Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

rtm fit Edit I iftivlao 1968. ÁPRILIS 21., VÄSARNAl* Mit tenne Ön? Gödöllő értelmiségének összefogásáért ? Húsz . esztendeje érettségi­zett Aszódon. Könyvtár-nép­művelés szakot végzett a deb­receni főiskolán. Jelenleg az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem magyar-népművelés szakos hallgatója. Volt járási MINSZ-titkár Aszódon, ta­nácstitkár Galgahévízen, könyvtárigazgató Aszódon. Két esztendeje Gödöllő város nép­művelési felügyelője. A ne­ve: Keresik Mihály. Harminc­kilenc éves, Hévízgyörkön született. O Hány értelmiségi él Gödöllőn7 — A huszonháromezer la­kosú város felnőtt keresőinek negyvennégy százaléka mun­kás, harminchat százaléka pa­ciig értelmiségi. Azt hiszem, ez a legmagasabb arány, az értelmiség javára, a megye városai között. Ez abból adó­dik, hogy itt található az Ag­rártudományi Egyetem, a Hu­mán Oltóanyaggyár, a Kisál­lattenyésztési Kutató Intézet, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Kutató Intézet, gimnázium, há­rom általános iskola, szak­munkásképző intézet, sok mérnök dolgozik a gyárakban és így tovább. Ez a jelentős réteg kétféleképpen jelentke­zett a népművelés munkájá­ban: úgy, mint aki önmaga is részt vesz a népművelés mun­kájában, s úgy is, mint a mépművelés alanya. O A város értelmisége milyen mértékben vette ki eddig a részét a népművelés segítéséből? — Sajnos, túlságosan sok pozitívumot nem tudnék el­mondani. Ez azonban nem en­nek a rétegnek a hibája. A hiba ott kezdődik, hogy a vá­ros kulturális ellátottsága igen szegényes. Kulturális intéz­ményeink még nem érték el a városi szintet. Ugyanakkor az értelmiség igen igényes, ami önmagában természetesen nem hiba. A tárgyi feltételek hiá­nyából adódik az a helyzet, hogy a különböző értelmisé­gi csoportokhoz tartozók — pedagógusok, mérnökök, orvo­sok, ügyvédek és így tovább — eddig nem találtak olyan fórumot a városban, amely összefogta volna őket, kielé­gítette volna igényeiket. O Gyakran elhangzó kérdés: csupán átjáró- vagy összekötőhíd a vasúti felüljáró az egyetem és a város között? — Néhány esztendeje való­ban csupán átjáró volt a vas­úti felüljáró, de a valóságban nem kötötte össze a várost az egyetemmel. Egymástól külön­álló világ volt mind a kettő. Amióta azonban Gödöllő vá­rosi rangot kapott, ez a ket­tősség eltűnőben van, város és egyetem egyre inkább össze­olvad. Nem térben, hanem őszinte emberi kapcsolatok­ban. P Mit tenne ön Gödöllő értel­miségének összefogásáért? — Az első nagy lépés már meg is történt. A hónap ele­jén megrendezésre került az első értelmiségi találkozó Gödöllő városában. O Sikeres volt? — Azt hiszem, hónapokig beszédtémája marad a város lakóinak. Pedig nagyon sze­rény keretek között tudtuk csak megrendezni, á Munká­csy úti iskolában, mivel más, ilyen nagyszabású összejöve­tel céljára alkalmas helyiség nincs a városban. Sajnos, ide is csak kétszáz párt, összesen négyszáz embert tudtunk meg­hívná, pedig kétszer-három- szor ennyi jelentkező lett vol­na. Talán, ha majd egyszer a városi ranghoz illő művelő­dési házunk lesz ... O Ki szervezte a találkozót? — A népművelők jó szövet­ségesre találtak a Hazafias Népfront vezetődben csakúgy, mint Nemes Istvánban, a vá­rosi pártbizottság titkárában. De lelkes patronáiója volt a találkozó létrehozásának a vá­rosi KISZ-bizottság csakúgy, mint az Agrártudományi Egyetem. O Mi volt a reális haszna en- nek a találkozónak? — Az egyik, s nem is ki­csiny haszon: az értelmiség különböző csoportjai megis­merték egymást. A másik: ez a találkozó feltétlenül segített a közéleti passzivitás felszá­molásához. Gödöllő az ország egyik legfiatalabb városa. Ab­ban, hogy gyors fejlődésnek induljon, elengedhetetlen sze­relje van az értelmiség köz­életi aktivitásának. Enélkül elképzelhetetlen a fokozot­tabb előbbrelépés. örömmel elmondhatom, hogy már az első találkozón olyan elhatá­rozás született: a város fiatal műszaki és közgazdasági ér­telmisége elkészíti a városfej­lesztési terv makettjeit és azo­kat kiállításon mutatjuk majd be a nyári gödöllői szombatok keretében az egész város la-, kosságának. O Hogyan tovább? — Erről is sok szó került már az első találkozón. Olyan megállapodás született, hogy az elsőhöz hasonló városi szintű értelmiségi találkozót ezentúl évente egyszer rende­zünk. Ugyanakkor a két ta­lálkozó között a város értel­misége három szekcióba tö­mörülve, klubszerűén kapcso­lódik be a népművelés mun­kájába. Az egyik ilyen szek­ció az irodalom barátaiból alakul majd. A másik a kép­zőművészet rajongóit tömörí­ti, míg a természettudományi szekció munkájában elsősor­ban a műszaki és közgazdasá­gi érdeklődésű és munkakörű értelmiségiek vesznek részt. Mindhárom szekció éves program szerint végzi a mun­káját, s az egy év múlva is­mét megrendezett értelmiségi találkozó mintegy az évi köz­gyűlésé lesz majd a három szekció tagjainak. O Milyen további tervek szület­tek még? — Amint azt már említet­tem, az idén ismét megren­dezzük a nyári hónapokban a Az Egyesült Gyógyszer és Tápszergyár KÉMIAI ALAPANYAGGYARTÓ ÜZEMEIBE 40 órás, 5 napos munkahéttel FÉRFI MUNKAERŐKET KERES AZONNALI FELVÉTELRE. , Szakmunkásbizonyítvány, illetve érettségizetteknek a szaktechnikusi képesítés megszerzése lehetséges. KERESŐNK TOVÁBBÁ MŰSZAKI OSZTÁLYUNKRA vasipari szak- és segédmunkásokat, hűtőgép­kezelőket, szerelőket, villanyszerelőket, gépkezelőket és raktári munkásokat, valamint kőművescsoportba segédmunkásokat és kazánházi segédmunkásokat. Vállalatunknál jelentős szociális kedvezmények vannak! JELENTKEZÉS: személyesen, naponta 8—16 óráig a vállalat munkaügyi osztályán (felvételi iroda) Budapest X., Keresztúri út 30—38. Megközelíthető a 67-es autóbusszal a Keleti pu.-tól. tavaly sikert aratott gödöllői szombatokat. A találkozón el­hangzott vélemények szerint állítjuk össze az idei progra­mot, ami biztosíték arra, hogy valóban igényes produkciók­kal léphessünk a közönség elé. A tervek szerint július 6-án kerül sor a nyitó prog­ramra, amelyen az idei Ki mit tud győztesei szerepelnének. A további programban irodal­mi est, az Állami Népi Együt­tes bemutatója és a debrece­ni MÁV szimfonikus zenekar hangversenye szerepelne töb­bek között. A másik elképze­lés, amely szintén az értelmi­ségi találkozón született: mi­vel rövidesen sor kérül a Gö­döllő üdülőtelep kialakítására Blahafürdőn, helyes lenne, ha a városi tanács néhány fiatal művész számára házhelyet biztosítana. Prukner Pál Mesterségünk címere Nagykőrös—Csepel 31:27 Két héttel ezelőtt kezdődött a Magyar Rádió új vetélkedő­sorozata, a Mesterségünk cí­mere. A versengésben tizenkét város egy-egy szocialista brigádja méri össze tudását. Pest megyét a Nagykőrösi Konzervgyár Bartha György szocialista brigádja, és a Du­nai Cement- és Mészmű Mező Imre brigádja képviseli. A két megyei csapat közül pénteken este a nagykőrösiek mutatkoztak be és mérték össze tudásukat a Csepel Mo­torkerékpárgyár KISZ szocia­lista brigádjával. A másfél órás, mindvégig szoros küzde­lem után végül is a nagykőre'- siek kerültek ki győztesen, harmincegy pontjukkal szem­ben a csepeliek csak huszon­hét pontot tudtak szerezni, A másik megyei csapat, a DCM szocialista brigádja má­jus 17-én találkozik az Egye­sült Izzó Üj Elet szocialista brigádjával. A nagy vetélkedés döntőjét november 8-án rendezik meg. Az első díj: százezer, a máso­dik: hetvenötezer, a harmadik pedig ötvenezer forint. Új ház Tavaly novemberben kezd­tek el építeni Monoron egy háromemeletes házat. Föld­szintjén tágas, modern gyógy­szertár és egy női divatszalon kap helyet. Tizennyolc lakása központi fűtéses lesz. A 6 és fél milliós építményt ez év I novemberében adják át. Megkezdték a tsz-gyiimöksösök rekonstrukcióját 1700 HOLDON TELEPÍTENEK Ebben az évben Pest me- így a középdöntőbe — amely- j Syében 1700 hold szőlőt és re szeptemberben kerül sor — a Nagykőrösi Konzervgyár szocialista brigádja jutott. gyümölcsöst telepít az Ül­tetvény Tervező Vállalat. Az új, nagyüzemileg művelhető TA VASZ... .A DUNAKANYARBAN ültetvények többségét a csont­héjasok teszik ki: a kajszi-, a cseresznye-, a meggy- és a szilvacsemeték 1000 holdon kerülnek végleges helyükre. Megkezdték a termelő»zövet>- kezeti gyümölcsösök rekonst­rukcióját is. A legnagyobb munkára az abonyi József Attila Termelőszövetkezetben kerül sor, ahol a 400 holdas gyümölcsös felújítását a köze­li napokban kezdik meg. Az öt év alatt megvalósuló, három­millió forintos beruházás ré­vén elsősorban kajszi-, meggy- és szilvaültetvények­kel gyarapodik a közös gaz­daság. Hasúnk 99 legmagasabb** arborétuma A Salgótarjáni Városi Ta­nács végrehajtó bizottságá­nak ' határozata szerint arbo­rétummá alakítják Salgó- és Somoskővára festői környé­két. Az e célra kijelölt 200 holdnyi védett terület 500 mé­ter magasan fekszik a tenger szintje felett, így tehát nem­csak az ország legnagyobb te­rületű, de ugyanakkor a leg­magasabban fekvő arborétu­ma is lesz. Kialakítása több évtizedig tart. ' SUHAAiíDCR, Tíz éves lehettem, ami­kor egy nyári reggelen jó anyám felrakott a vonatra, utána felszállt ő maga is és elkísért egészen Vámosgyörkig. Ott a III. osz­tályú váróterem hűsében vár­tunk egy órácskát, azután be­futott nagy sistergéssel, füst­felhővel, zakatolással a mis­kolci gyors. Remegett, dü­börgőit minden, remegett az én szívem is. Anyám gyorsan felrakott rá, utánam nyomta a hatalmasnak tűnő picinyke bőröndömet, ő nem szállt fel. Előzőleg megcsókolt és már kereste is szegény a vonatját visszafelé Gyöngyösre. A vonaton jól éreztem ma­gam, első önálló utam volt a nagyvilágba. A bőrönd mel­lettem, jegyem a zsebkendő­be kötve, egy másik tiszta zsebkendőben három alma. És a vonat robog, száguld és szá­guldanak a távírópóznák, a fák, engem pedig szép izga­lom dideregtet. Úgy volt, hogy Pesten a Keletiben várnak a rokonaim. Senki sem várt, de lehet, el­tévesztettük egymást. Egyórai ácsorgás után kimentem az utcára, szakadt az eső. Egy újságárus bódénál megálltam, az árus néni rámszólt: — Állj beljebb, hiszen bő­rig ázol. Ott maradtam nála, kicsi fedele alatt, késő estig. Ak­kor a néni ismét megszólalt: — Most már zárom a botot, fiam. Megkérdeztem tőle, hogy a Klotild utca merre van. — Arra — mutatott karjá­val valamerre és én elindul­tam. — Ott megy a 46-os, arra szállj, te gyerek, az elvisz a Nyugatiig — kiáltott még utánam. Felszálltam a villamosra, felváltottam egyetlen árva ezüstpengőmet, mely az egész nyári zsebpénzem volt. A Nyugatinál a kalauz letessé­kelt. Nem voltam fáradt, csak álmos, de mentem. Az eső nem zavart, csupán csak az, hogy cipőben vagyok. Otthon ilyenkor — igaz nappal — mezítláb szaladgáltunk a tér­dig érő meleg esővízben, az azért nagyobb passzió volt. Talán egy óra is eltelt,-------------E--------- amikor a v ízhez érkeztem. Rámerész­kedtem a hatalmas hídra, le­raktam a bőröndömet, a kor­látra támaszkodtam, államat a kezemre tettem és akkor le­néztem. „Kicsi” — ezt nem mondtam, ezt gondoltam. Vagy talán nem is gondoltam, csupán éreztem. És nagyon fájt. Otthon na­gyobbnak képzeltem, széle­sebbnek, vadabbnak, hömpöly- gősebbnek. És most itt fo­lyik alattam csendben, szelí­den és könnyedén átlátok a másik partra. „Ez volna a Duna? De hát mi lenne más?!” Bámultam a vizet, csurgott a könnyem és nem is láttam, hogy egy rendőr mel­lém állt, csak arra ocsúdtam: — No, fiam, mit bámulsz? Hol laksz? Horniét jöttél? — Gyöngyösön... Gyön­gyösről ... — dadogtam — a Klotild utcába megyek N.-ék- hez. Elvezetett egy darabon és megmutatta az utat. — Innét nem messzi már, ha ott jobbra fordulsz, meg­találod. A rokonék azt mondták, hogy már éjfél is eLmúlt, amikor csengettem a kapun. De szerencsére a rokonom volt a házmester, igaz, ami­kor kijött és meglátott, meg­ijedt, gyorsan felkaoott, be­cipelt. Aztán az egész család csókolgatott és az ágyba dug­tak. Még félálomban hallot­tam, hogy rajtam morfondí­roznak. Másnap mindenki mosoly­gott és ígérgettél., hogy va­sárnap kimegyünk az Angol- parkba, de a Dunát azt már holnap is megnézhetjük, mert az nem kerül pénzbe. — Nekem nem kell a Duna! Nem akarom látni! Már lát­tam tegnap éjszaka, nem sok­kal nagyobb mint nálunk ott­hon a Mérges-patak. A han­gom igen durcás lehetett, mert mindenki csodálkozva, megütközve nézett rám. „Nézz csak a kis vidéki fic­kót, miből lesz a cserebogár!” — mondták nekem a szemek, de nem törődtem a tekinte­tekkel és nem is voltam haj­landó belőlük olvasni tovább, végtére engem becsaptak. Be­csaptak a felnőttek, becsaptak a tanárok, becsapott a föld­rajzkönyvem, becsapott min­denki. A Duna ... Igenis a Dunát egészen másnak, hatal­masabbnak, félelmetesebbnek hittem. ★ Gondolom n-mi víz . folyhatott le- a Dunán, mire 24 éves lettem. Akkor hajóval mentünk Pest­ről Leányfalura. Fenséges él­vezet nyáron, korahajnalban a hűs vízen utazni. Ettünk, it­tunk, danáztunk, udvaroltunk a lányoknak. Ilyenkor mindig akadnak lányok, akadt ital, akadt tan góhan non i ka, de még jótorkú ember is. Aztán, hogy megérkeztünk tovább ettünk, ittunk, danáztunk és amikor már jó szögben érték hátunkat a nap sugarai, be­jártunk a hűs vízbe megmár­tani magunkat. Magda nem tudott úszni, bement és elvitte a víz. Mi­nek elmondanom, hogyan húztam ki? Annyian leírtak, elmondtak már hasonló ese­teket. Utána mentem, utolértem és csak vitt, vitt bennünket s víz. A lány görcsösen kapasz­kodott a hajamba, a torkom­ba. Szívemet pánik szorította még inkább, mikor láttam hogy nemcsak lefelé, de a ví; közepe felé 'is sodródunk Többször hallottam, hogy « fuldoklókat fejbe kell verni ha elájulnak, könnyebb velük bánni. De én nem tudtam megtenni. Magda szép, fekete lány volt, igaz, teljes önkívü­leti állapotban, őrültre torzuli arccal, eszelős szemekkel, de lány és így is sajnáltam őt Suttogtam hát a fülébe, hogj ne félj, ne félj aranyos sze­relmem, pedig alig ismertem őt. Később, lehet, hogy hangom hatására, lehet, hogy csak ma­gától, de érezhetően megnyu­godott. Már nem fojtogatott és nem rűgkapált. Nagynehe- zen kievickéltümk, partot ér- fr nk, lihegve ültünk a köve­ken. A lány haja csapzotl volt, ajka lila, bőre zöld frdődressze szakac' ozott és szép lányos mellén teljesen féirecsúszott. Haját kezemmel hátrafésültem, néhány tincs visszahullott, azt is kiigazítot­tam a szeméből. Dresszét fél-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents