Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-06 / 55. szám

frssssssssssssssss’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS ^ CSIPKERÓZSIKA? I s Hol volt, hol nem volt, § volt egyszer egy strand ven- § déglő. Sokáig csak nyáron^ üzemelt, aztán összegyűlt a ^ sok kívánság, hogy tartsák ^ nyitva télen is, lehessen ott ^ jó disznótorost, meg pacalt ^ is kapni. A kívánságot k ígéret követte; ha kell, hát 5 legyen. Egy darabig nem is volt $ baj. De egyszercsak min- \ den búcsú nélkül lelakatol- \ ták a vendéglőt és meg- ^ szűnt a kiszolgálás. Sokan kérdezték, mi le- ^ hét az oka. Én is erről fag- ^ gatom Bodó Gábor fürdő- ^ mestert. — Hogy mi az oka ? — § válaszol kérdésre kérdéssel. $ — Erre én nem tudok vá- ^ laszolni, az illetékes a cég- ^ . lédi Róna Vendéglátóipari ^ ; Vállalat. Ök bizonyára ^ ; tudják, miért lakatolták le ^ ' a vendéglőt. A múlt év no- ^ > vemberében még minden- ! féle finom falat kapható volt ^ j itt, de aztán kiszáradtak a \ hurkasütö tepsik és úgy § látszik, tavaszig így is ma- § radnak. Igaz, úgy mondják, ^ a városgazdálkodási válla- $ lat azzal kötötte meg a ^ * szerződést a vendéglátóipa- ^ ; ri vállalattal, hogy a ^ strandvendéglőt télen is ^ üzemeltessék. Nem lett be- 5 lőle semmi. — Semmi? — Semmi. Nemrég járt ^ itt egy ember Ceglédről. A $ nevét nem volt hajlandó ^ elárulni. Leltárba vette a $ holmikat — ennyi az egész. $ A strandvendéglő tehát to- ^ vább alussza téli álmát. ^ Úgy látszik, Cegléden nem > tudják, hogy az adott szó 5 kötelez, s hogy egy vendég- § lő nem — Csipkerózsika __^ A PEST MEGVEi hírlap különkiadása XII. ÉVFOLYAM, 55. SZÁM 1968. MÁRCIUS 6.. SZERDA Pipagyári panaszok: Ilyen körülmények között nem lesz könnyű dolog Piacproblémák ♦ Por és gáz + Siralom a Siratóban Nőnapi ünnepségek a városban Ünnepi gyűlés - társasvacsora Városunk asszonyait, lá­nyait vasárnap délután 6 óra­kor ünnepi gyűlésen köszön­tik, a nemzetközi nőnap alkal­mából. Az ünnepség színhelye a művelődési ház asszony­klubja. Előadó Takács Jenő, a városi pártbizottság titkára. Az előadást műsor követi, amelyet a Rákáczi-iskola diák­jai adnak. Az ünnepség után önköltsé­ges alapon társastmcsorát ren­dez a városi nőtanács. A va­csora ára 16 forint 50 fillér. Vacsorajegyeket Mezősi Ist­vánnénál lehet rendelni, már­cius 7-ig. A szövetkezetiek is... A nőnap alkalmából a fo­gyasztási szövetkezet holnap rendez ünnepséget lányai, asszonyai számára. Az ünnep­séget közös vacsora követi » Központi Étteremben. Bá! az Alszegen Szombaton a Szabadság Termelőszövetkezet alszegi klubjában a nőnap tiszteletére I bőit rendeznek, este 7 órai 1 kezdettel. Egy nemes szenvedély... Aionnal jelentse a gyanús állatot! Mulasztás+véletlen = végveszélyben egy birkanyáj Nemrégiben döglött rókát ta­felt Horváth László, az alsó- gödi - Egyesült Dunámén ti Tsz juhásza. Megnyúzta az állatot, a tetemet otthagyta az árok­parton, gereznáját pedig elvit­te Holló György tímármester­hez, aki felakasztotta egy szőr- Imészsák fölé. Közben a terület vadőre megtudta, hogy a ju­hász rókát talált. Miután gya­nús volt az eset, be akarta je­lenteni az állategészségügyi szolgálatnál. Másnap azonban vadászat volt, amelynek során néhány eltévedt sörét megse­besítette, és kórházba kerüli Csak egy hét múlva jött on­nan ki, és az esetet akkor je­lentette. Szerencsére megtalálták a határban a tetemet, amelynek a fejét elküldték az Országos Ál­lategészségügyi Intézetbe. Ötödikén, hétfőn, az intézet táviratilag értesítette az állat­egészségügyi szolgálatot, hogy o ' róka veszett volt. Haladéktalanul elrendelték a nyájat őrző kutya kiirtását, mert az megmarta a róka te­temét. Hasonló sorsra jutott a tímár két kutyája és három macslzája is. Szakértőket kér­nek a ktsz-től: mondják meg, hogy a háromezer forint körü­li szőrmehulladékot, amelyre rácsorgott a veszett róka bő­réről a vér, hogyan tudják fer­tőtleníteni. Ha a szóimé kémiai fertőtlenítésére nincs mód, ak­kor az állam kártalanít, és megsemmisíti a szőrmehulla­dékot. Az Egyesült Dunamenti Tsz háromszázötven birká­ja egyelőre megfigyelés alatt van. Természetesen beoltják őket veszettség ellen, háromszor egymás után. Az elsőt már megkapták. Szintén kapott ve­szettség elleni oltást a tímár és a juhász, igaz, a lappangási idő utolsó szakában. Hát ennyi történi Elgondolkoztató. Naponta hírül adják az újságok, rádió, televízió, hogy veszettség van az országban. És egy juhásznak fel sem tű­nik, hogy a róka tetemén nincs lövés, nem látszik rajta marakodás nyoma, ami megmagyarázhat­ná elmúlását. Eszébe sem jut, hogy magát, családját, egy má­, sik emberi és családját és há- ! romszázötven- nagy értékű, ke­zére bízott állatot veszélyez­tet. ^ Legyen ez az eset is figyel­meztetés, hogy a veszettségre gyanús állatokat mindenki kö­teles azonnal bejelenteni. (bányász.) INFLUENZAVÍRUSOK EGYMÁS KÖZÖTT — Te, ha tudnád, hogy ma micsoda nőt fektettem ágyba! (Fauszt rajza) liós nagyságrendben szállíta­nak. A ládák a II. telepen ké­szülnek. Az új üzemrészben, amely enyhít a gondokon. De végleges megoldás csak a tác- lati tervtől várható. Tudni kell ugyanis, megdöbbentően korszerűtlen körülmények kö­zött üzemel a vállalat. A mun­kahelyek egészségtelenek, a porelszívás megoldatlan, a mérgező gázok, ellen alig-alig védekezhetnek. A megyei ta­nács ipari osztálya tizenhat év alatt szinte semmit nem tett a szociális helyzet javítására. S végül még egy panasz. A tervek szerint a vállalat kite­lepül városunk központjából. A Siratóban kaptak mintegy 30 ezer négyzetméternyi terü­letet. A vállalat vezetői sze­rint ennek csupán a fele hasz­nálható. Pedig tulajdonképpen az a 30 ezer négyzetméter is kevés volna. Negyvenmilliót előteremteni az év folyamán, ilyen körül­mények között, nem lesz könnyű dolog... (SS!) Bélyegek alumíniumon Látogatóban egy eszperantista filatelistánál 1910-ben egy nagy tudású fiatalembert választottak meg a nagykőrösi gimnáziumban magyar- és történelemtanár­nak: Bánóczi1 Endrét. Az új tanár mindjárt bekapcsolódott a város életébe. Többek közölt eszperantótanfolyamot szerve­zett, ahova beiratkozott egy komoly, törekvő fiatal iparos, Khirer Antal is. A fiatal cipőfelsőrész-készí­tő mester nagy ambícióval fo­gott hozzá az eszperantó tanu­lásához, s e nyelvet rövidesen elsajátította. A következő években már ő szervezett tan­folyamokat. Az eszperantó segítségével később Khirer Antal városunk egyik legkomolyabb bélyeg- gyűjtője lett. Ma már nyugdí­jas, de fiatalos lelkesedéssel foglalkozik a bélyeggyűjtéssel. Egész sor külföldi országból kapja az eszperantó leveleket, szebbnél szebb bélyegekkel. Mint különlegességet mutat­ta meg látogatásomkor a se­lyemszövetre nyomott és az alumínium lemezen készült bélyegeket. — Volt már nekem telje­sebb gyűjteményem is — mon­dotta rezignáltan —, de elad­tam. Kellett a nyugdíjam ki­egészítésére. De azután ismét hozzáfogtam a gyűjtéshez. Se­gített és segít az eszperantó. A bélyegek mellett Khirer Antal gyufásskatulya-cimké- ket, régi pénzeket és levélborí­tékokat is gyűjt. Magyar, orosz, jugoszláv gyufacimkéje van vagy ezer darab. Régi bo­rítékjai között van olyan, mely az 1918-as köztársaság kikiáltása, az első kecskeméti hírős hét, az első szegedi ipa­ri vásár postabélyegzőjét vi­selt (kopa) Mostoha körülmények között is ragyogó sikereket mutatott fel az élelmiszeripari tanulók sportköre A Toldi Miklós iparitamuló- sportkört — az élelmiszeripari szakközépiskolában — Hege­dűs Károly testnevelő tanár tizenegy éve alakította. Azóta is az ő irányításával működik. A diákok öt szakosztályban sportolnak és versenyeznek. Valamennyi szakosztály edzé­seit Hegedűs Károly irányítja. Az iskola állami támogatást kap; ezzel és a konzervgyár anyagi segítségével több na­gyobb versenyen vettek részt a 14—18 éves diákok. Az asztaliteniszczők edzé­seit tíz leány és 12 fiú láto­gatja, Sajnos, az iskolában nincs túl sok helyük, ennek el­lenére jó eredményeket értek el. A városi asztalitenisz csa­patbajnokságot a lányok és a fiúk egyaránt megnyerték, a lányok az egyénit is. Az élel­miszeripari iskolák országos versenyén, a Csermajorban, a leánycsapat bajnok lett, amíg a fiúk a harmadik helyen vé­geztek. A legjobb asztalitend­szező: Döbrögi Julianna, Kin­cses Angyal és Hídvégi Pál volt a múlt évben. Huszonkét lány- és 26 fiú­atléta készül a különböző ver­senyekre. Az élelmiszeripari is­kolák országos versenyét a kecskeméti döntőben a lányok megnyerték, a fiúk pedig a második helyen végeztek. Név szerint: Teke Amália, Gimesi 1 Mária, Utast Klára, Kiss Já- ' nos, Pách József és fij. Hege- \ dűs Károly volt ott. A kézilabdázóknál az orszá- ; gos élelmiszeripari középisko- 1 lás bajnokságot a válogatott lánycsapat (Szalcáll Márta, Gi­mesi Mária, Teke Amália, Kin­cses Angyal, Bálint Sára, Vi- 1 kartóczki Éva, Utasi Klára, ■ Andó Rozália, Ágoston Mária-, \ Seres Erzsébet) nyerte; a fiú­csapat a negyedik helyen vég- . zett. Ebben az évben a leány- és a fiúcsapat indul a járási bajnokságban. A labdarúgók megnyerték a városi szakszervezeti bajnok­ságot és részt vesznek az ős-z- szel kezdődött körösi középis­kolai bajnokságban. A tornászok jól szerepeltek. A fiúk megnyerték a megyei középiskolai bajnokságot mind egyéniben, mind csoport­ban. Az egyévi győztes Mis- kolczi József volt, míg a baj­nokcsapat tagjai: Miskolczi József, Kárpáti Pál, Zentai László, Csete Gyula, Nagy Dé­nes, Szabó Gyula. A lányok nem indultait a középiskolai bajnokságban, megnyerték vi­szont az élelmiszeripari isko­lák országos csapatbajnoksá­gát (Kosztin Mariann, Ágoston Márta, Szakáll Márta. Cselei Gyöngyi, Seres Erzsébet, Berta Teréz). Egyéniben Kosztin Ma­riann végzett az első, Ágoston Márta a második és Cselei Gyöngyi a harmadik helyen. A lányok kimagasló munkáját di­cséri, hogy felkérték őket be­mutató tornára a mezőgazda- sági és élelmiszeripari iskolák országos versenyére. Az élelmiszeripari iskola valamennyi tanulója megsze­rezte a Kilián sportmozgalom jelvényét, s ez — az előbbiek mellett — mindennél többet mond. (sulyok) — KÉREM SZÉPEN, ötvenkét forint körül fizetett a tsz ebben az évben. Ha hozzávesszük a háztájit, meg ami még járt, elégedett lehetek. Ahogy tetszik mondani, ilyenkor nemcsak a jókedv járja, de jönnek az emlékek is. össze­vissza. Az öregeknek a régi dolgok. Ha gyorsan kellene mondani, mi motosz­kál most a fejemben, azt felelném — a gyerekkorom. Nekünk kint a tanyán régimódi kutunk volt, kútágassal. A kisgyerekek miatt anyám félt, hogy a súlyos fa bajt okoz, mondta, meg kel­lene erősíteni, nehogy ledőljön. Hozzá- kezdtünk a munkához, de ahogy ástuk a földet, dőlni kezdett a fa — az apám fel se nézve dolgozott, :iem látott sem­mit. Valósággal letaglózta. De élt, és nem, nem akart orvost. Tudta nélkül hívtuk ki. Összevarrta a fejét. Három nap múlva fogta az ollót, szétvágta a varrást. — Elég, meggyó­gyultam — mondta, és kiment a határ­ba dolgozni. EZT AZÉRT MESÉLEM el, mert tet­szett kérdezni, hogy nehéz volt-e itt a tsz-szervezés. Nehéz volt. Nekünk az életünk volt a föld. Amikor kijöttek agitálni, két napig nem aludtam, nem ettem. — Vége mindennek — mond­„Még egy gunyhó sei tam. A feleségem vígasztalt, azt mond­ta, a két kezünk megmaradt. Sok földem volt. Nem is tudom, hányszor kerültem kuláklistára. Én ott­hon mindig azt hallottam: ha a föld megvan, akkor nagy baj nem érhet. A feleségem özvegy volt, amikor el­vettem. Reggel elment dolgozni az ura — holtan vitték haza. Jól éltünk. De visszatérve a szervezésre: a feleségem látta, hogy se nem iszom, étvágyam sincs, csak jöttem, mentem. Minek kí­nozod magad? — mondta. Aláírtam... Tessék nézni az asztalt, ezen van po­hár, tányér, eszeájg. Hát, a közösben semmi se volt. Még egy gunyhó se ... Ami van, mi csináltuk. Apám három nap alatt kiheverte a szörnyű ütést, én is elfelejtettem már, hogy kuláknak neveztek. Amim volt, munkával szereztem. HETVENKÉT EVES VAGYOK, ve­zetőségi tag. Ha csinálunk valamit, tő­lem is megkérdezik, mit szólok hozzá. Az elnökünk meg olyan ember, hogy ha ketten összemarakodnak, behívja őket és azt mondja annak, aki kezdte a ci- vódást: bántott téged ez az ember? Nem. Akkor te miért bántod őt? Egyszer voltam orvosnál, megfázás után maradt vissza valami. Azóta sem­mi bajom. A bátyáim is mind egészsé­gesek, még mindig bírják a munkát. Mert tessék nekem elhinni, az a legfon­tosabb, amíg kell az ember munkája, addig nem ér rá megbetegedni, tán még meghalni se. Láttam korombéli embe­reket, akik nyugdíjba mentek. Míg dolgoztak, csupa egészség, jókedv min­degyik, aztán, mikor left volna idejük pihenni, csak ültek a sámlin a ház előtt, és úgy mentek össze napról napra, hogy rossz volt nézni. Azt tetszik kérdezni, mi jót kívánhat nekem? Egészséget, nyugodt álmot. A haláltól nem félek, ennyi év után, talán jó is örökre lepihenni. HA MOST AZT MONDANA valaki, kell-e magának az a sok föld, amit be­vitt a közösbe? Igaz szívemből mon­dom, azt válaszolnám: isten ments. így jobb ez, tessék elhinni nekem. Deli Mária Abonyban megérdemelt vereség Abony—N. Kinizsi 3:0 (2:0) ■Az abonyi kupamérkőzésen a Kinizsi labdarúgócsapata a következő összeállításban ját­szott: Gömöri — Kecskés I, Lányi (Juhász), Baranyai, He­gedűs, Pécsi, Kecskés III, De- csi, György, Klenovics, Len­gyel (Lányi). Már a 2. percben gólt ka­pott a körösi csapat, a kitérő abonyi csatárt a védők buktat­ták, és a tizenegyesből a ha­zaiak megszerezték a vezetést 1:0. A 15. percben egy beívelt sarokrúgásnál a körösi véde­Felhlvja az áramszolgáltató vállalat a lakosság figyelmét arra, hogy karbantartási mun­kák miatt 1968. március 18. 19, 20, 21, 22, 25, 26, 27. 28. 29- én az alant felsorolt utcákban áramszünetet tartunk. Ceglédi u.-tól. a Viiéz u.-tól kifelé Szultán u., Vágl u., Zentai u„ Tázerdő d„ Hosszühát d., Ba­laton u. lem elaludt, és az abonyiak növelték előnyüket 2:0. A Ki­nizsi erősített, de csak meddő mezőnyfölényt tudott kiharcol­ni. A 65. percben ismét tizen­egyesből értek el az abonyiak gólt: 3:0. Reklamációért a já­tékvezető Decsit kiállította. A körösi csapat alacsony színvonalú mérkőzésen megér­demelt vereséget szenvedett. Vasárnap itthon a Ceglédi Vasutas NB II-es csapata lesz az edzőpartner. P. S. Mit látónk ma a moziban? Macskákat nem veszünk fel. Minden út az anyakönyvveze­tőhöz visz. Magyarul beszéli csehszlovák filmvígjáték. Kor* határ nélkül. Előadások kezdete: 5 és fél 8 órakor. Városunk egyik érdekessé­ge a Faipari és Dohányzócik­keket Gyártó Vállalat. Specia­litás, hiszen ilyen csak egy van az országban. S különle­gesség azért is, mert kevés üzemvezetőnek főhet most annyira a feje, mint az itteni­nek. A magyar pipa nem kell külföldön. Exportrendelés úgyszólván semmi nincs. Kis>- üzemi módszerrel, drágán ké­szülnek a pipák. Legalábbis a külföldi partnerek így nyilat­koznak. Tárgyaltak például Kanadával. Huszonhárom fo­rintos átlagáron ajánlották a pipát, de legfeljebb tizennyol­cat adtak volna érte. Még a drága nyugati importfa sem té­rült volna meg belőle. Kísérle­tek persze vannak. AzÁRTEX mintakollekciót küldött Hol­landiába, Dániába, Svédor­szágba, s persze a szocialista államokba is. Válasz még nem érkezett. Ha már nem kelendő a pi­pa, igyekeznek keresettebb cikkeket gyártani. Igazán- íz­léses készletek, pipaállványoik, sőt esemyőnyelek készülnek, de hiába, a szemfüles csehek és különösen a híres Pettersen pipacég elhódították a világ­piacot. A pipagyártásban nem vagyunk versenyképesek. Maradt helyette a bútor­gyáriás. Piackutatást végeztek, s kooperálnak a laboratóriu­mi felszereléseket gyártó vál­lalattal. Szerződést kötöttek a Centrum áruházzal is. A megrendelések zöme tőlük származik. Jó üzletnek látszik a Hungarofructtai való együtt­működés. Két ládatípust mii*-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents