Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-13 / 87. szám

¥ Hazatérés BARANYI FERENC VECSÉSEN MOHOB’TIDEEI X. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM 1968. ÁPRILIS 13., SZOMBAT Nyugdíjba megy a gőzmozdony fen szerelik a vezetéket Lassabban járnak a vonalok — Változások a menetrendben Rokonok, barátok, ismerő­sök és ismeretlenek — a szép versek szerelmesei — meleg szeretettel fogadták a költé­szet napján Darányi Ferencet Vecsésen. Mintha hazatért volna a költő. Mindenhonnan baráti megszólítások, mindenki isme­ri, hiszen erről a vidékről in­dult el. A hazatérés mindig jelentős esemény. Érkezőnek és vendéglátónak egyaránt. Több mint százan hallgatják figyelmesen a költőt és ver­seit. Több mint százan van­nak, akik szeretik Vecsésen a verseket. Somogyi Lajos mű- velődésiotthon-igazgató azon­ban elégedetlen. — És hol vol­tak a többiek? Hol voltak a község pedagógusai? A száz­húszból három volt itt. A négy iskolaigazgató közül egy sem. Hol voltak a tömegszerveze­tek képviselői? Baranyi Fe­rencnek kell megnyugtatni az örökké elégedetlen igazgatót: — Ne idegeskedj, Lajoskám! A fejlődésnek vannak olyan fokai, amiket nem lehet ki­hagyni! Ezt már az est után, az igazgatói irodában mondja. Aztán gratulál Kiss Istvánnak, a vecsési kultúra apostolának: — Nagyon szépen szavaltak a fjük a versenyen. A „fiúk”, Fischer Mátyás és I Hrachovina Lajos: aranyérmes ! szavalok lettek. — Más újságunk , is van — dicsekszik Kiss István. — Nézd ezeket a fényképeket. A klubunk. Egy istálló helyén épült. — Csodálatos. Igazi va­rázslók vagytok! Aztán szó esik Szersén Gyuláról, ifjú Kiss Istvánról, mindkettőt a héten láthattuk a tv-ben. És a költő lelkesedik, együtt örül a többiekkel. — Az első cikkem 1957-ben írtam. A Pest megyei Hírlap­ban jelent meg. A monori énekkarról. Közel áll hozzám minden, amiről itt beszélnek. Közben kézbe kerül a leg­újabb „Szép versek 1968” kö­tet. A költő fényképével nincs senki megelégedve. — Az életben szebb vagy, Feri — mondják, és ő hallga­tólagosan tudomásul veszi ezt. — Tudjátok, az egész úgy történt, hogy beállított egy nő fényképezőgéppel, és közöl­te: ne ijedjek meg, ő nem a fényképész ktsz-töl jött, ő fo­tóművész. Leül egy sarokba, és lefényképez, természetesen pózban. Én erre annyira düh­be gurultam, amiért a sarok­ból minden mozdulatomat le­sik, hogy egy természetes moz­dulatom sem volt. Üllőn a vasútállomás terüle­tén nagy munka kezdődött. A munkálatokat a MÁV Villa­mos Felsővezeték Építési Fő­nökség irányítja. A MÁV 1970-ig a Budapest—Nyíregy­háza vonalon áttér a villamos vontatásra. Az építkezést a tervnek meg­felelően elkezdték. Takács Miklós és Gyetvai Alfréd mun­kavezetők a következőket mondták: — A felsővezetők építése két építésvezetőséghez tartozik, mégpedig Budapesttől Veosésig az 1. számú, Vecséstől Ceglé­dig pedig a 2. számú a „gaz­da”. A munkálatokat szaka­szonként végezzük, a pálya megerősítésével egy időben. Pestszentlőrinc és Vecsés között készen vagyunk, vezetéket is behúztuk. Most Üllőn, az állomás terü­letén építünk, utána Monorra megyünk, addig a pályatesten nyugodtan dolgozhatnak. — A pálya jelenleg 90 km sebességre alkalmas, míg a villamos vontatással nagyobb sebességet érünk el, ezért a tömítést portalanítani kell. A terv szerint Budapest és Cegléd között az év végéig készen kell lennünk, hogy' a villamos vontatás meg­indulhasson. A munkálatokat gépesítettük. Gyorsabban ha­ladnánk, ha a hiányzó munka­erőt pótolni tudnánk: — A forgalmat vonatlassí­tással bonyolítjuk le. Ennek következtében főiképpen az időszakosan utazó dolgozók a célállomásra, vagy lakóhe­lyükre csak késedelmesen tud­nak eljutni. Ezen felül a menetrendben hetenként változások történnek. Azt ajánljuk az utazó közön­ségnek, hogy utazásuk előtt ol­vassák el a pénztár előtt kihe­lyezett hirdetményt, abból pontosan megtudhatják, hogy melyik vonat nem közlekedik, vagy helyette melyikkel utaz­hatnak. Nyugdíjba megy a gőzmoz­dony. Nem kell órák hosszát gőzt fejleszteni, feszültségre várni — a jövőben csak egy kapcsolás, és máris indulásra kész a villanymozdony. (em) A kiserdő védelmében Vecsés környékén sok az erdő. Közvetlen határában azonban csak egy van, a köz­ség délnyugati oldalán fek­vő. Mind egészégügyi, mind tájszépségi szempontból so­kat jelent Vecsésnek ez a kis erdő, annál is inkább, mert kevés a parkja, s azok sem a leggondozottabbak. Sajnos azok, akik e kis erdő közelében élnek, nem értékelik eléggé. Viszik a fáját, irtják, nyírják, vág­ják az ágakat, koronákat, törzseket. Úgy véljük, a tanácsnak helyszíni szemlét kellene tartani. És főképp sürgő­sen intézkedni kellene, mert egyre tűrhetetlenebbé válik a helyzet. Hiszen ez az akár- cos nagy területen köti le a homokot, óvja a község délnyugati részét a szél­viharok által felkavart por­tól. És ezzel védi a kö­zeli kerteket, gyümölcsösö­ket, a házakat, s nem utol­sósorban a VIZÉP Vállala­tot, a vecsési vízmű kút- jait. — ay — MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Nagy Medve fiai. Gyömrö: Folytassa Jack. Maglód: Betörők cinkosa. Mende: A nor­mális élet. Monor; Kötelék. Nyár­egyháza : Kalandorok. Péteri: Cir­kusz. Pilis: Egymilliárd a biliárd­asztalon. Tápiósáp: Enyém, tied. Úri: Kártyavár. Üllő: Nem várok holnapig. Vecsés: Rablók között. Szalontai Attila Jó eredmények - szépséghibákkal „No, nekem most csengettek...“ ÖT ELNÖKÖT „SZOLGÁLT“ A monori József Attila Gimnázium fotószakkörének tag­jai a szünetben sem tétlenkednek. Most a tájat „lövik be”, gyakorolják, hogyan és mit kell meglátni a lencsén keresztül Vancsó József felvétele Bolondos április A Pilisi Községi Tanács egyik helyiségében csütörtök délután ünnepség zajlott: Sze- nyán János bácsit, a hivatalse­gédet búcsúztatták nyugdíjba vonulása alkalmából. Amikor váratlanul betop­pantunk, elhangzottak már az ünnepi felköszöntők, átadták már János bácsinak az aján­dékot, s az ősz hajú hivatalse­géd az asztalfőn ülve, vidám történetek, tréfás históriák me- sélése közben időnként el­mondta: „No, nekem most csengettek — 60 éves lettem”. Tizennégy évvel ezelőtt került a pilisi tanácshoz „kisbíró- nak”, s azóta, mint mondja, öt elnököt „szolgált” — s idő­közben a dobolás (a ■ minden­kori falusi hivatalsegédek fő tisztsége) is kiment a divat­ból. — Pedig azok voltak a szép idők — néz körül huncut mo­sollyal János bácsi —, amikor én eccer újév napján elmen­tem dobolni, oszt’ a hivatalos szöveghez még hozzátettem,, hogy: „Minden becsületes, pon­tos adófizető polgárnak boldog új esztendőt kívánok” — hogy én akkor mennyit ittam?! Mert ugye, mindenki, aki hal­lotta, annak érezte magát, és megkínált. Hogy mi volt a legemlékeze­tesebb a tizennégy év alatt? Azt mondja János bácsi, a leg­utolsó tanácsválasztás az, amit nem felejt el soha: akkor ő is közreműködött a választás lebonyolításában. — Beültet­tek a kocsiba, oszt’ végig a falun ... Kiszálltam „uriasan”, ellenőröztük, hogy kész-e a szavazás a körzetekben ... — Csak az a kár, hogy nem vagyok negyvenéves. Mert annyi szeretnék lenni most — mondja, és huncutul a lányok­ra, fiatalasszonyokra hunyo­rít. — No, nem azért, hanem csak mert most könnyebben boldogulna az ember. Igaz, a gyerekeim, na meg a négy unokám, nekik már jobb. Sűrűn kopog az áprilisi zá­por. Az emberek görcsösen fogják össze kabátjukat, nya­kukat a gallér alá rejtve siet­nek tovább. Kiállók az esőbe, arcomat a tovasuhanó felhők felé fordir tom. Hirtelen körülnézek, van-e valaki, aki fantáziát ta­lál még az esős monori utcá­ban. Ahál Egy fiatal pár! A fiú gesztikulálva magyaráz! Hall­gatózom. — Nem mindegy az: csak élni. Élni tudni kell. — Ezt én is tudom, de én nem holnap akarok. Ma! Ér­ted? — A „mán” nem tudsz vál­toztatni. A „ma” az olyan, ahogy a múltban kialakítot­tad, s olyan lesz a jövő, ahogy ma formálod — emeli fel hangját a fiú, s nagyot üt öklével a tenyerébe. — Miért kell mindig a hol­nappal törődnöm? Elég lesz, ha akkor töröm majd magam. Élni akarok, érted? — Velem? — Mit tudom én! Ha nem veled, mással. — Szeretsz? — Persze! Csak ... — Csak? — Semmi... — Értsd meg, nem vagyok már gyerek — csattan fel a fiú. — Tudni akarom, kire várok! — S mi lenne, ha baleset ér­ne? Sokáig várnod kellene. Várnod! Érted? Akkor hogyan élnél? Te, a „megtervezett” jövődben? — De most nincs „ha”. Ha arra számítanánk, hogy ez lesz, meg az lesz, akkor hol tartanánk?! — Te csak úgy tudsz élni, ha évekre előre tervezel? — Igen! Es így is akarok. — Velem? — kérdi a lány, s megfogja a fiú karját. — Ühüm — s kiszaladnak a fa alól. A fiú előreszalad, a lány beéri és a karjába ka­paszkodik. Halkan kopog tovább a zá­por. A két fej egybeolvad az esőcseppek fátyolában. Ott állok most is, földber gyökerezve. Különös ez a tavaszi eső, különösek ezek a fiatalok. Hirtelen erős szél kerekedik. Sűrű hópelyhek ékelődnek az esőcseppek közé. Fázom. Ni csak! A lány meg a fiú... A lány a falnak támaszkod­va sír, a fiú cigarettára gyújt. Hajukról csöpög a viz. — Nem, nem akarok még megkomolyodni! Értsd meg végre! — Én pedig nem leszek töb­bé gyerek! — vág vissza a fiú. — Gondolkoztál már azon, hogy egymáshoz valók va­gyunk-e? — Nem. Szeretlek. — Ez minden? — Neked ez nem elég? Vagy úgy! Akkor szia!... — és a fiú, gallérját felhajtva, hosszú léptekkel eltűnik a fehéredő útcán. A lány néma s mozdu­latlan. Sír. (b—a) Befejeződött Tanácskozásra ültek össze a monori járás KlSZ-alapszer- vezeteinek titkárai és propa­gandistái, s megvitatták az 1967—68-as oktatási év ta­pasztalatait. Mocsári József, a járási KISZ-bizottság politikai mun­katársa értékelésében a kö­vetkezőket emelte ki: — Az előző évekhez viszo­nyítva szép sikereket értünk el az elmúlt oktatási évben. A KISZ-tagság mintegy 75— 80 százalékát sikerült bevon­ni az oktatásba, mintegy 1700 fiatalt. E mellett sok helyen KISZ-en kívüliek és úttörők is részt vettek a tanfolyamom kon. A siker — mint mondotta — a jó együttműködés ered­ménye. Nagy segítséget adtak a pártalapszervezetelc, akik az 1967-68. évi KISZ-oktatás propagandistákat biztosítottak a KISZ részére. Az eredmé­nyek mellett azonban hiá­nyosságok is vannak. Elsősor­ban jobb körülményekre és jobb módszerekre van szük­ség a továbbiakban. — Sokszor hol az egyik, hol a másik műhelyrész sarkában kellett megtartani az oktatást — mondta Lukácsovits Endre, a monori Vasipari Ktsz KISZ-titkára. — A monoton, egyhangú előadás után nem csoda, ha a fiataloknak első kérdése az volt: mikor megyünk haza — mesélte Vangel János, az ok­tatást ellenőrző bizottság egyik tagja. Fejlődés viszont, hogy a fiatalokat meg tudták moz­gatni, meg tudták győzni I őket arról, hogy szükség van a tanulásra. 30 segédmunkásra lenne szükségünk. A villamosítás hatással van a forgalomra is. Erre vonatko­zóan Pásztor János forgalmi tiszt tájékoztatott: (b. f.) Mit mutat a lencse? Húsvéti bál Húsvéti bált rendez a mű­velődési ház április 14-én, vasárnap este. A zenét a Vik- toris együttes szolgáltatja, énekel Botin Klári. ☆ A monori József Attila Gimnázium igazgatósága, szü­lői munkaközössége és a já­szülők klubja rási művelődési ház április 19-én rendezi Gyomron a szülők klubja első összejö­vetelét. Az összejövetelen részt vesz a gimnázium ta­nári kara, a gyömrői szülők­nek pedig műsort ad a gim­názium irodalmi színpada. Ügyeletes orvos i Gyomron: dir. Halmai Gé­za,' hétfőn: dr. Balogh Sán­dor, Monoron: dr. Pénzes János (egészségház), h.: dr. Péterffy Gusztáv, Üllőn: dr. Komcz Lajos, h.: dr. Leyrer Lóránt, Vecsésen: dr. Pauchly Géza, h.: dr. Simon Sándor tart ügy eletet — Ügyeletes gyógyszertár: Monoron: a Vö­rös Hadsereg úti, hétfőn: a Kossuth Lajos utcai. Ve­csésen: a Bajcsy-Zs. úti, h.: az Andrássy-tedepi. Helyesbítés Lapunk pénteki számában Jó évet ígérnek a tervek cí­mű cikkünkben több sajnála­tos elírás történt. A monori Űj Elet Tsz állattenyésztésére vonatkozó 20 millió forintos összeg tévesen szerepel, a he­lyes számadat: 2 millió forint. Továbbá: nem a baromfiállo­mányt növelik 3 millió forint értékig, hanem a baromfi ter­melési értékét. A munkanap értéke pedig az elmúlt gazdasági évben 94 fo­rint volt a monori Űj Élet Tsz-ben. Nem látták a gólzáport Amióta a labdarúgást felta*- lálták és annak szabályait megalkották, azóta mindenki tudja: a mérkőzés kilencven percig tart. Miért foglalkozunk mégis ezzel a kérdéssel? Az történt ugyanis, hogy a területi bajnokságból kiesett gyömrői csapat, amely egyéb­ként eddig még gólt sem ka­pott a járási bajnokságban, vasárnap az első félidő után 2:2-re állt a vasadi csapat el­len. Igaz, nem valami fényes eredmény egy ilyen játékos- gárdával rendelkező csapattól, de nem mindig sikerül min­den. A nézők, akik jó futballt, sok gólt akartak látni, kijöttek a mérkőzésre. Vártak, vártak, de úgy érezték, hiába. Nem tapasztalhattak semmit abból, amiben reménykedtek, ehe­lyett egy elbizakodott csapatot láttak lézengeni a pályán. S ha lőttek is a vasadi kapura, azt is kifogta a kapus. A szünetben minden gyöm­rői játékos megkapta a maga fejmosását. A következő 45 percre már egy teljesen más csapat lépett a pályára. Az elégedetlen nézők azonban sajnos ezt már nem várták meg, a félidő után hazamen­tek. Sajnálhatják, mert a má- , sodik félidőben a gyömrőiek 10 góllal terhelték meg a va- sadiak hálóját. \ i Mi ebből a tanulság? Nem i nehéz kitalálni: az, hogy min­den futballmérkőzés 90 per»- J cig tart. Másfél óráig kell szurkolni a csapatnak, másfél óráig kell szorítani vagy örül­ni, de nem elhagyni a pályát. S a játékosoknak is 90 per­cen keresztül kell jól játsza­niuk. —áká— A járási labdarúgó- bajnokság állása Az április 7-én lejátszott bajnoki mérkőzések eredményei: 1. Üllő n—Pilis II 5:1. 2. Gyömrő—Vasad 12:2. 3. Monori-erdő—Gomba 6:2. 4. Maglód II—Káva 1:0. 5. Mende—Tápiósáp 5:0. 6. Csévharaszt—Monor II 1:2. A tabella állása a 3. forduló után: 1. Gyömrő 3 3 — ___ 2 6: 2 6 2. Monori-erdő 3 3 — ___ 1 1: 3 6 3. Mende 3 "fi — 1 9: 2 4 4. Üllő II 3 2 — 1 6: 5 4 5. Maglód II 3 2 — 1 3: 3 4 6. Gomba 3 2 — 1 6: 8 4 7. Monor n 3 2 — 1 4: 9 4 8. Pilis II 3 1 — 2 9: 7 2 9. Tápiósáp 3 1 — 2 4:14 2 10. Vasad 3---------­3 3 :14 11. Káva 3 — — 3 1: 5 __ 12. Csévharaszt 3---------­3 1 :11 — Az április 4-én lejátszott Pills II —Tápiósáp (8:0) mérkőzés ered­ményét már beszámítottuk. Az április 14-i forduló sorsolása: 1. Monor II—Üllő II 9.30. 2. Gomba—Gyömrő 14.30. 3. Pilis II—Mende 16.00. 4. Tápiósáp—Maglód II 16.00. 5. Káva—Monori-erdő 16.00. 6. Vasad—Csévharaszt 16.00.-áká-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents