Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

1968. ÁPRILIS 21., VASÄRNAP HEGVEI fe^irtop TAVASZ... Enttarn Annabellát- Háltam Európában Idei újdonságok, bosszúságuk a Balaton körül ...A TERASZON Mirelitek — miniáron A Hűtőipari Országos Vál­lalat a kereskedelemmel egyetértésben többféle mély­hűtött termék — gyümölcs, zöldségféle — árát 10—50 szá­zalékkal ideiglenesen leszállí­totta. Szombattól egyebek között a mirelit vegyes gyümölcs- befőttet 6 helyett 3 forintért, a gyalult uborkát 7 helyett 3,50 forintért, a karfiolt 15,40 helyett 7,70 forintért, a zöld­babot 10,90 helyett 9,S0 forin­tért, a körtebefőttet 5,60 he­lyett 3,90 forintért, az őszi­barackbefőttet 7 helyett 4,90 forintért árusítják az élelmi­szerüzletek. Az árengedményt az tette lehetővé, hogy a hütöipar az idény végén még nagyobb árukészlettel rendelkezik. Az árleszállítástól a forgalom nö­vekedését, s ennek nyomán a következő szezon elejéig az amúgy is szűkös hűtőraktár- tér felszabadulását várják. tőn visszaigazította a helyére, pedig akkor arra senki sem járt. Amikor Magda lelke--------------nagynehezen visz­s zatért a túlvilágról, fekete szemében a hála és a szerelem parázslott. A nap melegítőén szárított bennünket, vérünk ritmusa visszatért. A lány ke­zemet simogatta, fejét ölembe hajtotta. Néztem, szép, nagy, dús fű nőtt körülöttünk, igaz, egy kissé sárgult már. Később, amikor felültünk már a hold is mezítelenül úszott a sötétkék égen, a csil­lagok szerelmünk egyedüli ta­núi is megértőén hunyorogtak. — Bemegyek, úszom egyet ^ mondtam, s megéreztem, hogy Magda fél. Ez jólesett. Ebből tudtam, hogy én viszont férfi vagyok és bátor. — Ne ... Ne kísértsd az is­tent — kérlelt, de már bent úsztam, s akkor hirtelen eszembe^ jutott a régi kép, a csalódás a Dunában. Eszembe jutottak a könnyeim, aztán váratlanul délutáni harcunk a démonokkal, a szirénekkel. Először (Magdáért, aztán ami­kor pánikba estem először magomért, csak úgy Mag­dáért. Bár a víz hűs volt, a felismerésre elpirultam. „Mekkora marha vagyok ... De hát az ember első gondo­lata mindig az önzés, az ön­védelem. Különben is ott vol­tunk százan és csak én ugrot­tam be. És csak őérette ugrot­tam be ...” — okoskodtam, s amikor idáig jutottam ismét féltem a víztől. A hold fényé­ben tisztán láttam, hogy mind a két parttól egyforma távol­ságra vagyok. Szívemet ismét a pánik szorította. Féltem, so­hasem jutok vissza a partra, itt végzem a hullámok között. Félelmemben ittam is egy vö­dörnyi vizet, köhögtem, fuldo­koltam. Azután az eszem, vagy mi, rákényszerített, hogy a hátamra feküdjek. Kisvár­tatva megnyugodtam, és ki­úsztam. . Ott lihegtem ismét mellette. Sírt szegény és re­megett, fürdőtrikómat kicsa­varta, és rátette a még meleg kövekre, száradni. A magáét is levetette, azzal dörzsölte szá­razra didergő testemet, össze­bújtunk, melegítettük egy­mást. Éjfél jóval elmúlt, amikor visszaérkeztünk Leányfaluba. Az ebédlő asztalán két tányér volt, rajta hideg vacsora. A többiek önzőén aludtak már, tán, hogy biztosra vették meg­menekülésünket. Ettünk valamit, Magda megcsókolt és szemében ott ült szíve-lelke. — Köszönöm, köszönöm ne­ked —, mondta leheletfinom halkan és bemept a lányok hálótermébe. .Testem lelkem fár,adt------------ volt, agyam he­lyén űr. Bevonszoltam magam az ágyra. A fáradtságtól tel­jesen elernyedtem, lebegtem a semmiben, úgy éreztem a víz­ben. „ Lám, milyen fordított az élet. Valaha csalódtam, Ké­sőbb semmibe vettem a Dunát és tulajdonképpen a lány en­nek köszönheti életét. Mert tán, ha ismerem a vizet, soha­se ugrok utána ... És aljas vagyok, a nyomorúság vám­szedője ...” — tértek vissza, marcangoltak a gondolataim. Nagynehezen elaludtam. Másnap, amikor felébredtem, Magda már mindenkinek min­dent elmondhatott, mert en­gem hangosan és szótlanul is, de mindenki ünnepelt. Magda szerelmes volt és én már nem is tudom,, hogy mit éreztem akkor. Kívülről bárki megtekint­heti, belülről azonban aligha Annabellát, Balatonfüred majdnem teljesen kész, a na­pokban már megnyíló kék és fehér színekben pompázó homlokzatú legújabb szállo­dáját. Arra, hogy benne időz­zön, még kevesebb- a lehető­ség, noha 384 szobájában, ha kell — két fotel eltávolítása árán — a két ágy mellett még egy pótágy is felállítható. Mégis, attól eltekintve, hogy a főszezonra már előre fog­lalt, ugyan kinek lenne rá módja közülünk, amikor sze­mélyenként 13 dollár és 30 centnek megfelelő 400 forin­tot kell naponta lefizetni. Igaz, ezért az összegért há­romszor étkezhet is a vendég. Előszezonban pedig már alig 300 forintért megkaphatja a kosztot-kvártélyt. Szakértők véleménye szerint ez az ár tőkés vendégeknek egyenesen olcsó. Minálunk azonban tud­valévőié^ nincsenek tőkések, nagytőkések meg óppenhogy nincsenek. Lemaradnak a gyógyforrások Dr. Tamás György, az Or­szágos Idegenforgalmi Tanács titkárságának vezetője még indulás előtt, Budapesten kö­zölte velünk, hogy a hazai üdülőknek és nyaralóknak a Balaton mindkét partján a fizetővendégszolgálat biztosít személyenként napi 40—60 forintos szállást. Villákban és falusi házakban Is. Megtud­tuk tőle továbbá, hogy a kö­zeli években a Balatonon és Budapesten kívül az idegen- forgalom fejlesztését célzó na­gyobb építkezéseKre nem ke­rülhet sor. Ez pedig, ami Pest megyét illeti, nagyon sajnála­tos. Vannak -ugyani*.- kihasz­nálatlan melegvizű és gyógy­hatású forrásaink is a megvc- ben. sorsuk azonos az ország többi hasonló forrásával. Ide­genforgalmi szempontból mindössze a Hajdú megyei gyógyvizek hasznosítását ter­vezik egyelőre. Viszont ez idő szerint még vitáznak, hogy Debrecené, vagy Hajdúszo­boszlóé legyen-e a pálma. Fürdőcsésze Visszatérve Annabellához, nem hallgatható el, hogy szo­bái térfogatát szűkre mére­tezték. A bútorzat megfelélő, noha nem mondható luxus- kivitelezésűnek. Viszont a fürdőszoba! Van ugyan kád benne, de a kissé termetesebb idegennek nyilván gondot okozhat, miképpen helyezze el tagjait ebben a fürdőcsészé­ben. Még takarékosabban mé­retezték a 15 emelet magas tetőterasz és valamennyi szo­ba erkélymellvéd korlátját. Mellvéd? Inkább csak térd- véd. Állandó életveszély nem­csak felnőttnek, de pici gyer­meknek is. Az Annabella kapuja előtt és épülete túloldalán pedig terjedelmes tankcsapdamező sérti a szépérzetet. Persze nem háborús készülődésről van szó, ki is derül, mindjárt megmagyrázzák. hogy a kony­ha, meg a szálloda földszint­jén levő különböző boltok föld alá került raktárainak vilá­gosságát biztosítják ezek az alul gyászfeketére festett, fe­lül fehérre meszelt gúlasorok. Vajon csak ilyen csúnyán le­hetett megoldani a nappali raktárvilágítást? • A somogyi partok mentén Siófokon éjszakáztunk, a bennszülöttek részéré főidény­ben szintén elérhetetlen Hotel Európában. Szobái — ha nem is sokkal — nagyobbak az An­nabelláénál és így kényelme­sebbek, lakályosabbak. Für­dőszobáiban kád helyett csu­pán zuhanyozó, de annak mé­rete legalább megfelel maga­sabb termetűeknek is. Bármely étteremben A Pannónia Vállalat idén számos helyes újítással ked­veskedik vendégeinek. Meg­szüntette szállodái előtt az autóparkolási díjat. Penziósai étkezőjegyeket kapnak és az­zal a vállalat bármelyik étter­mében fizethetnek. A két nagyvállalat meg a két megye szövetkezetei, az egészséges versengésen belül, ebben kar- telibe léphetnének, hogy mindkét parton bárhol 'ehes­sen, ihasson kedvére, előre be­fizetett pénzén az idegen. Négy olcsóbb turistaszálló nyílik meg még ezen a nyá­ron. Az első már június else­jén Szántódon, a Rév csárda mellett 80 forintos szobaárral és olcsó étkezéssel a szom­szédos csárdában. Július else­jén nyit egy-egy a Fokhegyen, Siófokon és Agárdon, mind­egyik 71 kétágyas szobával. Elő- és utószezonban olcsóbb áron hazai vendégek is meg­szállhatnak benneí Későbbre a megépülő szobákat máris le« foglalták a külföldiek. A sió­foki Kukorica csárda vendég­fogadó is lesz, egy tucat szo­ba épült mellé. Szeptemberben és október­ben a Pannónia szállóinak külföldi vendégei szüretelhet­nek s ehetnek a szőlőhegyen annyi gyümölcsöt, amennyit csak bírnak. Ez hát egyelőre az újság idén a Balaton körül. Szokoly Endre Négy Új orvosi szakma Az egészségügyi miniszter­nek az érdekelt társminiszte- rekkel és a SZOT-tál egyetér­tésben kiadott rendelete sze­rint ezentúl az igazságügyi orvostaniból, az igazságügyi elmeorvostanból, az üzemor­vostanból és a repülőorvos­tanból is meg lehet szerezni a szakorvosi képesítést. így most már 34 orvosi szakmára terjed ki a szakorvosi képe­sítés. A szakorvosi cím elnye­résének feltétele, hogy a je­lölt megfelelő gyakorlat utón sikeres szakorvosi vizsgát te­gyen. HARMINCFÉLE SAJT Megyénk szövetkezeti bolt­jaiban tejtermékek bemutató­ját rendezik meg. Elsőnek a tápiószelei ABC áruházban került sor a kóstolással egybe­kötött, gusztust ébresztő ismer­tetőre. Harmincöt féle tejter­mék közt válogathattak az ér­deklődők. A bemutatott túrók és sajt­féleségek többsége ez alkalom­mal került először a megyei fogyasztók elé. A gombás, uborkás, paradicsomos dobo­zolt sajt mellett megtalálható a füstölt sonkasajt és a kaskavál nevű juhsajt is, amely á külföldi piacokon ke­resett cikk. Hasonló árubemutatót ren­deznek megyénk valamennyi szövetkezeténél. Lassan, de egyenesben Sok kanyar, meg zsákutca után nagy szó, hogy egyenes­ben van a kocsi, mégha las­san megy is; fut majd még az gyorsabban is. A kocsit — na­gyon alaposan — reparálni kellett, az utat még inkább. Másfél esztendeje ugyanis alig volt több a szakszervezeti munka az Ipari Szerelvény és Gépgyárban, mint a bélyegek eladása. No és néhány kedve­sebb ember „érdekvédelme”. A szakszervezeti demokráciát az jel ent ette,'hogy '■összevont taggyűlést tartottak — min­den második esztendőben ... nem csoda hát, ha a több, mint másfélezer szakszerveze­ti tagból üldögélt is ott vagy nyolcvan ember... ! Szívós politikai harc A kommunistáknak kemé­nyen meg kellett verekedniük azért, hogy vége szakadjon a tűrhetetlen helyzetnek, s hogy a szakszervezeti bizottság ösz- szetételében,, munkastílusában ne egy szűk csoport, hanem az egész közösség akaratát, s ér­dekeit képviselje. A párt­végrehajtóbizottság titkára, Kovács József elvtárs azt mondja: — A múlt év feb­ruárjában lezajlott választás kellő politikai alapokat te­remtett ahhoz, hogy ne k ü- lön utakon járjon a szak- szervezet, hanem — gyári vi­szonylatban — aktív részese legyen a párt politikája vég­rehajtásának. A gyár kommunistái már a szakszervezeti választásokat megelőzően szívós politikai felvilágosító munkát végez­tek. Nem embereket ítéltek el, hanem egy stílust, nem em­bereket, hanem hamis nézete­ket lepleztek le, s magán a választáson is ők voltak azok, akik a szakszervezeti demok­rácia nemes őrzőinek bizo­nyultak. A hosszú és nehéz időszak nyomai-emlékei ter­mészetesen kísértettek, de fokról fokra jutottak feljebb azok, akik hittek abban, hogy van értelme a szakszervezeti munkának, s igenis kimozdít­hatják az embereket a közöm­bösség kátyújából. A szakszervezeti bizottság új titkára, Dejtári Rudolfné, elvtársnő mellé tapasztalt kommunisták sorakoztak, se­gítőkként: Stupiák László elv­társ, a termelési bizottság ve­zetőjeként, Klaba György elv­társ, s pártonkívüliek is, mint például Nagy Sándor. Az új szakszervezeti bizottság ter­mészetesen önállóan dolgozik — például: a párt-végrehajtó­bizottság az ez évi bérfejlesz­tést teljes egészében az szb. és gazdasági vezetés ügyeként kezelte —, óm a bizottságban levő kommunisták biztosíté­kai annak, hogy — a múlttal ellentétben — érvényesüljön a párt politikája. Nincs ellenzékiség A párt-végrehajtóbizottság tagjaként Gallina József elv­társ, az összekötő a vb és az szb között. Ö mondja: — Fur­csán hangzik, de így van: a legtöbb dolgot az ábécénél kellett kezdeni. Éves munka- programot készíteni, féléves munkatervet' átfogó vizsgája-' tokát végezni, s így tovább. A legfontosabb: ma már nincs rosszízű ellenzékieskedés a szakszervezeten belül, mint volt korábban. Sikerült meg­értetni — nemcsak az szb-n belül, hanem a műhelybizott­ságoknál is —, hogy azonos érdekek más-más eszközökkel való szolgálata a kommunis­ták és a szervezett dolgozók feladata. A múlt esztendő márciusá­ban valóban az alapoknál kel­lett kezdeni. Sokat jelentett, hogy a kommunisták nagy számban vállaltak pártmun­kaként szakszervezeti megbí­zatást, s az is, hogy a párt­végrehajtóbizottság kellő tü­relmet, mértékletességet tanú­sított. Az eredmények először szerényebben, majd már erő­teljesebben mérhetővé lettek. Emelkedett a szervezett mun­kások száma; alapos vizsgála­tot végeztek a munkásosztály helyzetéről szóló párthatáro­zat helyi érvényesüléséről: a kollektív szerződés tervezeté­nek megvitatása — és volt is vita! — már a kellő keretek között zajlott le, stb. Rengeteg, úgynevezett apró­munka van mindezekben, a legjobban az tanúskodik a helyzet javulásáról, ami igen nehezen megfogalmazható: a légkör, a szemlélet változása. Az az álláspont, hogy — amint az armatúra és motor- üzemben megfogalmazták — a szakszervezet kezdi megbe­csülni a szókimondó embere­ket, s fórumot biztosít szá­mukra. Bebizonyosodik tehát, hogy korántsem az ellenzé­kieskedés a népszerű az em­berek szemében, hanem éppen a jobb együttműködés útjai­nak keresése, s az ennek érde­kében elhangzó bírálat felka­rolása, elemzése. Mert — így teljes az igazság — bírálatban nincs hiány ... Anélkül, hogy egy pillanatra is vindikálnám a teljesség látszatát, néhány, s rögtön hozzáteszem, jog­gal bírált kérdés: a változás nem állhat meg a szakszerve­zeti bizottságoknál, a műhely­bizottságoknak is más stílus­ban kell dolgozniuk; a válla­lati szakszervezeti tanács ugyan rendszeresen ülésezik, de még elég sok munkájában a formaság, tartalmasabb vi­tákra, nagyobb aktivitásra van szükség; nem elég ha a szakszervezet fórumot biztosít, intézkedés is kövesse az el­hangzottakat. (Ez már tovább visz: a gazdasági vezetők kö­zött akadnak, akik lebecsülik a műhelyükben, üzemükben elhangzottakat, nem sokat 'tö­rődnek vele, legjobb esetben is a formális válaszadásig jut­nak csak el.) f7f!; Egyenes, de nem síma Mindenki, akivel csak be­széltem — s tiszteletre méltó őszinteség ez — azt hangsú­lyozta: egyenesben vannak ugyan, de azért nem sima úton. Igen, vannak zökkenők. Voltak viták azon, hogy a kez­deti türelmi idő leteltével nem követel-e túl sokat a párt­végrehajtóbizottság a szak- szervezeti bizottságtól? Némi huzavona támadt a sportkör, s a sportmozgalom miatt is. (Miért használják a sportolók a művelődési házat edzésre?) A szakszervezeti taggyűlése­ket egyre rendszeresebben megtartják a műhelyekben, de a műhelybizottságok nem mindegyike készül fel tisztes­ségesen, s így azután formá­lissá válik a máskülönben sokat jelentő fórum. A válla­lati szakszervezeti tanács ülé­se minden alkalommal össze­gezi a termelési tanácskozások tapasztalatait, de — s ez per­sze megint csak fejlődés szülte igény — rendkívül lassú ma­ga az intézkedés, sőt, több olyan kérdés van — meleg­üzemek levegője stb. — me­lyek időről időre visszatérnek, beszélnek róluk, de tapodtat sem jutnak előbbre. Nemrég az egyik műhely­bizottság és a műhely vezetője között vita támadt a célpré­miumok kiosztása miatt: a szakszervezeti bizottság tett igazságot. Az apró esemény elég nagy „publicitást” kapott a gyárban: új dolog, új vo­nás az ilyesmi, egy kicsit — sajnos — szoftatlan az embe­reknek, mert iveken át csak fizették, fizették a tagdíjat, de fogalmuk sem volt arról, hogy „odafönn”, az szb-n mi törté­nik, s mi nem. Az, hogy most — legalábbis mindinkább — a gyár egész közössége előtt „zajlik” a szakszervezeti élet, hogy nem néhány ember hit- bizománya, hanem egy egész kollektíva kincse az a jog, amit a szakszervezet, működé­sével képvisel, a változások jele, s értelme is egyben. Mert annak idején, másfél eszten­deje, ezért szálltak politikai csatába a gyárban a kommu­nisták ... Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents