Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-13 / 87. szám

Jászkarajenői asszonyok vitték a pálmát A vevő jutalma — az eladóknak A járási nőtanács és a járá­si fmsz szervezésében ko­moly eredménnyel járt a múlt évi baromfi- és tojásfelvásár­lási verseny. Azokat, akik a háztáji gazdaságokból a leg­több tojást, baromfit adták át, jutalomban részesítették. A verseny első helyezettje a jászkarajenői Kormos Gyulá­mé lett, aki mintegy 68 ezer forint értékű árut adott át a kereskedelemnek Jutalma ko­moly összegű vásárlási utal­vány. A második helyre és a harmadikra is jászkarai asz- szonyok kerültek: Oravecz Győzőmé és Dudás Istvánná. Huszonöt asszony könyvjutab mat és oklevelet kapott a versenyben elért eredményei­kért PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM i96k Április 13., szombat Kultúra, a legeldugottabb tanyáig Négyszáz előadás - húszezer hallgató Különhajókon Visegrádra, Zebegénybe A SZOLIDARITÁS HÓNAPJA: MÁJUS Lövészet - a béke jegyében Vietnami sarok — Aranykerék — Lengyel, finn találkozó Amint a szodott, és határban kitava- megkezdődött a munka a földeken, kertekben, Hagyma, paprika, burgonya és uborka lesz elegendő A MÉK ceglédi kirendelt­ségénél kötött szerződések szerint jó zöldségellátásra számíthat az idén a város és környéke is. XJjburgonyából 28 vagonnyira, őszi burgo­nyából 94—95 vagonnyira kötöttek szerződést. Vörös­hagymát főleg az abonyi Uj Világ Tsz, a jászkarajenői Lenin Tsz és a kőrös te tét­leni Vörös Csillag szállít. Eb­ből eddig 54 vagonra szer­ződtek. Nyári káposztából 850 mázsát, késeiből pedig 19 vagonnyit vár a kirendeltség. Főzőtökből 22 vagonra, ubor­kából 21-re, paprikából pedig 198 vagonra kötöttek szerző­dést a tsz-ekkel. MEG MELEGIBElN elfogy a lángos a Szabadság téri bódénál. Amikor egy- egy busz befut, várakozók sora vár a finom harapnivalóra Foto: iíj. Tóth István gyümölcsösökben és szőlőkben, megszűntek az ismeretterjesz­tő előadások. A földek műve­lőinek már nincs idejük iro­dalmi, csillagászati, történel­mi, politikai és gazdasági té­mákról szóló ismertetések hall­gatására. Ahogy nyúlik a nap, mind több a munkájuk. Mészáros István, a TIT vá­rosi és járási titkára elkészí­tette az őszi, téli és kora tava­szi időszak ismeretterjesztő munkájának mérlegét. Ebből megállapítható, hogy a járás községeiben és a tanyavilágban több mint négyszáz előadás hang­zott el. Népszerűek voltak a tsz-aka démiák, a szülők és a nők aka­démiája, de az ifjúsági akadé­mia, a szülők iskolája, a nyug­díjasok és értelmiségiek klub­jában rendezett előadások is látogatottak voltak. Kis híján 20 ezer látoga­tója volt a járásban a TIT- előad ásóknak. Különösen Abonyban, Tör­teién, Jászkarajenőn és Ceg- lédbercelen sikerültek jól az előadások. Emelte a sikert a kecskeméti művelődési * * "autó segítsége is, így most már két gépkocsi viszi a kultúrát a községek és tanyák lakóinak, így még a legeldugottabb kis tanyai iskolához is eljuthat a könyvtáros, a könyv, az előadó és a film. Amióta szemléltetés kapcso­lódik az előadásokhoz, a kö­zönség egyre jobban megkedveli az ismeretterjesztő műso­rokat. Kár, hogy a legmagasabb színvonalú abonyi agrár sza­badegyetem nem járt teljes sikerrel: éppen ozok a hallga- gatók maradtak el, akik a leg­Húsvéti történetek Szegény nyuszi „Esti Hírlapot kérek”! „Nincs már, elfo­gyott.” Bosszúsan vágom zsebre a nyolcvan fillért, hiszen még csak hat óra, de újság már nincs. Hétre várnak, 'éan időm, addig sé­tálok. Sokan vannak az utcán, arcok közeled­nek, azután eltűnnek a forgatagban. A köny­vesbolt előtt, félrehúzódva a járdán, vékony fiúcska áll. Hóna alatt egy köteg Esti Hírlap. No, lám, szerencsém van! Mellé lépek. „El­adod ezeket az újságokat?” Hám néz és már nyújtja is. „Tessék!” Forintost adok, mon­dom; a többi a tied. Megköszöni, többször is, félénk alázattal néz. Meglepődik, amikor új­ból kérdezek. „Miért nem hangosan kínálod az újságokat? így nem megy az üzlet”. Pislog, halkan mondja. „Nem szoktam. Tudják, hogy mit árulok. Mindig elkel”. Kigyulladnak a fények, és ő figyeli a járókelőket, vár, hogy az utolsó darabot is megvegye valaki. Egy óra múlva jöttem visszafelé. Már mesz- sziről észrevettem, hogy a játékbolt kirakata előtt valaki áll. Vékony fiúcska. Felismertem, ő a kis újságárus. Nekidől a falnak, fejét az üveghez szorítja. Zseblámpát szed elő, felkat- tintja és bevilágít az üzletbe. Az éles sugár­fény végigcikázik a falakon, színek, formák villannák elő. A fiú szeme szélesre tágul, és mintha meseország kapujában állna, olyan csodálattal figyel. Képzeletében életre kelnek a játékok. — Te mit csinálsz itt? — szólok rá. Meg­ijed, eloltja a lámpát, sötét lesz az üveg mö­gött. — Semmit. Csak néztem ..., a játékokat. — Talán húsvétra választasz magadnak va­lamit? — Szipog, lehajtja a fejét. — Nem kapok én semmit. Magamnak ve­szek, esetleg, de ma is csak pár forintot ke­restem. Nekem nem szokott húsvéti nyuszim lenni. Elment. A játékok megszeppenve, csend­ben néztek utána. Locsolás A bálnak hajnali ötkor lett vége. A legé­nyek hangos csoportokban gyülekeztek a kul- túrház előtt, tanakodtak, azután nekivágtak a falunak. Pista két barátjával indult „túrá­ra”. A locsolóknak mindenütt enni, inni kell, úgy, hogy egyre nagyobb kanyarokat vettek az egyenes utcákon is. Egyszer Pista megállt egy ház előtt. „Meglocsoljuk a Katit”! „Ne hülyéskedj, te!” — mordultak fel a többiek. Kati ugyanis már asszony. Pista évekig ud­varolt neki, de a télen összevesztek és a lány egy hónap múlva férjhez ment. Az ajtó zár­va. Pista ököllel verte, bele is rúgott egy na­gyot. Az ablakban Kati jelent meg. — Engedj be, locsolkodni jöttünk! — Menjetek innen, felébred az uram! Halljátok! — Nyiss kaput, mert betörjük! — Pista, légy eszeden, menjetek innen! A fiú erre már nem is ügyelt, nekilódult és belökte az ajtót. Mire a verandához ért, már ott állt Kati férje. — Mit akarsz te itt? — Virágot locsolni! Húsvét van, nem? — Ez a virág az én kertemben van, majd én gondozom. Tűnj el! Pista félre akarta lök­ni az ajtóból, de a férj keze meglendúlt és le­terítette a fiút. Azután bement, hozott egy kanna vizet és a nyakába öntötte. Pista prüsz­kölve indult kifelé. A férj utána szólt: — A piros tojás hol marad? Hiszen meglo­csoltalak! Kohlmayer Ádám nagyobb hasznát vehették vol­na az ott elhangzottaknak. A TIT járási titkára azt is elmondta, hogy a következő esztendőben elsősorban a köz- gazdasági, jogi és természettu­dományos előadások számát emelik. Ugyancsak a TIT feladata az ismeretterjesztő kirándulások szervezése. Május második fe­lében több különhajóval ke­resik fel Visegrádot és Zebe- gényt a járás és a város lako­sai. Az egyéni és csoportos részvételt a Földuáry-iskolá- ban vagy a Kossuth Művelő­dési Házban lehet bejelenteni. Immár sok éves hagyomány, hogy az év legszebb hónapját, májust, békehónapként tart­juk számon. Az idén is május 8-tól június 8-ig tart ez a bé­keakció, a szolidaritás hónap­ja. A Hazafias Népfront járási elnöksége a közelmúltban tár­gyalta meg e demonstráció terveit. Az idei békekampány elsősorban a vietnami népnek nyújtandó erkölcsi és anyagi támogatás, a haladó arab or­szágok melletti szolidaritás és kontinensünk békéjének vé­delme jegyében zajlik le. Még ebben a hónapban, április 22. és 27. között a járásból huszonötén vesznek részt Budapesten a megyei békeaktíva ülé­sén. Májusban négy községben rendeznek barátsági találko­zót, így Abonyban vietnami, Albertirsán lengyel, Dánszent- miklóson bolgár és Törteién finn baráti találkozót. A községi népfrontbizottsá­gok már készülődnek az ese­ményekre. Azt is tervbe vet­ték Abonyban, hogy a könyvbarát bizottság tablót készít a vietnami harcok képeiből, míg a jászkarajenői könyvtár­ban könyvkiállítás lesz, Tör­teién, pedig vietnami sarkot készítenek a könyvbarátok. Ebben az időszakban rende­zik meg Törteién a kézilabdá­zók Béke kupáját és az Aranykerék terepversenyt, Cegléden a lövészek verse­nyét. A járás minden községében munkahelyi beszélgetéseket, kisgyűléseket tartanak a jövő hónapban. A barátsági ünne­pélyek előkészítése máris fo­lyik. A népfront aktívái és tisztségviselői azt szeretnék, ha — a korábbiakhoz hason­lóan — sikerrel zárulna az idei eseménysor is. Ötvennyolc szocialista brigád a járás termelőszövetkezeteiben A múlt évben a járás ter­melőszövetkezeteiben 89 bri­gád dolgozott igyekezettel, „EGYÜTTÉLÉS” BONYODALMAKKAL Elismervény — lopásról Beismerte bűnét a fiatalasszony Márta Jánosné 19 éves MÁV-raktári munkás lopás vádjával állt a Ceglédi Járás- bíróság büntető tanácsa előtt A bíróság megállapította, hogy november 20-án költö­zött szállásadónője házához albérlőként. A fő- és az al­bérlő egy szobában aludtak. Tíz napi „együttélés” után a főbérlő közölte a fiatalasz- szonnyal, hogy 100 forintja hiányzik, és az csak a lakás­ban tűnhetett eL A gyanúsított megsértődött s bár a pénz eltűnéséhez semmi köze nem volt, azt házigazdájának megadta. Ugyanekkor azonban a főbér­lő Mártánénak az albérletet is felmondta. — Még ezen a napon, mielőtt elköltözött volna, Mártáné egy óvatlan pillanatban az éjjeliszekrény fiókjából 800 forintot magá­hoz vett, és azt saját céljára fordította. A szállásadó kö­vetelésére decemberben az elemeit pénzből 400 forintot visszaadott, a másik négy­százzal ma is tartozik. Az ügy érdekessége: arról, hogy a főbérlő 800 forintját ellopta az albérlő és felét visszaadta, mint gondos em­berekhez illik, elismervényt is készítettek. Mártáné a tárgyaláson elis­merte bűnösségét. A járásbí­róság öt hónapi szabadság- vesztésre és 800 forint pénz- büntetésre ítélte, de a szabad-- ságvesztés büntetést három évi próbaidőre felfüggesztette. Amennyiben a pénzbüntetést nem fizetné meg, szabadság- vesztésre kell azt változtatni. hogy elnyerje a szocialista brigád címet. Az értékelések alapjáp 58 brigádnak ítélte oda a közgyűlés ezt a megtisz­telő címet. A munkaverseny­ben részt vevő tsz-tagok kö­zött mintegy 316 ezer forint jutalmat osztottak szét. Verseny zászlót 3 tsz kapott: az abonyi József Attila Tsz Gagarin brigádja, az abonyi Kossuth Tsz Kilián brigádja és a dánosi Micsurin Tsz Tye- reskova brigádja. Oklevelet 18 brigád kapott a bíráló bi­zottságtól — az abonyi, dáno­si, albertirsai, jászkarajenői, kocséri, ceglédberceli, törteli, tetétleni és nyársapáti tsz-ek szocialista brigádjai. Reméljük — beválik Nem okozott meglepetést az a vásárló a KERAVILL üzletben, aki A boldogság­tól ordítani tudnék című számot kereste, tudniillik a szám nem kapható, így nem fakadt ordításra örö­mében. Azok is elszontyo­lodva távoztak, akik a Mindenkinek van egy ál­ma című szerzeményre va­dásztak. — Hiába énekelte a leg­utóbbi táncdalfesztiválon nagy sikerrel Harangozó Teréz — mondotta az üz­let vezetője. Sajnos, így vagyunk a többi lemezzel is, köztük a Szomszédasszony, fütyülök a lányára kezdetűvel meg a Zúgnak a harangokkal. A Made in Hungary ked­venc számai közé sorolha­tók ugyanis ezek is. — Azért egy jó hírt is mondhatok — folytatta a boltvezető — szerződést kötöttünk a Hanglemez- gyártó Vállalattal. E sze*- rint 9 dal rádióbeli el­hangzása után röviddel, amint a lemez megjelenik, nyomban szállít nekünk is a vállalat, egyidőben a fő­városi üzletekkel. Azt is reméljük, nagyobb pél­dányszámban, mint eddig. Városunk sportjáról Hét végi műsorkalauz A Kossuth Művelődési Ház­ban ma este táncest. Holnap: tánczenei koktél. Játszik a La- wers gitáregyüttes. A Dózsa Művelődési Házban ma este locsolóbál lesz. Ját­szik a Klub együttes. Moziműsor Szabadság: ma és holnap: Csapda. Hétfőn: Big Beat (lengyel). Kossuth: holnap: Egy asszony járt itt. Dózsa: holnap: Az agyaggalamb (ju­goszláv). Hétfőn: Vidám hét­vége (francia). Abony: ma és holnap: Big Beat (lengyel). Hétfőn: Csap­da. Törtei: ma és holnap: A győztes Robin Hood (jugoszláv —olasz). Hétfőn: Nem várok holnapig (magyar). Ceglédber- cel: ma és holnap: A bosszú­állók (szovjet). Hétfőn: Pári- rizsi Notre Dame (francia). Jászkarajenő: ma és holnap: Vidám hétvége (francia). Hét­főn: A bosszúállók (szovjet). Albertirsa: ma és holnap: Egy magyar nábob és Kárpáthy Zoltán (magyar). Felkészülés a bajnoki idényre Asztalitenisz Igaz, hogy már a legtöbb sportágban megkezdődött a bajnokság, de talán még most is időszerű a kérdés: hogyan készültek fel a ceglédi spor­tolók az 1968-as idényre? Kezdjük a sort az asztali­teniszezőkkel. A Ceglédi Vas­utas asztalitenisz-szakosztály edzőjének, Tóth Istvánnak a következő kérdéseket tettem fel: — Hány sportolója van a szakosztálynak, milyen baj­noki küzdelmekben vesznek részt? Miből állt az edzés alar pozáskor, valamint most, a bajnoki idény közepén? Mik a terveik, reményeik? Az edző a következőket vá­laszolta: — Jelenleg 50 tagja van a szakosztálynak. A játékosok öt hivatalos bajnokságban (NB II. férfi, megyei női, férfi, ifi és járási) vesznek részt. — Az alapozáskor előtérbe kerültek az erőnléti edzések és a különböző ütőgyakorlatok. Ezután a formábahozó időszak következett, ahol már a játék volt a legfontosabb. Ekkor célunk a játék felgyorsításába irányult. A „pörgetés” biztos­sá tételére és az ilyen akciók kivédésére. Mivel csak hat já­tékasztalunk van, egyszerre nem edzhet mindenki, igy az „üres időt” úgy próbáljuk ki­használni, hogy egy zsinórra fűzött labdával tökéletesítik a versenyzők a „nyesés” mozdu­latait. — Az 1967-es idényben a 3. helyet szereztük meg, amit az idén is szeretnénk megtar­tani. Ez máris szép teljesít­mény lenne, mivel a mezőny most sokkal erősebb, mint a múlt esztendőben volt. Persze, hogy egy sportegye­sület milyen eredményt ér el, az nemcsak a játékosoktól, hanem a lelkesen biztató sportba rá tok táborától is függ. Az asztalitenisz, sajnos, Ceg­léden nagyon kevés érdeklő­dőt vonz ... Talán majd ez­után. (— reán)

Next

/
Thumbnails
Contents