Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-24 / 71. szám

1968. MÁRCIUS 24., VASÁRNAP MST »fix VT I 3 A BÁSTYÁN Foto: Tabányi SZOMBATHELY Szputnyikfigyelő a kastélykertben Nemzetközi szputnyikmegfi- jyelő állomás építését kezdték meg Szombathelyen. A külön­leges formájú vasbeton épít­mény — Zalotay Elemér mér­nök tervei szerint — Gothard Jenőnek, Szombathely hírneves , ésillagászának hajdani kastély- kertjében áll majd. A megfi­gyelő Moszkvába és Budapest­re továbbítja adatait, ahol az illetékes tudományos szervek Összegező méréseiknél hasz­nálják fel azokat. HETI KOMMENTAR Nyugdíjasok A hír maga egészen rövid: nyugdíjasok klubja ala­kult az Építők Művelődési Otthonában, Vácott. Az ese­ményt tudató közlés rövidsége azonban nagyonis lénye­ges, valóban társadalmi nagyságú problémát takar; a megérdemelt pihenőjüket töltő idős emberek közösségi életének biztosítását. Hazánkban évről évre növekszik a nyugdíjasok szá­ma. 1952-ben 562 ezer nyugdíjas volt. Tíz esztendő múl­va, 1962-ben már 912 ezerre rúgott számuk, 1967-ben pe­dig 1 213 000 ember kapott különböző címen nyugdíjat az államtól. A növekvő számsor pénzügyi jelentősége is emelkedő: 1952-ben 1399 millió forintot, 1962-ben 5731 millió forintot fizetett ki az állam. 1966-ban pedig a nyug­díjak összege megközelítette a kilencmilliárd (!) forintot, pontos összege 8710 millió forint volt! Az államháztartás­ban tehát évről évre növekvő kiadásként jelentkezik a nyugdíjasoknak hónapról hónapra kézbesített összeg, s ez minden kommentárt feleslegessé tevő bizonyítéka a szo­cialista rendszer humanitásának, a munkában becsület­tel megöregedettek megbecsülésének. A kérdés más ol­dalai azonban nagyonis igénylik a kommentárt. Elég-e ha az adott lehetőségek határain belül az ál­lam anyagiakkal biztosítja az idős emberek — kinek szű­kösebb kinek jobb — megélhetését? Elég-e, hogy hónap­ról hónapra megérkezik a postás, s leszámolja a nyugdí­jas kezébe a papírbankót meg az aprópénzt? Ahogy a szólás hangzik: nemcsak kenyérrel él az ember... Hanem: ezernyi más is kell ahhoz, hogy élete, mindennapja ne sanyarú vegetálás, hanem valóban derűs pihenés, örö­möket is tartogató nyugalom legyen. Sok az idős ember, s sajnos, legtöbbjük — nyers a fogalmazás, de így igaz — nemigen tud mit kezdeni rengeteg idejével, önmagával, megváltozott életével. Nem kell reggelente a gyárba indulni, leülni az íróasztal mel­lé, odaállni a pulthoz. A falusi öreg könnyen talál magá­nak foglalatosságot a ház körül — persze, ez nem zárja ki, hogy velük is törődjön a tanács, a termelőszövetkezet —, elüti ezzel-azzal az időt. A városi ember, jobban mondva, a nem földművelő, először élvezi — néhány hó­napig — a tétlenséget, de azután mind keservesebbnek érzi a napokat. Hiányzik a közösség a társakkal váltott szó, a szerény szórakozás. Igaz, be-belátogatnak volt munkahelyükre, olykor még dolgozni is hívják őket, de hát ez — önmagában — még nem tölti meg az üressé vált hétköznapokat eseményekkel. Ekkor kell működés­be lépnie a társadalmi gondoskodás sajátos eszközeinek: a nyugdíjasok klubjának, a szakma öregjei számára szer­vezett találkozónak, az olcsó, nyugdíjasoknak is elérhető utazásoknak, többek között. Azaz: segíteni kell, hogy ezek az idős emberek ne érezzék feleslegesnek magukat, ne véljék céltalannak, üresnek az életüket, hanem nap mint nap megtalálják a szórakozást, a társakat, a műve­lődés általuk is igényelt formáit. A megyében több helyen működik már nyugdíjasok klubja, növekvő sikerrel, népszerűséggel. A népművelés munkásai is mind nágRobB gondot, fordítanak az öregek speciális igényeinek számon tartására és kielégítésére. Helyes és dicséretes dolgok ezek. Mégis: több kezdemé­nyezésre, helyi ötletességre van szükség. A váci Építők erre, a helyi kezdeményezésre adtak példát. Ahogy ilyen esetben mondani szokták: nem szégyen utánozni őket... Krónikás Istráng - asszonykézben Versenyre buzdítanak a zsámboki nők A zsámboki Petőfi Terme­lőszövetkezet arról híres, hogy szorgalmas tagjai főleg fiatal- asszonyok. Bizonyítékul egyet­len szám: átlagéletkoruk 35 év! Frissek, aktívak, tevékenyek. Tíz évvel ezelőtt, itt is a „hallgass” járta, ha egy nő bátortalanul valami mást, jobb munkamódszert javasolt. Azóta nagyot fordult Zsámbo- kon a világ:,.asszonykézben az istráng”. A tanácselnök és hét tanácstag is asszony. Némi rosszindulattal egyik-másik férfiember nőuralmat emleget. Ha nőuralom nincs is, de az tény, hogy megbecsült szemé­lyek. Bérük semmivel sem kisebb, mint a férfiemberé. A termelőszövetkezeti tagok 63 százaléka szoknyát hord, a huszonkét munkacsapatból huszonegynek asszony a veze­tője ... Maradt még idejük a háztá­jiban is forgolódni, főleg a baromfitenyésztés kedvelt a faluban. Két éve már, hogy a földművesszövetkezet által in­Gépkocsi­rakodókat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. JELENTKEZNI LEHET: Bp. IX., Viola u. 45. sz. alatt a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán dított baromfinevelési akció­bem „járási elsők” lettek. Ju­talmul tavaly zsámboki nő is volt a Szovjetunióba utazók között. S ami szintén nem kis dolog: a termelőszövetkezetek I. kongresszusán asszony képviselte a Petőfi Tszt-t. Hogy eddig jutottak, nagy része van a tsz nőbizottságá­nak. Ma már könnyen beszél­nek arról az időről, amikor még az volt a „harci feladat”: egyáltalán rábírni az asszo­nyokat, hogy beálljanak a termelőszövetkezeti táblába. A tavalyi év biztató fellendülése után idén még jobb termésát­lagokkal szeretnének kiruk­kolni. Zöldpaprikából tavaly 80 holdról 46 ezer, a 165 hol­das paradicsomtáblán 19 ezer, 34 hold uborka után 19 ezer forint összbevételt értek el. Ezek és hasonlóan jó <£edme- nyek voltak az ösztönzők, hogy közhírré tegyék: idén még többet vállalnak s egyúttal versenyre ké­Az Üvegesek KTSZ Bp. VII., Nefeleics u. 3. sz. alatti fiókiában VÁSÁROLJON modern kivitelű keretlécet (folyóméterben), képkeretet és blondelkeretet Jó minőség, udvarias kiszolgálás. szék a járás szövetkezetei­nek asszonycsoportjaivaL A kertészeti növények terme­lésében holdanként 14 ezer fo­rintos átlagra számítanak, ku­koricából 26 mázsás átlag a oél májusi morzsoltban. Ex­portvállalásuk ez évben 20 vagon zöldség válogatása-cso- magolása a kívánalmaknak megfelelően. k. m. Bizottságok a termelőszövetkezetekben Szerepük nagy jelentőségű a gazdaságok életében A termelőszövetkezeteket maguk a tagok hozták létre, ők gazdálkodnak benne, ők érzik közvetlenül a nagyüzemi tár­sasgazdaság működésének kedvező és kedvezőtlen ered­ményeit. Ebből következik egyebek között, hogy minden termelőszövetkezet önálló ve­zetéssel gazdálkodik. Szerve­zetileg a tsz nincs alárendelve egyetlen szövetkezeti, állami vagy más szervnek. Magától értetődik, hogy a törvényeket s egyéb jogszabályokat min­den termelőszövetkezet veze­tőinek, tagjainak tiszteletben kell tartaniuk. Kézenfekvő az is, hogy a termelőszövetkezet működését és gazdálkodását is maga a tagság ellenőrzi. Erre a célra szolgál az ellenőrző bizottság, ame­lyet a közgyűlés választ meg a tagok közül. Alkalmazott te­hát nem lehet tagja az ellen­őrző bizottságnak. Rendkívül fontos tétel, hogy az ellenőrző bizottság és a tsz vezetősége szervezetileg függetlenek egy­mástól, nincsenek egymásnak alárendelve. Mindkét testület a tagságnak, a közgyűlésnek tartozik felelősséggel. Lénye­ges különbség azonban közöt­tük, hogy az ellenőrző bi­zottságnak nincs önálló in­tézkedési jogköre. Ha hi­bát vagy mulasztást ta­pasztal, akkor figyelmezte­ti a vezetőséget, s ha ez a figyelmeztetés eredményte­len, akkor joga van a közgyű­lés összehívását kezdeményez­ni. A szövetkezet valamennyi tagját egyesítő fórum —mér­legelve az ellenőrző bizottság megállapításait — dönt a to­‘vábbi teendőkről. A termelőszövetkezeti tör­vény s a végrehajtására ki­adott jogszabályok kimondják, hogy az ellenőrző bizottság­nak nemcsak joga, hanem kö­telessége is a tsz bármilyen te­vékenységének ellenőrzése. Különösen vonatkozik ez a tervteljesítésre, a vagyonkeze­lésre, a pénz- és hitelgazdál­kodásra, valamint a munkák nyilvántartására és elszámo­lására. Vizsgálatainak, ellen­őrzéseinek tárgyát, helyét, ter­jedelmét és időpontját az el­lenőrző bizottság maga álla­pítja meg. Működéséről azon­ban köteles rendszeresen be­számolni a közgyűlésnek. Ez a beszámoló viszont nem azo­nos azzal a jelentéssel, ame­lyet az ellenőrző bizottság a zárszámadáshoz csatol. A je­lentés arról szól, hogy a veze­tőség szabályszerűen készítet­te-e el a zárszámadást, tar­talma megfelel-e a valóság­nak és a jövedelem felhaszná­lása szolgálja-e a tsz érdekeit. Más az előbb említett beszá­moló, ami magának az ellen­őrző bizottságnak a munkájá­ról ad számot. Jogszabály írja elő azt is, hogy a tsz bármelyik tagja és alkalmazottja — te­kintet nélkül beosztására — köteles elősegíteni és támogat­ni az ellenőrző bizottság mun­káját. Rendelkezésére kell bo­csátani minden olyan ok­mányt és adatot, meg kell ad­ni minden olyan felvilágosí­tást, ami a valóság feltárásá­hoz szükséges. Joga van az el­lenőrző bizottságnak arra is, hogy vizsgálataihoz esetenként külső szakértőt alkalmazzon a tsz költségére. Az- ellenőrzések időtartamára a vezetőség — az előírt javadalmazással — köteles mentesíteni a munka alól az ellenőrző bizottság teg- jait. Más a szerepe és a rendel­tetése a tsz többi bizottságá­nak, amilyen például a háztá­ji,- a szociális, kulturális, a fegyelmi stb. bizottság. Ezek a bizottságok szintén szerves részei a termelőszövetkezeti önigazgatásnak. Nem arra va­lók csupán, hogy a közgyűlést és a vezetőséget tehermente­sítsék, hanem fontos hivatá­suk a tagság minél nagyobb részének szervezett bevonása a tsz ügyeinek intézésébe. A jövőben, amikor ritkábban ülésezik a közgyűlés, még in­kább megnő a bizottságoknak ez a szerepe. Régebben a legtöbb helyen az a felfogás uralkodott, hogy a bizottságok semmiféle döntést, határoza­tot nem hozhatnak, csak ja­vaslatot tehetnek. Bebizonyo­sodott, hogy a bizottságok ak­kor tevékenyek, akkor tudnak megfelelni rendeltetésüknek, ha egyes ügyekben önállóan is dönthetnek: EZ a joguk azon­ban a vezetőség vagy a köz­gyűlés részére megállapított feladatkör egy részének gya­korlását jelenti. A közgyűlés és a vezetőség elhatározásától függ, hogy milyen és mekkora legyen ez az átruházott ha­táskör. Helyesnek látszik pél­dául, hogy a szociális bizott­ság egy meghatározott összeg­határig saját maga utalhasson ki segélyt, a kulturális bizott­ság rendelkezhessen a kultu­rális alappal vagy egy részé­vel, a háztáji bizottság kimér­je és birtokba adja a kinek^ kinek járó háztáji földet. Ha így fogják fel a termelőszö­vetkezetben a bizottságok jelentőségét, akkor számotte­vően elősegítik a termelőszö­vetkezet vezetésének demok­ratikussá tételét, annak az alapelvnek az érvényesülését, hogy a tsz gazdái, tulajdono­sai a tagok. A termelőszövetkezeti tör­vény a közgyűlésre bízza — az ellenőrző bizottság kivéte­lével, amit mindenképpen meg kell választani —, hogy mi­lyen bizottságokat hoz létre. Maga a tagság dönt afelől is, hogy az életrehívott bizottsá­gok milyen szabályok szerint működjenek. Ügyrendjüket maguk állapítják meg, elnököt is maguk közül választanak. Felelősségük, természetesen, nagy, hiszen tőlük függ, hogy a rájuk bízott ügyek rendben mennek-e a szövetkezetben vagy sem. Minden ilyen bi­zottság elnöke éppen ezért kö­teles beszámolni munkájáról a közgyűlésnek vagy a vezető­ségnek. Most az alapszabály-módo­sítások, illetve az új alapsza­bályok kidolgozása idején na­gyon fontos, hogy ne csupán a termelőszövetkezet vezetői, ha­nem a tagok is világosan lás­sák, helyesei) értelmezzék a bizottságok szerepét, s aszerint szabják meg feladataikat. G. P. * A targoncás fiú /"“jfapott egy anyagszállító ^ targoncát a forgácso­lóüzem, de volt né­mi vita, embert ki adjon hozzá? Azután valahogy dűlő­re jutottak, az átadó üzem ke­zelőt is küldött a targoncával. Fiatal fiút, nyurga alakjánál — arányítva — talán csak hosszú haja volt szembetű­nőbb. A főművezető, aki ma­ga sem túl idős ember, a ha­jon nem akadt fönn, látott ő már igen rendes emberkéket nyakbanőtt hajjal; divat, majd elmúlik. Azon már egy kicsit megiltődött, hogy a fiú nem köszönt, a zsebéből sem vette ki a kezét, a szája sarkából sem a cigarettát, s úgy vetette oda: — Nehogy tévedés le­gyen! Rakodni én nem fogok! Nyelt egyet, mert hozzászo­kott, hogy mindenki lehet ide­ges, de aki vezető, az nem. — Édes fiam, azt kell csi­nálni, amit a munka kíván. Egy gyárban általában így dolgoznak az emberek. A fiú fiajtotta a magáét, folytatták hát a közös neve­zőre nem találó párbeszédet. Végül is az ifjú ember kije­lentette: — Na, majd megvá­rom én a gyárkapun kívül...! A főművezető, akit elég jó termettel, izmokkal áldott meg a sors, erre azért már fölkapta a fejét. A legegysze­rűbb lenne fölküldeni a gyer­kőcöt a munkaügyre, s odaad­ni a kezébe a könyvét; csak- hát... segít-e vele? Hangot váltott: közölte az ifjú em­berrel, hogyha sürgősen nem terem a targoncáján, s nem kezd el dolgozni, akkor ő bi­zony nem vár addig, míg kí- vülkerülnek a gyárkapun, az úgy látszik, hiányzó atyai po­fonokat ö készséggel pótolja. A legényke, aki előző helyén megszokta, hogy nagy hangja előtt retirálnak, tétovázni kez­dett. Fölmérte az erőviszonyo­kat, s jobbnak látta, ha taka- rodót fúj. Legalábbis ideigle­nesen. Az ajtóból azért még visszaszólt: — Rakodni akkor sem fogok. A főművezetőt azért nem kell féltem: csinálja egy ideje a dolgát, ért hát valamennyire az emberekhez. Szólt néhány öreg szakinak az üzemben, mi hogyan legyen az új gye­rekkel. Szó ami szó, a gyár — s nehogy kitalált történetként fogja fel az olvasó: a váci ön­töde — nem apácazárda: egy kicsit megnyaggatták, megszo­rongatták a gyereket, értenek az öreg munkások ahhoz, ho­gyan kell a ficánkoló csikót szelídebb futásra fogni. Két napig szándékosan úgy csinálta dolgát a főműveze­tő, hogy ne akadjon össze a gyerekkel. Harmadnap reggel azután úgy kezdte. Mit lát? Rakodik a fiú, igazgatja a hol­mit a targoncáján, új anyagért megy. összeakad a tekintetük, a srác elvörösödik, de hogy kimásszon a vélt szégyenből, azért odamondta: — Na, most már boldog? Azután rakta tovább az anyagot a targoncára, s ezért nem látta, hogy a főművezető meg néhány öreg szaki csön­desen összenevet... (m) Teherán előtt Iparművészeti alkotásokat küldünk az április 4-től 20-ig tartó teheráni kiállításra. A „teheráni magyar héten" grafikusaink és iparművé­szeink is bemutatják alkotá­saikat. Képünkön: Barabás Lajos ötvösiparművész két kompozíciójával. Felveszünk ÉLELMISZER-CSEMEGE SZAKÜZLETEINKBE: BOLTVEZETŐKET, PÉNZTÁROSOKAT, ELADÓKAT JELENTKEZÉS: Észak pesti Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet Budapest XV. (Rákospalota) Bethlen Gábor u. 55. sz. > 1 l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents