Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-17 / 65. szám

196*. MÁRCIUS 17.. VASÁRNAP Alapozzák a kerengőt Látogatóban a ggájtogatónál Érdekes munkálatok kezdőd­nek Budapesten, a Rákóczi út—Baross tér torkolatában, illetve a Baross téren. A jövő héten megkezdik a Szabadság-szálló és a Rákóczi út déli oldala között húzódó gyalogos-aluljáró építését. Elő­ször a földmunkálatokra kerül sor. A Keleti pályaudvar előtt Fuvola SOK NÖVENDÉKKEL, Jó BÍRÓ ZENEISKOLA MŰKÖ­DIK VÁCOTT. MOST MÁR BESZÁMOLHATNAK ARRÓL IS, HOGY MIND NAGYOBB AZ ÉRDEKLŐDÉS A LEG- VJABB, A FUVOLA TAN­SZAK IRÁNT. MARTON KLÁRA TANÁR TI TÍZ ÉS HÜSZ ÉV KÖZÖT­TI NÖVENDÉKET OKTAT. LEGTÖBBEN AZ ELŐKÉSZÍ­TŐ ÓRÁKAT LÁTOGATJÁK. RÖVIDESEN MÁR ZENEDÉL- VTÁNOKRA IS SOR KERÜL. A KÖZÖNSÉG EGYELŐRE A NÖVENDÉKEK ROKONAI­BÓL, OSZTÁLYTÁRSAIBÓL KERÜL KI. ÁM MIT LEHES­SEN TUDNI, KÉSŐBB NÉHÁ- KYAN TALÁN AZ EGÉSZ ZENEÉRTÖ TÁBOR BÁMU­LATÁT IS KIVÍVJAK. ADDIG EGY KIS TÜREL­MET KÉRÜNK. Foto: Gábor A GYÁR- ÉS GÉPSZERELŐ VÁLLALAT KERES VIDÉKI SZERELÉSI TERÜLETEIRE (Tiszaszederkény, Kazinc­barcika, Székesfehérvár, Almásfüzitő, Dunaújváros) • LAKATOS • CSŐSZERELŐ • HEGESZTŐ • KOVÁCS szakmunkásokat és segédmunkásokat A külszolgálatra vonatkozó összes juttatásokat biztosítjuk. Jelentkezés személyesen vagy írásban: Bpest VI., Paulay Ede utca 52. Személyzeti Osztály Azonnali belépésre FELVESZÜNK eqyműszakos munkaidőben dolqozó vasszerkezeti laka­tosokat, általános lakatoso­kat, betanított lakatosokat, betanított qépmunkásokat (nő­ket is) fúróqépre, targonca* vezetőket, hegesztőket, festő- dukkozókat, férfi és női se­gédmunkásokat, kétműsza- kos munkaidőben dolqozó eszterqályosokat, villanysze­relőt. A felsorolt szakmákra <ezdő szakmunkások is Je­lentkezhetnek. Jelentkezés: pitőqépjavító és Gépqyártó Vállalat 4. sz. Gyár. 3pest X., GyÖmről út 63. Munkaügy. folytatódik a főgyűjtő építése, de rendkívül magas a talajvíz­szint, ezért talajvízszint-süly- lyesztést kell alkalmazni. A kerengő, tehát a Baross téri aluljárórendszer szabad­téri térségének egy részét már alapozzák, s a további alapo­zásra, a talajvízszint süllyesz­téstől függően, a következő he­tekben kerül sor. Furcsa, nem mindennapi díjat osztottak ki az USA- ban: a Holliday című ameri­kai hetilap James Jonesnak ítélte az 1967. év legunalma­sabb irodalmi művéért járó díjat Férjmegölő szolgálat című könyvéért. A lap tájékoztatása szerint a pályázat feltétele igen egy­szerű: a műnek nem szabad felkeltenie az olvasó érdeklő­dését és híjával kell lennie minden irodalmi értéknek. A díjkiosztása bizottság elnöke az újságíróknak elmondta, hogy a három év alatt, mióta ezt a semmiképpen nem hí­zelgő díjat kiosztják, James Jones könyve volt a legmél­tóbb rá. ★ A tengerentúlról érkezett az is, hogy az amerikai könyves­boltokban hiánycikk lett né­hány nap alatt a 189 lapos kis könyvecske, amelynek címe: „Idézetek L. B. J. elnöktől”. A Mao-könyvecske mintájára összeállított kötetben Johnson ismert mondásai, köztük a hírhedtté vált kitételei is ol­vashatók. A gyűjtemény „Vég­következtetés” című fejezeté­ből egy szemelvény: „Ez van — én vagyok az elnökö­tök ...” ★ A mindenkori hivatali bü­rokrácia csúcsteljesítményé­nek mondhatjuk az olasz kor­mány rendeletét, melyet a katasztrofális szicíliai föld­rengés után adott ki: „A föld­rengés következtében hajlék­talanná vált polgárok nem kö­telesek házbért fizetni.” ★ Nemrégiben a bombayi re­pülőtéren felszállásra készen állt az Air India repülőtársa­ság egyik gépe, fedélzetén 65 utassal. A repülőgép azonban nem indulhatott, mert a kifu­tópályán néhány szent tehén hevert. Hosszú tanakodás után az utasok a pilótával együtt átsétáltak a másik kifutópá­lyán álló repülőgéphez, s az minden akadály nélkül útnak indulhatott. A szent tehenek A gyújtogató alacsony, bar­na férfi. Szája fölött tömör bajusz, homlokán 40 év rán­cai. Szeme azonban szinte gyermekien nyílt, ami első pillanatban meglepő egy gyújtogatónál. Nem készült vendégek fogadására: rövid szárú csizmában, elnyűtt zakó­ban ül. Keze az asztal lapján: kurta, erős, munkához szokott ujjak. — Dolgoztam én gyárban is, de sosem nőtt a szívemhez. Itt érzem jól magam a mezőgaz­daságban. Éjjel-nappal, bár­mikor mentem, ha kellett. És mégis ... Kérhettem bármit a tsz vezetőitől, sosem kaptam meg. És sorolja a sérelmeit 1966 februárjáig a termelőszö­vetkezet épületében lakott. Ek­kor kitették onnan azzal, hogy irodának kell. Aztán hamaro­san berakta a bútorait más, egyedülálló ember. Ö meg ki­lenced magával mehetett abba az egészségtelen, rozoga épü­letbe, melyet azóta is hiába toldoznak-foldoznak. Az elbe­szélésből kihagyja, hogy egy időre valóban iroda lett a volt sem szállnak meg minden kifutópólyát. ★ A jelenkor történelmének egyik legcsúfabb „vadászka­landjának” híre került a na­pokban nyilvánosságra. Bolí­via őserdőiben — ezer pesos lefizetése ellenében —, élő emberekre vadászhattak a gazdag vadászok. Az áldozato­kat a „felhajtok” elhurcolták az ültetvényekről, és bevitték őket az őserdőbe, a vadászok színhelyére. Mint ilyenkor szo­kás, a hivatalos jelentés sze­rint a „vizsgálat még nem fo­lyik”. ★ Különös üzletkötésről is be­számolhatunk. Egy finn tár­saság 3200 tonna ivóvíz tisz­títására és szűrésére alkalmas homokot exportált. Az ügylet érdekessége, hogy a nagy mennyiségű homokot — Szaud Arábia vette meg. ★ Egy közlemény Afrikából, egy keleti országból — ezút­tal a házaságról. A conafcryi rádió ugyanis bejelentette, hogy február 1-től Guineában tilos a többnejűség. Azok a férfiak, akik már többnejűek, megtarthatják feleségeiket, de a „készlet” további gyarapítá­sa tilos. ★ Dél-Amerikában, Rio de Ja­neiro egyik ékszerésze egy kis csomagot kapott postán. Két jegygyűrűt talált benne ame­lyeket néhány hónappal ez­előtt loptak el tőle. A külde­mény mellett elhelyezett le­vélkében megtalálta a magya­rázatot is: „Házassági terveim meghiúsultak, nincs szüksé­gem a jegygyűrűkre .. ★ Persze, nem mindenki gon­dolkodik így, bizonyítja az, hogy „A világ legfiatalabb nagymamái” szövetségének elnöknője a 27 éves dél-ame­rikai Lilly Haiday, aki már 13 éves korában ikreknek adott életet, és tavaly mind­két lánya gyermeket szült lakásból, s az az egyedülálló ember jóval később költözött oda. Én mindezt már tudom, de nem szakítom félbe, most övé a szó. — Ha eltűnt a tsz-ből né­hány padlódeszka, mindjárt nálam keresték. Máskor meg rég visszaadott zsákokat köve­teltek rajtam, mintha tolvaj lennék. Ha az erdőből rőzsét vittem haza, a mezőőr lopott fa után szimatolt. — Az me­gint kimarad a történetből, hogy az eltűnt deszkákat más­nál is keresték, s hogy a me­zőőr foglalkozásából fakad, hogy ha elhullajtott rozsét lát, kötelessége megnézni, nem vittek-e fát is. — Az ital miatt is egyedül nekem esett károm, pedig iszik ott a tsz-ben más is. — Csakhogy maga brigádve­zető volt. — Na igen, néha részegen mentem be, de a munkámat azért mindig elvégeztem. Sőt, mint brigádvezető, hír­hedt volt szigorúságáról. Akit a legkisebb lazaságon kapott, keményen lehordta. Múlt év őszén azonban mégis leváltot­ták a brigád éléről, az ital I Nem árt elolvasniok a mesz- j sze Keletről érkezett hírt: a „Mosolygás művészete” a fő tantárgy, amelyet a nemrégi­ben Tokióban megnyitott szépségápoló intézetben ad­nak elő — ezúttal férfiak számára. A többnyire háza­sokból álló „tanulól'Mt” az intézetben megtanítják az ar­cukhoz legjobban illő mosoly­ra. ★ Azon viszont bizonyára mindannyian mosolyogni fo­gunk, ha megtudjuk, hogy az angliai Chesterben — mióta a száj- és körömfájás miatt tilos az állatkert látogatása —, az őrök parancsot kaptak, hogy naponta beszélgessenek a majmokkal, nehogy az álla­tok búskomorságba essenek. ★ Évfordulóról is illik megem­lékezni. Százéves a kánkán. A francia fővárosban száz éve járják a legszebb lábú táncos­nők, és mégsem ment ki a di­vatból. Minden nagyobb mu­lató műsorán ma is szerepel, és a táncosnők Párizsban csak akkor érvényesülhetnek, ha a kánkánt kifogástalanul tudják járni. ★ Persze, akadnak azért szó­rakozóhelyek, ahol a sztriptiz- műsor kiszorította egy időre a kánkánt. Nemcsak női, hanem férfi sztriptíz is virágzik egyes nyugati nagyvárosokban, olyan azonban nem minden­kor születik, mint Becsben: Egy bécsi ifjúsági klubban Fritz Hundertwasser, a Párizs­ban élő nemzetközi hírű oszt­rák festő műveinek kiállítá­sán, festékkel töltött tojásokat húzott elő zsebéből, és a fal­hoz vágta. A közönség még magához sem tért a hűledezé- séböl, amikor a művész gyor­san levetkőzött. Meztelenül állva a diákfiúk és lányok előtt, kijelentette: „Otthono­tok pocsék, a kiállítást meg­nyitom!” Később közölte, hogy az el­avult, csúf épület elleni tilta­kozásul mutatta be tojás- és sztriptizszámát... — z. — r. miatt. Természetesen nagyon megsértődött. A nova... — sóhajt most fél év távlatá­ból. Mentegetődzés és némi ön­vád is vegyül ebbe a sóhajba. — A nova, az csak bajt okoz. Felénk nem is terem más. Olyan bort ad, hogy egy hek­tóból hármat lehet csinálni. Hamar megzavarodik tőle az ember. Orvosok mondják, hogy szellemileg ártalmas. Nem is lenne szabad termeszteni. Igen, néha sokat ittam. No, nem a fizetésemet adtam rá, mert azt a feleségem veszi fel. Mindig akadt valami mel­lékes munka, amiért általában borral fizettek. Az asszony megmentette a fizetést, de az ember mégis it­tasan járt haza. Ilyenkor rend­szerint goromba volt. Akkor azonban megint nagyon meg­sértődött, amikor kézhez vette a felszólítást: jelentkezzen elvonókúrára, őt meg se kér­dezik? Nem ment. Legközelebb rendőrök jöttek érte. Ez még jobban sértette önérzetét. A felesége kérésének, lám, mind­járt van foganatja, az övének sosincs? Hát persze, a felesége nem iszik. — Novemberben a fizetésem nagyobb részét váratlanul le­vonták. — Hosszú időn át jogtala­nul vette fel a családi pótlé­kot. — Honnan tudtam volna, hogy nem jár, ha küldik? — Nem változtat azon, hogy vissza kell fizetni. — Azt is nagyon sértőnek találtam, amikor a tsz elnöke novemberben egyik este rám­támadt a tejházban. Sértő szavakat használt, elmondott mindenféle trógernek, munka­kerülőnek. Azzal gyanúsított, hogy én rontottam el előző nap a fejőgépet — De hiszen tényleg maga rontotta el... Nézünk egymásra, hosszan hallgatunk. Már látom, kicsi itt az önkritika, de igen nagy az önérzet. — Elmondaná, hogy is volt azzal a fejőgéppel? — Tavaly augusztusban ki­léptem a tsz-ből. Kevés volt a pénz. Győr megyében fejősö­ket kerestek, örömmel fel­vettek volna. Szép lakást is ígértek. Csakhogy itthon a tsz vezetői azt mondták, nem megy ez a kilépés olyan gyor­san. Arról csak a taggyűlés dönthet — tavasszal. A győri állás semmivé vált, itt pedig közben betöltötték a helyemet. Már csak rakodómunkás kel­lett. Kénytelen voltam elvál­lalni, de nem hagytam any- nyiban. Napokon át azon tör­tem a fejemet, hogyan tolhat­nék ki a fejősökkel. A laká­som alig száz méterre van a tejháztól. Egy novemberi reg­gelen még pirkadat előtt be­surrantam a tsz udvarára. Az emberek csak 4 óra után ér­keznek. Kicsavartam a trágya­kihordó gép biztosítékát és a lucerna közé hajítottam. Más­napra azonban megjavították. Legközelebb az elektromos kábelt vágtam el. Gondoltam, leáll a munka, s majd jönnek értem, a régi brigádvezetőért, hogy segítsek. De aztán ezt a hibát is kijavították nélkülem. No, sebaj, mást is el tudok én rontani, amit nem tudtok megjavítani. Egy reggel me­gint belopóztam a fejőházba. A feleségem helyettesített ak­koriban valakit a tsz-ben. ná­la volt a kulcs. Egy tenyérnyi lapos vasdarabot vittem ma­gammal. Beledugtam a fejő­gép vákuumkamrájába. A fe­delet visszatettem, meghúztam a csavarokat. Ha a gép meg­indul, a vasdarab össze fogja roncsolni a forgó részeket. Le­áll a fejes, megáll a munka. Majd jönnek ezek még értem! — A hibát azonban megint felfedezték és a gépet megja­vították, maga nélkül. így te­hát még mindig hátravolt a végső elégtétel. És ekkor jött a búcsú napja, november 19. A gyújtogató mélyet szív a cigarettából, a felszálló füsttől most kicsivé szűkülnek sze­mei. — Vettem öt liter bort — Novát. — öt liter novát. Vendége­ket vártam, de nem jöttek. Délután, úgy kettő körül nyúl - tam először a demizsonhoz. Mi tagadás, estére elég sokat megittam. Sétálni mentem. Nem gondoltam én még akkor semmire. Aztán egyszercsak arra ocsúdtam fel, hogy ólt állok a tsz irodája előtt. Az épületnek nincs kerítése, az ajtót egyetlen keresztpánt zár­ja le. Az elnök engem tróger- nak, munkakerülőnek neve­zett. Ili az alkalom, ki kellene valahogy tolni a a vezetőséggel. Hazamentem, magamhoz vettem egy 60 cen­timéteres vinklivasat. Ezzel feszítettem fel az iroda ajta­ját, Láttam, nem jár a kör­nyéken senki. Bementem. Elő­ször a főkönyvelő szobájába. Ütöttem, vertem a bútorokat. Kirángattam a fiókokat, az iratokat szétszórtam és a cse­répkályhába gyömöszöltem, egyre jobban elborult aa agyam a haragtól. Amit talál­tam, kulcsokat, pecsétnyomót, lilcőrkészletet, kivágtam az ablakon. A könyvszekrényből kisöpörlem a könyveket a padlóra. A pincében rátalál­tam a méregkamrára. Én ugyan nem értek a mérgek­hez, de gondoltam, majd fel­ismerem a halálfejről, haza vi­szek belőle és megmérgezem magam. — Aztán mégsem a mérget fogta, hanem a fejszét. — Visszamentem az irodá­ba és újra a bútoroknak es­tem. A páncélszekrénynek is. Nem, nem a pénz kellett, csak hogy ne tudják többé kinyit­ni. Később megrémültem, hogy mit teszek. El kell tün­tetnem a nyomokat. A pincé­ben találtam festékhigítót. le­locsoltam a lépcsőket, a pad­lót, a bútorokat, és meggyúj­tottam. Otthon, a konyhában levetkőztem és befeküdtem az ágyba. Fél óra múlva nagy lármával jöttek értem: ég az iroda. Az egész tanya ott volt már, a faluból is sokan. Meg­próbáltuk oltani a tüzet. — Három irodahelyiség és az épület tetőszerkezet^ porrá égett. Négyszázezer forint kár, Ez volt hát az elégtétel? — Nem tudom, lett volna más út is. írtam is a Népsza­badságnak. — December végén, másfél hónappal a tűz után. — Mi­után a tűz sem lendített a sor­sán, a gyújtogató most már a „végső” eszközhöz folyamo­dott. levelet írt a sajtóhoz, mi­szerint náluk a tsz-ben nem kezelik méltányosan a mun­kásemberek panaszát, s főleg az övét. — És most hogy telnek napjai? — Könyveket olvasok. A történelmi témákat szeretem, leginkább a világháborúról szóló könyveket. Néha rágyúj­tok egy-egy cigarettára. Csak- hát a munka ... Nagyon hi­ányzik. Hozzászoktam, hogy ne legyen tétlen a kezem. És hiányzik a friss levegő. Napi fél óra, ennyit töltök most a szabadban. — A család? Mikor látta őket? — December végén. A fele­ségem nem jön. Jöhetne, de beteges. Meg aztán rá maradt most minden. A gyerekek, a lakás, a munka. — Magának itt nincs gond­ja... — Igen, itt jó a koszt, és mindenki rendes velem. Ma egy hete meszeltek. Én súrol­tam fel a padlót. Végre egy kis munka. Mindenki rendbe- tette a maga celláját. . Dozvald János MAGYAR PAMUTIPAR Budapest (IV. Üjpest, Erkel u. 30.) felvesz _ 16. életévüket betöltött lányokat és 18. életévüket betöltött férfiakat. Szállást Bp.-hez közeli községben biztosítunk Ilyen ez a krónika fii unalom könyve - Vadászat élőkre - Amíg a feleségkészlet tart - 27 éves nagymama Beszélgetés a majmokkal - Tojás és sztriptíz f 4 • I 4 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents