Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-17 / 89. szám
1968. ÁPRILIS 17., SZERDA KJI HEGYEI kJCírlmi 3 Véget ért a tavaszi szünet Júniusban: tanévzáró Véget ért a tavaszi szünidő, az általános és a középiskolákban tegnap ismét megkezdődött a tanítás. A középiskolák negyedikesei már csak három hétig járnak iskolába, számukra ugyanis május 8 az utolsó tanítási nap. *Egy héttel később — május 13-án — a gimnáziumokban kezdetét veszi az írásbeli érettségi. Ugyanebben az időiben kerül sor az írásbeli érettségire, illetve képesítő vizsgákra a Művelődésügyi Minisztérium irányítása mellett működő közgazdasági technikumokban és közgazdasági szakközépiskolákban. Az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi szak- középiskolákban május 22 és június elseje között tartják az írásbeli érettségi vizsgát. A szóbeli érettségire a korábbi évek gyakorlatának megfelelően júniusban kerül sov. Az általános és a középiskolákban június 8 lesz az utolsó tanítási nap — a tanévzáró ünnepségeket ezt követően június 16-ig mindenütt megtartják. Tapasztalatcsere Martonvásáron Martonvásáron, a kutatóintézetben rendezett tapasztalatcserét a múlt hét végén a ráckevei, a budai, a dabasi és a szentendrei járás szakembereinek a Budapest környéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége. A takarmánytermesztők a hibridkukorica termesztést tanulmányozták, s dr. Győrffy Béla, az intézet tudományos főmunkatársa tartott előadást az új agrotechnikai eljárásokról. Néprajzi gyűjtők találkozója A Pest megyei néprajzi gyűjtők találkozóját rendezik meg április 21-én Budapesten, a Néprajzi Múzeumban. Az egész napos tanácskozást S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Pest megyei titkára nyitja meg. A programban szereplő előadásokat vita követi, amelyen a további munkával kapcsolatos feladatokat és a pályázati témákat beszélik meg. Önindítók, dinamók és feszültségszabályozók javítását rövid HATÁRIDŐRE VÁLLALJUK Csepel és U — 28 önindítót azonnal cserélünk MIR-KÖZ Ktsa Budapest X., Kelemen u. 11. A kiskunlacházi Kiskun Tsz almakertjében permeteznek. A Rapidtox-gépekkel gyorsan megy a munka. A gépeket sárga méreggel töltik meg. Használt az eső megújult a határ Néhány napos kényszerpihenő után — a múlt hét végén — ismét benépesült a határ, azóta a termelőszövetkezetekben, mind pedig az állami gazdaságokban tovább folytatják a tavaszi munkákat. A szakemberek megítélése szerint most már bizonyos, hogy a hűvös, esős idő több hasznot hozott, mint amennyi kárral járt. A várva várt csapadék egyes növények fejlődését meggyorsította, másokét viszont, amelyek növekedése a hosszan tartó melegben már-már egészségtelenül gyors volt, normali- zálta. A kiadós esőzés hatására valósággal újjászületett a határ. Különösen kedvezett a csapadék a vetéseknek, valamint a rétek és a legelők füvének. Kihasználva a hűvös napok utáni enyheséget, sok helyütt vasárnap is dolgoztak a földeken Pest megyében. Főképpen a szőlőkben, a gyümölcsösökben és a kertészetekben tartottak húsvéti műszakot. A termelőszövetkezeti szakemberek megkezdték a fagykárok felmérését, de a pusztítás mértékét majd csak később lehet megállapítani. Egyes mély fekvésű területeken a lucernát is „megperzselte” a talajmenti fagy, ezeken a helyeken most lekaszálják a növényt, feletetik az állatokkal, hogy újra fejlődésnek indulhasson a növényzet. A gyümölcsösökben nemcsak a hideg, hanem a szélvihar is megviselte a virágzó fákat. Megsérültek a bibék és a porzók. Buda környékén az őszibarack-, a mandula-, a ceglédi járásban a cseresznye-, a meggy-, az alma- és a szilvafáknál jár kisebb-nagyobb termésveszteséggel ez a virágsérülés. Azokon a fákon, amelyeken az esőzés után kezdődött meg a virágzás, kedvező termés ígérkezik. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán ismét hangsúlyozták: még mindig túlságosan korai lenne nyilatkozni a várható kórokról. Mindenesetre nagy hasznát vette a növényzet — még a hideg ellenére is — a múlt heti csapadékos időjárásnak. Az őszi gabonák máris négy-öt centimétert növekedtek, a tavaszi vetések egyik napról a másikra kibújtak a földből, és gyorsan fejlődnek. Jogos kétkedés Akik a „kerítésen kívül vannak"' December 19-én jelent meg a találmányokról és újításokról szóló rendelet. Március elején került végleges megfogalmazásra a Lenfonó és Szövőipari Vállalat újítási szabályzata. A két dátum közötti idő — akárcsak más üzemekben, itt is — vitákkal telt. Nagyobb vagy kisebb lehetőséget teremt az új rendelkezés az újítómozgalom fejlesztésére, biztosítja-e a reform egészéből következő fokozott anyagi ösztönzést? 1967. négymillió forint Az öt gyáregységben mintegy hétezer embert foglalkoztató nagyvállalat újítói 1967- ben 503 elfogadott és bevezetett javaslatukkal majdnem négymillió forintot biztosítottak, többleteredményként, a vállalati kasszába. A jelentős összeg, a bevezetett javaslatok szerepe a termelési gondok megoldásában, a benyújtott újítások műszaki színvonalának általános növekedése kü- lön-külön, s együttesen még inkább érvel a mozgalom haszna, fontossága mellett. Az újítók rangot, tekintélyt vívtak ki a gyáregységekben, ezt bizonyítja az is, hogy nyolcán kaptak eddig aranyjelvényt, s még több az ezüst- és bronzjelvényes újítók szárma. Jónéhány olyan új megoldás született, mint például Zolna Antal és Magó Károly eljárása az 1/b lenkóc felhasználására. A magasabb fonalszám kifonását lehetővé tevő eljárás tonnánként 326 forintos megtakarítást eredményez, s évente 1000—1100 tonna anyagot használ fel a vállalat. László Ferenc újítása a nagyobb méretű cérnázógyű- rűk alkalmazása fonalmentővel, növelte a kezelhető gépoldalak számát, s a létszámmegtakarítás mellett hulladékcsökkenéshez is vezetett. Gere Árpád és Jeviczky László a nehéz fizikai munkát könnyítette meg pneuma-- tikus áruhenger szállító kocsijával; Nógrádi László a lenipari sanforozás új technológiáját dolgozta ló, s több olyan újítás is bevezetésre került — mint például ,a budakalászi gyáregység filmnyomó üzeme tetőfödémének módosítása, mely egymaga 732 ezer forint beruházási megtakarítást jelentett — melyek a vállalatnál végzett rekonstrukciót teszik olcsóbbá. A gondok ellenére A találomra kiragadott példák bizonyító erejűek. Mégis, a vállalat irányítói közül senki nem tagadja, hogy volt gond is az újítómozgalommal. A régi rendelet sokféle kiskaput tartogatott — így például a közreműködők sokat vitatott kérdését — nem sikerült mindenkor biztosítani a rendelkezésben megszabott elbírálási határidők betartását, s az újítások kivitelezése sem volt mindenkor zökkenőmentes. A kapacitások túlzott leterhelése miatt az újítások többségét — mintegy hetven százalékát — túlmunka szerződésekkel sikerült csak a megvalósításig eljuttatni, az újítási feladattervben szereplő, megoldásra váró kérdések kisebb hányada teljesült csak. A bevezetőben említett viták tehát nem azon voltak, hogy van-e javítani való az újítómozgalmon, szükséges-e a tökéletesítés, hanem azon, hogy az új rendelkezés valóban fel- oldja-e azokat a feszültségeket, melyek eddig fékezték a mozgalom gyorsabb, tehát eredményesebb előrejutását? A nagyvállalat újítási előadója, Müller Frigyes: — A mozgalom tökéletesítésére, jobb szervezeti és anyagi kereteinek biztosítására irányuló igény nemcsak azokat jellemezte, akik hivatalból foglalkoztak az újításokkal, hanem magukat az újítókat is. Az új rendelkezés sajnos, bár becsukott jó néhány kiskaput, nyitott újabbakat. Különösen az anyagi elismerés lehetőségei váltak bizonytalanná, elsősorban a II. részesedési kategóriába soroltaknál. A felénél is kevesebb I Az új rendelkezés megje- I lenesét követő bizonytalanság erősen éreztette hatását, több tekintetben is. Tavaly a budakalászi gyáregységben például január-februárban 21 újítási javaslatot nyújtottak GAZ 51-ES TÍPUSÚ, ELHASZNÁLÓDOTT TEHERGÉPKOCSIJÁT FELÚJÍTOTTRA 33 000—35 000 forintért AZONNAL KI Kívánságára a gépkocsit új gumiabroncsokkal és új akkumulátorral látjuk el. GAZ 51-ES TÍPUSÚ KOCSIK II. SZEMLÉJÉT VÁLLALJUK. A mezőgazdasági üzemeknek 50%-os kedvezményt nyújtunk! AFIT XI sz. Autójavító Vállalat SZEGED. Tolbuhin sugárút 9—11. lel.r 15-491. A fiú már nem vállalja Ahogyan az országút Dán- szentmiklós felé fordul, három-négy földbe süllyesztett ház tapad mellé. Megérkeztek, s őszig letelepedtek a híres csányi dinnyések. így ismerik őket, a vándor dinnyetermesztőket az egész országban, noha nem mindegyikük való Csányba. Csuka Béla például, akivel ismeretséget kötünk, Hort községből jött. Igaz, Csánnyal szomszédos a falu. A szállásuk előtt motorkerékpár. Mellette kis háztáji gazdaság: szerszá- mosbódé, takarmányszérű, tyúkólak. Lánccsörgés, kutyaugatás. A frissen meszelt, földbe bújt ház belül rendesebb, barátságosabb, mint kívülről vélnénk. Tiszta rongyszőnyegek a padlón, fehér csomagolópapírral béleltek minden szabad területet a falon. Akinek a munkája sok pontosságot, figyelmet, szakértelmet kíván, az az életben sem lehet rendetlen. Három hete érkeztek Csuka Béláék. A négy év körüli kislányt is elhozták, mint ahogyan gyerekkorukban őket is magukkal vitték a szüleik, megtanítani, rászoktatni őket a mesterségre, a vándorlásra, az ország különböző tájainak ismeretére. Nem volt könnyű az életük, legfeljebb érdekes, kalandos. A tűzhely mellett fonott kosárban csírázik a dinnyemag. A néhány nappal ezelőtt csíráztatott magok már a ház előtti üvegházakban gyökeresedve várják az időt, hogy kikerüljenek a földbe. A termésből — a szezon idejére felvett rendes tsz-tagként — százalékos alapon részesedik Csuka Béla. A Csány vidéki dinnyések jövedelméről legendák keringenek. No, nem is sajnálja tőlük az ember: a munkájuk, szakértelmük utánozhatatlan, fáradságuk, életmódjuk pedig nagyon áldozatos ... Csuka Béla úgy számítja, hogy jó termés esetén az ő és felesége munkája után havi 10 ezer forintra tehető a család jövedelme. Viszont a dinnyetermesztés n.Viy rizikóval jár. Egyes esztendőkben csak az átlagórabérnyi jövedelmet érték el. Megkockáztatom, hogy az otthoni gyarapodás, az őszitéli pihenés bizonyára kárpótol a tavaszok-nyarak fáradságáért. Az asszony válaszol: sok minden hiányzik még otthon. A ház ugyan már felépült, de berendezés még csak a következő évek jövedelméből kerül. S a többi horti dinnyés sem olyan legendásan gazdag: bizonyítja, hogy a falubeli férfiak többsége télen munkát vállal az iparban. Az viszont igaz, hogy több évtizedes vándorélet után meggazdagodnak: de ők még nem tudnak maguk mögött ennyi időt. Még egy legenda fűződik a Csány vidékéről való dinnyésekhez: hogy a mesterségük apáról fiúra öröklődő titkaiba nem hajlandók senkit beavatni. — Ez nem így van, kérem. Csak hát az összes fogás megismertetésére olyan nagy idő kellene, hogy nem akadna hallgatóság. Ezeket a titkokat mi esztendőkön át sajátítottuk el sszüleinktől. Itt van például a mai nap. Az idő gyönyörű, azt hinnénk, alkalmas a kiültetésre. De ma nem szabad dolgozni. Kivesz egy földkockát a melegágyból. Abban a mag már gyökeret eresztett. A szélben két perc alatt szabaddá válnak a hajszálgyökerek. Űjabb két perc, és a fehér szálak megfeketednek. — És a dinnyés családok egymás között sem vetik ösz- sze tapasztalataikat? — nézek át a szomszédba, ahol éppen a kiültetéssel foglalkozik valaki. — Nem. Ahány család, any- nyi módszer. Majd a dinnyék „beszélnek” arról, hogy melyik dinasztia tudott többet róluk. A család egy tagja hiányzik: a 15 éves fiú. Két évvel ezelőtt még őt is vitték, hogy beletanuljon a mesterségbe. De aztán a gyerek kitalálta, hogy nem folytatja, nem vállalja a vándoréletet. Most kőműves tanuló... P. A. be, míg most, ugyanez idő alatt mindössze kilenc érkezett. Elsősorban azok tartózkodnak leginkább, akik eddig a legjelentősebb javaslatokat nyújtották be: a műszakiak. Egyikük aranyjelvényes újító, így indokol: — Az anyagi elismerés sokféle for- [ mája, mely a rendeletben szerepel, a gyakorlatban na- gyonis kétségessé, bizonytalanná válik. így például a lakásépítésben való előny, a meghatározott időre szóló béremelés, s több más, úgynevezett elismerés papíron igen jól hangzik, a valóságban azonban egészen másként fest. (Vállalatunknak például nincs laikásépitésre anyagi lehetősége, a bérfejlesztés minimális volta nem ad alapot arra, hogy egy félmilliós értékű újítást fizetés- emeléssel honoráljanak, hiszen — például — eddig egy ilyen újításért, kedvezőtlen, díjkulcs esetén is tíz-húszezer forintot kaphatott az ember. Vajon havi 200, vagy mondjuk 300 forintos fizetésemeléssel elintézettnek vehető-e a honorárium?) Egy másik, ugyancsak jel- vényes újító: — Nemcsak a magam, hanem a többiek nevében is mondhatom — mert hetek óta ezen vitatkozunk, erről beszélgetünk —, hogy erős kétkedés él bennünk. Ügy érezzük, hogy az új rendelkezés a kerítésen kívülre tessékelt benünket, hiszen az ún. jelentős alkotói teljesítmény fogalma na- gyonis relatív. Illúzió az is, hogy a részesedési alap terhére elszámolt újítási díjak nem keltenek ellenállást és visszatetszést. Már most is, annak ellenére, hogy nem nyújtottunk be javaslatokat, jó néhány olyan megjegyzést kaptunk, hogy: „márpedig a mi pénzünkre ti ne legyetek okosak”. Nehéz útkeresés A vállalat, akárcsak az ipar valamennyi üzeme, természetesen keresi-kutatja az anyagi elismerés módját. Nehéz útkeresés ez, hiszen az új rendelkezés megszabta progresszív adókulcs, mint objektív tényező, az emberekben meglevő, s elkerülhetetlen, szubjektív tényezőkkel is társul. A föntebb említett megjegyzés — újítsatok, de ne a mi pénzünkre — ugyanis nem kivételként elhangzó vélemény: az emberek többsége a részesedési alapot úgy tekinti, mint a saját pénzforrását, s ha abból más kap, ő pedig nem, megrövidítve érzi magát. Nem kell túlbecsülni ennek jelentőségét, ám súlyos hiba lenne lebecsülni! A részesedési kategóriák körül amúgyis heves viharok dúltak és dúlnak napjainkban is az üzemekben, s az újítási díjak még csak megtoldották ezt. Müller Frigyes: — A kiindulópont helyes: a rendelet célja, hogy nagyobb igényességre, az újítómozgalom tartalmának elmélyítésére ösztönözzön. Az I. és III. kategória esetén nincs is különösebb gond. A II. ■ részesedési kategóriába soroltak esetén azonban annál inkább: itt a rendelkezés nem biztosítja a kellő anyagi lehető- ségeketr Azaz: szűkmarkúbban ad, mint eddig. Ez pedig elkerülhetetlenül az újítási kedv csökkenéséhez vezet ezeknél az embereknél. És azért fontos, sőt, döntő ez, mert éppen ezek az emberek adták eddig a legtöbbet. Ha tehát veszítünk, éppen a legjelentősebb erőforrást veszítjük el. Mészáros Ottó
