Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-21 / 93. szám
TUST MEGYEI 1968. ÁPRILIS 21., VASÁRNAP Folyóiratszemle • Társadalmi és irodalmi folyóirataink áprilisi száma az átlagosnál több olvasnivalót kínál, már csak azért is, mert megnőtt a polémikus hangú írások száma. A TÁRSADALMI SZEMLE közli Biszku Béla és Púja Frigyes írását a budapesti konzultatív találkozóról. Két tanulmány foglalkozik a gazdasági reform kérdéseivel: Lázár György a területfejlesztés, dr. Kálmán György a jogi eszközök alkalmazása szemszögéből vizsgálja a gazdaságirányítás új rendszerét, s mindketten érdekes, új gondolatokkal járulnak hozzá a gondolatkör bővítéséhez. Eléggé elhanyagolt, mellékesként felfogott tényező életünkben a környezet kultúrája: dr. Pogány Frigyes cikke nagy alapossággal bizonyítja fontosságát. A folyóirat Eszmecsere rovatában folytatódik a vita a szövetkezeti mozgalom, illetve a mai magyar filmművészet kérdéseiről. Míg előbbi valóban sokrétűnek, s a gyakorlathoz közelállónak mondható, a filmművészeti vita inkább csak a szakmabeliek belső ügye maradt — eddig. Eléggé sokat markol a VALÓSÁG már-már éppen tematikai gazdagsága miatt nehezen áttekinthető áprilisi száma. Mintha túl sok mindenről lenne szó, de végül is csak elfárad az olvasó, annyifelé kénytelen megosztani figyelmét. Négy tartalmas írásra hívhatjuk fel a figyelmet. Kozma Ferenc Kiegyenlített és polarizált fejlődés a világgazdaságban című tanulmányára, melyben — a szerző szándéka szerint is — elsősorban kérdésekkel, megoldásra, de először is válaszra váró problémákkal ismerkedhetünk. A folyóirat Martinovics Irináé filozófiája címmel Sándor Pál nagylélegzetű dolgozatát közli, amely — több tekintetben — csak jelzésekre, az olvasó beavatottságá- ra hagyatkozik. Két, vitára ingerlő, de ugyanakkor rendkívül fontos, tanulságokat is fölkínáló írás jelent szellemi felüdülést az olvasónak. Végh Antal Állóvíz címet viselő szociográfiai riportja Penészlek faluról, s Vitányi Iván tanulmánya, Lukács György esztétikája és a zeneesztétika címmel. A szolidaritás ünnepét, május elsejét köszönti a PÁRTÉLET áprilisi számában Gáspár Sándor. Egy másik évfordulóról is megemlékezik a folyóirat. Wirth Ádám A teljes lenini életmű címmel Lenin születésének 98. évfordulója alkalmából Lenin munkásságának egységét, a részletek egymástól való elszakíthatat- lanságát elemzi. Közli a folyóirat a Központi Bizottság Titkárságnak határozatát a jövő oktatási év feladatairól, s négy olyan írást is, amelyek szerzői a gazdasági reform kialakította új helyzet egy-egy részkérdésével foglalkoznak. Irodalmi folyóirataink közül a NAGYVILÁG kívánkozik elsőként ismertetésre és — elismerésre. Két olyan írást közöl a folyóirat, amelyek valóban élményt, mégpedig emlékezetes élményt nyújtanak az olvasónak. André Malraux Ellenemlékiratok című visszaemlékezéseinek itt közzétett részlete a kivételes művészi alkotások rangjával mérhető. A részlet — töredék volta ellenére is — a teljesség bűvöletével tartja fogva az olvasót; realitása, nyíltsága, forrósággal átitatott vallomásstílusa egyaránt élmény. Ugyancsak a teljes elismerés szavaival szólhatunk Vlagyimir Tyendrjakov Felfedezés az erdőben című kisregényéről. Az új szovjet próza egyik legjelentősebb képviselője hű marad önmagához. Éles konfliktus, kendőzetlenül nyers hősábrázolás jellemzi alkotói módszerét, s ez biztosítja a mű hitelességét, s ezzel az olvasó megnyerését. Ugyan nem szépprózai írásról van szó, mégis az azoknak kijáró izgalommal olvastuk Hans Magnus Enzensberger Távozóban Amerikából című nyílt levelét, melyet az őt vendégüllátó Wesleyan Egyetem elnökéhez intézett, s melyben pontról pontra fölsorolja azokat a megdöbbentő indokokat — „Azt az osztályt, amely az Amerikai Egyesült Államokban uralkodik, és a kormányzatot, amely politikáját végrehajtja, a földkerekség legveszélyesebb emberi testületének tartom” —, amelyek tanulmányútja időelőtti befejezésére, s á' hazatérésre kényszerítették. A folyóirat közöl egy másik, ugyancsak rendkívül gondolatgazdag — s az indokolás, bizonyítás nagyszerűségével akár például is szolgálható — írást: Rényi Péter cikkét Hochhuth Katonák című drámájáról, Churchill védelmében...? címmel. Rényi nem kevesebbet, mint azt bizonyítja be, hogy az írói szándék visszájára fordulva hamis ítélkezéshez, s ezzel torz történelmi mérlegeléshez vezet. Áprilisi számában a KORTÁRS Veres Péter eszmefuttatását közli Bölcs és balgatag őseink címmel, vezető írásként. Az öregen is oly fiatalos hévvel vitákat keltő-kavaró író mostani cikkében is csípős keveréket formál-elegyít okos gondolatokból és tetszés szerint csoportosított tényekből. Kellemes ismerkedés volt Marton István bemutatkozása. Passió Dreikreutzenbergben című novellája tehetséget tükröz, bár a kezdő egyenetlenségeivel. Két hosszabb írást is olvashattunk. Sütő András regény- részletét és Trencsényi Imre kisregényét; mindkettő nélkülözi a feszes prózaírói fegyelmet, s inkább hosszadalmas, mint sokat mondó. Vas Zoltán Horthy Miklós című tanulmányának befejező részletét találhatjuk a folyóirat mostani számában. Az írás első része — három hónappal ezelőtt örömmel köszöntöttük — többet ígért, mint amit a későbbiek beváltottak. Sajnos. A tanulmányok közül még kettőt említünk. Dersi Tamás Kun Béla Petőfiről és Aranyról címmel írt cikket, Földes Anna pedig A másik Moldova címmel mai prózánk legsajátosabb művelőjét próbálja a kritika fénye mellett megértetni, bemutatni. Gazdag verscsokrot nyújt át e havi számában az XJJ ÍRÁS s e csokorból kettőt emelünk ki: Illyés Gyula A vak című költeményét, s Csoóri Sándorét, a Mindennapi történelem címet viselőt. A prózai termés halványabb a megszokottnál. Gáli István Triptichon című — három — elbeszélése remek részletei ellenére sem jut túl a vázlatosságon. Galambos Lajos kisregénye — Miguel Dorado kadét két vallomása — merész vállalkozás, de lényegében az igen tehetséges író rutinmegoldásainak jegyét hordja magán. Folytatja a szerkesztőség a vitát Nádasdy László riportsorozatáról: Tusnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnökének hozzászólása, s Nacsády Árpád a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium egyik főosztálya képviselőjének levele található a folyóirat mostani számában, valamint a riport- sorozat szerzőjének reflexiói. M. O. FEHÉR KOPORSÓ az élettársa bátyja. Kilencig beszélgettek, aztán elment. Így volt? — Körülbelül. Olyan kilenc óra lehetett. — Aztán hazajött a kislánya. Mondta, hogy zárva van a fodrász. Maga akkor azt mondta, menjen a másik fodrászhoz.' Így volt? — Igen. — Aztán maga elkezdett mosni. Nem akkor jutott eszébe? — Nem. Csak sírtam. El voltam keseredve. — Előző este ígérte meg az élettársa? — Igen. Már előtte is. De akkor előző ese. Hogy többet nem találkoznak ... És reggel fél kilenc után azt mondta a sógor: karonfogva mentek a gyárba. • A sógor éjszakás volt. Kijövet látta az öccsét a nővel. Az asszony is a pesti gyárban ismerkedett meg az élettársával. Terhes lett — a férfi anyjához költöztek Kakucsra. Leválasztott külön szobába. — Amikor még járt dolgozni, az a másik nő ... Hogy hívják? — Az Erzsi... — ... az Erzsi is magukkal utazott? — Igen. Együtt is dolgoztunk ... De hiába próbálkozott — én kellettem a Palinak.-4- Maga a szülés után maradt ki? — Igen. A Pali is kimaradt. Otthon dolgozott. De aztán visszament... Egy másik gyárba ment. De az Erzsit bevitte oda. — Nézze, a Pali testvérei mondták meg, hogy a Pali meg . az Erzsi ___Mondhatták azért is , hogy magukat összeveszítsék. — Azért is mondták... Az utóbbi időben a Pali nem is köszönt nekik. De tudtam, hogy igazat mondanak. — Honnan tudta? — Tudtam... De ő tagadta. Megígérte, többet nem találkoznak. De csókolóztak a gyárban, az egész gyár róluk beszélt. — Ha így is volt... miért a gyereket?! — Magammal is végezni akartam. — De egy karcolás sem volt magán. — Akkor jött meg a kislányom. Letöröltem a kést. Betettem, hogy ne lássa. De meglátta a kisfiút. Sikított — kiszaladt. De visszajött, megint sikított, és kiszaladt. Én mentem utána, hogy hallgasson. Kimentem az utcára... 5 Az áldozatot fehér koporsó- $ ban temették el. Élt egy évet. J Még annyit sem. Február 26-án 5 lett volna a születésnapja. 5 Február 15-én ölték meg. ; Sokan voltak a temetésén. 5 Az anyja nem volt ott. Ö ölte $ meg. • 5 — Akar vele beszélni? — í kérdezi a fiatal ügyész. ^ — Nem ... Nem is tudom... | Azt hiszem, elég lesz, ha át- 5 olvasom az iratokat, s $ — Ahogy gondolja ... Tes5 sék, itt a vádirat. Itt az asz- ; szony ügyészségi vallomása. 5 Ezek a rendőrségi tanúkihall- j gatások? — Elkomorodik, han- $ got vált. — A fényképek nin- 5 csenek itt. Szép kisfiú volt. $ ... Gépiesen írom az adato$ kát. Mráz Józsefné, 32 éves, $ hat osztályt végzett, háztartás- $ beli. Elvált, egy kiskorú gyer- 5 meke van — később megtu- 5 dóm: nyolcéves kislány. Írom ^ tovább: Kakucson közös ház- $ tartásban élt egy férfival. — ^ A 253. § 1. bekezdése alapján: $ emberölés. S I ... élettársa megcsalta. ! Médeia. Két és fél ezer éve, i hogy a féltékenységtől őrült S Médeia irtózatos bosszút állt $ a férjén: megölte gyermekei- I két. De a monda régebbi. An- | nak két és fél ezer éve, hogy 5 Euripidész megírta. J „... állt a kiságyban. Oda- ! mentem, lefektettem.” | A Médeia-monda legalább $ háromezer éves. s 5 „... amikor megszúrtam, 5 hallottam, hogy nyílik az ajtó. $ A kést gyorsan letöröltem, és Ja többihez, a dobozba tettem. J A kislányom jött haza. Meg- J látta az öccsét, megijedt, si- ? koltozva kiszaladt.” ! • ^ — Azt vallja, utána öngyil$ kos akart lenni. Ez nincs bent J a vádiratban. J — A tények alapján nem J fogadhattuk el ezt a vallomá- J sát. Letörölgette a kést, gon- J dósán a helyére tette. A kis- jS lány pedig nem akkor, hanem 5 valamivel későbben ért haza. 5 Lett volna ideje, hogy magába $ szúrjon. Még egy karcolás sem J volt rajta J — De miért azt a kis tehe- J tétlent? Azért, mert ő szülte, J a sajátja? $ — Az ő tulajdona... Ez is. $ Ha nekimegy az élettársának J vagy annak a másik nőnek, azt J még meg lehetne érteni. $ Hallgatunk. S — Hol van? | J — A Gyorskocsi utcában. J akar vele beszélni? $ — Nem is tudom... ! • J Végül másnap kérem a be- ^ szélét. Megkapom a papírt — 5 vagy bemegyek, vagy nem. ; Állni fogunk egymással, kö- J zöttünk az apró szemű rács- | fal. És mit kérdezek? Mit J mondok? Menjek fel a Várba, í a Galériából kérjem el a fest- ! ményt — és mutassam meg ! neki? Nézze meg azt a paraszt- ! asszonyt. Ordít róla a reménytelen fájdalom! Látja?, előtte ! lépked a férje, hóna alatt a ! fehér koporsó! Látja ezt afáj- j dalmat? Pedig az a gyerek > csak torokgyíkban halt meg, ; nem az anyja kezétől! ! Ki festette azt a képet? : Mire emlékszik az ember? ! A fiatal ügyész azt mondta: ! — A temetés után beszéltem i egy öreg parasztasszonnyal, j Azt mondta, ha ott az az asz- ! szony, ott fojtják meg a sírnál... ! Igen. De már április van ... > Az asszonyt már sajnálják a ! környéken. Már áldozatot lát- ! nak benne, akit elvakított a ! szerelem. s 5 Szemben állunk hát egy-; ! mással. Erős, magas asszony. ! Sima, kerekded az arca. Bar- ! na haja van, barna szeme. Ér- ! telmes arcú, nyugodt asz- ! szony. Alig zökken ki a nyu-1 ! galmából, amikor elmondom, j ! mit akarok. k { ! — Tessék kérdezni. • Figyel. Halkan beszélek, i > nyugodtan. ! — Fél kilenckor jött ma- i ’gukhoz a sógora, pontosabban: TIHANYI TAVASZ — És kiabálta, hogy valaki megölte. Nem hitte el, hogy maga volt? — Elhittem. (Folynak a könnyei.) De valahogy ... — Mikor is jött meg a lánya? — Akkor. Hallottam a kaput ... — Ha később jön? — Magammal is végzek. — Így akarta? — így. — És amikor már mindenki betódult, miért fogta a sógorára? Miért mondta, hogy ő tette? — Miért? Elhallgat. Nem sír. Állja a tekintetem. Most veszem észre, hogy a fegyőrnő szipog. Az asszony — a rácsfalon keresztül — állja a tekintetem. • Halkan beszélek, higgadtan. — Elment a sógora. Maga mosott. Aztán megeredt az eső. Maga kiment az udvarra, hogy a fészerbe vigye a fát. Visszament. Mosott még? — Mostam. — Ekkor határozta el? — Nem akkor. Akkor még csak sírtam. Csak később, amikor csavarni kezdtem. Nyugodtan néz a szemembe. A fegyőrnő megint szipog. Ingerel ez a nyugodtság, de visz- szafogom a hangom. 'sssssssssxsssssxssxssxsssssssxsxssssssssssxss — Szóval csavart. És hirtelen ... — Igen. — Hirtelen jött? — Igen, amikor csavartam. Arra gondoltam egyszer csak... — Egyszer csak? Eltelt egy óra! Egy órája, hogy elment a sógora! És csak a csavarásnál? — Igen. Akkor jött az az érzés ... — ... hogy végez vele. — Magammal is. — De magával nem végzett. — Jött a kislányom. — Ha nem jön? — Magammal is. — Miért azt a kicsit? — Magamat is ... Hallottam, nyílik az ajtó. — Milyen ember az élettársa? Megcsalta, nem vette feleségül ... — Nagyon megbántam azóta. De akkor hirtelen jött. — Hirtelen? Csúnyán nézhetek. Könnyek gördülnek az arcán. De néhány csepp — és vége. És ismét farkasszemet nézünk. • Nyugodt. Túl lenne rajta? Vagy csak más a nyugodtság? Vagy megnyugtatta, hogy élhet? Vagy már elintézte magával, hogy börtönévekkel vezekel? Vagy annyira magánügynek tartja, annyira az önmaga ügyének, hogy a másoktól érkező impulzusok visszapattannak az agyáról? Nem bírom tovább a csendet. — Hallom, járt bent az élettársa. Úgy tudom, azt mondta, hogy megvárja magát. — Azt mondta. — És maga elhiszi neki? — Nem. — De azért jólesik, hogy ezt mondta? — Jólesik. Murányi József ZEBEGÉNY Nyári képzőművészeti szabadiskola A Pest megyei Múzeumok Igazgatósága és a Szőnyi István Emlékmúzeum a régi, nagyhírű szabadiskolák hagyományait felelevenítve Ze- begényben, Szőnyi István volt parkjában nyári szabadiskolát indít a legkiválóbb művészek és művészettörténészek vezetésével. A szabadi:skola kettős céllal indul: mesterségbeli és esztétikai útbaigazítást kíván nyújtani a képzőművészet iránt érdeklődőknek; elősegíteni kívánja a képzőművészetben tevékenykedők továbbfejlődését. A szabadiskola július 29-én nyílik és augusztus 11-ig tart. Igazgatója: dr. Végvári Lajos, a művészettörténeti tudományok kandidátusa, a Képző- művészeti Főiskola tanszék- vezető tanára. A festőtagozatot Hincz Gyula, Kossuth-dí- jas, kiváló művész, a szobrásztagozatot Somogyi József, Kos- suth-díjas, érdemes művész vezeti. A megnyitó ünnepségre július 29-én 11 órakor kerül sor. Ennek a naphak a délutánján Patzc.y Pál, kétszeres Kossuth- díjas, kiváló művész tart előadás* Szőnyi Istvánról. A szabadiskola délelőtti programjaiban általában rajzolás, festés, mintázás szerepel, míg délutánonként különböző előadások hangzanak el. A hallgatók augusztus 3-án Viseg- rádra látogatnak, ahol Héjj Miklós művészettörténész kalauzolja őket a Fellegvárba. Augusztus 4-én hangversenyt rendeznek a parkban Szőnyi István kedvelt zeneszerzőinek műveiből, ezt követően pedig nagyszabású kerti ünnepélyt rendeznek. Az iskolán készült művekből összeállított kiállítással fejeződik be a kéthetes pfogram.
