Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-17 / 65. szám

8 ma» ME GYE» ilúrtap 1968. MÁRCIUS 17., VASÁRNAP Pezsgő élet az újjászületés ENNYI? Kötelék — új magyar film A filmforgatáskor mindig q rendező ad jelt a felvételre. A kamera indul, a szereplők játszani kezdenek és amikor elmondták a mondókáyukat, a rendező azt mondja: „ennyi”. Ismert jel a szakmában, az operatőr leáll, készülnek a következő jelenethez. Száz­szor, ezerszer mondja el ezt a szól a rendező, míg a film elkészül. Most, miután kész a film és láttuk, a mi szánkra jön aka­ratlanul a szó, csak éppen for­dított értelemben. Ennyi? A Kötelék című új filmünk egy sportrepülő gépésztech­nikusból lett vegyszeres me­zőgazdasági pilótáról szól, aki brigádjával járja az országot, végzi józan életet, rendszeres­séget követelő, sok veszéllyel és szépséggel járó feladatát. Nem találja azonban a helyét, mindegyre kitör — szó szerint és jelképesen is — a kötelék­ből, mígnem felrúgva a végső morális korlátokat, odajut, hogy. egyetlen gesztus marad számára: az öngyilliosság. A történet íve ilyen röviden összezsugorítva tetszetős, még­is napok óta ez a kérdés gyö­tör: vajon milyen apropóra, milyen tanulsággal készített filmet erről az emberről a filmrendező? Az egyéni sza­badság és társadalmi kötelé­kek ellentmondásának tragé­diáját látjuk? Egy különös ember, individuális selejt ez a férfi rendet követelő életünk­ben. Karakterének romanti­kája egyáltalán nincs. Néha ugyan rokonszenves, máskor azonban pontosan az ellenke­zője. de mint egyéniség vé­gül is nem elég érdekes. Ne­kem Dinó Risi Brúnója jutott eszembe ez Előzésből. Lebi­lincselő fenegyerek, bámula­tosan talpraesett, szemtelenül behízelgő fickó. Élvezet más­fél órát a társaságában eltöl­teni. Ez a pilóta azonban nem ér ennyit. Kár volt rápazarolni a métereket, a perceket. Ha­lála pedig a film végén érthe­tetlen. A halálnak mindig rendkívüli dramaturgiai hord- ereje kell hogy legyen egy történetben; különösen a fő­hős halálának. Mégis megvá­laszolatlan marad, hogy mit mond ezzel a halállal a ren­dező. Nem süt át filmjén semmiféle szándék. Felvet ugyan jó néhány közéleti gon­dolatot, gondolatokat egyén és társadalom viszonyáról, mind­ez azonban közömbösen hagy­ja a nézőt. És ez az, ami min- denf éleképp megbocsáthatat­lan. D. J. HASZNOS TANULMÁNYA Három hasznos, módszerta ni tanulmányt jelentetel meg a közelmúltban a Pei megyei Népművelési Tanáé: adó. Az egyik a honismeret szakkörök vezetéséhez, a má sik a klubestek szervezésébe; a harmadik pedig az irodaim színpadok műsorainak össze állításához kíván segítsége nyújtani. Szakköröm a múlt emlékei kutatja címet viseli Kovác József tanulmánya, amellyé első díjat nyert a megye peda gógusai részére meghirdetet módszertani pályázaton. Ta nulmányában arról számol be hogy miért vezet honismeret szakkört, mi inspirálja rá: s múlt leletei, amelyekkel m; még gyakran találkozik a fal vakban az ember, pincékben padlásokon vagy éppen kint a határban. Ezeket összegyüj teni, megmenteni hivatottak ; honismereti szakkörök, ezér érzi jómaga gyümölcsözőnek ; honismereti körben végzet munkát. A továbbiakban sajá szakkörének jó módszereit másutt is alkalmazható ta pasztalatait mondja el tanul Hiányában. Riport a klubban címmé Krizsán Sándor állított össz< egy érdekes klubfoglalkozás az ifjúsági klubok vezetői ré­szére. Az újszerű klubprog­ram lényege: minden faluban Városban élnek érdekes, iz­galmas munkát végző embe­rek, akik foglalkozásuknál beosztásuknál fogva sok érde­keset, hasznosat mondhatna! el a fiataloknak. Krizsán Sán­dor ahhoz kíván segítsége nyújtani a fiataloknak, hogj mit és hogyan kérdezzenek t klubba meghívott érdekes em­bertől. A riport, az interjúké­szítés titkaiba avatja be £ klub tagjait, ugyanakkor j< és tanulságos szórakozást biz­tosítva számukra. A Dunának, Oltnak egy c hangja című kiadvány t szomszéd népek, a lengyel, i cseh, a szlovák, a német, i román, a bolgár és a jugoszláv irodalom gyöngyszemeiből ac válogatást Ladányi Istvár szerkesztésében az irodaim színpadok műsoraihoz. A kií kötetben harmincöt vers é: egy rövid novella kapott he­lyett Csuka Zoltán, Garai Gá­bor, Képes Géza, Jékely Zol­tán, Nagy László, Rab Zsuzsa Wöeres Sándor és mások ava­tott tolmácsolásában. A köte anyaga jól hasznosítható első­sorban a barátsági estek é: nemzetiségi találkozók prog­ramjainak gazdagításához. P. P. Igaz, lassabban készült, mint a Luca széke, de végre elké- szült. S most — le a kalapot előtte! Pompás. Remek. Nagy­szerű ... Nem, a jelzők általá­nosak és szegényesek. Ezt a modern ízléssel újjáépített művelődési házat látni kell. Kétszázezer forint értékű régi berendezését szétosztották a járás művelődési házai között: helyiségeiben a filmvetítőtől az utolsó hamutartóig minden vadonatúj. Kétmillió forintot áldoztak rá. Január 27-én adta át Antalfia Jenő járási párt­titkár a nagykátaiaknak. — Ez szinte már luxus — dohog a meglepett látogató, majd miután • ott tölt néhány órát,. zavartan vallja be: ami­kor a luxust emlegette, sület­lenséget beszélt. ESETLEN BAKFISOK, HABKÖNNYŰ SZÁKNYAK A nagyobbik klubhelyiség­ben Chmelly Ödön, aki kerek tíz éve igazgatója a művelő­dési háznak, a község közön­ségszervezőivel értekezik. Pár hete szerveződött ez a szorgal­masan jegyzetelő gárda. A pro­pagandamunka módszereiről folyik a szó, majd a március második felére tervezett prog­ram ismertetése következik. Élénk tetszésnyilvánítás fo­gadja a bejelentést: március 20-án délután a Falak című új magyar filmet vitathatják meg az érdeklődők — Kovács And­rással, a film rendezőjével. Pogány ö. Gábornak, a Nem­zeti Galéria igazgatójának elő­adása, valamint a Déryné Szín­ház, az Omega együttes és Koncz Zsuzsa vendégszereplé­se is jó hír a község lakóinak. — Hát most, aki akar, szó­rakozhat — konstatálja az egyik közönségszervező, és mind a tizenkét társa fejbólin- tással jelzi, hogy a kijelentés­sel egyetért. Tánczene csábít a tágas szín­házterembe. Bakfisok és sihe- derek csoszognak-topognak a parketten — még kissé esetle­nül, bátortalanul. Fejérdy Bé- láné tánctanárnő irányításával épp a szvinget tanulják. — Lazábban, lazábban! — hallják minduntalan a figyel­meztetést ­A fal melletti székeken fej­kendős, sokszoknyás asszonyok üldögélnek, s nem titkolt büsz­keséggel legeltetik tekintetü­ket csemetéiken. A következő helyiséget a községi KISZ-szervezet húsz­egynéhány tagja foglalta el: az ifjúsági akadémia hallgatói. Szilágyi Józsefné, az iparita- nuló-iskola tanárnője, az egy­más iránti tisztelet, az illem szabályairól tart előadást. Világosság szűrődik ki az Asbóth Oszkár modellezőklub műhelyéből is. Pedagógusok és diákok bíbelődnek itt — bo­nyolult tervrajzok fölé hajol­va — kecses repülőgéptestek­kel, habkönnyű szárnyakkal, belsejükben apró ejtőernyőket rejtő rakétákkal. Ez utóbbia­kat május elsejei meglepetés­nek szánják a lelkes kivitele­zők. — Az A2-es modellek már­cius 3-i versenyén öt klubta­gunk „A népköztársaság IV. osztályú sportolója” minősítést érte el — újságolja Varsányi Rezső iskolaigazgató, és a szervezés alatt álló barkács- szakkör érdekes, a műszaki ér­deklődés kielégítésére törekvő terveiről is beszél. Szemrevaló kovácsoltvas dísztárgyakat mutat: e művészi munkák el­ső kísérleteik eredményei. TERJEDŐ HATÓSUGÁR A művelődési ház nemcsak „testben”, de „lélekben” is újjászületett. Hatósugara egy­re távolabbra terjed, a legkü­lönfélébb igényeket kielégítő rendezvényei egyre több em­bert csábítanak falai közé; egy hónap leforgása alatt 13 600 lá­togatója volt. Szinte a megyében egyedül­állóan: járási módszertani központ. Mintarendezvényeire meghívja a községi művelődé­si házak vezetőit: vegyék át, alkalmazzák a megvalósítható tapasztalatokat. Gondoskodik a járási népművelők szakmai továbbképzéséről is. Dicséretes leleménnyel a népművelést sikerült a terme­lés szolgálatába állítania. Nagykátán ugyanis a Pest me­gyei Vegyi és Kézműipari Vál­lalat konfekcióüzemet épít A leendő üzem munkásai a mű­velődési házban tanulják meg a gépi varrást: a tanfolyam el­végzői bizonyítványt kapnak, munkára csak ők alkalmazha­tók. A művelődési ház százolda­las munkatervét a múlt év no­vemberében alakult, 21 tagú társadalmi vezetőség hetekig tartó, módosításokat és javas­latokat eredményező vita után hagyta jóvá. Tallózva benne, ilyesmiken akad meg a sze­münk: Népművelők és egyéb szak­emberek, a járási tanács nép­művelési osztályának irányítá­sával, helytörténeti kutatásba kezdenek... Amatőrök doku­mentumfilmeket készítenek a jelentősebb helyi események­ről, így például a konfekció­üzem építéséről. Egy film a bejáró dolgozók gondjaival foglalkozik, egy másik Nagy- káta fejlődését mutatja be az utolsó húsz esztendőben. A filmeket a művelődési ház stúdiójában hívják elő, s ott is hangosítják, majd a közsé­gekben levetítik. A filmesek részt vesznek a megyei párt- bizottság által létesített film­stúdió munkájában is... Fel­lendül a klubélet. A Kossuth Klub, melynek 100 tagja van, író—olvasó találkozókat, elő* adás-sorozatokat rendez, a nyugdíjasok klubja kedden­ként hívja egybe 180 tagját. Március 9-e óta az országjáró autósok klubja is működik ... Angol és német nyelvtanfo­lyamra járhatnak az érdeklő­dők, a kisiskolások balett-tan­folyamon vehetnek részt... A járási népművelők egy hétre Lengyelországba utaznak, hogy a Poznan környéki falvakban ügyködő kollégáikkal cserélje­nek tapasztalatokat... Az év második felében szónokképző tanfolyamot indítanak a társa­dalmi ünnepségek előadóinak, reprezentatív könyv- és lakás- művészeti kiállítást rendez­nek ... És így tovább. És így tovább. Ki tudná mindet fel­sorolni. CSINÁLJÁK, MERT SZERETIK — Nem érzik túlméretezett­nek tervüket? Nem tartanak attól, hogy aki sokat markol... — Az sokat fog — vág sza- j vamba a termetes igazgató. Fe- j lesége, aki beosztottja és segí- ] tőtársa, valamint Bessinger i Erzsébet népművelési előadó i és Ciine László ügyelő, akik i szintén a művelődési ház al- i kalmazottai, hasonlóképpen j azt bizonygatják: semmi ok az i aggodalomra. — Bár tény, ami tény, hal- ] latlanul megterhelve végezzük i munkánkat. Ígértek még egy i előadót. Nagyon kellene. Nem j nyolc, hanem ti zen három-ti- i zennégy órát dolgozunk na- i ponta, de csináljuk, mert sze- j retjük csinálni. Akkor érezzük i jól magunkat, ha azt látjuk,! hogy pezseg az élet körülöt-1 tünk, ha legalább annyian töl- i tik körünkben estéjüket, mint i ezen a közönséges hétközna-j pon. Néhány perc múlva tizenegy. I A csillagok felé nyújtózkodó, i elcsendesült épületben most \ oltja le az utolsó villanyt va-i laki... ; Polgár István JANKÓVICH FERENC: Hazat htíznak fel tíázat húznak fel udvarunkban, megy ez; varázsos gyorsaság: tegnap semmi, s ma félig itt van, mint nö vény, növekszik a ház ... Dolgoznak, s figyeld csak, mindenből kihabzik valami zene: gyúrógép, ahogy földet döngöl, mint titán-lépés üteme. Vékony a horgany, így ha vésik, szavára elriad a nesz: félig zenei hang, recézik s bong a kalapált fémlemez. Üj hang, picit talán lúdbőrző, új zenekarba illenék: hol más határt karcolt a körző, találd ki, mit; nem zene még — Csak a fül képzeli, hogy milyen: valami vésés, kissé más — valahogy úgy, hogy bele illjen a karcos lapátcsusszanás, a sóderzaj-szikrázat vad-kék ropogó lángja, mely hideg: szúrós hang, mintha jéggyöngy esnéi. hallatán borzad az ideg — S lehet a ritmus az egészben oly tömpe, dermedt koccanás: ízig rándító, mint a kézben két összeütött kalapács. j lehető legjobb /l pillanatban ér­keztünk vendéglá­tóinkhoz. „Rakd el a sajtot, nehogy min­dent felzabáljanak” — hallom a házigaz­da hangját. Ajtót nyitnak és üdvözöl­nek bennünket. „Ah —, kiáltja — borzasz­tóan örülünk, hogy eljöttek. A vacsora teljesen kész, csupán sajtot nem kapott a feleségem, sajnos”. ,Akadjon a torkoto­kon! — gondolom, és hangosan azt mon­dom: „Ugyan, ugyan, nem tesz semmit”. Leülünk, a nejem tévedésből éppen a macskára, amely ott kuporog a széken. „A felesége mindig trampli volt, és az is marad” — suttogja a házigazda felesége a sógornője fülébe. Majd hangosan foly­tatja: „Oh, az a bes­tia! Kergesd el a macskát, Karl­Heinz!” A megkerge­tett macska felugrik íz ebédlőasztalra, pontosan a krumpli- salátás tálba. — Nem tesz sem­mit — mondja a há­zigazda —, az a kis krumplisaláta ... Így a vacsora min­den civódás és viszály léikül megkezdődhet. Először behozzák a levest. Kissé odakoz- mált és elsózták. — Ah, milyen pompás Hans Joachim Stein: Tudora a szöveget ez a leves — szól a házigazda. Mi ko­moly arccal bólintunk és buzgón szürcsölge­tünk. A leves után jön a sült: kicsiny és rágós. Amikor el akarom vágni, egy darabka leugrik a tányéromról. — A bácsi össze- piszkolta a ruháját! — rikkantja Karl- Heinz. — Aranyos gyer­mek — jegyzi meg boldogan a kisasz- szony. A vacsora lassan véget ér. Amikor fel- állunk, meg kell ál­lapítanom, hogy a vendéglátónk kisku- tyuskája lerágta az egyik nadrágszára­mat. „Majd égetek egy nagy lyukat a széktámlába a sziva­rommal” — gondo­lom magamban bosz- szúvágyóan, miköz­ben katonás rendben átmasírozunk a be­szélgető-sarokba. Tu­dom, pontosan, most mi következik. A há­zigazda odaszól a fe­leségének: — Hozd ide a ko­nyakos üveget, ara­nyom. „Aranyom” kimegy és visszajön a konya­kos üveggel. — Ah —, szól a há­zigazda, egy gyors pillantást vetve a címkére —, ez csak az olcsó snapsz. Majd én hozom a másikat — ezzel visszaviszi az üveget, és most való­ban előhozza — az ol­csó snapszot. — No —, szól elégedetten — ebből iszunk. — Ar­cáról önelégült mo­soly sugárzik, s én kötelességszerüen megjegyzem: — Önöknél mindig olyan jó a hangulat! A hölgyek tojásli­kőrt isznak. — Saját készítés — közli dia­dalmasan a háziasz- szony. Jelentőségtel­jesen rápillantva a feleségemre. — Saját aromából — mondja ő, nem minden iró­nia nélkül. endéglátónk meg­érzi, hogy vihar készül. — Ne muzsi­káljunk egy kicsit? — kérdi, s máris a zon­gorához telepszik. No, még ez hiányzott! Kö­rülüljük, a nyikorgó ládát, a házigazda pe­dig köhög, majd vá­ratlanul énekelni kezd: „Nincs nyugtom éjjel, se nappal”. Ek­kor ismét köhög. Megverege tem a hátát és megértőén szólok: „Hát, ez a muzsika!” — Üjra visszaülünki A témákat kimerí­tettük. Mintegy pa­rancsszóra mind a hárman ásítozni kez­denek, először a házi­gazda, majd a felesé­ge, majd a kisasszony. — „Jól van — gondo­lom magamban —, de most már ott ixm a lyuk a szék támláján: Akár mehetünk is”. Fél tíz van. „Ezek még nem akarnak el­menni?” — suttogja a kisasszony a sógornő­je fülébe. Fölállunk. „Csak nem mennek már?” — szól a házi­gazda sajnálkozva, és a felesége visszhan­gozza: „Maradjanak még, igazán, hisz olyan kellemes!" A feleségem könyörgő pillantást vet rám, s én megszólalok; — „Mennünk kell, el­megy a vonatunk”. Aztán jön a szoká­sos szólam: — Na­gyon köszönjük... igazán örültünk ... jöjjenek máskor is... természetesen, leg­nagyobb örömmel... Csak semmi teketória, persze, persze ... üd­vözöljük az aranyos gyerekeket, traXala- tralala, a viszontlá­tásra. Betéve tudom az egész szöveget. (Fordította: Zilahi Judit)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents