Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-09 / 58. szám

1968. MÁRCIUS 9.. SZOMBAT 3 Közelebb a hétköznapok igényeihez Magyar—szovjet élelmiszeripari együttműködési megállapodás A NAPOKBAN tartotta ötödik küldöttközgyűlését a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Pest megyei szerve­zete. Négy esztendő munkájá­ról adtak számot ez alkalom­mal s arról, miként szolgálták a közművelődés hármas célki­tűzését: a dolgozók politikai- világnézeti nevelését, a terme­léssel összefüggő szakismere­tek terjesztését és az általános műveltség színvonaláruik eme­lését. A beszámoló és a ta­nácskozás egyaránt megálla­pította: a szervezet teljesítet­te megszabott feladatát annak ellenére, hogy olyan nagy ve- télytárssal kellett felvennie a versenyt, mint a televízió. A TIT megyei szervezete nem­csak, hogy megtartotta népes hallgatótáborát — 1964-ben negyedmillióan vettek részt különböző ismeretterjesztő rendezvényein és előadásain —, hanem még bővítette is hallgatóinak körét, amely az elmúlt esztendő végére meg­közelítette a háromszázezerét! Igaz ugyan, hogy háromszáz­zal nőtt ez idő alatt az egy esztendőben tartott előadások száma, de ugyanakkor nőtt az egy előadásra jutó hallgatói átlag is: négy esztendő alatt negyvenhétről ötvenkettőre. Semmit sem von le munkájuk eredményességéből, hogy ez az előrelépés elsősorban az el­múlt esztendőben történt, nyilvánvalóan az új gazdasági mechanizmus előkészítését szolgáló előadások programba- iktatása következtében. Bizo­nyítja ezt az a tény is, hogy míg 1964—66-ban átlagosan tizenhat-tizenhétezer hallgató vett részt a TIT által szerve­zett jogi előadásokon, addig az elmúlt esztendőben ez a szám megközelítette az ötven­ezret! MINDEZ ALAPVETŐEN MEGVÁLTOZTATTA az el­múlt esztendőben a tudomá­nyod j ttSMfefé»t6H«Kiíő-- fnunka jellegét, amely addig elsősor­ban az általános műveltség színvonalának emelését segí­tette elő, most közelebb került a hétköznapok gazdasági fel­adatainak jobb megértetésé­hez. A korábbi években a leg­több hallgatót — közel ötven­ezret! — a pedagógiai-lélek­tani előadások vonzották, va­lamint az egészségügyi, művé­szeti, irodalmi és történelmi témákkal foglalkozó rendez­vények, amelyen évente mint­egy száznegyven-százötven- ezer ember vett részt, a láto­gatók közel kétharmada. Az elmúlt négy esztendő vál­tozásait tükrözi az is, hogy egyre nagyobb teret kaptak az ismeretterjesztés korszerűbb és hatékonyabb formái. A külön­böző akadémiai előadássoroza­tok tematikája egyre inkább Szövőátképzős munkakörbe 16 éven felüli fiatalokat AZONNAL FELVESZÜNK Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés levélben: HAZAI PAMUTSZÖVÖGYAR Bpesf IV., Baross u. 99. Azonnali belépésre FELVESZÜNK eqyműszakos munkaidőben dolgozó vasszerkezeti laka­tosokat. általános lakatoso­kat, betanított lakatosokat, betanított qépmunkásokat (nő­ket is) fúrógépre, tarqonca- vezetőket, heqesztőket, festő- dukkozókat, férfi és női se­gédmunkásokat, kétműsza- kos munkaidőben dolqozó esztergályosokat, villanysze­relőt. A felsorolt szakmákra kezdő szakmunkások is je­lentkezhetnek. Jelentkezés: ÉpitőgépjavitO és Gépgyártó , Vállalat 4. sz. Gyár, Bpest X., Gyömrői út 63. Munkaügy. egy-egy eszmei gondolat kör­csoportosult. ezáltal elemzőbb és mélyebb tudást és ismeretet biztosított az akadémiák részt­vevői számára. Ugyanakkor az előadásokon kívül az ismeret­terjesztés egyéb formái is szervesen beleilleszkedtek az akadémiák programjába, ami tovább fokozta az előadásos propaganda hatékonyságát. És az is pozitívuma ennek a négy esztendőnek, . hogy számos üzemben a munkásakadémiák elsősorban c szocialista brigá­dok tagjait tömörítették. A MEZŐGAZDASÁGI dol­gozok körében végzett ismeretterjesztő munkának olyan új formája alakult ki ez idő alatt, miszerint az előadá­sok a járások székhelyéről a községekbe tevődtek át. Ez azt jelentette, hogy a kevés kulturális lehetőséggel rendel­kező falvakban, sőt a tanya­világban is nagyobb teret hó­dított a mezőgazdasági isme­retterjesztés, mint a korábbi esztendőkben. A termelőszö­vetkezetek megerősítésének időszakában pedig ez alapvető fontosságú. Ebben az időszakban alakult ki megyénkben az ismeretter­jesztés új, • sokrétű, munkaigé­nyes, de ugyanakkor igen hasznos formája: a komplex ismeretterjesztés, amely min­den alkalommal igen nagy kö­zönséget vonzott, érthető mó­don. Egy témáról több, külön­böző foglalkozású szaktekin­tély mondta el véleményét, sőt, a szemléltetésre és a vi­tára is nem egy esetben lehe­tőség nyílott, amely még aktí­vabbá tette a komplex isme­retterjesztés hallgatóságát. KÖZEL HUSZONKÉTEZER ELÖADÄS, egymillió látoga­tó — ez az ismeretterjesztés négyéves produktuma. Szép eredmény. Különösen akkor az, ha tekintetbe vesszük, hogy évente alig több, mint kétszáz­ezer forint állami támogatást kap a megyei TIT, ami alig több, mint két városi művelő­dési ház évi állami dotációja. Ez az összeg is sokszorosan visszatérül a népes hallgatóság műveltségének gazdagodásá­ban, szocialista világnézetének gyorsabb formálódásában. Prukner Pál A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium, vala­mint a Szovjetunió hús- és tejipari minisztériuma között az elmúlt napokban élelmi- szeripari műszaki-tudományos együttműködési tárgyalások folytak, s a tárgyalások befe­jezésével a két minisztérium együttműködési megállapodást kötött. Az okmányokat M. Barba- sin, a Szovjetunió hús- és tej­ipari miniszterhelyettese, illet­ve dr. Sághy Vilmos, a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese írta alá. A szovjet küldöttség, amely itt-tartózkodása során több élelmiszeripari üzemet látoga­tott meg, pénteken elutazott hazánkból. DARÁZS Békéscsabán, a megyei mű­velődési házban megalakult a „Darázs” együttes. Az írókból, színészekből alakult együttes a megyeszékhelyen kívül a Viharsarok számos községében és tanyaközpontjában is be­mutatja szatirikus műsorát. HÚSZFÉLE APRÓBÚTOR Az Angyalföldi Bútorgyár egyik legismertebb és legkeresettebb bútorgarnitúrája a Csillag szoba­berendezés. A megnövekedett keresletnek meg­felelően ebből a típusból az idén mintegy kétezer­rel több garnitú­rát gyártanak. A tervezők gondol­taik a kisméretű lakásokra is és ennek megfele­lően még az idén mintegy húsz új apróbútorral je­lentkeznek a pia­con. Ez utóbbiak között többféle asztal, zsúrkocsi is található. Három korsó szeretet Egy délután az URH-járőrrel Érdekes felfedezéseket hoz egy ilyen körút az URH-sok- kaí. Például, hogy a kocsmák­ban ácsorgókat minden ellen­kező híresztelés ellenére fele­baráti szeretet és nagy-nagy józanság köti össze. Ha pedig a rendőrjárőr belép a talpon­állóba, valósággal újjászület­nek a bent levők. Itt a vecsési állomás közelé­ben a sarki talponállóban legalábbis mindenki maszüle­tett bárány. Egy, csak egy em­ber nem képes metamorfózis­ra. A Corty-féle kürtbe hamis adatokat programozott be az alkohol. Például, hogy a füg­gőleges 45 fokos szöget zár be a padlóval, és hogy az emberi méltóság testtartása a vízszin­tes. — Sokat túlóráztam — zu­han a rendőrszázados karjai­ba. — Álmos vagyok, két mű­szak egyfolytában — mutatja munkától megviselt tenyereit. A Gumigyárban dolgozik. A barátok már vinnék el, szóno­kolnak a védelmében. — Ki adta neki — ittas em­bernek — az italt, ez most a kérdés. A tántorgó páciens rá­mutat a felszolgáló nőre, és egy féldeci erejéig a boltveze­tőre is hivatkozik. Megszólal a poharat szorongatok kórusa: — Nem, nem igaz, a Pepi nem adott neki! — Mindenki ta­gadja. Tanú nincs, a boltveze­tő megúszta. Fél éve jár Pest megyében a megyei rendőrfőkapitányság közrendvédelmi osztályának URH-járőre. — Amikor először jöttünk — mondják — elmondhatatlan állapotok uralkodtak. Vecsé- sen a Lokomotív étteremben például mindennapos volt a késelés, a verekedés. Előfor­dult, hogy naponta többször is befutottunk. Ha kellett, a ven­déglő vezetőjét is feljelentet­tük. Aki fél éve járt erre, most nem ismerne rá ezekre a szó­rakozó helyekre. Tennivaló persze még mindig akad bő­ven. Az üllői állomás szövetkeze­ti falatozójában is belehorkol a tiszteletteli fogadtatásba a helység közszeretett kémény­seprője. Egy pillanatra engedi csak el a vendéglős, s már fordulna le a székről. Elkapják, visszatámasztják. Mélyen alszik. A rendőrszáza­dos megmasszírozza a nyaki ütőereket. A kéményseprő féj perc múlva ébredezik. Tí­zen is akadnak, akik szíves örömest hazavinnék. „Volt itt egy vendég, kért egy pohár italt, de jött a vonat, hát itt­hagyta. Ezt itta meg ez a sze­rencsétlen”. Egy érintetlen fél­deci is áll az asztalon. „Tet­szik látni, ezt már meg sem it­ta”. De megkapta. „A vendég­lős nem adott neki, az szent­ség, hogy nem szolgálta ki.” Az üzletvezető kényszeredet­ten adja át a személyazonos­ságiját. Nem ússza meg felje­lentés nélkül. A monori vasút gyorsbüfé­jébe már csúcsforgalomra ér­kezünk. Ember ember hátán. Korsók, üvegek him-bálódznak. A helység egyik villanyszere­lője éppen kávét kér. Itt, vagy másutt, alaposan a pohár fe­nekére nézett. Orrán plezúr, ruháján földnyomok. Kockás inge hátul kilóg a börzéké alól. Kérik az igazolványát. — Édes százados elvtárs! — nyüzsög a barátja. — Nem bánt ez- senkit; dehogy is mo­torral, gyalog jött. A WC-ben esett el. Persze és csúszott akkorát, hogy a fél bőrzekéje lekopott. Neve a rendőr blokkjába ke­rül. Nyugatnak fordulunk. Négy óra felé már a Buda környé­ki Vendéglátóipari Vállalat 34-es számú érdiigeti boltjá­ban is élénk a forgalom. A sarokban itt is rátalálunk a törzsalvóra. Ö is megkapja a masszázst: — Ébredjen János, István, Béla... Kórus, szeretettel: — Lajos, Lajos! Lajos felébred, de használ­hatatlan. Azonnal akad ki­dobó, aki szélesre tárja az ajtót, s a most egyszerre kel­lemetlenné vált vendéget az utcára segíti. Amikor az érdófalui sö­rözőhöz érünk, gyerekek tar­tanak az ajtón kifelé. — Csak A tizennégyes körzet választ „Mindannyiuk gondja az enyém lesz"...-------------- rendben, de itt | ...jó, I olyan zaj van, ---------------hogy saját sza­vam sem értem ... Munkaköpenyét kötény óvja. Sajátosan háziasszonyi a moz­dulat, amellyel a máslit oldja. Mint amikor a lakásba várat­lan vendég toppan, egészen úgy­Persze ez most nem az ott­hon. A váci Híradástechnikai Vállalat meo-üzeme és Or- száczky József né a mosatlan edények helyett vasporból saj­tolt U magokat tol félre. — Ez a szoba jó lesz ... Azt kérdi, hogy miért engem java­soltak tanácstagnak? Látja, ezen én is csodálkoztam. Iga­zán meglepett... Mert miért is? Hiszen én még olyan keve­set tettem... , — ... persze, bizalmi voltam évekig, és amit tudtam, azt el­intéztem. De két fiunkat ne­veltük a férjemmel és ez ön­magában éppen elég gond. Már saját lábukra álltak. Megnő­sülték ...---------------------- feketedő uj­| Vasportól I jait dörzsöl- ----------------------- geti. — Olyan piszkos az ember ettől a munkától... Könnyű különben, és a társaság is kel­lemes, jól érzem magam. Az­előtt a trafóüzemben dolgoz­tam — normára ... ötvenéves vagyok... Idejöttem. Vastag szálú barna hajában nem látni őszét. Kemény, erős asszony. Jó tíz évet letagad­hatna korából. Tűnődik né­hány pillanatig. — De nem erről akartam be­szélni ... Arról, hogy kicsit fé­lek. Mert felelősség ilyen meg­bízást elvállalni. Ennek a gyár­nak a környéke a tizennégyes választókörzet, ahol jelöltek. Tudja, hányán laknak itt? S mindannyiuk összes gondja az enyém lesz, ha tanácstaggá választanák ... Harminc éve jöttem ide férjhez. Ismerek mindenkit és engem is ismer­nek. Eljátszhatom a becsüle­tem? Ugye, nem! Mert én nem ígérgetek fűt-fát, de amit kell, azt megteszem ... Vagy el se vállaljam ... Most egy kicsit zavarban vagyok... Mert ugye mégis...----------------------------- mond­I Szégyenlősen | ja ezt ----------------------------- és a p apíron szaladó tolira mutat. — ... De különben nem ije­dek meg a saját árnyékomtól. Kiharcoltam eddig is, és ez­után is mindent, amit lehet... Széles, enyhén sápadt arcán különös, kislányosan huncut mosoly derül. — Hát igen, azt próbálják meg,' hogy bemegyek valami­ért a tanácsba, aztán ne hall­gassanak meg ... De né értsen félre. Ettől nem kell tartani. Rendes emberek, akik miatt eddig sem lehetett ok a pa­naszra. Pedig elhiheti, beko­pogtam már néhányszor hoz­zájuk ... — Azt kérdi, magam miatt, vagy másokért? Nálunk, a mi körzetünkben nehéz ezt így különválasztani. Nehéz? Nem lehet. Mondjuk inkább így: magunkért. Ugyanazok a gondjaink: az egészségtelen lakások, a poros úttest, a... Engem, minket ugyanaz bánt, ami a többieket... Hát ezért tudom, hogy a tanácstagnak mindannyiunk közös ügyeiben kell intézkednie. I----------------j mozdulattal I Tétova I nyúl a kö­------------------ tényért. Mint a háziasszony takarítás előtt, úgy köti a szalagokat maslira. Csak hát éppen most még nem a portörlés, hanem a meo-zás- ra kerülő vasmagok várják. Sz. I. Üttörőváros — Zánkán A Balaton partján, Zánka és Balatonudvari között kijelöl­ték azt a 360 holdas területet, ahol úttörővárost építenek. A tervek szerint még az idén meg is kezdik a munkát. A Csersze patak melletti úttörővárosban háromezer gyermek kaphat majd helyet egyszerre. A lakóépületek mindegyikében 250 pajtást le­het majd elhelyezni. Minden megye úttörőinek külön ál- központot alakítanak ki. Nagy teljesítményű konyha és több étterem épül az úttö­rővárosban. A tábort egész­ségügyi és sportlétesítmények, strand és játszótér egészítik ki. értünk jöttek — mondják a jóságos apáik, mintegy bi­zonygatva, hogy itt nem zül­lésről, hanem éppen a leg­nagyobb családi harmóniá­ról van szó. A boltvezető nő fiatal, két hónapja dolgozik itt. Nem na­gyon mer a rakoncátlan ven­dégeikre szólni. — Elküldenek ám, a majd megmondom hová ... Egyszer meg is akartak verni. Szóltam a rendőrőrsön, gyakrabban jöjjenek errefelé. Az érdparkvárosi Rimi- nyák-csárda előtt hatalmas, piros képű fuvaros — kiköpött Falstaff — tiszteli meg épp a kerítés sarkát. „Nahát, igen, beszél­gettünk a barátommal és rám érett...” Kényszeredetten ve­szi elő az igazolványát. Bent a csárdában egy tűt sem le­hetne már leejteni. A sa­rokban az engedély szerint „űzhető” kártyajátékokat űzik. Amikor belépünk, a szemek alatti karikák átiramodnak a szem sarkába, a szeretet mo- solyszarkalábaivá rendeződ­nek. Szakadt külsejű öreg­ember szúr szemet a sarokban. Nyakában bohém módra cso­móra kötött sál. „Szobrász, festőművész és lakatos va­gyok, nyugdíjas. Jelenleg gu­berálok.” Ctszöri felszólítás­ra — egyenként — előkerül a zsebeiből öt doboz zsilett­penge. A legolcsóbb fajta, valamennyi felbontatlan. Kol­dulás szaga van a dolognak. Itt is kerül egy barát, aki nagy hangon gesztikulálva vé-\ di. Láthatóan mindkét olda- loá szeretné biztosítani a po­zícióját. „Ganéj ember, de mégsem az ... En mondom, százados elvtársi” Benne is van már vagy három korsó szeretet. Sötét este van, mire Buda­örsre érünk. A Rózsakért „igénytelenebb” vendégeinek összedobtak egy tágas suf­nit a telek hátsó traktusá­ban. Ez sem utolsó látvány. Vagy 200 ember ácsorog itt, kezükben a tekántetzsibbasztó poharak. Átsandítanak a vál- lak fedett. No csak, itt a rend­őrség. Mindenki jó. Aki ellen pedig felmerül valami kifo­gás, csodálatos mesébe kezd. Van alibi, észérv, megható fogadalmak. Minden ami kell. A rossz szót nem érdemlő vendéglőket — pedig ilyen is akadt utunkon —, most ki­hagytuk a felsorolásból, hi­szen az a természetes, vagi’ legalábbis az lenne, ha a vendéglők civilizáltak. A sok csikkel teledobált, elhanyagolt szórakozóhely mellett akadt olyan is, ahol érdemes volt leülni, hallgatni a zenét, vagy meginni egy pohár italt. A jó példa azonban nehezen ragad a rossz külsejű kis kocsmák­ra, talponállókra, büfékre. De azért ragad. íme, hat feljelentés a rendőrök blokkjában, ez a mai körút eredményé. Ne fe­lejtsük el, kezdetben 18—20 is volt. Hát még, ha minden bolt­vezető is a maga érdekének tekintené a kocsmák, büfék rendjét, s a vendéglátóipari vállalatok sem tűrnék, hogy a rendőrök töltsék be a ki­dobólegény szerepét! — Dozvald —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents