Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

PEST HEGYEI i-Kírlm* 1968. FEBRUAR 11., VASÁRNAP Veszprémi tellúr TJr. Straub Gyula professzor irányításával nagy tisztaságú tellúrt állítottak elő a vesz­prémi vegyipari egyetemen. A világon egyedülálló módszer­rel, úgynevezett zónás olvasz­tással jutottak hozzá az „öt- kilences", azaz 99,999 százalé­kos tisztaságú termékhez. A tisztítandó anyagból hosz-, szú, vékony rudat formáltak, ezt lassan végigolvasztották. A szennyeződés a rúd végén gyűlt össze, miközben az anyag többi része megtisztult. A veszprémi tellúr annyira szennyeződésmentes, hogy spe­ciális célokra is megfelel. Pél­dául hűtőelemként is felhasz­nálhatják; segítségével a tu­dományos kutatók rendkívül alacsony, mínusz 270 fokos hőmérsékletet állíthatnak elő. A veszprémi egyetem rádió­kémiai tanszékén különleges laboratóriumi feladatok meg­oldására használják az „öt­kilences” téllúrt. Nyílt levél a miniszterhez VERES JÓZSEF MUNKAÜGYI MINISZTER EL VT ARS! BUDAPEST, V., SZABADSÁG TÉR 15. Tisztelt Miniszter Elvtárs! Egy fiatalasszonyról szeret- S'S'r írni önnek. Egy asszony­tól. «lei mindössze húszéves és kilenc hónapja két kislánynak adott életet. Egy fiatalasz- szonyról, akit Kiss Belánénak hívnak és a Lenfonó és Szö­vőipari Vállalat budakalászi gyárának dolgozója. Ott kezdeném tehát, ahol minden élet elbeszélését kez­deni szoktuk: Kiss Béláné, leánykori nevén Kovács Jolán, 9 holdas szabolcsi parasztgaz­da legkisebb, hetedik gyerme­ke. A népmesékben a legki­sebb mindig nekivág a világ­nak, szerencsét próbál, s a sze­rencse nem kerüli el. Kiss Bélánét bizony elkerülte eddig a szerencse, s vándorlása nem éppen népmeséi optimizmust árasztó tanulsággal szolgál. Miért vágott neki a világ­nak? Nyolcéves volt, amikor meghalt az édesanyja, tízéves volt, amikor meghalt az édes­apja. Legidősebb nővére vette magához őt, és négy, még kis­korú testvérét, a földet pedig sógora vette kezelésbe. Aztán bevitték a földet a termelőszö­vetkezetbe, s a sógor, maga is háromgyermekes családapa, azóta is ott dolgozik, s átlag­ban ham 1400 forintot keres. Az árván maradt fiúk és lá­nyok korán megismerték a munkát. Kiss Béláné alig volt 14 éves és már munkakönyvét ■s&Uott, és a munkakönyvi be­jegyzések tanúsága szerint at­tól kezdve, némi megszakítás­sal, egészen 1966. május 18-ig dolgozott a nyírségi Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézetnél. Némi megszakítással... Ez a mondat magyarázatra szorul. A munkaviszony ugyanis há­rom alkalommal szakadt meg, részben az szerződés lejárta, részben olyan okok miatt, amellyel, s amelynek következ­ményeivel egy fiatal lány nem terhelhető. Nővére és sógora ugyanis nem csupán testvéri szeretetből, de önös érdekből is tartották maguknál a négy gyereket, kihasználva őket és saját belátásuk szerint irá­nyítva életüket. Ha tehát a leányra a ház körül volt szük­ség — hazavitték, ha pénzre volt szükség — dolgozni küld­ték. 1966-ban Kovács Joli meg­ismerkedett Kiss Bélával. Megszerették egymást. És Joli, igazságtalannak érezve hely­zetét, úgy döntött, elmegy nő­vére házából. Vőlegénye ak­kor már Budapesten dolgozott. Joli olvasta a Lenfonó és Szö­vőipari Vállalat hirdetését, el­határozta, hogy új, saját éle­tet kezd. 1966. július 22-én munkába is állt Budakalászon. Albérlet­ben lakott. Aztán októberben összeházasodtak Kiss Bélával és beköltöztek a férje testvérei által épített budakalászi ház­ba. Házba? Egy 5x5 méteres szobáról van szó. Kiss Béla testvéreinek azóta is fizetik az építési költséget: 10 000 forin­tot, részletekben. Bútor? Ott­honról semmit nem kaptak. Egy szekrény, egy sezlon, egy kiságy, egy asztal, két szék és egy tűzhely található a szo­bában. És 1967 áprilisa óta egy gyermekágy is, mert 1967. má­jus 31-ére várták gyermekük születését. De Kiss Béláné áp­rilis végén már nagyon nehe­zen viselte terhességét. A nor­mális időpontnál 25 nappal előbb megindult a szülés és május 5-én megszületett Éva, majd öt percre rá napvilágot látott Marika is. A fiatal szülők úgy döntöt­tek, hogy Kiss Béláné igénybe veszi a gyermekgondozási se­gélyt. Letelt a szülési szabad­ság, két hónapon át meg is kapta rendesen a pénzt, de a harmadik hónapban pénz he­lyett értesítést vett kézhez. Az értesítésben felszólították, hogy fizesse tússzá az eddig folyó­sított összeget, mert a 3/1967. (I. 29.) Korm. sz. rendelet 1. §-a (2. bek.) szerint gyermekgon­dozási segély csak annak jár, aki 12 hónap folyamatos mun­kaviszonyt tud igazolni. Ö nem tud! De hiszen 14 éves kora óta dolgozik! Igen, de akárhogy számo­lunk, és a Lenfonó és Szövő­ipari Vállalat munkaügyi osz­tályán igencsak sokféleképpen igyekeztek számolni, a vég­eredmény az, hogy Kiss Bé- lánénak 16 azaz tizenhat nap híján van csak meg az 1 éves folyamatos munkaviszonya. Tisztelt Miniszter Elvtárs! Tizenhat napról van szó. És arról, hogy ha a két csecsemő nem koraszülött, akkor a fiatal anya minden további nélkül megkapná a gyermekgondozási segélyt. De ikreket hordott a szíve alatt. S a természet nem vette figyelembe a fent említett számú rendelkezést. A termé­szet nem belátó. Ha lehet, ak­kor legyünk hát azok mi, a társadalom. Azt hiszem, a gyermekgondozási segélyről szóló kormányrendelet szelle­me megengedi nekünk ezt a 16 napra szóló belátást. Még csak annyit, hogy az 5x5 méteres szobában most öten laknak. A két csecsemő, a szülők, és Kiss Béla édes­anyja, aki a két koraszülött, és ezért különös gondozást igény­lő, sokat betegeskedő kislány­ra felügyelni kénytelen. Az ügyből ügy lett, s hóna­pok óta tart a huzavona. Egyetlen szerv sem merészel dönteni. Vagy tán nincs is jo­gában. Pedig, azt hiszem, ép­pen törvényeink szelleme nem hagy kétséget afelől, hogyan kellene dönteni. Hogyan kel­lene döntenünk, hogy az ügy ne legyen ügy. Budapest, 1968. február. Elvtársi üdvözlettel: Kádas Péter Barátságos arcot kérünk! A FÉNYSZÖV budapesti, Calvin téri üzlete új szolgál­tatással jelentkezik: a kutya „mosolyalbummal”. Az üzlet­ben egy héten kétszer — ked­den és csütörtökön — csak kutyákról készítenek felvéte­leket. Persze nem is olyan könnyű elérni, hogy a ,.kedves ven­dég” barátságos képet vág­jon... Derítő épül Gödöllőn a közelmúltban sok nehézséget, gondot oko­zott a szennyvíz. A meglevő tisztító kapacitása elégtelen­nek bizonyul az Agrártudo­mányi Egyetem nemrég elké­szült új szárnyának üzembe he­lyezése miatt. Ezért kora ta­vasszal, új, 1000 köbméteres szennyvízderítő építését kez­dik meg. A tervdokumentáció már elkészült. A két és fél milliós beruházáshoz 800 ezer forintot a (Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Miniszté­rium, 200 ezer forintot pedig a tanács biztosít a fejlesztési alapból. Az építkezés decem­berre fejeződik be. Mit tenne Ön ? Ha felnőtt lenne? A kérdés talán furcsa, hi­szen a megkérdezett: Pöstényi Ágota, már huszonkét éves, es a korát tekintve esztendők óta megilletik a felnőttség jogai. 1 A hivatalos iratok szerint! A gyakorlatban azonban még j csak diák, a Gödöllői Agrár- j tudományi Egyetem negyed­éves hallgatója, aki az önálló­ságot és a munkát illetően csu­pán most ismerkedik a fel­nőttséggel. Karcsú, szép arcú lány, vastag, fekete keretű szemüveggel, amely mindössze fél dioptriás. és inkább csak a felnőttséget hivatott prezen­tálni a meglett falusi emberek társaságában. O Miért választotta élethivatá­sul éppen az agrármérnöki pá­lyát? — Diósjenőn születtem, nem idegen számomra a falusi mun­ka, a vidéki élet. Nem tudnám magam elképzelni egy szűk, füstös irodában, napról napra egyforma sablonmunkát vé­gezve. Az egészséges, szabad levegő és a munka állandó vál­tozatossága az, ami erre a pá­lyára vonzott. O Az egyetemen eltöltött négy esztendő és a tanulás közben vég­zett gyakorlati munka után Is úgy látja még, hogy helyesen válasz­tott? — A gyermekkori álmok a valóságban másként jelentkez­nek. Gyakran elképzeltem ma­gam lóhátról szemlélve a tág határ gazdag termését. Min­den gyerek romantikus, miért lettem volna éppen én kivétel? Ma már tudom, hogy a lóhátas határjárás régen a múlté, a gépek, a modem technika kor­szakát éljük. Ez önmagában még nem okozhat törést az ember életében. O Hasznosnak tartja az egyete­men eltöltött négy esztendőt? — Feltétlenül. Az egyetem szakmailag, elméletileg olyan felkészülést biztosított, amely jó indulási alap ahhoz, hogy gyakornokként megáll jam a helyem bármelyik gazdaság­ban. O Hogyan fogadták a szövetke­zetekben, ahol gyakorlati idejét töltötte? — Örülök, hogy a vezetők nem úgy fogadtak, mint nőt. Ez azért öröm számomra, mert nem szeretek női mivoltommal meg nem szolgált eredménye­ket elérni. Mini munkaerőt ko­molyan vettek, de azt hiszem, nem néztek felnőttnek még, úgy látszik, ehhez a mester­séghez egy kicsit még öre­gednem kell. O Milyen feladatokat kapott a gazdaságokban ? — Legutóbb például én szá­moltam ki a termelőszövetke­zeti tagok kukorica-, burgo­nya*- és árparészesedését. Ko­moly elfoglaltságot jelentett, de nem mérnöki munka volt. Igaz, hogy zárszámadás előtt ennek a munkának a pontos elvégzése nagy segítséget je­lent égy termelőszövetkezet­ben, de mi gyakorlati munkán nem ilyesfajta elfoglaltságot értünk. Az már jó volt, hogy a zárszámadási előkészületek után bevontak az állomány­változási terv elkészítésébe azt vetettük papírra, milyen szarvasmarha- és sertésszapo­rulattal számolhat a gazdaság ebben az esztendőben. Ez a munka feltétlenül hasznos volt számomra, kiegészítője az egyetemen tanultaknak. O Más tapasztalatok? — Voltak. Nem a vezetőség, inkább a tagság részéről. Ha olykor az agronómus megbí­zott egy-egy feladat kiadásá­val, éreztem, hogy komoly uta­sításaimat megmosolyogták magukban az emberek. A te­kintetekből ilyesfajta vélemé­nyeket olvastam ki: „jó, jó, megcsináljuk, de csak azért, mert a gyengébb nemhez tar­tozol ..Vagy: „csináljuk meg ennek a helyes kislánynak, ha öröme telik benne ...” Azért jegyzem meg mindezt, mert félő, hogy jövőre, amikor már teljes jogú tagja leszek vala­melyik termelőszövetkezetnek, az embereknek ez a fajta hoz­záállása problémákat okozhat majd. Arra gondolok, ha pél­dául olyan új, eddig a gyakor­latban még nem alkalmazott termelési technológia beveze­tésére adok majd utasítást, akkor nem hallgatnak rám, vagy csak tessék-lássék mó­don hajtják végre azt, aminek pedig pontos elvégzése az 6 munkájukat könnyítené, az ő gazdálkodósukat tenné ered­ményesebbé. O Véleménye szerint hátrányt jelent egy agrármérnöknek, ha nő? — Kétségtelenül. Tény, hogy a nő és a család nehetzen egyeztethető össze a mezőgaz­dasággal. Nem általánosság*- ban, hanem bizonyos szakterü­leteken. Nem tudom elképzel­ni, hogy egy több gyermekes nő hogyan tudná maradékta­lanul ellátni egy gazdaság nö­vénytermesztő agronómusi munkakörét, És ez a gondolat nemcsak bennem él. Az egye­temen nemegyszer hallani A népi ellenőr Mátrahegyi István, a diósdi csapágy­gyár munkaügyi osztályának vezetője volt, amikor 1959-ben, a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság fölkérte; mint szaktanácsadó, vegyen részt egy vizsgá­latban. Most bizony már nehezen tud­ná hirtelenében számba venni, azóta hány ellenőrzésen vett részt. S hány összefoglaló jelentés tárgyalásán volt jelen az elmúlt közel egy évtized alatt. Egy fontos és érdekes vizsgálatra azon­ban élénken visszaemlékezik, arra, ami­kor Pest megye egészségügyi hálózatá­nak gyógyszerellátottságát mérték fel. — Én kaptam a megbízást a vizsgá­lat vezetésére — mondja. — Alig tud­tam, hogyan kezdjem, hiszen e terület­nek semmi köze nem volt a szakmám­hoz. Nem is akartam vállalni. Hogyan irányítsam én a vizsgálatot végző orvo­sokat, gyógyszerészeket? Mégis hozzálátott. Előtte azonban napokig érdeklődött, in­formációkat gyűjtött, hogy kellően tá­jékozott legyen. — Elkezdtük a munkát. Ügy adódott, hogy én az egyik vizsgáló csoporttal a megyei kórházba mentem. Igaz, szak­emberek voltak velem, de amikor elké­szültünk a vizsgálattal, nekem kellett az ő megállapításaikat, tapasztalatai­kat összegeznem, s utána beszámolnom az intézet vezetőjének. Rengeteg szak- kifejezést, orvosi eszköz, gyógyszer ne­vét, fogalmát kellett, „menet közben” megtanulnom. Nagyon izgatott voltam, amikor elkezdtem a gondosan elkészí­tett beszámolót. Még amikor befejez­tem, akkor is aggódtam, mit szólnak hozzá? Az igazgató főorvos azt kérdez­te tőlem: — Kollégám, mi a szakterüle­te? — Megmondtam neki a foglalkozá­som, hitetlenkedett. Jóleső elismerése volt ez a munkánknak. Azért idézte föl ezt, hogy érzékeltes­se: milyen felelősség, mennyi sok utá­najárás, gondos felkészülés szükséges egy-egy vizsgálathoz. És mindjárt hozzá is tette: — A különböző területeken a vizsgá­latokat csak jól tájékozott és képzett szakemberek tudják megfelelően elvé­gezni. És ez nem ellentétes munkánk népi ellenőrzés jellegével, azzal, hogy ez a munka önkéntes társadalmi aktí­vákra épül. De szükséges volt, s ki is alakult nálunk, Pest megyében is, min­den népgazdasági ágnak, témának, min­den területnek az állandó szakgárdája Mátrahegyi István amellett, hogy a megyei NEB társadalmi elnökhelyette­se, maga is a szakmájának megfelelő vizsgálatok vezetője, irányítója. Az ő területe: a munkaügy, a munkavédelem és emellett a gyermek-, és ifjúságvéde­lem. Igaz, már öt éve, hogy átkerült a Szerszámipari Művekhez, a hét gyár­egységet irányító nagyvállalat terv-, és munkaügyi főosztályának helyettes ve­zetője, pártmunkáját azóta is itt, a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottságban végzi. Abból az alkalomból beszélgettünk, hogy a vállalatánál vég­zett, fontos munkáját dicsérő „kiváló dolgozó” cím után, most, a népi ellen­őrzés fennállásának tizedik évforduló­ja alkalmából, még magasabb elisme­résben részesült: néhány napja vette át a Munka Érdemrend ezüstfokozatát. Büszke, és boldog, azt mondja: — Nagy kitüntetés. Nagyon nagy öröm ért. Jóleső érzéssel gondol vissza az el­múlt évekre, azokra a széles körű rizs- gálatokra, amelyekben esetenként 100— 150 népi ellenőr vett részt, s amelyek feltárták tárgyilagosan, az igazsághoz hűen, egy-egy ágazat helyzetét. Minden esetben nagy és felelős munkát végez­nek, amelynek célja; segíteni az előre­haladást, a fejlődést. Vajon hozzájárul-e munkájuk ehhez? Föltétlenül. Nem egyszer egy-egy megállapítás vagy vizsgálat után köz­vetlenül érkezik válasz, jelzés. Bonyo­lult és nehéz, de hasznos munka volt például a Csepel Autógyárban a pótal­katrészgyártás vizsgálata, melyet azért végeztünk, hogyan lehetne ennek érde­kében a kapacitást növelni. Megállapí­tásainkat a vállalatok általában szíve­sen fogadják és nagy ritkaság, hogy va­lahol „reteszelni”, elleplezni igyekeznek a visszásságokat. És nem egy kidolgo­zott javaslatunkat, igaz, hosszabb idő után —, a kormány rendeletéiben látják viszont. Tehát szép és hasznos a mun­kánk. Tavaly ősszel vállalatánál is különösen nagy munká­ban voltak, akkor dolgozták ki a kol­lektív szerződést és készítették elő az áttérést a 44 órás munkahétre. És ugyanakkor fejezték be irányításával, Pest megyében a népi ellenőrök a gyer­mek- és ifjúságvédelem helyzetét elem­ző vizsgálatukat. Mintegy 160 sűrűn gé­pelt oldalt kitévő jelentés tömegéből készítette el a megyei NEB ülésére az összefoglalót. Mégpedig úgy, hogy ott­hon a feleségének diktálta gépbe, egy szombat-vasárnapon ... (h. f. p.) I olyan véleményt a női hallga­tókról: előbb férjet választan­nak magúknak, csak azután állást. Az ironikus megjegyzés mögött kétségkívül van némi igazság. A végzett hallgatók túlnyomó többsége vidéki gaz­daságokhoz kerül, s mivel előbb vagy utóbb valameny- nyien férjhez kívánnak men­ni, ez komoly gondot jelent az életükben. Akkor is, ha nem agronómus férjet válasz­tanak, de akkor is, ha azt, hi­szen nem mindig adódik olyan szerencsés helyzet, hogy egy gazdaságnak két agronómusra van szüksége egyszerre. O Most, hogy jól ismeri már az elkövetkező felnőtt élet problé­máit, nem bánta meg, hogy az agrármérnöki pályát választotta élethivatásul? — Még vannak illúzióim az­zal kapcsolatban, hogy nő lé*- temre is ugyanúgy el tudom majd látni a feladatomat, mint bármelyik férfi kollégám. Egyelőre nem gondolok a férjhezmenésre, csak azután, ha már megalapoztam önálló életem. Persze, tudom, hogy addig is lesznek gondjaim, problémáim. Már nem vagyok j gyerek. És ismerem a falusi embereket. Félő, ha majd vé­gigmegyek valamelyik faluban egy fiúval, nyomban megszól­nak érte, vagy egymás közt összeboronálnak minket. Falun az erkölcsi kérdések még más­ként vetődnek fel, mint pél­dául a fővárosban. Ez kihat­hat majd a munkámra is. A rossz indulatú gyanúsítgatá- sok. Én mégis bízom maganr- ban, a magam erejében és az egyetemen megszerzett tudá­somban. A jó elméleti felké­szülés sokat segíthet a gya­korlati életbe való beilleszke­déshez. O Milyen szakterületen dolgozna a legszívesebben? — A legnőiesebb agrármér­nöki állás a baromfitenyész­tőé vagy a mezőgazdasági köz­gazdáik mérnöké. Még nem tudom, hova kerülök és milyen beosztásba, de bízom benne, hogy bármilyen feladattal bíz­nak meg, a képességeimhez és az erőmhöz képest a lehető legjobban igyekszem majd helytállni. O Mit tenne ön, ha felnőtt len* ne? — Jobban bíznék a fiatalok­ban. A diplomát szerzett fia­tal szakemberek tudásában és segíteni akarásban még akkor is, ha pályakezdők lévén néha tévednek is. Prukner Pál

Next

/
Thumbnails
Contents