Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-06 / 81. szám

1968. ÁPRILIS 6., SZOMBAT 3 Zavartalanul halad a tavaszi munka Szomjas a föld Nagy feladat vár az öntözőberendezésekre Évtizedek óta nem volt olyan csapadékszegény tél, mint a legutóbbi. A tavasz is szokatlanul száraz, hiába bo­rong az idő, mégsem támad eső. Pedig nagyon kellene a nedvesség-utánpótlás, szomjas a föld, vízre vá­gyik a növényzet. A megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztá­lyának szakembereit is nyug­talanítják a tünetek: minden jel arra mutat, aszályos perió­dus következik. Ebben a hely­zetben — mint nyomatékosan hangsúlyozták — rendkívül fontos az agrotechnikai eljá­rások szigorú megtartása. Ajánlatos a föld nedvességál­lapotának legjobban megfelelő gépek, eszközök használata. Soha olyan jelentősége nem volt a művelés alatt álló talaj szakszerű, és azonnali lezárásának, mint napjainkban. Sürgető feladat az öntözőbe­rendezések előkészítése, mun­kába állítása és teljes igény- bevétele is. Ami az időszerű kinti mun­kákat illeti: megyeszerte to­vábbra is kedvező lendülettel halad a tavaszi szántás-vetés. Sok helyen április 4-én is dol­goztak a földeken, főképpen a kertészetekben folytatták a palánták kiültetését. A múlt hét végéig az őszi gabonák ki­lencven százalékán végezték el a fej trágyázást. Befejeződött a tavaszi ár­pa vetése, , a zab 15 százaléka hiányzik még, a cukorrépa magja vi­szont a vetésre tervezett terü­let kétharmadán került földbe. Al-sónémedi környékén, Pest megye legnagyobb új- burgonya-termesztő körzeté­ben nagy lendülettel halad a csíráztatott burgonya kiülte- tése. Szorgalmasan dolgoz­nak a szőlőkben és a gyümöl­csösökben is. — sp — Hogyan lett harmincnégy a tizennyolcból A fogyasztó védi saját érdekeit Kevesebb az anonim panasz Az új gazdasági mechaniz­mus iránti bizalom jelének te­kinthető, hogy a vevők január óta bátrabban panaszkodnak, inkább kiállnak, saját érde­keik védelmében, mint azelőtt. Erre vall, hogy az év első há­rom hónapjában, csak egyik panaszfórumhoz, a Pest me­gyei Állami Felügyelőséghez 25 panasz érkezett és ebből csak kettő névtelen, a többi­ről nem hiányzik a teljes alá­írás meg a pontos cím. A leg­több panasz helytállónak is bizonyult. Saj^t kocsival nem lehet A dunaharaszti TÜZÉP-te­ügyelőség Pilisvárott, az 57. számú húsboltban ezt észre is vette. Fetter Gyula boltvezető nem sajnálta a kicsontozással meg darálással járó munkát és fá­radságot. Nem fizetett rá. Csonttal együtt a fejhús kiló­jának IS forint az ára. A fület, meg a bőrt, bár nem sokat nyom, kocsonyába valónak ér­demes külön is eladni. Az aránylag szintén kevés súlyt jelentő csontot is megveszik az emberek. A puha rész da­rált húsként árusítva azonban 34 forintba kerül a — vevő­nek. A boltvezetőnek viszont 400 forintot számított fel a Kereskedelmi Felügyelőség. Vácról Ausztráliába » ROSTÁLNI FELESLEGES? Budapesten, a Technika Há­zában vegyipari gépészeti kiállítás nyílt pénteken, ked­den pedig nemzetközi kon­ferencia kezdődik. Hazánk­ban mindkét esemény a ma­ga nemében az első. A teg­nap tartott sajtótájékozta­tón érdekes hírt hallottunk Vácról. Az Országos Gumi­ipari Vállalat ottani telepén üzemelő, az aprítógépgyár által előállított gumihulla- dék-feldolgozó gépsor iránt egyre nagyobb az érdeklő­dés. Nemrég angol szakem­berek iártak Vácott, s a tár­gyalások remélhetőleg konk­rét üzletkötésre vezetnek majd. Ugyancsak érdeklődik a gépsor iránt Libanon, Bul­gária, az NDK, Jugoszlávia, sőt még Ausztrália is. Egy év utón Ötmilliós társadalmi munka A gödöllői járásban több mint kétezer közérdekű és 315 egyéni panasz hangzott el az 1100 jelölő gyűlésen a vá­lasztások előtt. Hétszázöt­venen kértek utat, iskolát. Százkilencvenhárman közvilá­gítást, száznegyvenen több üz­letet és így tovább. Az összes reális kérés megvalósításához negyvenmilliónál is több kellene. Az elmúlt év végéig tizenkét és fél milliót fordítottak a ké­relmek nyomán a járás fej­lesztésére. Az anyagi fedezetet a községi tanácsok költségve­téséből, községfejlesztésből és nem utolsó sorban a lakosság 5 milliós társadalmi munkájá­val biztosították. művelődési házat és portala- nítják a Fő utat. Uzletház épül Aszódon és Kistarcsán, Kartalon és Csömörön orvosi rendelő és lakás lesz, Hévíz • györkön művelődési ház. Munkában továbbra sem lesz hiány. Az elfogadott ter­vek megvalósítása a megye legnagyobb járásában éppen 1970-ig fog eltartani. Érdemes egy év távlatából visszanézni, most annál nagyobb a tovabb- vivő lendület. Hót üzemben kértem el — bár biztosra mentem — a kü­lönböző, nagyvállalattól érke­ző, helyben kiadott, rendelke­zéseket, igazgatói körlevele­ket, utasításokat. Valamennyi végén, kivétel nélkül ott sze­repelt a biztosra vett mondat: „jelen rendelkezésemet a vál­lalat minden dolgozójával is­mertetni kell.” Egyik-másik ismertetendő rendelkezés meg­haladta a húsz sűrűn gépeit oldalt, a másik irigylésre méltó alapossággal részletezte — a vállalattól néhány vezető, s anyagbeszerző utazik csak! — a kiküldetés esetén felszámít­ható költségeket, a harmadik a selejtezési eljárást taglalta. Indokolatlan-e a kérdés: mi kö­ze mindezekhez a vállalat ösz- szes dolgozójának? Jogos a kérdés! Naponta érkeznek ilyen pa­pírok. Hol van idő és energia arra, hogy ezzel traktálják az embereket? A munkára akkor aligha kerülne sor... Azután: mit érdekli a munkásl, hogy a selejtezési eljárás hogyan zaj­lik le: Es: miért kellene a „vállalat minden dolgozójá­val” ismertetni, hogyan is ha­tározták meg a más vállala­tokhoz átlépők létszámból való leírását; a munkaügyi osztály az egyedüli érintett ugyanis. Nincs rosta, ez a baj. llostá- latlanul zúdul mind nagyobb információtömeg azokra, akik gépeik mellétt állva mit is kezdenének a legtöbbször ba- kafántos fogalmazást). terjes delmes körlevelekkel? A rosta hiánya baj; azért, mert a sok miatt elsikkad az is, ami fon­tos, ami nagyon kellene, amit valóban mindenkinek ismernie illenék. Egyszerű az orvosság: a sematikus, rossz hagyomá­nyokat tovább örökítő, minden körrendelet, körlevél, belső utasítás végére odagépelt mondat helyére — „jelen kör- rendeletemet stb.” — éssze­rűbb, s ráadásul valóban hasznos figyelmeztetés kerül­jön. Valami olyasmi, hogy az irat tartalmától függően kik a megismerésére illetékesek: üzemvezetők, művezetők, mű­helyírnokok, gondnokságiak s így tovább. (m. o.) Vácszentlászlón például 800 méteres, Dányban 750, Galga- hévízen 787 méteres szilárd út. építését fejezték be. Veresegy­házon a tervezettnél jóval több — 1200 méter hosszúságú — járdát építettek, amihez 35 ezer forint értékű társadalmi munkát adtak. A kartaliak és a galgahévíziek összesen 1150 méteres cementjárdája a pol­gárok áldozatkészségét bizo­nyítja. Sőt, ez utóbbiban a termelőszövetkezet kü­lön példát adott: majd fél­millió forint értékű társa­dalmi munkával járult a sportpálya befejezésé­hez. A mogyoródi tsz egymillió- nyolcszázezer forint befekte­téssel indította a falu vízren­dezési munkálatait. Az idén hozzákezdtek Aszó­don a támfalépítéshez, Bagón, a Galga-hidhoz, Domonyban, Pécelen és Zsámbokon az út­építéshez. Dányon felújítják a A taksonyi Egyesült Erő Tsz-ben az idén 150 holdon termelnek burgonyát. Ebből 90 hold- nyi lesz a kisvárdai rózsa, 60 holdon pedig somogyi fehéret vetnek Elsüllyedt lepről számos vevő fordult ki üres kézzel, azaz üres kocsival, pedig akadt ott bőven tüzelő, sőt még építőanyag is egyik­másik fajta. Csakhogy nem minden vevőt szolgáltak ki. Olyat egyet sem, aki tulajdon szekerével, esetleg teher­autójával állított be a te­lepre, de ol/at sem, aki bérelt fuvarral szándékozott haza­vinni a tüzelőjét. A TÜZÉP-vállalat a vele szerződésben álló fuvarozóvál­lalattal házhoz szállíttatja a tüzelőt. A szerződés alap­ján megtiltotta, hogy egy­szerre több utalvánnyal je­lentkező maszek fuvarosnak kiadják az árut. Azt azonban, hogy a vevő, vagy megbízottja magaválasztotta módon vigye el, természetesen nem tiltotta •meg. Utasítását a telep vezetője félreértette. Most a vállalat központja felvilágosította té­vedéséről. Fejhús darálva Több panasz is szólott arról, hogy egyes húsboltokban a disznófejet kicsontozzák, aztán ledarálják, amit a húsban levő túl sok zsiradékról lehet észre­venni. A Kereskedelmi Fel­. Ipari tanulókat SZERZŐDTETÜNK 1968-69 -es évre KŐMŰVES, ÁCS, BURKOLÓ, ASZTALOS SZAKMÁBAN Jelentkezés: ÁPRILIS 4. KTSZ Budapest Vili.. Auróra u. 23. Munkaügy. — Jaj, de nyikorog ez az ajtó! . — Meg kéne már olajozni! — Szinte zenél... — az öregasszony, aki ezt mondja, finom fekete kabátot visel, enyhén magasított sarkú ci­pőt és szépen ívelt, homályosí- tott szemüveget. Mögötte fe­ketefejkendős asszony lép a helyiségbe, zöld lódenkabátját talán már tizenhat éve viseli (ilyen kabátot ma már nem lehet kapni) — a kezében nagy műanyag táskát tart. Amikor nevetgélve azt mond­ja: „Meg kéne már olajozni’’ — arcán ráncba szaladnak a vonások, kivillan üres ínye, csak egyetlen foga van. A feketekabátos hölgy a pulthoz lép, lehúzza kezéről a könnyű bőrkesztyűt, szép gyű­rű villan elő — és hátraszól a zöld lódenkabátos asszonynak: — Adja ide, Mariskám! A műanyag táska a pultra puffan. Anélkül, hogy a feke­tekabátos hölgy hozzáért vol­na... A mozdulatokból nyilván­való a kapcsolat. Ür és szolga. De milyen úr és milyen szol­ga? Figyelem őket. Miközben a Mariskának nevezett asz- szony szétteríti a pulton a szennyes ruhákat, néhány szal­vétát, törölközőt és abroszt, a feketekabátos hölgy társalog. Néha felém tekint, néha a mosoda alkalmazottjára. Moz­dulataiban nyugodt előkelőség és izgatott zavar keveredik. — Hát vegye át ezt a né­hány rongyot... — jegyzi meg, s mivel valóban elég ko­pottak a holmik, nyilvánvaló, hogy innen ered zavara. Ki kell teregetnie a szennyesét! Az ezredesné De igyekszik nem odafigyelni. A szennyes kiteregetésének műveletét a Mariskának neve­zett asszony végzi, mi pedig messze kalandozunk már. írókról, és színésznőkről fe­csegünk, s miközben a mosoda alkalmazottja teszi a dolgát, 6 is bekapcsolódik a fecsegés­be, emlékezésbe, hiszen körül­belül egykorú lehet a fekete­kabátos hölggyel. Harsányi Zsolt, Fedák Sári, Gábor Zsa- zsa! A mosoda alkalmazottja falusi tanító lánya volt, de ezek a nevek, ha más nem is, összekötik a múltjukat. — Ó, a Zsazsa! Isszonyato- san nágy karriert csinált! — felém fordul a hölgy. — De tudja ugye, hogy nem volt ép­pen feddhetetlen erkölcsileg?! Bólintok, hogy tudom. Közben átvették a szennyest, a hölgy és kísérője, távoznak. A műanyag táskát a lódenka­bátos asszony viszi. — Ki volt ez? — S. ezredes özvegye — mondja a mosoda alkalmazott­ja. — Látszik rajta, hogy nem akármilyen családból származik! Ugye? — Látszik. ★ Az ezredesné bevezet a szobájába. — Hát ez az én kis birodal­mam, látja — mondja nem minden él nélkül, majd ki­kiált a folyosóra — Mariskaaa! Mariskaaa! Mariska nem válaszol. — Mariska! Egy fotelra mutat, s miköz­ben elmegy, hogy megkeresse Mariskát, körülnézhetek. Ko­pott, néhol már szakadt se­lyemhuzatok, szép, antik bú­torok, kristálycsillár. A sa­rokban vaskályha. Tűz nem ég benne. A szekrény tetején al­mák Illatoznak. — Mariska főz egy kávét nekünk — mondja az ezredes­né és leül ő is egy fotelba. — Tudja, ha Mariska nem lenne, én nem is tudom, hogy mit csinálnék... ök nagyon ked­vesek hozzám, nem úgy mint a másik