Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

rt*r MEGYEI kMMod 1968. FEBRUÁR 11., VASÁRNAP Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről (Folytatás flte 1. oldalról) és munkáspártok közös harcá­nak, minden haladó erő impe­rialistaellenes egységének to­vábbi erősítéséhez. A Központi Bizottság, a ma­gyar kövélemény nagy figye­lemmel kíséri a dél-vietnami szabadságharcosok hősi küz­delmét, és üdvözli új győzel­meit az amerikai betolakodók és kiszolgálóik ellen. A párt a magyar nép nevében szolidari­tásáról, testvéri támogatásáról biztosítja a tántorí tha tatlanul harcoló vietnami népet. A Központi Bizottság elítéli az Amerikai Egyesült Államok békét veszélyeztető újaibb pro­vokatív tetteit a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság el­len, a kémhajó ügyével kap­csolatban. A Központi Bizott­ság támogatja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot szuverenitása, függetlensége megvédéséért folytatott harcá­ban. Nyers Rezső elvtárs, a Köz­ponti Bizottság titkára tájé­koztatót tartott az 1968-as terv indulásáról. A Központi Bi­zottság a tájékoztatót tudomá­sul vette és megállapította: az eltelt rövid idő alatt szerzett tapasztalatok és adatok azt mutatják, hogy az 1968-as terv megvalósítása a gazdasági re­form keretei között mind a ter­melés, mind a fogyasztás terén megfelelően indult. Czinege Lajos elvtárs, a Po­fetikai Bizottság póttagja, hon­védelmi miniszter, jelentést adott a honvédelem terén az Utóbbi években végzett mun­káról és a néphadsereg jelen­legi helyzetéről. A Központi Bizottság a jelentést megvitat­ta, jóváhagyólag tudomásul vette és megfelelő határozato­kat hozott. A Központi Bizottság meg­állapította, hogy az elmúlt időszakban jelentősen növeke­dett hazánk védelmi ereje. Új­jászerveztük és korszerű szín­vonalra emeltük fegyveres erőinket, amelyek képesek ren­deltetésszerű feladataik haté­kony ellátására. A néphadsereg fejlesztése érdekében tett intézkedések összhangban vannak népünk érdekeivel, és megfelelnek a nemzetközi helyzet alakul ásá- ból eredő követelményeknek. Helyesli és továbbra is szük­ségesnek tartja a varsói szer­ződés keretében szövetsége­seinkkel való együttműködés további fejlesztését. A Központi Bizottság az or­szág fegyveres erőinek párt- és állami irányítását eredményes­nek ítéli meg. Mint eddig, úgy a jövőben is szükségesnek tart­ja, hogy a párt- és állami szer­vek megkülönböztetett figyel­met fordítsanak a honvéde­lemmel kapcsolatos tennivalók megvalósítására. A Központi Bizottság Biszku Béla elvtársnak, a KB titká­rának előadása alapján tárgyalt és állást foglalt ' a Központi Bizottság munka­módszerének továbbfejleszté­séről. A továbbiakban meg­tárgyalta és elfogadta a párt vezető szerveinek féléves mun­katervét. Az ülés Jakab Sándor elv­társat, a KB tagját beválasz­totta a Központi Bizottság agi- tációs és propagandabizottsá­gának tagjai közé, és kinevezte az agitációs és propagandaosz­tály vezetőjévé. „Pueblo-ülés" Panmindzsonbaa A Pueblo kémhajó elfogása óta szombaton tartotta meg ötödik, ezúttal is titkos ülését Panmindzsonbaa a katonai fegyverszüneti vegyesbizott­ság. Az APP tájékozott körök­re hivatkozva arról számolt be, hogy a tárgyaláson az Egyesült Államok állí­tólag hajlandóságot muta­tott arra, hogy a hajó és személyzete szabadon bo­csátásának ellenében, elis­merje felelősségét az inci­dens miatt. A KNDK — az APP szerint — azt követeli az amerikai féltől, hogy vallja be: a Pueblo meg­sértette az észak-koreai felség­vizeket és kémtevékenységet fejtett ki. Néhány nappal ezelőtt dél-koreai részről már fel­röppentették az amerikai „bocsánatkérés” hírét, amit az amerikai főparancsnok­ság szóvivője megcáfolt. Megfigyelők nem tartják ki­zártnak, hogy a „kampromisz- szumos” amerikai lépésről szó­ló híreket esetleg éppen a szö­uli rezsim kemény vonalának képviselői röppentik fel. AREF PÁRIZSBÓL KAIRÓBA REPÜLT Aref iraki elnök szombaton , Az iraki államfőt Nasszer el­délelőtt repülőgépen Párizs­ból Kairóba utazott. Aref lá­togatásáról Párizsban szom­baton délután közleményt ad­tak ki. A közlemény megállapítja: a francia és az iraki kormány egyetért abban, hogy a közel- keleti helyzet megoldására nincs lehetőség a konfliktus kirobbanása után elfoglalt te­rületék előzetes kiürítése nél­kül. A közlemény foglalkozik a kőolajtermelés problémái­val és katonai természetű kérdésekkel. A fegyverszállí­tások témakörében a közle­mény konkrétumot nem tar­talmaz. Aref meghívta De Gaulle tábornokot, tegyen hivatalos látogatást Irakban. De Gaulle a meghívást elvben elfogadta. Aref franciaországi látogatá­sáról hazatérőben szombaton repülőgépen Kairóba érkezett. nők üdvözölte megérkezésekor. Wilson KanaUtí ban Wilson angol miniszterelnök washingtoni és New York-i lá­togatása után pénteken az éj­jeli órákban különrepülőgépen Ottawába érkezett A késő órá­ra való tekintettel — Wilson kérésére — Pearson kanadai kormányfő nem jelent meg fogadására a behavazott re­pülőtéren. Harold Wilson brit minisz­terelnök szombaton megkezd­te éjszakába nyúló tanácskozá­sait Lester Pearson kanadai kormányfővel. A Pearson ma­gánlakásán kezdett értekezlet témái Vietnamtól a brit nem­zetközösségi kormányfők érte­kezletének összehívásáig ter­jedtek. PRÁGA Bélyegvilágkiállítás A prágai bélyegkiállítás jú­nius 22-én nyílik. Eddig 300 hazai és 1100 külföldi gyűjtő küldte el kiállítási anyagát. A rendezők szerint nemcsak a kiállítók száma, de a kiállított bélyegek értéke is rekordot je­lent — több mint egymilliárd korona. A rendezők felkérték Erzsébet angol királynőt is, küldje el híres bélyeggyűjte­ményét. U Thant ENSZ-főtit­kár levélben üdvözölte a világ- kiállítás rendezőit, a Béke-vi- lágtanács pedig két tiszteletdí­jat ajánlott fel a béke gondo­latát legjobban kifejező gyűj­temények tulajdonosainak. Sezárult a gyűrű Khe Sanh körül NICARAGUÁBAN újabb földlökések ejtették pánikba a lakosságot, amely főleg a főváros keleti részét sújtotta. (Folytatás <Xz 1. oldalról) ség jelentése beszámol ar­ról, hogy a dél-vietnami kormánycsapatok bomlása folytatódik. Hűé városéban például a kor­mán ycsapatok 700 tisztje és katonája adta meg magát a forradalmi erőknek. Chau Doc tartományban sok száz kor­mánykatona fellázadt a parti­zánerők támadása idején. Johnson elnök, az AFP wa­shingtoni jelentése szerint üzenetet intézett Westmore­land tábornokhoz, a Vietnam­ban harcoló amerikai csapatok főparancsnokához, és ebben kifejezte bizalmát a tábornok iránt. Az üzenet tényét a Fe­hér Ház szóvivője jelentette be nyilvánvalóan azért, hogy véget vessenek a Westmore­land távozásáról szóló találga­tásoknak. Francis Lara, az AFP ál­talában jól értesült washing­toni tudósítója, jó forrásra hi­vatkozva szombat reggel azt jelentette, hogy az amerikai kormány továbbra is elíogad- hatatlannak tekinti Trinh észak-vietnami külügyminisz­ter tárgyalási javaslatát. A VDK külügyminiszterének nyi­latkozata, a francia hírügynök­ség washingtoni tudósítójának értesülése szerint nem változ­tatja meg az amerikai döntést, amely szerint újból bombázni fogják Hanoi és Haiphong bel­területét. A francia újságírót tájékoztató amerikai / források utalnak arra, hogy a VDK nagyvárosai ellen tervezett bomba támadások „megtorlást” jelentenek a dél-vietnami har­cosok offenzívája miatt — ugyanis azt mondották, hogy amennyiben Hanoi javaslatai korábban hangzottak volna el, talán más lett volna a hatásuk, „most azonban már késő” ... Egy hét a világpolitikában AZ OFFENZÍV A FOLYTATÓDIK — A PANMINDZSONI ASZTALNÁL — KÖZEL-KELET: ÜJRA A BT? — MfiZES- HETEK ALKONYA „Az amerikai felderítés tel­jes csődje...” — ez a sokat­mondó kitétel szinte vissza- visszatér a saigoni jelentések­ben. A DNFF nagy offenzívája során a szabadságharcos erők jóformán egyszerre rohamoz­ták meg Dél-Vietnam hatvan legfontosabb városát és tá­maszpontját anélkül, hogy az ellenfél előzetesen tudomást szerzett volna terveikről. Tíz­ezrek vagy inkább százezrek tudták a lakosság körében: va­lami készül, de a hírek nem jutottak tovább. Amint hogy valóságos közderültségbe ful­ladt a saigoni rezsim felhívá­sa: keverjenek altatót a parti­zánok teájába, s azután je­lentsék fel őket. A DNFF erői természetesen nem kis előnyt élveztek, otthon voltak. Ezért védte őket a főváros ház- és embertömege, csaknem olyan biztonsággal, mint az őserdő lombernyője. A felderítés csődje ily mó­don nem ok, hanem okozat. Tulajdonképpen az Egyesült Államok egész dél-vietnami politikájának válságát jelzi. Az elnökválasztási évben köte­lező „kincstári” optimizmussal az amerikai propaganda nem győzte hangoztatni, hogy a Front kimerült, „csontjai el­törtek”. Az offenzíva viszont, amely nemsokára a harmadik hetébe lép, drámai módon ha­lamra döntötte állításaikat. Saigonban és Huéban még mindig városnegyedeket el­lenőriz a DNFF, s ha netalán kiürít is bizonyos területeket, a helyzet többé már nem lesz olyan, mint akár hetekkel ez­előtt. Az amerikai hírverés másik fő érve a saigoni rend­szer állítólagos megszilárdulá­sénak bizonygatása volt. Nos, hét nap alatt kétszer annyian dezertáltak vagy álltak át a kormány hadseregből, mint az egész 1967-es évben. S úgy tűnik, a meglepetéseknek még nincs vége. A harcok súlypontja most a déli országrész északkeleti vi­dékén fekvő Khe Sanh kör­nyékére terelődött át. Itt mint­egy ötezer amerikai tengerész­gyalogost körülzártak a sza­badságharcosok, és a nyugati sajtó mind gyakrabban idézi meg Dien Bien Phu szellemét, ahal a franciák ellen győztek annak idején „katlancsatá­ban” a vietnamiak. Jellemző az amerikai aggodalmakra, hogy Johnson írásbeli kötelez­vényt kért tábornokaitól a támaszpont „védhetőségére” vonatkozóan. Sőt az sem kizárt, hogy a bűnbakkeresésnek ma­I? Äbk/a7?Z>.* Vajon mit csinál most Colette, gondolta, igazán profán eszmetársí­tással, egy párizsi táncosnővel kap­csolatban. Ezzel még beszélt is, mi­előtt elutazott... Nagy reccsenés!.. . Most újra lekapja a puskát, és a sarok felé fordul. Azután döbbenten áll meg Egy sötét tárgy zuhan feléje... A vállát érte az irtózatos ütés, pedig a fejének szánták. Előredöfött, de le­vegőt ért a szurony. Közben Galamb is kívül esett a fénykörön, és a ki­lencedik halott második irtózatos ütése sem találta a fejét; csaik vállán sújtotta. Fájdalom hasított a karjá­ba, kiejtette a fegyvert és most már tudta, hogy a harmadik csapással szemben védtelen. De nem! A harmadik ütés nem csapott le, mert... ... Valahonnan Galamb háta mö­gül két lövés dörrent! Nyílt a mosó­konyha ajtaja, és a kilencedik halott kiugrott, menekült... Ott fut az ár­nya a mezőn. Galamb, bár a válla és a jobb kar­ja bénultan sajgott, egy kézbe fogva fegyverét, utána rohant... „Trará! Trará!” Az őrség a lövés hallatára riadót fújt. És nyomban utána a vezény­lő altiszt harsány hangja süvöltött fel az éjszakában, — Fegyverbe! A sötét mezőn vagv harminc lé­péssel Galamb előtt futott a támadó. Csak az árnyéka látszott. Ahogy az erőd felé ért, tétovázás nélkül átve­tette magát az alacsony kőkeríté­sen ... A kilencedik „halottat” elnyelte az éjszaka sötétje. Mire Galamb visszatért a faltól, az elhagyott mező benépesedett. Jöti az őrség acetilénlámpákkal és futó­lépésben, lövésre kész fegyverrel, jött egy csomó altiszt, rohanva csa­tolták a derékszíjukat, és ugyancsak jött a kapitány néhány tiszt kísére­tében. Latouret őrmester rohant legelői, és a legvéresebb ütközetben kelle­mesebben érezte magát, mint pilla natnyilag. Az őrmester nagyot kiáltott: — Vigyázz! A mosókonyhába kirendelt poszt­hoz értek, alá sapka nélkül áll, és a bal kezében fogja a fegyvert. — Közlegény! — Alázatosan jelentem: körülbe­lül tizenöt perccel ezelőtt valaki rám támadt a sötétben, egy kemény tárggyal többször megütött és elsza­ladt. — Eltalálta, mikor utána lőtt? — Nem lőttem utána. — Hát ki lőtt? — Még valaki volt a mosókonyhá­ban elbújva. — A kutyafáját! — sziszegte fo­gai között a kapitány, mert ennyi botrányos rejtelem és disznóság egy kaszárnyában példátlan volt. — Alázatosan jelentem, őrmester úr, a posztoló fickó félt, és megren­dezte ezt a heccet a lövöldözéssel Ez az alak amúgy is megszökött, da­cára annak, hogy én pártfogoltam. Alattomos, gyáva és színlelő ... „A körösztanyád” — gondolta Ga­lamb. Az egyik tiszt hajlott Latouret véleménye felé. De mielőtt folytat­hatta volna a vizsgálatot, olyasva­lami történt,1 amitől a kapitány job­ban megrémült, mintha a nyolc ha­lott egyszerre felkelt volna, hogy még egy pipadohányt elszívjon ezen a világon. Ugyanis a kapuőrség al­tisztjének harsány hangja ismét be­lerikoltott az éjszakába: — Fegyverbe! Fegyverbe! És felharsant a trombita, de nem riadót fújt, hanem sorakozót!... Ez egy feljebbvaló érkezését jelenti! A városparancsnok volt! Cochran táborszernagy, amikor meghallotta a riadót, ezer átkot or­dítva ugrott ki az ágyból, hogy „ez a szemétdomb, ez a gyarmati hadse­reg szégyenfoltja, hát mi ez, ké­rem?!... Előretolt helyőrség a siva­tagban?!... Ez nem Oran vőlna? A legfelsőbb katonai törvényszéknek és a gyarmati hadsereg hadtestparancs­nokságának a székhelye? Na várja­tok! Na, várjatok, ti bohém, katona­ruhába bújtatott civilisták...” Ilye­neket lihegett, miközben magára kapkodta az uniformisát, és a fele­sége sírva kérte, hogy ne izgassa fel magát; — Hallgass, Jozefin! — kiáltozta zordan a feleségére. — Te vagy az oka, az egésznek! Mert az örökös vendégeskedés elveszi az időmet at­tól, hogy ezeknek az elhízott légió­soknak a körmére nézzek ... Ezek azt csinálják, amit akarnak!..; De ennek vége lesz, Jozefin!... Hol a kardom?! — Szent Isten! Mit vétettem?! — Ne idegesíts már! Nem miattad kell a kardom!... Antoine! Antoine! A sofőrt... Gyerünk! ..; Mikor az autó tülkölve neki­hajtott az erőd bejárójának, elhang­zott a „fegyverbe” kiáltás, megszó­lalt a trombita, a széles rácsos kapu mindkét szárnya kitárult, és a tisz­teket távoli helyőrségek sötét elő- érzete nyomasztotta ... (Folytatjuk) ga Westmoreland, az expedFi ciós csapatok főparancsnoka is áldozatául esik. Természetesen a személycsere nem változtat a politikán, esetleges utódként ugyanis azt a Bruce Palmer tábornokot emlegetik, aki há­rom évvel ezelőtt a Dominikát elözönlő amerikai csapatok fő- parancsnoka volt... A „vietnami hét” visszhang­jára jellemző, hogy az Egye­sült Államok közéletében úgyá­szolván csak erről a témáról esett szó az elmúlt napokban, A Déikelet-Ázsiában történtek befolyásolták a Johnson—Wil­son találkozót is, és Washing­tonban tapasztalhattak, mi­lyen kellemetlenség vendéget várni, amikor a házban teljes a felfordulás. Az amerikai ve­zetés helyzete ugyanis csak nehezült, amikor Nguyen Duy Trinh, a VDK külügyminiszte­re nyilatkozatot adott a fran­cia hírügynökségnek, amely­ben megerősítette korábbi ál­lásfoglalását, hogy a bombá- zások és az ellenségeskedések feltétel nélküli beszüntetése után a VDK hajlandó tár­gyalóasztalhoz ülni. A legújabb vietnami események fényében tovább erősödhetett az az ame­rikai közhangulat, amely ki­látástalannak látja a katonai megoldást. Nem hiába ábrázolták tehát a karikaturisták Johnsont — az USÁ-ban is jelentkező jár­ványra célozva — az ázsiai influenza betegének. A vietna­mi presztízs vereségek mellett kedvezőtlenül alakult Wa­shington számára a Pueblo- válság is. Miután kitűnt, hogy ez az ügy nem tartozik az ENSZ hatáskörébe. Panmind- zsonban közvetlen KNDK— amerikai tárgyalások folynak. Ezek egyelőre nem vezettek eredményre, hiszen az Egye­sült Államoknak mindenek­előtt el kellene ismernie a ha­társértés tényét. A délkelet-ázsiai mozgal­massággal szemben a Közel- Keletet bizonyos mozdulatlan­ság jellemzi. Az izraeli maga­tartás miatt még a Szuezi-csa- tornában rekedt hajók kisza­badításáról is le kellett mon­dani. Nyugtalanság uralkodik a fegyverszüneti vonalak men­tén, a héten Izrael és Jordánia között került sor több tűzpár- bajra. Az ENSZ-közvetítő, a svéd Jarring úgy tervezi, hogy a közeli napokban még egyszer felkeresi az érdekelt fővárosokat, s ha nem lát re­ményt a továbblépésre, visz- szautazik New Yorkba. Köny- nyen lehetséges, hogy a közel- keleti válság ügye újra a Biz­tonsági Tanács elé kerül majd. De hát — s ezzel zárul be a kör — a BT-nek tavaly no­vemberről van egy kompro­misszumos elfogadott határo­zata, amelynek végrehajtását izraeli részről megakadályoz­ták. Vagyis: a határozatok mellett mielőbb pozitív cse­lekedetekre lenne szükség. Végül egy epizód Európából. Miközben a grenoble-i téli olimpián az enyhe idő tönkre­tette a lesiklópályákat, a fran­cia—nyugatnémet viszony csú­szós jégre került. A különös eseménysorozat egy hete kez­dődött, amikor Brandt, az NSZK külügyminisztere egy szociáldemokrata gyűlésen ál­lítólag sértő kijelentéseket tett De Gaulle elnökre. A fran­ciák még vasárnap magyará­zatot kértek, és megsértődtek. Bonnban negyvennyolc óra múlva egy magnószalagot pro­dukáltak, a Brandt-beszéd ezen már sokkal szalonképe­sebben hangzott. A hiba elkö­vetőjének a nyugatnémet táv­irati iroda, a DPA egyik tudó­sítóját kiáltották ki — őt vi­szont váratlan autóbaleset ér­te. A kellő magyarázkodás után a franciák kiengesztelőd- tek, viszont Brandt sértődött meg, hogy róla ilyesmit felté­telezhettek Párizsban. Réti Ervin « t

Next

/
Thumbnails
Contents