Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

1968. ÁPRILIS 21., VASÁRNAP re«» HEGYE* 9 Napjaink j költészete Űj, olcsó, ízléses kivitelű j sorozatot indított az Európa ] Könyvkiadó az idei költészet j napja alkalmából. A Napjaink ! költészete című sorozat — < mint az címéből is kitűnik — j a kortárs költők közül elsősor- • ban azokat kívánja megjelen-! tetni a magyar versbarátok ! számára, akiknek önálló kote- j te még nem jelent meg ha- | zánkban, műveikkel leginkább : az irodalmi lapok és folyóira- $ tok hasábjaink ismerkedhet-1 tek meg. Az olcsó — tizenegy- ; tizenkét forintos áron forga-1 lomba kerülő — és igen ízlé- j ses kivitelű — a híres gyomai > Kner nyomda készíti különle- > ges papírra — kötetekből > évente négyet-ötöt jelentet > meg a kiadó. Az új sorozat első két köte- : te a napokban került az üzle- | tekbe. Izzó rejtvények cím-; mel — Görgey Gábor és Vas j István fordításában — a ! Stockholmban élő, hetvenöt éves, Nobel-díjas német költő­nő, Nelly Sachs, nyolcvan ver­sét jelentették meg. A máso­dik kötet Vaskó Popa szerb költő verseinek gyűjteménye Ostromlott derű címmel jelent meg Weöres Sándor avatott tolmácsolásában. 2001 | Stanley Kubrick, a világ j egyik legleleményesebb film-! rendezője befejezte a „2001: n! világűr Odüsszeiá”-ja című; tudományos-fantasztikus i monstre filmjének forgatását, j A film elkészítését több előre | nem látott akadály hátráltatta, j Hollywoodi filmszakemberek! egy ízben így tréfálkoztak] Kubrickkel: „Mondd, Stanley, i a 2001 a film címe vagy a be- i mutató dátuma?’’ DERÉK VÍVÓK Vallomás és köszöntő S zorongások bénítanak, iz­gatott vagyok és fuldok­ló, mintha még sose lett volna toll a kezemben, mintha még sose. Fodor Józsefről kell ír­nom. A magam elhatározásá­ból persze, mert belső kény­szer szorít: most olvastam el a Teremtő nyugtalanságot, ti­zenötödik verseskötetét. Nem kritikának készül ez az írás, hanem inkább vallomásnak, vagy inkább születésnapi kö­szöntőnek. A költő április 22-én lépi át életének 70. esz­tendejét. Nemrégiben jártam nála, emlékezve egy húsz évvel az­előtti találkozásra, amikor, mint szerkesztőt, első szárny- próbálgatásaimmal kerestem fel, s amikor ő nemcsak sza­vakkal, de cselekvésekkel is segített, kaput nyitva néhány gyámoltalan kísérletem előtt. Apám lehetne, de ahogy el­néztem, s ahogy új könyvét végigolvastam, szégyenkezve éreztem, hogy testi erőben is, szorgalomban is és hévben is fiatalabb nálam. Olyan fából faragták, akivel sehogyse tud elbánni az öregség, aki még ma sem enged tovaillanni egy percet sem anél ül, hogy be ne írná fürgén, fáradhatatla­nul. Még ebben az új könyvé­ben is a teremtő nyugtalansá­gért liheg, a kínért, amely te­remt, még most is, amikor mások az ő korában már rég a meddő nyugalom pusz­tai füvén heverésznek, hujjog- va hessenti el magától a zsibbasztó, lágy, buta csendet, mindig éber lelke még egyre ontja a késő, késő énekeket. Ahogy az öklét rázza, ahogy jósol, ahogy verekszik, ahogy aggódik, ahogy adja hűen a szivét, ahogy szeretetért sóvá­rog, aihogy a békét, munkát, szép összhangot követeli a rendben, ahogy vágyát sugá­rozza, arról a világról, ^mely­ben a jóság, az ész nem üldö­zött, ahogy, ha száz bajjal is illet, az életet hirdeti, vallja és azt, hogy hol száz gát fog le­győzni, ott lehetsz nagy, azt, ahogy kardját ki-kirántja, azt, hogy ma is úgy ír, mintha senkisem írt volna előtte soha még — mindezt én csak lelke­sen csodálni tudom. E stétől reggelig küszköd­tem a több mint száz verssel, mert Fodor József verseiért az olvasónak meg kell küzdenie. Nyelvi bravúr, bonyolultan szerkesztett mon­dat minden sora, az ódonnak és a modernnek valamilyen utánozhatatlan, egyedülálló, kemény és zengő ötvözete. A Fodor-vers száz másé között is kétségtelenül felismerhető, s ez olyan tulajdonság, ami csak keveseknek adatott meg, holott annyi a költő csak ezen a csöpp magyar földön is, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Mindazonáltal úgy olvastam ezt a Kass János Iáiba tó raj­zaival megtűzdelt, a Szépiro­dalmi Könyvkiadó által nyil­vánosság elé segített Fodor­kötetet, hozzágondolva a költő előző verseskönyveit is, mint egyetlen, más-más versbe sze­dett, összefüggő, nagy költe­ményt, mely voltaképpen ön­életrajz, egy rendkívüli em­ber meztelen kitárulkozása vándorlása való és álom kö­zött. Egy olyan emberé, ak „Nem csillogván szemnek, dt tartalomban — / Mint érti művész, eszmékkel viselős .. és olyané, aki tudja: „Kit lelke tart, nem nézve bajra, zűrre, / Magány, baj, gond azt mec nem törhetik”. És olyané is aki lát, „Mert látnia kell c költőnek, élni, / Felmérn mindent és így gazdagon, / Jc számadóként lakni ezt a föl det, / Otthonaként e lázas csil­lagon”. Van őbenne valami vulka­nikus, igen, forró lávafolya mok a strófái, ráömlenek ; '. Rosszra, hogy elemésszék i pusztítsák, irtsák életünk : csúfságait kíméletlenül. Oly- i kor mintha maga is megriad- i na belső tüzeinek felszínre tö- i réseitől, figyelmezteti is ma : gát: „Hát ideje volna megél- : tesednünk — / Fiú, ezt mon- \ dóm most neked, / Nem lova- ; gok viszik bizony, se bölcsek / ! Vagy költők ezt az életet.. \ De ezt végül is nem gondolja i komolyan, ironikusan évődik I csak így, hiszen amit komo- l lyan mond, az az, hogy ö nem I ülhet víg öbölben, neki vinnie \ kell a hajót. És viszi is. Bá- : mulatós erővel, irigyelheti i lendülettel viszi. ! És ha még most azt mon- : dóm, hogy a kötet valamelyes ! messiásává is teszi előtten ! Fodor Józsefet, ezt az izzó s termékeny egyéniséget, aki el-! átkozza, fenyegeti, féltőn esz-! mélteti az atomháború vészé-> lyét, az „untig sűrű jelek, hí- i rek közt” már nem is érzéke-! lő, beletompult emberiséget, ! még hívebben tolmácsolom a: verseinek olvasása nyomán! támadt érzéseimet. ! A lármás ünneplést minden > bizonnyal elhárítja magától. * Nem is ér rá az ilyesmire. | Mondj ki mindent, míg időd \ van itt — ezt a parancsot < adta magának. ; Nem maradhat teljesítetlen ! ez a parancs. Ne is maradjon.! És szíve legmélyéből fakadt! óhaja. — Még egy könyvet : szeretnék írni, mint megy \ időm — sokszorosan váljék i valóra. Versei, a „derék ví- : vők”, ebben a határtalan útű ; -világban, ahol minden lehető, i tovább szaporodjanak. Akad itt dolguk elég. Mi várjuk, szeretettel fogadjuk vala­mennyit. S örülünk, hogy al­kotójuk köztünk van, egészsé­ges, jó kedvvel dolgozik. Ma­radjon meg ez az örömérzés még nagyon sokáig nekünk. Polgár István CSOKI GOODMAN ACE: Feleség — kedvezménnyel A KENNEDY REPÜLŐTÉR nyüzsgött a húsvéti vakációra utazók tömegétől. Én is benn álltam a sorban, s vártam, hogy kiengedjenek a géphez, amely St. Louisba visz üzleti ügyben, s innen még aznap este vissza akartam térni az ünnepre. Ekkor megpillantottam egy rendkívül bájos hölgyet, aki elhaladt a sor mellett, és me­rőn bámult az utasok' arcába'. Hirtelen megállt mellettem. — Bocsánat — szólt — el­venne engem feleségül? — Ezer örömmel — felel­tem. — Akkor jó — bólintott és belémkarolt. — Csak egy kis probléma akad — folytattam. — Tudja, nekem már van... — Semmi baj. Én csupán azt szeretném, ha harminchá­rom százalékos kedvezmény­nyel válthatnám meg a repü­lőjegyemet. Ez pedig csak ak­kor lehetséges, ha férj-feleség­ként utazunk... Oh, egy dol­got még meg kell tudnom: hová utazik? — St. Louisba. — Egyedül megy? — Igen, de mégsem csinál­hatjuk így. — Miért ne? A hirdetések szerint harminchárom száza­lék kedvezményt kap, aki a feleségét is magával viszi. Én kifizetem a saját jegyemet, de megspórolom az ár egyharma- dát, ha házasok vagyunk. — De nem vagyunk háza­sok — szóltam intőn. . ...rr;„Ugyan.már -r- modta,--^ Van itt egy nagyon aranyos kis kápolna, — Ez lehetetlen... gyűrünk sincs. — Énnálam akad — tur­kálni kezdett a kézitáskájá­ban. — Magammal hoztam ar­ra az esetre, ha találok vala­kit, aki feleségül vesz. Csak húzza rá az ujjamra. AZ EMBEREK bámultak ránk. Ujjára húztam a gyű­rűt. Ismét megszólalt: — Mondja utánam: Ezzel a gyűrűvel... — „Ezzel a gyűrűvel elvise­lek egészen St. Louisig”. — Én Wichitába megyek. Ez a gép megáll St. Louisban, maga ott leszállhat, és én to­vábbmegyek. Odaértünk a pénztárablak elé. Az ifjú hölgy is behajol: az ablakon. — Én is utazom. Férj és fi leség együtt — harmincháron. százalék kedvezmény. Igaz? — Igaz — szólt a pénztáros. — Szóval kettőt St. Louisig. — Nem — tiltakozott új­donsült ismerősöm. — A fér jem St. Louisba megy. É pedig Wichitába. — Akkor viszont teljes ár jegyet kell váltania St. Louis tói Wichitáig. Hacsak urai: ön nem megy később a kedves’ felesége után Wichitába. — De hát nézze, az én je­gyem retúr, New York—St. Louis és még ugyanezen ; napon vissza. — Csak nem azt akarj mondani, hogy nem tölti a fc leségével a húsvéti ünnepe két? — Remek ötlet — élénkül fel az ifjú hölgy — édesem igazán eljöhetnél velem Wichitába. — Nem mehetek! — Most már kiabáltam. — De meg kell tenned. M kell tennie, nem? — szólt körülpillantott az embereke: biztatást várva. „Ez a féri aki az életét ígérte neken most még a harmincháron százalékos kedvezményről st hajlandó gondoskodni!” Az emberek dühösen fel- moraj lot tak ... MEGVETTEM a jegyet Wichitáig, vagy sem? Sosem fogom megtudni. Felébredtem. Mindennek az a sok tv- hirdetés az oka. A 33 száza­lékért már majdnem bigámis­tát csináltak belőlem. (Fordította: Zilahi Judit.) I Költözik * — 1 a Vidám Színpad ! Május 2-án a Vidám Szín- : pad kapujára — ahová esté- : ről estére a „Minden jegy el- : kelt” feliratú táblát akaszt- ! ják ki — új szöveg kerül: ! „A színház elköltözött”. Az. S együttes ugyanis a Kis Szín- : pádon játszik majd, mindad­> dig, amíg az építők a Vidám > Színpadot újjávarázsolják, ké- ! nyelmesebbé teszik mind a ! közönség, mind a művészek ! számára. A társulat az „Alom »az államban” című politikai ! kabaréval „költözik át” a Kis ! Színpadra, ahol május 2-től ! a két színház produkciói — \ zenés vígjátékok és polith ! kai kabarék — váltakozva ikerülnek színre. CLEOPATRA Színes, cinemascop, amerikai film A Cleopatra világfilmnek indult. Szuperprodukció,' szu­persztárok, szupertechnika, ahogy ezt magyarul monda­nánk: készítői beleadtak apait-anyait. 70 milliméteres filmszalagon tobzódnak a színek, több ezer statiszta harcol, vonul a hatalmas vásznon, hajóhadak égnek, felépítették a római Capito- liumot, Alexandria kikötő­jét... szóval minden van ebben a filmben, csak a nagy igyekezetben a művészet ma>- radt ki belőle. Ez pedig négy órán át egy­re jobban hiányzik. Caesar és Cleopatra, majd Antonius és Cleopatra jól isfnert törté­nete, amerikai ízű sziruppá silányul. Hiába igyekszik a tehetséges és vonzó Elisabeth Taylor, a világsztár Richard Burton és a sok velük egyen­értékű tehetséges moziszí­nész: elnyomja őket a pro­ducer látványra való törek­vése. A néző az első-órában még [ámulatba esik: csodálja a si­vatagban vonuló légiókat, Alexandria kikötőjének szí­nes zsibongását, Cleopátra pa­lotájának mesebeli pompá­ját, aztán elfárad a szeme, a meghökkentő látvány megszo­kott közeggé válik. Kezdene figyelni a történetre, melyet bár ismer, de abban remény­kedik, hogy ismeretein túl megtud valamit az ókor nagy románcáról. Ehelyett újabb és újabb látványokkal akar­ják meghökkenteni. Tagad­hatatlan: a film néhány vi­zuális élménye valóban pá­ratlan. Caesar bevonulása Rómába, olyan pompás, moz­galmas látvány, melyhez fog­hatót eddig filmen nem lát­hattunk. Persze ez is jellegzetesen amerikai. Meglepően hasonlít egy amerikai választási me­nethez: revügörlök, néger táncosok, színes füst... Egy biztos: csak ez az egy, alig ötperces jelenet több pénzbe kerülhetett, mint három má­sik film. Ettől persze a film még nem lesz művészi, nem lesz szórakoztató. A szem elfárad, a néző el­pilled és azon veszi észre magát, hogy unatkozni kezd. Unja az amerikanizált ókort, ahol a római szenátusban a szigorú szektorokba osztott szenátorok úgy viselkednek, mint az amerikai törvényho­zók és pártok. Bármennyire csodálatos, de már a Cleo­patra udvartartásába beosz­tott szupergörlök látványá­ba is belefárad és a revü- sztárrá degradált Antonius „lelki vívódásait” sem tudja komolyan venni. Hollywood több millió dollár költséggel csinált egy hatalmas történelmi revüt. Aki ezt sze­reti, talán még örömet is lel a filmben, bár kétlem, hogy ez négy órán át elég az ennél sokkal jobb filmeket is meg­buktató magyar mozinéző­nek. Ez esetben természete­sen nem a kifejezett művész­filmekre gondolok, de a len­gyel Fáraó — mely nem ta­lálkozott a magyar közönség tetszésével —, ennél jobb, mé­lyebb, korhűbb alkotás. ö. F. Falusi öregek Parányi, füstös hajnalok terülnek rá a tájra, és jegenyék, akácosok tollászkodó világa. A konyhazúgba bújt reggelek számát egyik se tudja, fel-felneszelnek, s fekszenek, és felneszeinek újra. Mögöttük millió barázda, és szintannyi ránc az arcon, és évek börtönében járva köszönnek tompa hangon frisskedvű pirkadat-kölyöknek kiből nap lesz, meg este, míg ők'perceket ölnek, csak még egyet keresve, és tétován odaköszönnek a teltkedvű kamasz-Napnak s a holnapra-kész öröknek amiből kimaradnak. Soniodi Barna

Next

/
Thumbnails
Contents