Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-08 / 32. szám

1968. FEBRUAR 8., CSÜTÖRTÖK M9Í MEGYEI KÍtírlm* 3 Málnások m HŰTŐGÉPALKATRÉSZ — SZERSZÁMGÉP Gépek egyenletes zúgása, gondos kezek szorgalmas moz­dulatai; az eper- és málnater­mesztéséről híres tahitótfa- lui Kék Duna Szakszövetke­zet műhelyében vagyunk. Hogy fér meg a kettő? Hogy kerülnek ide esztergapadok, marógépek, s a szakmunká­sok? — A tagság és a népgazda­ság érdeke egyaránt megkö­veteli a melléküzemágak fej­lesztését — mondja Losonci István elnök. — Ezért hatá­roztuk el, hogy a gépparkunk karbantartását szolgáló mű­helybe újabb gépeket szer­zünk be, és különböző válla­latokkal megállapodunk, a ter­mékeikhez szükséges alkat­részek gyártására. Ezek a ter­vek, a mintegy 150 ezer fo­rint értékben vásárolt gépeket május elején állítjuk be. Ek­kor kezdődik majd a munka. Jelenleg a Hűtőgépgyárral tárgyalunk, de tervünkben szerepel más üzemele export­cikkeinek előállítása is. Az új gépek beszerzése mó­dot nyújt a mezőgazdasági géppark növelésére is, hiszen javításuk, karbantartásuk nem okoz majd gondot Megérkezett a Baross téri mozgólépcső A leningrádi Kotljakov gyár leszállította a Baross téri mozgólépcső berendezéseit. 46 vagonban érkezett a fémszer­kezet és a mozgólépcsősor. A Gép- és Felvonószerelő Vál­lalat február 15-én lát hozzá a szereléshez. Halálos szerencse IPiósM disputa.' •Az újságíró — most megma­gyarázom a bizonyítványo­mat — időnként úgy tesz, mintha semmi dolga* nem lenne, s csak föltartja az em­bereket azzal, hogy erről is, meg arról is beszélget. Mit akar ebből kihozni, elmél­kedhet ilyenkor a partner. Nos, valahogy így beszélgettem négy, különböző beosztásban dolgozó emberrel a Magyar Gördülöcsapágy Művek Diósdi Gyárában. Nem ültek egy asz­tal mellett, nem hallották, mit mond a másik, mégis: egymás szavaira feleltek. Lukács Tibor idomszerész, a gyár szakszervezeü bizottsá­ga termelési felelőse: — A gyári géppark nagyobb ré­sze öreg. Nem könnyű raj­tuk a munka — például a kö­szörűüzemben — s a jogos pa­naszokat csak megfelelő bé­rezéssel lehet ellensúlyozni. Azután: itt is, akár az egész országban, hatott az egyenlős- di. Nincs nagy különbség a betanított munkás és a szak­munkás bére között. A jövő itt is más utat kíván; a bér­rel is éreztetni, melyik mun­ka mennyit ér. Jó dolog, hogy a szocialista brigádok egy ré­szében már maguk döntenek a jutalom személy szerinti el­osztásáról. Volt, aki csak öt­ven forintot kapott, volt, aki kétszázötvenet. Mert az, hogy dolgozó, gyűjtőnév. Bérpoliti­kát folytatni csakis úgy és akkor lehet, ha a bérlistán nem egyformán mindenki „dolgo­zó”. Hanem kiváló, jó, köze­pes, gyenge. Aki szeret dol­gozni, az nem tiltakozik ez ellen. Azok kiabálnak, akik először a markukat dugdos- sák, s csak ha beletesznek valamit, kezdik keresni a gé­püket. Az új mechanizmus­ban az anyagi érdekeltség hangoztatása nem ezeknek he­lyesel; ellenükre szól. Amíg azonban ezt meg is értik... Hát, beletelik egy időbe. Nagy Tibor, a tervkoordi­nációs, szervezési és revizori osztály vezetője: — A terme­lés alapvetően és elsősorban szervezés kérdése. Ha jók a munkakörülmények, ha időben és megfelelő minőségben ren­delkezésre áll az anyag, a gyártóeszköz, akkor ott a mun­kafegyelemmel sem lehet baj. Néhány, örökös munkaundor­ban szenvedő