lakók... — Magáé a ház? — Ö, nem! Hogyan lenne az enyém ? Csak ez a szoba... És innen is ki akarnak túrni. Mert tudja, én egyszerűen nem tudom megvédeni ma­gam ... Például elvágják a villanyt, meg a telefondrótot, hogy bosszantsanak. (így mondja: téléfondrótot.) De hát hova is mehetnék?! — Nincsenek rokonai? Nevet. — Vannak. Persze, hogy vannak. A rokonaimból élek! A nővéremet egy olasz her­ceg vette el, anno, ha jól em­lékszem, huszonnyolcban, de a herceget megölték a néme­tek ... Ó, iszonyú kor, , amit mi megéltünk! Iszonyú kor. — A férje? — Ö szerencsés volt! Isten megbocsátja nekem, hogy ezt mondom, de ő szerencsés volt, mert harminchatban eltávo­zott tőlünk örökre. Istenem! Mi lett volna velünk, ha ő aktívan részt vesz a háború­ban?! De megóvta őt Isten. S így velem sem történt más, csak kitelepítettek. Azóta élek itt. És nem is panaszkodnék. Enyém ez a szoba és még a veranda is, de a verandát nem tudom használni... Mariska tálcán hozza a ká­vét. — Kész van, Mariskám? Köszönjük. Egyszóval a ve­randa ... Ezek a lakók, tudja, ki akarnak üldözni innen! Ha kilépek a verandára, ők is ki­jönnek és olyanokat monda­nak ... Az ezredesné egy fejbólin- tással jelzi, hogy miket mon­danak. Mariska méltatlankod­va csatlakozik.... — Azt mondják a méltósá- gos asszonynak, hogy „vén szatyor”... — Ha csak ezt monda­nák ... — sóhajt az ezredesné. — Meg azt is mondják, hogy a méltóságos asszony egy vén... — És mit tudok én válaszol­ni erre? Ilyen stílust, uram? Mariska nevet. A szolga ne­vetésével. A szolgáéval, aki egyszerre örül és fél, ha meg­sértették az urát. És látszik, hogy a „méltóságos asszonyt” zavarja Mariska jelenléte. — Kihúzta a dugót, Maris­kám? Olyan gumiszagot ér­zek ... — Jaj, igen! — hagyja abba a nevetést Mariska. — Persze, kihúztam! Vagy mégsem húz­tam ki? Kiszalad a szobából. Mi szürcsöljük a kávét. Az ezre­desné néha megkérdezve: tud németül, tud franciául? — német és francia közmondáso­kat keverve a beszélgetésbe, csapong a különböző témák közt. A múltról faggatom, de a múlt homályba süllyedt már. Nem akar emlékezni. Arról beszél inkább, hogy ő egyáltalában nem foglalkozik politikával. Amióta itt él, a főváros széli községben, neki a hatóságokkal dolga nem volt. És az elmúlt választások alkalmával már szavazhatott is. Aztán ismét megjelenik Ma­riska, fején a fekete kendővel, a zöld lódénjában. Azt mond­ja, műszakiba megy, de ha visszajön, elvégez majd min­dent, ne csináljon semmit a méltóságos asszony, csak pi­henjen. — Köszönöm, Mariskám, csak menjen — mondja az ezredesné és felém pillant. — Elromlott már ez a szerkezet... Pihenni, pihenni, pihenni, ezt mondják az orvosok... Elbúcsúzom én is és elkí­sérem Mariskát a buszmegál­lóig. — Azt mondja a méltóságos asszony, hogy minden, amije van, a mienk lesz, ha meghal. Mert olyan jók vagyunk hoz­zá... — Hát szépek is azok a bú­torok. .. — Nem azért csináljuk! — Mondja, Mariska, mi tetszik magának legjobban S.-né szobájában? Mariska töpreng. — A csillár. Igen. A csillár. — És mondja, Mariska, mennyi a maga fizetése? — Ezerötre is felmegy... — Es a férje mit csinál? — Művezető. Már három éve. — Igen. Es gyerekek van­nak? Mariska örül a kérdésnek. Úgy mosolyog, hogy ismét elő­villan fogatlan ínye. — A kislányom az gépi ró lett, de gyorsírni is tud. A kisfiam meg most fog érettsé1- gizni! Őneki minden gondola­ta, hogy katona legyen. Tiszt. Mariskát elviszi az autóbusz. Es remélem, hogy ilyen Ma­riskák már csak kevesen van­nak. És tudom, kevesen élnek már a „királyok, hercegek, grófok” közül is. Akik élnek még, azok ide szorultak a fő­várost környező községbe. Hatalmuk, vagyonuk, politikai befolyásuk már a múlté. Éle­tük a vegetáció színvonalára süllyedt. Nádas Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents