha ilyen kedvvel nem kezdtük még az esztendőt. Egy röpke határszemlére fiatal agronómus vezette el a riportert, aki csak ragaszko­dott hozzá, hogy zöldellő me­zőt, fecskepárt lásson ... Oda : mentünk, ahol éppen a tsz í | gyümölcsösét; 120 holdnyi J körtést telepítenek. Dombos, hullámzó tájon asszonyok haj­longtak. — Most éppen a kitűzést végzik — magyarázta Néma László, a fiatal agronómus. — Kimérik és megjelölik, hogy az ültetők hová telepítsék a fákat... — Hány fa kerül ide? — tá­jékozódott a riporter, amint körbehordta a tekintetét a tá­jon. A választ már Hetes László, a főkertész adta meg: — Ahány hold, annyiszor 320 fa. — Nagy munka. — Nagy. Ekkor egy kis magyarázat következett, hogy több mint 700 méter egy sor, tessék egyenest húzni ezeken a dom­bokon át... Innen nem lehet elmozdulni, amíg' nincs a földben ez a körteerdő; egy holdban 320 fa ... — Szeretnék beszélni egy idős parasztemberrel — mond­ta ekkor a riporter —, egy olyan emberre gondolok, aki itt dolgozik most kint a határ­ban, s el tudná mondani, hogy valójában milyen ez a ta­j vasz... Ügy értem: milyen ta­vasz ez a sok évi, az évtizede­ken át megélt annyi, meg any- nyi tavaszhoz képest... — Hát bizony — mondta Néma László, az agronómus szétnézett erre is. árra is —, akik itt kint dolgoznak, mind I fiatalok. A riporter ekkor ugyancsak I száttekintett. s meglátta az el­ső fecskepárt. .. Dékiss János A Budapesti Rádiótechnikai Gyárban elkészült a leg­újabb típusú magnetofon, az M 11-es mintapéldánya. A teljesen tranzisztorizált készülék két magnetofon jó tulaj­donságait egyesíti magában. Kazettáról az ersóra, vagy az orsóból a kazettára átmásolhatók a felvételek. A készülék orsós része négysávos, háromsebességes, míg a kazettás kétsávos, egysebességes FÁY-PRÉSHÁZNÁL - ŐSZI SZŰREI Eredetire állít­ják helyre Foton a reformkori író, Fáy András prés­házát. Ma már csak az alapja van meg az egykori víg szüretek szín­helyének, korabeli rajzok azonban fennmaradtak s így — a Vörös­marty Emlékbi­zottság kezdemé­nyezésére — régi formájában épít­hetik fel újra. A présház mellé gondnoki lakás épül és benne há­rom szoba, hogy vendégül láthassa a pihenni és al­kotni érkező író­kat, költőket. Az idegenforga­lom százhúszezer forinttal segített hozzá, hogy me­legkonyhás i étter­met és hangulatos borozót építhesse­nek a Somló hegy oldalában. Remé­lik Foton, hogy az írószövetség is szívén viseli a Fáy-örök séget. A község apraja- nagyja részt vesz a munkálatokban, mindenki segít, ahogy tud: május elsején lesz az ün- nepélves alapkő­letétel. Az épületet két- holdas szőlő veszi körül, hogy szü­reteket is rendez­hessenek. Az el­sőt — az avatót — idén októberre tervezik. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents