Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-10 / 34. szám
4 1968. FEBRUAR 10., SZOMBAT Miért csökkent a mozilátogatók száma? Változatlanul fennáll a halpusztulás veszélye Az utóbbi hét évben a mozilátogatók száma csaknem egy- harmadával — több mint 40 millió fővel — csökkent. Ez gazdasági szempontból érzékeny veszteséget jelent: hat év alatt csaknem 200 millió forintos eredményromlás mutatkozott a filmszakmában. Ebben közrejátszott, hogy az erősen központosított irányítás a lakosság érdeklődését nem vette kellőképpen figyelembe a filmellátásnál, a műsorszerkesztésnél és propagandánál. Azokban a községekben és falvakban csökkent legnagyobb mértékben a mozilátogatók száma, ahol a mozin kívül alig van más művelődési, szórakozási lehetőség. Ezeknek a településeknek nagyobb részében keskenyfilmes mozi működik, de a nagyobb sikert aratott normál filmek jelentős részéről nem készül keskeny másolat. A külföldi filmek közül még mindig sok olyan kerül a közönség elé, amelyet nem szinkronizáltak. A feliratos filmek viszont, a 16 milliméteres vetítőgépek közismerten gyenge fényhatása miatt a különösen sokszori igénybevétel után — nehezen olvashatók. A fejlett mezőgazdasági termelés egyik lényeges ismertető jele a különféle vegyi anyagok kiterjedt alkalmazása. Jelentős kézi és gépi munka takarítható meg a gyom- és rovarirtó szerek fel- használásával. Érthető tehát, hogy a vegyszerek fogyasztása néhány év alatt ugrásszerűen megnőtt, amit kezdettől fogva bizonyos fenntartással szemléltek a biológusok és a közegészség- ügy dolgozói. Igaz ugyan, hogy a piaci „bevetés” előtt valamennyi új vegyszer tulajdonságát megvizsgálták a gyárak kutatólaboratóriumai. Megállapították azokat az adagokat, amelyek a magasabb rendű élőlényekre mérgező hatást fejtenek ki, s a felhasználásra kerülő meny- nyiséget ennek kis töredékére korlátozták. A fenntartások mégis indokoltnak bizonyultak. Hazánkban először a Berettyó vízrendszerében, majd néhány öntözőcsatornában jelentkeztek a mérgezés tünetei. Az 1965. évi tömeges halpusztulás a közvélemény figyelmét is felkeltette s azóta fontos társadalmi ügyként szorgalmazzák az ilyen irányú kutatómunkát. A Balaton élővilágának kutatására hivatott tóparti tudományos központ, a Magyar Tudományos Akadémia tiA világpódiumok felé BESZÉLGETÉS ZALATNAI SAROLTÁVAL Három éven át évente hét és fél hónapra nélkülözik Za- iatnai Saroltát a magyar pódiumok és a magyar közönség. Mielőtt csütörtökön a hosszú útra indult, rövid interjút készítettünk vele. — Amikor egy énekes, még mint amatőr, megkezdi pályafutását, általában idegen nyelven, angolul énekel, ami jóval könnyebb, mint a magyar szövegű dalok előadása. Ez a külföldi út tehát, vissza az angol nyelvhez, könnyebbséget jelent majd? ség azt a kis csitri lányt szerette meg, aki elsősorban érzelmeinek tisztaságával és nyíltságával állt a közönség elé. — Jóllehet szerződés kötelez, menedzseremmel közösen állapodunk meg a műsoromban, s csak arra vállalkozom, ami az egyéniségemhez tartozik. Szeretnék Nyugaton is és majd később itthon is az maradni, aki eddig voltam. (Dozvald) hanyi biológiai kutatóintézete is komoly részt vállal ebből a tevékenységből. Dr. Ponyi Jenő, a hidrobiológiái osztály vezetője, a kaposvári KÖJÁL- j laboratórium munkatársaival! együttműködve második éve j összehasonlító vizsgálatokat végez a Balatonon, a tolnai Duna-ág és két Somogy megyei halastó legjellegzetesebb élőlényein. Eredményeiket a napokban összegezték. A számításokból kiderült, hogy a szervezetekben mindig találtak vegyszereket, mégpedig elsősorban Cámma HCH-t. összmennyi- ségük egyelőre csak mil- liomodrészekkel mérhető, de eloszlásuk nem egyenletes. Legtöbb van belőlük a halak zsírszövetében, egyes esetekben az ikrákon. Figyelemre méltó eltérések adódnak a ! halak életmódja és „étrend- j je” szerint. A ragadozók mérgezettsé- gi szintje magasabb, mint a pontyé: a gyomrukban talált halivadék vegyszertartalma jelentős, fel- halmozódása eléri az egyes halféleségekre mérgező mennyiség alsó ha- j tárát. A balatoni és a dunai halak vegyszertartalma magasabb, mint a tógazdaságokból eredőké. Bebizonyosodott, hogy ilyen híg oldatoknál is a plankton-szervezetek kiszűrik a mérgező vegyületeket, saját sejtjeikben koncentrálják és a táplálék láncrendszerében komoly zavarokat idéznek elő még akkor is, ha saját maguk történetesen nem is károsodnak. A halpusztulás veszélye tehát nem múlt el. Ha a jelenlegi állapotok nem javulnak, élő vizeink halállományának tömeges károsodása következhet be. A biológusok a megoldást az új vegyszer-korlátozástól várják. 1968. január 1-től ugyanis megszüntették a HCH, DDT és egész sereg vegyszer gyártását. Helyettük olyanokat használnak, amelyek rövid idő alatt le- bomlanak. Most már a felhasználókon múlik, hogy a már meglévő készleteket körültekintéssel alkalmazzák, s így megelőzhetik a további károsodást. Csak így érhető el, hogy a primitív élő szervezetekben felhalmozódott mérgező anyagkészlet — amely az élő vizek valóságos „méregraktá- ra” — elbomoljon, kiürüljön. Helyszínen összeszerelhető aluminium silók 1965 óta a halféleségeknél általában változatlan a vegyszer szintje, kivéve a dévérke- szegét, amelyben emelkedett a DDT-tartalom. Ebben az ösz- szesítésben érdemes felfigyelni arra, hogy a dévér táplálkozásában jelentős szerepe van a plankton szervezeteknek, amelyekben már kimutatták a DDT-t, a dévér pedig a fogas süllő téli táplálékának mintegy harmadrészét alkotja. A vizsgálatok eredménye megdöntött egy régebbi keletű elképzelést is. Amikor először felmerült a mezőgazdasági vegyszer mérgező képességének gondolata, többen úgy érveltek, hogy a Balaton hatalmas víztömege olyan mértékű hígítást okoz, amely a vegyszer tömegét messze a mérgező koncentráció alá szorítja. Kétféle változatban szemes-, illetve szálastermények tárolására terveztek hatalmas alumínium silókat az Alumíniumipari Tervező Intézet szakemberei. Mindkét siló előregyártott elemekből épül úgy, hogy néhány ember minden különösebb szakképzettség nélkül egy-két nap alatt összeszerelheti, vagy szétszedheti. A sze- mestermény-tároló torony átmérője hat méter, magassága a tárolandó mennyiséghez igazodik, de a 13 métert nem haladhatja meg. A szálaster- ménysiló átmérője kilenc méter, magassága 15 méterig választható meg tetszés szerint. Anyagánál fogva mindkét torony rendkívül könnyű, és jól ellenáll a korróziónak. Az egyes elemek tökéletes tömítéssel kapcsolhatók össze úgy, hogy teljesen ki lehet zárni a légmozgást. CSALÓDÁS (Egy háziasszony naplójából) Szept. 6. Egész nap jó kedvem volt. Este még a férjem is megjegyezte: „Mintha kicseréltek volna, milyen különös vagy ma, Klotild.” A kéményseprő az oka. Tíz óra lehetett, délelőtt, amikor becsengetett. — Csókolom a kezét, kis kisasszonyka — köszönt. — Nincs valami hiba a kémények körül? Jócskán benne vagyok már az úgynevezett balzaci korban, ezt nem tagadhatom. És még kisasszonykának látszom! Hát nem csodálatos?! A kéményseprő benyújtotta a kezét a fürdőszoba kéményajtaján, helyeslőén bólintott, zsebre vágta a tizes t, és már rég elment, de a hangja nekem még mindig a fülembe cseng: — Kis kisasszonyka ... kis kisasszonyka... kis kisasz- szonyka... Odaáliltam ötször is a tükör elé. No, lám, milyen kislányos az alakom! És az arcom is milyen üde! Pláne, ha még a kozmetikushoz és a fodrászhoz is elmegyek! Holnap lesz a napja, hogy megteszem. Okt. 9. Istenemre, aranyos ember ez a kéményseprő! Ma megint itt volt. Tanácsokat adott, mire vigyázzak majd, amikor először gyújtok be a cserépkályhába, s közben újra meg újra kis kisasszonykának nevezett. Férjem, az a fajankó (remélem, sohse kerülnek kezébe ezek a sorok!), sokallotta a 15 forint borravalót. — Másznád csak te naponta azokat az undok kéményeket! — szálltam szembe vele harciasán. Könnyű neki! Egész nap egy irodában csücsül! Nov. 2. Kint zuhog az eső, zongorázik a bádogereszen, riasztó ravatal az ég, de itt, a szobában, minden csupa napsugár. A kormot, ami a kéményégetés után maradt, már eltüntettem, de a padlóvikszelés még a kis kisasszonykára vár. Most nem nézek a tükörbe, mert tudom, hogy az orrom hegye is fekete. De énekelek. Együtt Bili- csivel. Az ő műsorát közvetíti épp a rádió. — Muzsikus lelkek, mi bohém fiúk... ★ A férjem elrontotta a hangulatomat. Azt mondta, teljesen őrült vagyok. És egyszer- smindenkorra megtiltotta, hogy 20 forintokat csak úgy kidobáljak az ablakon. Mit gondolok, morogta, ő csak a kéményseprőnek fog keresni? De ami a legjobban bosszantott, hogy holmi elvekről tartott szónoklatot. Könnyű neki!... stb., stb. Dec. 9. Milyen kínos volt megmondanom! Itt volt, kedves volt. így, kis kisasszonyka, úgy, kis kisasszonyka, megkérdezte, nem fázunk-e. nincs-e füst, és én a végén kinyögöm, hogy a férjem, aki ... legszívesebben vaddisznónak vagy valami hasonlónak neveztem volna, de hát azért előtte mégsem .., csak most, utólag, itt, a naplómban. Nincs irigylésre méltóbb, mint az az asszony, akinek a férje elvekre sohase hivatkozik! Jan. 17. Hát ez nem lehet igaz! Ez hallucináció! Ez, ez... Nem találok szavakat! Szétrobbanok! Megyek le a lépcsőn, jön szembe velem az a kedves kéményseprő. Mosolygok rá, előre köszönök, ő meg: — Aggyisten, öreganyám! Nem, nem bírom folytatni tovább. Le kell nyelnem tüstént egy marék idegnyugtatót!... Polgár István — Nálunk az amatőr énekes — mondja Zalatnai Sarolta — általában nyugati számokat és előadói stílusokat másol. Itthon lehet. Nyugaton azonban az az eredeti, tehát ott nekem mással kell eredetinek lennem, ha érvényesülni akarok. Azt hiszem, semmivel sem lesz könnyebb dolgom, mint idehaza. — Mint táncdalénekesnek itthon sikerült-e megvalósítania, elérnie mindazt, amit célul tűzött maga elé? — Az idei táncdalversenyen, azt hiszem, elértem a lehetséges legtöbbet. Ami pedig a dalok műfaját, stílusát, érzelmi jellegét illeti, a magyar könnyűzeneszerzők műveiben mindent megtaláltam, amit kerestem Egyébként nagyon szeretem a szép, lassú, érzelmes dalokat, nemcsak az ordibálós számokat. — Ez az ordibálás, gondolom, divat sugallta stílus, amit ön is felvett, mert a közönség ezt varja. — Nem, Én magam is vágyom arra, hogy így énekeljek. — Befolyásolta-e énekesi stílusának kialakításában a közönség? — Idehaza naponta 50—60 levelet kapok. A feladók jó része csak fényképeket kér, vagy levelezni szeretne velem, de akad mellettük sok kritikus, és tanáccsal is sokan fordulnak hozzám. Én azonban a ma-- gam útját járom. — Ónálló számok komponálására nem gondolt még? — De igen. Sokszor, ha egyedül vagyok, gondolkodom ilyesmin, de aztán általában megszólal a telefon vagy a csengő, és huss — minden el- szálL — A magyar közönség meg- szeretett egy bizonyos Zalatnai Saroltát. Vajon három év múlva ugyanazt az énekesnőt látja-e viszont? Három év nagy idő, okkal aggódhatunk azért, hogy a nyugati művészvilágban majd megváltozik, vagy egyenesen mást követelnek öntől, mint itthon. Az itthoni közönMihályka A kicsinyítőképzős név nem azt jelenti, mintha kisfiú lenne. Csak mivel a demokratizmus száműzte a régi megszólítási formákat, s helyükbe nem alkotott még új árnyalatokat, azért szólítjuk becézett keresztnevén. Vezetéknevét egyébként sem tudom, anélkül kaptam örökbe egyik kolléganőmtől, s így adtam tovább én is másoknak. Különben meggyőződésem, ha tudnám is a családnevét, akkor sem szólítanám azon, mert túl ridegen .hangzanék, ő pedig ezt nem érdemelné meg. (Mivel nem orvos, nem ügyvéd és nem mérnök, esetleg sértőnek tartaná, ha uraznám. De elvtársnak sem szólíthatom, mivel azokat az elveit, amelyek ezt a megszólítási formát lehetővé tennék, nem ismerem, továbbá abból az okból sem, hogy keresztnév után tűzve nem használatos. Azt sem mondhatom, hogy szaki, mivelhogy nem közép-, de még pehelysúlyban sem voltam boxofó, mint ő, aki egy időben Európa bajnokaként lépett ki a ring- ből. Nomármost, mivel őneki én „Ke- zitcsókolcAn” vagyok, (sem kereszt-, sem vezetéknevet, sem nagyságost, sem elvtársnőt nem mond), véleményem szerint mindketten megfelelünk a köztünk fennálló kapcsolat jellegének. Mihálykával úgy kerültem ismeretségbe ezelőtt négy évvel, hogy egyik Kolléganőm elmondta, miként racionalizálta a takarítást. — Mihályka felgyalulta a parkettomat, bevonta tartós lakkal, s azóta nincs pasztázás, kefélés, csak felmosás hetenként egyszer. Nekem ennyi pontosan elég ahhoz, hogy szívembe fogadjam ot. Szorosabb kapcsolatunk két hétig tartott, naponta negyed hattól éjfélig. Tágabb kapcsolatunk ma is tart. Erre majd még visszatérek. M ost külsejét írom le. Magasabb az átlagnál. Orra kissé széles, t e nem durva formájú, nagy, lapos és szögletes arcából szelíd, gyermeki kék szempár mosolyog ki. Kézfeje feltűnően fejlett, de fogása gyengéd, mint egy süldőlányé. Az első napon csak bemutatkozásra jött. Kis szerszámosláda volt nála, amelynek helyet keresett, s miután meglelte, felnyitotta tetejét, és egyenként kiszedegette tartalmát. Volt benne ez is, meg az is. Éles fémlemezek különféle nagyságban, fogástól kifényesedett kisebb, gyalult fahasábok, kaszakövek, meg nem tudom mik. Valamennyinek ügyes bőr- tartója és pontos helye volt a kis ládában. Miután ezek bemutatásával valósággal lenyűgözött, elmagyarázta mestersége fortélyait. Így megtudtam, hogy nem mindegy, milyen fogást alkalmaz az ember a gyalu- lásnál, mert lehet így is csinálni, meg úgy is, de az eredmény nem ugyanaz. Nem is szólva a parkett minőségéről. Az én padlóm például nem váltotta ki tetszését, noha kifejtettem, hogy előttem maga a háztulajdonos lakott itt, aki a maga idejében nagyon gazdag ember volt. Mihályka nem nevezhető sznobnak, őt a tények befolyásolják. Azonnal bebizonyította a szoba egyik sarkában, hogy milyen nagy különbségek vannak az egymás mellé illesztett lécek között. Letérdelt, óriás-markába fogta a késsel bélelt esztergált fát, néhányszor végighúzta a parkett kis szögletén és vitathatatlanul igazolta állítását. Kénytelen voltam tudomásul venni a lécek közötti szín- és minőségbeli különbséget. — Kezitcsókolom, én ezt úgy legyalulom, hogy új korában sem volt olyan szép, amilyen lesz. Tessék csak rám bízni. Rábíztam. Nem csalatkoztam. Az első munkanaptól kezdve az utolsóig mindennap megérdemelt sikert aratott nálunk. Valahányszor elkészült 4—5 négyzetméterrel, szerényen megkeresett és rámnézett: — Kezitcsókolom ... Akkor mentem és ámuldoztam a bársonysima, fehér-sárga folton. Míg ezzel töltöttem az időt, Mihályka lazítógyakorlatokat végzett. Bámulatosan izmos karjait, hátát mozgatta, váltott lábakon ugrált, és nagyon cselesen boxolta a levegőt. Úgy tűnt, mintha egy boxmérkőzésrői készült filmfelvétel felét láttam volna, hogy csak a főjátékos mozdulatait lehessen kövétni. E zekben a szünetekben sok mindent elmondott. Régi sikereiről keveset és röviden beszélt. Néha megemlített egy-egy nagyságot (akit ugyan én nem ismertem, nem lévén e sportágban akkor sem járatos), aki megjelent mérkőzésein, s kezét nyújtotta neki. — Gazdag voltam. De nálam a pénz nem számított. Soha nem mentem a vagyonra, örültem, hogy adhattam a barátaimnak, a lányoknak. Nekem még most is vannak barátaim abból az időből... Mutatott levelezőlapokat is, amiket külföldön élő barátai írtak. Mihályka sohasem volt tolakodó. Jó érzékkel vigyázott arra, hogy időben befejezze a munkaközi szünetet, az elbeszéléseket. Mintha az esetleges, türelmetlen pillantásoktól akarta volna megóvni magát. Ezekből a beszélgetésekből kitűnt, hogy feleségével azóta nem élnek jól, amióta nem versenyez. Amikor kiöregedett, s edző lett egy vállalati klubnál, a felesége elhidegült tőle. — Pedig Kezitcsókolom, én soha nem ittam, nem dohányoztam, minden pénzem hazaadtam az asszonynak, akkor is, amikor sok volt, akkor is, amikor már kevesebb. De az asszony már nem örült neki. Mondogatta, mondogatta, hogy ebből a pénzből ő nem tud öltözködni, gyereket nevelni, állásba megy. (Mondtam neki, hogy nem kell, de nagyon benne volt, hát elhelyeztem egy barátom révén presszóba, kávéfőzőnek Akkor már nem tudott annyit dolgozni otthon, hát én foglalkoztam a háztartással. Főztem, szombatonként kitakarítottam a két gyerekkel, de így sem volt jó. Kevesellte a keresetemet, mert bizony ő akkor már többet hozott haza. mint én. Néha nagyon el voltam keseredve. Volt úgy, hogy majdnem megütöttem, de az utolsó pil.anatban sikerült leállnom. Eszembe jutott, hogy egyszer régen, egy barátomnak annyira megörültem. hogy megölelve eltörtem a bordáját ... Mert nem tudom kiszámítani az erőmet... Mondom, nem bántottam, hanem próbát tettem. Elmentem maszekot vállalni. Parkettgyalulást. Mert van énnekem mesterségem is, műbútorasztalos vagyok, finom munka, az üzemben is rámbízzák a kényesebb dolgokat. Futotta az erőmből a parkettra is ... A zt találtam kérdezni Mihálykától; miért nem váltott bútor- asztalosi iparengedélyt, hiszen úgy többet keresett volna. — Kezitcsókolom, én emberek között szeretek lenni... Sok ember között. Itt, a gyárban engem megbecsülnek. Azt mondják, hogy a Mihály, az egy jó munkás, arra a legkényesebb berendezést is rá lehet bízni. De kérem, Kezitcsókolom, ki mondana ilyet, ha maszek vagyok? A vevő megköveteli a jót és fizet. Nem tudom, tetszik-e érteni engem, Kezitcsókolom... Nagyot sóhajtott, váltott lábon ugrálni kezdett és csurgó verítékkel a hátán s a mellén beleboxolt a levegőbe. Amikor befejezte, letérdelt a piszkos parkettra és halvány csikókat húzott a gyaluval. Mint említettem, két hétig járt hozzánk mindennap. Amikor az utolsó húzást is elvégezte, lezuhanyozott, munkaruháját bőröndbe rakta és ünneplőjében állt elénk. — Egy barátomhoz megyek — mondta. — Nagyon régi, jó barátom ... Áldomást ülünk ... Én, Kezitcsókolom, nem iszom, de hát az nem baj ... Nagyon jó barátom, nagyon szeret engem és ma ráérek ... Mert holnap már új helyre megyek, egy jó barátom ajánlotta azt is... K:sebb lakás, de eltart egy hétig ... Sok jó barátom van, be kell osztanom az időmet... Mihályka azóta sem felejtett el bennünket. Hetekig nem tudunk róla, aztán egy-egy vasárnap délután beállít. „Kezitcsókolom, hogy tetszenek lenni”. „Köszönjük, jól”. F elesége elvált tőle, férjhez ment, asszony lett már a lánya is, ő meg a fiával lakik. — Kezitcsókolom, jobb ez így .. 1 Van nekem sok jó barátom, aki nem felejtett el, szeret, becsül Ha az asz- szonynak nem kellett az én pénzem< azért azt még el tudom költeni. Vannak még jó barátok .. Szemes Piroska