embert kivéve — akik hangja fordított arány­ban áll teljesítményükkel — a munkások dolgozni akar­nak, s nem a lógási lehető­séget kutatják. Ha azonban nincs anyag, s állni kell a gép mellett, ha nem jó a bérezési rendszer, ha nem tesz különbséget a lelkes, az igyekvő, s a csakis a legszük­ségesebbet megtevő között, akkor ott előbb-utóbb a fe­gyelemmel is baj lesz. Onnét elkívánkoznak az emberek, vi­ták robbannak ki, s így to­vább. Nos, néhány üzem helyzetéről a múlt esztendő­ben tanulmánytervet készí­tettünk, s ennek alapján került sor először a köszörűüzembe"', majd a negyedik negyedévben a görgőköszörű-, s a sajtoló­üzemben új bérezési elv és rend bevezetésére. A kedve­ző tapasztalatok alapján az esztergaüzem tanulmányterve most készül. Mészáros József, a gyár munkaverseny-felelőse: — Minden esztendőben megren­dezzük a szocialista brigádve­zetők aktíváját. Jó ez, bár sok olyasmi van, ami újra és újra elhangzik évről évre. Gyenge a szerszámok egy részének mi­nősége, miért kell oly sűrűn egyik gépről a másikra kül­dözgetni az embereket, a mun­kás nem az állásidőért járó pénzért jön a gyárba. Jogos észrevételek ezek, hiszen a másik oldal: aktív és jó legyen a brigádok közötti verseny. A versenyhez, a valódi, tartalmas vetélkedéshez kellő körülmé­nyek szükségesek. Jó dolog, hogy a gyárvezetés nem a számszerűséget, hanem a bri­gádok tartalmi munkáját né­zi mindinkább, valahogy úgy vélekedik, hogy „inkább keve­sebbet, de azt jobban”. Űj vo­nás a versenyben a komplex­brigádok jelentkezése. A cél­gépszerkesztés és a kísérleti üzem dolgozóiból már alakult egy ilyen, s remény van újab­bak létrejöttére. A szervezett­ségben rejlő erők jobb kihasz­nálására ad ez lehetőséget Évente hatvanezer forint ju­talom jelenti a versenyzők el­ismerését, s most januártól, éppen az egy-egy kollektívá­ban rejlő erők jobb hasznosí­tása érdekében, gyáron belül, egy-egy üzem is pályázhat az élüzem cím elnyerésére. Bősz András, a munkaügyi csoport vezetője: — A gyárnak sok gondot okozott o munka­erő-vándorlás. Oka rendkívül összetett volt, a többi között az ösztönző bérrendszer hiá­nya. Most olyan bérezés van az üzemek egy részében, mely a körülményszorzóknak kellő teret enged: a nehezebben el­látható gépeken a kereset­többlet egyenlíti ki az auto­maták kezelőinek könnyebb munkáját 1967-ben a gyár produktív létszámának 50 szá­zaléka cserélődött ki, de vol­tak olyan részlegek, így pél­dául az esztergaüzem, ahol — elvben — a teljes létszám ki­lencven százaléka elment, il­letve új munkásként jelentke­zett. Megállítani ezt a folya­matot csakis jó, ösztönző bé­rezéssel s a munkakörülmé­nyek javításával lehet. Az új bérezés kezdeti hatásai már jelentkeznek, az év végén, s januárban jóval kisebb volt a létszámmozgás, mint az előző években. A bér természetesen fontos, de önmagában nem elég. Az egyéb feltételekre legalább ekkora gondot kell fordítani, mert csakis együtte­sen vezethetnek eredményre. ★ Mielőtt Diósára indultam, az országgyűlés decemberi ülésé­nek anyagából, az új mecha­nizmus kapcsán, egy monda­tot jegyeztem ki: „Az anyagi ösztönzés érvényesülése csak lépésről lépésre mehet végbe, s szívós, következetes munkát feltételez.” A disputával erre kerestem gyakorlati feleletet. Mészáros Ottó A napokban egy balesetet láttam. A villamos elütött egy embert. Az embert kiemelték a villamos alól. Aztán a gyil­kos* villamos, sárga testére száradt vérnyomokkal ment tovább a maga régi, pontosan megszabott útján. Az ember alkotta gép, az ember leghűségesebb segítő­társa gyilkos is lehet. De a gyilkosságért nem vonható fe­lelősségre. A villamosok to­vább mennek. A felelősség mindig azokat terheli, akik kezelik, akik alkották, akik nem vesznek tudomást a gé­pek közönyének törvényeiről. Néha pedig csak a szeren­cse segít. Halálos szerencse, a véletlenek különös összeját­szása, amely megment egy em­bert a haláltól. Horváth Györgynét is csak a véletlenek mentették meg a haláltól. ★ — Mikor kelt fel azon a na­pon? — Olyan volt az a nap is, mint a többi. Fél hétkor kel­tem. — Nem érezte, hogy fáradt, vagy ideges? — Nem. Nincs naigyon időm nekem arra, hogy magamra figyeljek. Ha felkelek, akkor mindig elkészítem a reggelit, a kisfiamnak, Gyurikának, kita­karítok, aztán átszaladok az édesanyámhoz, ott megfőzzük az ebédet és már rohanok is, mert eltelt az idő és fél egykor indul a busz ... De akkor itt­hon volt a kislányom is, Beá­ta. Mert ő egyébként a Moz­gássérültek Intézetében van. Öt is átvittem az édesanyám­hoz, aztán felszálltam a busz­ra és fél kettőkor átvettem a gépet, mint máskor. Január 8-án, délután fél négykor a Budakalászi Len­fonó és Szövőipari Vállalatnál baleset történt. Horváth Györgyné, a Textima márkájú felvetőgép hengere és dobja közé zuhant. A gép a bizton­sági berendezés parancsának engedve, néhány pillanat múl­va leállt. H,a a gép nem áll le, ma már senki sem tudja meg­mondani, mi volt a baleset közvetlen oka. Ma már senki sem tudná megmondani, hogy a baleset közvetlen oka egy egyszerű szédülés volt. Hor­váth Györgyné megmenekült. De az a néhány pillanat, ami aközben eltelt, hogy a henger és a dob közé esett, s gép leállt, az a néhány pilla­nat is elegendő volt, hogy jobb karját majdnem leszakítsa, el­King interjút adott. Avagy egy fehér fiú megjegyzései — Ha észrevesszük, hogy fényképeznek bennünket, igyek­szünk a jobbik olda­lunkat mutatni. Eb­ben is utánozzuk az embereket. Egyéb­ként — engedje meg: King a nevem, és ő a feleségem, Kingné. Sok bajom van vele. Szerencse, hogy van egy kis kontya, annál fogva ráncigálhatom vissza, ha pletykázni indul a szomszédok­hoz, ahelyett, hogy tisztességesen ülne a tojásokon. — Hogy mióta la­kunk Hernádon, a tsz-ben? Nem régen, kérem. Minket úgy hoztak és ez a fűtött hely nagyon megfelel. Csak az idegesít, hogy sokan vagyunk, ha jól számoltam, négyszázötvenen. Egy kicsit zajos a légkör. No, és a szomszéda­ink, ezek a barnák ... Birinszkinétól, a gon­dozónőtől tudom, hogy egyenesen Fran­ciaországból hozatták őket, mert másfél ki­lósra híznak. Meg is látszik rajtuk, mifé­lék. Már a nevük is... Mondén! Hát illik ilyen kacér név a tisztességes húsga­lambhoz? Nem is en­gedem az asszonyt közéjük, csak rosszat tanul tőlük. — Azokat a szürke­fehér ruhásakat nézi? Nem olyan előkelő család mint mi, de azért megjárja. Strasszerek. Szelíd, igénytelen társaság, örökké ennének. Nem mondom, az ocsút mi is szeretjük és azt, ha Birinszkiné tepsiben langyos vizet hoz. Vi­gyázok a hófehér ru­hámra, azért szívesen fürdők még így janu­árban is. — Elnézést. Visz- szaülök a fészkünkre, az asszonynak elgém­beredett a lába. Egy­két órára átveszem a helyét, de azért mi nyugodtan beszélget­hetünk. Ne tessék ilyen közel jönni, a drót mellett biztonsá­gosabb. Nagy felelős­ség évente S—10 fió­kát kikölteni. — Ott hátul, tet­szik látni? Ott, ott, a terem végében. Jó­nevű társaság. Jóvá1 kisebbek, de az em berek rajonganak ér tülc. Postagalambok, állítólag okosak. Mint a cukrot, úgy viszik őket. Tessék monda­ni, ma, a radar és az URH idején? Na, de az emberek!!! — Valami nem tet­szik nekem, ezt is el­mondom. hátha töb­bet tud. Ide hoz­zánk, a tanyára, eléggé megszűrve ér­keznek a hírek. Ha felrepülök a legfelső rúdra, reggeltől egy hófehér teherautót látok az ablak alatt. Ott bütykölik a sze­relők. Azt mondják, hűtőautó, félmillióért vették az Ikarus­tól. Tegnap azt mond­ta a kedves felesé­gem: rossz sejtelmei vannak. Állítólag azt akarják, hogy jövőre már másfélezren le­gyünk galambok, és akkor hozzálátnak a nagyüzemi feldolgo­zásunkhoz. A hűtő­házból egyenesen kül­földre visznek min­ket. Dehát tudja, mi­lyenek a nők, csak fecsegnek, fecsegnek. — Sajnálom, hogy mennie kell. Kelle­mesen elbeszélget­tünk. Az igazat meg­vallva, így magunk között elég unalma­san telik az idő, em­bert napjában há­romszor látunk. S hol van még a tavasz, amikor kiülhetünk a tetőre. Apropó: ha jó lesz a fotónk, küldje­nek. Ez lesz a bizo­nyítéka az utódok­nak, hogy mi úgy él­tünk, mint a galam­bok ... — komáromi — törje bordáit és a kart három helyen. ★ Vinczehelyi Zsuzsa kézilány a felvetőben. Néhány perccel a baleset előtt Horváthné oda­hívta a géphez: — Gyere ide, Zsuzsika — mondta —, ha nincs más dol­god ... Segítsél nekem. A tizenöt éves kislány ott állt a gép túlsó oldalán. Azt látta még, hogy Horváthné benyomja az indítógombot, az­tán felnyúl a dob fölé, hogy az indítókarral mozgásba hoz­za a gépet, de aztán elfordult. — Csak annyit hallottam, hogy „juj”! Azt is elég halkan. Odafordultam, és láttam, hogy Csöpi néni benne van a gép­ben ... ★ — Mi a szörnyű sikításra lettünk figyelmesek. Zsuzsika, a Textima gép előtt guggolt és egyenletesen, iszonyatos han­gon sikított. Mindenki hozzá rohant, mert azt hittük, neki történt valami baja... — mondja Rózsa József műveze­tő. — Nem tudott kinyögni egy szót sem ... Csak a kezével mutogatott és akkor vettük észre, hogy tulajdonképpen mi történt. — Horváthné életét tehát a biztonsági berendezés mentet­te meg. — Hát igen... — mondja Rózsa József. — A biztonsági berendezés és a véletlen... — A véletlen? — Három Textima-márkájú felvetőgépünk működik. Az egyik tizenöt éves, a másik hétéves, a harmadikat, ame­lyen Horváthné dolgozott, ta­valy kaptuk. Ezen az egyetlen berendezésen van olyan vé­dőburkolat, amely a legkisebb rázkódás következtében is ki­kapcsolja a gépet... És ép­pen ez volt a probléma. A gé­pein dolgozó asszonyok ugyan­is már hónapok óta azért rág­ták a fülemet, hogy szedjük le ezt a védőburkolatot, mert zavarja őket a munkában. Normára dolgoznak és a leg­kisebb-rázkódásra -js- leáll- ne« kik a gép. Annyira mondták, hogy én már szóltam is a vil­lanyszerelőnek, dobja le ezt a vacakot... — Ha ledobja, akkor most mi nem beszélünk itt és ilyen nyugodtan! — Hát nem... És akkor Horváthné már ma nem él... Egyébként az a csodálatos, hogy még az eszméletét sem vesztette el... Amikor hord­ágyra tettük, felnézett rám és azt mondta: „Jaj, nagy bajt csináltam most maguknak Jó­zsikám.” És a gyerekeiről be­szélt, hogy mi lesz most ve­lük ... ★ — Én nem is tudom, hogy mi történt, csak arra emlék­szem, hogy megszédültem. De arra már nem emlékszem, hogy beleestem a gépbe. Csak a hordágyon tértem megint észhez. Azt éreztem, hogy va­lami szörnyű dolog történt velem, de fájdalmam nem volt... — Nem volt fájdalma? Horváthné a kis dunabog­dányi lakásában fekszik. Az éjjeliszekrényen orvosságok, narancsok. Az ágy végében, épp olyan szögbe fordítva, hogy jól láthassa, televízió. — Nagy bajnak kell lenni már ahhoz, hogy én ordítsak, vagy kiabáljak. Tizenkilenc éves voltam, amikor férjhez mentem, s attól kezdve csak a baj volt állandóan. A fér­jem megbetegedett a tüdejé­vel, a kislányom koraszülött volt és a szülésnél megbénul­tak a járóidegei, még ma sem tud járni szegény. A kisfiámat egyszer megütötte az áram, alig heverte ki. Megviselt a sors. Csodálkozott is minden­ki, hogy nem ordítottam, nem kiabáltam. A kórházban is azt mondta a főorvos: „Maga Hor­váthné, maga cégünk reklám­ja lehet...” Szerencsére na­gyon gyorsan gyógyulok és a főorvos azt is mondja, hogy a jobb karom is olyan jó mint a másik... ★ Méig így is, a véletlenek szerencsés össze játszása elle­nére is, veszélyben forgott az élete és az a lehetőség, hogy karját meg tudják menteni. Mert amikor Zsuzsika sikítani kezdett a felvetőgép előtt, a gyárat megszállta a pánik han­gulata. Mindenki tehetetlenül rohangált, a gépben fekvő asszonyhoz nem mert hozzá- ! nyúlni senki sem. Kaszala Zsügmondnak az irező egyik dolgozójának volt annyi lélek­jelenléte, hogy rájöjjön, el kell vágni a dobról a hengerre futó szálakat, s úgy lehet ki­emelni a szerencsétlenül járt asszonyt. it Horváthné gyógyulóban van. Rengeteg a látogatója. A kór­házban, dunabogdányi ottho­nában is. Ezeregyszáz forint segélyt kapott a szakszervezet­től, kétezer forintot gyűjtöttek a munkatársai. Kisfiát Or- mándpusztára vitték három hétre üdülni. Édesanyja, fér­je, nővére gondosan ápolják. Ha meggyógyul és visszamegy a gyárba, az üzem vezetői könnyű munlcát biztosítanak számára Sorsa, a szerencsés véletle­nek összejátszása ellenére mégis figyelmeztetés! Budakalászon most minden gépre felszerelik a védőbur­kolatot. Mert a gépek közö­nyösen forognak tovább. A gyilkos villamosok, sárga tes­tükre száradt vémyomokkal a maguk útján járnak! Nádas Péter AV< héssen ol! ;’q||P 5 PONTOS, KORSZERŰ ÉS OLCSÓ ú Jf KARÓRÁKAT AJÁNLUNK! fOELMi ** FÉRFIAKNAK: LUCS FÉRFI KARÓRA 23 köves, centrál mutatós, ütésbiztos plaque tokban, szíjjal 1070 Ft POLJOT FÉRFI KARÓRA 16 köves, centrál mutatós, plaque tokban, szíjjal 385 Ft WOSTOK FÉRFI KARÓRA 18 köves, centrál mutatós, Utésbiztos, plaque tokban, szíjjal 486 Ft RAKÉTA FÉRFI KARÓRA 16 köves, centrál mutatós, ütés­biztos, króm tokban, szíjjal 382 Ft NŐKNEK: LUCS NŐI KARÓRA 16 köves, plaque tokban, szijjal 397 Ft ZARJA NŐI KARÓRA 16 köves, centrál mutatós, ütésbiztos, plaque tokban, szíjjal 479 — 524 Ft-lq SZLÁVA NŐI KARÓRA 17 köves, króm tokban, szíjjal 389 Ft EGYÉVES GARANCIA Közületek figyelem! Tehergépkocsikhoz és erőgépekhez új üzembe helyezett RKK UMULÁ TOR OKU T azonnali szállítással VÁSÁR OLS3H TNHK az ÁH. Vas- és Fémipari Ütsz Bp. X., Hidas köz 7/11. telephelyén. Telefon: 149—043. i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents