Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-14 / 88. szám

fi

1968. ÁPRILIS 14., VASARNAP

Segély

Jemennek

A Magyar Vöröskereszt a f Nemzetközi Vöröskereszt Bi- ? zottság felhívására a Jemen- j ben lezajlott harci cselekmé- 1 nyék sebesültjeinek ellátásé- $ ra gyógyszerekből és gyógyá- ; szati eszközökből álló segély- i szállítmányt indított útnak j repülőgépen a Jemeni Arab • Köztársaság kormánya címé- re. Két sebész is kiutazik, s a $ közeljövőben megkezdik gyó>- f gyító munkájúikat a magyar kormány segítségével koráb- ; ban felszerelt szanaai kórház- ban. !

VSSSWSSSSSSSSSSSSSSSSMSSSSSSSSSSSffSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSMSSWSSJ'SSSSSSSSSSSSSSSS *

1

DRÁGÁBB BUS, (DRÁGÁBB BOR, ÁR NÉLKÜLI

ING

Próhavíkend

Ha kellemes, tavaszias az időjárás, nagy a ^ sürgés-forgás a Dunakanyarban. A víkcndhá- ^ zak tulajdonosai próbálgatják a napsütést, ta- ^ hárítják, csinosítják nyaralóikat, gondozzák a ^ kerteket. Képünkön épp költöztetik az egyik ^ börzsöny ligeti víkendházat. (Foto: Dozvald)

S

Orvosi dolgok

Fö A BIZALOM

A fiatal falusi orvos alig néhány hete kezdte meg rendelését. Az első napokban beállít hozzá egy paciens, legalább tíz féle panasszal. Tüzetesen megvizsgálja és megállapítja, hogy valamennyi panasz ideges eredetű. Enyhe csillapítót rendel, aztán megnyugtató szavakkal elbocsátja. A beteg hálálkodik és ennek kézzelfogható jelét zizegő bankjegy formájában nyújtja az orvos felé, aki kereken visszautasítja.

Harmadnap fülébe jut: betege fűnek, fának elsírja, vége az életének.

— Olyan beteg vagyok, hogy a doktor tőlem már pénzt sem fogad el.

A MAKACS BETEG

János bácsit jól ismerik a tüdőgondozóban. Komoly beteg. Kórházban lenne a helye, de semmiképpen sem hajlandó befeküdni. Minap megint megjelent a gondozóban, az orvos ismét kórházat javall neki, ott gyorsan meggyógyulna. Ezúttal is hiába.

Kétségbeesésében röntgen képekkel felfegyverkezve bemegy a főorvoshoz:

— Itt van megint a János bácsi, állapota rosszabbodott, de az istennek se akar kórházba menni.

— Ijessz jól rá az öregre! Mondd, ha nem megy: meghal.

— De hiszen ezt mondom már neki tíz éve.

— y. — e.

Ellenőrző körúton az Állami Kereskedelmi Felügyelőséggel

KORA REGGEL STARTOL AZ AUTÖ. IRÁNY: VÁC. A PEST MEGYEI ÁLLAMI KERESKEDELMI FELÜGYELŐSÉG ELLENŐRZŐ KÖRŰTRA INDUL. VELE TARTUNK.

A megye különböző részeiből érkezik panasz a húsboltokra. Először tehát azt vizsgálják, milyen Vácott a mészárosok etikája.

71. számú húsbolt. Birkát mér a vevőnek Kékesi Károly eladó. Egy kilót 18 forint 20 fillérbe számol.

— De hiszen az elejéből adott! — szólal meg a felügyelő. Horváth László boltvezető felvilágosítja az eladót, hogy 16 forintos húst mért. Mire Kékesi: — nem ismerem a birka részeit. Ezt persze nehéz elhinni szakképzett mészárosról.

30. számú húsbolt. A felügyelő disznócambot vásárol. Darabka bőr a végén elárulja, hogy a csülköt rajta hagyták" a combon. Egy kiló kicsontozott comb tudvalevőleg 35, a csülök ellenben 21 forintba kerül, igaz, hogy csonttal. A vevőt mégis tíz százaléknál nagyobb károsodás érte ennél a vásárlásnál. Ezúttal Sziebig Gyula eladót, feltehetően még több kár éri, alaposan ráfizet a súlyos szabálytalanságra.

2. számú húsbolt. Az ellenőrzés semmi hibát nem talál.

— Minden rendben — mondja a felügyelő, Sapka György boltvezetőnek.

Szövetkezeti vendéglő, Vá- mosmikola. Próbavásárlás képpen két féldecit rendel egyikünk. Kelleténél valamivel kevesebb pálinka van az egyik kupicában, szóra sem érdemes, miután a szeszfok rendben van.

—A vizsgálat befejezésére mindjárt visszajövünk — ezzel távozunk a söntésből.

Kint az utcán két ember szólítja meg a felügyelőket.

— Savanyú lőrét mérnek drágán ebben a vendéglőben — panaszolják keservesen.

— Kérem, menjen be egyikük, rendeljen két decit tiszte-' de ne igya meg.

így történik. Néhány perc múlva utána megyünk, ott áll

a söntéspultnál, előtte a teli pohár. Három forint negyven fillért fizetett érte. Mindjárt kiderül, hogy sokat. Csak egyetlen borfajtát mérnek ki a vendéglőben, mégpedig Alföldi fehéret, aminek 13,60 forint literje.

Bánvölgyi Ferenc boltvezető, személyesen szolgálta ki a vendéget, nem jön zavarba, kész a mentsége:

— Nincs itt ma a csapos, én csak helyettesítem. Eddig Izsáki fehéret mértünk, annak 17 forint az ára, nekem ez járt eszemben és tévedésiből annak az árát kértem.

A süntéspultba süllyesztett teli bortartály mellett kis cédula. Tintával írt szövege: „2 deci 2,80, nagyfröccs 3, kis- fröccs 1,60.” A fröccsök ára rendben lenne, de a két decié 10 fillérrel több. Ugyan ki írta és tette oda a bortartály mellé ezt a cédulát?

— £n — jelenti ki Bán völgyi —, hogy a csapos lássa az árat (!?).

A fokoló egyébként kimutatja, hogy a kimért bor mali- gánfoka nem hiányos. Olyan fokmérő, ami az emberi kapzsiság fokát méri, ugyan még nincsen, de a bírság kiszabásánál biztosan arra is figyelemmel lesz a Kereskedelmi Felügyelőség

Szövetkezeti ruházati bolt, Vámosmikola. Éppen zárnak, nincs már vevő, amikor betoppanunk. Nagy halom Ita- lostyl olasz nylon férfiing hever a pulton. Árjelzés egyetlen darabon sincsen.

— Tegnap érkezett, még nem volt időm árazni — mondja a fiatal eladónő. — Ketten vagyunk csak a boltvezetővel, rettenetes, hogy mennyi a dolgunk.

Viskárdi Károlyné, a vezető egyébként nincs jelen. Pestre utazott árut vásárolni. Legalább akkora meglepetés éri, ha hazajön, mint boltjában a

felügyelőket, amikor az ingek számláját nézik. Megállapítják, hogy a bolt 50 darabot kapott, de már csak 30 van belőle. Huszonnégy óra alatt húsz ilyen ing kelt volna el Vámosmikolán ? Szinte hihetetlen. A számla különben két héttel korábban kelt, tehát az sem valószínű, hogy az ingek csak egy napja jöttek.

Az önkiszolgáló rendszerű cipőpulton legtöbb kitett cipőn sincs ár és amelyiken vem, az sem biztos, hogy helyes. Két teljesen egyforma drapp színű nyári férfi félcipő látható itt például egymás mellett. Ha nem lenne mind*- egyik bal lábra való, akár párnak hihetné az ember. Szinte csodálatos, de ezekről nem hiányzik az árcédula. Csakhogy az egyiknek 182, a másiknak 208 forint az ára Legalább is ennyit írtak rá. Előkerül azonban a számla aszerint a magasabb ár a helyes.

— Annyi dolgunk van, nem érünk rá — hajtogatja állandóan az eladónő.

A bolt közepén, a földön, hat matrac. Mindegyiken jókora üres kartonlap fityeg. Mibe kerül?

A fiatalasszony válasz helyett tollat ragad, és a hat kartonra hihetetlen gyorsasággal egymás után ráírja: 170,—. Ezt a sebes tempót az újságíró sem nézheti szótlanul:

— Kár, hogy nincs stopperóra nálam. így nem mondha>- tom meg, hány rövid másodpercig tartott ez a művelet, amire eddig időt sehogysem szakíthatott.

★

Bizonyíték hiányában természetesen nem állítható, hogy ebben a boltban a fogyasztók megkárosítása céljából nem írják rá mindenre az árat. Ilyen gyanú azonban bárkiben felmerülhet. Ezt pedig a kereskedelem jó híre érdekében el kellene kerülni Vámosmikolán is. ’

Szokoly Endre

Vászondarabkák

BI- ÉS TRIKINI

km

w

VÁLTOZATOS LESZ AZ IDEI FÜRDŐ- RUHADIVAT. KÉT SZENZÁCIÓ VÁRHATÓ. A HARMINCAS ÉVEK MULATSÁGOS CSIKÓS, BUGYOGÖS FÜRDŐRUHÁINAK VISZ- SZÁTÉRÉSÉ ÉS AZ IGAZI ÚJDONSÁG: A TRIKINI. EZ A HÁROMRÉSZES FÜRDŐRUHA, PICI NADRÁGBÓL ES KÉT KÜLÖNÁLLÓ, KEREK VÁSZON DARABKÁBÓL ALL, AMELYEK A MELLEKET TAKARJAK. TERMÉSZETESEN DIVATOS MARAD AZ EGYBESZABOTT FÜRDŐRUHA ÉS A BIKINI IS. ENNEK EGYIK MODELLJÉT LÁTHATJUK A KÉPEN. /

Cinege néni kétszáz forintja

________________ a Váci Városi Pártbi| A napokban | zottságot felkereste egy------------------------- öreg néni, és felajánlott

k

étszáz forintot a vietnami nép segítésére. Először nem akarták tőle elfogadni a pénzt, de a néni annyira ragaszkodott hozzá, hogy végül mégis kiállítottak számára egy nyugtát, azzal, hogy az összeget továbbítják oda, ahová az ajándékozó szánta.

— Cinege Vincénét keresem — mondom a kaput nyitó fiatalasszonynak, aki egy oldalajtóra mutat az előszobában.

A néni hetvenöt éves. Különös ismertetőjele a tiszta világoskék szemén kívül talán az, hogy jóval alacsonyabb az átlagosnál. S az arca is szélesebb, darabosabb, mint amilyen arcokkal naponta találkozunk. Máskülönben ugyanolyan rendes, fonott ősz kontya, posztópapucsa, horgolása, rongyszőnyege, nagyon régi formájú rádiója, és rendes szobácskája. van, ahogy azt elképzeljük egy hetvenöt éves asszonyról. Zárt tárgyi környezet: új igények nem bolygatják meg.----------------------- még műhely volt ez a

| Néhány éve | szoba, Cinege bácsi sar------------------------ kalta, talpalta, javította

i

tt a környék lakóinak cipőit. Több generációét, mivel majdnem négy évtizeden át dolgozott Cinege bácsi ebben a helyiségben. Amikor meghalt, Cinege néni eladta a ház felét az egyik fiának, ő meg ideköltözött a régi műhelybe, amelynek falán még most is ott van a kipillantó. Azon át ellenőrizhették, ki lépett be a házukba. A kipillantó most már inkább bepillantónak szolgál, de Cinege nénit, mint a nagyon nyílt életű és természetű embereket általában, nem zavarja, hogy szem előtt van.

Fényképek. Cinege néni néz rám az egyikről, tíz év körüli, bodros hajú, fodros fehér ruhábaan díszelgő kislányként. Furcsa hallani, hogy akkoriban esténként plakátokat ragasztott a testvéreivel. De az ilyesmi benne volt a családiban. Édesapjukat, — a német származású vasúti asztalost, aki cseh édesanyjukkal költözött még fiatalon Vácra —,• az egész város, mint nagy szocialistát tartotta számon. A különböző összejöveteleken készült társasági fényképek szereplői if Népszavát tartanak a kezükben, meg táblákat, amelyek az asztalosok egyesülésére serkentenek. Látható az egyik fotográfián egy ugyancsak jóképű, kissé harcias ábrázatú férfiú —, „nagy csibész volt”, emlékszik rá megbocsátóan Cinege néni, és hozzáteszi, hogy vele soha nem' endegték el plakátot ragasztani a bátyjai. De előkerül egy nem kevésbé jóképű szőke fiatalember is. Tőle már nem féltették, hozzá isi ment feleségül. Az esküvő u+án két héttel érkezett a behívó, amely egyenesen a frontra vitte Cinege bácsit. Aznap született meg az első gyerekük, amikor szabadságra hazakerült. De aztán évekig nem született több, mert Cinege bácsi fogságba esett, később meg beállt internacionalistának. Amikor hazaérkezett, itthon harcolt tovább mint vöröskatona. Aztán leverték a Tanácsköztársaságot. A következő évtizedben sorra születtek Cinegééknél a gyerekek, egymásután tíz. Közben Cinege bácsi műhelyt nyitott, Cinege néni meg földet vállalt, mosni, takarítani járt...------------------------- széthullanak a földre,

| A fényképek | zizegnek, mint a faleve-------------------------- lek. Cinege néni korát

m

eghazudtoló fürgeséggel szedi össze őket, alig engedve időt a segítségre.

Jött a következő háború, négy gyereküket elvitték katonának. Kettő közülük ottmaradt a Don-kanyarban. Az egyiknek a fényképe a Cinege néni ágya felett lóg: szép, erős, nevető szőke fiú.

A rádióban a bemondó Johnson de-eszkalá- ciós beszédét ismerteti. És Cinege néni is csak ezt kérdezi: vajon mennyire gondolja őszintén? Cinege néninek egyébként kevés bizalma van benne .. A rádió azután a hazánkban elesett szovjet, bolgár, angol, lengyel, katonák sírjainak koszorúzásáról tudósít.

— Jaj, a háború! Volt egy disznónk, az volt a legféltettebb vagyonunk. Elterjedt a híre; hogy ha bejönnek az oroszok, akkor az egész sort kitelepítik, mert itt állítólag lőszerraktár' lesz. Mi legalább a disznót biztonságba akartuk helyezni, és elvittük az egyik rokonhoz.' De az utcájukban megneszelték, agyonlövették az állatot, és szétosztották. Mire megtudtuk, már semmi sem maradt belőle.

— Mondja, Cinege néni, mennyi a maga jövedelme?----------------------------- forint nyugdíjat kap,

| Kétszázhatvan | mert néhány évig----------------------------- pénztáros volt egy1

termelőszövetkezetben. Háztáji földje is van, azt kétharmadért megművelted, a termését' pedig eladja. Négyszáz forint jár neki havonta a házért az ^tt lakó fiától. A másik nyolc gyereke is segíti ezzel, azzal.

De azért, akárhogyan számolom, nagy pénz lehet neki kétszáz forint.

Még akarok valamit kérdezni, és a fogalmazáson töröm a fejemet. De így sem sikerül valami jól:

— Kedves, Cinege néni. Tudja, hogy van az: háborúk, forradalmak jönnek és mennek. Szóval maga töretlenül hisz abban, hogy a kisember —, mert maga ugye nem nagy ember, Cinege néni? — tehet valamit?

Szinte dühösen válaszol.

— Hát p>ersze, hogy tehetek! Az én fiaimnak sem kellett volna a Don-kanyarban meghalni, az is lehetett volna másként! — és él- pírja magát a fia képe alatt. — Akik Vietnamban naponta meghalnak, azok sem mások, mint amilyenek ők voltak. Az anyjuk sem más, csak amilyen én vagyok ...

Padányi Anna