Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-25 / 47. szám
1968. FEBRUAR 25., VASÄRNAP i/tírlan 5 Törvénykönyv ZONGOR FERENC, A SÁGI Altalanos iskola IGAZGATÓJA NYOLC ÉV ÖTA FOGLALKOZIK SÁG- HEGY ÉS KÖRNYÉKE NYELVÉSZETI EMLÉKEINEK KUTATÁSÁVAL. MUNKÁJA EREDMÉNYEKÉNT NEMRÉGIBEN ÉRDEKES, 1734-BÖL SZÁRMÁZÓ LELET KERÜLT NAPVILÁGRA, GRÓF ERDÖDY LÄSZLÖ SÄG- HEGYI URASAG HEGYKÖZSÉGI TÖRVÉNY- KÖNYVE. Más civilizációk vagy csiSlagműmiák üzenete „Óraműpontosságú" rádiójel zések a világűrből A cambridige-i MuHard csillagvizsgáló tudósai pénteken bejelentették, hogy különleges rádiójelzéseket észleltek. A jelek mintegy 1,3 másodperces periódusé rádióhullámokból állnak, amelyek figyelemre méltó állandósággal és — mint a tudósok mondották — „óraműpontossággal” jelentkeznek. ’ Rendkívüli szabályosságuk miatt először feltételezték, hogy a jelek emberi eredetűek, esetleg a Földről felbocsátott űrszondákból származnak. Űjabb, hasonló jelenségek észlelése és az a tény, hogy a Föld Nap körüli keringése során Irányuk nem változott, később arra a következtetésre vezetett, hogy a jeleket távoli csillag bocsátja ki. Hosszabb időközben a lüktetések erőssége és periódusa lassú változást mutatott. A eambridge-i csillagászok szerint a rendkívül szabályos jeleket a Tejútrendszeren belül elhelyezkedő több, mintegy ötezer kilométer átmérőjű test, feltehetően neutroncsillag bocsátja ki. Ezt a feltételezést a neutroncsillagokra vonatkozó, korábban papíron elvégzett elméleti számítások támasztják alá. E számítások szerint ezekben az égitestekben az anyag sűrűsége köbcentiméterenként tíz torma, s a pulzáló neutron- csillagok által kibocsátott rádiójelek rezgési ideje, periódusa körülbelül 1 másodperc. Dr. A. Hewish, az egyik cambridge-i csillagász kijelentette: „Nagy megkönnyebbüléssel fedeztük fel, hogy ezek a jelek, amelyek a világűr három különböző pontjáról érkeznek, nyilvánvalóan nem értelmes lényektől származnak.” Marx György Kossuth-díjas egyetemi tanár a cambridge-i bejelentésről a következőket mondotta: — A szokásos rádiótechnika olyan rádióhullámokkal foglalkozik, amelyek egy másodperc alatt millió, vagy milliárd rezgést végeznek el. A legutóbbi években jöttek nyomára a tudósok annak, hogy a világűrből ennél sokkal lomhább, rejtélyes eredetű rádióhullámok is érkeznek. Amennyiben a cambridge-i bejelentés megalapozottnak bizonyul, s ezek a jelzések valóban neutroncsillagokról érkeznek, akkor ez a megfigyelés rendkívül jelentős az anyag kozmikus fejlődéstörténetének tisztázása szempontjából. — A neutroncsillagok létezésére eddig csak elméletileg következtethettünk, s az anyag fejlődésének végállomását láttuk bennük. Nem ismertünk ugyanis olyan módszert, amellyel ezeket a törpévé zsugorodott csillag-múmiákat az égen meg tudtuk volna figyelni. A cambridge-i megfigyelés így az anyag fejlődésének történetéről alkotott képet tenné teljessé, s egyben magyarázatot adna a rejtélyes ultrahosz- szú rádióhullámok eredetére — fejezte be nyilatkozatát Marx György professzor. erőért, az életért, a békességért és a szeretetért. Azon az őszön nagy.-------------------------- anyám i s eljött hozzánk. Gondosan bepakolta minden holmiját, a nyáriakat is, egy hatalmas, vesszőből font utazó- kosárba. Az ajtót lelakatolta és szólt a szomszédnak, hogy vigyázza a házat. Visszanéztem, mert nem is tudom honnét, de megéreztem, én soha többé ide nem jövök. A dinnyekertben sárgult minden, a madárijesztők akasztott emberként tekintettek rám. — Apádhoz nem szólok. Anyáddal akarok beszélni, talán még vele lehet. Hozzám költöztök. — Ezt a vonaton mondta nagyanyám és kezembe nyomott egy dinnyelekváros kenyeret, melyet egy befőttes üvegből kent meg az imént. Otthon, nálunk mindenki örült. Anyám, apám mindent megtett volna, hogy jó legyen. Nagyanyámnak szemmel láthatóan tetszett a fogadtatás, de uralkodott magán és úgy tett, mintha semmi sem tetszene neki. Amikor egyedül maradt anyámmal a konyhában, elkezdte: — Lányom, lányom, el fogsz kárhozn-i, téged megszállt az ördög, te a Rossz karmaiba kerültél. De a gondviselést nem lehet kijátszani. Ilyen emberrel nem lehet együtt élni. Ez bűn. Nem a mi fajtánk. Én a szobában hallgatóztam, elszorult szívvel, és sajnáltam anyámat, nagyon féltem a családi háborúskodástól. — Drága jó édesanyám, ne tessék... — anyám csak eddig jutott a válaszban, a kérle- lésben. Azután megint jött a szózuhatag. — A magzatjaid is bűmben fogantak, legalább az ő lelki üdvükre adják, ő miattuk feltétlenül itt kell hagynod ... Ekkor belépett apám. Kint csípős hideg volt, arca piros, szeme könnyes. — Meghalt az anyám — eny- nyit mondott és bejött a szobába. Megsimogatta a fejemet, megcsókolt, könnye arcomra hullott. Vele sírtam. A másik nagyanyám is öz- -----------------vegy volt, nagyapámról csak annyit tudtam, hogy éjszaka, ha hazajött a kávéházból és megevett, a maradék kenyeret a párnája alá dugta. Tán igaza is volt az öregnek, hiszen itt is 13 gyerek pusztította a kenyeret, és ha elfelejtette eldugni, nemigen maradt egy morzsa sem. Apám ezt mindig úgy mondta ed nekünk, hogy a nevetéstől könnyes volt a szeme. N agyanyám 13 éves korában szülte az első gyereket, de legjobban az apámat szerette és engem. Azt mondta, hogy mii ketten rá hasonlítunk, az ő vére vagyunk. Iskola után gyakran felszöktem hozzá. Az utcára nyíló üzlethelyiségbe három kőlépcsőn kellett felmenni, ahol nehéz, barnára festett faajtó állta az utamat. Belül fehérre mázolt falak, vörös téglapadló. Elég sok mozgott már. Ha felmosta nagyanyám, és nem sokkal utána a mozgó téglákra léptem, a híg sár az arcomba spriccelt. Ilyenkor megmosdatott, és ha megszáradt, kikefélte a ruhám. A szobában barnára festett ágy, benne piros színű csíkos vánkosok, dunyhák, a meny- nyezetig rakva. Arrébb dobkályha, az ágy végénél egy hatalmas megkopott tulipános láda, amelynek fia is volt A falakon itt is hatalmas családi képek lógtak és Krisztus a Golgothán. Ez a nagyanyám nem járt templomba, csak szilveszterkor ment el a hálaadásra. Akkor tisztességtu- dóan megállt a templom ajtajában és ott imádkozott egy sort. Nagyanyáin SZ®P fekete asz-------—----—----szony volt, olajb arna szeme mindig nevetett, soha senkivel sem veszekedett. Éjjel-nappal tollat fosztott Krauszéknak, abból élt, meg amit mellé dugtak a tolikereskedőék. De haja és lakása sohasem volt tollas, nagyon ügyes volt és pedáns. A gyerekek már mind kirepültek, vagy meghaltak. Egyedül élt szegény. Amikor megérkeztem, azonnal abbahagyta a munkát, egy pléhlavorban megmosta a kezét, kivette fogai közül hosszúszárú cseréppipáját, köténye csücskében gondosan megtörülte a száját és kétoldalt megcsókolta az arcomat. A köveken mezítláb járt, neki is nagy bütykös lába volt. Egy nagy agyagfazékban állandóan ott melegedett a cukorbab, vagy a káposzta, füstölttel a dobkályhán. Abból mindig szedett nekem és azt mondta: — Egyél, egyem meg a szívedet — de a második szava már apám volt, mindig felőle érdeklődött, mindig őt dicsérte és arra biztatott, legyek olyan jó, mint ő. Ha Krauszék fizettek, nagyanyám friss lófasírozottat sütött. Hozott egy darab combot a szomszéd lómészárszékből, matatott egy kicsit a tűzhely körül és ott sercegett, párol- gott előttem a frissen sült fail utágyári hétköanapok (1.) Ami ne titok A kapuban régi ismerőssel, a motorgyári szerelde egyik munkásával futok össze. Reggel nyolc óra. Kifelé igyekszik. — Csak nincs valami baj otthon? — Fenét — legyint. — Hazaküldtek? — Aha. — Nincs munka? — Jelenleg. Azután majd jön a napi tizenkettő. — Rossz? — Megszoktam. így van, kész. Végre nem csinálnak titkot belőle. — Hogyhogy? — Benne van a kollektívben is. — Ez vigasz? — Nem, de legalább nyíltan esik szó róla. Eddig is volt, de úgy tettünk, mintha nem lett volna ... Érted? — Aha. Kezetrázunk. Hétköznap a szigetszentmiklósd gyárkapuban. Csepel Autógyár, 1968 február. © Sok mindenért lehet dicsérni ezt a gyárat; szidni is. Melyik a jogosabb? Mindkettő, s egyik sem. Nem ellentétes dolgokról van szó, hanem az élet egyik és másik oldaláról. Mert semmi nem olyan egyszerű, amilyennek első pillantásra tűnik, s nem olyan bonyolult, mint sokszor hangoztatják. Példát? 1967-ben a gyár termelési terve 12—13 százalékkal volt nagyobb az 1966-osnál. Mégis, befejezett termelési tervüket 103,6 százalékra, exporttervüket 104 százalékra teljesítették. Ugyanakkor: rengeteg a gond a nagyarányú rekonstrukcióval; 2800 körül járt azok száma, akik 1967-ben itthagyták a gyárat, s akik a helyükbe jöttek ... Fekete és fehér ? A főkapu melletti eligází tóban óránként általában ötven-hat- van idegen kér belépőt: az építőipari vállalat szerelőrészlegének munkacsoportja, egy szekszárdi vállalat anyagszállító gépkocsijának vezetője, egy készletező vállalat osztályvezetője, munkát kereső férfi, külföldi üzletember. Tízezer embert foglalkoztat a Csepel Autógyár. Egy-egy gyárrészlege másutt önálló középüzemnek számítana, létszámát, termelési értékét tekintve egyaránt Az elmúlt évben — mondja a gyár egyik vezetője — úgy sírozott, Finom volt. Nagyanyám nagyon értette az ízeket. Küldött mindig anyámnak is, de az nem tudta megenni a lovat. Azért én mindig azt mondtam, hogy köszöni szépen. Mert nagyon szerette anyámat is. Ösztönös volt nála minden. Az is, hogy akit a fia szeretett, azt ő is. De egyszer sem jött el hozzánk, mosolygott, ha hívtuk. Sándorékhoz se megyek, senkihez. Gyertek ti hozzám. Pedig Sándor volt az elsőszülött fia, aki megjárta Amerikát és mind az öt világot, és híres volt. A két nagyanyám sohasem találkozott egymással. Csak tudtak egymásról. És kiterítve látta először egyik a másikat. Amikor a gyöngyösi nagyanyám meghalt, haja még hollófekete volt és meg volt mind a 32 egészséges fehér foga. ötvenéves sem volt, de a szíve már száz, a sok szüléstől és munkától. Temetésére a dinnyetermelő nagyanyám is eljött. Fekete kartonruhában volt, fekete berliner kendővel védte magát a hidegtől. Száraz szemmel állt a gödör mellett, hallgatta a göröngyök dübörgését, később egyet ő is ledobott. Otthon azt mondta anyámnak, hogy ez is az isten büntetése volt. Mostanában rosszakat ál- ---------------------modom. Forgolódom, csupa víz rajtam minden. A lepedő hátam alatt egy maroknyi csomó, a paplan a földön. És én riadtan felülök, sokáig nem tudom, hol vagyok. Csak érzem, hogy valamit akartam, de nem sikerült. Az ujjaik dermedtek és ma sem fogták meg egymás kezét. s ikerült dolgozni, mint az elmúlt tíz esztendőben sohasem. A készáru-, s az export?- terv túlteljesítése mellett az önköltség a tervezettnél is nagyobb mértékben csökkent, s ezek, valamint sok más, jó alapot teremtettek — erkölcsi, hangulati alapot, s ez döntő! — az 1968-as kezdéshez. A reform úgy kellett az autógyárnak, mint kezdő úszónak a mentőöv; sok területen már képtelenség lett volna a reform nélkül az előrehaladás... Idézet egy panaszos levélből .. számunkra úgy kezdődött a reform, hogy fél órával nőtt a munkaidőnk, az eddigi szombati munkavégzés fél órával kitolódott. Persze, velünk ezt megtehetik, hiszen mi vagyunk a sokat emlegetett irodisták.. Még mindig: fekete és fehér? Nem. A hétköznapok sokféle szálának fonatából vigyázva lehet csak kibontani a valóban jellemzőeket. December 28*-án írták alá a Csepel Autógyár áttekinthető, okosan tömör-rövid kollektív szerződését. Január végén a különböző kiegészítő szabályzatok is — munkavédelmi, újítás5, törzsgárda, munkáver- seny stb. — jóváhagyásra kerültek. A vállalati működés alaptörvénye, ahogyan a „kollektívot” hivatalosan emlegetni szokás, biztos pont a dolgok közötti eligazodáshoz. Elviekben. Mert a gyakorlat, holott még két teljes hónap sem telt el az aláírás óta, már mutat eltéréseket. Például: a kollektív szerződés kimondja, hogy „az olyan dolgozók részére, akiknek munkakörében rendszeresen megismétlődő időszakos munkgtorlódás fordul elő — a havi, negyedévi munkaidő keretén belül — egyenlőtlen munkaidőt lehet megállapítani ...” A kollektív Szerződés nagyon pontosan megfogalmazza, melyek azok a munkakörök, ahol ez az egyenlőtlen munkaidő alkalmazható. Mégis, megtörtént: onnét küldtek haza embereket, ahol a kollektív nem adta meg ezt a lehetőséget. Félreértés avagy túl szabados értelmezése a kollektív szerződésnek? Az ügyről jegyzőkönyv készült, de: utána nem történt semmi. A vállalat szakszervezeti bizottsága azonban nem hagyta annyiban. Az igazgatóhoz fordultak: saját törvényünket sértették meg, csak megállapítani ezt nem elég. Az igazgató a kellő felelősségre vonás érdekében intézkedett Tehát: nem elég megfogalmazni a hétköznapok alaptörvényét. Betartása a lényeg. És ezen valóban őrködni kell; mindazoknak, akik csak illetékesek erre. © A jog persze mindig is kétoldalú: a kollektív szerződés nem csak a munkás, s nem csak a gyár jogait rögzíti. A kettőt együtt, azaz: a kötelességeket is. A jog azonban, mint a fenti példa is mutatja, olykor visszájára fordulhat; látszatra legalábbis takarója lehet a túlkapásnak. Van azonban más is. A Motort- gyárban például — melyről még sok jó szót kell majd a későbbiekben ejtenem, mert nagyon sok dolog változott ott — azt mondják: rendben, hogy a kollektív megadja a jogot — havonta maximum öt nap erejéig — a munkás hazaküldésére, s más napokon a 12 órai munkaidőre. • Ámde megtörtént, hogy hazaküldtek tizennégy embert, s ugyanakkor a gyáregység létszámából hatvan fő meg hiányzott...! Hogyan lehet fölösleges egyik ember, míg másutt meg nincsen elegendő? Azután: joggal mondogatják a munkások, hogy nem állásidő pénzt akarnak „keresni”, mert az kevés. Dolgozni akarnak, s teljesítményük alapján eltenni a vékonyabb vagy vastagabb borítékot. És nemcsak a motorgyáriaknál hallani ezt, hanem — például — a járműgyáriaknál is. Az autógyár szakszervezeti bizottságának titkára, Tuf- jánszky Mihály elvtárs azt mondja: — A szakszervezet olyan választás előtt állt: vagy továbbra is hallgatólagosan tudomásul vesz bizonyos tényeket, így például a nem eléggé ütemes termelést több egységnél, vagy pedig tiszta helyzetet teremt azzal, hogy törvényesíti a meglévő körülményeket? Az utóbbit választottuk. A nyílt szó, a tiszta helyzet, meggyőződésünk, nem árt senkinek, sőt, igen sokat használ. Azzal, hogy a kollektív szerződésben a vállalati szakszervezeti tanács kimondta az egyenlői én munkaidő lehetőségét bizonyos területeken — tmk-lakatosok, villanyszerelők, motorszerelde, hajtóműszerelde, járműszerel- de dolgozói, az ezekkel összefüggő minőségi ellenőrök stb. — meglévő helyzetet ismert el. Jogot adott tehát a gazdasági vezetésnek. Ugyanakkor: meghatározta e jog határait is, ti. azt, hogy öt napot ez az idő nem haladhat meg, s hogy 12 óránál többet senki nem dolgozhat. És még valamit. Nem örökös jogként szerepel ez a kollektív szerződésben. Jelenleg ez a helyzet. Két vagy három év múlva azonban már nem adhatunk jóváhagyást Ilyesmire. A dolgok összefüggését láttatni, a fejlődés egész ' bonyolultságát éreztetni: ma ez a feladatunk. Mészáros Ottó (Következik: PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ) Termelőszövetkezeti tagok biztosítása a ^tteíji biztosítás KITERJED: tűz-, vihar-, árvíz-, jégverés-, földrengés-, szavatos- és balesetkárokra, állatkárra (sertésre, kiegészítéssel szarvasmarhára is) ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ
