Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-14 / 88. szám
196«. ÁPRILIS 14., VASÁRNAP PEST MEGYEI ^Mtrlap LOCSOLÓKNAK Fotó: Fényes Túl a tengeren Elkókkal a Föld másik felén Kondicionált kocsik — mezítlábas koldusok Folytatás a BNV-n Mélykék ég, mélykék tenger, s valószínűtlenül élénk- barna föld, friss zölddel tarkítva. Ilyen a kép a verőfényes érkezéskor — repülőből. A csodálatos panorámát ismerősünk, a Mechanikai Művek igazgatója, Sátor János is végiggyönyörködte. Nincs is, aki elvitassa: Brazília csodaszép ország a föld túlsó felén. • De hát miért indult hosz- szú útra hazánkfia? Erről már idehaza, szobájában beszélgetünk. — Régi elvem és meggyőzőA háztáji, mint a szemlélet mércéje A háztáji földekről szólva, parázs viták emlékei ébred- : nek. Először is: vitatkoztak rajta a szövetkezetben. A parasztember — aki ugyan aláírta a belépési nyilatkozatot — továbbra is ragaszkodott a „saját földtulajdon” ideájához, s ezt most már a háztáji föld jelentette számára. Különösen a kezdet, a bizonytalankodás időszakában okozott sok gondot az úgynevezett „háztáji kérdés". Egy családnak, egy hold szántót lehet mérni — mondta a törvény. Kezdte a tsz- tag azzal, hogy igen ám, de hol mérik iá azt az egy holdat? Mert természetesen a legjobb földiből akarta. Aztán hirtelenjében kiköltöztették az öregeket a nyári konyhába, s jelentkeztek az irodán, hogy nem egy család él a portán, hanem kettő — az öregek (külön háztartásban vannak —, következésképpen nem egy háztáji jár, hanem kettő. A viták általában tavasszal kezdődtek, s olykor nyárig gyűrűztek... Mások viszont — talán éppen mert enny! gondot okozott — a háztáji létjogosultságát vonták kétségbe. Miért kell ez? A szövetkezetek szocialista közösségek — mondták —, a közös termésből részesedik a tagság —, ez az egész háztáji mintegy engedmény a múltnak. Az új törvény, amely a háztáji földek ügyében is változást hozott, most alkalmat kínál, hogy az emberek szemléletében, gondolkozásában bekövetkezett fordulatokról is tájékozódjunk. Minden termelőszövetkezeti tag kap háztájit, aszerint, hogy mennyit dolgozott a közösben; vagyis hány napot az elmúlt esztendőben. Lehet egy családnak akár öt hold háztáji földje is, ha öt tsz-tag él a családban, s valamennyien megfeleltek az előírásnak, tehát teljesítették a múlt esztendőben az egy hold föld „birtoklásához” szükséges feltételeket. Az új törvény szelleme körülbelül így fogható meg: Aki következetesen dolgozik a szövetkezetben, megérdemli, hogy magasabb jövedelme legyen — a háztáji növeli az egyéni jövedelmet. Továbbá — tartsanak állatot a szövetkezeti gazdák a házuk táján. Nem közömbös az áruellátás szempontjából, csakhogy az állatállománynak takarmány kell, s ezt honnan vegyék? Tehát ezért is indokolt a háztáji... Mit mutat azonban az élet? Öt hold föld — hogy az előbbi nagy család példájánál maradjunk —, már jelentős terület. Sok időt, sok munkát igényel. Az aggodalmaskodó ember felteheti a kérdést teljes joggal, hogy vadésem, hogy egy igazgatónak nem a napi ügyes-bajos dolgokkal kell foglalkoznia, hanem mindenekelőtt a közeli és még inkább a távoli holnapokkal, a jövővel. Célunk az volt, hogy a Mechanikai Művek gyártmányaival megjelenjünk, ott is maradjunk a dél-amerikai piacon. Így keltünk útra vagy két bőrönd híradástechnikai alkatrészt, elektrolikus kondenzátort csomagoltatva. Az elektrolikus kondenzátor vagy más néven Elko, a híradástechnikai berendezések nélkülözhetetlen alkatrésze. Csakhogy előállításával jó néhány cég foglalkozik a nagyvilágban. Ezek ismeretében már a honpolgár izgalmával várjuk a direktori beszámolót: hozott-e sikereket a hazai színeknek, a magyar mérnökök és munkások alkotásának a brazíliai utazás. • Fogadtatás? — A hazánkat képviselő kereskedelmi szakemberek nem fűztek túlzottan nagy reményeket próbálkozásunkhoz. Viszonylag rövid idő alatt Brazíliában — így mondták — jó, ha 10—15 ezer dolláros üzletet lehet kötni. Én hittem benne, hogy ennél sokkal többre vihetjük. • S a valóság? — Kétszázezer dolláros üzlet. A nem sokkal később megrendezett párizsi alkatrész-világkiállításon a nagy nyugati cégek vezetői már tudtak róla. Nos, hát többek között ezért is gondolom, hogy sikerült valamit elérnünk. Különben az ottani légügyi minisztérium laboratóriuma vizsgáltatta meg gyártmányainkat, s jóleső érzéssel hallottam szájukból a véleményt: „jobbnak tartjuk, mint a konkurensekét”. • A siker titka? — Nem is olyan könnyű erre válaszolni. Egy tény, az igazgató nem viselkedhet úgy, mint egy fogkefeügynök, s nem állíthat be bőröndökkel, táskákkal, jegyzetekkel felpa- koiva a tulajdonoshoz. Az a szokás, hogy még csak a megállapodást sem vetik papírra a tárgyalófelek jelenlétében. Amikor a külföldi partner sokszor apróságokból meggyőződik róla, hogy olyanokkal tárgyal, akik európai tájékozott- ságúak és ismeretűek, mindjárt közvetlenebbé válik a beszélgetés tónusa. Márpedig üzletnél ez nélkülözhetetlen. • Élmények, érdekességek? — Mosolyogtam is rajta, és irigykedtem is, olyan páratlanul udvariasak egymáshoz az emberek. Bár nagy a forgalom, de trolinál, busznál mindenütt előre engedik a nőket, gyermekeket, és még csak véletlenül sem fordul elő, hogy a rohanó utas orra előtt becsukják az ajtót és elrobognak. Az inkább, hogy megállnak, s felveszik a későn érkezőket. Láttam egy 8 év körüli kisfiút, aki menet közben integetett a járműnek, s a vezetője lefékezett, megállt, hogy a kisfiú fölszállhasson. Ezzel szemben a közúton féktelen tempójú a személykocsi-forgalom: az átkelés csaknem élet- veszélyes. Ott aztán nem tisztelik a zebrát. • Hogyan élnek? — Jóleső érzéssel láttam, hogy ezen a kontinensen a legnagyobb egyetértésben élhetnek együtt színesek és fehérek. Megdöbbentők ugyanakkor a végletek. A gazdag réteg a felső tíz- vagy százezer, légkondicionált irodákban, lakásokban él, de még a jármű levegője is mesterségesen szabályozott. Más részről sok-sok mezítlábas, kolduló asszonyt, gyereket, férfit láttam. • Időjárás? — Harmincnyolc fok meleg volt, 98 százalékos levegő-páratartalommal, ami nálunk a mosodai körülményeknek felel meg. Ez egy kicsit furcsa volt. Egyébként a lakosság 70 százaléka a tengerpart mellett lakik, az ipar kétharmada [ is ide települt. Két legjelentősebb köztársasága az állam- szövetségnek Sao Paulo és Rio de Janeiro. Azt mondják, a pénzt Paulóban kell megkeresni, és Rióban elkölteni. Na persze, aki vállalkozik rá, s van hozzá pénze is, hogy egyórás repülőúttal vagy több órás szárazföldi utazással megtegye ezt az 500 kilométeres távolságot. • Mire számíthatunk? — Ügy látszik, nagyon szimpatikusak vagyunk. Újabb ajánlatokat kértek, s jelezték, hogy eljönnek a Budapesti Nemzetközi Vásárra. Várjuk őket, s mi is megfelelő vendéglátók leszünk — a tengeren innen. Tóth György Balesetek tükrében Vannak, akik nem szívesen olvassák a lapok fekete krónikáit, mert irtóznak még hallani is a sok-sok balesetről, szerencsétlenségről. Valóban kellemesebb az élet derűsebb oldalán közlekedni, de az is veszélyes, ha nem figyelünk oda, ami történik körülöttünk. A tavalyi baleseti statisztika szerint 89 ezer biztosítottnak 112 millió forint kártérítést fizetett ki az Állami Biztosító. A baleseteknek — mint a statisztika is megállapítja — csupán 30 százaléka fordult elő munkahelyen, 30 százaléka közlekedés közben, 30 százaléka pedig a lakásban, míg 10 százalék kiránduláskor és sportoláskor történt. Ebben az adatszolgáltatásban csak a biztosítottak szerepelnek, az egyéb balesetekről nem esik szó. A nagy számok törvénye sejtetni engedi, hogy ebben az évben is több tízezer emberre leselkedik a veszély. Mindez az élet könyörtelen dialektikájára is rádöbbent bennünket: feltétlenül oda kell figyelni a fekete krónika intő figyelmeztetésére. Űj otthonban a Tamás-hegyiek Két évvel ezelőtt, a hosszan tartó esőzések következtében megcsúszott Visegrádon a Tamás-hegy partoldala, s a többségében régi borospincékből átalakított lakások megrongálódtak, életveszélyessé váltak. A bajba jutott családokat szükséglakásokba költöztették, majd hamarosan 2,3 millió forintos költséggel húsz lakás építését kezdték meg számukra. A szobakonyhás és szobahallos komfortos otthonokba a hét végén költöztek be tulajdonosaik. A községi tanács újabb tíz lakás építésére kapott állami hitelt Régi fényében A budapesti Operaház közel százesztendős épületének restaurálását két évvel ezelőtt kezdték meg. A főhomlokzati részt takaró állványerdőt már lebontották, most teljes szépségükben láthatók az operaszerzők szobrai. A tervek szerint az év végéig befejezik a felújítást Gólyahírszőnyegek a bibickocogókon A dél-alföldi semlyéken, mocsaras bíbickocogókon kivirágoztak a gólyahírszőnyegek. Csongrád megye vizenyős területein mindenütt tömegesen megtalálható a kirándulók e kedvelt virága. Szent György virágnak és gólyahír- j nek is nevezik. Az előbbi nevet azért kapta, mert a legtöbb általában György napján található a mezőkön, az utóbbit pedig azért, mert virágzásának kezdete nagyjában egybeesik a gólyák érkezésével. az ultramarka! I-------~ i esege peaig a zuu napos „w/i- mát” — mondjuk egy fiatal házaspár esetében. Ha emellett még a két hold háztájijukat is megművelik, ugyan mi jut a pihenésre, szórakozásra? Nem is beszélve arról, hogy a kis községben immáron 40 gépkocsit számlálnak, s legtöbbje fiataloké; mi sem természetesebb, hogy járni is szeretnének ezekkel a kocsikkal, s hozzá éppen a legszebb nyári vasárnapokon... A szövetkezet tehát lehetőséget biztosított; akinek nem kell a háztáji — legyen... Megváltja a szövetkezet: kifizet egy hold fejében 6000 forintot. Férj és feleség esetében, ha mind a ketten rászolgáltak — évi 12 ezer forintot. Nem árt újra hangsúlyozni, hogy ez csak választható lehetőség és semmiképpen sem kényszer. Vannak szövetkezeti tagok, akik számolnak, latolgatnak, s arra a végkövetkeztetésre jutnak, hogy sikerülhet az esztendő jobban is, lehet a háztáji jövedelme magasabb is, mint hatezer forint. Noha ezek a gazdák is hajlandók arra, hogy megszabaduljanak a háztáji művelésének gondjától. Mit mond erre a szövetkezet, amelynek nagyon fontos, hogy növelje a közös területét? Rendben van, lehet úgy is választani, hogy akinek egy hold háztáji jár, kaphat helyette a közösből terményt is ... Megfelelően az átlagtermésnek — egy hold kukorica hozamát... Végül a harmadik választható lehetőség, hogy aki kéri, ■ annak kimérik a háztájit. Jár — tehát kimérik. Dolgozza, ■ munkálja, ha így akarja. Van■ nak még — s ezt tiszteletben tartják —, akik továbbra is 1 ragaszkodnak a „saját föld1 tulajdon” ideájához, a nehéz ■ verítékük árán is. 1 Ha most csakugyan abból a ■ szempontból vizsgáljuk a ház' tájikérdést, hogy mennyiben 1 mutatja itt Pátyon a szemlélet \ változását, beszédes tény az is, hogy lám, szükségszerű volt több lehetőséget állítani, már ami a háztáji kiadását illeti. 1 Persze, a kérdés meglehetősen bonyolult, ugyanis még valami rögtönzött statisztikát is nehéz volna késziteni, hogy tudniillik hányán vannak, akik pénzt kértek a háztáji helyett, avagy az átlagtermésből akarnak részesedni, illetve hányán vannak azok, akik a földhöz ragaszkodnak ... Sokan felerészben pénzt kérnek, felerészben termést, s lehetne sorolni a variációkat... Egyszóval túlzás volna még olyan következtetéseket levonni, hogy máris valami egységes nagy szemléleti változás tanúi vagyunk. Nem, erről szó sincs. Az egészséges fejlődés azonban, úgymond, a folyamat maga, semmi kétség — érzékelhető ... Dékiss János , Jvyii jvw v V. vo■ lami visszafordulás ebből? : Hátha ez az öttagú család . most már majd a háztáji öt i holdját tekinti a fő jövedel• mi forrásnak, s a közösben ■ csak éppen annyit tevékeny■ kedik, ami ahhoz elég, hogy ; jövőre is megkapják ezt a ■ területet. A törvény szerint l ugyanis már 150 nap közös• ben elvégzett munka után — : éves viszonylatban számítva persze — megadható az egy hold szántó, háztájiként. * Nos, megadható az egy hold ■ 150 nap után is, de a szövet■ kezeten múlik, hogy való- ! ban megadja-e. Érdekes meg■ nézni, hogy milyen megol- 1 dást választott a pátyi Pe- 1 tőfi Termelőszövetkezet, amely 1 jól gazdálkodik — 46 forin> tót fizettek legutóbb egy mun- ’ kaegységért —, s a tagság ál- » tálában a közöst tekinti a ■ megélhetés alapjának. t Három kategóriát L határoztak meg. Egy hold ház- j táji jár annak a szövetkezeti tagnak, helyesebben annak a férfitagnak, aki tavaly legalább 250 tízórás munkanapot dolgozott a közösben. Nők már 200 munkanap tel- [ jesítése után is magkapják az egy holdat. A második eset — 1200 négyszögöl. Ezt a fér- , fiák 200, a nők 175 munkanap ‘ közösben végzett teljesítménnyel érdemlik. A fél háztáji — 800 négyszögöl — annak jár, aki aszerint, hogy férfi-e, avagy nő, legalább . 150, illetve 100 tízórás „műt szakot dolgozott”. A szövetkezet tehát valódi teljesítményt kíván tagjaitól az egy hold háztáji ellenében. * Mindenesetre még így is meg• lehetősen sokan vannak, akik- , nek egy hold szántó jár a ta- valyi teljesítményük után, s t ha belegondolunk — ez kettős- következményt hurcol. Nevezete tesen: hogy az a férfi, aki 250 i napot a közösben dolgozik, a > szabad idejéből kell feláldoz- nia a háztáji föld művelésére- szükséges időt, vagyis az úgy- '. nevezett „csúcsmunkaidőben” " látástól-vakulásig dolgozik. A másik következmény pedig, . hogy az egy holdak elég sokat : elvesznek a közös földterület- c bői, ami ugyancsak nem kö- . zörribös. A szövetkezetnek nagy ; állatállománya van — éppen i az idén állították be a 300-as . tehenészetüket, készül a 2000 t férőhelyes hizlaldájuk —, már- . is takarmánygondokkal küsz- s ködnek. > Az élet — „nagy szavakkal” " szólva — közbeeső megoldáso- 1 kát követelt. Egyrészt mert hol * vagyunk már azoktól a kezdeti időktől. A szövetkezeti fia? talok ma már nem hajlandók z látástól-vakulásig dolgozni —- a többségük legalábbis —, ha- még olyan nagy jövedelem <c ígérkezik; akkor sem. Egysze- rűen nyűgös számukra a ház- a tájival járó különmunka, ha- már a férfi teljesíti 250, a fé-
