Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
FEST MEGYEI kJ&rkm 1968. ÁPRILIS 4.. CSÜTÖRTÖK ÜNNEPI KÖZLEKEDÉS 1750 kék busz - Megerősített HÉV $ 1 Szükség szerint indulnak a hajók § Tegnapi előrejelzésében óva- ^ tosságra intett a Meteorológiai § Intézet. Hűvösödé, szeles időt ^ jósolt, sőt még egy kis — eset- •J leges — átfutó esőt is ígért. ^ Ám ez a közlekedési váliala- § tok esetében csak még ősz- í tönzőbbnek bizonyult a foko- | zottabb felkészülésre. ^ Ilyen előzmények után ^ szoktunk ugyan is ragyo- J gó kiránduló időre virradni. ^ Mint arról hírt adtunk, ma ^ már repül a Sirály Esztergom § felé, s a többi járat — a rend- | kívüliek is — szállítják uta- ^ saikat a Dunán, j A nagy folyón keresztbe já- ^ ró kishajók és kompok is ün- S népi forgalomra készültek fel. ; A legtöbb utasra Vácott és 5 Nagymaroson számítanak, j Ezeken a helyeken két-két í hajó teljesít szolgálatot. Itt is, ! mint a többi átkelő helyen, ha úgy kívánja a szükség, ; eltérnek a menetrendtől. 1 Pihenés nélkül szelik majd a ; Dunát. : A Kossuth térről és a ; Batthyány térről ma félórán- í ként indulnak a sétahajók, amelyek a Margitszigetet kerülik meg. Az István park és a Kaszinó közti á kelőjárat már tegnap vitte első utasait Megerősített HÉV-szerelvé nyékét indítanak a kedvelt kirándulóhelyekre, Szentendrére és Rábkeváre. A csúcsforgalmi időben a szokásos három kocsi helyett hat áll rendelkezésre. Készenlétbe helyezték tegnapra a kék buszokat is. Ma 750 lép szolgálatba, s különösen a Hűvösvölgy és a Szabadsághegy irányába tartó járatokat sűrítik, hogy fennakadás ne lehessen. A közlekedési vállalatok „előrejelzése” szerint tehát nem lesz ma fennakadás, torlódás, könnyen és gyorsan utazhatunk. Ám ne feledkezzünk meg a meteorológiáról sem. Menjünk kirándulni, ha a kedvünk úgy tartja, de a kabátot, esőköpenyt, ne feledjük otthon. (sz) „Roppan a régi rög ... S ősi, erős karok újra nőnek” (Tóth A.) $ Március közepén adtunk ' ^ hírt arról, hogy a Budapest $ vidéki Postaigazgatóság hiva- ^ talai március 20-én megyei ^ előfizetőgyűjtő napot tartótMindenki adott Felszabadulás ! Élni kezdett a nemzet legnemesebb tudata, mozdultak a legjobb ösztönök: százados mulasztást pótoltak Cegléden is, földet osztottak, demokratikus önkormányzat született — valóságos alakzatokat nyertek a múlt vágyai, ám a múlt valóságára figyelmeztetett még a fájdalom, a romok, az éhség, a szegénység, az új sírok, a sebesültek. Rengeteg sebesült. És miután átvonult a front, megindult értük a csendes harc. A ceglédi magyar vöröskeresztes hadi kórházban is katonák feküdtek, de ők ápolóik számára nem katonák voltak, hanem sebesült, legyengült beteg emberek, ’ akiken segíteni kellett. Három embert tudtam megtalálni Cegléden azok közül, akik ott dolgoztak: Mészáros Jenöné akkori nővért, ki ma a ceglédi kórház egyik osztályvezető ápolónője; Tisza- völgyi Miklós egykori tartalékos orvost, most megbízott járási főorvost; Izsók Ferencet, aki a megjelölt időben kórházi segédszolgálatra beosztott hivatásos ka- tona volt, jelenleg pedig a eeglédi kórházban raktáros. AZ ORVOS: — A ceglédi 103-as számú vöröskeresztes hadikórház 1945 márciusától 1945 októberéig működött a városban. A kórház céljaira épületeket kaptunk — a város központjában fekvő akkori -nemzeti bank, jelenleg a járási tanács székházát, a régi evangélikus iskolát, és a hitelbank épületét — valamint orvosságot és kötszereket. A RAKTÁROS: — A kezdésnél sem ágynemű, sem edények, sem ennivaló, de semmi nem volt. Gépkocsirakodókat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. JELENTKEZNI LEHET: Bp. IX. Viola u. 45 sz. alatt a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán A NŐVÉR: — Olvastam a helyi újságban, hogy hathetes ápolónőképző tanfolyam indul. Tizennyolc éves voltam, és mindig ápolónő akartam lenni, de ezt addig nem sikerült elérnem, mert egy ilyen nyugdíjas állami állásba akkor nagyon nehéz volt bekerülni. Rögtön jelentkeztem a hirdetésre. Elvégeztem a tanfolyamot és elkezdtem a szolgálatot. Tizenkét órát dolgoztunk naponta, fizetés nélkül, így lettem ápolónő. AZ ORVOS: — Csak szállásunk, kötszerünk és orvosságunk volt. Gyűjtést indítottunk a városban. A NŐVÉR: — Szinte minden házat végigjártunk Cegléden, és nem a leggazdagabbak adták a legtöbbet ... de olyan családra nem emlékszem, ahonnan semmit ne kaptunk volna. Paplant, pokrócot adtak, és étkészletet. Asztalokat és székeket. Edényeket. Ételt. Akik a legkevesebbet adták, mert nagyon szegények voltak, azok is adtak, ha mást nem, hát tíz tojást, vagy egy zacskó babot és elnézést kértek, hogy nem tudnak többet felajánlani. Sokan főtt étellel állítottak be a portára, és haragudtak, mert nem fogadhattuk el tőlük. A RAKTÁROS: — Jöttek az öregek a városból és a tanyákról, kérdezni, hogy az ő fiuk nincs-é ott? AZ ORVOS: — A betegek egy részének a nevét sem tudtuk, de ha megvolt a név, és a cím, értesítettük a hozzátartozókat. Még Biharból is eljöttek látogatóba. A NŐVÉR: — Nagyon sok halott volt... de a legnehezebb feladatot mégis az jelentette, amikor meg kellett mondani a látogatóba jött szülőknek, hogy itt halt meg a fiuk. Az ő tekintetüktől féltünk a legjobban. Nem emlékszem, hogy lett volna közöttük ceglédi, így hát érthető, hogy csak egyet láttam viszont. Ádám- nak hívják; a vezetéknevét elfelejtettem. Egyszer felkeresett, amikor Cegléden járt. Tíz évvel ezelőtt meg, amikor Pécsett nyaraltam, én fedeztem fel egy ottani kultúr- ház igazgatójában Ádámot. Nem volt olyan ház, ahol ne adtak volna! A legszegényebbek tíz tojást, vagy egy vászon- zacskónyi babot, mentege- tődzve. Akkor, az első hetekben, amikor működni kezdhettek már a legszebb alkotóerők, indulatok, a legjobb tudás, tehetség, eközben, mert embereket kellett megmenteni, érzelmeiben, segítőkészségében néhány pillanatra ösz- szeforrt szinte egy egész város. Ez a nagy történelmi eseménytől, helyzettől inspirált egység egy történelmi helyzet nagyságát szentesítette. De a hétköznapokra is példát, tanulságot lehet meríteni belőle. Padányi Anna tak: növelni akarták a Pest megyei Hírlap rendszeres olvasóinak táborát. Az abonyi postahivatalban a vártnál is jobban sikerült az akció. Április 1-től már 437-en járatják és olvassák naponta a megye életével foglalkozó újságot A hivatal egyesített és hírlapkézbesítői 70 új előfizetőt szereztek. Elismerésre méltóan szép teljesítményt nyújtott Matusinak László kézbesítő, aki egyedül 24 új előfizetőt szer*- vezeti. A hivatal dolgozóinak jövőbeli elképzelése: az új előfizetőkön kívül még annyi lapot járató olvasót toborozni, hogy év végéig elérhessék a Nép- szabadság előfizetőinek számát. (Gyuráki) Barnított hagyma Az angol hagyma az éghajlat hatására fehér vagy zöldes marad, s ezért az angol háziasszonyok szívesebben vásárolnak importált, barnább színű hagymát. Angliában most elhatározták, hogy mesterségesen fogják barnítani a hagymát. Tengelyen az új magyar tengerjáró vitorlás A balatonfüredi sporthajó- üzem fedett tárolóiból, műhelyedből ezekben a napokban egymásután vontatják ki a télen felújított vízijárműveket. A parton sorakoznak a SZOT sétavitorlásai, s vízre került a múlt évi „Kékszalagverseny” győztese, a Trinidad nagyvitorlás. Már egész sor kishajó ringatózik az öböl vizén. Uj hajókat szállítottak külföldre. Két 20-as mintájú hajót vasúton fuvaroztak Belgiumba. Szintén tengelyen kelt útra az ötödik M—9-es vízijármű — ez az új magyar ten-* gerjáró vitorlástípus — amelyet a 35 négyzetméteres vitorlázat mellett motorral is elláttak. NSZK-megrendelés- re készíti a gyár. Az alkotó élet küszöbén Csinos, kedves lányok ülnek félkaréjban a Soproni Felsőfokú Óvónőképző Intézet igazgatóhelyettesi irodájában. Valamennyien végző hallgatók. Van abban valami megfoghatatlanul szép, ahogy vágyaik, álmaik megvalósulásának küszöbén hivatásuk szépségeiről vallanak. A nagy erőpróba, az államvizsga még hátra van, de nincs messze a nap, amikor álmaik világából átlépnek a cselekvő, alkotó élet ösvényére. Beszélgetés közben Garam- szegi Valéria előkeríti furulyáját, s amikor arról kérdezem: az elmúlt két esztendőben mi volt a legemlékezetesebb számára a soproni intézetben, csodálatos szépségű gyermekdalt varázsol elő hangszeréből. — Amellett, hogy az intézetben felvérteztek bennünket a legkorszerűbb ismeretekkel eljövendő hivatásunkra, azt hiszem, mindnyájan még valami pluszt is kaptunk. Van, aki a bábozást kedvelte meg, én a furulyát. Nagyon szeretem a zenét, tagja voltam az intézeti kórusnak is. Ez a kis hangszer pedig hozzásegít, hogy elevenné, élvezetessé tegyem a foglalkozásokat az óvodában. Vali Zebegényből került a sopröni óvónőképzőbe. Eredetileg kertész akart lenni, Ma már örül, hogy ezt a hivatást választotta. Tudja, hogy sok türelem, szeretet kell az óvónői hivatáshoz, akár a kerti palántákhoz. Az óvoda összekötő híd az otthon és az iskola között, s az óvónőre vár a feladat, hogy szeretetével az otthont, a családi meleget varázsolja maga köré, s mégis bizonyos rendhez, az életkori sajátosságoknak megfelelő ismeretszerzéshez is megadja az alapot. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a végzős hallgatók a diplomával szinte egyszerre megkapták állásukat, pontos beosztásukat. Az idei esztendőtől ez a rend megváltozik, s a végzős óvónöképzősöknek is maguknak kell megpályázniuk a meghirdetett állást. Számolniuk kell tehát azzal is, hogy a „kinézett” helyet többen is megpályázzák. S ebből a nemes vetélkedőből minden bizonnyal az kerül ki győztesen, aki a pályázatot hirdető szerv előtt a pedagógushivatás legtöbb, legszebb értékeit tudja felmutatni. Garamszegi Valéria jeles rendű volt két éven át. Mária- nosztrára szeretne kerülni. Már tájékozódott, s tudja, hogy szép feladata lenne. Azt mondja: rajongok a gyerekekért — amit, remélem, a szülök is megéreznek majd, s ha már egyszer a szívükbe loptam magam, odafigyelnek a szavamra is. Hamar Imre Portrék, retus nélkül Magyarországon 1938-ban tízezer ipari munkásra 106 mérnök jutott, 1965-ben 204. 1957—1967 között, tíz esztendő alatt, az állami iparban dolgozó mérnökök és technikusok száma megkétszereződött. 1967-ben az állami iparban 124 638 műszaki dolgozott. ' A kislány, aki kísér, azt mondja: — ö a Gábor bácsi. Későn emelem fel a fejem, nem látom, kire mutatott. Három férfi jön szembe, távolabb az úton, mindegyikükön a műszakiak megszokott uniformisa, a kék köpeny, ősz hajú, megtermett férfit választok ki a három közül, őt vélem Szántó Gábornak. Valóban ő az. A tapasztaltak bölcs megbocsátása bujkál tekintetében. Hóna alatt vastag köteg papír. A tavaszi napsugár elmélyíti a ráncok árnyékát arcán. Nevet rajta. Múlik az idő? Ha csak az itt töltött esztendőket számolja, akkor is tizenhat jön ki. 1952-ben kezdett el dolgozni a mai Szerszám- és Gépelemgyárak Porkohászati Gyárában. 1961 óta műszaki ellenőr. Elsősorban selejtanali- tikával foglalkozik. Ezüstjelvényes újító. — Nehéz lenne szétválasztani ok és okozat szövevényét. A szellemi színvonal gazdagodása ok, de okozat is, mert a gépészeti és technológiai haladás visszahat a szellemi színvonalra, s újabb megoldásokat követel. Ma már sorozatban gyártunk olyan forgácsoló- szerszámokat, melyeket korábban csakis , importból szerezhettek be az ipari üzemek, s melyekre néhány esztendeje azt mondtuk: ilyet mi úgysem tudunk csinálni. — És tudtak. — Ez nem olyan egyszerű. A műszaki haladás nem elhatározás kérdése, de még csak nem is tehetségé. Anyagi feltételek is kellenek hozzá. Arra gondolok például, hogy hosszú éveken át volt olyan tendenciája az iparfejlesztésnek, ami szerint csakis az új üzemek domináltak. És közben a meglevő üzemekben elöregedett, elavult minden. Ma már természetes, hogy a beruházási javak leggazdaságosabb felhasználási területe a rekonstrukció. A meglevő korszerűsítése. 0 Fölenged kezdeti tartózkodása, mert olyasmiről beszélünk, ami gyakorlatilag kitölti az életét: a műszakiak erkölcsi tekintélyéről, hivatásáról és — megbecsüléséről. — A tekintély: a bányafúrófejekkel időről időre meggyűlik a bajunk. Repednek. Oka? Ahány szakember, annyi vélemény. Van hát akkor megoldás? Persze, sőt legtöbbször a bajok kényszerítik ki a jobbat. Olyan bizonyítékokat kell produkálni, melyek megfellebbezhetetlenek. Aki ezt leteszi az asztalra, meglesz a tekintélye, függetlenül attól, milyen beosztás szerepel a munkaügyi papírjain. — A hivatás: nagy dolog. Csak hát a hivatásérzetet is lehet ösztönözni és csökkenteni. Volt olyan időszak — sajnos, mert nemcsak az ipar, az ország is megszenvedte —, amikor nem a szakember hozzáértése döntött, hanem a nagyobb sarzsi. Még akkor is, ha aki viselte, nem volt szakember ... Volt két olyan újításom, melyeket bátran jelentősnek mondhatok. Az egyik a vonódugó, a másik a körkés. Az utóbbi például csak importból volt beszerezhető. Jó, megcsináltam. Pénzt is kaptam érte. A fölhasználok is jól jártak: a Csepeli Csőgyár, amely a vonódugókat s a MÁV, mely a kerekek futófelületének szabályozására a körkéseket használja. Csakhogy: amíg a jó javaslatot sikerült áterőszakolni, újra és újra megkérdeztem magamtól, hogy kellett ez neked? Viták, cirkusz, így tovább. — A megbecsülés: szorosan ehhez tartozik. Nemcsak anyagiak ügye ez. Bár persze, azé is, s ha egy éveken át keményen tanuló ember ugyanany- nyit keres, mint az, aki még egy hónapja gyárat sem látott, igencsak gondolkozóba esik... Mégis, sokkal inkább az erkölcsi megbecsülésre tenném a hangsúlyt. A tudás, a hozzáértés megbecsülésére. Arra, hogy ne csak addig legyen „aranyfiú” a műszaki, amíg égető szükség van a megoldására, melyen dolgozik, utána meg... A megoldást használják, de aki megcsinálta, már semmit sem számít. A szocialista ipar megjelölés ugyanis, felfogásom szerint, nem pusztán a tulajdonjog kifejezése. Az ipar szellemét, légkörét is kell hogy mindinkább jelentse... Fehér ing, bőrzeke, energikus kézmozdulatok, lényeget megfogó érvelés. 1957-ben került a gyárba. Jánossy Ervinnek hívják, gépészmérnök, technológiai csoportvezető. — A porkohászat speciális terület, az országban csak nálunk foglalkoznak ezzel. Nagy távlatok s ugyanakkor: centi- ző óvatoskodás, így jellemezhetném. Külföldön szédületes / HÁZGYÁR ÉPÜL DUNAKESZINÉL Hírlap-nap után Abonyban
