Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-10 / 34. szám

196S. FEBRUAR 10., SZOMBAT :kf£íHap 3 Ha néha verítékezve is... A bizalom próbája A Portugál Kommunista Párt főtitkára hazánkban A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága meghívására Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára rövid látogatást tett hazánkban, amelynek során megbeszélést folytatott Komó­csin Zoltán elvtórssal. az MSZMP Politikai Bizottsága tagjával, a Központi Bizottság titkárával a két testvérpártot érintő kérdésekről és a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom időszerű problé­máiról. MSZBT-értekezlet A Magyar—Szovjet Baráti Társaság pénteken egész na­pos értekezletet tartott a me­gyei elnökségek elnökeinek és titkárainak részvételével. Mi- hályfi Ernőnek, az MSZBT elnökének megnyitó szavai után Kiss László országos tit­kár értékelte a társaság múlt évi munkáját és beszélt az idei feladatokról. Felemás kép. Olyan, mintha a kontraszt kedvéért fotóri­porter ragasztotta volna egy­más mellé. Uj, festékszagú frissességüket még alig el­vesztett gépek, s öreg, kopott, újra és újra működésre bírt masinák. Az újak jóval keve­sebben vannak, de a gond nem kevés velük. A régi, év­tizedek óta becsülettel szolgá­ló orsózó, cérnázó, fésülő gé­pek jelentik a többséget; az újakat egyenletes, előírássze­rinti munkára kell szorítani, a régiektől meg — ha lehet — még többet kicsikarni. Kaiser Ferenc, az igazgató azt mond­ja: — A gépek korszerűsítése a gyár számára létezési felté­tel. Jelenleg nincs más helyet­tük, tehát a meglevő géppark­kal kell többet adni. Műsza­kiaknak, karbantartó szak­munkásoknak fogyni nem akaró lecke. Sikerül mindig valami, há néha verítékezve is... dicsérik Szász Jánost, aki át­alakította teljesen elektromos vezérlésre a gépeket. Csökkent a balesetveszély, mert a 380 volt 24-re mérséklődött, jóval könnyebb lett a gépeken a munka, s az eddigi hibaforrá­sok is kiküszöbölődtek. Rögtön és helyben mérhető tehát a haszon, a kísérletezgetések, a megoldást kikényszerítő erő­feszítések eredménye. Ember és gép mindig megújuló küz­delme itt, a Pamutfonóipari Vállalat Finompamutfonó és Cérnázógyárában Vácott, napi, s már-már megszokottá lett esemény. Ahogy mondani szokták a sportban is: nem az erőfeszítést, hanem az ered­ményt jegyzik fel. Hálátlan­ság lenne? Az élet, még egy gyár közösségén belül sem ad időt a részletezésre. Az egyéni tett beleolvad a közösségébe: jutalma, ellenértéke elsősor­ban a társak elismerése. Ilyen, társaktól kapott elis­merés nyugtázta Zakár Tamás megoldást eredményezett, mely minden hibalehetőséget kipipált. Hol, milyen hivata­los gyári könyvben, papíron jegyezhető fel ilyesmi: a gép­kezelők kevesebbet mérgelőd­nek, a munka jobban megy?! & A műszaki tökéletesítés sok­szor látványos feladat. Még sűrűbben: aprómunlca. Mészá­ros Jánosné, aki egyéb mun­kái mellett a gépkorszerűsíté- sek, új eljárások sorsát is szá­mon tartja, a kérdésre, 1967- ben hány ilyen változtatásra, tökéletesítésre került sor, a 38-as számmal felel. Nagy Károly, a tmk veze­tője, Kassai Géza, a tmk cso­portvezetője, Pryzmusala Al­bin főszerelő nemcsak „hiva­talból”, hanem azon túl is so­kat tett és tesz az öreg gépek fiatalításáért. Ahogy valaki némi öniróniával megjegyezte: a gépek egy részét ók és még néhányain „tartják össze”. Mert különben azok ... Inkább szól­junk a „még néhányról”. Csep- regi Sándor és Horváth Iván egy másik gyártól kapott • or­sózógép két, nem működő fe­jét üzemibe helyezte; Horváth Miklós és Szandi János azelő- kettőzői kapacitás gondján se­gített úgy, hogy egyágú fonal­előtétek felfűzésére dolgozott ki eljárást; Kassai Géza a Flyer-gépek nyomóhengerét — hogy egészen precíz legyek, s bizonyítsam, hogy odafigyel­tem a magyarázatra.: a súly- tartó kar csapjainak átalakítá­sával az egyenletesebb és jobb minőségű előfonalgyártást biz­tosítja — bírta jobb belátásra. Mert addig a gép, konstrukciós hibák miatt, nem végzett meg­felelő minőségű munkát. Bir­kózás? Az. Mert sajnos, nem- csali a régi gépeknél kell ezt is, meg azt is bütykölhetni. Az újaknál is megtörténik, hogy beállítják a helyére, örvendez­nek is fölötte, de amikor az­után megkezdik a próbaüze­met ... o A textilgyártásra csak azt mondja, hogy könnyűipar, aki nem ismeri. Mert tárca sze­rint ugyan a Könnyűipari Mi­nisztériumhoz tartozik, de egyébként az egy-egy műszak alatt kifejtett erőt, a megtett utat, idegtevékenységet tekint­ve, jóval nehezebb, mint a gép-, vagy műszeripar sok, férfimunkának tartott ágazata. Ezért van hát nagy jelentősé­ge annak, ha bármi keveset is, de sikerül könnyíteni a gép­kezelő lányok és asszonyok munkáján. Mert — s most már az igazgató, Kaiser Fe­renc szavaival folytatva a gon­dolatsort — a három műszak maga jelentős teher. A dél- utános és éjszakás nők már az otthoni munkát elvégezve ér­keznek az üzembe. Nem mind­egy tehát, itteni munkájuk mennyi erőt igényel. És ha egy keveset is sikerül megtakarí­tani, akkor már megérte. Mert ha olykor verítékezve is szüle­tik meg egy-egy megoldás, a fontos az, hogy aki a gép mel­lett áll, az kevesebbet verejté­kezzen .., Mindenütt az országban a leggondosabb figyelem kísérte a közvélemény reagálását az új fogyasztói árakkal kapcso­latban. A tapasztalatokat ab­ban összegezhetjük, hogy két kellemes csalódás történt. Az egyik, hogy az emberek több­sége a jelenleginél radikáli­sabb árváltozásokra, számított, amelyek esetleg érzékenyen érintik háztartásukat. A má­sik, hogy a vezetés talán ke­vésbé pozitív megnyilvánu­lásokra készült fel — figye­lembe véve, hogy az árstruk­túra magasabb közgazdasági összefüggéseit nem mindenki érti meg kellően. Mindeneset­re a fogyasztói árreform — még az összességében kedvező egyenleg mellett is — komoly terhelési próbája volt a meg­értésnek. Oktalanság lenne azonban nem venni tudomásul, hogy a megértésben, a fegyelmezett és nyugodt magatartásban egy mélyen gyökerező politikai bizalom, s az új mechanizmus távlatait illető optimizmus nyilvánult meg. Ilyen nagy­mérvű és a zsebét közvetlenül is érintő operáció még egy gazdaságilag igen erős ország­ban is kockázatokkal jár, sőt nyugtalanságot kelthet. Té­nyek bizonyítják, hogy nem volt számottevő árufelvásár­lás, a takarékbetét-állomány pedig kedvezőbben alakult mint az elmúlt esztendő első heteiben. A gazdasági kerin­gés egyetlen napra se került „vértolulásos” állapotba. Az emberek, bár kíváncsian, de teljes nyugalommal igyekez­tek tájékozódni az új árakról. Nos, ezt annál is inkább értékelni kell, mert tudják, hogy számosán mint egy bian- co-csekket „írták alá” az in­tézkedéseket. Azaz, nem any- nyira a gazdasági reform mé­lyebb összefüggéseinek isme­rete, mint egy hosszabb idő­szak megnyugtató politikai ta­pasztalatai késztették őket arra, hogy bizalmukat nyilvá­nítsák a párt és kormány irányvonalával kapcsolatban. A támogatás félreérthetetlen jele volt ez, passzív, de mégis nagyon értékes formában. A gazdasági reform ugyanis, mint az elmúlt hetek e tanú­sága is bizonyítja, nemcsak pénzügyi és árutartalékok fe­dezetére építkezik, hanem er­kölcsi fedezetre is. Van ugyanis egy ellentmondás, amellyel a reform kezdeti sza­kaszában különösképpen szá­molni kell. Mégpedig az, hogy a reform egésze, s hatásának kibontakozása hosszútávú fo­lyamat. Előnyei, bár mind jobban érezhetővé válnak, tel­jességükben csak lassan tárul­nak fel, s addigra szinte be­épülnek a köztudatba, magá­tól értetődő tapasztalatokká válnak. Viszont az első idő­szak, a korrekciós jellegű, módszerváltó, szervezeti moz­gásokat feltételező szakasz az egyén szemszögéből eset­leg átmenetileg — különféle nehézségeket is támaszthat. Ilyen feltételeket csak úgy le­het vállalni, ha a vezetés biz­tosan maga mögött tudja az ország népét, és a legfőbb kérdésben valóban cselekvő egység nyilvánul meg. A bizalom egyébként más értelemben is fedezetül szol­gál a kezdő időszakban. Ká­dár elvtárs a Központi Bizott­ság novemberi ülésén utalt arra, hogy a Központi Bizott­ság, a kormány, a kölcsönös bizalom alapján dolgozik az­zal a két-háromszázezer veze­tővel, akinek a pártban, a szakszervezetekben, az állam­igazgatásban és a gazdasági élet különböző posztjain kell felelnie a reform végrehajtá­sáért. Tudniillik a feladatok olyan természetűek, hogy azok eldöntésébe, végrehajtásának megszervezésébe a dolgozók millióinak gyakorlatilag nincs módjuk beleszólni. Legalább­is közvetlen és operativ mó­don nincs, mert helyzetük, in­formáltságuk foka nem enged megfelelő betekintést a keres­kedelem, az ügyvitel, a mű­szaki elhatározások kialakítá­sába. Folytatni fogjuk és foly­tatni is kell a felvilágosító és meggyőző munkát a reform lényegéről, s kérni hozzá a dolgozók támogatását. A fő fe­lelősség azonban a vezetőkön van, akik ismerik az össze­függéseket, s tisztában van­nak vele, hogy döntéseik kö­vetkezményeit a termelő kol­lektívák, végső fokon az or­szág lakossága viseli. Természetesen e bizalomnak objektiv alapja és megnyug­tató biztosítékai kell legyenek, mert ez a reálpolitikában min­dig fontos szabály. Senki nem kívánhat vak bizalmat és nem követelhet támogatást, ha nincs rá tárgyi alapja, ha nem ésszerű a kockázat, és nem szorították minimális ha­tárok közé a bizonytalansági tényezőket. A párt és a kor­mány mind a maga, mind a dolgozók szempontjából gon­dosan megőrzi ezeket a bizto­sítékokat. A gazdasági élet el­lenőrzésével szilárdan kézben tartja az árak és bérek egyen­súlyát, az állami hitelek leg­célszerűbb felhasználását, a termelési és fogyasztási ten­denciákat befolyásoló eszkö­zöket. Kétség sem férhet hoz­zá, hogy ezeket a reform el­veinek megsértése nélkül — alkalmazza is, valahányszor azok a fogyasztók, vágj’ a ter­melés érdekében szükségessé válnak. Hasonló módon kézben tart­ja és alkalmazza a párt a po­litikai ellenőrzés eszközeit és biztosítékait. Vagyis céltudatos káderpolitikát folytat, arra tö­rekszik, hogy a vezetők kivá­lasztásában, a megbízatások, kinevezések során a szocialis­ta érdekeket szolgáló, egysé­ges szelekció menjen végbe. Más szóval: biztonságot nyújt mindazoknak, akik beosztá­sukban hűségesen és becsüle­tesen, az új követelményeknek eleget téve dolgoznak, s képe­sek jól közvetíteni a párt gaz­daságpolitikai elgondolásait és változtat ott, ahol a veze­tő netalán gátolja az előreha­ladást, s megfelelő támogatás mellett se képes eredményeket felmutatni. Megingathatatlan elvek vannak abban is, bogy maximális mértékben össze kell hangolni a három érdek­típust: az egyén, a termelő kollektíva és az egész társada­lom általános, fő érdekeit. Fi­gyelembe kell venni mindahá­nyat, de soha nem szabad az általános, társadalmi fő érde­keket a kisebb közösségek, vagy az egyén pillanatnyi ér­dekei alá rendelni. Az új mechanizmus ellen­őrzésének, eredményei elbírá­lásának politikai és gazdasági értékmérői a dolgozók oldalá­ról is megvannak. Most csak az kell, hogy minél szélesebb körben tudatában is legyenek azoknak. Nyomon kövessék a termelékenység alakulását, az előállítási költségek leszorítá­sát, az áruminőség javítását, a választék bővítését, s tapasz­talataiknak megfelelően rea­gáljanak azokra. Számon kér­jék a reform politikai-erkölcsi céljainak megvalósítását, azaz a jövedelemelosztás szocialista elveinek betartását, az üzemi szervezettséget és munkafe­gyelmet, a termelő kollektíva jobb tájékoztatását és a sor­sukat érintő kérdések előzetes megvitatását. Habár a reform szakkérdéseinek megoldása a vezetőkre hárul, az általános tapasztalatok alapján van mód rá, hogy a dolgozók is helyes irányba tereljék, s demokrati­kus intézményeinken keresz­tül ellenőrizzék, ami az or­szágban történik. Rózsa László Műsor zárszámadásra Az aszódi Aranykalász Tsz tegnap tartotta zárszámadó közgyűlését A tagok 43 forin­tos munkaegység alapján vet­ték fel évi részesedésüket. Az aszódi Petőfi Művelődési Ház színjátszó csoportja műsorral kedvesikedett a minden évben eredményesebben dolgozó ta­goknak. A magam laikus fejével csak egy táblát látok, rajta külön­böző gombok. A gépék egy ré­szénél már ott van, a többiek­hez is rövidesen odakerül. A fésülő gépek ún. mechanikus indítása tisztes fizikai erőt igényelt a kezelőktől. Lányok és asszonyok dolgoznak itt; ők és Ráth Tamás munkáját is. A cémáaógépek vezető porcelán­jából a kettőzött fonal köny- nyen kiugrott; a szintetikus cémagyártáskor ez nemcsak gépkezelői bosszúságot, hanem minőségi hibát is okozott — „nopposodást és sodratkülönb- séget”, ahogy precízen magya­rázzák —, sokat kínlódtak, mérgelődtek a munkásnők. A két Tamás összefogása olyan Texasiak Pest megyében A 4-es főútvonal mellett, Monornál áll egy kis italbolt. A bolt előtt segédmotoros ke­rékpár vár gazdájára. A rend­őrautó éppen arra hajt, ami­kor a tulaj kitámolyog a kocs­maajtón, feilkap járművére, és kacsázva nekilódul. Meglátja a rendőröket, villámgyorsan húz­za a csíkot az egyik félreeső ösvényen, ahol nem követhe­tik. A kék Warszawa kerülő úton jut elébe. — Álljon meg! — Nem te­het mást, elálltak az útját. — Leheljen csak bele ebbe a kis szerszámba! — Nem, nem lehelek, tágul­janak! — beharapja a száját — Igazolja magát! — Azt már nem! — Akkor velünk jön a ka­pitányságra. Válaszként repül a kerékpár az árokba: — Oda nem, ott én még nem voltam, és nem is leszek. — Márpedig élve vagy hal­va, szamárháton vagy ezen a gépkocsin magunkkal visszük — mondja kedélyesen a had­nagy. Rúgkapál és ellenkezik. Vé­gül, megragadva a karját, mégis betuszkolják a kocsiba, és elviszik. Nevezzük őt Vörös Jack-nek Tehát: Vigyázat, úrvezetők, Vörös Jack jön a kocsiján! Háromva- gonnyi terhével százassal sö­pör át a községeken. Vörös Jack annyira még emlékszik a fizikából, hogy a nagyobb tö­meg elsöpri a kisebbet Már­pedig az ő kocsijánál na­gyobb aligha szaladgál ezen a környéken. Biztonságban érzi magát, ö nem veszthet, bárki jön, bárhonnan, oldalról vagy szemből. Valamelyik községben rend­őrautó vág a nyomába. Vörös Azonnalra felveszünk mintaasztalos, szerszám­marós, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat OBV MÉLYFÚRÓ BERENDEZÉSEK GYARA Budapest X., Fertő u. 8. Munkaügyi csoport Jack az utolsó percben veszi észre a visszapillantó tükörben a mögéje surranó kék kocsit. Ahá, be akartok mérni! Na, csak várjatok! Még jobban rátapos a gáz­pedálra, A főtörzsőrmester kis Moszkvicsával szorosan rajta van a hatalmas kocsin, hogy észrevétlenül követhesse. Nem tudja, hogy Vörös Jack már kiszúrta. így robognak ki a községből az országútra. Aztán Vörös Jack hirtelen beletapos a fékbe. Tizenkét roppant kereke feiüvöltve ka­paszkodik a betonba. Vörös Jack ismeri a törvényeket: mindig az a ludas, aki hátul­ról belecsókol az előtte levő járműbe. A , hatalmas kocsi megtorpan. A kis Moszkvics pilótája is azonnal fékez, de kerekei nem fogják úgy az utat, kevés híján belezúdul az előtte tornyosuló hatalmas tö­megbe. Kevés híján, de még­sem. A főtörzsőrmester mé­lyet sóhajt Aztán kiugrik a kocsiból. — Mi történt? Vörös Jack csalódottan bab­rál a kormány körül. Az ösz- szezúzódó hűtőház csörömpö­lését várta, de nem hallott semmit. És a főtörzsőrmester élve és egészségesen itt áll előtte. — Ügy éreztem, kilazult a kormány. — Magában pedig azt gondolja: most nem sike­rült, de majd legközelebb. A főtörzsőrmester azonban már nem hagyja futni. Gyorshaj­tásért kéri a betétlapját. A rendőrhadnagy most civilben van, saját kocsi­ján. Mellette a felesége. Vácra utaznak. Dunakeszi házai kö­zött süvöltve előz egy ma­gánrendszámú kocsi. A had­nagy a sebességmérőjére pil­lant és gyorsan számol. Az előző legalább százzal halad. Lakott területen ez tilos és életveszélyes. Rákapcsol, hogy a szabálytalankodót rendre utasítsa, de nem győzi a tem­pót. Mégsem hagyja annyi­ban. Alsógödön, Felsőgödön át tart a hajsza. Aztán a má­sik végre lassít. A hadnagy eléje kerül, és tárcsájával álljt int. A másik a gázpedál­lal válaszol. A hadnagy ha­marosan újból megelőzi. Mesz- szire kinyújtja a tárcsát, most már látnia kelL Megint szá­zas tempó a válasz. A had­nagy mérges. Üjra nekiira­modik. A másik most övön alul üt: leszorítja a Moszkvi­csot az útról. A hadnagy be­letapos a fékbe, csak hajszál híján kerülik el az útszeli fát. — Na, eleged volt már? — néz vissza a másik és robog tovább. A hadnagyot azonban nem olyan fából faragták. Ne­gyedszer is rátapos a gázra. — Itt van megint — szól az elől robogó kocsiban ülő nő a megvadult úrvezetőnek. Kér­lek, most már állj meg! — És a kocsi tényleg megáll. Az úrvezető flegmán várja a had­nagyot. A rendőrigazolvány­ra pökhendi szó a válasz. Belügyminisztériumi ismerő­sökre hivatkozik. Ö a Nagy Művészeti Intézmény munka­társa. Öt akárki nem von­hatja felelősségre. És majd el lesz minden intézve. Tessék, csak Írják fel! — Keresztülnéz a hadnagyon. Nyár közepén járunk, tűz a nap az M—7-es útra. Hosszú konvojok húz­nak a Balaton felé. Emitt egy oldalkocsis motorkerékpár ha­lad. Nagy tempóban jön a nyomában egy mikrobusz. A filmgyár kocsija. Beérik a motorost, előznek, de vesze­delmesen közeledik a szem­közt jövő kocsisor. A mikro­busz bevág a motoros elé. Haj­szál híján érik egymást a ka­rosszériák. A motoron ülő férfi az öklét rázza és az ijedtségtől tágrameredt sze­mekkel kiabál. A mikrobusz pilótája visszapillant és mé­regbe gurul. — Micsoda? Jár a szád? Na nézzük csak ezt a fickót Folyton elébe tartva le­szorítják az útról. Rutinos pilóta, ebből a szorításból ne­héz kibújni. A motoros meg­áll és lármázik, a mikrobusz- ból azonban pillanatok alatt kiugrik egy sereg férfi és ráront. Ütik, ahol érik. Jó hosszan tart a dulakodás. Egymás után húznak el mel­lettük az autók. Egy, kettő, három, tizenhárom, huszon­három, harminc. Egy sem áll meg, bár nyílt a pálya, jól látják, hogy az út szélén va­lami texasi jelenet játszódik le. — Nézd csak, mekkora ve­rekedés! — Szép az idő, igaz, drá­gám? — Jó ez a benzin, jó az út is. Végre akad egy, aki megáll és otthagyja a rendszámát, hajlandó a motoros mellett ta­núskodni. Szinte nem is igaz, a sok texasi között egy európai. D. J. Mészáros Ottó A MAHART HAJÓJAVÍTÓ ÜZEMIGAZGATÓSÁG BUDAPEST IV. KÉR.. NÉPSZIGETI ÜZEME állandó munkára azonnal felvesz: ács, csőszerelő, vasesztergályos. géplakatos. hajóépítő (hajókovács. hajófakatos). szerkezeti lakatos, kovács Diesel­motorszerelő. villanyhegesztő és villanyszereid szakmunká­sokat. valamint férfi segédmunkásokat. CSEPELI ÜZEME (USZOMOHELY CSEPEL, SZABAOKIKOTO OT 5 — 7. SZ.) állandó munkára azonnalra keres géplakatos szakmunkásokat, valamint férfi segédmunkásokat OUNAHARASZTI ÜZEME. OUNAHARASZTI DUNASOR 2. SZ. állandó munkára azonnal felvesz ívhegesztő, kovács es szerkezeti lakatos szakmunkásokat valamint férfi segédmunkásokaL OUNAHARASZTI ÜZEMÜNK A VIDÉKIEK RÉSZÉRE ' MUNKÁSSZÁLLÁST BIZTOSIT. Jelentkezni • fenti elmeken szombat kivételével naponta 8 OrátOI 15 Óráig lehet Dolgozóinknak kedvezmenyes ebédet |0 kereseti lehetőséget, valamint dolgozóink és közvetlen családtagjai (feleség. 16 éven aluli gyermek) részére MÁV arcképes, személyzeti jegy váltására logosítú vasúti Igazolványt adunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents