Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-03 / 53. szám
2 If CGI Kl </tíHno 1968. MÁRCIUS 3., VASÁRNAP Komócsin Zoltán felszólalása a konzultatív találkozón (Folytatás az 1. oldalról) meggondolással képviseljük, hogy javaslatainkat nem tartjuk az egyedül elfogadhatóknak, készséggel jobbnak ismerünk el és elfogadunk más javaslatokat, ha azok helyességéről meggyőznek bennünket. Mi egyetértésre, megegyezésre törekszünk. A legfontosabbnak nem saját elgondolásaink elfogadását, hanem közös ügyünk előbbrevitelét, a nemzetközi tanácskozás megvalósítását tartjuk. Megegyezni, előbbrejutni, a közös célt helyesen szolgálni csakis úgy lehet, ha egymás javaslatait gondosan, figyelmesen tanulmányozzuk, kölcsönösen megvan bennünk az akarat, hogy továbblépjünk a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának előkészítése útján. A mi pártunk már régóta szükségesnek tartja a kommunista és munkáspártok új nemzetközi tanácskozásának megszervezését. 1966 novembere óta a múlt év végéig 52 testvérpárt képviselőivel folytattunk kétoldalú véleménycserét, köztük sok párttal többször is. Ezeknek a kétoldalú találkozóknak a tapasztalatait figyelembe véve, a testvérpártok nézeteit gondosan tanulmányozva alakítottuk ki saját állásfoglalásunkat. Ma valamennyi kommunista és munkáspárt előtt álló, minden mást megelőző feladat: fokozni az imperializmus elleni harc erejét és méreteit. Ez pedig a testvérpártok közötti megértés növelésének, az egység erősítésének, fejlesztésének útján érhető el. A világhelyzet, a nemzetközi kommunista mozgalomban kialakult állapotok paramcsolóan megkövetelik az internacionalista szolidaritás előtérbe állítását. Az egység megbomlásának legfontosabb okát, az egység helyreállításának legfőbb akadályát mi a proletár internacionalizmustól való eltérésben látjuk. Köztudott, hogy Mao Ce-tung és csoportja — a nagyhatalmi sovinizmustól vezettetve — szovjetellenes kampányával, a testvérpártok elleni rágalomhadjáratával objektíve az imperialistáknak kedvez. Amennyiben a kínai vezetők — a súlyos ideológiaipolitikai nézeteltérések ellenére — az internacionalizmus minimumával rendelkeznének, és a testvérpártok támadása helyett a kommunista és munkáspártokkal való akcióegység megteremtésére törekednének legalább a vietnami nép harcának támogatásában, ez azonnal új helyzetet teremtene nemcsak Délkelet-Ázsiában, hanem általában, a világpolitika porondján is. A nacionalizmus elburjánzásának jelenségei, az elkülönülési törekvések, a pártok önállóságának mesterséges szem- beállítása az internacionalizmussal, a nemzetközi kommunista szolidaritás gyengülése — a legnagyobb akadályai a nemzetközi kommunista mozgalom egységének. És megfordítva: az internacionalista eszméknek nem szavakban, hanem a valóságban való érvényre juttatásán keresztül vezet az út a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdításához és fejlesztéséhez. A hatalmon levő pártok és a hatalomért harcoló pártok internacionalizmusa egymás iránti szolidaritásukban fejeződik ki, mert erőfeszítéseik kölcsönhatásban állnak egymással, feltételezik egymás sikereit. Elvileg elfogadhatatlan és gyakorlatilag sem lehet célravezető, ha akár hatalmon levő, akár a hatalomért harcoló kommunista párt szovjetelle- nességgel akarja bizonyítani saját önállóságát. Nem lehet elvileg igaza — és nem érhet el tartós eredményt — egyetlen hatalomért harcoló párt lem, ha a burzsoázia nyomásának engedve, a szocialista országok támadásával próbál népszerűségre szert tenni, tömegbefolyását ilyen módon akarja növelni. És megfordítva: egyetlen szocialista ország pártjának sem lehet hasznos az, ami nem segíti a hatalomért harcoló kommunista pártokat. A kommunista és munkáspártokat nem szabad első- és másodrendű, kicsi és nagy pártokra osztani — minden testvérpárt egyenrangú. Az intemacioinaLista szolidaritás fejlesztésének, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdítása valamennyi kommunista- és munkáspárt Legidőszerűbb és legfontosabb feladatainak egyike. A jelenlegi helyzetben ez az előfeltétele az antiimperialista akcióegység megerősítésének a tast- vérpártok között, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom és az összes imperialistaellenes erők között. A mi pártunk az abból eredő minden joggal és kötelezettséggel internacionalistának, a nemzetközi kommunista mozgalom osztagának vallja magát. Ezért is fontos számunkra, hogy tőlünk telhetőén elősegítsük az egység megszilárdítását és fejlesztését. Az utóbbi években erősödik a kommunista- és munkáspártok körében az egység iránti törekvés. Ennek bizonyítéka a kétoldalú és a regionális találkozók mind gyakoribbá válása is. A mi mostani konzultációnk, a budapesti találkozó, újabb bizonyítéka a testvérpártok egységtörekvésének. Mi úgy látjuk, hogy míg eddig vitáink főként arról folytak, hogy legyen-e vagy sem a kommunista- és munkáspártoknak nemzetközi tanácskozása, jelenleg már a véleménycserékben egyre inkább az kerül előtérbe, hogy milyen napirenddel, mikor, hol tartsuk meg és hogyan készítsük elő konkrétan a nemzetközi tanácskozást. A Magyar Szocialista Munkáspártnak az a véleménye, hogy a marxista—leninista pártok nemzetközi tanácskozásának különösen két fő indoka és egyúttal célja lehet. Az egyik indok és cél: a kommunista- és munkáspártok 1960. évi értekezlete óta sok idő, majdnem egy évtized telt el, a világban változások mentek végbe és ez önmagában véve is indokolja a nemzetközi tanácskozást. Ami a kommunista- és munkáspártok 1957. és 1960. évi moszkvai értekezletén kidolgozott fő irányvonalat és alapvető elvi következtetéseket illeti —, a Magyar Szocialista Munkáspárt ma is magáénak vallja azokat és nemzetközi tevékenysége alapjának tekinti. Ezt hangsúlyozva szembenézünk azzal a ténnyel is, hogy az 1960-as tanácskozáson elfogadott nyilatkozat néhány vonatkozásban nem állja meg a helyét. A világ fejlődése új problémákat is felvet, amelyekre választ kell adnunk, nem elégedhetünk meg az előző nyilatkozatok citál ásával. Szükségessé vált az imperialista és antiimperialista erők harcának alapos, marxista—leninista elemzése. Természetesen mindegyik testvérpárt foglalkozik ezzel. Most azonban arról van szó, hogy a különböző feltételek között harcoló kommunista- és munkáspártok együtt, kollektiven is tanulmányozzák a helyzetet, vonják le a szükséges következtetéseket és dolgozzák ki a'z antiimperialista harc akcióprogramját, az aktivitás fokozása, a cselekvés egységének hatékonyabbá tétele érdekében. Meggyőződésünk, hogy a testvérpártok kollektív tapasztalata és bölcsessége alapján ez a munka jobban elvégezhető, mint ahogy erre egy, vagy néhány párt képes. A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása összehívásának másik fő indoka és egyúttal célja: megszilárdítani és fejleszteni a nemzetközi kommunista mozgalom egységét. Az a véleményünk, helyes a testvérpártoknak az a törekvése, hogy most nem az ideológiai és stratégiai kérdésekben jelentkező ellentéteket kell előtérbe helyezni, hanem az antiimperialista harc problémáit, amelyekben nagyon sok találkozási pont van, és így megfelel egységtörekvéseinknek. Mi is — mint a többi testvérpárt — tisztában vagyunk vele, hogy a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának megszervezésével egyszerre nem oldhatjuk meg az összes problémákat, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének teljes helyreállítását. Számunkra azonban a „mindent vagy semmit” jelszó elfogadhatatlan. Ha ma még nem érhetünk el mindent, ez nem jelentheti azt, hogy semmit se tegyünk. Nem engedjük továbbra is tétlenségre kényszeríteni magunkat amiatt, hogy az egység ma még nem állítható teljesen helyre. Tegyük meg azt, amire ma képesek vagyunk, akkor jól szolgáljuk csak később elérhető célunkat, s nagy lépést teszünk előre a teljes egység helyreállítása útján. Az előzőekben ismertetett nézetek alapján fogalmaztuk meg a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának válaszát azokra a kérdésekre, amelyeket mostani találkozónkon konzultatív jelleggel megvizsgálunk. Központi Bizottságunk meghívólevelében azt javasoltuk, hogy konzultatív találkozónkon dolgozzuk ki közös álláspontunkat a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának céljáról, jellegéről, napirendjéről, előkészítéséről, megtartásának időpontjáról és helyéről. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi • Bizottsága nevében javasoljuk: a) Konzultatív találkozónk forduljon felhívással az ösz- szes kommunista és munkáspártokhoz, hogy vegyenek részt a nemzetközi tanácskozáson és annak előkészítésében. b) A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása tűzze napirendre az összes haladó erők tömörítésének kérdését az imperializmus elleni harcban. c) A nemzetközi tanácskozásra kerüljön sor még ez év végén. d) A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása Moszkvában legyen. e) Az előkészítés a legdemokratikusabb módon, az ösz- szes testvérpártok álláspontjának figyelembevételével történjen. Valamennyi kommunista és munkáspártnak lehetőséget biztosítva a részvételre, alakuljon előkészítő bizottság. Feltesszük magunknak a kérdést: nem sietjük-e el a dolgot, ha még ebben az évben meg akarjuk tartani a nemzetközi tanácskozást? Az a szilárd álláspontunk, hogy a testvérpártok nem vádolhatják magukat túl nagy sietséggel. A legfontosabb azonban az, hogy az év hátralevő háromnegyed része elegendő a körültekintő, alapos előkészítésre. Más szempontból: a testvérpártok tekintélyének ártana, politikai kár származna abból, ha túlságosan elhúzódna a nemzetközi tanácskozás előkészítése és megtartása. Elgondolásunk szerint a nemzetközi tanácskozáson szükség volna a testvérpártok közös álláspontját tükröző nyilatkozat kidolgozására. Mi politikai jellegű nyilatkozatra gondolunk, amelyben állást foglalunk az imperializmus elleni harc mai kérdéseiben és közösen kialakítjuk az antiimperialista erők tömörítésének feladatait. E dokumentumok mellett szükségesnek tartjuk egy békekiáltvány kidolgozását is. Véleményünk szerint a közösen kidolgozott és elfogadott dokumentumokban nem szabad foglalkozni egyetlen testvérpárt politikájának elemzésével, minősítésével sem, még kevésbé megbélyegzésével, jelzők osztogatásával, vagy kirekesztéssel. Más kérdés az, hogy az i egyes testvérpártok elidegenít- | hetetlen joga állást foglalni a nemzetközi kommunista mozgalom elvi-politikai, stratégiai és taktikai kérdéseiben és nézeteiket kifejthetik, mint ahogy ki is fejtik nyilvánosan is, valamint a két- és a többoldalú találkozókon is. A mi pártunknak az a nézete, hogy egyik párt sem írhatja elő a másiknak, hogy publikált nyilatkozataiban, vagy a testvérpártok találkozóin mit mondhat és mit nem mondhat. Ugyanígy nem lehet előzetes feltételekhez kötni sem a két-, sem a többoldalú pártok közötti találkozókon való részvételt. A kommunista és munkáspártok önállóságából következik, hogy minden párt maga dönti el: hol, mikor, milyen formában, mit kíván elmondani. És ezt senki sem tekintheti a más testvérpártok belügyeibe való beavatkozásnak. Az elvi véleménynyilvánítás még nem beavatkozás. A Magyar Szocialista Munkáspártnak az a véleménye, hogy most a marxista—leninista pártok nemzetközi tanácskozásaira van szükség. Ennek előkészítésében lehetővé kell tenni a részvételt minden pártnak és meg kell hívni a tanácskozásra az összes kommunista és munkáspártot A magunk részéről továbbra is arra törekszünk, hogy a többi testvérpárttal együtt megnyerjük a nemzetközi tanácskozáson való részvételre a 88 országban ma létező kommunista és munkáspártot. Azonban szembe kell néznünk azzal a reális ténnyel: ha mereven ragaszkodnánk az összes testvérpártok részvételéhez a nemzetközi tanácskozáson, akkor le kell mondanunk annak megszervezéséről, mert ez belátható időn belül nem elérhető cél. Mi tehát őszintén megmondjuk: a Magyar Szocialista Munkáspárt — törekedve a testvérpártok maximális részvételének elérésére — körültekintő, gondos, kollektív és demokratikus előkészítés után lehetségesnek tartja a nemzetközi tanácskozás megszervezését és képviselteti azon magát akkor is, ha a pártok egy része jelenleg nem látja lehetségesnek a maga részéről, hogy részt vegyen azon. Véleményünk szerint két különböző dologról van szó, amikor a marxista—leninista pártok nemzetközi tanácskozásáról beszélünk és amikor az összes antiimperialista erők világértekezlete kerül szóba. A nemzetközi kommunista mozgalom története és mai példák tömege is bizonyítja, hogy amikor a kommunista politika és célok kidolgozásáról van szó, azt maguknak a testvérpártoknak kell elvégezniük egyedül vagy közösen és csak azután fordulhatnak szövetségeseikhez. Ez alapvető feltétele annak, hogy a szövetségest meglehessen nyerni és a kapcsolatok erősödjenek az együttesen vívott harcban. A kommunista • és munkáspártok nemzetközi tanácskozása véleményünk szerint megvizsgálhatná annak célszerűségét, hogy helyes volna-e egy későbbi időpontban kezdeményezni az összes antiI imperialista erők világ- értekezletét. A Magyar Szocialista Munkáspártot — mint a legtöbb testvérpártot — igen komolyan foglalkoztatja az, hogy végül is milyen konkrét eredményekkel végződhet a mostani konzultatív találkozónk. Pártunknak az az álláspontja, hogy nem elégedhetünk meg azzal, ha csak beszélünk, vélemény- cserét folytatunk és utána mindenki hazamegy, a véletlenre bízva a nemzetközi tanácskozás sorsát. Mi fontosnak tartjuk, hogy találkozónk után ne szakadjon meg az előkészítés fonala, hanem szervezetten tovább haladjunk előre a nemzetközi tanácskozás megtartásához. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága meg van győződve arról: konzultatív találkozónk akkor teljesítheti feladatát, ha nagy lépést +eszünk előre a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásához vezető úton. KÜLPOLITIKAI HÍREK BEFEJEZTE (MUNKÁJÁT a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának plénuma. SELEPIN tartott vitazáró beszédet a szovjet szakszervezetek XIV. kongresszusán. HÉTFŐN BUDAPESTRE ÉRKEZIK a Csehszlovák Írószövetség új elnöke, Eduard Goldstücker professzor. BELGIUMBAN március 31- re tűzték ki az általános választásokat. Bazár az Akácfa utcában (Folytatás az 1. oldalról) A másfél havi „begyűjtés” kétharmada. Egyharmadát már visszaadták azoknak, akik igazolták a tulajdonjogot. Elképesztő ez a tarka-barka bazár. Kesztyű kesztyű hátán, legalább száz pár, vagy annál is több talán. Sálak, kardigánok, ernyők, kucsmák, kalapok, puffadozó aktatáskák, sportszatyrok, tömött hálók, cekkerek, púpozott karkosarak, porosodó könyvek, kiszáradt demizsonok. Egy vadonatúj, sötétkék posztónadrág. Egy üveg ruszli. Fél pár fülbevaló. Egy bekeretezett, nagy esküvői kép. Egy vérnyomásmérő. Egy szíjra fűzött tranzisztoros rádió. Az öt herendi porcelánfigurát nyilván külföldi veszítette el: talpaikon csak dollárértékük olvasható... A ráckevei vonalról hozzák be a legtöbbet, a legkevesebbet meg a szentendreiről. Néhány táskát felnyitunk. Az egyikben bakancs búslakodik, a másikban alumínium- lábas, a harmadikban kis de- mizson, tengerészkucsma és borotva-felszerelés. Olyan táskákba is belekukkantunk, melyek gyári száj rét rejtenek a mélyükön, meg gyanús fusi- féleségeket. Érthető, hogy ezek gazdái az ismeretlenség homályából nem bújnak elő. De a többiek miért nem jelentkeznek? Vajon miért? Leleplezett manőverek, otromba tréfák Előbb kellett volna türelmetlenkednem: íme, egy csömöri utas! Bátorszki György a becsületes neve. Kocsikísérő a XVI. kerületi KÖZÉRT Vállalatnál. Kéthónapi betegeskedés után, ma hajnalban ment először dolgozni és amilyen peches, a táskája a HÉV-en maradt. A munkaruhája volt benne, meg egy s más apróság. Kertész Károly találttárgy-ke- zelő részletesen kifaggatja. Minden stimmel... Ez az, ez az, kap a táskája után a csömöri ember. És madarat lehetne fogatni vele. Most fiatal nő lép be. Az ernyőjét keresi. Vagy harmincat borítanak eléje. Tétován kiválasztja a legelegánsabbat. Nyissa ki, unszolja Jászberényi j Sándor, a másik találttárgy- 1 kezelő. A nő próbálgatja, fogalma sincs, hogyan kell bánni vele. Hát lebuktam, vallja be égő arccal, és elrohan. — Az első pillanattól gyanús volt — nevet, aki kiugratta a nyulat a bokorból. — Pár hete az egyik nő akkor „jött rá”, hogy a kezében tartott ernyő „mégsem” az övé, amikor a személyi igazolványát kértük tőle. A talált tárgyak anyakönyvének megfelelő rovatába ugyanis mindenkor odajegyezzük az átvevő személyi i igazolványának adatait. — A múltkor — meséli Grób Zoltán — 400 forintot találtak az egyik HÉV-kocsiban. Az utasok látták, hogy a kalauz magához veszi a pénzt. Másnap tízen is jelentkeztek, hogy négy darab százasuk elveszett. Majd két hét múlva jöjjenek, egyelőre a rendőrség foglalkozik vele, mondtuk valamennyinek. Két hét múlva a tíz közül egy sem jelentkezett. Sajnos, az sem, akit valóban balszerencse ért. Pedig mi azért vagyunk, hogy segítsük a feledékenység, a szórakozottság kárvallottjait. Ha nevük, címük ismeretes, nyomtatványon értesítjük őket. Azok után meg, akiknek a holmija közt csak telefonszámra bukkanunk, hosszas nyomozásokat folytatunk. Szívesebben adjuk vissza nekik, ami az övék, mint hogy a bizományi vigye el. — A minap — ezt már Kertész Károly meséli — egy zsákot találtak az egyik HÉV-ko- csiban. Néhány rossz kályhacső, sok cserépdarab s a következő szövegű cédula volt a zsákban: „Nincs szeméttárolóm, e hulladékot juttassák Önök a szeméttelepre. Köszönöm.” Régebben meg egy csomagon, mely a kocsiülésen maradt, ez a figyelmeztetés állt: SUGÁRVESZÉLYES! Hepati- tiszbacillusokkal fertőzött kísérleti anyag! Egy éjszaka fél tucat ember nem aludt emiatt az otromba tréfa miatt. A csomagban ugyanis két közönséges széndarab volt. Megvan a tárca! Jókora nyaláb holmit cipel most be egy egyenruhás férfi: 24 óra alatt két női ernyő, egy katonasapka, két pár bőrkesztyű, két 500-as villanykörte, egy aktatáska és egy fekete pénztárca „találtatott” a HÉV gödöllői vonalán. Novodarszki Károlynak hívják az egyenruhást. — Alig akad nap, hogy be ne hoznánk valamit —mondja, amikor beszédbe elegyedek vele, majd nyomban ő is megajándékoz egy történettel. — Az utolsó járattal, éjjel 2 órakor értünk Gödöllőre. Már mindenki kiszállt, utoljára egy elegánsnak egyáltalán nem mondható társaság távozott. Hölgytagjainak egyike egy hozzá egyáltalán nem illő, remek ernyőt szorongatott a hóna alatt. Gyanút fogtam, eléjük álltam. Persze, kitört a ri- billió. Én rángattam az ernyő egyik végét, ők a másikat Már-már ellenfeleim bizonyultak erősebbnek, mikor lóhalálban feltűnt egy nő. Végigszaladhatna-e a szerelvényen* kiabálta lihegve, mert az egy hete vásárolt, 180 forintos ernyőjének valamelyik kocsiban kell lennie. Mire megfordultam, a társaság elszelelt, de az ernyő a kezemben maradt S alig ér véget a történet, ismerős arc bukkan elő. Honnan ismerem? Hát persze! Együtt utaztunk a 7-es buszon. A felesége is vele volt... Lazányi Albertnek nevezi magát, törökbálinti lakos. A pénztárcát keresi S aki keres, talál. — Hálás vagyok, nagyon hálás — ismételgeti. — Szerény nyugdíjból élünk, nekünk a fém töltőtoll és a 214 forint is sokat jelent. N:m várt fordulat Egyszerűen érthetetlen, hogyan lehelnek ennyire kukák az emberek! Miféle bódulatban járnak-kelnek, hogy közben mindenfelé szétpotyogtat- ják a holmijaikat? A táskarádiót! A vérnyomásmérőt! A sportszatyrot! Az aktatáskát!... Apropó! Hol az én aktatáskám, az a szép fekete szkáj, amelyet születésnapomra kaptam attól, aki a legkedvesebb nekem? Rohanok érte, vissza az Akácfa utca 18. szám alá. Talán már éppen anyakönyvezik ... Polgár István
