Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

1968. ÁPRILIS 4., CSÜTÖRTÖK MST JWEGTEI '^/Ctrlau KÉT KAPITÁNY Isten után a második — a Hunyadin Kikötéshez készülnek. A hí­don két kapitány áll. Már do­bognak a Hunyadiról leszálló, Visegrádról érkező kirándu­lók léptei a Vigadó téri állo­más padlóin, amikor Pintér Gyula kezet nyújt beosztott kapitányának. — Köszönöm. '— Én is köszönöm parancs­nok úr. Véget ér az első út, amelyen a 27 esztendős, frissen avatott Wendl István kapitányként vett részt. — Mondja kapitány úr, is­meri ezt a filmet: Isten után az első? — Ismerem. — Valóban ilyen nagy úr a kapitány? — Amíg hajózik? Ilyen. A kapitány határoz, az ő kezé­ben kell lennie minden hata­lomnak. És övé minden fele­lősség is. A legfőbb törvényünk, nekünk hajósoknak, kár nél­kül térni haza. Gondolok em­it parancsnoki kabinban: beréletre, anyagi értékekre — Az avatás előtt tettem le a pálya legmagasabb vizsgáját — csendesen, elgondolkodva beszél — de ezután is minden újabb út - egy újabb vizsga lesz. A parancsnokra néz. A Hu­nyadi első kapitánya helyes­lőén bólint. — Tíz éve hajózom. Vonta­tón kezdtem, öt esztendeig voltam matróz. Letettem a ke­zelői vizsgát, aztán a hajós­hadnagyit ... Hogy mit kel­lett tanulni? Jogot, navigációt, hajóépítéstant, géptant, egész­ségügyet, vonal ismeretet, nyelveket... — Ne folytassa! A két kapitány, az öreg és a fiatal nevet. — Akkor újabb két év kö­vetkezett, vontatón, végig a Dunán. És most a kapitányi vizsga ... A tárgyak ugyanazok voltak, mint a hadnagyi vizsgára, csak sokkal magasabb színvo­nalon ... Sikerült. — És most kapitány. — Beosztott kapiány ... Ka­pitányi felügyelet alatt egy ideig. Vagy mondjam, .így: tanuló kapitány? Hiszen még nagyon sokat kell tanulnom, amíg megszerzem a szükséges rutint, a jogot, hogy önálló lehessek. ... egyaránt... A folyó medre óránként változhat. Ahol az imént még nem volt hordalék, ott a hajócsavar nyomán most zátony emelkedhet. Az elemekkel, viharral, köddel kell megküzdeni. Szabályokkal meghatározni: melyik a helyes lépés és melyik nem. Csak utólag, legfeljebb hazatérés­kor válik el, mi volt a leg­jobb ... Vagy mi lett volna... — Tehát akkor ön még... — Amíg felügyelet alatt hajózom, amíg van első kapi­tány felettem, csak a második ember lehetek. Kis szünet után hozzáteszi: — A mostani vizsgáimon múlik, mikor válók elsővé. (szántó) TAVASZODIK Alacsony, zömök, jókedélyű ember Maszlik János, mint körülötte a tavaszodó világ. Csupa tűz, csupa elevenség, pedig hatvannégy éves és az éjszaka szemhúnyásnyit sem aludt, is­tállóőr, havi ezer forintért. Ősz, keskenyre sodort bajszát si­mogatva kutat emlékeiben, inkább csak hangosan gondolko­zik, mintsem másokhoz beszél. — Augusztus vége volt... vagy tán szeptember már? Nem is tudom pontosan. De arra jól emlékszem, hogy vit­tem vasaltatni az egy szem lovamat, a három hold jutta­tott föld hajnaltól napestig adta a munkát, amikor oda­jött a Simányik Jóska meg a Varga Eszti és a Deák Pali is. „Hát csak azért jöttünk" — kezdte a Jóska —' „mert mi nagy dologra szántuk el ma­gunk. összeállnánk bandába vagy csoportba, ha úgy jobban tetszik, úgy talán könnyebb lenne a sorunk.” — Csoport­ba? — néztem rájuk megle­petten. — Talán kolhozt akar­tál te mondani, Jóska? „Mondd úgy, ahogy jobban tetszik" ■— vonta meg a vál­lát Deák Pali. „Nem a név a lényeges, hanem az egy aka­rat. Cseléd voltál te is a Szá- lander-tanyán, nyomorult sen­ki, akárcsak mi. Ha boldogul­ni akarsz, csapj föl, pajtás, ne­ked köztünk a helyed. Együtt erősebbek vagyunk, mint kü- lön-külön.” „Gondolkozz ezen, János, vesd meg jól magad­ban, aztán, ha úgy gondolod, hogy hozzánk szegődöl, hát várunk"' — mondta még a I Jóska, azzal mentek tovább a j magtik dolgára, meg én is, mi­vel hát a kovács is elkészült I közben a vasalással. Nem jöt- I tek ők többet, én sem mentem j feléjük néhány napig, císak rá­gódtam magamban, mint ba- ; gós a dohányon. Volt három hold földem, egy tehénkém, meg a lovam. Szerszámot, ekét, fogast a Szálender-ta- nyáról szereztem. Közben meg házmester is voltam egy jó*- szívű úrnál, az vette nekem fizetségbe a lovat. Elindultam a magam útján s most azt ké­ri a Simonyik Jóska, hogy mondjak le a földről, a tehén­kéről meg a lóról. Kocsis már nem vagyok Szálender csen­dőr altábornagy úrnál, a ma­gam rozzant szekerét húzza a saját lovam. Most már a ma­gam kocsisa vagyok, de mire megyek én egyszál magam­ban, amikor se a betűt, se az írást nem ismerem. Igaza le­het Simonyik Jóskának meg a Palinak is és ha elszegődné­nek mások is, erősebbek len­nénk együtt, mint külön-kü- lön. így morfondíroztam én napokig, vezetve az ekét a bo- rozdában, mert hogy ősz volt már akkor és szántani kellett, akármilyen döntésre jut is az emberfia önmagával. Aztán elmentem s csak annyit mond­tam nekik: itt a kezem, fo­gódzunk össze, de aztán jó szorosan... Tizenkilenc esztendejfe tör­tént, 1949 őszén. És október­ben, kétszázötven hold földön, huszonegy taggal megalakult Alsógödön a Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Idegenvezető parasztasszony Özv. Borbély Sándorné 68 éves hévízi parasztasszony ide­je nagy részét idegenvezetés­sel tölti. 1926-ban kertjében egy téglaboltozatos római kori sírt tártak fel a szakemberek. Néhány lelet elszállítása után a sírt a csontvázzal együtt érintetlenül a helyszínen hagy­ták. Borbélyáé azóta sok ezer üdülő- és kirándulóvendégnek mutatta be a II. Constantinus császár idejéből származó sírt. Országszerte megkezdte munkáját a Repülőgépes Nö­vényvédő Állomás. Elsőként az őszi gabonákat fejtrá­gyázzák. Adonyban Szabó Sándor és Mercz Antal pilóták a „Március 21” Tsz légterében dolgoznak karriert futott be a porkohá­szat. Érthetően, hiszen a por­kohászati úton előállított ter­mékek ára hagyományos tech­nológia mellett ötszörös-hat­szoros lenne. Nálunk mégis ma is azon folyik a vita: van-e egyáltalán „fantázia” a por­kohászatban? Amikorra egy- egy részletkérdésben elhang­zik az igen, addigra a külföldi cégek mérföldes léptekkel ju­tottak előre. — Elégedetlen? — Ez nem személyi elége­dettség vagy nyughatatlanság kérdése. Sokkal több: jobban kellene élni adott lehetősé­geinkkel. Az új mechanizmus, igen helyesen, azt tolta az elő­térbe: ne csak termelni, ha­nem azt termelni, ami eladha­tó. Évek kellenek hozzá, míg általános gyakorlat lesz. Egy- egy új termék esetén minden­ki fázik a rizikótól, s legtöb­ben azt keresik, miért nem lehet megcsinálni, s nem azt, hogyan is lenne belőle valami. — A harcot unja? — Nem. Hanem a fölösleges tusakodásokat, a dilettantiz­mus olykor még mindig kísér­tő szellemét, az energiákat be- fullasztó huzavonákat. Har­colni, vitatkozni jó dolog, szükséges dolog, mert csakis így képzelhető el az előreha­ladás. Amikor azonban azt kell bizonygatni, hogy a fehér nz fehér a fekete az fekete... Fél éve vitatkozunk azon. hogy kell-e annyi műszaki a technológiai területen. Közben négy ember már kilépett a gyárból, helyettük nem jött senki, azért a vita még tart... Egy-egy rövid, közbevetett mondat is elég ahhoz, hogy ok­fejtése ne veszítsen lendületé­ből, s hogy még inkább éleseb­ben fogalmazzon: — Kétszer voltam bíróság előtt azért, mert — jót csinál­tam! ' Import excenterprések helyett megoldottam a csavar­anyagyártást a körasztalos tablettázógéppel; 800 ezer fo­rint megtakarítását tette lehe­tővé. Mégis csak akkor kap­tam érte megfogható elisme­rést, amikor már bírósági íté­let támogatta az igazamat... Konstruáltam egy lépcsős kő­zetfúró fejet. Kalandregény kerekedhetne belőle, hogyan is alakult a sorsa. Sokszor éreztem úgy, amikor egy-egy új dologgal jelentkeztem — mint például a keményfémbe- tétes jégtüskével —, hogy lé­nyegében teljesen mindegy mások számára, lesz-e belőle valami vagy sem. — A közömbösség ellen ... — Ez nemcsak közömbösség! Egy gyár, legyen bárhol a vi­lágon, a holnapját „eszi meg”, ha nem törődik a műszaki fej­lesztéssel, a terméktökéletesí- téssel, ha lebecsülik a műsza­kiak szerepét. Nem arról van szó — mert némi közöm van a politikai munkához is —, hogy valamiféle szakember­imádatot reklamálnék. Sok­kal inkább arról, hogy elveink nemegyszer kívánalmak csu­pán, s gyakorlati megjelené­sük egészen más. A magyar ipar előtt a most húsz eszten­deje lezajlott államosítással soha nem látott távlatok nyíl­tak meg; ezek egy részével jól éltünk, de volt, amivel sokkal jobban kellett volna sáfárkod­ni. Lélektelenségért azonban senkit nem lehet törvény elé citálni: csakis a társadalmi morál változása jelentheti a mind elengedhetetlenebbé váló frontáttörést... Az iparban nem lehet helye a hivatalnok- szemléletnek. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága 1966. május 25—27-i ülésén hozott határozatot a gazdasági mechanizmus reformjáról. Eb­ben kimondotta: „Politikai cél, hogy megszüntessük az egyéni kezdeményezést és fe­lelősséget gátló, túlzott kötött­ségeket, visszaszorítsuk a bü­rokratikus tendenciákat. A szo­cializmus fejlődésére, a köz­érdeket szolgáló alkotómunka szabadabb kibontakozására van szükség." Mészáros Ottó Ha odakinn nem sütne me­legen az áprilisi nap, idebenn .az üvegházakban tavasz len­ne már akkor is. Ciklámenek, szegfűk, primulák, jácintok és tulipánok virítanak harsogó tavaszi színekben. A magas, szikár, cserzett arcú férfi, Mester Ernő főkertész, úgy jár-kel közöttük, mintha vala­mennyi az édesgyereke lenne. Szinte a virágaihoz beszél, nekik mondja-meséli el a ré­gi történetet. — Az apám cselédember volt a Schöffer-birtokon, ott lapszámoskodtam én is a ka- ^ onasorig. Jobbára kertészked- ;• em, onnan e régi szerelem. A ^ elszabadulás öt hold földet ^ idott. Azon kertészkedtem to- ^ ?ább, de voltam én dinnyés és ^ ninden, ami kellett, csakhogy 1; >oldoguljak. Nem volt köny- s íyű dolog. De aki szereti a $ nunkát, és lehetősége is van $ á, hogy dolgozhasson, nem ^ iái éhen soha. ‘A hír, hogy ^ :özös gazdaságot alakított né- ^ lány cselédember, megütötte $ i fülem. Mit akarnak és ho- ^ ;yan ? De befészkelte magát ^ nások fülébe is. És jöttek | lozzám a régi cselédtársak- $ dmborák, Kozma Jóska, Mó- $ icz Géza, Tőbl Ferenc, Herr § ?erencné és mások is. „Ernő, \ e tanultabb ember vagy mi- ^ tálunk, elvégeztél négy polgá- ^ it is, nem gondolod, hogy ne- ^ lünk is csinálni kellene vala- k nit?” Tíz család kellett akkor ^ gy szövetkezet megalakítása- ^ ioz, összegyűlt hamar. Tizen- § iyolcan mondták ki az igent § ígérve, hogy magukkal hoz- ^ ák földjüket, jószágukat. ^ Jentem a járáshoz, mit szói- ^ iának hozzá. Mondták, rend'- ^ >en van, de az elnök én nem ^ ehetek, mert én csak a pa- ^ asztpárt tagja voltam akkor, ^ -agy inkább azért, mert szóvá ^ ettem a választás után, nem í olt egészen szabályos az, hi- zen le akarták szavaztatni es- $ e azokat is, akik napközben § gitálni voltak másutt, s a lis- $ a szerint ott kellett leadni a ^ oksukat. Hát ezért haragúd- j! ak rám akkor a járási embe- ^ ek. Én már csak ilyen va- ^ ;yok, ami a szívemen, a szá- non. Vallom ma is, és ebből ^ lem engedek: az igazság ki- § nondásánál nincs és nem le- ^ :et politikusabb dolog. Még ^ kkor sem, ha az igazság ki- $ nondása néha fájdalmas vagy ^ eserű. Az én számíze is meg- ^ :eseredett akkor, de azért a ^ olog nem maradt annyiban: megalakítottuk 1950 februárjáé­ban az Uj Élet Termelőszövet­kezetet, tizennyolcán, százhet­venhárom holdon, négy pár lóval és hat pár ökörrel. Meg egy7 öreg Hoffher traktor dol­I gozott nekünk bérmunkában. 1 Elnöknek, hogy szó ne érje a ház elejét, a kommunista Mó­ricz Gézát választottuk, en­gem meg a helyettesének ne­veztek ki a többiek. Hitelt nem vettünk igénybe, adóssá­gunk sem volt, ezért megint csak megorroltak ránk, de most már a megyeiek. Ha a hitellel elkötelezzük magunk, beleszólhatnak a munliánkba. Hát ezt nem akartuk. Men­tünk a magunk tervei, elkép­zelései után. Harminchat fo­rintot ért az esztendő végére egy munkaegység, tizenötezer forintot részelt minden tag át­lagosan. És volt még ráadás­ként tizenkét hízónk is, ame­lyeket magunknak neveltünk. Abból megint majdnem baj lett: mondták, be kell szolgál­tatnunk az utolsó darabig. Odaadtunk vasvillával az ólak elé... Hát szóval ilyen csa­tározásokkal érkeztünk el az esztendő utolsó előtti hónapjá­hoz. Tizennyolcán kevésnek éreztük magunkat az új esz­tendőhöz, és. ilyesféleképpen gondolkoztak a Vörös Csillag tagjai is. A közös gondok hoz­tak össze minket s mondatták ki velünk 1950 novemberében az egyesülést. így lett a két gazdaságból Egyesült Törekvő Termelőszövetkezet s az elnök, a tagság egy akarata folytán, jómagam. Tessék, itt a tagsági könyvem, nézze meg, mire ju­tottunk egy esztendő alatt. „1951. Négyszázkilencvenhat munkaegység, tizenhatezer- kilencszázhetvenkét forint." Tizenhét esztendő múlt el az első egyesülés óta. A két, szin­te maroknyi gazdaság helyén ma már három és félezer hol­don gazdálkodik az alsógödi Egyesült Dunamenti Termelő- szövetkezet., Huszonhárom traktor, r hat teherautó, öt kombájn segíti az emberek munkáját. Az elmúlt esztendő­ben tizenkilencezer-nyolcszáz forint volt a tagság átlagjöve­delme. Maszlik János éjjeliőr tizenötezer forintot, Mester Ernő, a virágkertészet vezető­je pedig harminckilencezer forintot keresett az elmúlt év­ben ... Prukner Pál Hazánkba látogat az angol közoktatásügyi miniszter llku Pál művelődésügyi mi­niszter meghívására szomba­ton hazánkba érkezik Gordon Walker, Nagy-Britannia köz­oktatási és tudományos ügyed­nek minisztere és felesége. A vendég magyar kollégájának londoni látogatását viszonoz­za. Itt tartózkodása során — a tervek szerint — felkeres több Oktatási, tudományos és kul­turális intézményt, hogy tanul­mányozza azok munkáját. Ta­lálkozik magyar közéleti ve­zető személyiségeikkel is. Felhívás A fiatalok közgazdasági vetélkedőjén való részvételre A KIMSZ megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, a Magyar Kádió és Televízió megrendezi a fiatalok közgazdasági vetélkedő­jét. A vetélkedő célja: — A korszerű közgazdasági és ipargazdasági munka gyakorlati alkalmazásának bemutatása. — A fiatal gazdasági szakembe­rek ösztönzése ismereteik bővíté­sére, egyben a legjobbaknak le­hetőség biztosítása, hogy a tv nyilvánossága előtt számot ad­hassanak felkészültségükről. A vetélkedőn részt vehet min­den 30 éven aluli fiatal. A kérdéscsoportok alapvető elsősorban vállalat- területekre irányul­közgazdasági, gazdálkodási nak. A vetélkedő lebonyolítása három fordulóban történik: Elődöntők: megyénként és Buda­pesten 1968. júniusban. Középdöntő: Budapesten szep­temberben. , . . . j. Döntő: a tv nyilvánossága előtt októberben. A döntőbe jutottak helyezésük alapján értékes jutalomban része­sülnek. A jelentkezéseket név, munka­hely, beosztás és lakcím feltün­tetésével 1968. április 30-ig lehet beküldeni a KISZ városi, járási és kerületi bizottságaira. A jelentkezés elfogadásának fel­tétele a vállalat és a KISZ javas­lata. MEGNYÍLTAK A JÁTSZÓTEREK „Meg kell öntöznöm hüs csöbörrel . . .’ (József A.) dolog

Next

/
Thumbnails
Contents